Balaisania

Lorgi
Hamarosan teljes sötétség szállt az erdőre és a térre is. Az ének ekkor már nagyon hangos volt, majd megjelent Eslanzadí az egyik fán lévő erkélyen. Mindenki elcsöndesedett, ahogy a királynő, holdfényszínű, halványan világító ruhájában a korláthoz lépett.
- Rwy'n cyfarch chi! - kezdte ünnepélyes hangon. Közelebb hajoltam Signy fejéhez és halkan fordítani kezdtem, amit a tünde mond, miközben nem vettem le a szemem a királynőről.
- Blynedd arall cant wedi mynd heibio, ac yn awr ei fod yn y nos pan fydd y deor Ddraig unwaith eto i ddathlu gyda ni!
- Újabb száz év telt el, és most itt az az éj, mikor a Sárkány újra kikel, és velünk ünnepel. - mondtam halkan mormolva a szavakat. A tünde folytatta dallamos szónoklatát.
- Dewch gyda mi, fy brodyr a chyfarch gyda'n gyntaf Ddraig Ryydr ysbryd heno! - mondta egyre lázasabban.
- Tartsatok velem, testvéreim, és köszöntsünk az Első Sárkánylovas szellemét együtt ma éjjel.

Éreztem, ahogy a tündéket hatalmába keríti a királynő minden szava, és lassan ők is átkerülnek ebbe a furcsa, eufórikus állapotba.
- Wele breuddwydion, clywed y caneuon, yn gwybod chwi y geiriau a rhagfynegiadau, oherwydd heno, dewch i ymuno â ni yn Ysbryd ac yn ymateb i'n cwestiynau. Daw'r Ysbryd i ni ac yn ein paratoi ar gyfer yr unfed ganrif sydd i ddod!
- Lássátok álmait, halljátok dalait, ismerjétek meg jóslatait és szavait, mert ma éjjel eljön közénk a Szellem, és választ ad kérdéseinkre. Eljön hozzánk a Szellem, és felkészít minket az eljövendő évszázadra.
Eslanzadí a szónoklat végén már kiáltott, teljesen elragadta az indulat, ahogy mindenki mást körülöttünk. Mikor a tömeg egy folyó módjára áradt meg az erdő felé, csak még erősebben fogtam a lány kezét, úgy húztam magammal.
- Ne szakadj el tőlem...Vigyáznod kell velük...Ilyenkor alig vannak eszméletüknél. - mondtam közel hajolva a lány hajához. Körülöttünk mindenki énekelt, ugyanazt a dalt, amit előtte a téren búgtak, de a dallam most erősebb volt, vadabb, és hangosabb.

Signy
Mikor a tünde királynő megjelent, kíváncsian néztem rá, és miközben beszélni kezdett, irigykedve csodáltam meg még ilyen messziről és sötétben is szembeötlő szépségét. Bár nem értettem őket, figyelmesen hallgattam a szavait, aztán mikor Lorgi fordítani kezdett már az ő hangjára figyeltem hogy tudjam miről van szó, de nem vettem le a szemem Eslanzadí-ról.
Ahogy a tömeg megindult, körbenéztem és közben ösztönösen ráfogtam a mellettem álló férfi kezére. Annak ,ellenére hogy haragudtam rá, most mégsem tartottam jó ötletnek elkeveredni mellőle.

Lorgi
A vad tömeg folyóként hömpölygött a fák között, hangosan énekelve és kiáltozva. A tündék nem is futottak, sokkal inkább táncoltak, mintha mindegyiküket egyfajta részegség töltötte volna el. Ezt hozta ki belőlük ez az éjjel, ez volt a természetes viselkedésük ilyenkor. Megbolondította őket a Szellem, ahogy ők nevezték...
Egy tisztásra értünk hamarosan, ami fölé kupolaként borult a közepén álló óriási, ősöreg fa lombja. A kéreg sok helyen kitüremkedett, és ha elég távolról nézte az ember, láthatta, hogy a fa majdhogynem kísértetiesen hasonlított egy sárkányra, amit körülzárt a törzs.
- Ez itt a Ddraig'e Goeden, vagyis a fává vált sárkány... - suttogtam a lánynak. A tündék éneke hangos, dallamos, vad kántálásba, imába fordult. Szinte érezni lehetett, ahogy az egész tisztás izzik a hatalmas jelen lévő energiától. Ez az energia tartotta életben az erdőt, és a tündéket is. És mind a fából áradt...

