Balaisania

*-* *_* *o*

^^ :3 :DDD<3<3<3

Folytatjuk?

Kell egy LagunaxD

Igen de lehetne több Laguna is, akkor talán amíg az egyik nincs itt itt van a másik xDD

Jó ötlet! xD klónozzuk! :"D

úúú, de jó lenne, ha tudnék osztódni!!!!!!*.* lenne egy klónom, aki folyton laptopozik, egy, aki suliba jár és tanul, egy másik, aki a színész karrieremre készül, még egy, aki olvas állandóan, és én megmaradnék utolsónak, aki a "központ", mindig azt csinálnám, amihez kedvem van épp, és megkapnám a többiekkel történő dolgokat (alvás, evés, ivás, zuhany, tudás, stb.) :DDDD ez az utolsó én találkozna a barátnőimmel, meg mindenkivel, és azt tenné, amit akar :DDDDDDDDDDD

Gwydd
- Attól, hogy én is Fenixilia mellett maradok még nem lesz kisebb a veszélye a falakon kívülre küldeni. - néztem a tündére komolyan.

Elenielle:
-Fejtsd ki kérlek!-kértem határozottan és meglehetősen gyanakvóan.

Gwydd
Elenielle-re néztem, nem volt szimpatikus a lány, és a szavainak hangsúlya sem tetszett.
- Mint mondtad, Lorgi szinte mindig egy lépéssel előttünk jár. Mi van, ha épp most is csak arra vár, hogy berezeljünk, és kiküldjük Fenixiliát a falakon kívülre, hogy odakint egy erős csapata elragadja tőlünk, és a Birodalomba vigye? - néztem rá, a hangomban érezhető él bújkált. Semmiképp nem akartam a lányt a Városon kívül tudni. - Egy ilyen helyzetben mit sem számítana a jelenlétem, de talán még a két sárkányé sem, ha száz katona jön ellenünk a terarából.

Elenielle:
-Szóval azt mondod Lorgi magának akarja? - mosolyodtam el. Különös, hogy amikor én mondtam ugyanezt pont ő ellenkezett. 

Nienor:
-Nem, azt hiszem Lorginak itt van szüksége rá... - kezdtem bele, amikor egy őr rohant be a terembe. Lihegett és rémültnek tűnt. Mindannyian ránéztünk. Lehunytam a szememet és az elmémet Zehír felé nyújtottam. Gyertek vissza. Úgy érzem baj közeleg. Ő válaszul morgolódott és elmondta, hogy nem akarja otthagyni a tojást. Rejtsétek el és gyertek! Üzentem neki ismét és éreztem, hogy jön.

Tywysog
Egy őr rontott be, és értesített minket a támadásról. Azt mondta, egy óriási repülő lény jelent meg az égen, és  a hátáról egy csapat terara katona támadt a táborra. Azonnal parancsokat kezdtem osztogatni, de láthatóan mindenki a saját feje után ment. Káosz volt a táborban, és ez mindennél jobban megrémített. Ezt ő akarta így. - villant az eszembe, és ijedten a kardom után kaptam.
A börtönhöz rohantam. Ott már nem voltak őrök. Berohantam, majd le a lépcsőn, míg el nem értem Lorgi celláját. Ő ravaszul mosolyogva nézett fel rám.
- A te műved. - néztem rá gyűlölettel.
- Az enyém? - mosolygott rám. Felém lépett. - Hiszen én itt voltam.
Ekkor valaki mögém lépett, és én már csak a pedge hideg élét éreztem, ahogy találkozik a torkomból kiömlő vér vörös forróságával.

Reifroline
Hirtelen egy őr lépett be idegesen és ziláltam hogy értesítsen minket a támadásról. Próbáltam higgadt maradni de hirtelen hatalmas káosz támadt körülöttem. Láttam ahogy Tywysog a börtön felé indul és én is oda akartam menni már az első pillanatban hogy kirobbant ez az egész felfordulás de feltartóztattak. Megküzdöttem pár ellenséges katonával mire sikerült odajutnom. De elkéstem. A cella üres volt, Tywysog pedig holtan hevert a földön. Éreztem ahogy elönt a düh és ezzel párhuzamosan egyre jobban szorítottam a kardom markolatát, hogy már egészen belefehéredtek az ujjaim.
-Megölöm.....megölöm! - motyogtam majd visszafordultam az ajtó felé -Az én kardom által fogsz a pokolra jutni! - fortyogtam bár tudtam hogy Lorgi már messze járhat. Kiléptem a csatatérre és elkezdtem összeszedni az én oldalamon harcolókat. Sikerült valamennyire az irányításom alá vonni a meglepett harcosokat és így nagyobb erővel tudtunk küzdeni a birodalmiak visszaszorításán.

