150 esztendő

Magdolna
Felnyergeltünk két lovat , majd kivezettük őket az istállóból.

Bálint
-Nos? Mit szeretnél? Nyugodt sétalovaglást? Vagy egy kis versenyt?-kérdeztem, ahogy lépésben elindultunk.

Magdolna
-Egyelőre megfelel a lassabb tempó - válaszoltam mosolyogva a fiúnak.

Bálint
Nagyon örültem, hogy velem jött. Vele még a séta lovaglás is kellemesebb volt mint azelőtt.

Magdolna
Nyugodtan kiléptettünk a birtokról. Közben beszélgettünk, javarészt az útvonalat tervezgettük.

Bálint
-Mit szólnál ha körbe lovagolnánk a birtokot? -Kérdeztem ahogy ránéztem.

Magdolna
-Jó ötlet. Felőlem rendben - egyeztem bele.

Bálint
Bólintottam majd újra nyugodtan, lovagoltunk, tovább.

Magdolna
Egy idő után ügetésbe gyorsítottunk, úgy haladtunk tovább.

Bálint
Kicsit lemaradva lovagoltam, hogy figyeljem minden rendben van-e Magdolnával. Nagyon magabiztosan ülte meg a vovat..

Magdolna
-Mi a helyzet ott hátul? - szóltam hátra vidáman Bálintnak egy idő után.

Bálint
-Itt minden rendben. -Válaszoltam. Jó volt látni, hogy megnyugodott és újra vidám. Szerettem, ha mosolyog mert akkor még gyönyörűbb.

Gergely
Napok teltek el, mióta megérkeztünk a szultáni palotába. Azóta itt tartózkodtunk és próbáltunk a szultán kegyeibe férkőzni. Otto ismeretei által információkat szolgáltattunk Szulejmánnak néhány nyugatabbra fekvő ország hadi helyzetéről, amit persze a szultán nagyra értékelt. Ennek ellenére én kezdtem kicsit türelmetlen lenni, hiszen már majdnem egy egész hete érkeztünk és még azt sem tudtam hogy a húgom biztosan itt van-e és ha igen, akkor hol.

/Durva terv lesz/
Otto:
Pár nappal később, a szultán már igen megkedvelt minket, így az egyik bizalmasával, Aslaan pasával üzent nekünk, hogy látogassuk meg őt. A pasa ajtóig kísért minket, amint beléptünk, már megszokásból leguggoltunk és megcsókoltuk a szultán kaftánja szélét, azután összenéztünk Gergellyel, már kíváncsiak voltunk mit akar a szultán.
-Itt létetekkel és a hasznos információtokkal kiérdemeltétek hálámat és szeretetemet. Megkedveltelek titeket, jutalmul, pedig kiválaszthattok egy-egy lányt a hárememből, akin kedveteket tölthetitek ma este - tapsolt egyet, mire a szomszédos szobából kilenc fiatal lány lépett be, gyönyörű ruhában. Talán három orosz lehetett, több török és két magyar. Felismertem a vonásaikat és természetesen az egyik magyar lány személyében felismertem Katalint is - akárcsak Gergely. Láttam, hogy nem nagyon bírt szólni semmit, csak hevesen rázta a fejét. Én hideg vérrel válaszoltam, mélyen meghajolva.
-Fényességes paddisah! Kegyelmed és ajánlatod, több amit mi megérdemelhetnénk, ezért is örökké hálásak lehetnénk neked, ha a vallásunk nem tiltaná ezt... - kezdtem bele, tudván, hogy nem szeretik, az idegenektől sem, ha nem fogadják el az ajándékot.
-Válassz közülük követ, különben én választom ki, hogy melyik döfje át a szívedet! - állt fel a szultán, én felsóhajtottam és tekintetemet végig futtattam a lányokon. Többet is találtam volna, ha tényleg olyan szempontok alapján kellett volna választanom. Egyértelműen Katalin felé böktem, Gergely helyett, pedig a másik magyarnak tűnő lányt választottam - ismerős volt az arca. Katalin arcán láttam a riadtságot, de a szultán biccentett, a másik lány pedig karon fogta őt és utánunk indult vele - hiszen a szultán már el is küldött minket. Szálláshelyünkre a pasa kísért el minket, elöl menve a két hajadonnal, mi pedig kicsit le is maradtunk. Gergely szemében haragos láng lobogott.