Signy
Visszafojtott lélegzettel pásztáztam a tömeget, figyeltem ahogy a tündék szinte elvesztik az eszüket és teljesen átkerülnek ebbe a furcsa , transszerű állapotba miközben elértünk egy tisztásra amelynek közepén egy hatalmas, öreg fa állt. Azonnal megakadt a szemem a növény alakján, még én is felismertem benne a sárkányt. Ahogy ott álltunk , egyre csak kapkodtam a tekintetem ide-oda, kíváncsi voltam arra, hogy mi fog most történni.
Pár perc után észrevettem , hogy már egész erősen szorítom a mellettem álló Lorgi kezét, ami eddig fel sem tűnt.

Lorgi
Egyszer csak egy hang kivált a tömegből. Eslanzadí hangja volt, aki hangos imába kezdett. Most is folyamatosan fordítottam a lánynak.
A királynő túlvilági dalba kezdett, és a tündék is csatlakoztak hozzá. Éreztem, ahogy a körülöttünk lévő energia vibrálása erősödni kezd, ahogy hullámzik körülöttünk.
A fa a szemünk láttára kezdett fényleni, majd lassan megmozdult. Mintha valami ki akarna törni belőle....A sárkány volt az. A sárkány megmozdult, majd még egyszer és még egyszer... Ki akart törni a fogságból. Láttam, ahogy a fénylő, anyagtalannak tűnő test kiszabadul, széttárja szárnyait, és az ég felé nyújtózkodik. A tündék kántálása elhalkult, de nem halt el. Örömteli kiáltásokat hallottam mindenfelől...
A Szellemsárkány ott volt közöttünk.

Signy
Ámulva figyeltem ahogy a fába zárt szellem megelevenedik és testet ölt. Még sosem láttam ehhez foghatót, ilyen varázslatosat, ennyi mágiát. Elengedtem Lorgi kezét és reméltem hogy most már ő is elenged engem.

Lorgi
A lány elengedte a kezem. Egy pillanatra aggódva fordultam felé, majd újra megfogtam, mikor a sárkány elrugaszkodott a földről, és repülni kezdett a tisztás fölött. Amerre elhaladt, tündék nyújtózkodtak felé.

Signy
Nem örültem neki hogy Lorgi megint megfogta a kezem, de nem ellenkeztem. Csak figyeltem a sárkányt, teljesen elámulva, ahogy körberepülte a tisztást.

Lorgi
A sárkány a fa tövében szállt le, a törzs mellé. Eslanzadí Elé lépett, és tiszteletteljesen köszöntötte. A tündék áhítatosan figyelték a szellemet.
Ekkor a királynő újabb imába kezdett a sárkányhoz. Arra kérte, hogy mutasson utat, és szórjon áldást a tündékre.

Signy
Én nem értettem a tünde királynő imáját, de így is teljesen magával ragadott amit láttam. Soha nem tapasztaltam mèg ehhez foghatót. A sok tünde, a vibráló màgia amit még én is éreztem magunk körül, a sàrkány szelleme ... egyszerűen ámulatba ejtő volt, egy megismételhetetlen élmény.

Lorgi
A sárkány hatalmas feje lassan felénk fordult. Bár rengetegen álltunk ott, valahogy mégis mindenki érezte, hogy a szellem csak egyvalakire néz. Széthúzódott körülöttünk a tömeg, csak én nem mozdultam el Signy mellől.

Signy
A szellem felénk fordult és éreztem hogy egyenesen RÁM néz. A torkomban dobogott a szívem, azt hiszem levegőt venni is elfelejtettem. Csak azt vettem észre hogy eltűnt a tömeg és már senki sem állt a szellem és köztem.

