The first hair salon - Az első fodrász szalon

A 19. századi Londonban már jócskán folyt az iparosodás és így kórházak létesültek, a borbélyok munkaköréből pedig kiesett az orvoslás. A régi borbélyüzletek többségben vagy tönkrementek, vagy átalakultak fényűző, vagy épp szerény fodrászüzletté, a borbélyokat, pedig ettől kezdve fodrásznak nevezték a hajszobrászi képességük miatt, hiszen fodrokat, hullámokat és göndörséget is képesek voltak létrehozni hajból.

Ezzel egy időben azonban elterjedt, hogy bizonyos fodrászok, akik sokszor parókakészítést is vállaltak, előálltak egy hajnövesztő eszenciával. Erre a feltevésre nem volt semmi bizonyíték, és az eszenciát keresték, de soha nem találták meg.

A Hammingway család férfiai nemzedékek óta borbélyok, és a két ifjú, a Hammingway fivérek London első fodrászai közt vannak. Ismerik a hajszobrászat minden csínját-bínját és saját fodrászüzletük a terebélyes házuk tetején, a padlásszobában foglal helyet. A szalonba külön bejárat vezet egy külső lépcsőről, ami az utca felé ível, ezen kívül a pincében hajbalzsamok, parfümök, ezüstollók és ezüstborotvák egész serege foglal helyet.
A házban lakik persze a fiúkon kívül az öreg Hammingway és a felesége is, akik büszkén tekintenek tehetséges fiaikra.


A városban egy gyilkos ólálkodik, azt beszélik fiatal lányokat rabol el és gyilkol meg kíméletlenül és hidegvérrel, de néha fiúkat is elrabol, vajon ki vetemedik ilyesmire? És van valami köze a sátánhoz, mint ahogyan azt sokan gondolják? Vagy egy elvetemült és beteg gyilkossal van dolguk, aki pusztán az élvezet miatt öl?

Ha van merszed, merészkedj ki London ködös utcáira, és kutass a gyilkos után, vagy áldozat leszel?

Szükséges karakterek:
Az idős Hammingway, a felesége,és Sarah fivérei

Adatlap:
Név:
Kép/Leírás:
Nem:
Kor:
Foglalkozás (főként férfiaknál):
Tulajdonságok:
Történet:
Egyéb:
Kijátszó:

Karakterek:

Név: Albert Hammingway
Nem: férfi
Kor: 26 körül
Foglalkozás: Fodrász és parókakészítő
Tulajdonságok: Csendes, kissé álmodozó, eléggé zárkózott férfi. Nincs valami jó humorérzéke, egyszerűen nem érti a vicceket. A munkájában pontos, ez a mindene, mindig többet akar tudni, gyakran kísérletezik új dolgokkal. Szereti a testvérét, akivel nagyon szoros a kapcsolata.
Történet: Ő az idősebb fiú, mindig apja nyomdokaiba akart lépni, ő nyitotta meg a felújított fodrászüzletet is. Öccsét mindig egyenrangúként kezelte, bár nem mindig értette meg. Ő sosem vágyott családra és gyerekekre, mint Brian, mindig inkább a munkájának élt. Nagyon hamar megtanulta az alapokat, majd hamarosan az egyik legjobb szakember lett. Természetes tehetsége van hozzá.
Egyéb: A fodrászüzleten kívül a kozmetikumok is érdeklik, kenőcsöket és szappanokat is készít.
Kijátsszó: Laguna


Név:Sarah Goodmoon
Nem: nő
Kor: 17
Foglalkozás: - (gazdagabb család sarja)
Tulajdonságok: Visszafogott, kedves, kicsit naiv, csupaszív lány. Eléggé félénk, nagyon szerény, az egyik legártatlanabb teremtés. Mindig mindenben és mindenkiben meglátja a jót, a szívével figyeli a világot. Számára a család a legfontosabb, nagyon szereti a vőlegényét. Kiskora óta nem is volt más álma, mint hogy egy kedves, szép házban éljen és anya legyen egy olyan férfi feleségeként, akit mindennél jobban szeret. Ez az álma úgy tűnik, lassan beteljesülhet.
Történet: Negyedik gyereknek született a családba, de elsőként lánynak, így a fivérei és az apja is mindig vigyáztak rá. Tizenhat éves volt, amikor a fiatalabb Hammingway fiú, Brian eljegyezte, az esküvőjüket pedig tavaszra tervezik, amikor a lány betölti a tizennyolcat. Nagyon szereti a fiút, bárhova elmenne vele és érte.
Egyéb: Van egy lova Shiny. Egy békés hófehér kanca, édesapjától kapta. Édesanyja évekkel ezelőtt elhunyt az ötödik gyermek szülése közben, sajnos a gyerekkel együtt. Apja nagyon félti Saraht, mert a fiai már mind elköltöztek, és így egyedül vigyáz rá.
Kijátsszó: Laguna

