Tallia meséi - Luliath felemelkedése

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 1:23 am

Luliath:
Meséltem neki Vysről, a bárdról. Naakvys tirkát megőriztem. Elmondtam, hogy sötételf létemre is szóba állt velem, és sok hírt hallott a nagyvilágból, többek között, hogy a külsőt sárkanymágiával meg lehet változtatni, illetve, hogy volt is a közelben egy sárkánytojás. Elmeséltem, mi történt a barlangban: hogy Aranna már kikelt egy lanynak, aki nekem rontott, és meg kellett ölnöm. Itt eleredtek a könnyeim. Aztán rátértem arra is, hogy mikor Aranna hozzámért, velem került összeköttetésbe, mintha a lány mégse vált volna teljesen a lovasává, és én vettem át a helyét. - Végül Vys tanácsára Thystonelbe mentem, hogy megkezdődhessen a lovassá képzésem - fejeztem be. Mire ezt eldaráltam, már egymás karjába gabalyodva ültünk a parton, és néztük a Hold játékát a vízen. A hatásszünetet kihasználva végül odahívtam Arannát is. Boldogan ügetett felém, de Disinor közelében megtorpant. Nagy ívben megkerülte, még a vízbe is belement e célból. Úgy ért csak oda hozzám. - Aranna, ő Disinor - mutattam be, hàtha egy kicsit több bizalmat ad neki, ha elmondom. De valamiért nem nyitott a bukott angyal irányába.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 1:53 am

Disinor:

- Szóval így történt - hümmögtem, amikor megjelent a sárkány. - Fenséges teremtmény - csúszott ki a számon és meg akartam érinteni, de elhúzódtott. Lenyűgöztek a bronzos pikkelyei, csak kicsit voltak világosabbak és sárgásabbak, mint a lány haja.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 9:42 am

Luliath:
'Aranna, mi a baj?' - kédeztem tőle gondolatban. 'Letérít az utadról.' - jött a tömör felelet. Nem magyarázkodott. - Igen, gyönyörű, de néha meglehetősen makacs... - Aranna úgy döntött, a vadászat jó kiút a figyelem középpontjából, ezért egy halat kezdett üldözni a sekély vízben. Sóhajtottam. Az a baj, hogy éreztem, hogy igaza van. De olyan jó volt ismét Disinorral lenni. Teljesen összezavarodtam.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 10:43 pm

Disinor:

- Mi a baj, kedvesem? - Kérdeztem, mikor egy kis hűvösséget tapasztaltam. Annyi mindent akartam még neki mesélni.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 10:46 pm

Luliath:
- Csak... fáradt vagyok - vágtam rá. - Sok mindenen mentem keresztül - bújtam vissza hozzá. - Ahogyan biztosan te is. Mesélj, veled mi történt az elmúlt hetekben?
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 11:06 pm

Disinor:

- Van egy ősi, romos vár az Ancalen hegységben, még az első elfek építették helyőrséggyanánt. Ott húzódtunk meg, most szatírok bírják a helyet és a vezetőjük hűséget fogadott nekem. A seregünk egyre nő. Délről is csatlakoztak sötételfek, sőt még dezertált emberek is. És úgy tűnik megfejtettem a kőtábla titkát. - A szemébe néztem egy magabiztos félmosollyal az arcomon. - A halhatatlanság titkát.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 11:10 pm

Luliath:
Volt valami ördögi ebben, ahogy mondta, nem tudtam sokáig a szemébe nézni. - És akkor irány Clane? Visszafoglalod?
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 11:16 pm

Disinor:

Elmosolyodtam.
- Clane romokban áll, az ellenségeink elhagyták, de néhány csapatom már visszatért oda, hogy megkezdjék az újjáépítést. A tervem egészen más. Meg akarom bosszulni apám halálát - feleltem határozottan. - De sokkal elővigyázatosabb leszek, mint ő volt. Az igazság az, hogy nem Aranna az első sárkány, akit láttam. Mielőtt az Ancalen felé vettük az irányt, csatlakozott hozzánk egy idegen, meglehetősen furcsa szerzet, a bőre ráncos és pikkelyes, szárnyai vannak, hártyásak, mint egy sárkányé. Dravexnek nevezi magát, a sárkányát pedig Vasukinak. Hatalmas, fekete-vörös bestia, megélt már pár harcot a sérülései alapján. Dravex és a fivérem lesznek az elsők, akik halhatatlanná tesznek. - Tudtam, mennyire elvetemültnek hangzik, de lelkes voltam. Újjá akartam építeni apám birodalmát és igazságot szolgáltatni. Naggyá akartam tenni nem csak az új városomat, az egész Lebholra-völgyet.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 11:27 pm

Luliath:
Ez egyre rémisztőbben hangzott. Akaratlanul is elhúzódtam tőle, és felültem. - Pontosan hogyan tesznek halhatatlanná? A saját halálukkal? - néztem rá száminkérően.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 11:35 pm

Disinor:

- Nem. Ők lesznek a leghűbb követőim, nem halhatnak meg. - Elővettem egy bőrlapot, amire felírtam a jegyzeteimet. - A kőtáblán egy ősi mágikus szertartás volt. Nem tudom, apám hogyan jutott hozzá, de valahogy hozzájutott. Talán még a Tallia előtti időkből való, azoktól, akit az angyalok teremtőknek neveznek. A mágiája a szíveket köti össze. Akiket magamhoz kötök, egy darabot kapnak a szívemből és én is az övékből, ezáltal míg ők élnek, én nem halhatok meg. - Szünetet tartottam hallgattam az éj neszeit. Aztán mély levegőt vettem. - Emellett meg is erősíti mindannyiunkat. Nem árthat nekünk egyszerű fegyver, csak olyan, amit a mágia ismeretében kovácsolnak. - A végén elvigyorodtam és halkan hozzátettem. De persze, rajtam kívül senki nem ismeri.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 11:40 pm

Luliath:
- Biztos vagy benne, hogy működni fog? Ebbe könnyen bele is halhattok mindannyian - mondtam aggódva. Aranna látszólag teljesen el volt foglalva egy hal kiszálkázásával, de éreztem, hogy figyel.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Kedd Jún. 19, 2018 11:47 pm

Disinor:

- A fivérem és Dravex túlélte. Még én is élek - vontam meg a vállam. - De ez még nem elég. Amint bosszút álltam apámért újabb követőket fogok keresni, találni akarok még tízet, aki hűen szolgál - részleteztem a tervem, majd sóhajtottam. - Természetesen változtat rajtunk a rituálé. Mivel ők ismegkapják egy részem és én az övékét, ezért kapnak a képességeimből és én az övékből. Ők talán jobban elvesztik lényük egy részét, de önként vállalják.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Kedd Jún. 19, 2018 11:55 pm

Luliath:
- Már meg is ejtettétek ezt a bizarr szertartást?! - hűltem el. Oh, egek! Nem, Disinor talán még többet változott az elmúlt hetekben, mint én. - És ha megbosszultad apádat, utána mit tervezel, hogy ennyire felvértezed magad?
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 12:00 am

Disinor:

- Harcra számítok. Átveszem a hatalmat ezúttal nem csak Clane felett, hanem az egész Lebholra-völgyben. Talán idővel azon túl is. Tallia túlságosan fel van szabdalva. Királyra van szüksége, aki egyesíti, különben a kis királyok folyton csak egymással harcolnak majd, ahogy most is teszik békeidőben - magyaráztam. - Azt akarom, féljenek tőlem annyira, hogy kiérdemeljem a tiszteletüket. Nem akarom, hogy bárki megkérdőjelezzen.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 12:04 am

Luliath:
- Mióta vagy te ennyire hataloméhes? - néztem rá döbbent szomorúsággal. - Tudom, hogy királynak születtél. De régebben úgy tűnt, beéred azzal a néppel, amelyikbe születtél - mondtam csendesen.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 12:09 am

Disinor:

