Thor&Loki - Go(o)d brothers

Ez tulajdonképpen nem szerep lenne, hanem egy fanfic, amit ketten írunk Lagunával. Thorról és Lokiról szól, valamint a Skandináv mitológiát dolgoznánk fel kicsit kiszínezve - nem mintha nem lenne elég színes, de na.

Remélem tetszeni fog nektek, és jó olvasgatást!


Előzmények

Úgy döntöttem az eddigi hsz-eket is behozom, tehát az előzmények:

Loki 
A világ megteremtése után mindenki azt hitte, hogy nyugtunk lesz. Odin és két testvére megalkotta kilenc világot, és minden élőlényt elhelyeztek a maguk helyén. De Asgardban nem volt béke, hiába reméltük. A jöttünök nem nyugodtak békében Jöttunheimben, a világ szélén. Folyamatosan támadták Asgardot, és semmit nem tudtunk tenni. 
Az idegen tegnap jelent meg. Egy óriás volt, de nem déróriás. Meghallgatást kért tőlünk. Most mind ott ültünk, és a magát építőmesternek vallót hallgattuk. 
- A nevem Hrimthurs. Építőmester vagyok. - mondta. A hangja mély volt, dörgő és reszelős. - Tudom, hogy nincs nyugtotok a déróriásoktól, ezért van egy ajánlatom. 
Mind hallgattuk. 
- Három tél alatt olyan várat építek nektek, amit ezernyi déróriás sem lenne képes bevenni ezernyi év alatt sem. Munkám olcsó. - tárta szét nagy mancsait. - Csupán a Napot és a Holdat kérem jutalmul, és a szépséges Freyja istennőt feleségemül. 
Erre még az én szavam is elakadt. Hogy képes ilyen pofátlanságra ez az alak? A Nap meg a Hold, és Freyja feleségül? A szerelem istennőjének számtalan kérője akadt, különbnél különbek, de ő még egyet sem talált méltó férjjelöltnek. Azt hiszi ez az építő, hogy egy várért odaadná magát a szépséges Freyja egy ilyen rút barbárnak? Csak hallgattam, ahogy a többi isten is felháborodottan ordítozik, és közben az agyam zakatolni kezdett.


Thor: 
-Mit képzelsz magadról te óriás?! Gondolod, hogy a szépséges Freyja, ki nem tud választani nemesebbnél nemesebb, erősebbnél erősebb és szebbnél szebb kérők közül, majd pont hozzád menne feleségül csupán egy várfal miatt?-csattantam fel, mire Odin apám szigorúan rám nézett 
-Thor!-kiáltotta-Elég, ülj le!-magamban szitkozódva leültem az öcsém, Loki mellé, akinek már láttam ezt az arcát. Ilyenkor tervezett valamit, elégedetten elvigyorodtam, apám felállt. 
-Nagybecsű Hrimtuhrs! Kérlek, hagyj most minket tanácskozni, hamarosan küldetünk érted! Van mit megfontolnunk!-intézte szavait az óriáshoz diplomatikusan. Az óriás biccentett, és távozott közülünk. Ekkor ismét felpattantam. 
-Apám, nem hagyhatod! Freyja, aki talán a napnál és a holdnál is szebb?



Loki 
Ekkor már megvolt a mentőötletem. 
- Elég! Thor, nyugodj meg! - szóltam bátyámra. Mindenki elhallgatott. - Én azt mondom, fogadjuk el az ajánlatot. 
Erre persze kitört az ordibálás. Mindenki olyanokat vágott a fejemhez, hogy "Hogy gondolhatod ezt?" meg "Elment az eszed??", de csak nyugodtan intettem, mire szép lassan újra csend lett. - Fogadjuk el, de ne adjunk neki ennyi időt. Három telet kért, adjunk neki egyet. Képtelenség, hogy egyedül befejezze az egész várat egy tél alatt. Ha csak egy kő is hiányzik, nem kapja meg a jutalmát. - néztem körbe a többieken ravasz mosolyommal.



Thor: 
Kicsit erősen, de kedvesen hátba veregettem az öcsémet. 
-Kiváló ötlet! Tudtam, hogy kitalálsz valamit testvérem!-nevettem jóízűen. Odin csak halványan mosolyodott el. Visszafogott volt, mint mindig, de nem bántuk, mert végül rábólintott a tervre 
-Hívjátok be az óriást!-harsogta, mire valaki elrohant az óriásért. 
-Remélem beválik a terved.-súgtam Lokinak



Loki 
Kicsit fájlaltam a hátam, mert Thor hatalmasat húzott rá, de már megszoktam... Kis híján most is az asztalon kötöttem ki, szerencse, hogy most "gyengébbet" ütött. 
Az óriás közben visszajött, és rajtunk volt a sor, hogy elé terjesszük ajánlatunkat. Én vállaltam a szószóló szerepét. 
- Elmondtad a feltételeidet, Hrimthurs, most rajtunk a sor. - kezdtem bele. - Megépíted a várat, de csak egy telet kapsz rá, és senki nem segíthet neked az építésben. Ha a tél utolsó napjának végén akár egyetlen kő is hiányzik, nem kapod meg jutalmad. Ha sikerül, - tártam szét a kezem - akkor megkapod, amit kértél. A Napot, a Holdat, és a szépséges Freyja kezét. - intettem az istennő felé. Ő még ilyen durcásan is gyönyörű volt.



Thor: 
Figyeltem, ahogyan az óriás a hosszú szakállát simogatja, aztán mennydörgő hangján válaszolt. 
-Legyen! Csak egyetlen dolgot engedjetek meg nekem, hogy a lovam Svadlifari, had segítsen hordani a köveket!-fordult atyánk felé az óriás, aki egy gondolatfoszlánnyi idő után bólintott és elküldte az óriást dolgozni. 
Mikor elment, mind Loki köré gyűltünk, aztán valaki kupákat osztott és bort öntött. 
-Igyunk az én kedves öcsémre, aki a legleleményesebb és legravaszabb közülünk, és ezzel megmenti Freyját, a Napot és a Holdat egy barbártól!- emeltem magasba a poharamat. Freyja elég csúnyán nézett rám, de nem nagyon zavartattam magamat, mindenkivel összekoccintottam a boros kupámat, aztán meghúztam.



