The Trail of Tears - Könnyek útja

Go down

The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Május 11, 2016 3:24 pm

The Trail of Tears

[You must be registered and logged in to see this image.]

 Történetünk az 1770-1850-ig tartó időszakot öleli fel. A könnyek útját megelőző éveket, amikor a Cherokee indián klánoknak már szembe kellett néznie a fehér emberek mohó természetével. Az 1780-as években megkezdődik az indiánok erőszakos "civilizálása", ami arra kényszeríti őket, hogy felhagyjanak hagyományos életvitelükkel és átvegyék a hódítók szokásait, ami a farmerkedést jelentette. Az indiánok konokul ragaszkodnak azonban a hagyományaikhoz és emiatt valós és véres konfliktusok is kialakulnak az őslakosok és az Egyesült Államok közt. Az amerikai vezetők tudják, hogy miféle értéket rejt az indiánok földje és már most azon törik a fejüket, hogy hogyan kaparinthatnák meg. Erre a terv a Virginiai indiánok Oklahomába való telepítése, ahol eleve élnek más indián törzsek (ez végül 1838-ban el is kezdődik, ezt nevezik a Trail of Tears-nek, a Könnyek Útjának.)

Legtöbben a Cherokee-k 7 klánja közül az Aniwaya (farkas) klán tagjai vagytok, vagy azért mert ez édesanyátok klánja, vagy azért, mert itt találtátok meg a nőtöket.  Ez a legnagyobb klán és sokszor innen kerül ki a 7 klán együttes vezetője, akik olyan erősek néha, hogy alfának nevezi őket a nép. Az otthonotok közel van az erdőhőz, ahol többnyire szarvasra vadásztok, de hatalmas sík területek is övezik, ahol nagy becsben tartott lovaitok legelésznek, ám a folyó sincs messze, hol kenuitokkal halásztok. Magatokban kell megtalálnotok a békét ebben az új, feszült forrongó világban, amely az amerikai telepeseknek hála jött létre; harcolni fogtok ha kell, vagy békét köttök.

(Azok, akik úgy gondolják, akár a telepesek vagy a konföderáció bőrébe is bújhatnak, akiknek minden vágya, hogy új otthonra és gazdagságra /esetleg aranyra/ leljenek az indiánok földjén)

Azért teszem a Fantázia részlegbe, mert lesznek benne misztikusabb dolgok (a hitvilág miatt), és mert nem teljesen úgy írjuk (persze), mint ahogy a történelem azt megírta. 

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 5:31 pm

/Hajnal, többen ilyenkor indulnak vadászni, vannak akik alszanak még, de sokan ébredeznek már. Tavasz van, nem túl meleg, de már kellemes reggelente is./

Yansa:
Arra ébredtem, hogy a fiam elhagyja a wigwamunkat és vitte a farkasát is. Nem volt kétségem afelől, hogy vadászni megy, ahogyan azt is majdnem biztosra vettem, hogy megint azzal az idegen lánnyal tölti a napját, mint olyan gyakran.
Cholena ott feküdt még a karjaim között és valamivel odébb Kajika is aludt az egyik kutyánk bundájába kapaszkodva. Nem szoktuk általában beengedni őket a házba, de ez a kölyök kisebb volt, mint a többi és mióta Kajika megbetegedett, összenőttek. Szerencsére azóta a kölyök is jobban nézett, a gyógyítónak hála Kajika is meggyógyult, de elválaszthatatlanok voltak.
Nem akartam még felébreszteni őket, egész héten keményen dolgoztunk a kukoricával és a kutyákkal, ma ránk fért a pihenés, ezért nagy levegőt vettem, lehunytam a szemem és még inkább magamhoz szorítottam a feleségem.

Washta:
Korán keltem, vadászni indultunk és alig vártam már, hogy újra lássam Wesát, noha majd' mindennap találkoztunk - bár ezen  a héten a családi földeken is be kellett segítenie. Miután elköszöntem anyámtól, aki már kora reggel serénykedett - amuletteket készített egy ikerpárnak, akik a napokban születtek -, Mahpee hátán indultam az erdőbe, mint mindig. Már izgatott volt és kedvesen horkantott, mikor megsimogattam.
- Készen állsz egy reggeli vágtára? - kérdeztem, mire hangosan felnyerített. - Csss! Mások még talán aludnának. - Mintha megértette volna, lehorgasztotta a fejét és némán felkínálta nekem a hátát. Fellendültem rá és már száguldottunk is át a falun, persze vigyázva, hogy a koránkelőket ne gázoljuk el. Az erdőbe érve lelassítottunk, a szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy a tisztás felé tartottunk, ahol szokásunk szerint Wesával és a farkasával találkozunk majd.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Vas. Május 22, 2016 6:25 pm