Név: Brian Hammingway
Nem: féfri
Kor: 23
Foglalkozás: Fodrász, parókakészítő
Tulajdonságok: Bátor, kedves, családszerető, hűséges, udvarias, okos. Mindig nagy családot szeretett volna, de szereti a munkáját és jól is végzi. Meglehetősen szerény, sohasem kérkedik. Nagyon szereti Sarah-t és bármire képes lenne érte, ahogy a bátyjáért is bármikor kiállna.
Története: Igazából ő a harmadik gyerek a családban, de a második még csecsemőként meghalt, húsz éves volt, amikor megismerte Sarah-t, már akkor beleszeretett, de csak két évvel később jegyezte el. Tavaszra tervezik az esküvőjüket, nem sokkal a lány tizennyolcadik születésnapja után. Brian mindig kitartott a bátyja mellett, mindig segíti és fedezi őt, ha kísérletezik épp.
Egyéb: Nagyon vallásos, természetesen az anglikán egyház híve.
Kijátsszó: Emma Meadow


Név: Sir Rupert Goodmoon
Nem: Férfi
Kor: 50 felé jár már
Foglalkozás: Nemesi címmel bír, nem tudni miből van a pénze, de van elég ahhoz, hogy soha ne kelljen dolgoznia már
Tulajdonságok: Szigorú, látszólag rideg, de aranyszíve van, harcias, bosszúálló, éleselméjű, felvilágosult, okos, ravasz, képes más szemével látni a világot, mert kiváló empata, az első neki mindig a családja és a gyerekei voltak, köztük is Sarah, a kislánya, bár ez nem látszik sokszor. Nagyon félti a kislányát, de mindent megad neki, amire a lány vágyik, de a lánya ettől nem vált elkényeztetetté.
Története: Nem sokat tudunk a múltjáról, csak azt, hogy húsz évesen nősült, egy gyönyörű nőt vett el, aki négy csodálatos gyermekkel ajándékozta meg, de sajnos az ötödikkel együtt meghalt. A kislánya a legfontosabb neki és ő az egyetlen, aki még a feleségére emlékezteti.
Egyéb: Inkább felvilágosult, mintsem vallásos, kicsit hülyének nézi azokat, akik mindent a vallásos dolgokkal magyaráznak, hiszen elég modern gondolkodású.
Kijátsszó: Emma Meadow


Név: John Goodmoon
Kép/Leírás: szőke hajú, kék szemű, eléggé edzett fiú. Arca eléggé kisfiús és ezt csak alátámasztja hogy szemében gyerekes huncutság bujkál.
Nem:férfi
Kor:23
Foglalkozás:Már 5 éve gyakornok a Hammingwayeknél
Tulajdonságok:kedves, makacs, erős, bátor, szókimondó,harcias, eszes, ravasz, udvarias, könnyen leplezi az érzéseit, nagyon szereti hugát
Történet: Gazdag család sarja és egy csomó pénzt örökölhet majd apjától, de őt ez nem akadályozza meg abban, hogy dolgozzon. Szereti a munkáját és mélyen megveti a restséget. Két fivére és egy húga van, Sarah.
Egyéb: Jó a kapcsolata a testvéreivel, de legjobban Saraht kedveli ezért eléggé nehezen viselte és eleinte ellenezte a házasságát Brian Hammingwayel de mára már megbarátkozott ezzel a gondolattal sőt örül, hogy a lány ilyen férjet talált magának
Kijátszó:lovak45

 Név: Frederica Brightmore
Nem:nő
Kor: 20 év
Foglalkozás: virágárus
Tulajdonságok: Kissé félénk és visszahúzódó, főleg az idegenekkel szemben, nehezen barátkozik. Nagyon csendes, alig lehet szavát hallani. Anyáskodó, szeret gondoskodni a testvéreiről, imádja a gyerekeket. Kedves és jóságos, senkinek sem tudna ártani. Imádja a növényeket, sokszor úgy beszélget velük mint a kisgyerekekkel szokás, szinte babusgatja őket. Az állatoktól kicsit tart, főleg a nagyobb testűektől. Szeret táncolni , de nem mer mások előtt, csak olyankor amikor egyedül vagy esetleg a húgával van.
Történet: A Brightmore család elsőszülött gyermeke, van három testvére, egy húga és két öccse. Mikor kicsi volt, és csak ketten voltak a húgával, akkor míg Audrey kint a gazdaságban a nagyapjukkal az állatok körül sertepertélt, ő addig a kertben segített a nagyanyjuknak. A növények közt érezte jól magát, ez így van a mai napig is. A virágüzletben mindig is szívesen segített, már gyerekkorától kezdve, mindig ott tengette az időt, míg fiatalabb testvérei játszottak. Hamar megtanult mindent a virágokról, a csokorkötéshez is jó érzéke van. Ma már teljes értékű munkaerő az üzletben, a szülei sokszor ráhagynak mindent, egyre inkább ő a felelős a családi vállalkozásért.
Egyéb:-
Kijátszó: Banci