Loki 
Mosolyogva fogadtam bátyám bókját. Már megint segítettem nekik, ahogy ezelőtt már sokszor, de hát miért is ne tenném? Én sem akartam, hogy ez a behemót elvegye tőlünk amit kért, de ugyanakkor a várra is szükségünk volt. 
Ezek után persze folytattuk az életünket, és közben figyeltük, hogy Asgard óriási vára épül. De túl gyorsan épült. Óriási, és valóban erős vár volt... Ám hihetetlen sebességgel dolgozott a mi óriásunk. 
A tél utolsó napja közelgett, én pedig egyre nagyobb pácban kezdtem érezni magam. Már csak az óriási kapu hiányzott, amit Hrimthurs könnyen elkészíthetett egy éjszaka alatt...Bajban voltam



Thor: 
Apám újabb gyűlést hívott össze, az óriás túl gyors volt, úgy tűnt Loki terve csúfosan elbukik, most engem bíztak meg, hogy előássam őt és Odin elé vigyem. Sejtettem, hogy az erdőt fogja járni, így először ott is kerestem ahol hamar meg is láttam. 
-Loki! Te gazfickó! Odin vár, gyere velem!-kiáltottam utána





Loki 
Erről ennyit. Most aztán készülhetek a fejmosásra. Na nem mintha nem szoktam volna már meg. 
- Megyek, bátyám. - mondtam Thornak, és lehajtott fejjel elindultam én is a gyűlésre. Sürgősen ki kellett agyalnom valamit. 
Ahogy sétáltam egyszer csak nyerítést hallottam, és egy óriási ló ügetett el mellettem. A hátára hatalmas kosarak voltak kötve, amikbe óriásfej méretű köveket pakoltak. Svadilfari volt az, az óriás építő segítő ménje. Ekkor villant agyamba a terv, ami megmenthet minket a bukástól.



Thor: 
Mikor odaértünk már ismét ott ültünk Odin körül, Loki mellettem. 
Odin most egészen Loki fölé hajolt, hogy még inkább kimutathassa milyen erős. 
- Tévedtél! A terved nem vált be, az óriás akár ma éjjel is kész lehet azzal a kapuval és akkor oda kell adnunk neki a legdrágább kincseinket!-ordított rá Odin- Most mihez kezdesz? Ha nem akadályozod meg, akkor az életeddel fizetsz itt nekünk, és biztosíthatlak nem lesz kellemes halálod... 
-Főleg, ha én is segítek benne!-tette hozzá szinte sziszegve Freyja. Kicsit aggódtam Lokiért, de ez azon a tényen, hogy megint miatta vagyunk bajban még mindig nem változtatott. 
- Felelj, Loki!-ordított fel végül Odin és ismét hátradőlt a székében



Loki 
A "legdrágább kincseink" résznél kicsit fanyarul elmosolyodtam. Freyja sziszegését eleresztettem a fülem mellet. 
- Valóban, Hrimthurs gyorsabban dolgozik, mint vártuk, és talán még ma este befejezheti a kaput. De miért dolgozik ilyen gyorsan? - tettem fel a költői kérdést. - Svadilfari, a lova hordja helyette a köveket, és ez hatalmas előny számára. Ha nem lenne az a ló, nem tudná befejezni a várat tél vége előtt. - magyaráztam. - És van is egy tervem, hogyan akadályozhatom. - mosolyodtam el végül ravaszul.



Thor: 
-Hallgatunk Loki!-dobolt az asztalon Odin. A bajszom alatt somolyogva figyeltem a jelenetet. Nem tudtam mit tervez Loki, de tudtam, hogy jól fogok szórakozni rajta.



Loki 
Mosolyogva néztem atyámra. 
- Olyan tervem van, ami biztosan beválik a ménen, és elterelheti a figyelmét a maradék időre, hogy Hrimthurs ne tudja befejezni a kaput. - kezdtem bele. - Én fogom elterelni Svadilfarit. 
Persze azt már eszem ágában sem volt elmondani, hogyan.



Thor: 
Nehezen tudtam csak visszatartani a nevetést, nem tudtam elképzelni, hogyan terelhetné el a hatalmas mént, hacsak nem egy kancával. Erre a gondolatra elkezdtem kuncogni. Minden tekintet rám szegeződött, én viszont gyorsan komoly arcot vágtam és figyeltem Odin reakcióját. 
-Jól van Loki, tedd, ahogyan jónak látod, de állítsd meg az óriást, különben rosszabbul végzed, mint ahogyan azt el tudnád képzelni!-bólintott rá a tervre atyánk, anélkül, hogy tudta volna a részleteket. 
Magamban elhatároztam, hogy, amikor Loki elcsalja a mént követem, hogy lássam a történéseket. 
Odin végül mindenkit elküldött, és amikor Loki útnak indult, titokban és halkan követtem.



Loki 
Elindultam, hogy elvégezzem tervemet. Sokáig sétáltam, mire úgy ítéltem, hogy megfelelő helyen vagyok a terv végrehajtásához. Azon az ösvényen álltam, amin Svadilfari járt a kövekkel megpakolt kosarakkal. 
Ekkor valahonnan bokor rezzenését hallottam. Nem kellett sokat találgatnom, hogy tudjam, ki figyel engem. 
- Thor. - néztem bátyámra, aki épp megpróbált elbújni a növények között. - Mit keresel itt, bátyám? - kérdeztem őt , miközben összefontam a karomat. Persze a válasz elég nyilvánvaló...



Thor: 
-Öcsém!-álltam fel a bokor mögül vigyorogva-Igazán felkeltette a kíváncsiságomat, amikor azt mondtad eltereled a mén figyelmét! Gondoltam jövök és megnézem, hogyan csinálod!-feleltem, aztán kiléptem mellé-Gondolom nem almává változol!-viccelődtem, de talán annyira nem is jártam messze az igazságtól, legalábbis Loki arca ezt sugallta



Loki 
Felvontam a szemöldököm. 
- Kíváncsi vagy, hogy terelem el Svadilfarit? - kérdeztem. - Egy kancával. - feleltem röviden. 
Csak ez az egy olyan módszer jutott eszembe, ami biztosan mûködik, és akár több nqpig hátráltatja a munkát, ám részleteket semmi pénzért nem árultam volna el. Eszem ágában sem volt. Csak kinevetne, arra meg nincs szükségem.