Katalin
Én és nyolc másik lány feladatot kaptunk. Felöltöztettek minket szépséges, díszes ruhákba és egy terembe küldtek minket hogy mikor a szultán jelt ad a színe elé járuljunk hogy az itt tartózkodó olasz követek kedvükre válogathassanak közülünk. Ez nekem nagyon nem tetszett. Féltem, nagyon, egész testemben remegtem ahogy ott vártunk. Viktória próbált megnyugtatni, ami egész sokat segített. Mikor aztán eljött az idő, bátorságot erőltetve magamra követtem a többieket. Ahogy megálltunk a követek előtt , abban a pillanatban felismertem Otto-t és Gergelyt. Legszívesebben odaszaladtam volna hozzájuk, de sikerült lepleznem ezt az érzést és csak feszülten vártam hogy mi lesz most. Aztán amikor Otto engem választott, kifutott a vér az arcomból. Mondanom sem kell hogy újra eluralkodott rajtam a félelem, hiszen azért kellett velük mennem, hogy ... Nem , ebbe belegondolni sem mertem. Viktória lett a másik kiválasztott, ő húzott magával mikor a szultán elküldött minket.

Gergely
Meglepődtem a szultán ajánlatán és mikor megláttam Katalint a háremhölgyek közt, nem tudtam mit tegyek, csak a fejem ráztam, Ottora nézve. De őt ez nem zavarta, minden további nélkül kiválasztotta magának a húgomat. Az én húgomat. Abban a pillanatban elöntött a düh. Ahogy a hálószobánk felé indultunk, villámokat szóró tekintettel néztem rá, de nem szóltam semmi mivel tudtam hogy a nem sokkal előttünk haladó pasa ért magyarul. Ezért csak magamban forrongtam. Áruló. Képes volt Katalint választani magának éjszakára. Szegény kis ártatlan húgomat...

Otto:
A pasa megvárta, amíg bemegyünk a szobáinkba, aztán otthagyott minket. Én ott maradtam Katalinnal kettesben egy szobában és feltételezem, hogy Gergővel ott volt  másik magyar lány. 
Illedelmesen hellyel kínáltam Katalint de én állva maradtam. Még nem szóltam semmit, féltem, hogy a pasa a közelben lehet, vagy esetleg az őrök meghallanak valamit. 
Föl-alá járkáltam a szobában, abban reménykedve, hogy Gergő nem akar majd átrohanni ide, ugyanis számítottam rá, hogy azt hiszi majd elárultam. Nem tehettem mást, ő nem tudott megszólalni és, ha neki kérem a húgát, akkor mindkettőjük arcára olyan döbbenet ülne ki - Katalin arcára, még hatalmas megkönnyebbültség is -, ami elárulhat minket. Nem, így kellett cselekednem. 
A fejemről levettem a sapkát és az ágyra dobtam, ahogy utána a nehéz és meleg bársony kabátot is, utána leültem az ágyra és figyeltem Katalint.
Gyönyörű ruhában volt, ami elég mély dekoltázst csinált neki, a helyi szokásoknak megfelelően. A ruha halvány zöld selyemből volt, a kebleit, pedig kicsit sötétebb zöld fűző szorította össze, hogy ezáltal nagyobbnak tűnjenek. A haja nem volt összefogva, a vállaira lógott, amik szabadon voltak. A nyakában egy zöld köves arany nyakék lógott. Káprázatos volt, mint egy angyal! Ki tudna ellenállni neki?
Szívembe és testembe lángoló vágyat oltott a szépsége, a szemei riadt csillogása, de elnyomtam a vágyat. Sohasem sérteném meg, sohasem vetemednék olyasmire, hogy olyat tegyek, amit ő nem akar. Egy ujjal sem nyúlnék hozzá, ha ő nem kéri. Vele szemben ültem, és ő néha holtsápadtan meredt rám, néha elkapta a fürkésző tekintetemet és elpirult.
Úgy döntöttem megvárom, amíg ő szól.