Név: Audrey Brightmore
Nem:nő
Kor: 17 év
Foglalkozás: - (a családjának van egy virágüzlete, ott szokott segíteni)
Tulajdonságok: Kedves, segítőkész lány, aki nyitott a világ felé, minden érdekli ami körülötte zajlik, nagyon kíváncsi. Mindig vidám és mosolygós, ritkán látni rosszkedvűnek. Szívesen ismerkedik, mindenkivel megtalálja a közös hangot, legtöbbször szimpatikus az embereknek. Szereti az állatokat, jobban mint a növényeket, a kedvencei a macskák, értük odavan, de minden más állathoz is ugyanúgy szeretettel fordul, ha meglát egy bajba jutott állatot, mindig megpróbál segíteni neki. Szereti a zenét, a kedvenc hangszere a zongora. Ennek a hangját mindig szívesen hallgatja és ha van lehetősége , játszik is rajta.
Történet: Egy átlagos család második gyermeke, van egy nővére és két öccse, akiket nagyon szeret. Kiskorában sokat volt a nagymamájánál egy gazdaságban állatok közt, itt tanult meg velük bánni és itt szerette meg őket igazán. Zongorázni is itt tanult meg, a nagyapja tanítgatta a kislányt. Mikor elég nagy lett, a szülei lassanként elkezdték bevonni a családi vállalkozásba, ahol most már nagyon gyakran segít, szinte minden napját a kis virágüzletben tölti.
Egyéb: van egy cirmos macskája Camille és egy közepes , keverék kutyája Felix
Kijátszó:Banci


Név: Charles Goodmoon
Nem: férfi
Kor: 20
Foglalkozás: még nincs
Tulajdonságok: Igazi úriember, nagyon udvarias és visszafogott. Romantikus típus, de hűséges és türelmes, akár éveken át udvarol szíve hölgyének. Bátor és kötelességtudó, elsőnek mégis a családot tekinti és bármi áron védelmezi azokat akik fontosak nekik. Apja éleslátását és ravaszságát örökölte de ez bosszúállósággal párosul, ami eddig nem mutatkozott meg, hiszen nem az a fajta aki könnyen megsértődik és minden apróságért bosszút áll, de a nagyobb sérelmeket kegyetlenül megbosszulja. 
Kreatív valaki, aki szereti a természetet és az állatokat, főként a lovakat és a macskákat, nem fél bepiszkolni a kezét, gyakran ő foglalkozik az állatokkal. Ennek ellenére szeret vadászni is, de az elejtett vadakkal is mindig kíméletes.
Történet: A Goodmoon család harmadik gyermekeként jött a világra, van egy húga, aki az egyik legfontosabb dolog az életében, és van két bátyja bár az idősebb bátyjával ritkán látják egymást, mert az ezredes a királyi hadakban. Gyakran lovagol és szívesen járja be egyedül vagy akár a húgával a vidéket. Gyakran ő is elkíséri a szolgálókat a városba, amikor azok bevásárolnak, egy alkalommal, amikor a húga születésnapjára vett ajándékot betért a virágüzletbe, ahol egy vörös hajú testvérpár dolgozott. Rózsákat vett, mert a húga azokat szereti a legjobban, eközben megtetszett neki az idősebb nővér, Frederica Brightmore és vett egy szál vörös rózsát, amit visszaadott a lánynak. Régóta udvarol neki, reméli, hogy egy napon el veheti őt.
Egyéb: A kedvenc lova Jeff egy öt éves angol telivér, akit ő maga nevelt fel és tanított be. Szeret zongorázni és remekül tud is.
Kijátsszó: Emma Meadow

Sarah
Mikor apám leült mellém felnéztem rá.
- Semmi. - csóváltam meg a fejem, visszanézve a kézimunkámra. Kicsit valóban bánatos voltam, de csak azért, mert már alig vártam, hogy újra láthassam Briant. Unatkoztam egyedül, és a fiút mindennél jobban szerettem, hiányzott is, mert már legalább egy napja nem találkoztunk. Reméltem, hogy atyám betartja, amit ígért, és ma este meglátogatjuk őt a fodrászüzletben.

Albert
A fodrászszalonban voltam, ebédszünet után, és az ollókat és fésűket törölgettem egy széken ülve, míg az öcsém felsöpört körülöttem, majd odaült a parókájához, amin már régóta dolgozott. Közben megjött Sarah bátyja is. Én odamentem Brianhoz.
- Milyennek képzeled a végére? - kérdeztem a parókát figyelve.

Rupert:
Elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, aminek talán örül és így feleltem
-Ne aggódj drágám, este elkísérlek a fodrászüzletbe és láthatod a vőlegényedet, ráadásul, hamarosan eljön az április és egybekeltek majd.