Thor: 
-Egy kancával! És honnan szerzel olyan kancát, amivel sikeresen elterelheted, de nélkülözni tudjuk egy évre?-célozgattam az esetlegesen felmerülő vemhességre. Kezdtem sejteni, hogy mire készül, hiszen egy kancát se adna neki senki erre a célra. Elhatároztam, hogyha most elhajt továbbra is követem, csak sokkal halkabban.



Loki 
Összefontam a karom. 
- Megvannak a képességeim hozzá. - mondtam egyszerűen. Nem akartam, hogy tovább faggasson. 
Ekkor patadobogás ütötte meg a fülem. Svadilfari közeledett, bár még elég távol járt az ösvényen. Arrafelé pillantottam, de bátyám még mindig nem tűnt el...



Thor: 
-Menj csak!-veregettem vállba-Nem akarom, hogy kínok közt halj meg! Azt hiszem Freyja se lenne olyan kegyes...-mondtam és eltűntem a bokrok közt. Úgy tettem, mintha elmennék



Loki 
Még mindig nem voltam benne biztos, hogy Thor nem figyel-e, de nem volt vesztegetni való időm. Azért biztos, ami biztos, bementem a bokrok közé. Ott levetettem a ruhámat, majd kancává alakultam. Mikor már felvettem ezt az új testet, kiléptem az ösvényre. Pont jókor, mert ekkor jelent meg a kanyarban Svadilfari.



Thor: 
Némán kúsztam a bokrok mögött és figyeltem a történéseket. Loki kancává lett, valahogy gondoltam. Kicsit aggódtam érte, a hatalmas mén miatt, de csak csöndben követtem. Hamarosan meg is jelent Svadilfari és észrevette Lokit, persze az ő szemének csak egy csinos kanca volt. Egy csinos fekete kanca.



Loki 
Elcsábítani a mént nem volt nehéz. Csak elé ügettem, összeszagoltam a lóval, aki izgalmában levetette magáról a terhét, a kövekkel pakolt kosarat, és tétovázás nélkül vágtatott utánam, letérve az ösvényről.



Thor: 
Vigyorogva futottam jó pár bokorral odébb velük párhuzamosan. Kíváncsi voltam a végkifejletre, meg persze nem akartam, hogy valami rossz történjen az öcsémmel. Az az óriás, akár a lova után is eredhetne és bosszúból bánthatja a kancát, azaz Lokit. Már jóval távolabb voltunk a helytől, ahonnan elindultunk.



Loki 
Észrevettem, hogy mintha valami követne minket. Persze, biztosan Thor az.... De most nem foglalkoztam vele, fontosabb volt, hogy elég messzire csaljam Svadilfarit. Gyorsabb vágtára ösztökéltem őt is, finom játékossággal a sörényébe csíptem. Habozás nélkül követett, szinte megbabonáztam.



Thor: 
Azt hiszem észrevett, gondoltam egyet, és a Mjölnirrel együtt feltörtem a magasba, úgy hogy ne lásson, de én ott a magasból lássam őket. Figyeltem, ahogyan a két ló vágtat, mintha szabadok lennének, legalább Loki az is volt. Persze biztosan azt hitte, hogy kinevetném - na jó talán egy kicsit így is volna - de inkább féltettem az erős méntől.



Loki 
Mikor a bátyám eltűnt mellőlünk kicsit nyugodtabb voltam, bár még mindig nem gondoltam, hogy tényleg feladta. 
Hosszú ideig vágtáztunk még, játszottam a lóval. Kergetőztünk az óriási erdőben, legeltünk egy tisztásnál, ittunk egy forrás vizéből. Úgy éreztem, sikerült elfeledtetnem vele a munkát.



Thor: 
Egy tisztás melletti nagy sziklán, egy apróbb hegyen álltam meg, és bebújtam egy nagy kő mögé, kezemet a pörölyömön tartottam, figyeltem a két lovat. A hatalmas mén folyton udvarolt Lokinak, ez megmosolyogtatott, ha tudná...



Loki 
Svadilfari megállás nélkül udvarolt nekem, ami nem lepett meg. Szándékosan vettem fel egy kanca, egy sárló kanca alakját. Így biztosítottam, hogy elég időre leköthessem a mént. Ám még nem adtam be neki a derekam. Mikor közeledett felém, belecsíptem, tudtára adva, hogy nem kívánom őt. 
Ez sokáig ment így, de a mén nem adta föl, fáradhatatlanul próbálkozott. A Nap lenyugodni készült, és a Hold már előbújt a fák fölött. Játszani kezdtem a ménnel, hátha tovább lefoglalhatom. Egyenlőre nem úgy nézett ki, mint aki itt hagyna engem.



Thor: 
Loki egy darabig fel tudta tartóztatni a mént, de kezdtem érezni, hogy ennek nem lesz jó vége, hiszen a mén, még a játékban is sokkal erősebbnek bizonyult annál a kancánál, aminek ő felvette az alakját. Már vártam a végkifejletet, de még mindig aggódtam egy kicsit érte, és kész voltam lecsapni a ménre, ha bántani próbálja őt.



Loki 
Végül kezdtem úgy érezni, hogy a mén egyre türelmetlenebb. A Hold már magasan járt az égen, Hrimthurs utolsó napja is lassan elérkezett. Ha a ló most visszatérne, még talán lenne esélye a kapu befejezésére, és akkor én is elbukom. Nem volt mást tenni, hagytam, hogy Svadilfari megkapja, amit akar.



Thor: 
Döbbenten dőltem előre, majdnem le is zuhantam a nagy szikláról. A mén persze nem bántotta, csak... csak meghágta. És Loki tűrte, pedig módjában állt volna visszaváltozni, és akkor a csődör hoppon marad... Nem, Lokinak az az életébe került volna, vagy talán valami rosszabba, ahogyan Freyja bosszúját ismerem. 
Hangosan nevetni kezdtem, azon az undok fejen, amit a kanca vágott, miközben le is hajtotta a fejét.