Berna:
Miután a pasa elkísért minket, én a fiúval, akinek a szőke választott engem, Katalin, Aysun, pedig a szőkével vonult el egy szobában. 
Azonnal tudtam, hogy a fiú, akivel vagyok, nem Genovai és nem is olasz, hanem magyar, de nem szóltam semmit. Tisztelettudóan lehajtott fejjel vártam, hogy megszólítson. Idegesnek tűnt.

Katalin
Mikor kettesben maradtunk Ottoval, ő hellyel kínált mire én le is ültem. Szinte levegőt sem vettem miközben figyeltem ahogy leveszi a sapkáját és a kabátját majd leül az ágyra. Vártam, hogy mondjon valamit, bármit. Közben még mindig ijedt tekintetemmel , teljesen elfehéredve figyeltem. A tekintetünk néha találkozott, ilyenkor az arcom színe vörösbe csapott át és lehajtottam a fejem. Nem tudtam, mit gondoljak. Örültem neki hogy itt vannak, nagyon is, de megrémültem az előállt helyzettől. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után aztán én törtem meg a ránk telepedett csendet.
-Otto...ugye nem fogsz ...? - kérdeztem szinte suttogva, lesütött szemmel.

Gergely
Ahogy magunkra maradtunk a hálószobában, teljesen figyelmen kívül hagytam a lányt és idegesen fel-alá kezdtem járkálni. Megfordult a fejemben hogy átmegyek a másik szobába és rárontok Ottora de aztán mégsem tettem. Véletlenül sem akartam elárulni magunkat. Kénytelen voltam megbízni a fiúban és remélni hogy nem azt tervezi amit látszólag a fejében forgat. Végül aztán kicsit lehiggadtam és a lányhoz léptem.
-Ki vagy te? - kérdeztem őt olaszul, bàr nem tudtam, érteni fogja-e. Ha nem, majd megkérdem magyarul is.

Otto:
Megráztam a fejemet.
-Természetesen nem! Azért jöttünk...-inkább felálltam az ágyról és odaléptem hozzá, aztán féltérdre ereszkedtem mellé és úgy néztem fel a szemeibe.
- Azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk - suttogtam és kicsit halványan biztatóan elmosolyodtam. Kérlek ne haragudj, amiért megijesztettelek, tudnod kell, hogy minden tiszteletem a tiéd, és én soha sem tennék olyasmit, amivel megbántanálak! - felálltam és kicsit távolabb tőle, de leültem mellé.
- Azt hiszem hallgatózhatnak, tehát nem beszélhetünk hangosan. Jobb volna, ha a bátyád itt lehetne... - elgondolkodtam, miközben a fejemet lehajtottam. Bizonytalanul ráncoltam a homlokomat és úgy néztem fel rá.
- Egy negyed órát el kell töltenünk valahogy, aztán kiszólok az ajtó előtt álló őrnek, hogy hívja át a bátyádat, remélhetőleg el tudom játszani úgy a szerepemet, hogy mindenki elhiszi, amit kell, de a bátyád se vág pofán - halkan nevettem.

Berna
Magyarul válaszoltam neki, mivel már bebizonyosodott, hogy magyar. 
-A nevem Berna - közelebb hajoltam és halkabban folytattam. - Viktória volt a nevem. Erdélyi Zoltán lánya vagyok, azért vagyok itt, hogy a királynak kémkedjek és hát ide kerültem. Szabad tudnom, hogy te ki vagy, jó uram? - kérdeztem udvariasan.

Katalin
A fiúnak sikerült teljesen megnyugtatnia. Most már csak hálás voltam amiért idáig eljött Gergellyel értem. Csendben ültem és figyelmesen hallgattam majd amikor felnevetett, én is elkuncogtam magam de természetesen csak nagyon halkan.
-Ezek szerint Gergely sem tudja hogy itt nem fog történni semmi ... olyan. Ugye? - kérdeztem.