- A népem szenved, Luliath! Elpusztították az otthonunkat, elűztek onnan, sokunk családját lemészárolták, megölték az apámat! Még mindig újabb és újabb menekültek találnak ránk, akiket pontosan azok a kiskirályok fosztottak ki, akikről beszélek! Lehet, hogy te elmentél, Luliath, lehet, hogy túl sok volt ez a pár hét, amit az elfekkel töltöttél, talán már inkább vagy egy közülük, mint közülünk, de attól még a népem, a te néped is. És nyomorgunk, számkivetettek vagyunk otthon nélkül. - Felemeltem a hangomat, egyáltalán nem értettem, miért nem ért meg. Félelmet láttam a szemeiben és talán megvetést is, más lett. Megfogtam a kezét és halkan folytattam. - Nem akarom, hogy újra megtörténjen mindez, nem akarom, hogy döntenem kelljen a népem és közted, nem akarok többé semmit elveszteni. Ezért teszem mindezt. - Megcsókoltam a kezét és végigsimítottam az arcán. Reméltem, hogy mégis megérti.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 8:14 am

Luliath:
Potyogni kezdtek a könnyeim. Teljesen összezavarodtam. Kellett egy kis idő, mire meg tudtam nevezni, ami zavar. - Rémuralommal akarod sakkban tartani a népeket? - Ez inkább kijelentésként hangzott. - Nem gondolod, hogy eleget szenvedtek már? Rémuralommal csak addig állnak majd melletted, míg nem jön egy olyan vezetőjelölt, akit tisztelnek és reményt ad az elnyomás alól - mondtam halkan. Éreztem Aranna elismerő helyeslését a fejemben.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 1:32 pm

Disinor:

- Csak azt, aki ellenszegül - feleltem, aztán felcsattantam. - Szenvedtek? ÁRULÓK! Fellázadtak az apám ellen a saját szövetségesei. Azt a tudást akarták, ami Claneben volt elrejtve, ezért tették. Ha szenvedtek valaha, azt csakis a saját hibájuknak köszönhetik. - Szünetet tartottam, elhúzódtam és felálltam, a kisvárost néztem a tó túloldalán. - Nem hittem volna, hogy ennyi idő alatt így elfelejted, ki vagy. Pont te kérdőjelezed meg a hatalom hasznosságát? Én nem ők vagyok, Luliath. Előttem nem kell ezt játszanod.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 10:39 pm

Luliath:
Nem. Egyre többször éreztem én is ezt, mintha teljesen más személy volnék. De hát a tudatom felét lefoglalta egy sárkány, a másik felét meg olyan békepárti tanítók kötötték le, akiket tisztelek. Sóhajtottam. - De te az egyszerű utcai népet is rettegésben akarod tartani. Akik önmagukban nem törnének rád, csak ha egy vezető felbujtja őket. Miért nem próbálod inkább azt elérni, hogy ne legyen szükség ilyen vezetőkre? Zsarnokoskodással csak a létszámukat növeled, és küzdeni fognak ellened. Lehet, hogy téged megvéd a kőtábla, de előbb-utóbb nem lesz, aki felett uralkodjál - csóváltam meg a fejemet. Újabb könnycseppek gördültek végig az arcomon. Miért nem érti ezt? Csodálkoztam, hogy ilyen nyugodt hangon végig tudtam mondani mindezt, de biztos voltam benne, hogy Aranna segített.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 10:58 pm

Disinor:

- Már mondtam. Csakis annak van félnivalója, aki ellenszegül. Ha valamelyik ellenszegülő uracska bármelyik alattvalója hozzámfordul, védelmet kap majd tőlem - magyaráztam, egyre idegesebben afelett, hogy nem érti. - Igazságos uralkodó leszek, nem kegyelmes.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 11:02 pm

Luliath:
- Én ezt nem akarom végignézni - csúszott ki a számon. Riadtan néztem Disinorra. Aranna is közelebb jött, biztos, ami biztos alapon.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 11:06 pm