/szegény Tywysog :'( RIP mint Coulson/

Nienor:
Ahogy kiértem Zehír jött is. Felugrottam a hátára és felröppentem vele föntről jobban átláttam a terepet, így jobban segítettem. Egy csapat ellenséges katona fölé értem és Zehír porig égette őket. Csapatról csapatra haladtunk így, de káosz volt és mi kevesen voltunk.

Elenielle:
Először a börtönhöz mentem ahol  Tywysog holtteste feküdt, akkor már Lorgi sehol nem volt. Dühödten rontottam onnan ki és felpattantam a lovamra. A harc közepébe vágtattam és hatalmas erővel vágtam le a katonákat. Egyszer csak Fenixiliát és Gwyddet pillantottam meg. Elakarták hagyni a csatateret, azaz gondom Gwydd akarta.

Fenixilia:
-Segítenünk kell!-kiáltottam a káosz felé fordulva, de Gwydd csak húzott maga után. Dühöt éreztem emiatt és a káosz miatt, de kíváncsi is voltam. Én magam akartam szembeszállni Lorgival, hiszen csak én győzhettem le őt.

Gwydd
- Nem! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Nem akartam, hogy Fenixilia ott legyen a csatatéren. Ön és közveszélyes dolog lenne számára, és ezt nem hagyhattam. El akartam vinni egy biztos helyre, le, a bunkerba. Ott senki nem árthatna nekünk.

Lorgi
Hebog jött értem, ő ölte meg Tywysog-ot, és szabadított ki a cellából. Ahogy elhaladtam mellette mosolyogva hátba veregettem.
Ezután a repülő lény felé indultam. Az elkábított katona fedezett engem, ahogy a káoszon átvágva a fekete, lebegő "szállító" felé mentünk. Ahogy alá értünk, két ember ledobott egy hosszú kötéllétrát, amire felkapaszkodtunk, ám az alattam mászó férfit lerántották. Ahogy lenéztem Elenielle dühös arcát pillantottam meg, ám engem már nem ért el. Mosolyogva tovább másztam.

Elenielle:
Döbbenten vettem észre Hebogot és le is rántottam, amikor a földre került vártam, nem tudtam, hogy velünk van-e vagy ellenünk és addig nem akartam bántani, míg ez biztos nem lett.

Nienor:
A káoszban Eleniellet pillantottam meg Heboggal és kicsit távolabb fölöttük a repülő lényt, amire immár Lorgi is felmászott. Feléjük indultunk Zehírrel, bár nem voltam benne biztos, hogy egyedül is sikerülni fog, mégis vakmerően szárnyaltunk a szárnyas lényhez

Fenixilia:
Épp engedelmeskedtem volna Gwyddnek, amikor Zehírt és Nienort láttam elsuhanni fölöttünk egyenesen a repülő, nagy lény felé, ami támadott minket. Aggódtam értük, bár elsősorban a kék sárkányért. Először könyörögni kezdtem Gwyddnek, de ő nem engedett, így hát felröppentem a hatalmas, ragyogó szárnyaimmal, amiket az imént növesztettem. Gwydd kénytelen volt elereszteni, ha nem akart velem felröppenni aztán lezuhanni. Zehírék után indultam és beértem őket, azután hatalmas páncéllal óvtam Zehírt. A páncélt közeli fémekből és más anyagokból alkottam meg és molekulánként pakoltam a sárkányra. Ezután előrébb röpültem - ennek csak akkor lesz vége, ha Lorginak is - már láttam Lorgit, és egy hatalmas energia hullámmal fellöktem, mint körülötte az embereket és leszálltam mellé.

Lorgi
Egy erős energiahullám fellökött, majd hamarosan egy szárnyas nő landolt mellettem. Felnéztem rá, miközben gyorsan talpra álltam.

Hebog
Elenielle lerántott a létráról. Mikor földet értem gyorsan talpra szökkentem, és a kardomat előrántva a lányra rontottam.

Elenielle:
Egyértelmű volt, Hebog nem velem van. De nem akartam megölni. Tartoztam neki, sokkal.
-Hagyd ezt abba! - kiáltottam rá, de tudtam, hogy nem fogja érdekelni, ezután kitértem előle és megragadtam a kardot tartó kezét a karddal együtt és hátra rántottam. A kard kiesett a kezéből és ő felordított, a kardot odébb rúgtam.

