Snowy Valley

Jack
- Hát nem édes kutyus? - kérdeztem a pulóverére mutatva, de ezt az egy mondatot is nehezen tudtam csak kimondani. Nagy levegőkapkodásokkal nevettem tovább, miközben a kutya bemászott az ágy alá.
- Neeeem, ő bent fog maradi akkor is, ha neked nem jön be. Sőt, tudod mit? Lehet a többi kettőt is szívesen bemutatom neked. Tudok egy jó helyet a két személyes ágynál..

Sidney
- Akkor legalább neveld szobatisztaságra. ÉS amúgy is tudod hogy nem jövök ki jól a kutyákkal. - mondtam kicsit morcosan mert valójában féltem a nagyobb kutyáktól hisz nekem még gyerekkoromba se volt, egy se.

Jack
- Szerintem csak idő kell és jól kijössz majd velük - vontam vállat - Könnyen megtanulhatsz velük bánni, de az jó, ha nem kezdesz el bepánikolni a közelükben és nem nézel hosszan a szemükbe. Azt ugyanis kihívásnak veszik.

Sidney
- Nem óhajtok közelebbi kapcsolatot kialakítani azokkal a vérszomjas vadállatokkal. - mondtam határozottan.

Jack
- Ők nem vadállatok! - horkantam fel sértődötten, végül kiléptem a szobából és a konyha felé vettem az irányt.

Sidney
- Nem? Hisz már az első találkozásnál is majdnem széttéptek! - mentem utána. - Figyelj, megértem hogy a védelem miatt kellenek, de ha már a kölyök bent van, nem lehetne hogy a nagyokat távol tartod tőlem? Mert valójában én... fé... félek a kutyáktól. - álltam meg a folyosón és pirulva az arcomat vakartam.

Jack
Sértődötten kikerültem őt, mert valójában elállta az utamat.
- Elég szánalmas, hogy félsz tőlük. Okos állatok, megérzik a félelmet, azt pedig még inkább, ha olyan pániktól átitatott szavakkal próbálod távol tartani őket - sétáltam egyre távolabb tőle - Arra úgy harapnak, mint egy véres húsdarabra a cápák. Minél véresebb, annál jobb! És minél jobb rajta a fogás, annál több kutyát is érdekel attól függően, mennyi van a közelben... Csak két nagy van és a kölyök. Tőlük még nem kéne tartanod, mert nem széttépni akarnak. Arra figyelmeztetnek mekkora egy pancser vagy, amiért félsz tőlük, és amíg valósággal rettegsz tőlük, sosem tágítanak majd.

Sidney
- Tudom, tudom! - mondtam és a hajamba túrtam. A fenébe már megint egy egyszerű ostobaságon vesztünk össze. Ez nem igaz miért vagyok ilyen szerencsétlen?
- Jack ne haragudj. - szaladtam utána. - Tudom hogy szereted ezeket a kutyákat és megígérem megpróbálok megbarátkozni velük, csak ne veszekedjünk. - mondtam neki ahogy mellé léptem.

Jack
A konyhába siettem, azonban nem tudtam eltűnni a szeme elől. Mire átjuthattam volna a világosbarnára mázolt ajtón át, hallottam ahogy utánam szalad. Sóhajtva felé fordultam. Az arca piros volt, a tekintete pedig zavart, mintha frusztrált lett volna egy picikééét.
- Persze, pár perc alatt megbarátkozni néhány "vadállattal" más kedvéért - nevettem gúnyosan, ezután elfordultam tőle - Kötve hiszem hogy sikerülne, pedig eddig őszintén optimista voltam. És ők véletlenül sem farkasok, csak a rokonaik!

Sidney
- Azt nem mondtam hogy egyből megbarátkozom velük. De esetleg ha segítenél, és megtanítanád hogy gondoskodjam róluk, talán sikerülne. - mondtam zavartan.

Jack
- És komolyan is gondoltad? - pillantottam rá, majd kinyitottam egy szekrényt. Előhúztam egy teafőzőt, illetve előkaptam néhány doboznyi teát, kiraktam sorban a pultra.
- Válassz - fordultam felé.