Loki 
Kicsit felhúztam az orrom, mikor a mén rám mászott. Lehajtottam a fejem, és összeszorított fogakkal vártam, hogy végezzen. Nem mondanám, hogy kellemes érzés volt, de sokkal inkább ez, mint Freyja és az asgardiak haragja.



Thor: 
Vigyorogva figyeltem a jelenetet. Szegény öcsém! Miket kell elviselnie azért, hogy életben maradjon! A hold lassan ereszkedett le, de láttam, hogy a mén is végez, mikor lemászott a meggyötört öcsémről, szembeállt vele és a nyakára hajtotta a fejét. 
-Milyen romantikus!-nevettem fel halkan



Loki 
Elfintorodtam volna, ha tudok. Szinte láttam magam előtt Thor arcát, mikor megtudja, mi törtét. Sőt, talán már tudja is. 
Ennek ellenére viszonoztam a mén gesztusát, majd fogtam magam, és újra játékosan csaltam magam után, a fák közé. Készséggel követett engem.



Thor: 
Követtem őket, jó nagy távolságból. Ezek után végképp nem akartam, hogy teljesen egyedül maradjon, bár talán már nincs is teljesen egyedül a ménnel... 
Kicsit távolabb ballagtam, szórakozottan játszva a Mjölnirrel feldobtam és elkaptam - néha véletlen letörtem egy egy ágat, szerencsére Loki nem vette észre, és a mén sem



Loki 
Egész nap Svadilfarival voltam, nem akartam visszaengedni őt a gazdájához. Csak mikor a Hold újra feltűnt az ég alján, akkor indultunk el visszafelé.



Thor: 
Visszafele is követtem őket. Nagyon reméltem, hogy végül bevált a terve, ha már feláldozta magát, bár azért kíváncsi leszek a többiek arcára, amikor megtudják mi történt.



Loki 
Mire visszaértünk lassan letelt az óriás ideje. Megpróbáltam elüldözni a mént, még így, kanca alakomban. Nem nagyon akart menni, de végül sikerült elkergetnem. Ekkor visszaváltoztam, és elindultam a vár felé, amit Hrimthurs épített. Útközben hirtelen megálltam. Hányinger fogott el. Lehajoltam, és úgy hánytam ki a füvet, amit még ló alakban legeltem.



Thor: 
Hamar az öcsém mellett teremtem, segítettem neki talpon maradni, és egy rongyot nyújtottam át neki, hogy megtörölje a száját. 
-Reggeli rosszullét gyötör öcsém?-kérdeztem elmosolyodva. Közben hagytam, hogy rám támaszkodjon, hiszen még egy terhes férfinak is szüksége lehet segítségre.



Loki 
Morogtam valamit, miközben letöröltem a számat arról, hogy jobb lenne, ha Thor a saját dolgával foglalkozna. 
- Hrimthurs? - kérdeztem egy szóban rá arra, hogy bevált-e a tervem.


Thor: 
-Nem sikerült befejeznie, pár kőtömb hiányzik.-nevettem fel-De azt majd feldobálom.-viccelődtem 
-Jól vagy?-kérdeztem kicsit aggodalmasan, amikor megláttam az óriást a kapunál, észrevett minket és felordított, épp most kelt fel a nap.



Loki 
Már megint rám tört egy rosszullét, de most nem hánytam. Bátyám vállába kapaszkodtam, de mikor elértük a falakat felegyenesedtem. Láttam az óriáson, hogy őrülten dühös. 
Ott volt a többi isten is, élükön Odinnal és a ragyogó Freyjával, ugyanis most már nem kell feleségül mennie ehhez a rút építőhöz. 
- Letelt az időd, Hrimthurs, és bár szép munkát végeztél, a vár nem épült meg! Így a jutalmat sem kaphatod meg. - mondta Odin zengő hangon. Félmosolyra szaladt a szám, örültem, hogy sikerült megmentenem az asgardiakat egy ilyen nagy csapástól, amit a Nap, a Hold és Freyja elvesztése okozott volna. És még várunk is van



Thor: 
Láttam, ahogyan az óriás felkap egy kőtömböt és dühösen a kapuhoz vágja, ami nagyot zengett, de nem lett baja. Bár ez így is maradt volna, nem akartam kockáztatni. Félkarommal az öcsémet tartottam, aki cseppet sem volt jól, a másikkal pedig teli erőből az óriás tarkójához vágtam a Mjöllnirt, ami aztán bumeráng szerűen vissza is repült hozzám, de az óriás holtan rogyott össze. Elégedetten elmosolyodtam, aztán félig a vállamra vettem Lokit és úgy sétáltam oda apánk és a többi isten elé.



Loki 
Thor megölte az óriást. Mondjuk tőle nem is vártam mást...Ekkor az istenek boldogan vettek körbe minket. Engem újra elfogott egy rosszullét, és megint a bátyámra kellett támaszkodnom. 
- Hogy tudtad elcsalni a mént, Loki? - kérdezte valaki, talán Frigg vagy Sif, nem láttam. Eléggé szédültem.



Thor: 
Úgy döntöttem most még nem árulom el az öcsémet, így széles vigyorral átkaroltam, hogy el ne ájuljon itt és feleltem helyette. 
-Nagyon ügyes volt, időben megtudjátok, ne aggódjatok, de most szerintem le kell pihennie kicsit elfáradt, szóval a szobájába kísérem!-nevettem zavartan és úgy hogy a többiek ne lássák könnyedén felemeltem a talajról és elindultam befele az épületbe. Egyenesen a szobába vittem, ahol eddig is pihent, aztán lefektettem az ágyra. Elmentem, de csak a konyhára, hogy hozzak egy jó nagy aranyüstöt, amit letettem az ágya mellé, épp időben, mert megint rájött a hányinger, és az üst most... jó szolgálatot tett. 
Hamarosan egy széket is hoztam magammal és miután becsuktam a szoba ajtaját leültem. 
-Bátor dolog volt, amit tettél.-mosolyogtam őszintén Lokira, így gondoltam, de egy kicsit attól még humorosnak találtam a dolgot



Loki 
Még mindig eléggé szédültem, és örültem, hogy ott volt az az üst, amit Thor hozott. 
- Ha ki akarsz nevetni, azt tedd a saját szobádban. - mondtam a bátyámnak összevont szemöldökkel. Úgy éreztem, megint viccet akar majd csinálni belőlem, ahogy általában tette. Eléggé zavaros volt a fejem, és az arcát sem láttam rendesen. Csak annyit, hogy mosolyog, és ez most aggasztott, mert nem tudtam, miféle mosoly az.