Wesa
Anyáék még aludtak, mikor én felkeltem, hogy készülődhessek. Igaz, napi szinten találkoztunk Washtával, de valahogy sosem volt belőle elég. Épp ezért mára is terveztünk egy kiruccanást. 
Kiléptem a wigwamból, magamhoz hívtam a nőstény farkast, aki rögvest odafutott hozzám. Lelkesen csóválta a farkát, és rám ugrált, én pedig nem győztem leterelni magamról.
- Ne! Inkább gyere! Már biztos vár minket - súgtam oda neki, miközben lehajoltam, hogy megvakargassam az oldalát. Ezután felegyenesedve berohantam az erdőbe. Ismertem egy ösvényt, amin mindig előbb oda tudtam érni, mint Washta. Adsila miatt nem aggódtam, tudtam, hogy követ. Ezt teszi azóta már, hogy magamhoz vettem.
Vadul futottam, átugorva egy-egy bokor felett, míg a farkas inkább kikerülte őket. Rövid időn belül a fák közötti tisztáshoz értem, ahol találkozni szoktunk. A lányt viszont még nem láttam. Jó alkalomnak tűnt ez egy heccre. A nadrágomba nyúltam néhány tépett rongy darabért. Volt, hogy drága négylábú barátom ellopta mások ruháit, és darabokra szaggatta. Ritkán tette, többnyire akkor, ha az illetőt utálta. Aminek a cafatjait a kezemben fogtam, egy velem körülbelül egy magas fiú nadrágja volt hajdanán, aki mindig előszeretettel csúfolt. Adsila valahol érezhette, hogy egy kicsit bántottak az ő szavai, mert én nem tettem ellene semmit, amiért ezt kellene érdemelnem. Csak mondtam, hogy csiszolhatna a vadász technikáin. Ő meg azt monda, hogy én meg a modoromon, meg a pofámon, mert az minden hogy kinéz, de nem úgy, mint egy valódi férfinek. Miközben ezt mondta, a nadrágféleség a kezében volt, amit az akkor mellettem álló állat kiszemelt. ... Így került hozzám.
Szétszórtam a cafatokat a földön, némelyikre földet dobtam, meg felszedtem a földről valamilyen kistestű állat csontját, amiről nehezen lehetett kitalálni mi az - mert magam sem tudtam  igazán -, és azt is szétszórtam. Ezután egy darabot a farkas szájába adtam, és együtt elbújtunk egy vastag törzsű fa mögé.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Vas. Május 22, 2016 6:43 pm

Cholena
Mocorgásra ébredtem, de még nem voltam ébren, hogy felemeljem a fejem és megnézzem. Éreztem Yansa ölelését ami boldogsággal töltött el. És már aludtam is tovább.
Csak valamivel később ébredtem fel igazán. Egy csókot nyomtam Yansa engem átölelő karjára, amire ő kinyitotta a szemeit. Tehát már ébren volt.
 - Jó reggelt! - suttogtam, mert a csendből ítélve nem mindenki ébredt még fel. Elmosolyogtam. Átkaroltam páromat és fekve maradtam még egy picit. Kiélveztem a pillanatot.
Csak ezután ültem fel és szemléltem körbe. Kajika még aludt, bár a kölyök az oldalán szerintem megmozdult. Idősebb fiúnk azonban már talán ki is ért az erdőbe. 
Felkeltem és nekiláttam reggeli teendőimnek.


Halona
 - Nedves... - leheltem ki magamból épphogy álommal itatott szemekkel. Ama nyalta az arcom. Felemeltem a karom és megsimogattam a fejét, mire abbahagyta. De az orra még mindig az arcom előtt volt közvetlen. Félretoltam a fehér pofát, majd épp mozdulni akartam, amikor éreztem, alig tudok. Hogy is tudnék, amikor két kutya fekszik rajtam. Egyik a takaróm alatt, másik pont rajta. Ezért nem tudtam megmozdítani. Csak mosolyogtam. De mozgolódásomra sem ébredtek fel.
 - Salali! - suttogtam, de a füle botját se mozdította. - Szép! - így nem tudok kikelni a takaró alól. Salali helyett Mika emelte rám tekintetét, majd eszembe jutott valami. Közelebb hajoltam a kutyához. - Salali, ha felébredsz és kiengedsz adok enni!
A kutyát mintha megrázták volna. Felemelte a fejét és csóválni kezdett a farkával. De még mindig csak nézett és nem mozdult. - Na! - ösztökéltem, mire észbe kapott és leugrott rólam - Köszönöm! - mosolyodtam el. Mika is kibújt mellőlem, majd a kezemhez dörgölte fejét. Erre persze jött Salali is és persze akkor már Ama sem maradhatott ki. Majd' ledöntöttek a lábamról. A sürgésre Maska és felénk nézett. Ahogy nézem, már korábban ébren volt ő is, de még feküdt alvó anyámat őrizve. Anya nagyon el volt fáradva. Besegített húgának a földeken az elmúlt időben. A kutyák addig az én gondjaimra voltak bízva. Apa már nem volt itt bent. Biztos ma is még a vadászok előtt kiment, hogy növényeket gyűjtsön. Nemsokára visszaér.
Megfogtam a vödröt, amibe a kutyák eledele van, majd a kijárat felé indultam. - Gyertek! - szóltam a kutyáknak, de mire hátranéztem már Maska is mögöttem állt. Kint már a többi kutya is izgatottan várt. Persze Yona sem maradhatott ki. Kapott száraz kukoricát meg egy kis simogatást. Mikor végeztem az ételosztással apámat vettem észre amint közeledik hazafelé.
 - Jó reggelt! - siettem elé.
 - Jó reggelt! - üdvözölt ő is, majd megmutatta miket gyűjtött.


Inazin
Arra ébredtem, hogy egy beszűrődő fénysugár csiklandozza az arcomat. Megdörzsöltem szemeimet miközben felálltam. Kimentem és megsimogattam Nitis-t. Nem voltam itt régóta és minden olyan más. Nem is ismerkedtem össze nagyon senkivel. Az öregekkel persze beszéltem. Ők kedvesek voltak és tudták ki vagyok, nem csoda, hiszen ide is hoztam már üzenetet.
Körülnéztem. A vadászok már elindultak. Én ezzel szemben a hó olvadása után alkonyat előtt szeretek kimenni. Addig elfoglalom magam valamivel. Támadt egy jó ötletem. Először megmozgatom a lovamat, később pedig végigjárom a falut.
 - Szeretnél futni? - kérdeztem egy mosoly kíséretében Nitis-t. Végig rám figyelt. Persze, hogy szeretett volna menni és mindent szemügyre venni. A biztonság kedvéért azért magamhoz vettem íjamat. Felpattantam lovam kényelmes hátára és elindultunk. Nem az erdő felé, nem akartam megzavarni senki vadászatát.
 - Gyakoroljuk az egyenletes tempótartást, jó? - kérdeztem a lovam. Remek érzékekkel megáldott jószág volt, de volt még min csiszolni. Mindenképp el szerettem volna érni vele, hogy jelzésre egyből váltson tempót és azt tartsa is meg. Szép lassan nevelem vadászatra. Csikó kora óta foglalkozom vele. A kettőnk közötti bizalom már elég korán megszilárdult.  Bár néha makacs és próbálkozik, úgy érzem bármit megtenne értem. És ami a munkát illette, eddig mindent legjobb tudása szerint elvégzett.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 7:30 pm