Disinor:
- Amikor megkaptam a leveled, azt reméltem, mégsem mérgezték meg az elméd az elfek és... bárki is juttatott el hozzájuk. Sajnálom, hogy tévedtem. - A szememben őszinte szomorúság csillant, nem akartam sírni előtte, sosem sírtam, de mély fájdalmat éreztem. Sosem akartam választani közte és az utam között, de az, hogy ez történik, csak még jobban megerősít abban, hogy az utamon kell tovább haladnom, ha követ rajta, ha nem. - Mindig te voltál az, aki igazán számított nekem - leheltem.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 11:21 pm

Luliath:
Magamhoz szorítottam a bőrtáskámat, és megnyomott Zalendrion könyve. Mintha csak biztatott volna rá, hogy tartsak ki az új énem mellett. - Sajnálom... De lovas lettem. Vagyis még tanulom. De ez túl nagy felelősség, nem rombolhatok csak úgy. Sőt. Nekem védenem kell, és építenem. - A Hold tánca a fodrozódó vízen is elmosódni látszott, de csak az újabb könnyáradat miatt. Aranna végre odajött hozzám, de szigorúan a Disinortól távolabbi oldalamon bújt hozzám, szemmel tartva a fiút.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 11:34 pm

Disinor:

- Nem lettél lovas. Csak kierőszakoltál egy kapcsolatot, ami máskülönben ősi és szent. - A szavaim hidegek és élesek voltak, de nem bántani akartam, azt akartam, hogy tisztán lásson. - Dravextől tudok mindent, amit a sárkányoktól tudok, de a lovasokon van egy jel. Mindegyik úgy születik. Állítólag néhány sárkány is, akik... képesek ember alakot ölteni, de Dravex erről nem beszélt sokat, csak azt mondta, hogy az ő anyja volt ilyen, de ő sajnos nem örökölte a sárkánnyá változás képességét. Mindegy is. - Sóhajtottam és a Holdat bámultam. - Az igazat tudod te is, Luliath. Tudod, hogy egy nap lesznek, akik megkérdőjelezik a lovasságod kérdését, hiszen már ma is vannak olyanok. Tudod, hogy sosem lehetsz olyan lovasa Arannának, mint amilyen az a lány lett volna, akit megöltél. Lehet, hogy hallod, de nem tudod majd úgy érezni soha. - A fejemet csóváltam és visszanéztem rá. Bátortalanul, de megfogtam a kezeit. - Adják a Teremtők, hogy ne a saját károdon kelljen ezt megtanulnod, vagy egy igazi lovastól és a sárkányától.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 11:39 pm

Luliath:
Kihúztam a kezemet a fogásából, és dühösen néztem rá. Sőt, fel is álltam. Igaza volt, de ettől még inkább bántottak a szavai. - Nem én kértem a lányt, hogy rontson nekem! Nem én kértem Arannát, hogy érjünk egymáshoz! De megtörtént! Még ha nem is vagyok tiszta lovas, a feladatom akkor is adott! És teljesíteni fogom, minden energiámmal! - A végét már szinte sziszegtem.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Szer. Jún. 20, 2018 11:41 pm

Disinor: 
Mikor kirántotta a kezét az enyéim közül felkacagtam és elfordultam. Felemeltem a karomat, majd dühösen lecsaptam magam mellé.
- Igen? És mi a feladatod? Felnevelsz egy sárkányt, és aztán?

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Szer. Jún. 20, 2018 11:50 pm

Luliath:
- Ez téged ne érdekeljen! - csattantam fel. - Úgy látom, menthetetlenül elválnak útjaink - mondtam hűvösen, és hátráltam is néhány lépést, Arannával az oldalamon, aki morogni kezdett a lekicsinylésére.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 12:08 am

Disinor:

- Úgy tűnik - sóhajtottam. - Nem akartam soha ellened harcolni, de azt hiszem ez már elkerülhetetlen. - Füttyentettem egyet, mire két emberem megjelent a fák között. - Tudod, hogy nem győzhettek le - mondtam hűvösen. - Ég veled! - Nem néztem hátra, mikor a fák közé léptem, fekete köpenyem csuklyáját a fejembe húztam és megengedtem magamnak néhány haragos könnycseppet.
- Mi a parancs felség? - Kérdezte az egyik szatír. Egy darabig eltűnődtem. 
- Elfoglaljuk a völgyet. Megígérhetem, hatalmas lesz a jutalmatok.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 12:18 am