Thor: 
-Nem öcsém, ma nem! Most büszke vagyok arra, amit tettél, megvédted Freyját, a Napot, a Holdat, minket, meg persze a saját életedet is, és elég nagy áron.-nyugtattam meg. Láttam, hogy izzad és rosszul van, aggódtam érte, nem akartam, hogy komolyabb baja legyen, azt sem tudtam mi baja, persze sejtettem, de nem hittem. 
-Tudok valahogy segíteni rajtad?-kérdeztem rövid idő múlva, mikor már nem bírtam nézni, ahogyan szenved.



Loki 
Őszintén meglepett, ahogy Thor viselkedett. Nem nevetett ki, legalábbis még nem, és segítőkész volt... 
Ekkor egy újabb hányinger tört rám. Az üst fölé hajoltam, de nem jött ki belőlem semmi, szerencsére. 
Összeszorított szájjal megcsóváltam a fejem, mikor Thor kérdezett. 
- Most nem, Thor. - mondtam neki végül. Magam sem tudtam, mi segíthetne nekem. Persze, ez az egész nem amiatt volt, ami a ménnel történt, legalábbis nem csak. Valószínűleg a legelés nem tetszhetett a gyomromnak, hiába voltam ló alakjában.



Thor: 
-Itt leszek a közelben, csak kiálts ha kell valami!-mondtam végül miközben felálltam a székről és kisétáltam a szobából. A szoba előtt a többiek gyűltek össze. 
-Mesélj! 
-Mi történt vele? 
-Hogy csalta el? 
-Miért van rosszul? - rohamoztak meg a kérdéseikkel. Védekezőn magam elé emeltem a kezeimet 
-Most jól van, pihen. Hányingere van és szédül...-magyaráztam, mire valaki felkiáltott 
-Bemehetünk hozzá?-megráztam a fejemet amikor elindultak az ajtó felé. 
-Nem!-kiáltottam mennydörgő hangon-Pihennie kell. Inkább hozzon valaki egy kancsó vizet és poharat!-kiáltottam mire Freyja elhagyta a tömeget. Bár Loki sodorta veszélybe, most mégis hálás lehetett neki. 
Strázsaként álltam Loki ajtaja előtt, nem akartam elmenni, nehogy megrohamozzák a kérdéseikkel. Magamban még mindig nagyon viccesnek találtam magát az esetet, de azt már nem, hogy Loki ilyen rosszul lett.



Loki 
Elég sokáig nyomtam az ágyat, és ezalatt az idő alatt Thor végig meglepően testvériesen viselkedett. A második napon aztán végre elmúlt a gyomorrontásom, és már csak nagyon ritkán szaladt meg szédülés vagy hányinger. Ez viszont már valószínűleg a másik dolog miatt volt... 
A vár, amit az óriás épített Asgardnak hatalmas volt, és gyönyörű. Valójában nem is egy nagy vár volt, hanem több kisebb kastély, minden isten számára egy saját, valamint közös helyiségek, terek, istállók, utak sokasága, mondhatni egy óriási, fényűző város, amit nagyon jó védelmi rendszerrel és egy bevehetetlen fallal látott el. Elégedettek voltunk a munkával. 
Aznap este mind az egyik közös helyiségben ettünk, nagy lakoma volt. Most, hogy felépültem, végre megünnepelhették a győzelmünket Hrimthurs felett.



Thor: 
A lakoma közepén épp engem méltattak, hogy milyen jó, hogy végül megöltem az óriást. 
-Elismerem, hősi tett, de azért Loki is eleget vállalt magára!-nevettem már egy kicsit megrészegülten a sok bortól 
-Bár láttátok volna, milyen bátran és hősiesen csalta el azt a hatalmas mént, védtelenül!-kezdtem bele, de aztán persze nem folytattam, de az összes szempár a mellettem ülő Lokira szegeződött. Odin apánk is ráemelte a tekintetét. 
-Valóban. Loki, fiam. Nem is mesélted el nekünk a történetet, hogyan csaltad el azt a mént, anélkül, hogy bántottad volna?-kérdezte a hangjában szigorral, egy leheletnyi kíváncsisággal és jókedvvel. Na meg némi gyanakvással.



Loki 
A hirtelen beállt csöndben és a rám szegeződő tekintetek tüzében kénytelen voltam felelni. 
- Egy ravasz csel néha célravezetőbb az erőszaknál. - mondtam végül a megszokott stílusomban. - Felvettem egy másik ló alakját, és magammal csaltam. - feleltem. Nem beszéltem sokat, eszemben sem volt többet elárulni, mint amennyit kérdeznek. Bár ahogy Thort ismerem, úgyis mindent megtudnak majd. Pláne, ha részeg...


Thor: 
-Nem féltél, hogy megtámad majd az a mén, mert a rivális mént látja majd benned?-kérdezte Sif. Nevetve kortyoltam bele a boromba 
-Hát ha rivális mént nem is, de elég nagy veszélyt vállalt az öcskös!-kacagtam és hátba veregettem, de még a gyengébbnél is gyengébben, nem akartam most bántani.



Loki 
Rosszkedvűen néztem a bátyámra. 
- Kanca voltam. - vallottam be kelletlenül a többieknek.



Thor: 
Mindenki döbbenten nézett Lokira én csak jókedvűen vigyorogtam, úgy éreztem ezen nem volt mit szégyellni, hiszen ő mentett meg minket, még ha túl nagy áldozatot is vállalt. 
-Loki...-kezdett bele a kérdésbe egy női hang, de nem merte befejezni



Loki 
Kérdőn Sifre néztem, még mindig rosszkedvűen. Tekintetemmel biztattam, hogy folytassa. Most már mindegy... 
A karom keresztbe volt téve előttem az asztalon, és a tányérom is inkább csak piszkáltam eddig.