Lorgi
Megindultam a lánnyal együtt a sárkány felé. A szellem közben végig követett minket a fejével, majd mikor odaértünk, lehajolt a lányhoz.
Eslanzadí imádkozni kezdett, a sárkányt kérdezte, miért választotta ki pont a lányt.

Signy
Semmit nem értettem. Csak ott voltam és vártam hogy mi lesz most. Nem tudtam mit kell tennem vahy hoy mit akar velem a sárkány. De nem féltem, úgy éreztem nem lesz baj.

Lorgi
Figyelmesen hallgattam a királynőt, majd Eslanzadí egyszer csak felénk fordult.
- A Szellem kiválasztotta a lányt. Megajándékozza, mert neki van a legnagyobb szüksége rá. - mondta tündenyelven. Odahajoltam Signyhez, és elmondtam neki, amit a királynőtől hallottam.

Signy
Meglepődtem. ...mert neki van a legnagyobb szüksége rá. Ez mit jelenthet? Lorgira néztem majd a sárkányra.

Lorgi
A sárkány egészen közel hajolt a lány arcához. Csak a feje akkora volt, mint Signy maga. Kékes, holdfényszínű ragyogása megvilágította a lány sima bőrét. Elléptem mellőlük, de nem mentem túl messze.

Signy
Egyenesen a sárkány szemébe néztem. Olyan volt, mintha megszűnt volna minden más csak valami furcsa erőt éreztem, ami a szellem felé vonzott. Lassan, szinte öntudatlsnul felemeltem a kezem és megérintettem a sárkányt...

Lorgi
Mikor a lány megérintette a sárkányt, az lehunyta a szemét. Szinte láttam azt a hatalmas energiát, ami körbeölelte Signyt...
Némán, feszülten figyelt mindenki. Mikor a szellem kinyitotta a szemét, pár másodpercig még összefonódott a tekintete a lányéval, aztán fölemelte a fejét, és dallamos énekbe kezdett. A tündék csatlakoztak hozzá, én pedig a feleségemhez léptem és átkaroltam.
- A leány az örök fiatalság ajándékát kapta a Sárkánytól! - lépett oda hozzánk a királynő áhítatos mosollyal.

Signy
Abban a pillanatban hogy hozzáértem a sárkányhoz, különös érzés öntött el. Mintha egy örökkévalóságig álltam volna úgy, de aztán mire feleszméltem, már vége volt. Továbbra is a szellemet néztem , nem tudtam mi volt ez, de éreztem hogy történt valami. Még akkor is ebben a furcsa állapotban voltam amikor Lorgi odajött hozzám. Ahogy átkarolt kirázott a hideg, most nem esett jól hogy ott van. A tünde királynő is mellénk lépett és mondott valamit, de most sem értettem. Vidámnak tűnt...

Lorgi
A királynő szavai hallatán furcsa érzés öntött el. Erre nem neki volt szüksége...hanem nekem. Lefordítottam a lánynak, amit Eslanzadí mondott, közben elengedtem, de nem mentem távol tőle.

//

Signy
Lorgi most is lefordította nekem a tünde szavait, mire én hitetlenül néztem vissza rá, majd a királynőre, végül a sàrkányra. Vegyes érzelmek keringtek bennem, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmi történik velem. Hogy több leszek mint egy egyszerű ember. Ugyanakkor elgondolkodtatott, hogy miért ezt kaptam a szellemtől. Nekem nem volt szükségem hosszú életre, most hogy Lorgi azt tette velem amit tett, főleg nem. Talán ez nem is jutalom?
[...]
Az ünnepség után elhagytuk a tündék erdejét és hazaindultunk. Az út során igyekeztem a lehető legkevesebb időt tölteni Lorgi mellett, a lehető legávolabb lovagoltam tőle, nem szóltam hozzá és nem voltam hajlandó egy sátorban tartózkodni vele. Párszor össze is vesztünk, ami csak súlyosbított a helyzeten, bàr láttam némi igyekezetet a férjemen de ez most nem tudott meghatni. Haragudtam rá.
Mikor hazaértünk, szinte az első dolgom volt megkérni Gwast, hogy ágyazzon meg nekem egy külön szobában, így azóta az éjszakákat sem töltöttem együtt Lorgival, napközben pedig rendszerint Benéttonnal foglalkoztam, akinek természetesen már akkor elmeséltem mindent amikor visszaértünk a táborhelyre a tünde vàrosból. Ahogy teltek a napok, azt is felfedeztem hogy az örök fiatalság mellé egy kevéske vareázserőt is kaptam ajándékba a sárkány szellemétől. Ez nem sokra volt elég, de nem is bántam. Ennyiről sem mertem álmodni soha életemben.
Most délután volt, a legelőn voltam és Benétton szép fejét simogattam miközben beszéltem hozzá.
-Olyan kár, hogy nem tudsz válaszoni. Ha ember lennél sokkal könnyebb lenne minden - csúszott ki a számon egyszercsak, persze nem gondoltam komolyan. Aztán elméláztam egy kicsit ezen. Miért is ne? Hiszen ...lehetséges volna. - amint ezt kigondoltam, már tudtam mit kell tennem. Megpusziltam a ló homlokát és elköszöntem tőle, majd futva indultam el a vár felé. Azonban amikor odaértem, kicsit elbizonytalanodtam. Hová is megyek? Hiszen eddig mindig ő talált meg engem. Én hol kereshetném ŐT?