Sidney
- Igen komolyan gondolom. - mondtam határozottan. Érte bármire képes lennék. - Tessék? - lepődtem meg. Nem tudtam mit akar ezzel. - Legyen a gyümölcs tea. - mondtam bár nem értettem az összefüggést.

Jack
Némán kibontottam a gyümölcs teát, és elővettem belőle néhány filterrel. Megtöltve a teafőzőt beleraktam azokat, majd az egészet a tűzhelyre raktam melegedni. Úgy tűnt hogy fázik, ezért azon voltam, hogy teát csináljak, az biztosan felmelegíti.
- Cserélj nadrágot, mielőtt felfáznál! - szóltam rá határozottan - Gondolom hideg zuhanyt vettél, nemde? Plusz a jó melegnek induló kutyavizelet is lebetegíthet, főleg ha sokáig császkálsz egy oltári nagy foltos nadrággal magadon.

Sidney
Meglepődtem mikor rám szólt, hogy cseréljek nadrágot és gyorsan rájött hogy hideg zuhanyt vettem. Csak elhúztam a szám mert igaza volt, és inkább felmentem, mert nem akartam tagadni hisz úgy is rájött.

Jack
Végignéztem ahogy eliszkol, ezután a tűzhely felé fordultam. A tea még nem volt kész.
Láttam apró vacogásait, ezért sejtettem hogy hideg vízzel bombázta magát. A bőre is libabőrös volt, holott a házban "jó idő" uralkodik.

Sidney
Felmentem a szobába hogy átöltözzek. Tiszta melegítőt vettem fel majd kicsit leültem az ágyra. Tényleg figyel rám hisz rájött hogy fázom. De azt elfelejtettem megkérdezni hogy szeretné - e hogy vele maradjak. Hisz automatikusan abba a szobába jöttem fel ami az övé. Lehet nem is szeretné még hogy újra ilyen közel kerüljünk egymáshoz. Gondolkodtam majd lassan vissza indultam.

Jack
Azt szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. Ahogy most itt állok a tűzhelyet figyelve, úgy érzem, mintha újra a gyerekkorba léptem volna. A lángocska vígan táncolt, én pedig elmélyülve néztem, mintha nem tudnám mi lenne az. Kissé oldalra is biccentettem a fejem.
- "De én megmongytam, hogy egyszej megtajájom azt, akivej bojdok jeszek! És akkoj... akkoj ény is olyan jeszek, minty te és anya!"
- "Hmm? Milyen leszel akkor, ha megtalálod azt, akit szeretsz? Még nem tudod mi a szerelem, még kicsi vagy hozzá. De egy nap biztosan megérted.
- "Bojdog. Bojdog jeszek apa." - Még hogy Boldog? Amióta ismét felbukkant Sid, vegyes érzéseim vannak.

Sidney
Mikor leértem láttam hogy Jack elmélyült a gondolataiban. Nem akartam megijeszteni ezért csak megálltam a pultnál." Még hogy nem vagyok elég jó. Majd én megmutatom. 
- Sid várj már! A tanár nem úgy gondolta. - jött utánam egyik osztálytársam. Pont mikor kiléptem a főiskola épületéből az ajtóval sikerült valakit lecsapnom. Hirtelen nagyon megijedtem hogy most mi lesz."
Gondolatban újra a főiskolán voltam mikor találkoztam Jackel.
- Jack minden rendben? - kérdeztem halkan egy halvány mosollyal.

Jack
Kétségeim vannak. Nem vagyok biztos abban, hogy újra boldog tudnék -e lenni, pedig örülnék neki, ha mellettem maradna. Nem vettem észre, hogy Sid időközben visszatért. Különösen hosszú ideig meredtem a teafőzőre, szinte szoborként állva előtte, miközben tudtam, hogy nem sokára elkészülhet, de akkor megállt számomra az idő. Vagy legalább is belassult.

Sidney
- Jack? - érintettem meg a vállát, nagyon el volt gondolkozva. Nem tudtam mi történt. Kezdtem aggódni érte.