Brian:
-Fölül kontyot csinálok belőle és egy világosabb, egyenes barna hajtincset félre is tettem az egyik lánytól, aki ma volt itt. Azt befonom és azzal fogom majd össze a kontyot. - feleltem és el is mosolyodtam. Szerettem, amikor a kezem alatt valami új és szép született.
-Elég elegáns  lesz egy idős hercegnőnek? - vigyorodtam el

Kissé vizesen, nem sokkal a déli harangszó után léptem be a már olyan jól ismert fodrászüzletbe ahol gyakornokként dolgoztam. Amint kinyitottam az ajtót a csengő megszólalt és a hangra Brian Hammingway reménykedően felém fordult. Ám valószínűleg nem engem várt ugyanis hamarosan visszatemetkezett a munkájába. Testvére Albert szintén az ajtó felé fordította tekintetét mikor beléptem. Illedelmesen biccentettem mindkettőjüknek de választ nem nagyon kaptam így hát elindultam az öltözőbe, hogy átvegyem a munkaköpenyem már ha nevezhetjük így azt a szakadt gúnyát amiben dolgozom. Hamarosan vissza is tértem majd leültem az Albert mellett lévő székre és egy ideig csendben hallgattam a beszélgetést.
-Segíthetek valamiben?-kérdeztem nem sokkal később amikor meguntam a várakozást. Nem szeretem a tétlenkedést.

Albert
Biccentettem, és elmosolyodtam.
- Jónak tűnik. - mondtam.

Sarah
Széles mosollyal néztem apámra. Egyből jókedvem lett az esküvő említésétől, és egy kicsit a szívem is melegség öntötte el.
- Köszönöm, apám. - néztem rá hálás szemekkel.

Brian:
-Idehozhatnád azt a hosszú világosbarna hajtincset, amit Hope Stevenson hajából vágtam le a reggel, ott van valahol az asztalon két, piros szalaggal összekötve.-mormoltam válaszul Johnnak, de közben még mindig a paróka kósza tincseit vagdostam.
-Ebéd előtt még beszereztem az öreg Henry boltjából a harcegnő kedvenc parfümjét is, azzal fogom illatosítani, nehogy a kényes orra megérezze annak a kevéske enyvnek a kevéske szagát, amivel belülről összeragasztottam és rögzítettem a hálóra. - gúnyolódtam egy kicsit. Igazából szerettem kigúnyolni azokat a gazdagokat, akik fölöslegesen fennhordták az orrukat.


Rupert:
-Ugyan, mindent az én egyetlen kicsi lányomnak!-mosolyogtam tovább, mint legtöbbször, ha örülni láttam, hiszen ő angyalnak is beillett volna.
-Apropó! Holnap délután négyre jön Madame Rosenbild, hogy vele együtt kiválaszd az esküvői ruhádat, és azután méretet vegyen, hogy megvarrja a sajátodat. - jelentettem be, mivel ma lovagláskor a piacnál is jártam, ahol a mindig elegáns hölgy megpillantott és ennek ürügyén meg is szólított. A vénlány régóta pályázott a szívemre, de az a feleségem hiányán a fiaimé és a kislányomé volt már.

Frederica
A virágüzletben voltam, éppen egy csokrot kötögettem. Nem megrendelésre, csak úgy a kirakatba, hátha megtetszik valakinek aki betéved. Audrey is ott volt, éppen söprögetett. Hát igen, sok szemét lehullik és az emberek is behozzák a sarat a cipőjükkel.
-Pont most söpörtem ott össze, te meg már megint szétszórtad a szárakat amiket levágtál a csokorról- méltatlankodott.
-Sajnálom, tudod hogy ez így megy. De a pult mögötti résszel ne is foglalkozz, majd záráskor felsöprök - válaszoltam neki csitítóan miközben mosolyogva felnéztem a csokorból.

Gyorsan felálltam majd a Brian által mutatott asztalhoz sétáltam. Gyorsan felkaptam a tincseket majd vissza siettem Brianékhez. Csendben mosolyogtam a férfi megjegyzésén. Tudtam mennyire nem szereti a kényeskedőket és szereti kigúnyolni őket. Én teljesen megtudtam érteni.
-Kiket várhatunk ma?-kérdeztem még mindig mosolyogva felváltva tekintve a testvérekre.

Brian:
-Bejelentkezve már senkit, legfeljebb váratlanul felbukkanva. Viszont McEberth-ék szóltak, hogy el kéne menni valakinek, hogy levágja a halott családfő haját és megborotválja, hogy normálisan nézzen ki a temetésen. - feleltem, miközben átvettem a hajtincset. Az egyik szalagot levettem róla és jó szorosan befontam, aztán fölülről is lehúztam a szalagot hogy befonjam és az előzőleg már föltekert és fekete bőrmadzaggal felkötött kontyköré tekertem. Ezután egy kis ecsetet belemártottam a mellettem, kis edényben, borszeszégő fölött fortyogó enyvbe és ügyesen rögzítettem a fonat két végét és az egész fonatot a kontyköré, a fekete bőrmadzagra. Mikor ezzel végeztem elmosolyodtam és John felé fordultam.
-Van kedved megcsinálni?-kérdeztem visszatérve a halott családfő témájához.

