A naplók titka

"Egy napló sokat elárul az emberről. Ki ő, mit tett élete során, hogyan látja a világot és a benne élő embereket... Minden tudás, amit élete során szerzett, egy élet, egy ember egyetlen könyvben. Hatalmas kincs egy ilyen iromány. Fényt deríthet titkokra, elmesélheti , milyen volt az élet régen, évekkel ezelőtt és bizony lehet kulcs is. Kulcs két család közti viszály okának leleplezéséhez.
A fiatal Virginia De'Noir egy nap ahogy elhunyt nagynénje hagyatékai közt kutakodik, talál egy kis ládát. Nem tudja mi lehet benne, de nagyon kíváncsi rá. Csakhogy nincs meg a kulcs. Vajon hol lehet? És ha megtalálja vajon véget ér a rejtély vagy csak akkor kezdődik igazán?"

18 évvel ezelőtt
Virginia az ablakpárkánynak támaszkodva állt , és elmerengve figyelte a naplementét. Most utoljára. Arcán nem látszott a kétségbeesés, ami elöntötte szívét miközben nézte, ahogy a nap fényes korongja lassan beúszik a kastély előtt elterülő erdő fái mögé és először narancs, majd rózsaszínes és lilás színbe borítva az ég alját, alakja apránként eltűnik, üres sötétséget hagyva maga után.
Mikor a nap utolsó sugarát is elnyelte a horizont, a lány lenézett a kezében csillogó tőr pengéjére. Mégegyszer átgondolta, hogy miért is csinálja ezt. Ezúttal sem látott más kiutat. Meg kell tennie. Elfordult az ablaktól , az ágyhoz lépett és leült. Szemét nem vette le a fegyverről, amivel egy életet készült kioltani. A saját életét. Ujjai elfehéredtek a markolat szorításától. Maga elé emelte a tőrt és még egyszer szemügyre vette , majd a mellkasához nyomta a penge hegyét.Mély levegőt vett, és egy pillanatnyi tétovázás után elszánta magát és taszított egyet a fegyveren remegő kezével. Érezte ahogy ruhájának anyaga átszakad, majd a tőr hegye áthatol a bőrén és tövig a testébe fúródik. Izmai még utoljára megfeszültek , vére kibuggyant a sebből, lélegzete elakadt. Pár másodpercig levegőért küzdött, majd holtan terült el az ágyon.
Alig telt el pár óra az öngyilkosságot követően, valaki kopogtatott a szoba ajtaján. Egy férfi volt, le akarta hívni a lányt a vacsorára. Mikor már hosszú ideje nem jött bentről válasz, benyitott a helységbe. Már a küszöbről láttta, hogy Virginia az ágyon fekszik, de ekkor még azt hitte, hogy csak alszik. Odasétált hozzá azzal a szándékkal, hogy felébressze, de amint közelebb ért már látta, hogy valami nem stimmel. Egy ugrással a lány mellett termett. Letérdelt mellé az ágyra és maga felé fordította. Elborzadt a látványtól ami elé tárult.
-Uram Isten! Virginia! - szakadtak ki belőle a szavak kétségbeesésében, miközben tétován Virginia mellkasához emelte egyikremegő kezét , hogy kihúzza a tőrt a lány testéből. Elkeseredetten próbálta keltegetni, de ez nem használt semmit. A fiú magához szorította az élettelen testet. Sírt.
-Nem hagyhatsz itt! Virginia ! Nem halhatsz meg ! Nem lehet! Nem .... - zokogta. Nem vette észre a lány szellemét, aki végig a fal mellet állt. A testéből kiszakadt lélek odatérdelt George mögé és hátulról átölelte.
-Nincs semmi baj. Mindenkinek jobb lesz így! - búgta túlvilági hangján a fiú fülébe, bár tudta, hogy az nem fogja hallani. Ezután felállt és kilebegett a csukott ablakon. Még el akart köszönni valakitől. Lágyan lengedező szellőként szelte az éjszakai eget, egyenesen célja felé tartva. Nemsokára már a másik kastélynál volt. Elszállt minden ablak előtt és az összes szobába benézett, amíg meg nem lelte akit keresett. Átúszott a vastag falon és megállt. Szomorúan nézte élete szerelmét, aki egy másik nőt tartott a karjai között. A párnak fogalma sem volt a jelenlétéről, továbbra is szenvedélyes csókban forrtak össze, pont mint mielőtt megérkezett. Virginia visszagondolt pár évvel ezelőttre , amikor Victor még egy aprócska csókért is képes volt bocsánatot kérni tőle, amikor kapcsolatuk gyermeteg játékból kezdett mindent elsöprő szerelemmé válni. Mindig is szerette a fiút félénksége és végletekig udvarias természete miatt. Aztán nem sokkal azután, hogy egymáséi lettek, minden megváltozott ...
A lány sírni szeretett volna, de szellemként erre már nem volt képes. Az emberekhez lépett és odahajolt a fiúhoz.
-Legyetek boldogok! - súgta a fülébe, majd keresztülsétált Victoron. Még egyszer utoljára egynek akarta érezni magát vele. Ezután a fény felé fordult , ami egész eddig ott derengett a feje felett ,és átlépett a másvilágra.

♥

Nagyon szép  :') Imádom!

Most olvastam. Nagyon jó. Spontán ötlet vagy olvastad valahol?

Ez voltaképp az egyik szerep átdolgozása. A vámpírok bálja. De saját. Mármint. Az enyém meg Lagunaé. Főleg.

Akkor ti is írók vagytok amint látom

Itt mindenki az :")

^^'

Végre jó helyre keveredtem