Jack
- "Tudod egyáltalán, mi az a boldogság?" - korholt régen apám, amíg élt.
- Öhm... - nem tudtam rá felelni, de volt róla valami sejtésem. Egy jó érzés, talán annak az ellentéte, amit úgy hívnak: keserűség. Én annak ellenére hogy nem akartam ilyenné válni, az egyik szülőm, és a sors is gondoskodott arról hogy a mai énemmé változzak.
Nem hallottam meg Sid hangját, azt sem éreztem, hogy a vállamhoz érne. Akkor kaptam észbe csupán, amikor hangosan "felszólalt" a teafőző.
- Ó, a francba! - szólaltam fel, ezután levettem, a gázt pedig azonnal elzártam. Kifújva a levegőt a lány felé fordultam.
- Jól vagyok - mondtam halkan.

Sidney
Aggódva pillantottam rá, és nem tudtam mit tehetnék hogy jobban legyen, mert tudtam hogy nem mond igazat. Közelebb léptem hozzá és megérintettem az arcát. Reméltem hogy nem húzódik el tőlem. 
- Jack kérlek! Tudom hogy valami bánt. Nekem elmondhatod. Tudod jól hogy nekem elmondhatod. - mondtam halkan.

Jack
- Biztosan tudni akarsz arról, mi jár a fejemben? - kérdeztem rápislogva, végül kitöltöttem két bögrébe a meleg teát és elővettem cukrot, meg citromlevelet, hogy ízesítse kedve szerint.

Sidney
- Valamiért sejtem. Nem hiszed hogy újra kezdhetnénk igaz?  - kérdeztem tőle ahogy egy kevés cukrot raktam a teámba. - Nem vagy biztos benne hogy boldog lehetsz. - mondtam és a teámat figyeltem. - Megbántad hogy találkoztunk? - kérdeztem halkan.

Jack
Enyhén felvontam az egyik szemöldököm. Ezt eltalálta.
- Női megérzések? - kérdeztem vissza, és egy zavart kuncogás után tovább folytattam - Vannak kétségeim, viszont azt nem állítanám, hogy teljesen elbizonytalanodtam volna a dolgot illetően. Csupán gondolkodom a jó és rossz eshetőségeken egyaránt. Te nem?
 Különben meg apámon elmélkedtem még sokat, ha rohadtul tudni akarod.

Sidney
- Nem csak ismerlek már annyira, hogy ezt felfogjam. - mondtam a pultnak dőlve. - Kétségeid vannak mert elköltöztem tőled? Vagy az apád mondott valamit megint? - kérdeztem. - Én is elgondolkodtam, ezen. De én komolyan gondoltam hogy újra meg akarom próbálni. Tudom hogy hibát követtem el, de mit kellett volna tennem? - kérdeztem újra ahogy önkéntelenül is megszorítottam a bögrét. Próbáltam visszafogni magamat, mert nem akartam hogy újra gyengének lásson.

Jack
- Mindkettő - válaszoltam szűkszavúan - Esetleg mellettem maradnod?! - kaptam fel a vizet. Morcosan a bögréhez fordultam, majd citromlevet öntöttem bele. Nem sokára jött még hozzá a két kanálnyi cukor, amit gondosan elkevertem, hogy feloldódjon.

Sidney
- Honnan kellett volna tudnom hogy te nem akartad hogy elmenjek? Egyszer sem adtál rá jelet, hogy egyáltalán szeretsz? Végig eszközként kezeltél. Nem beszéltél arról hogy egyáltalán családot akarsz. - tettem le a bögrét és felé fordultam.

Jack
- Miért kellett volna nyilvánvaló jelet adnom? Már akkor is azt tettem, amikor esetlenül megpróbáltalak visszatartani a költözéstől, azonban te makacs voltál, így nem tudtam megakadályozni! - csaptam ököllel a pultra, s felkaptam a bögrét.

Sidney
- Esetlenül vissza tartani?! Az a " Menj csak nem érdekel, úgy sem érdekeltél soha! " lett volna a visszatartási kísérleted? Hát ebből rohadtul az jött le hogy nem akartad hogy veled maradjak. Azt hittem hogy tényleg nem érdekellek. Hányszor mondjam még el hogy én szerettelek, és még mindig szeretlek. De miért kell neked mindig ilyen fafejűnek lenni?! - álltam vele szemben. - Miért játszod mindig a nagymenő ipar mágnást? Mikor te nem ilyen vagy! - mondtam határozottan de kezdtem rosszul lenni ahogy a vérnyomásom, kezdett az egekbe szökni. Még soha nem éreztem ilyet. Nem tudtam mi ütött belém.