Luliath:
Azt hittem, felrobbanok a haragtól. - Majd meglátjuk! - morogtam, és sarkon fordultam. Aranna elszaladt. Kérdőn néztem vissza utána. Egy bőrdarabkát vett fel a földről, és a szájában tartva sietett vissza hozzám. Disinor jegyzetei! Hát fel se tűnt neki, hogy itt hagyta? 'Ügyes vagy, Aranna' - dicsértem meg némán. 'Most viszont tűnjünk el innen mihamarabb!' A sárkányomnak se kellett kétszer mondani. Behajtogattam a pergament a táskámba, és futva távoztam a tó mellől. Reméltem, hogy eseménytelen lesz az utunk vissza, Thystonelbe.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 12:52 am

{...}

Luliath:
Kicsit hosszabb időbe tellett a visszaút, mert nem mertem a legrövidebb úton menni, hátha Disinornak hiányzik a jegyzete, és ott keres majd. Már vártam, hogy visszaérjünk, hogy megnézhessem közelebbről is a pergament, mert az úton elővenni szintén nem mertem. 
Mikor visszaértem, sok kérdő tekintetet, és még több sugdolózást kaptam, hogy vajon merre jártam ennyi ideig. Az első utam a szobámba vitt, hogy megmosdjak, de utána betértünk Arannával az ebédlőbe. Most láttam igazán, hogy ez alatt a néhány nap alatt is mennyit nőtt, mert a hátsó lábaira ülve is gond nélkül felérte már asz asztalt. - Lassan külön asztal kell neki - mosolygott egy elf a közelemben. - Lassan levadássza, ami neki kell - igazítottam ki. Megláttam Naakvyst is. Talán megtudhatta, hogy visszatértem, nem hiszem, hogy véletlenül érkezett pont e késői órán ebédelni.  - Beszélhetnénk majd négyszemközt? - kérdeztem tőle az üdvözlés után.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 1:03 am

Naakvys:
- Hát persze! - Feleltem, majd halkan hozzátettem. Úgyis szívesen hallanám a beszámolódat arról, hogy hol voltál ilyen sokáig. Szamárfül már az agyamra ment. - Körbenéztem, hogy az elf nincs-e épp itt, de nem volt. A saját szobámba vittem Luliathot, arrafele nem mernek mászkálni... van egy aurája a helynek... 
- Szóval, mesélj!

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 11:09 am

Luliath:
Jó, a négyszemközt nem volt teljesen igaz, de Aranna úgyis tudna mimdenről, ha nem lett volna ott fizikailag. Sóhajtottam. - Találkoztam egy régi ismerőssel... - kezdtem óvatosan. - Disinorral. De túl sokat változtunk mindketten.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 11:35 am

Naakvys:
- Hogy mit csináltál?! - Csattantam fel. MIndent kockára tett. - Mi lett volna, ha valaki követ, ha megtudják? Miért, miért tetted? Volt bármi értelme?

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 12:00 pm

Luliath:
- Mert szeretem! - fakadtam ki. - Legalábbis szerettem - tettem hozzá halkabban, és éreztem, hogy a szemembe könnyek gyűlnek, de vissza tudtam pislogni. - Látnom kellett. Nem tudom, voltál-e már szerelmes, de az egy ilyen ostoba érzés - sóhajtottam.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 12:03 pm

Naakvys:

Szó nélkül átöleltem, úgy éreztem, szüksége lenne rá, de lehet tévedtem.
- Jól van. Akkor most gondolkodjunk. Látott valaki? Tudják, hol voltál? Ő mit fog tenni, és egyáltalán mit tett, amiért most ilyen állapotban vagy? - Záporoztak belőlem a kérdések, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a veszélyt, amit ez a Disinor jelenthetett.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 12:13 pm