Yansa:

- Jó reggelt - mosolyodtam el és engedtem felállni Cholenát, majd magam is feltápászkodtam és egy hatalmas nyújtózás után a vizes tálhoz léptem, amit még este kikészítettem. Megmostam az arcom a hideg vízben és már fel is frissültem, azután vetettem egy pillantást Kajikára, aki még mindig édesen aludt, de a kölyök már nyüszögni kezdett a karjai közt. Mosolyogva csóváltam a fejemet, és követtem Cholenát.
- Hamarosan el kell vinnem az erdőbe, ugye tudod? - biccentettem a kisebbik fiunk felé. - Gyorsan telik az idő. Még annyi minden van, amit nem tanítottam meg neki. Nem lenne baj, ha Wesa is igyekezne példát mutatni neki, ahelyett, hogy azt a lányt hajtja...

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 7:37 pm

Washta:

Hamarosan odaértem a tisztásra és leugrottam Mahpeeről, aki hatalmasakat szimatolt a levegőbe, ebből tudhattam, hogy Adsila biztosan itt van már a közelben, ami azt jelenti, hogy Wesa is. Ekkor meg akadt a szemem a tisztás közepén fekvő pár ruhacafaton és apró csontokon. Nevetni támadt kedvem, mert tudtam, hogy valószínűleg Wesa hecce; amikor kicsik voltunk, egyszer bekente málnalével a karját és eljátszotta, hogy Adsila megharapta, én akkor még nem ismertem a fiatal nőstényt és elhittem. Meg is ijedtem, nem is kicsit. Anyám kinevetett, amikor visszajött velem a tisztásra aznap.
Úgyhogy most nem tettem semmit. Visszafojtottam a nevetésemet, letérdeltem a csontokhoz, amik valószínűleg nyúlhoz vagy más apróbb állathoz tartozhattak, és felemeltem egy rongydarabot. Aggodalmasan szemléltem, azután felpattantam és hatalmas átéléssel kiáltottam az erdő csöndjébe.
- Wesa! Wesa! Merre vagy? - Elindultam a bokrok felé és lelkiekben felkészültem, hogy ő vagy Adsila nekem rohannak. Ismertem már a farkast, rengetegszer ugrott rám és nyaldosott össze. Olyan volt, mint egy kutya, csak éppen nem volt olyan engedelmes, ezért Wesa apja morgott is eleget.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Vas. Május 22, 2016 8:07 pm

Cholena
 - Igen, tudom - sóhajtottam - De szerintem a kölyöktől is sok mindent tanult! Ne aggódj! - odaléptem hozzá és átkaroltam, fejemet a mellkasára hajtottam, miközben a fiúnkat néztem. Emlékszem, nem volt rég, mikor majdnem könnybe lábadt a szeme amikor látta, ez az apró kölyök nem képes követni testvéreit anyjukhoz és ő segített neki. Minden nap megnézte, jól van-e a kölyök.
 - Wesa-ról pedig csak annyit... Te mit csináltál az ő korában? - néztem fel rá egy csípős mosoly kíséretében.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 8:24 pm

Yansa:
-Követtem a népünk szokásait és idejöttem. Jobban tenné, ha ő is körbenézne más klánokban... - kezdtem bele és elakartam húzódni, de úgy éreztem, Cholena úgy sem engedne. Eszembe jutott, amikor először öleltük így egymást. Mintha életekkel korábban történt volna.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Vas. Május 22, 2016 9:04 pm

Cholena
 - Ne légy már ennyire szigorú korán reggel! - kedvesen beszéltem hozzá, hisz mit is érnék azzal, ha szembeszállnék a szavával. Ezen felül egyrészt igaza van és tisztelem őt. De másrészt... néha olyan szigorú tud lenni. Valahányszor megpróbálom elérni, hogy Wesa helyébe képzelje magát ki tud bújni alóla valamivel, mint most is. Megcsókoltam az arcát, majd rámosolyogtam szelíden.
Kajika egy nagy ásítás mellett akkor ébredt fel.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 9:31 pm

Yansa:
Nagyot sóhajtottam, de amikor felkelt a kisebbik fiam, akkor gyengéden eltoltam magamtól Cholenát és Kajikához léptem.
- Jó reggelt, ma lovagolni megyünk, fiam! - Köszöntöttem, mikor még csak álmosan pislogott rám, de a kis kajlafülű kölyök már a farkát csóválta. Szelíden hozzátettem ezért - ha gondolod, hozhatod őt is, ha nem zavarja majd Petát.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Vas. Május 22, 2016 9:48 pm

Cholena
Elmosolyodtam amikor Yansa egyből odalépett a fiúhoz.
 - De azért csak óvatosan! - tettem hozzá nevetve.