Jack
Zavartan elmosolyodtam.
- Neked normálisak voltak a szüleid? és a gyerekkorod? - kérdeztem hirtelen felindulásból - Ha igen, akkor te talán megkaptad azt, amit én nem. Én csak tőlük tanultam mindazt, amit - vontam vállat. Arról nem én tehettem hogy ő elment. Maga választotta ezt az utat, és nem vette észre a tekintetemben megrekedt gyermeki félelmet ami már akkor ott rejtőzött, mikor láttam hogy előkap egy hatalmas bőröndöt, majd telerakja azt ruhákkal. [...]
Két héttel később azután hogy a konyhában összevesztünk, nem igen szóltam hozzá. Persze ő próbálta helyrehozni a dolgot, azonban nem hagytam. Nem sejtette addig egyikünk sem, hogy közben még valami felbukkanhat, teljesen a feje tetejére állítva mindent, köztük azt is, amit nemrég kezdtünk el újraépíteni - habár a kettőnk közti kapcsolat még mindig egy romhalmaz, vagy inkább... egy érdekes és bonyolult kötelékforma gubancos változata.

Sidney
- Nem képzeld. Se a gyerekkorom se a szüleim nem voltak normálisak.
Milyen szülő az olyan aki cserben hagyja a lányát csak azért mert nem azt csinálja amit ő akar? Tudod jól hogy a középiskola óta nélkülük boldogultam. - mondtam dühösen. Mintha elfelejtette volna.
[...]
Két hét telt el mióta össze vesztünk és nem igen beszéltünk egymással. Hiába hogy nem mentem át másik szobába nagyon szét húzott minket a folyamatos stressz és még ő az ágy egyik én addig a másik szélére húzódtam. De reggelre mindig azt éreztem hogy egymás karjaiban feküdtünk. Ilyenkor mindig óvatosan kimenekültem még a szobából is hogy fel ne ébresszem. Épp a konyhában voltam és mosogattam az ebéd után mikor megint azt éreztem hogy szédülök és forog velem a világ. Sikerült el is ejtenem egy poharat ami hangos csattanással tört szét a padlón. Semmi esélyem nem volt letagadni ezt már hogy valami nincs rendben.

Jack
Két hét után ha a párkapcsolatod épp romokban hever és balszerencsédre férfi vagy, nem tudsz olyan rafináltsággal gondolkodni mint a nők, ami további gondot okoz. Nem tudtam kitalálni hogyan békülhetnénk ki, sőt, annyira sértettnek éreztem a büszkeségem, hogy meg sem próbáltam pár percnél tovább elmélkedni ezen. Egy nap távolabb húzódtam Sidtől, és az ágy másik, távolabbi felére vándoroltam. Azóta ott alszom, viszont gyakran érzem úgy, mintha ettől eltekintve hozzám bújna. Egyelőre egy nagyon valóságos, visszatérő álomnak tudtam be. [...]
Hangos csörömpölésre ébredtem. Kipattantak szemeim. Ez mi volt?

Sidney
Leültem a kőre hátamat a konyhaszekrénynek vetve. Csak azt akartam hogy elmúljon a szédülés. Próbáltam lassú mély lélegzetet venni hogy jobban legyek de semmivel sem volt jobb. Nem tudtam mi ez és mit tehetnék ellene, de csak a stressznek tudtam be az egészet.

Banci írta:Nicole
Bementünk a nappaliba.
-Ülj csak le nyugodtan, én mindjárt hozok egy poharat! - mondtam Tomnak, megállva a kanapé mellett.

Tom
- Oké. Köszi - ültem le, és vártam, hogy mikor jön vissza.

Nicole
Kimentem a konyhába, bár kicsit még mindig szédültem. Kinyitottam a konyhaszekrényt, majd felnyúltam hovy levegyek egy boros poharat. Mivel a legfelső polcon volt, lábujjhegyre kellett állnom hogy elérjem. Már éppen megfogtam amikor hirtelen megszédültem , elestem és minden elsötétült ...

Jack
Próbáltam rájönni mi okozhatta a zajt, de nem ment. Idegesen félre dobtam a takarót, és felöltözve kisiettem a szobából. Valami nincs rendben.