Gergely
-Csák Gergely vagyok és azért jöttem hogy kiszabadítsam innen a húgomat. - válaszoltam a lánynak az igazságot.

Otto
-Nem, szerintem nem tudja - ráztam meg a fejemet - Az a baj, hogy más sem tudhatja. Egy negyedóra múlva kiszólhatok az őrnek, hogy hívja át Gergelyt, de hogy hitelesnek tűnjön a dolog be kéne bújnod az ágyba... - ha lány lennék már elpirultam volna. - De majd jól be kell takaróznod! - kigomboltam az ingemet és levettem. Nem voltam szégyellős, de természetesen más esetben soha nem vetkőztem volna előtte félmeztelenre se.

Berna:
-A húgodat? - nem lepleztem a döbbenetemet - Te vagy Aysun... Viktória bátyja?

Katalin
Kicsit zavartan bólintottam mikor elmagyarázta, hogy a látszat kedvéért majd be kell bújnom az ágyba. Aztán amikor elkezdte kigombolni az ingét, teljesen elpirultam és félrenéztem. Nem is tudom mikor voltam utoljàra ennyire zasvasrban.

Gergely
-Igen, én vagyok - bólintottam a döbbent lányt nézve.

Berna:
-És az a másik fiú? - kérdeztem hitetlenkedve. Nem tudtam elképzelni, hogy akkor miért hagyta, hogy a húgát amaz ágyba vigye.

Otto:
Az ingemet a díványra hajtottam és letettem magam mellé. A lány szemeit fürkésztem és bocsánatkérően lehajtottam a fejemet.
-Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. Hitelesnek kell tűnnie - tekintetem a vállát takaróáttetsző zöldes fátyolra tévedt. Óvatosan lehúztam a válláról és a földre dobtam. A szanaszét heverő ruhadarabok talán elég meggyőzőek lehetnek...

Gergely
-Ő egy jó barátom. -feleltem - Vagyis eddig azt hittem, hogy az - tettem hozzá, leplezve a dühöt amit most Otto iránt éreztem.

Katalin
Miután eldobta a fátylat ami eddig a vállamat takarta, lassan felálltam.
-Így már elég hiteles? - kérdeztem, kicsit oldalra billentett fejjel felnézve rá. Igazából nem tudtam, hogy kell ilyesmit sejtetni az emberekkel, hiszen fogalmam sem volt róla, hogyan néz ki egy ilyen jelenet, ezért kérdeztem meg a fiút.

/áá, én elvesztem :"DDDD szégyellem magam ( itt én hol vagyok?/

/kicsit elfelejtettünk és nem említettünk az előbb xD de elvileg egy háremhölggyel vagy a hálószobádban :"D/

/de jó nekem :PPPP van..öhm...egy kártyapartnerem? xDDDDD bár ahogy elnézem, ti mit kezdtek a lányokkal...lehet, hogy legalább Christiannak ki kéne élveznie a helyzetet :PP (na ő pont az a fajta...)/

/ahogy gondolod xD bár a te Christianodból tényleg nem nézném ki hogy élvezi a helyzetet xD /

/xDD nem épp neki való....bááááár..............))/

/ figyelj, vihetem hozzá Sevdat és azt kezd vele amit akar :")

/hozd! xD/

(((((((((((((((((((((nagyon zárójelben:az ki? :"DDDDD régebben olvastam a nevét, de amúgy fogalmam sincs)))))))))))))))))))))))))))))))))

(((((((((((((((((((((((((ohh, nehogy válaszolj, megtaláltam )))))))))))))))))))))))))))

/akkor hozzam?:p/

/ühümmm :DDDDDDDDDD játszhatnékom támadt itt/

/rendicsek /

Sevda
Az egyik olasz követ engem választott magának. Nem mondhattam hogy örülök a megtiszteltetésnek de készségesen vele és a többiekkel elmentem hogy aztán kettesben maradjak a fiúval az egyik hálószobában.