John
-Értem.-mondtam mosolyogva, majd érdeklődve figyeltem hogyan munkálkodik.-Amúgy nem a McElberth családban született nemrég egy kisfiú.-kérdeztem elgondolkozva. Brian láthatólag nagyon belemerült a munkába mert csak percekkel később szólalt meg újra és akkor sem a kérdésemre válaszolt.
-Dehogynem.-mondtam mosolyogva.-Nagyon szívesen.-mondtam majd megint feltettem a kérdésemet.

Brian:
-De, azt hiszem. - feleltem, azután folytattam a tájékoztatást a munkáról - Elég ha hatra mész hozzájuk, addig bármikor szükségünk lehet rád itt! - mondtam nagyon komolyan, de aztán elvigyorodtam. - Megrohamoznak minket a vendégek!

-Igenis uram!-mondtam nevetve.-Addigis feltakarítok egy kicsit.-mutattam a padlóra amit még pár hajszál és néhány kisebb ragacs borított...-Asszem kiöntötted a ragacsot.-mondtam mosolyogva.-Amúgy hányra jön a hugom?

Albert
- Mi lenne, ha inkább én mennék el? - kérdeztem Briant. - Jobb, ha John itt marad segíteni neked. - mondtam, miközben fölálltam és visszamentem fésűket tisztogatni.

Sarah
Sugárzó arccal néztem az apámra.
- Már alig várom! - mondtam lelkesen.

Brian:
-Tulajdonképpen mehetsz te is, csak arra gondoltam, hogy John, már olyan régóta akart hajat vágni, és az öregen gyakorolhatja, hiszen csak egy kicsit le kell vágni a hajából. - feleltem a bátyámnak először, azután Johnhoz fordultam
- Ha atyátok tartja a szavát, hat óra körül. - feleltem és utánajártam a kiömlött enyvnek, egy kicsit valóban a földre csöppent.
- Ezt gyorsan fel kéne mosni, mielőtt odaszárad. - állapítottam meg, és én magam álltam fel. A paróka csaknem kész volt már, csupán előre kellett hoznom két tincset, ami majd a hercegnő füle elé kerül, valamint a kontyból kicsúszott tincsecskéket le kellett vágnom, de ehhez az enyv már nem kellett, ezért elzártam a borszeszégőt és egy odakészített bőrdarabbal megfogva levettem az edényt, amit a kis raktárnak kialakított helyiségbe vittem, itt voltak azok a dolgok, amiket nap, mint nap használtunk, a tartalékaink, pedig a pincében foglaltak helyet.

Rupert:
-Örülök, hogy boldog vagy Sarah!-feleltem, aztán felemeltem a könyvemet
-Én kiülök egy félórára a bodzabokor mellé ezzel a jó kis könyvvel, azután elkezdhetsz készülődni, mert még pár dolgot be kell szereznem a városban mielőtt Hammingway-ékhez megyünk. - már fel is álltam, de közben eszembe jutott valami.
-Majd szólok Stephannak, hogy készítse a kocsit! Vagy jobb szeretnél lovagolni?

Albert
Biccentettem.
- Ez esetben John, menj te. - néztem a gyakornokra.

Sarah
- Inkább lovagolnék. - mosolyogtam. Szerettem kihasználni ezeket az alkalmakat, mikor Shiny hátán mehettem be a városba.

Rupert:
-Rendben. Akkor félóra múlva készülj! - bólintottam, még ha kicsit tartottam is minden alkalomtól, amikor az egyébként nagyon békés kancára ült. Elindultam a bodza bokor felé, a könyvemmel, amiből csak pár oldal volt hátra.

Brian:
A raktárból melegvizes törlőrongyot hoztam és feltöröltem az enyvcseppeket a padlóról és az asztalról. Mikor ezzel végeztem, a bátyám felé néztem, még mindig fésűket tisztogatott.
-Mostanában csinálsz valami érdekeset?-kérdeztem tőle, utalva a kísérleteire.

Albert
Fölnéztem a fésűtisztogatásból, és megcsóváltam a fejem.
- Nem. Mostanában nem. - mondtam az öcsémnek.

Brian:
-Pedig sokan érdeklődtek nincs-e az én okos bátyámnak valami hajnövesztő elixírje!-kacagtam fel és az ezüst ollóval igazgattam a parókán.

John
-Rendben.-mondtam mosolyogva.-Addig összeszedem a cuccokat.-így is tettem de mivel hamarabb elkészültem mint vártam ezért még volt időm feltörölni is a szalonban.

Brian:
Hamarosan teljesen kész lettem a parókával így a gipszfejjel együtt a kis raktárba vittem és  beletettem az előzőleg már kipárnázott faládába. Szórtam még egy kis szalmát a tetejére, hogy védje, azután rátettem a láda tetejét. Odaszögelltem és tintával ráírtam a címet a ládára, na meg a feladót és a címzettet.
-John! Ha indulsz, útközben a parókát be kéne adnod Mr. Eamesnek, mert ő viszi majd el Yorkba! - kiáltottam ki a fiúnak és elrámoltam az eszközeimet.