Fenixilia:
-Azt hittem ijesztőbb vagy, hatalmasabb és fenségesebb!-billentettem félre a fejemet, és valahányszor rám támadtak volna a katonák csúszós nyálkává tettem a csizmájuk talpát, így lecsúsztak a repülő lény hátáról és a semmibe zuhantak. Persze azért Lorgira is figyeltem. Az elmémet nem láthatta, elzártam előle, a testemet pedig láthatatlan burok védte, bár nem volt rá szükségem.

Lorgi
Fölálltam, és mosolyogva szembefordultam a lánnyal.
- Az emberek sokszor kiszínezik a dolgokat. Refroline-t kellett volna kérdezned. - biccentettem felé. A elméjét nem találtam, jól elrejtette.

Fenixilia:
-Mindig kíváncsi voltam ki is vagy valójában. Az elméd érdekes. Ezt már tudom, de ezzel együtt azt is, hogy bár figyelemreméltóan jól taktikázol és ármánykodsz, nem vagy erősebb, sőt talán gyengébb is vagy valamivel, mint akármelyik sárkánylovas. - méregettem tovább, és most már a saját elmémet rejtve tartva kóstolgattam az övét, de csak rövid ideig, mert mindent megtudtam, amit akartál.
-Hát persze, te is lovas voltál, csak a sárkányod elpusztult. Miért azonosítod ezt a veszteséget tanáccsal? - érdeklődtem továbbra is újabb katonákat félrelökve. Kezdett egyre jobban érdekelni Lorgi és a története.

Lorgi
Megerősítettem az elmém védelmét, elzártam a lány elől, bár nehéz volt. Erősebb volt nálam.
- Ezt is megkérdezheted tőlük. - mondtam neki szűkszavúan.

Fenixilia:
-Pedig jobban érdekelne te mit mondasz - vontam vállat. - Ha jól érzem téged is sok dolog érdekelne. Én nem tartozom közéjük, nem foglak megölni, ha azt mondják. Csak akkor, ha én úgy akarom.

Nienor:
Valamiért képtelenek voltunk elérni a lányt, valamilyen erő lelassított. Talán Fenixilia volna az?

Reifroline
Végül felszálltam Wind hátára és a magasból folytattam a küzdelmet. Amikor megláttam a hatalmas lényt és rajta Lorgit, oda akartam menni , hogy rájuk támadjak , akkor is ha nem tűnt soknak az esélyünk azzal a teremtménnyel szemben. Aztán mielőtt közelebb értünk volna, Fenixilia ott termett és onnantól kezdve lehetetlennek tűnt közelebb kerülni a lényhez -és Lorgihoz. Mit csinál ez a lány? Nem szabadna ott lennie!

Nienor:
Zehírrel Reifrolineék mellé szálltunk, látszólag ő sem tudott tovább jutni.
-Valamiféle védőhálót vont maguk köré - igazából csak találgattam.

Reifroline
-Megmondtuk neki hogy maradjon távolt Lorgitól. Erre ezt műveli! - mondtam rosszallóan. Azért kíváncsi voltam mi sül ki ebből, de sajnáltam hogy esélyem sincs közelebb jutni Lorgihoz. Pedig pillanarnyilag minden vágyam az volt hogy végezhessek vele. Bár talán megbántam volna ha megteszem...
-Most mit csináljunk? - kérdeztem végül Nienort.

Nienor:
-Talán el kéne terelnünk valahogy a figyelmét. Ha jól tudom még mindig nem olyan stabil az ereje, Gwydd nem tanította ilyesmire. - javasoltam, de nem volt ötletem, hogy hogyan is terelhetnénk el a lány figyelmét.

Reifroline
Gondolkodni kezdtem. Közben figyeltem hogy a lány minden különösebb odafigyelés nélkül intézi el a katonákat akik rájuk támadnának. Ez nem lesz könnyű feladat
-Talán meg kellene próbálnunk megzavarni az erőteret amivel körülvette magukat.

Nienor:
Zehír megpróbálta ezt egy tűzlabdával véghez vinni, de az visszapattant és mi csak egy ügyes manőverrel tudtunk kitérni előle.
-Azt hiszem őt magát kéne összezavarni - gondolkodtam hangosan.

Reifroline
-De hogyan? - kérdeztem, majd kicsit feljebb repültünk Winddel.

Lorgi
Összevontam a szemöldököm, de elmosolyodtam.
- Nem a sárkányom elvesztését azonosítom a tanáccsal. - mondtam a lánynak. - Én csak egy egységes, békés birodalmat kívánok, ám ők máshogy gondolkodnak.
Az elmém védelmét olyan erőssé tettem, amilyenné csak tudtam. A tőrömben lévő energiát is magamhoz vettem, és a fal védelmére irányítottam. Nem akartam, hogy a lány betörjön a fejembe.