Christian
A választásnál csak ráböktem az egyik lányra. Nem érdekelt túlzottan, kit viszek magammal, bár azt még nekem is be kellett látnom, hogy nagyon is szép teremtés volt. Ahogy felé fordultam alaposan végigmértem.
Hosszú, barna haja kiengedve omlott a vállaira, díszes, de szinte átlátszó kétrészes ruhát viselt. Karcsú volt, és épp csak alacsonyabb nálam. Nem tûnt félõsnek.

/xD Sírva röhögök Laguna/

Otto:
Ha őszinte akartam volna lenni, azt mondtam volna nem, de nem akartam még jobban zavarba hozni és nem is éltem volna vissza a helyzettel.
-Remélem beválik majd - feleltem végül és én is felálltam. Egy jó ideig néma csönd állt be köztünk, aztán én szóltam. - Hogy történt, mi történt, azóta, mióta elraboltak? - kérdeztem tartva valami nagyon szörnyűtől, bár valahol sejtenem kellett volna, hogy semmi olyan nem történt, mert akkor már nem lenne ennyire szemérmes - vagy csak velem ilyen?

Berna:
-Miért mit tett? Gondolom, az a terv része, hogy Katalin vele ment - kérdeztem először és utána hangosan gondolkodtam.

/Min? /

Sevda
Mikor magunkra maradtunk a fiúval , megálltam előtte és vártam hogy ő szóljon vagy csináljon valamit. Közben kicsit alaposabban is végigmértem bár tudtam hogy ezt nem illik, de most nem érdekelt.

Katalin
Felnézteem a fiúra, majd lesütöttem a szemem és elmeséltem mindent. Hogy hogyan kerültem a palotába majd a hárembe, meséltem Bernáról, hogy mennyit segített nekem, elmondtam hogy látszólagosan meg kellett térnem a muzulmán hitre és beszámoltam még minden egyébről is. Közben néha felpillantottam Ottora hogy lássam , vajon mit gondol.

Gergely
Megráztam a fejem.
-Nem, ez nem volt a terv része! - közöltem a lánnyal indulatosan de vigyázva hogy ne emeljem fel a hangom majd elindultam fel-le a szobában.

Otto
Nagyot nyeltem, amikor befejezte a mondandóját.
-És a szultán még nem hívatott magához? - kérdeztem egészen halkan, bár tudnom kellett volna a választ, mert olyan háremhölgyet mi nem kaphattunk volna.

Katalin
Lassan megráztam a fejem.
-Nem. Szerencsére nem - válaszoltam.

Berna:
-Lehet, hogy ravaszabb mint gondolnánk, és így akarja kiszabadítani! Nem tudhatjuk! - próbáltam csitítani. Elég jó emberismerőnek tartottam magamat, bár csak pár percre láttam a magas, szőke fiút.

Otto
Megkönnyebbülten sóhajtottam, most a bátyja helyett is legördült egy kőszikla a szívemről.

Christian
Egy ideig hallgattam, mi folyik odakint a folyosón, majd mikor pár másodperc múlva elhaltak a lépések, sóhajtottam.
Leültem az ágyra, és körülnéztem a szobában. A lány még mindig ott állt egy helyben.
- Nyugodtan ülj le. - mondtam neki olaszul, aztán eszembe jutott, hogy talán nem érti, így megismételtem tört törökséggel.

Sevda
Felvont szemöldökkel néztem a fiúra amikor az egyszerűen csak leült. Furcsálltam a viselkedését de egyelőre nem szóltam semmit. Mikor hellyel kínált, odaléptem hozzá és letelepedtem mellé. Kíváncsian fürkésztem, érdekelt hogy akkor modt mit akar.

Christian
A lány csak engem fürkészett, mikor észrevettem, kérdőn néztem vissza rá.

Sevda
-Nem teszel...semmit? - kérdeztem a fiút halkan, egészen közelről. Tényleg nem értettemés ez kezdett kicsit zavarni.

Christian
- Öhm...bocsáss meg? - kérdeztem zavartan.  A fejemben folyton csak az járt, hogy hogyan fogjuk megszöktetni Katalint, hirtelen azt sem tudtam, mire kérdezett rá a lány.