Charles:
Jeff hátán ügettem a városban. A virágbolt felé tartottam Fredericához. Ezúttal én magam hoztam csokrot, olyat, amit a mezőn szedtem útban a város felé. Még nem hervadtak el, gyönyörűek voltak, épp úgy, mint a mezőn.
A bolt előtt kikötöttem Jeffet egy utcai lámpaoszlophoz és besétáltam a virágüzletbe. Ahogy beléptem megszólalt a kis csengettyű és a két lány azonnal felém fordult.
Köszöntem mindkettőjüknek, aztán a kezemben lévő csokrot a hátam mögött tartva odaléptem Fredericához, aki épp virágokat válogatott össze csokorba.
-Attól tartok a virágok szépsége nem ér fel a tieddel. Te szebb virágokat érdemelsz, bocsásd meg nekem, hogy csak ezt az egyszerű mezei csokrot szedtem össze neked! - nyújtottam át neki a csokrot mosolyogva. A szemem csillogott a boldogságtól, főleg, mikor megláttam őt, vagy amikor megláttam őt mosolyogni.

Frederica
Nemsokára befejeztem a csokrot és éppen nekiláttam egy újabbnak amikor nyílt az üzlet ajtaja és Charles lépett be rajta. Amikor odajött hozzám és odanyújtotta nekem a kis csokrot, egészen halványan elpirultam. Elmosolyodva vettem át a virágokat.
-Nagyon szépen köszönöm! Gyönyörűek ... - köszöntem meg miközben végignéztem a kis mezei csokron. Valóban gyönyörűnek találtam a virágokat, pont úgy mint minden másikat is.
-Azonnal keresek neki egy üres vázát - mondtam felnézve a fiúra majd kiléptem a pult mögül és odaléptem az egyik alacsony kis polchoz amelyen vázák álltak. Az egyikben már csak két szál szegfű volt, ezeket áttettem egy másik vázába a többi ugyanilyen virághoz majd a kiürült vázába helyeztem a csokrot.

Charles:
-Jól megy ma az üzlet?-kérdeztem amíg a virággal babrált. Közben elgondolkodtam rajta, hogy valamelyik nap el kéne vinnem őt arra a gyönyörű mezőre, ahonnan hoztam a vadvirágokat. Bár ott most minden sárga volt és száraz, néhány korai virágot leszámítva.

Frederica
-Mondhatni. Egész sok vevőnk volt ma - válaszoltam. Közben végeztem a virággal és felegyenesedve visszafordultam Charles felé .

Charles:
-Volna kedved velem holnap kilovagolni a mezőre?-kérdeztem levéve a kalapomat, ami eddig a fejemen volt.

Frederica
-Hát ....mennék, de....tudod itt a bolt és ..-kezdtem volna visszakozni de ekkor hirtelen előbukkant az egyik polc mögül Audrey aki szinte abbad a pillanatban felszívódott valamerre hogy megjelent a fiú.
-Frederica! Jut eszembe, apánk üzeni hogy holnap szabadnapot kapsz, ketten visszük a boltot Hugoval! - közölte velem ártatlan arccal de én láttam azt a ravasz csillanást a szemében. Vetettem rá egy amolyan "Ezért még kapsz!" pillantást majd visszanéztem Charlesra.
-Ez esetben ....szívesen megyek! - mondtam a fiúnak mivel nem volt több kifogásom.

/Ki az a Hugo? o.O/

/mondjuk a nagyobbik öccsük /

/Van tesójuk is xD ? /

/ két öccsük xD /

Sarah
Hamarosan nekiláttam készülõdni. Átöltöztem, újra megfésülködtem, és mire indultunk, már teljesen kész voltam. Boldogan ültem nyeregbe, és alig vártam, hogy találkozhassak Briannel.

Rupert:
Rövidesen a városba értünk. Egymás mellett ügettünk lovainkon, és végül kiértünk a város azon részébe is, ahol a Hammingway család háza állott. Kikötöttük a lovainkat egy korláthoz, azután fellépdeltünk a lépcsőn, fel a fodrászüzletbe. Mikor kinyitottuk az ajtót, megszólalt a kis csengő, és a két Hammingway fiú azonnal felkapta a fejét.
-Szép napot! - köszöntöttem őket és levettem a kalapomat.


Brian:
-Viszont kívánom Mr. Goodmoon!-pattantam fel azonnal a helyemről és levetettem a munkaköpenyemet. És akkor megpillantottam Saraht. Elmosolyodtam, a szemeimben pedig vidám fény ragyogott, hiszen itt volt a szerelmem, a menyasszonyom, a legszebb teremtés a világon.

Sarah
Mikor beléptünk a szalonba és megláttam Briant boldogan elmosolyodtam, és nagyonbpicit elpirultam. Nem tehettem róla, ha megláttam õt mindig ez történt.