Amarilla:
Távolról figyeltem, ahogyan a lány megint Benéttonnal beszélget. Tudtam mi történt és tudtam, hogy bántja, ahogy azt is tudtam, eljön az az idő, amikor megkeres.
-Sajnálom, ami történt, miért keresel engem? - sétáltam mellé észrevétlenül ezzel talán kicsit megijesztve őt.

Signy
Kicsit összerezzentem amikor a nő a semmiből bukkant fel mellettem.
-Én csak ...azon gondolkodtam - kezdtem , kicsit veszítve az előbbi önbiztalmamból, de aztán megtaláltam a hangomat - Ha lóvá tudtad változtatni Benéttont , akkor vissza is tudod csinálni, ugye? - kérdeztem reménykedve, hirtelen jött lelkesedéssel.

Amarilla:
Elmosolyodtam.
-Igen, amennyiben Lorgi nem fogja megtámadni őt. Benétton mágiája ugyanolyan erős, mint az enyém, ha nem erősebb - magyaráztam neki. - De miért érdeklődsz eziránt? - kérdeztem vissza, de tudtam, hogy mit akar.

Signy
Mielőtt bármit is mondtam volna, lehajtottam a fejem és újra átgondoltam.
-Kérlek, változtasd emberré Benéttont! - néztem fel az árnyra, szinte könyörögva.

Amarilla:
-Egy feltétellel, ha biztosítasz róla, hogy nem esik bántódása! - kötöttem ki, majd hozzátettem. - És tudnod kell, hogy születése óta ebben a testben él, talán nehéz lesz visszaszoknia az emberi testéhez.

Signy
Bólintottam egyet, jelezve, hogy tudomásul vettem az utolsó mondatot.
-Nem engedem hogy baja essen - ígértem.

Amarilla:
Bólintottam.
-Szüksége lesz ruhákra - közöltem csak úgy mellékesen és számba vettem a fejemben, hogy a szertartáshoz mi kell majd.

Signy
-Azt tudok szerezni. -vágtam rá azonnal - Csak ennyi kell?-kérdeztem segítőkészen.

Amarilla:
-Minden mást hozok - feleltem és ugyanúgy eltűntem, ahogy előbukkantam. A toronyszobában összegyűjtöttem minden szükségest és elkészítettem a kenőcsöt, amivel majd be kell kennünk Benéttont. Egy ládába tettem, hiszen elég sok kellett hozzá, hogy a ló minden porcikáját befedje. Mikor visszamentem nem siettem, tudtam, hogy a lány nem ér oda túl gyorsan, viszont izgatottság lett úrrá rajtam, a fiam már felnőtt férfi - egy ideje - kíváncsi voltam mennyire van tisztában azzal, hogy mit miért tettem és reméltem, hogy nem dühös rám.