Fenixilia:
Éreztem, hogy energiát kapar össze, hogy falat építsen az elméje köré. Egyetlen hullámmal áttörhettem volna, de nem tettem.
-Azt tudod, hogy csak egy gondolatomba kerül és te is és a katonáid, valamint ez a repülő lény is elpusztul? - kérdeztem szórakozottan. A pajzsot még mindig tartottam a lény körül, de meg is keményítettem, semmi nem jött be, de semmi se ment ki. A lény hátáról nem támadhattak. Hogy szavaimnak nyomatékot adjak a következő két katonát elporlasztottam.

Lorgi
Összehúztam a szemöldököm.
- Ugyan mi előnyöd származna abból? - kérdeztem a lányt, hasonló nemtörődömséggel, mint amilyen az övé volt.

Fenixilia:
-Segíthetek azokon, akik segítettek nekem. - feleltem őszintén, ugyanis más érvet még nem tudtam felhozni. Amennyit eddig láttam Lorgi elméjéből ott fájdalmat, szomorúságot és reményt láttam. Másképp nem ismertem, így nem is lehetett az ellenségem.

Lorgi
- Azt hiszed, ha megölnél, az segítene nekik? - kérdeztem.

Fenixilia:
- Nem tudom. De biztos többet, mintha hagylak elmenni, és tovább folytatod, azt... amit... amit csinálsz! - sajnos nem tudtam pontosan mit is csinál.

Lorgi
Fölvontam a szemöldököm.
- Háborúzok a lorakokkal, ez igaz. Mert ellenem fordultak. De ne hidd azt, hogy egyikük is jobb lenne nálam. - mondtam a lány szemébe nézve.

Fenixilia:
-Ők mentettek meg. A faluból, ahol meg akartak ölni. Ők segítettek, hogy ne legyenek rohamaim! - vágtam rá elszántan. Éreztem, ahogyan a vérem forrósodik

Lorgi
- Mégis mit gondolsz, miért mentettek meg? - kérdeztem gúnyosan. - Tudják, milyen erőd van, megmentettek, mert azt hitték, hasznodat veszik. De nem tudták, hogy milyen erős vagy. Nem tudnak kontrollálni. Megszüntették a rohamaidat, hogy biztonságban legyenek, és téged is bezártak, hogy távol tartsanak tőlem. Most már csak őriznek itt téged, Fenixilia. Azt hiszik, ki akarlak használni, ahogy ők akartak, de én nem akarok tőled semmit. Ők, akik megmentettek akarnak felhasználni téged. És mikor majd rájönnek, hogy semmi esélyük ellened, téged is meg akarnak majd ölni. - mondtam mélyen a tekintetébe fúrva sajátomat, kíméletlenül és nyersen.

Fenixilia:
Akkor és ott összetörtem. Teljesen máshogy tekintettem rá már, nem olyannak láttam őt, mint amilyennek a lorakok szemén keresztül - ijesztőnek, vadnak és gonosznak, hanem őszintének. És ő volt az első őszinte közülük. Lángolni kezdtem, mint mindig a rohamaim elején. Azután jó pár katonát lesöpörtem a lényről, csak a haragommal. Később a két sárkányt és lovasukat is távolra repítettem, vissza oda, ahonnan indultak, a tanácsházhoz. Farkasszemet néztem Lorgival. Azután elhagytam a repülő fenevadat és a védőburkot magammal vittem. A város, amerre repültem lángolt, sok dolog felrobbant csak úgy "magától". Én nem sérültem, ők nem tehettek semmit. A tünde egyszer utolért, Zehírrel. Nem tudom mit tettem pontosan, de a tünde elpusztult, viszont Zehír nem. Gwydd ezt máshogy tanította... nem tudom mi történt. Láttam, ahogy a tünde élettelen holtteste zuhan a tömegbe és darabjaira hullik, amikor becsapódik. Azután a sárkány zuhanórepülésben követte, de ő nem pusztult el, ahogy arra számítottam. Élt. Később rájöttem, hogy bármit is tettem, a sárkányt megmentettem vele és megszabadítottam ettől a tehertől, amit a lány jelenthetett számára.
Rezzenéstelen arccal folytattam az utamat, a másik lovas felé...