Sidney
Mély levegőket véve lassan elkezdtem jobban lenni, de nem túl sok sikerrel. a szédülés nem akart elmúlni, és a fejem is megsajdult ahogy az egyik kutya ugatását hallottam a lépcső felől. Nem akartam hogy Jack lejöjjön, mert nem akartam magyarázkodni hisz én sem tudtam mi a baj.

Jack
Huh? Meglepődtem, amikor kutyaugatást hallottam kintről. Rögtön kirohantam, hogy megnézzem, mi történt.

Sidney
El kellett dőljek a padlón és lehunytam a szemeimet. Nem tudtam mit tegye de lépteket hallottam.

Jack
Igaz, az ugatás kintről jött, de a baj bent történt meg. Sidet pillantottam meg a konyha padlóján, de nem értettem, miért fekszik ott. Idegesen odasiettem és lehajoltam hozzá, miközben a másik kutya is becsatlakozott, végül együtt hallgattak el, amikor észrevettek.
- Hé, hát te? - kérdeztem hangosan.

Sidney
Nem gondoltam volna hogy ennyire aggódik értem. De tévedtem mikor fölém hajolt, úgy láttam nagyon aggódik.
- Nyugi. Csak szédülök. - mondtam halkan és próbáltam felülni. Nem akartam hogy aggódjon. - Bocsi felébresztettelek? - kérdeztem.

Jack
A feje mögé sétáltam, majd hónalja alá nyúlva felemeltem őt.
- Hallotta hogy valami csörömpöl, arra keltem fel. Azután ezek a dögök is ugatni kezdtek. Vagyis az egyik, utána a másik is. Ha szédülsz, miért fekszel a földön? - kérdeztem hűvös pillantásokat vetve rá.

Sidney
- Csak a kicsi akart segítséget hívni. És azért feküdtem a földön hogy elmúljon a szédülés.- mondtam ahogy felsegített. Nem akartam neki szólni hogy valójában nagyon rosszul voltam.

Jack
- Biztos egyben vagy? - kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Nem akartam hogy rájöjjön, valójában nagyon is féltem őt. Ha kiderülne hogy még rosszabbul van, mint amilyennek látszatra tűnik, akkor pedig fizikailag is a hajamat tépném. Egyelőre picit sápadtnak tűnt, amit szóvá is tettem.
- Olyan fehér vagy, mint a hóvirág! - mondtam idegesen, kikísérve a kanapéig - Ide ülj le, amíg előkerítek va... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a mobilom megcsörrent, s félbe szakított.

Sidney
- Igen jól vagyok. - mondtam és tudtam hogy aggódik, de nem tettem szóvá. Meglepődtem a hasonlatán, de jól esett. Majd mikor leültetett megcsörrent a telefonja. Nem tudtam ki lehet az.

Jack
Nem volt jellemző rám hogy egy telefonhívástól megijedtem volna, de amikor a fülemhez emeltem a kagylót, helyben megrökönyödtem. Egy ismerős hang szólt bele elég élesen, de nem derengett az, hogy ki lehet.
- Üdv, azt hiszem már rég beszéltünk.
- Ki maga?! - szorítottam ökölbe kezem.
- Az hamarosan kiderül, fiacskám - kacagott, aztán kinyomta. Egy pontra meredve álltam, a telefont továbbra is a fülemhez tartva.

Sidney
Nem tudtam mi történhetett mikor szinte ledermedt. 
- Jack? Mi történt? - kérdeztem aggódva. Megfogtam a kezét és erőtlenül próbáltam megszorítani. Féltem mert ilyennek csak akkor láttam mikor... Te jó ég. Ugye nem... - Jack ugye nem? - kérdeztem idegesen.

Jack
- N-neh... én.. - dadogtam rápillantva, ezután elemeltem a telefont a fülemtől. Valami nem stimmel. Lerakta. Nem tudtam ki lehet a hívó, de a hangja annyira ismerős volt! Biztos hallhattam valahonnan.
- Szerintem valaki szórakozik velünk - nyeltem nagyot, nyílt idegességgel. Legalább is remélem. A kezeim is láthatóan remegtek.

Sidney
Óvatosan ahogy csak tudtam hogy leüljön mellém. 
- Jack kérlek. Nyugodj meg. - mondtam halkan.