Signy
Amikor az árny eltűnt, felmentem a várba és megkerestem Gwast hogy megkérjem hogy segítsen nekem férfi ruhát keresni. A fiú először kicsit furcsán nézett rám, de nem magyaráztam meg neki mire kell. Végül meglett minden ami kell, megköszöntem Gwasnak a segítséget és elindultam vissza a legelőhöz.

Amarilla:
Mikor  legelőhöz értem a kerítésen belül letettem a ládát és várakoztam. Benétton éppen néhány másik lóval kergetőzött. Örültem, hogy nem legel, abból adódott volna némi problémája, miután visszaváltozik. Mosolyogva figyeltem őt, belegondolva, hogy hamarosan visszakapom a fiamat. Különös nap volt ez, két legyet üthettem egy csapásra, miközben én csak a királynének segítettem.

Signy
Mire visszaértem, az árny már ott volt. A ruhákkal a kezemben megálltam mellette.

Amarilla:
-Segíts bekenni ezzel! - nyitottam ki a ládát. - Egyetlen folt sem maradhat ki! - figyelmeztettem, de megvártam, amíg magához hívja Benéttont. Mikor ez megtörtént, vele együtt elkezdtem bekenni a szürke balzsammal.

Signy
Magamhoz hívtam Benéttont , majd segítettem az árnynak bekenni azzal a kenőccsel.

Amarilla:
Mikor mindenhol alaposan bekentük, megkértem Signy-t hogy álljon hátrébb. Összedörzsöltem a tenyeremet, egy apró szikrát alkotva, amivel meggyújtottam a kenőcsöt. A lángok végig futottak Benétton egész testén, pontosabban a kenőcsön, kemény szoborrá szárítva azt, mint az agyagot.
-Végeztünk - közöltem a lánnyal és felvettem a ruhákat onnan, ahová az előbb letette.

Signy
Értetlenül néztem az àrnyra amikor kijelentette hogy végzett. Ennyi volt? Hiszen még ...

Amarilla:
Az agyagburok repedezni kezdett, azután a hátsó fele le is esett. Láttam Signy aggodalmas tekintetét, de tudtam, hogy nem lesz baj. A burok tovább repedt, amíg már csak ő állt ott. Benétton a fiam.

Benétton:
Mi történt? Az előbb még négy lábam volt, miért vagyok csupasz? Fázom. Signy az előbb még...
A lány felé fordultam és az ismerős, de ismeretlen nő felé, az anyám volt ezt tudtam. Ő tett valamit, utoljára több mint kétszáz éve tett ilyet, de arra nem emlékszem. Csak hallottam. Signynek mesélte, ott az istállóban. Signy akkor kicsit elhidegült tőlem, de most visszajött, de mi történt velem? Összementem! Hogy fog így lovagolni a hátamon?
A nő... az anyám megindult felém valami anyaggal a kezében, olyan volt, mint a takaró, amit mindig a hátamra tettek, hogy a nyereg ne törje fel a hátam. De most mit akar vele? És Signy miért nem néz rám. Nem tetszem neki? 
Nyeríteni próbáltam, hogy Signy rám nézzen végre, de calami fura jött ki a számon, olyan volt, ahogy Signy, meg a többi kétlábú beszélt hozzám.
-Signy! Itt vagyok! - ezt kiáltottam. Kiáltottam? Milyen fura szó ez... és a többi?

Signy
Mikor az agyag megrepedt és aztán egy helyen össze is tört, kicsit megijedtem hogy valami nem sikerült. Aggódtam Benéttonért. Aztán amikor megláttam hogy ott van és tényleg ember lett, megnyugodtam. De ez is csak egy pillanatig tartott, mert ahogy akaratlanul is végignéztem rajta, teljesen zavarba jöttem és elpirulva lehajtottam a fejem. Még sosem láttam meztelen férfit, persze Lorgin kívül, de az sem számít igazán, akkor is sötét volt ...
Mikor a fiú a nevemet kiáltotta, akkor sem néztem fel. Furcsa volt hallani a hangját és tudni hogy tényleg ő beszél. Oda akartam menni hozzá és megnyugtatni de még mindig nem volt rajta ruha, így nem mertem.

