Lelkek földje

Egy világ, ami olyan mint a miénk, de mégsem. Itt az égen boszorkányok repkednek és hatalmas léghajók cirkálnak repülőgépek helyett, az autók környezetbarát
üzemanyaggal működnek és sokkal kevesebb a bűnözés. Emellett minden embert egy állat kísér, aminek a neve daimón, vagyis a lélek egy része ami az illető tulajdonságait tükröző lényben testesült meg. Sok ember szeretne nagy, és magabiztos daimónt, de meg kell tanulni elfogadni azt ami neki van, különben önmagával van ellentmondásban. A daimón csupán néhány méternyire mehet az emberétől, különben az őket összetartó erő "elszakad" és így meghalnak. A gyerekek daimónja képes alakot változtatni, csak akkor állapodik meg amikor tulajdonosa felnőtté válik.

Aki olvasta Philip Pullman trilógiáját, annak ismerős lehet ez a pár sor. Mi mégis máshogy fogunk játszani, kicsit öntörvényűek leszünk.

A szerep központjában egy kis kutatócsapat áll, aminek a tagjai  természetkedvelő és tanulni vágyó gyerekek valamint 2-3 tudós, biológus vagy esetleg állatorvos felnőtt akik felügyelnek rájuk. Útjuk során bejárják az egész világot, mindenhova elvetődnek és megfigyelik az ott őshonos állatfajokat és belekóstolnak az adott hely érdekességeibe. Ha van kedved csatlakozni, készíts karaktert és gyere!

ELŐZMÉNYEK

Amit meg kell adnod:

Kép/leírás:
Név: (valami angol)
Nem: férfi/nő
Kor: (gyerekeknél 16-18 , felnőtteknél 30 vagy  felette)
Rang:(diák, tudós, biológus, stb ... )
Tulajdonságok:
Róla:
DAIMÓN
~neve:
~neme:
~tulajdonságai:
(ide képet is mindenképp h láthassuk az állatot)

Shannon.:
A túradzsip hátuljában ülve figyeltem a többi diákot amint társalognak egymással,vagy épp saját daimónjukkal.Én csak hallgattam, fél szemmel pedig Ismael-t próbáltam szemmeltartani aki már percek óta az egyik nem megállapodott daimón-t próbált meg "megnevelni".

Ismael.:
Valamelyik idegesítő kölyök mocskos kis daimónja játszadozott gyenge idegzetemmel.

Elisabeth
A dzsip leghátuljában ültem, megint Grabe-el szemben. Nem voltam oda a helyzetért, de legalább beszélnem nem kellett vele. A tájat figyeltem, hátha meglátok valami érdekeset. Közben Kam is érdeklődve nézelődött.

Ismael.:
Türelmetlenül kaptam oda az ide oda röpködő kis daimón felé, végül pedig már acsarogva és dühtől csillogó tekintettel ugrottam fel.

Shannon.:
Átkaroltam Ismael nyakát,majd bele se gondolva abba hogy ez mennyire fog rám is visszaütni, finoman fojtogatni kezdtem.Bármennyire is fájt ez saját magamnak is,muszáj volt, különben félő lett volna hogy eggyel kevesebb élővel térünk vissza.
- Nyugodj már le,vagy azt akarod hogy kitegyenek minket? - morogtam a fülébe.

Elisabeth
Pár zsiráfot pillantottam meg nem olyan messze tőlünk. Addig figyeltem őket, amíg csak kis pontokat láttam belőlük.

Shannon.:
- Dr.Follow - szólítottam meg a nőt kissé rekedt hangon, miközben Ismaelt fojtogattam.(XD) - Nincs ... véletlenül egy ... fölösleges ... szájkosara? - ziháltam majd végül elengedtem a farkast.Bal kezemet a mellkasomra helyeztem és mély levegőt vettem.

Ismael.:
Levegő után kapkodtam. - Majdnem ... megfojtottál ... Shannon.
(mennem kell:(Holnap folytatjuk.Szia!^^)

Elisabeth
Mikor a lány megszólított, ránéztem.
-Daimónra szájkosarat? Nem tudod kordában tartani? - kérdeztem.

/szia!/

Shannon.:
- Igen, daimónra. - fújtam ki magam majd nyeltem egyet hogy a torkomban érzett kaparás elmúljon. - Ismaelt féken tartani teljességgel lehetetlen Doktornő.

Ismael.:
Morogtam valamit az orrom alatt majd elfeküdtem a túradzsip "padlóján".

Elisabeth
-Minden esetre próbáld fékezni, mert most nem tudok vele mit csinálno - sóhajtottam fel.

Shannon.:
- Rendben, tulajdonképp milyen messze van a vízgyűjtő? - kérdeztem miközben egyik kezemet a farkas hátán nyugtattam hogyha netán ismét támadásba lendül legyen mibe belemarkolnom.

Elisabeth
-Innen még körülbelül negyed óra - válaszoltam .

Shannon.:
Nem szóltam semmit csak a szemeim előtt elsuhanó fákat néztem, közben próbáltam kivenni néhány állatot is.Láttam pár zebrát legelészni, egy darabig figyeltem őket, majd Ismael-lel kezdtem társalogni.

Elisabeth
Már út közben is rengeteg állatot láttunk a nyílt szavannán, csodálatos volt, hogy ilyen közelről megfigyelhettük őket, minden egyes alkalommal újra elkápráztatott az állatok szépsége, hiába láttam már olyan sokszor őket. Ezért szerettem a munkámat. Mert így mindig egy kicsit jobban megismerhettem földünk élőlényeit.