Thor: 
Sif megköszörülte a torkát, de továbbra se szólalt meg, ekkor apánk mennydörgő hangját hallottuk. 
-Fiam, az a mén, utolért?-faggatta olyan hangsúllyal, hogy tökéletesen kiérthettük belőle a lényeget, mindenki zavartan bámult maga elé, Freyja a haját csavargatta, anyánk dermedten figyelte az öcsémet, ahogy sokan mások is az ő válaszára vártak, úgy tűnt mintha gondolkodna, de szerintem csak hatásszünet volt.



Loki 
Apámra néztem. Láttam a szemében, hogy mire gondol. 
Epésen elmosolyodtam. 
- Utol. - mondtam gúnyos hangon, és vártam a reakciót.



Thor: 
A gyengébbik nem néhány képviselője egész egyszerűen elájult. Sif elmosolyodott, de cseppet sem vidáman. Anyánk pedig a szája elé kapva a kezét sápítozott és könny szökött a szemébe. Atyánk csak eltakarta a szemét és meg is dörzsölte.



Loki 
Nem csodálkoztam a reakciókon, csak nyugodtan néztem tovább a tányéromat, néha felnézve a többiekre. Legalább nem nevettek. Még...



Thor: 
-Rendben. Akkor hát tudjuk rosszulléteid okát!-jelentette ki tárgyilagosan. 
Nem bírtam tovább türtőztetni magamat. hangosan felnevettem. 
-Nagybácsi leszek!-gurguláztam és ismét a számhoz emeltem a boros kupámat, de Odin kiverte a kezemből, ezzel teljesen összeborozva mindenemet. Undorodva letöröltem az arcomat és kicsit a ruhámat is, aztán dühösen felálltam. 
-Mond atyám, miért ne gratulálhatnék az ifjú apának?-kérdeztem, de aztán összeszűkült szemmel a plafont fixíroztam-Vagy anyának?-a többieken járattam a szememet-Ilyenkor ez minek számít?-kérdeztem visszafojtva a nevetést. Egy kevesen velem együtt nevettek, eszem ágában sem volt megbántani őt, csak kicsúszott a számon.



Loki 
Éééés most már nevettek. Remek. Na jó, azért el kell ismernem, más esetben én is nevettem volna. Csakhogy most én voltam várandós, és ez egy egészen kicsit furcsa helyzet volt számomra. Nagyon furcsa. Mégis....mi lesz, mikor gömbölyödni kezd a hasam? Hiszen...mégiscsak férfi vagyok. Az más kérdés, hogy fel tudok venni női alakot is, de másik testben mindig kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Most sem voltam teljesen önmagam, hisz mégiscsak szükségem volt egy méhre, hogy az a csikó megszülethessen.



Thor: 
-Elég!-ordított Odin.-Vége a lakomának!-elhúztam a számat, csak egy ártatlan vicc miatt? 
-Loki, gyere velem.-húzta fel az öcsémet apánk, azt nem tudtam merre viszi, csak azt, hogy így már nincs buli. Többen csak akkor mosolyogtak, vagy nevettek mikor ők már nem voltak ott, anyánk viszont utánuk ment. 
-Szerintetek eszik majd szamócát vadkannal?-viccelődtem, mire halkabban de mindenki elnevette magát. Persze azért volt aki odaszólt nekem, hogy hagyjam, most nehéz időszakon megy majd keresztül, és akkor ráébredtem, hogy tényleg... Ez a gondolat kijózanított. 
-Bocsánatot kérek tőle!-pattantam fel és elindultam valamerre, amerre ők is mentek


Loki 

Odinnal mentem, közben nem szólaltam meg. Frigg is velünk jött. Mikor kijöttünk a teremből hallottam, hogy mögöttünk nevetnek. Rosszkedvűen ballagtam atyám és anyám között. Kíváncsi voltam, mi mondanivalójuk van hozzám.


Thor: 
Mielőtt követtem volna őket, a saját szobámba indultam, ahol a hideg vízzel, amit a kancsóból töltöttem, alaposan megmostam az arcomat, aztán megráztam magamat, mint egy kutya. Öblögettem is a vízzel és ittam belőle, hogy sokkal józanabb legyek, és ne legyen túl borszagú a leheletem. Sajnáltam egy kicsit Lokit, és csodálkoztam, hogy a többieknek az sem tűnt fel, hogy nem ivott velünk, olyan vidáman és önfeledten.



Loki 
Odin egy másik, kisebb közös helyiségbe vezetett minket. Anyám közben megfogta a kezem...Azt hiszem, aggódott értem. És nem is ok nélkül. 
Mikor becsukta mögöttünk az ajtót, atyám felém fordult. Tudtam, hogy itt most nem együttérző beszéd következik. 
- Mégis hogy hagyhattad? - kérdezte számonkérőn, dühösen, de nem ordibálva. 
- Mit kellett volna tennem? Elfutni? Kockáztatni, hogy a mén megtámadjon? 
- Inkább hagytad, hogy - 
Nem tudta befejezni a mondatot, mert anyám közbevágott. 
- Odin, elég! Hát nem látod, milyen állapotban van? Épp elég baja van nélküled is! Megmentett minket, hálásnak kéne lenned! 
- Hálásnak? Hiszen felcsináltatta magát egy lóval! 
Most már mind a ketten kiabáltak. 
- Odin! - kiáltott fel anyám megbotránkozva. Ezt azért én sem néztem volna ki atyámból. 
És ekkor, mintha mindez nem lenne még elég, benyitott Thor is. Remek.


Thor: 
-Menj el innen Thor!-pillantott hátra anyánk a válla fölött 
-Nem, Bocsánatot akarok kérni, Loki!-léptem oda az öcsémhez-Nem akartalak megbántani, és hidd el nem gondoltam komolyan, amiket mondtam, azt hiszem csak túl sokat ittam.-néztem mélyen a szemeibe. 
-Köszönjük Thor, elmehetsz!-szólt szigorúan Odin 
-Nem!-kiáltottam vissza, és visszafordultam Lokihoz 
-Kérlek testvérem, bocsáss meg nekem!-léptem közelebb egy kicsit hozzá. Már felfogtam a helyzet komolyságát nem volt már olyan vicces, mint azelőtt.