Luliath:
Egy ideig még kiélveztem az ölelés biztonságát, majd kibontakoztam belőle, és úgy válaszoltam. - Csak Disinor és a csatlósai volrak ott, Aranna nem érzett mást. Viszont elmondtam neki az egész történetet. Ostoba szerelem! - fakadtam ki. - Tudja, hogy nem vagyok igazi lovas, és csak remélni tudom, hogy nem használja fel ellenem - töröltem meg a szememet. - Viszont... ő is elmondta, mire készül. Uralma alá hajtani az egész Lebholra-völgyet, akár még azon is túl. Ezzel a szertartással akar halhatatlanná válni - vettem elő a pergament, és felmutattam neki.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 12:19 pm

Naakvys:

Amikor a papírra néztem elkerekedtek a szemeim. Rajzok és jegyzetek voltak rajta. A rajzok régi emlékeket idéztek fel.
- Ez sokkal ősibb annál, mint ez a világ létezett volna így - mormoltam. - Honnan szerezte? - Kérdeztem aggódva.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 12:29 pm

Luliath:
- Az apjától örökölte egy kőtábla formájában. A kiràlytól, akit megöltek. Ezért ilyen bosszúszomjas. Azt mondta, valahogy több darabra szedi a szívét, és kicseréli 12 csatlósával, így erősítik egynást, de főleg őt magát.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 12:37 pm

Naakvys:
- A jalv... - elharaptam a mondatot, tudtam, hogy itt nincs helye ennek. - A teremtők korában volt ilyen rituálé. Azt mondják, a teremtőket nem lehetett megölni, hacsak ki nem vágják a szívüket és fel nem darabolják. A teremtők közül volt néhány a sötét oldalon, akik ezt megelőzendő csatlósokat gyűjtöttek maguk köré gyakran más fajokból, fizikailag erősebbekből, jellemzően st... - ismét megakadtam. Már igazán megszokhattam volna, itt minek, mi a neve. - Angyalokat. Szívet cseréltek velük, részletben, így hiába vágták ki a szívüket akár, elpusztíthatatlanok voltak, mert egy darab még mindig ott volt egy követőjükben. Később kitalálták, hogyan lehet ezt fejleszteni, hogy ne lehessen csak úgy kivágni a szívüket. De sose tudták annyira tökéletesíteni a mágiát, hogy semmi sem árthatott volna neki. Az utolsót, aki megpróbálkozott ezzel egy különleges pengével ölték meg, miután mindhárom csatlósát megölték szintén személyreszabott fegyverekkel. - Elhallgattam. Hirtelen eszembe jutott minden. A szüleim, a húgom, aki miatt a Földre jöttem, a gonosz, aki elrabolta őt, akivel végül én magam végeztem. De milyen áron?

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 1:01 pm

Luliath:
- Különleges pengével? - kaptam fel a dejem. Nem szeretnék Disinornak ártani, de nem árt felkészülni a legrosszabbra. Hiszen ő maga is emlegetett egy háborút. - Milyen pengékre gondolsz?
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 2:42 pm

Naakvys:
-Megértem, de én nem tudok más megoldást. - Sóhajtottam. - A pengéket mágiával kell kovácsolni és egyedinek kell lenniük. Varázserejük is lesz. De akkor lehet igazán a szív birtokosaihoz kötni őket, természetesen mágiával, ha van valamink attól az illetőtől. Mikor legutóbb ez történt, kémekre volt szükség ehhez. - És egyikük oda is veszett. De persze ezt nem mondtam neki.