/hehehe nem számít, sötét volt... xDDDDD és nem mertél odamenni? Ysoria szindróma?/

Benétton:
-Nyugodj meg Benétton! - szólt a sötét hajú nő és egyre közeledett azzal a kezében tartott anyaggal. Hátráltam egy darabig, de azután megálltam. Felhúzta rám az anyagot és ekkor eszembe jutott a szó: ruha. Ilyet viselnek az emberek. Akkor most ember vagyok?
Mikor rajtam volt már a ruha elindultam Signy felé, bár egy kicsit botladoztam, nem igazán találtam meg az egyensúlyt.
-Signy - szólítottam meg, leginkább azért, mert még nem ismertem szavakat, vagy inkább nem mindegyiknek tudtam a jelentését. - Signy! - a nevét tudtam és boldogan mondogattam újra és újra vidáman elhúzva a számat, úgy ahogy ő szokta, amikor meglát. 
Lehajoltam hozzá és a fejemet a vállára tettem, mint eddig, de most úgy éreztem feszült.

/hehe, vicces vagy xD és tudtommal Signy csak egysuer láthatta ruha nélkül Lorgit, és szerintem akkor sem azt nézte ...egyrészt tényleg sötét volt másrészt meg el voltak foglalva :") /

Signy
Mikor már nyugodtan felnézhettem, boldogan mértem végig Benéttont. Alig tudtam elhinni hogy ő az. Kicsit ügyetlen volt még az új testében, de ez csak megmosolyogtatott. Aztán amikor odaért hozzám és a vállamra hajtotta a fejét, nem tudtam mit reagáljak. Persze rájöttem hogy megszokta hogy lóként ezt kell tennie, de akkor is fura volt. Végül picit eltoltam magamtól és rámosolyogtam.
-Nem így kell - mondtam neki kedvesen -hanem így - öleltem meg óvatosan.

/csak egyszer? o.O És oké nem nézte... de és... mi vaaaan? xD/

Benétton:
Mikor átkarolt ismét elhúztam a számat, boldogan és követtem a példáját. Örültem, hogy megint vele lehetek, még akkor is, hogyha ilyen furán.
-Azt hiszem én most magatokra hagylak titeket, van megbeszélni valótok! - szólt a sötét hajú nő egy pillanatig szólni akartam neki, de nem tudtam a nevét sem, ezért inkább úgy maradtam és csöndben, a nő pedig elment ezzel pedig a feszültségem is oldódott.

/Signy csak akkor làtta teljesen ruha nélkül Lorgit amikor odaadta neki az ártatlanságát xD /

Signy
Mikor az árny nő elköszönt, felemeltem a fejem Benétton mellkasáról és kültem felé egy hálás pillantást majd újra csak a fiúval foglalkoztam. Mondani akartam neki valamit, de hirtelen nem jöttek a szavak.
-Hogy érzed magad? - kérdeztem végül miközben felnéztem rá.

/És azóta nem...? :O /
Benétton:
Ezúttal kedvesen felhorkantottam volna, hogy jelezzem, jól vagyok de nem sikerült.
-Jól... - jutott eszembe egy szó erre. - Szokatlan - egészítettem ki magamat, kezdett zavarni, hogy csak néhány szót tudok teljes biztonsággal.

/szerintem nem ....nem volt az olyan régen /

Signy
Finoman elmosolyodtam.
-Tudom, kicsit késő megkérdezni, de ugye nem bánod hogy megkértem az árnyat hogy változtasson vissza emberré? - kérdeztem kicsit aggósva. A jó előbb el is felejtettem hogy nem biztos hogy neki ez így jó.

Benétton:
Akaratlanul is megvárakoztattam, amíg összekapartam a megfelelő szavakat, az egyetlen gondolatot, amit éreztem.
- Nem. Még veled vagyok. Ez jó - őrjöngeni tudtam volna a tőmondataim miatt, de hát engem nem tanítottak beszélni, örülhettem, hogy valamennyit még is képes voltam mondani.
-Sajnálom - hajtottam le a fejemet, de azt már nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy azt sajnálom, hogy nem tudok rendesen beszélni.

Signy
Az arcára tettem a kezem. Nem értettem mit sajnál.
-Mi a baj? - kérdeztem kedvesen.