Kajika
 - Jó reggelt! - köszöntem vissza, mindkettejüknek majd megdörzsöltem a szemem. - Tényleg jöhet ő is!? - izgatott lettem. Megsimogattam a kutyát és néztem még egy darabig és ő is felnézett rám. A mai egy jó napnak ígérkezik!
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Május 22, 2016 10:19 pm

Yansa:

- Ismersz - néztem fel szigorúan Cholenára, azután határozottan bólintottam a fiam felé. - Jöhet, ha tudod fegyelmezni. - Most menj, mosakodj meg, anyád biztosan kerít neked valamit enni, ha elkészültél indulunk! - Simítottam végig a haján, azután felálltam és én magam is reggeli után néztem.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Vas. Május 22, 2016 10:31 pm

Cholena
Elővettem a gondosan elcsomagolt tegnap sült kenyeret és szárított húst.
 - Megfelel? - kérdeztem mosolyogva. Kajika egyből neki is állt enni és a kölyöknek is adott pár falatot.
 - Nézd, van számodra valamim! - vettem elő mosolyogva egy általam készített nagyobb válltáskát - Ez annak idején Eyota számára készült amikor még akkora volt, mint ő - néztem a kis kölyökre fiam lába mellett.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Hétf. Május 23, 2016 10:08 pm

Yansa:
[...]
Miután mindketten elkészültünk, megcsókoltam Cholenát, eltettem az általa szőtt nyeregtáskába a két tegnapi zsömlét és egy kevés szárított húst, valamint vizet a bőrtömlőinkben, azután Kajikával együtt a karámhoz sétáltunk, ahol több fiatal - néha még betörésre váró - ló között ott volt Peta, aki most vidám nyerítéssel üdvözölt minket. 
Kinyitottam a karám ajtaját és hagytam, hogy kiügessen rajta, addig a fiamat beküldtem, hogy szórjon szét magokat és kukoricát a lovaknak.
- Hogy vagy ma barátom? - kérdezgettem a kancát, mire ő barátságosan horkantott. - Ma a fiamat tanítjuk lovagolni. Mint a régi szép időkben.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Kedd Május 24, 2016 10:11 pm

Kajika
Miután apa elköszönt anyától kimentünk a lovakhoz. Nyihogva fogadták érkezésünket, főleg miután apa kiadta, szórjak szét nekik kukoricát. A kölyök izgatott szimatolással figyelte, hátha neki való étel van nálam. Leguggoltam mellé és a tenyerembe helyeztem néhány szemet. Megszaglászta, az egyiket szájába is vette, de hamar rájött, ez nem az amire számított. - No gyere- mondtam neki halkan miközben felálltam. Lehajoltam és felemeltem majd beleraktam a táskába amit anya adott nekem. Beletellett egy kis időbe, mire kéz nélkül mindkét kalimpáló hátsó lábat bele tudtam engedni a táskába, de sikerült. - És te most szépen itt fogsz maradni nyugton! - néztem rá szigorúan, de azért a végén elmosolyodtam és megsimogattam.
Lelkesen mentem oda apához. -Elkészültem! - mondtam, majd mellé álltam és ránéztem Peta-ra. - Szia! - üdvözöltem a lovat és kinyújtottam a tenyeremet felé.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Vas. Jún. 05, 2016 1:25 pm

Wesa
Láttam a lányt leszállni a lováról. Rejtekhelyemről végig figyelemmel kísértem a lépteit a csontok és ruhacafatok halmazához, amihez letérdelt. Elkezdte a nevem kiáltani, amiből hirtelen nem tudtam, hogy komolyan aggódott -e, vagy csak remekül beleélte magát a "szerepbe"? Az utóbbi kis időben derült ki róla, mennyire jó színész. Ugyanis mostanában szeretett visszavágni a hecceim után, és mindig ügyesen csinálta. Általában szavakkal játszott, amiket bekajáltam, majd látványos képeket vágva koppantam a padlón.
Kisebb mérlegelés után úgy döntöttem, nem leszek naiv. Még volt nálam egy rongydarab, meg málna tartalék tervként. Végig kentem málnával kisebb-nagyobb foltokban, majd a maradék, összenyomott gyümölcsöket szétszórtam a fűben. Talán egyes madarak hasznukat veszik. Vagy más állatok.
Később egy apró kaviccsal megvágtam az ujjam, és a korábbi málnaléfoltokba nyomtam, hogy mélyítsek az árnyalaton. Ezután végigfutottam random helyeken a farkas szőrén, s végül a szájába adtam az anyagot.
- Fogd, és vidd Washta-nak! - súgtam neki vigyázva, hogy ne le bukjak. Adsila rohant, én pedig folytattam a hecc kivitelezését. Vaddisznó nyomokat rajzoltam egy fához, levettem a nadrágom, és igazi vérrel dekorálva ledobtam a tövébe. Ezután hason kúsztam, be egy bokorba, majd ott vártam a továbbiakban.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Jún. 05, 2016 1:50 pm

Yansa:
- Ma felülsz Petára. Ott leszek melletted, ha már jól megy, én is lóra szállok - közöltem a fiammal, miközben magamhoz hívtam egy másik lovunkat, egy fiatal fekete mént. 
Kajika eddig még csak a legalacsonyabb lovunkon ült, egy öregebb és nagyon szelíd foltos kancán, kicsit izgatottsággal töltött el, hogy most Petán fog lovagolni, de tudtam, hogy minden rendben lesz majd. - Épp ezért most a te feladatod, hogy megtisztítsd - biccentettem a kupac szalma felé, amit arra használtunk, hogy ledörzsöljük a lovakról a koszt.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Jún. 05, 2016 2:00 pm

Washta:

Ahogy sejtettem Adsila rohant oda hozzám és bár a szájában tartott ruhacafat pirosas volt, és a farkas szőrén is mintha vérnyomok lettek volna, de a farkcsóválásból mégis tudtam, hogy nem lehet semmi gond, különben nyüszítene. Elfojtottam egy mosolyt, azután parancsot adtam a farkasnak.
- Mutasd az utat! - Ő engedelmesen indult vissza a fák közé, ahol vaddisznó nyomokat láttam egy fához vezetni, ahol most Wesa nadrágját láttam meg. Már nem bírtam ki sokáig, de tovább akartam játszani. Látszólag idegesen emeltem fel a ruhadarabot és körbekémleltem. Majd odanyújtottam a farkasnak, hogy szagmintát vegyen.
- Keresd! - Tanácstalannak tűnt, azután határozottan egy bokor felé indult. Követtem, azután szélesen vigyorogva kiáltottam.
- Szóval most nincsen rajtad nadrág? Még meghalni sem tudsz anélkül, hogy elveszítsd a méltóságod? - Végül odaértem a bokorhoz és hasra vágtam magamat, belül megláttam Wesa mélybarna tekintetét és a zavart benne, amiért megint nem sikerült átvernie. Felkacagtam és közelebb kúsztam, hogy megcsókoljam.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Vas. Jún. 05, 2016 2:36 pm

Wesa
Őszintén, fogalmam sem volt, mennyire lesz beválós a tervem. Mindent megpróbáltam, ami épp kéznél akadt. Használtam cafatokat, csontokat, málnalevet, és az ujjamat is elvágtam. Szegény Adsila-ról nem is beszélve, akinek vörös foltos lett a szép bundája. Elfeküdtem a bokor mélyében, és élveztem a hűvös levegőt, ami ott járt. Friss volt, üdítő. Ellazított annyira, hogy szerintem simán elaludtam volna, ha nem hallottam volna meg Washta-t. 
Miután be is esett, mentem felültem, és úgy pislogtam rá, mint mint a partra vetődött hal. Annyi különbséggel, hogy én nem a halált éreztem a közelemben, hanem a zavar felhőit. Úgy éreztem, mintha a fejem is főne.
- Talán zavar, hogy nincs rajtam? - kérdeztem végül, vigyorogva. Aztán felnevettem a lány kacagásával egy időben, és viszonoztam a puha, de annál szenvedélyesebb csókot.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Jún. 05, 2016 2:41 pm

Washta:

Két csók között elvigyorodtam a kérdésén.
- Még nem döntöttem el - feleltem, azután úgy döntöttem, hogy felborítom, így mindketten bezuhantunk a bokorba, Adsila pedig félrebillentett fejjel kémlelt minket. A mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról, sebesen járattam a szememet Wesán, hol a szemeit, hol az arcvonásait, hol az ajkait vettem jobban szemügyre. Egy hajtincse az arcába lógott, ezért félresöpörtem onnan és egyre csak a szemeibe meredtem.
- Neked vicc az egész élet, igaz?

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Vas. Jún. 05, 2016 3:04 pm

Wesa
Átkaroltam Washta derekát mindkét kezemmel, hogy közelebb érezzem magamhoz. Ezután ismét megcsókoltam, ezúttal erőteljesebben. Jól esett, hogy utána a sörényemhez nyúlt. Ugyanis imádtam, ha a hajamhoz ért. Kellemesen megborzongtam tőle.
- Hmm, nagyrészt igen! De van valami, amire másképp tekintek - Először vigyorogtam, mint valami vadalma. Utána viszont elkomolyodtam, és újra megcsókoltam Washta-t, amolyan célzásképpen, hogy tudja, mire is gondoltam.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Jún. 05, 2016 3:20 pm

Washta:
Visszacsókoltam, azután kicsit eltávolodtam tőle, hogy még hangsúlyosabban figyeljem.
- Mire...? - nem mintha nem sejtettem volna a szavai közt megbúvó gondolatokat, de szerettem így incselkedni vele. Szerettem, ha kimondja a dolgokat. Ismét elmosolyodtam, eszembe jutott, hogy akkor, amikor rájöttünk, hogy köztünk ez már több, mint barátság, akkor szinte nekem kellett kihúznom belőle az ezzel kapcsolatos gondolatokat, mert tartott tőle, hogy én nem viszonozom az érzéseit.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Vas. Jún. 05, 2016 5:39 pm

Wesa
Elhúzódtam tőle egy újabb csók után, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Hát rád - mosolyogtam szelíden, aztán csak átöleltem és a nyakába hajtottam a fejem. Adsila minket nézett, miközben a farkát csóválta, aztán a távolodó lépteit hallottam.
Nemsokára azonban - pár perccel később - közeledni hallottam, méghozzá elég sebesen. Mire észbe kaptam, valami nedves, rózsaszín valami az arcomban landolt 5 másodperces időközökkel. Ebből sejtettem, hogy nem bírta ki, hogy ne ugorna ránk! Ráadásul Washta volt fölül, így gondolni tudtam csak arra, mit érezhetett.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Vas. Jún. 05, 2016 6:03 pm

Washta:
Annyira meglepődtem, hogy legördültem Wesa mellkasáról, de pillanatokkal később már a fejemet csóváltam.
- És még apád aggódik, hogy esküvő előtt netalán teszünk valamit - kacagtam. Adsila nyöszörgő hangot hallatott. - Adsila mellett akkor sem tehetünk semmit, ha esetleg akarnánk - fordultam vissza Wesához és egy pillanatra lesütöttem a szemeim. Évek óta tudtuk, hogyha eljön az ideje, akkor egymáséi leszünk, az anyáink már megegyeztek és alig pár nap választott el minket az esküvőtől, de Wesa apja még mindig helytelenítette. Azt mondta a hagyományok miatt, mert klánon belül nem lehet házasodni, de engem csak örökbe fogadtak és tudtam, hogy valójában ez zavarta, hogy idegen vagyok.
- Szerinted apád valaha is megbékél velem?