_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 3:57 pm

Luliath:
Elgondolkodtam. - Nekem van valamim Disinortól. Egy hajtincs. Az megteszi? - Összeszorult a szívem, hogy tényleg ilyenben gondolkodok. Aranna vigasztal9an a combomnak dörgölőzött.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 6:36 pm

Nakkvys:
-Megteszi... de... - elhallgattam. Túl sok mindent éltem már át ezelőtt s én a tudományt ismertem, fogalmam sem volt arról, hogyan mondhatnám el a tennivalókat mágikusan. - Én nem vagyok mágus Luliath, ami azokat a dolgokat illeti, amire sárkányként képes vagyok, azokat ismerem, többet nem. Talán mással kéne beszélned erről. De persze előbb kell egy történet, hogy hogyan derült ki az egész.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 7:07 pm

Luliath:
Elkomorodtam. Gondolkodóba estem. - Szerinted még most is elveszítenék a bizalmukat irántam, ha kiderülne, ki vagyok valójában? - kérdeztem szomorúan.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 7:20 pm

Naakvys:
Lehajtottam a fejemet.
- Tartok tőle. A legjobb az lesz, ha eltemeted azt, aki voltál. Luliath vagy, egy elf, az elsőszülött lovasa. Jobb, ha ezzel barátkozol inkább meg. Sajnálom - feleltem komoran.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 7:53 pm

Luliath:
Megráztam a fejemet. - Szívesen elfelejtem a múltamat. Nincs, ami miatt fontos legyen számomra. Köszönöm ismét a segítségedet, Vys. Megyek, és figyelmeztetem a helytartót. Majd azt mondom neki, hogy az utunkon Arannával megláttunk néhány bukottat, akik elejtették ezt a pergament. Ez így csak megállja a helyét - sóhajtottam.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 9:19 pm

Naakvys:

-Várj, van egy jobb ötletem - ragadtam meg a csuklóját. Előrántottam egy lapot és gyorsan leültem és összeszerkesztettem egy levelet, parancsokkal, amik Disinor Melithys-tavi látogatására utalnak. Aláírtam a lehető legrondábban és átadtam neki. - A bárdok közül sokan kémkednek is. Mondd azt a helytartónak, hogy kicsit hazudtál velem kapcsolatban, de csak mert én kértelek, hisz megmentettem az életed előtte, arra azt mondasz, amit akarsz. Mondd meg, hogy kém vagyok és segíteni jöttem ide, és pár nappal azelőtt, hogy elmentél ezt találtam, te pedig oda akartál menni, hátha megtudsz valamit, és te ezt találtad! - Magyaráztam neki. - Így kevésbé feltűnő, mintha csak úgy elhagyott volna egy ilyen fontos dolgot egy egyszerű alattvaló.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 9:34 pm

Luliath:
- De várj... Akkor benned nem bíznának annyira, ha azt mondom, hogy kém vagy. Mert ennyi erővel kémkedhetsz oda-vissza is. Egek, de kacifántos ez a helyzet! - fakadtam ki.
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Emma Meadow on Csüt. Jún. 21, 2018 9:40 pm

Naakvys:
- Inkább én, mint te. És én alakváltó vagyok, ha annyira nem bíznának meg bennem, akkor csak eltűnök, te pedig engedélyt kérsz, hogy meghívd egy gyerekkori ember barátodat. És megjelenek én. Pár napig kibírom, hogy segédkezzek a konyhán a többiek közt, konyhalánynak álcázva magam - nyugtattam. - De... lehet, hogy a barátunkhoz kéne menned először. Ő sokat tud, és úgy tűnik megkedvelt téged. Talán őt meg tudod győzni, hogy megbízható vagyok.

_________________
"A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. [...]Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével."
/Balaisiana: Zehír, Nienor halála után/
avatar
Emma Meadow

Hozzászólások száma : 1660
Join date : 2013. Jul. 27.
Age : 21

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Leredell on Csüt. Jún. 21, 2018 9:54 pm

Luliath:
- Persze, az alakváltási képességed ki is ment a fejemből! - csaptam a homlokomra. - Már úgy megszoktam ezt az alakodat, kedves bárd barátom - mosolyodtam el. - Keressem fel Zalendriont először? - Valahogy nem is esett nehezemre ez a döntés.  - Jössz te is, vagy maradsz?
avatar
Leredell

Hozzászólások száma : 142
Join date : 2015. Jul. 22.
Age : 25
Tartózkodási hely : Tampere

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tallia meséi - Luliath felemelkedése

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.