Loki 
Na ez tényleg meglepett. Hogy Thor bocsánatot kérjen... 
- Semmi gond, bátyám. - sóhajtottam. Már megszoktam az efféle viccelődést, és nem haragudtam rá miatta. Ráadásul láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog...



Thor: 
Mosolyogva odaálltam az öcsém mellé és szembenéztem apánkkal. 
-Végül is, jó, hogy itt vagy Thor!-nézett rám Odin, azt hittem lehiggadt végre, ezért elmosolyodtam. De... tévedtem. 
-Elárulnád nekem, hogy miért hagytad azt, hogy az öcsédet meghágja az a csődör?-nagyot nyeltem 
-Vágtam volna agyon a mént? Szegtem volna meg a megállapodást?-kérdeztem vissza 
-Ott voltam, amikor szüksége volt rám, segítettem neki. Sőt, most is itt vagyok, de azt is megígérhetem, hogy mindvégig vele leszek, akkor is amikor megszületik az a...az a...a...-itt megakadtam, nem igazán tudtam mi lesz majd ebből a magzatból.



Loki 
Fáradtan megdörzsöltem a homlokom. 
- Odin, ez már megtörtént, azzal, ha veszekedsz a fiaiddal, kicsit sem segítesz. - karolt át anyám. - Most pedig megyünk, és te lefekszel Loki. - mondta, és kedvesen, de határozottan az ajtó felé terelt engem. Meglepett, milyen hirtelen és milyen védelmezően lépett fel az érdekemben. Ez...nagyon rendes volt tőle.



Thor: 
Mikor Loki kiment az anyánkkal apám vállára tettem a kezem. 
-Apám, kérlek ne bántsd őt, szenved most ő eleget!-mondtam neki, ő csak bólintott. Én is a szobámba mentem, hogy lefeküdjek, sok mindenen gondolkodtam, pedig nem akartam, úgyhogy végül elaludtam.



Loki 
Anyám a szobámba kísért, és ott maradt velem, míg el nem aludtam, talán utána is. Furcsa érzés volt, mintha megint kisgyerek lennék. Valahogy egyszerre feszélyezett és esett jól ez a kitüntetett figyelem.



Thor: 
Tőlem szokatlan módon még mindig bűntudatom volt a tegnap este miatt, és egy kicsit fájt a fejem is, másnapos lehettem. Gyorsan összekaptam magamat és halkan kiléptem a folyosóra. Úgy döntöttem felkeresem Lokit, így halkan lépkedtem a folyosón, és ugyanilyen halkan lopakodtam be a szobájába, leültem az ágya szélére és figyeltem. Még aludt, megmosolyogtatott, hogy így pontosan olyan volt, mint amikor kisgyerekek voltunk.



Loki 
Mikor fölkeltem és kinyitottam a szemem nagyot nyújtózkodtam. Először nem vettem észre az ágyamnál ülő Thort, aztán arra fordultam. Nem kell mondanom, nagyon meglepődtem, hogy ott találom. 
- Thor. - néztem rá meglepetten. - Mit keresel itt? - kérdeztem. Talán nem voltam épp a legudvariasabb, de nem is bunkón beszéltem hozzá. Csak meglepődtem.



Thor: 
-Gondoltam megnézem, hogy jól vagy-e!-feleltem, aztán a tekintetem a hasára tévedt. Már most nagyobb volt az átlagosnál és gondolom, nem azért mert tegnap megevett két egész pulykát. 
-Gömbölyödsz.-mondtam a legkisebb gúny nélkül a hangomban, sőt inkább kedvesen mondtam


Loki 
Morogva meglöktem Thort. Persze nem értem el vele semmit, de akkor is. Azért nem bírtam ki nevetés nélkül én sem.


Thor: 
-Vajon fiú lesz vagy lány?-csipkelődtem tovább, de persze kedvesen, nem akartam megbántani


Loki 
Nevetve megcsóváltam a fejem. 
- Fogalmam sincs. - mondtam. - Gondoltad volna, hogy egyszer ez történik? - kérdeztem Thorra nézve egy hosszabb csönd után.


Thor: 
-Hogy a kedvenc öcsém anya lesz?-kérdeztem vissza vigyorogva-Nem! Sohasem.-figyeltem komolyan a zöld szemeit 
-Örülök, hogy semmi bajod nem lett, mármint... ezen kívül. Nem is tudom mi lenne velem, ha valami bajod esett volna.-vallottam be őszintén és komolyan. Egyfolytában idegesítettem, de az öcsém volt és szerettem.


Loki 
Rámosolyogtam Thorra. 
- Köszönöm. - mondtam neki hálásan. Sokszor idegesített, és én is sokszor voltam rá irigy...De a testvérem és a barátom volt, és én szerettem őt.


Thor: 
-Esetleg van valamire szükséged?-kérdeztem az arcát fürkészve. Loki, így is Loki volt, de mégis elesettebbnek tűnt a szokásosnál.


Loki 
Megcsóváltam a fejem, de aztán meggondoltam magam. Nem szerettem elesett lenni, de be kellett látnom, hogy most egy ideig az leszek. 
- Egy pohár víz jó lenne. - mondtam végül. - Meg valami reggeli... 
Semmi kedvem nem volt kikászálódni az ágyból és lemenni egy közös helyiségbe enni.


Thor: 
-Rendben. És mit ennél?-vigyorodtam el. Fogalmam sincs, hogy esetleg kívánós-e. Nem volt még dolgom terhes férfival...


Loki 
- Valamit, ami nem zsíros. - mosolyodtam el. Az ilyesmit egyébként sem szerettem, de most, várandósan...A csikók nem esznek húst.


Thor: 
-Legyen valami gyümölcs, vagy saláta?-kérdeztem, miközben lassan az ajtóhoz lépkedtem- Reméltem, hogy már ébren van valaki, aki ért az ételekhez.


Loki 
- Az jó lesz. - bólintottam, mikor a gyümölcsöt meg a salátát mondta. Elmosolyodtam. Én is reméltem, hogy valaki már ébren van...Ha csak Thor próbálna "összedobni" nekem valamit...Inkább bele sem gondoltam.