Albert
Mikor Goodmoonék beléptek felnéztem. Udvariasan biccentettem nekik, majd visszafordultam a munkámhoz.

Rupert:
Gyengéden a lányom vállára tettem a kezemet, azután a sötétebb hajú fiúhoz fordultam.
-Albert, nagyon leterhelnélek, ha most megkérnélek, hogy kicsit tedd rendbe a szakállamat? - kérdeztem fenn hangon és a szabad kezemmel végig simítottam a szakállamon - Kicsit rendezetlenül áll most, túl hosszú. - tettem hozzá és elengedtem Sarah vállát. Akartam, hagyni neki és Briannek egy kis időt.

Brian:
Hálásan figyeltem egy darabig Mr. Goodmoont, azután Sarah mellé léptem és vele együtt átmentem a raktárba, ahol nyugodtan beszélgethettünk.
Ott egy széket vettem elő neki, hogy kényelmesen leülhessen, de ő még nem ült le, hanem várt. A raktár nyitott ajtajára pillantottam, de átöleltem.
- Hiányoztál! - suttogtam a vörös fürtjeibe

Albert
- Jöjjön, Mr. Goodmoon. - álltam föl, és a székre mutattam.

Sarah
Mosolyogva bújtam oda a fiúhoz, és mikor a fülembe suttogott még jobban elpirultam.
- Te is nekem. - mondtam Briannek halkan.

Rupert:
Leültem a székre, ahova Albert mutatott és kisvártatva újra megszólaltam.
-Hogy telnek a napjaid fiam? - érdeklődtem kedvesen, végül is a leendő vejem bátyja

Brian:
-Már számolom a napokat, amik még hátra vannak április harmadikáig. - mosolyogtam. Ez igaz volt. Rettenetesen hosszú időnek tartottam ezt a másfél hónapot, ami még hátra volt addig.

Sarah
Elmosolyodtam.
- Alig várom, hogy végre egybekeljünk... - feleltem halkan.

Albert
Egy leplt terítettem a férfire, hogy miközben vágom a szakállát ne legyen koszos a ruhája. Hozzáértõ kezekkel láttam a munkához.
- Nagyszerûen. - feleltem a kérdésre. - Önök hogy vannak, Mr. Goodmoon?

Rupert:
-Remekül. A lányom már nagyon várja az esküvőjét. Bár én egy kicsit tartok a naptól, hiszen el fog hagyni engem. De hát ez az összes apás lány sorsa nem igaz? - lepleztem vidámsággal a kis rossz érzést, ami megfogant bennem. Persze örültem, hogy Brian lesz az ő férje, hiszen Briant nagyon tisztességes embernek tartottam és tiszteltem őt.

Brian:
-Minden egyes nap azt kívánom, hogy eljöjjön hamar az a nap. - egy rakoncátlan, karmazsinvörös hajtincset a füle mögé simítottam és végigcirógattam az arcát.
- Mert attól a naptól fogva nem kell többé elszakadnom tőled!

Sarah
Lassan az arcom olyan vörös lett, mint a hajam.
- Akkor én leszek a legboldogabb feleség. - mondtam halkan, elmosolyodva.

Albert
- Brian mellett jó sora lesz. - mondtam röviden, miközben folyamatosan dolgoztam.

Rupert:
-Meghiszem azt!-értettem vele egyet, azután témát váltottam.- Nos és te találsz magadhoz való leányt a városban? - kérdezősködtem kedélyesen

Brian:
-Úgy legyen!-fogtam meg a kezét és emeltem az ajkaimhoz, hogy szerelmes csókot leheljek rá

Albert
Fölnéztem a férfi arcára, aztán vissza a kezemben tartott ollóra.
- Nem...Nem igazán foglalkoztam még ezzel. - vallottam be neki.

Rupert:
[...]
Hamarosan a lányom és Brian kijöttek közénk és addigra mi is készen voltunk. Hagytam, hogy elbúcsúzzanak, azután elköszöntem a fivérektől és hazalovagoltam a lányommal együtt. Már jócskán sötét volt. Hamar megvacsoráztunk azután ő is lefeküdt aludni és én elköszöntem tőle éjszakára.

Brian:
Miután Sarah és a jövendőbeli apósom elmentek felsöprögettem és bezártuk a boltot.
Odabenn atyánkkal és anyánkkal együtt megvacsoráltunk és mind elvonultunk a szobánkba és lefeküdtünk aludni.
Hamar elaludtam és az én gyönyörű menyasszonyommal álmodtam.

Albert
Miután Goodmoonék elmentek hamarosan bezártuk a szalont. Hosszú napunk volt, így a vacsora után mind elmentünk lefeküdni.