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Kedd Jún. 07, 2016 10:10 pm

Wesa
Wastha-val együtt nevettem, aztán elkomolyodtam. Mikor a farkasra terelődött a téma, még kevésbé, mert a nyöszörgés megszokott volt tőle. Szóval csendben figyeltem őt, aki a szemeimbe nézett néhány másodpercre, majd elkapva a fejét a lányra pillantott. Követtem a példáját.
- Szerintem meg fog, bár ez nem egyszerű - Magamhoz húztam a térdeimet, és átkaroltam őket. Nagyot sóhajtottam, mert az apám elég nehéz témának számított. Egy gőgös szamárhoz hasonlítottam volna, jobban hallgatott a saját eszére, mint más szavaira.
- Ott van a tény, hogy még mindig idegen vagy számára. Nekem pedig még mindig az egyetlen nő, akinél biztosan nem találnék jobbat - Közelebb csúsztam hozzá, és magamhoz öleltem. A fülébe súgtam, hogy szeretem, és igyekszem rendezni ezt a problémát.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 07, 2016 10:19 pm

Washta:
A szavaira melegséggel telt meg a szívem, újra hevesen szorítottam magamhoz, szinte összepréselve őt, azután csókot nyomtam a halántékára.
- Én sem tudnék már nélküled élni. Összetartozunk - suttogtam. - Alig várom, hogy veled élhessek - a farkasra néztem -, és hogy egyszer félrenézzen - a mondatom végén játékosan megharaptam Wesa fülét, mintha én magam is egy jól megtermett nőstényfarkas lennék.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Kedd Jún. 07, 2016 10:57 pm

Wesa
Úgy éreztem, hogy Washta jó kondíciónak örvendett. A bordáim tanúskodtak az ölelés erősségéről, de valójában nem bántam, amiért így viszonozta a gesztusom. A gyomrom remegett, mintha egy madár lett volna, ami a levegőáramlás változásával együtt vagy felemelkedett, vagy lesüllyedt enyhén hagyva, hogy a szél vigye őt a messzeségbe. Csak engem a távol helyett egyre csak felé húzott minden.
- Oh, azt már én is várom! - vigyorodtam el, aztán megpróbáltam fordítani a helyzetünkön, hogy én is megharaphassam Washtat.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 07, 2016 11:04 pm

Washta:
Megborzongtam, ahogy a fogai súrolták a nyakamat, igazából teljesen libabőrös lettem, már szinte vártam, hogy azt kérdezi majd, fázok-e, de persze most ez nem történt meg. Kimásztam a bokorból, közben megragadtam a kezét és húztam magammal.
-Gyere, az ebéd nem fogja meg magát, ráadásul még el kell mennünk a patakhoz is, anyám kért, hogy szerezzek neki egy pár szép lazacot - mondtam, azután visszanéztem rá. -  Persze lehet, nem fog ártani, ha felhúzod a nadrágod. - Az ajkamba haraptam, ahogy végig mértem, talán kicsit el is pirultam, bár ez a bőröm színe miatt alig volt feltűnő. - De tudod, nekem így is tetszel azért - egy pillanatig néma csönd állt be köztünk, azután mindketten hangosan kacagtunk.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Szer. Jún. 08, 2016 1:13 pm

Kajika
Megmarkoltam annyi szalmát, amennyit csak tudtam, hogy minél jobban meg tudjam tisztítani a lovat. Persze előtte bólintottam apámnak, hogy tudja, értettem amit mondott. Előfordult már, hogy nem figyeltem rá teljesen oda és majdnem baj lett belőle. Erről ő nem tud. Vagy legalább is nem tudom, hogy tudja-e. Nem szidott meg érte. De azóta igyekszek mindig mindenben odafigyelni és mindent legjobban csinálni.
Miután végigdörzsöltem enyhén a ló szőrén a szalmát végigsimítottam még a kezemmel is, hogy megbizonyosodjak, jó munkát végeztem.
 - Kész! - mosolyogtam apámra várva a következő utasítást.



Inazin
Nitis nagyon jó formában volt. Jót tett neki a nyugodt éjszaka. Jutalomképp úgy döntöttem, elmegyünk a patakhoz. Még mielőtt elértük volna a partot leszálltam és hagytam, hogy lovam legelni menjen. Megláttam egy hordalékfát, ami érdekesen nézett ki, úgyhogy magamhoz vettem. Leültem egy nagyobb kőre, elővettem a késemet és nekiálltam faragni. Természetesen nem kellett sokáig várnom, hogy Nitis inni jöjjön, majd megnézze mit csinálok.
 - Na, szerinted mi legyen belőle? - dugtam az orra alá a fadarabot mire csak egy horkantás jött válaszként. - Ügyes vagy, pajtás! - simogattam meg elmosolyodva.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Szer. Jún. 08, 2016 9:52 pm

Wesa
A pillanat varázslatos volt! Áramként futott át a gerincemen egyféle kellemes bizsergés. Libabőrös lettem magam is, de nem bántam egyáltalán. Mert tudtam, hogy Washta miatt van, és azt is tudtam, hogy boldog vagyok vele. Éppen ezért akartam megmutatni apámnak, hogy igenis egyek vagyunk. Mert szerintem nem csak idegennek vélte őt, de úgy gondolhatta, két szív a hátterétől függetlenül nem képes összefonódni, vagy inkább nem szabadna. Én sosem hallottam olyan törvényről, ősi szabályról, amiben pont a szívről szólt így volna bármi is. 
Míg ezen gondolkodtam, a lány gondolataimat az ebéd említésével törte meg. Tudtam jól, hogy vadásznunk kellett volna, de ha rajtunk múlik csak, biztosan az avarban ejtőztünk még.
Nagyot sóhajtottam, majd tovább hallgattam őt, s kacagtam.
- Oh, szóval nem zavarna, ha így lennék melletted végig, míg visszafelé nem megyünk a szüleinkhez? - ezúttal tiszta szívemből nevettem. A mondatot poénnak szántam különben, de eljátszottam azért a "Mi van ha..." kezdetű gondolataimmal.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 08, 2016 9:58 pm

Yansa:

Miután én is letisztítottam a másik lovat, bólintottam.
- Akkor most ahogy tanítottam, hívd magadhoz és vidd ki a karámból! - Adtam ki az utasítást és kinyitottam a karám kapuját. Megpaskoltam a fekete mén farát, hogy elinduljon kifele.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 08, 2016 10:10 pm

Washta:
- Máskor se - szurkálódtam és elindultam vissza a mezőre. Nagyot füttyentettem, mire Mahpee mellém ügetett. Levettem róla az íjamat és a vállamra vettem. - Jössz már, csigabiga? - Kiáltottam vissza Wesának, amikor meg akadt a tekintetem egy fák között ugráló őzön. Hirtelen nem számított semmi csak lopakodtam az őz felé, azután leemeltem az íjamat a vállamról, felajzottam és vártam a megfelelő pillanatra.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Leony on Szer. Jún. 08, 2016 11:23 pm

Kajika
 - Gyere Peta! - néztem a lóra a mosolyogva és kivezettem a karámból. Megálltam vele kicsivel apám mögött. Kicsit bizonytalanul és izgatottan néztem a lovat. Ezelőtt rajta még nem ültem. Sokszor láttam, ahogy apám megüli. Elképzeltem hogy nézne ki, ha én lovagolnék rajta ugyan úgy. Vajon mennyivel másabb egy-egy ló lépteinek ritmusa? Elmerengve tekintettem fel, majd apámra. Lehunytam a szemem egy pillanatra. Készen állok.
avatar
Leony

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2016. Feb. 09.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Szer. Jún. 22, 2016 5:06 pm

Wesa
- Máskor se? - színleltem meglepődést - Oh éértem, szóval te  bevállalós vagy. Ez tetszik. Nagyon is tetszik benned - kacsintottam rá, aztán magam mellé hívtam a nőstény farkast. 
- Ki is a lassú? - szaladtam mellé, de mire odaértem, kb. el is iszkolt. Láttam a célpontját, szóval úgy döntöttem, nem zavarom meg. Engem amúgy is lekötött vagy fél percre, hogy a hozzá intézett szavaim hogy sülhettek el visszafelé? Úgy tűnik, én váltam lassúvá... Oh, de nem maradok az sokáig, határoztam el. S mikor a fronton egy szarvas is megjelent, előkaptam az eddig fűben elrejtett, új fegyvereim egyikét: saját faragású szúró eszköz. Elég éles véggel ahhoz, hogy átfúrjam vele az állat torkát. Csak meg kellett közelítenem. Így míg Washta a nőstény állattal volt elfoglalva, én a hímet próbltam becserkészni, aki az előző párja lehetett.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 22, 2016 6:17 pm

Yansa:

- Először velem együtt ülsz majd Petán, mikor kiértünk a prérire, akkor azonban egyedül kell meglovagolnod őt - figyelmeztettem a fiamat és felemeltem a lóra, majd én is mögé ültem. Enyhén oldalba rúgtam, mire ő elindult. A fekete mén gond nélkül, engedelmesen követett minket.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 22, 2016 6:31 pm

Washta:
A szemem sarkából láttam az őzbakot és azt, ahogy Wesa meg a farkasa közelítenek felé, de én most csak a nőstényre koncentráltam. Legelészett immáron, de megérezhette Wesáékat valahogy, mert felkapta a fejét. Ekkor lőttem. Elugrott, a vesszőm a bal hátsó combjába fúródott, sántítva ugrált tovább, ahogy csak tudott. Madárhangot utánozva hívtam magamhoz Mahpee-t, jaguárként ugrottam a hátára, mielőtt a fák vetette magát. Gyakran vadásztunk így. Már csukott szemmel is kikerülte volna a fákat és figyelt arra, hogy én se sérüljek meg - persze, ilyenkor mindig szorosan a nyakára simultam. Az íjamat útközben átvetettem a mellkasomon és a combomra erősített tokból egy hegyes, apró kést vettem elő. Vadul vágtattunk, már egészen közel voltunk az őzsutához, Mahpee sörényébe kapaszkodtam  és felguggoltam a hátára. A szabad kezemmel hármat csaptam a mén jobb lapockájára, jelezve neki, hogy forduljon el, vágjon az őz elé. Abban a pillanatban, ahogy irányt váltott elrugaszkodtam a hátáról és vadmacskaként vetettem rá magam az állatra. Próbált kiugrani a szorításomból, meg is rúgott, de megragadtam a nyakát, hogy ezt meggátoljam és a kést a szügyébe vájtam. Egy percen belül már nem kapálózott, a teste elernyedt és a szeme fénye kihunyt. 
Elsuttogtam egy imát a szelleméért és vállamra emeltem a testét. Nem volt nagy suta, alig akkora, mint Adsila. Mahpee lépkedett felém, felkínálva a hátát. A marjára terítettem a tetemet és valamivel hátrébb felültem. Lassan léptettünk vissza a tisztásra, kíváncsi voltam már, hogy a farkas és a fiú is olyan sikeres volt-e, mint mi.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Csüt. Jún. 23, 2016 9:07 am