Thor
[...] 
Határozott, ruganyos léptekkel haladtam visszafele a konyháról, volt már valaki aki ételt készített Lokinak és nekem is. Én még ott megettem a magam jó zsíros reggelijét, és aztán egy kicsivel, talán pár perccel később már Loki salátájával, és gyümölcseivel, és persze egy kancsó vízzel meg pohárral lépkedtem visszafele, az öcsém szobájához. 
-Megjött a finom friss vized, - tettem le az asztalra a kancsót és a poharat - ... és a salátád, és persze pár gyümölcs! - nyújtottam a tálat az öcsémnek, aki még mindig ugyanúgy ült az ágyban, leginkább félmeztelenül... 
-Jó étvágyat hozzá! Remélem nem fekszi meg a gyomrodat!-kacagtam fel


Loki 
Mosolyogva vettem el a nagy tálat, amin Thor a reggelimet hozta. A kancsót meg a poharat az ágyam melletti asztalra tette. Először egy pohár vizet ittam, csak aztán láttam neki a salátának. 
- Köszönöm, hogy felhoztad. - néztem a bátyámra miközben enni kezdtem. Ő visszaült a székbe.


Thor: 
-Váljék egészségetekre!-mondtam komolyan-Fel kellett ébresztenem hozzá pár embert, amíg megtudtam, hogy a szakács hol kujtorog, de végül előkerült, és megcsinálta a reggelinket. Némi noszogatás után.-meséltem átéléssel.


Loki 
- Mit értesz noszogatáson? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Thornál ez a szó elég sok mindent jelenthetett.


Thor: 
-Nem akarlak felizgatni! Az nem tenne jót neked, most ebben az állapotban!-hárítottam kicsit szurkálódva. Úgy is rájönne, mire is gondoltam. De hát a szakács lusta volt, étel nem lesz magától...


Loki 
Rosszallóan megcsóváltam a fejem. 
- Thor. Még csak pár napja történt, nem lesz bajom. - mondtam, miközben tovább ettem. A csikó ez alatt a rövid idő alatt is sokat nőtt. Kicsit beborult a tekintetem, mikor belegondoltam, hogy ez valószínűleg rövid, de szenvedős időszak lesz számomra...


Thor: 
-Ó, hát persze, hiszen te igazi túlélő vagy!-vágtam rá úgy, mintha csak most jutott volna eszembe-De azért, jó lenne, ha vigyáznál magadra!


Loki 
- Ne aggódj értem. - csóváltam meg mosolyogva a fejem. - Egyébként...Finom a saláta.


Thor: 
-Örülök, hogy finomnak találod, bár nem volt túl sok szerepem az elkészítésében. - bár a szakács nélkülem nem látott volna neki semminek... ha jobban belegondolok


Loki 
Csak megcsóváltam a fejem és tovább ettem. 
- Atyánk..? - kérdeztem, tudtam, hogy Thor egy szóból is meg fogja érteni.


Thor: 
-Ma még nem láttam őt, de bízom benne, hogy anyánknak sikerült lecsendesítenie őt.-feleltem. A hangom telve volt őszinte reménnyel, atyánk tegnapi kirohanását nem igazán értettem, már nem tudott mit tenni Loki ügyében. Persze az is előfordulhat, hogy én is így reagáltam volna, ha megtudom, hogy a fiam hagyta, hogy egy ló, egy visszataszító óriás lova, magáévá tegye.


Loki 
Kicsit cinikusan mordultam egyet. Elég érzékenyen érintett az, hogy az atyánk úgy leszidott. Hiszen...megmentettem őket! Feláldoztam magam miattuk! És ez a hála tőle... 
- Remélem én is... - mondtam a tányéromra nézve.


Thor: 
A vállára tettem a kezemet és a szemeit fürkésztem. Láttam bennük a tompa dühöt, az elkeseredettséget és a csalódottságot. Éreztem, hogy nem ilyen köszönetre számított, valahol legbelül arra vágyott, hogy őt is ünnepeljék, mint engem, miután a Mjölnir kiloccsantotta Hrimthurs agyvelejét a hideg, és sima kőre. 
Átéreztem kicsit a dühét és a csalódottságát, ezért is tartottam a vállán a kezem, és a tekintetemet a szemén. 
-Testvérem. - kezdtem halkan - Loki, tudd, hogy én büszke vagyok rád, amiért ilyen szörnyű terhet vállaltál magadra... - tekintetem a hasára tévedt - ... ezzel nem akarom megbántani a benned növekvő apróságot. - megrökönyödött arcát látva elnevettem magamat halkan de aztán újra komolyan fürkésztem őt. 
-Tehát azt akartam mondani, hogy hősies tett volt, amit Asgardért, atyánkért és mindenkiért tettél, aki itt lakozik.-figyeltem őt, vártam a reakciót, ami robbanhat, mint a haldokló csillag utolsó ordítása; de lehet egy mosoly, vagy kacaj, nem olyan kedves "örülök, hogy ilyen jó bátyám van!-mosoly" - még ha igaz is - Nem, csak amolyan "Lokis-mosoly" . Visszafogott, de vidám, látszik rajta, hogy valamire készül... Tehát vártam a reakciót, és a távolban súlyos, döngő lépteket hallottam. Talán Odiné... De! Még van egy kis idő, amíg ő ideér.


Loki 
Fájt, ami történt, hogy én bármit tettem, sosem kaptam érte semmit, engem nem dicsőítettek, míg Thor ezt mindig megkapta. Rá mindenki büszke volt, de rám...Nem bíztak bennem, persze, ezt nem csodáltam, de mégis... 
Mikor bátyám a vállamra tette a kezét, és elkezdett beszélni először nem tudtam, hogy reagáljak. Aztán lassan rájöttem, hogy komolyan beszél, és ez...nos...kicsit meghatott. Amit mondott. Bármilyen irigy is tudtam lenni rá, azért a testvérem volt, és ilyenkor mindig eszembe jutott, mennyire szeretem is őt. 
- Köszönöm, Thor. - mondtam hosszú szünet után halkan, és a magam módján rámosolyogtam a szőke fiúra. - Köszönöm, hogy itt vagy.