Carol:
Késő este végeztem a fogadóban, csupán egy hosszú utcán kellett végigsétálnom ahhoz, hogy hazajussak.
Fáradt voltam, a lábam fájt, nem csoda, egész nap a fogadóban dolgoztam. Mrs. Jackson marasztalt, de most haza akartam menni, holnap úgy sem dolgoztam, anyámnak pedig holnap volt a születésnapja, meg akartam lepni még a reggel. Délelőtt még virágot is vettem neki.

A gyilkos (muhahaha, ezt is én viszem :DDDDD)
A lány után mentem. Késő este volt, senki nem volt már az utcákon, csak ő, és én.
Hosszú, hullámos, eperszőke haja hanyagul volt összefogva, pár tincs kiszabadult a kontyból és a hátára és vállára omlott. Hamvas, világos bőre szinte világított a sötétben. Követtem.
Lassan lépkedett, látszott rajta, hogy fáradt. Hamar utolértem. Hátulról átöleltem, kezemet a szájára és orrára tapasztottam, és addig tartottam így, míg már nem mozgott. Ekkor a karomba vettem, és egy kis, sötét utcába vittem. Ott óvatosan letettem a földre, ahogy ott feküdt, békés látványt nyújtott, mintha épp csak aludna...
Először a haját engedtem ki. A zsebemből ki ezüstfésűt vettem elé, megfésültem a lány gyönyörű, selymes haját, majd egy ollót vettem elő. Óvatosan vágtam le, aztán a levágott hajat összekötöttem és egy kis erszénybe tettem.
Lassan és óvatosan levetkőztettem a lányt. Levettem a ruháját, majd a fűzőjét, a cipőjét és a harisnyáját. Egy durva felületű követ vettem elő, és lassan, óvatosan átdörzsöltem vele a hamvas, fehér bőrt. A kosz, az elhalt bőr mind egy kendőbe került, amit a zsebemből vettem elő. Ezt aztán összekötöztem, és betettem a haj mellé.
Fölegyenesedtem. A hold hosszú utat tett meg a tintafekete égbolton. Én is hazaindultam, magam mögött hagyva a gyönyörű leányt, ruháján feküdve, mintha csak egy alvó gyermek lenne, kezében hervadt virágokkal...

/Imádom /

Brian:
Másnap hamar felkeltünk és kinyitottuk a szalont. Nem voltak bejelentve vendégek, ezért én vezettem a boltot John segített és Albert lement a pincébe. Alighanem újra kísérletezik. Én ennek örültem, igazi géniusz volt ilyen téren, és azok, amiket készített mindig nagyon jól fogytak, vitték őket, mint a cukrot.
Épp söprögettem egy kicsit és gondolkodtam azon, hogy mára van-e valami fontos.

Charles:
Reggel, ahogy megbeszéltük. Ellovagoltam Fredericáék házához és bekopogtam hozzájuk. Ismét hoztam egy mezei virág csokrot neki és azt magam előtt tartva álltam meg az ajtójukban.

Rupert:
Másnap sürgöny érkezett a városi tanácstól, hogy azonnal menjek oda. Fogtam a lovamat és azonnal oda is vágtattam. Odalenn a lovat egy szolgálóra bíztam és én gyorsan berohantam a tanácsházba.
-Rupert! Jöjjön!- szólt a tanácsunk vezetője. Mikor közelebb léptem - meglehetősen gyanakvóan -, egy barátom a fülembe súgta
-Rupert, megöltek egy lányt. - különös tekintettel álltam tehát a tanács előtt. A vezetőnk intett, hogy üljünk le és megkezdődött a tanácskozás.
-Ma reggel egy piaci kofa talált rá a fiatal és gyönyörű lányra egy sötét sikátorban anyaszült meztelenül. A haját levágták és valószínűleg megfojtották őt. A bőre viszont feltűnően fényesen és fehéren ragyogott - az államat az öklömmel támaszkodtam, miközben a székem karfájára könyököltem.
-Tudunk még mást?-kérdeztem egyszer csak
-A halottkém még most vizsgálja a lányt...-kezdett bele valaki, én pedig felálltam.
-Hol a lány holtteste? Odamegyek - néztem mereven a tanácsunk vezetőjére, aki bólintott.
-Rendben Rupert, menjen. A kórház pincéjében van, az ötös számú kamrában - elköszöntem tőlük és kiviharzottam az épületből. A kórház csak pár háztömbnyire volt így a lovamat még itt hagytam. Bosszantott, hogy a városunkban ilyesmi is megtörténhet, főleg, hogy nekem is van egy lányom.

Frederica
Másnap reggel már korán fent voltam, hogy elkészüljek mire Charles értem jön. Mikor kopogtak , én mentem ajtót nyitni mivel Audrey és a nagyobbik öcsénk Hugo az üzletbe voltak, a kisebbik öcsém még aludt a szüleink pedig el voltak foglalva a ház körüli teendőkkel.
-Jó reggelt! - mosolyogtam az ajtóban álló fiúra.

A halottkém
Épp a holttestet vizsgáltam, mikor egy ember érkezett a városi tanácstól. Fölnéztem, és levettem a kesztyűmet, amiben dolgoztam.