Reifroline
Még mindig azon tanakodtunk Nienorral hogy mit tegyünk, amikor Fenixilia rohamot kapott. Teljesen begőzölt és mindent elpusztított ami az útjába került. Nienor utána indult, én egy pillanatig gondolkodtam. Követtem volna Zehíréket de most alkalmam nyílt volna odamenni Lorgihoz. Aztán láttam ahogy a másik tünde élettelenül zuhan le a földre és Zehír követi. De a sárkány életben maradt. Ez nem volt rendjén. Fenixilia valami olyat művelt amire eddig senki nem volt képes. Bár a lány szinte minden tettje ilyen volt. Döntöttem. Jelt adtam Windnek és Zehír után repültünk.

Lorgi
Mikor a lány rohamot kapott elégedetten néztem utána. De nem bámészkodtam sokáig. Azonnal jelt adtam az indulásra, amint úgy ítéltem, senki nem követ már minket. Nem érdekelt, kit hagyok ott.
A Város széle felé repültünk, igyekeztem úgy használni az energiám, hogy védve maradjunk. Intettem egy katonának, aki a lényt irányította, ő pedig biccentett. Kitérőt tettünk.
Leugrottam a fekete állat hátáról és bementem a barlangba. Üresnek tűnt, de tudtam, hogy itt kell lennie. Újra a tőrhöz nyúltam, és az utolsó csepp energiákat összegyűjtve ráfókuszáltam...Mikor kinyitottam a szemem, ott volt előttem. Elégedetten rejtettem a köpenyem alá, és kimentem a barlangból. Visszamásztam a lényre, és elindultunk a Birodalom felé.
Ha lopnék, az nem maradna megtorlatlanul - gondoltam De nem lopás, ha olyasmit viszek el, ami már az enyém. Kezemet a köpenyem alatt megbúvó sárkánytojás érdes felületére tettem, és elmosolyodtam.

Készségesen repültem Zehír felé. A helyzet igazán érdekes volt.

Signy
Kiléptem a trónteremből. Mára végeztem a teendőkkel, már nem volt dolgom. Elindultam a folyosókon. Tudtam hová megyek, már napok óta minden délutánomat ott töltöttem. Mikor odaértem, beléptem az ajtón a viszonylag kicsi terembe és az ablakhoz sétáltam. Rátámaszkodtam a párkányra és onnan figyeltem a legelőn álldogáló Benéttont. Mióta megtudtam az igazságot vele kapcsolatban, ritkábban mentem le hozzá. Még mindig nem bírtam megemészteni a dolgot. Ahogy azt sem hogy Lorgi tudta és nem szólt nekem. Mérges voltam rá, azóta nem aggódtam érte, nem hiányzott, talán örültem is annak hogy nincs itt.

Lorgi
Hosszú volt az út visszafelé, de gyorsan tudtunk haladni. Akadályok nélkül kijutottunk a lorak területekről, és onnantól a lehető leggyorsabban haladtunk a Birodalom felé. Alig vártam, hogy viszontlássam Signy-t.
Késő este érkeztünk meg a várba. A katonákkal nem törődve azonnal a kastély felé indultam. A trónterembe mentem, majd egy titkos átjárón keresztül egy rejtett szobába érkeztem. Senki más nem tudott róla. Én magam építettem, miután Amarilla királlyá tett. Itt vettem elő újra a tojást, és óvatosan egy tűzhelybe tettem. Meggyújtottam a tüzet körülötte. Ez majd melegen tartja...Ki fog kelni a fióka.

Signy
Naplemente után elmentem fürdeni majd felsétáltam a hálószobába és lefeküdtem, de nem igen tudtam aludni. Egy rövid idő után felébredtem és ekkor inkább kiültem az ablakba, ahogy sokszor tettem.

Lorgi
Ezután Signy keresésére indultam. Először a saját hálótermünk felé indultam.
Mikor benyitottam, elsőnek az üres ágyat láttam meg. Csak utána vettem észre az ablakban ülő lányt. A szívemet melegség járta át, ahogy ránéztem. A holdfény megvilágította világos bőrét, befonódott sötét hajszálai közé, és túlvilágivá tette fehér selyemruháját. Becsuktam magam mögött az ajtót és elmosolyodtam.
- Signy. - szóltam nagyon halkan, hogy éppen csak meghallja. Hangomban átérződött mindaz a szeretet, amit máskor úgy el tudtam palástolni, csak most nem.

Signy
Észre sem vettem hogy nyílik az ajtó, annyira a gondolataimba merültem. Csak akkor kaptam oda a tekintetem amikor a nevemet hallottam. Egy pillanatra megállt a szívverésem, megijedtem. Aztán rájöttem hogy Lorgi az.
-Megijesztettél ... - mondtam neki halkan.

Lorgi
Odasétáltam hozzá.
- Nem akartalak... - mondtam kedvesen. - Bocsánat.