Wesa
Lopva Washtaékra sandítottam. Végig követtem őket a tekintetemmel, ahogy egy lélekként bevetették magukat a fák közé. Olyan csapatot alkottak, mely szinte elválaszthatatlan, így biztos voltam abban, hogy sikerre viszik. Habár az eltűnésüket láttam csak fixen, mert utána én is a magunk feladatára kezdtem koncentrálni.
Az őzbak nyilvánvalóan felfogta, hogy veszély van. Észrevette a párja eltűnését. Ijedten nézett el minden irányba, jó magam pedig kihasználtam azt, mikor velünk ellentétesen révedt a távolba. Visszaosontam rejtekhelyemre a nadrágomért. Mikor visszatértem, az állat akkor sem fordult még meg. Intettem Adsilanak, hogy kövessen, és halk léptekkel, lapulva megközelítettem a szarvast. Amikor elég közel értem hozzá, átvetettem pofáján az anyagot, mire nekiiramodott, elég szerencsétlenül. Nem látott semmit sem. A nadrág beleakadt az agancsaiba, ahogy megpróbálta leszedni magáról...
Szóval a farkas figyelmesen kivárta, míg a futó állat elég messze ért, aztán nekirohant. Beleharapott a növényevő jobb lábába, s nem eresztette.Azonnal utánuk eredtem, hogy fegyverem a préda nyakába eresszem. Menekülni próbált ugyan, de nem jött össze. Pont olyan facsoportok felé vonult el, amelyek túl szorosan álltak össze... A megfelelő pillanatban döftem a szúrófegyvert a nyakába. Rémülten felbőgött, de néhány másodperceken belül elfúló nyöszörgéssé vált a hangja. Levettem a képéről a ruhadarabom, és felvettem. Neki már nem volt szüksége rá. Sötét szemei üvegesen meredtek a világra. Ahogyan reánk is.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 23, 2016 1:26 pm

Washta:
Nagyjából egy időben tértünk vissza a tisztásra Wesáékkal, ott leszálltam Mahpee-ről, az íjamat a szügyén átívelő fegyvertartó hámra erősítettem, és mosolyogva indultam el a fiúhoz.
- Látom, ti is sikerrel jártatok - szóltam a sutánál valamivel nagyobb őzbakot vizslatva. - Azt hiszem, ez már bőven elég lesz, úgy két napra. Mit gondolsz, visszamenjünk? - Kérdeztem, de azután eszembe jutott még valami. Egészen közel lépkedtem hozzá újra, titokzatos vigyorral az arcomon. - Anyám azt, mondta, majd beszélni akar velünk, mindkettőnkkel... mintha említette volna, hogy arról van szó, amit a te anyád mondott neki.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Csüt. Jún. 23, 2016 6:33 pm

Wesa
- Igen, sikerrel jártunk! - vigyorogtam a lányra, nyakamban a hatalmas állat testével. Már mondtam imát a szelleméért, és a fegyvert is eltávolítottam belőle, máskülönben érdekes lett volna felvenni.
Különben ahhoz képest, hogy annak a nősténynek a párja volt, nem volt túl izmos. Tévedés ne essék, azt sem mondanám, hogy annyira könnyű lett volna. De nem akartam a földön végighúzni, és különben is jól jött amolyan plusz edzésnek, hogy eme nemes állat testét vihettem. Ugyanakkor arra a pár percre letettem, míg Washta-val beszélgettem.
- Igazán? - lepődtem meg, és éreztem, miként a gyomrom remegni kezd. Valamiért kellemes bizsergés kerített a hatalmába - Szerintem akkor jobb lesz, ha sietünk.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 23, 2016 6:42 pm

Washta:
- Egyetértek! - Kacagtam fel az izgatottságát látva. - Ha Adsila elbírja a sutát, a bakot viheti Mahpee és mind a ketten elférünk még a hátán. Úgy gyorsabbak vagyunk. - Mintha a szavamnak akart volna igazat adni, Mahpee barátságosan nyerített. - Úgy is van még levezetni való energiája, úgy érzem.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Pént. Jún. 24, 2016 9:01 am

Wesa
A szarvasra néztem. Elég nagy. Nem gondoltam végig egészen, hogy én őt komolyan végig cipelni szeretném! Ha komolyan választhatok, akkor inkább...
- Könnyűnek tűnik! Szóval azt hiszem nem lesz gondja vele - néztem az őzre, majd Adsilara - Ugye?
A farkas barátságosan csillogó tekintete mindent elárult. Köztük azt is, hogy neki egyszerű falat az ilyet. Jókedvűen megeresztettem felé egy mosolyt, ezután visszapillantottam Washtara.
- Megtennéd, hogy átpakolod rá a sutát? Én addig rápakolnám őt Mahpee hátára - emeltem meg enyhén a nehezebb súlyú bakot.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Emma Meadow on Pént. Jún. 24, 2016 12:56 pm

Washta:
- Persze! - Feleltem és már le is kaptam az őzt Mahpee-ről. Adsila közelebb lépkedett, hogy rátehessem. - Biztos ami biztos rád kötözöm, rendben? - Kérdeztem a farkast, mintha válaszolna. Előhúztam egy bőrszíjat, olyat amivel a hajamat szoktam összekötni és óvatosan hámot készítettem belőle a farkasnak és rákötöztem a sutát. - Így ni.
Mire Mahpee-hoz értem, Wesa már rajta ült. Felsegített, a fejemet csóváltam.
- Nem illik csak úgy felülni más valaki lovára - dorgáltam, azután elindultunk.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 20

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Graceful on Hétf. Jún. 27, 2016 6:23 pm

Wesa
- Köszi! - vetettem oda a lánynak, és míg ő a sutával volt elfoglalva, én feltettem lova hátára a bakot. Néha-néha azért feléjük pillantottam, hogy minden rendben van -e. Adsila mindvégig szelíden tekintett Washtara, és jól tűrte az egészet. Én pedig sunyin kihasználtam, miként egyikőjük sem rám figyelt.Felültem Mahpee-re, ezután megvártam, míg a lány odajön hozzánk.
- Tán bántja -e, hogy velem oszthatja meg a nyerget, kisasszony? - kérdeztem vigyorogva, miközben felsegítettem. Ezután indultunk el, és értünk haza épségben.

_________________
Állítólag nem a cél, hanem az odáig vezető út tesz boldoggá. Azt hiszem ez igaz, már most az vagyok, mert megvan mindenem. Sosem vágytam többre annál, minthogy szeretetben éljek, és szeretet adhassak valakinek.
avatar
Graceful

Hozzászólások száma : 2747
Join date : 2013. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Fórumbarlang

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: The Trail of Tears - Könnyek útja

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.