Jurassic Park

Világleírás:

John Hamond a kilencvenes években megálmodott egy parkot, ahol életre kelti a rég kipusztult őslényeket, hogy az emberek láthassák ezeket a fenséges állatokat a maguk sajátos környezetében.
A Nublar szigeten, amely 120 mérföldre van Costa Rica-tól, létre is hozta ezt a létesítményt, amit Jurassic Parknak nevezett el. Ám még mielőtt megnyithatott volna a nagyközönség előtt, az állatok elszabadultak, emberek haltak meg, így ezzel John belátta, hogy nem érdemes többet Istent játszania.
A sziget éveken keresztül elhagyatottan állt, csupán az ott élő őslények éltek, szaporodtak és fejlődtek. Most mégis, egy Jo Thunder nevű ember, akit még soha, senki nem látott, újra felvette a harcot a természet ellen, és rácsok mögé kényszerítette ezeket az állatokat. A mai technológiával kijavította John hibáit, új épületeket hozott, kibővítette az emberek igényeit. És már nem csak a dinoszauruszok a sztárok a szigeten, hanem több ősemlőst és madarat is életre keltettek. Olyan szakembereket vett fel, akik tökéletesen helyállnak minden helyzetben. Úgy tűnik, a park tökéletesen megfelel ahhoz, hogy a vendégek is benépesítsék. De vajon meddig tart ez az igen instabil béke?

Csoport leírások:

Felügyelők:

Tudósok:

Gondozók :

Vendégek:

Dolgozók:

Városiak:

A parkban előforduló lények:
Nagytestű növényevők


Brachiosauris
Hatalmas testének köszönhetően nem kerülhetett külön kifutóba, de nem is különösebben veszélyes az emberekre nézve, nem úgy mint a környező erdőkre. nem tanácsos a közelükbe menni, de az biztos, h nem fognak felfalni, ha mégis megteszed.

Parasaurolophus
Ezek a gyönyörű dinoszauruszok a szabad kifutóban láthatók. Barátságos lények, de tudni kell, hogy nem kimondottan jó ötlet túl közel menni hozzájuk. 

Triceratops
Saját kifutóval rendelkező hatalmas növényevők. Nem valami barátságosak, csak a gondozókat engedik közel magukhoz, de őket sem mindig.

Diplodocus
Szabad kifutón garázdálkodó dínók, akik a brachiosaurusokhoz hasonlóan szépek, de inkább csak messziről.

Ankylosaurus
Saját kifutóban látható növényevő. Elég nehéz természetű, így nem tanácsos túl közel menni hozzá.

Stegosaurus
Saját kifutós lény, akik szeretnek csak enni, menni, picit aludni, aztán meg még többen enni.



Kistestű növényevők



Pachicephalosaurus
Külön kifutóban látható eme csodás kis jószág. Igen veszélyes tud lenni, így nem hagyhattuk, hogy a szabad kifutóban élje az életét.

Ornithomimus
Nem kimondottan növényevő, de emberre nem ártalmas, rovarokkal és néhány növénnyel táplálkozik. A szabad kifutóban látható.

Gallimimus
A szabad kifutó gyorsasági bajnokai. 



Nagytestű húsevők



T. rex
Erről, gondolom nem kell regélnem, már a neve mindent elmond.

Allosaurus
Igazán falánk húsevő, jobb ha nem kerülünk vele szembe.

Ceratosaurus
Tökéletes vadász, elég nehéz észrevenni a kifutójában, de ha valaki igen türelmes, megláthatja.

Kérésre: Spinosaurus
Erről sem kell ódákat zengnem, szerintem. A névre kattintva megtudhattok pár információt róla. Egyébként neki is van egy szép, saját kis kifutója, amiben megtekinthető.



Kistestű húsevők



Velociraptor
Gondolom erről sem kell sokat infó...

Troodon
Kisebb, mint a velociraptor, de ő is igen jó vadász. Gyors, és halálos; a raptorhoz hasonló sarlószerű karommal rendelkezik.

Herrerasaurus
Fürge gyilkos, de nem túl jó rejtőzködő.

Compsognathus, avagy Compik
Ezek a kis kíváncsi húsevők mindenhol ott vannak. Bárhol feltűnhetnek, kivéve az emberektől zsúfolt helyeken.



 Dilophosaurus
Saját kifutóval rendelkező igen agresszív jószág, nem ajánlott a közelébe menni, mert mérget lövell ki a szájából, amivel megbénítja a zsákmányát. 

Eoraptor
Saját kifutóval rendelkező példány egy négytagú csapatban él és vadászik.

Gavin Seth Lawrence
Az asztal szélén támaszkodtam, és ziháltam már dühömben. Talán még le is izzadtam, pedig csak pár, ismétlem, csak pár istenverte napot voltam távol a kócerájtól! De mi történt? Hát nem összekeverte helyettesem a vendégekről szóló nyilvántartás lapjait az itt élő dögökével? Annyira ügyefogyott volt, hogy míg távol voltam, összerendezte a papírokat, majd elbotlott valahol. Kihullott minden a két mappából, ő meg egybe pakolta őket, amivel még nem lett volna gond. nekem se lett volna kedvem rohadtul térden kúszva válogatni a több ezer irat közt. De hogy mert lazsálni távollétemben? Hogy lehet, hogy rám vár a szétválogatás?
- Mintha elszállt volna valahol! - üvöltöttem most már fogalmam sincs hanyadjára.
- Ugye nem gondolja komolyan, hogy minden rám vár? - kérdezett vissza sértődötten a bőrszoknyát viselő, huszonéves nőszemély.
- Neeem, dehogy! - préseltem ki fogaim közt - Innentől kezdve nem vár magára semmi, mert ki van rúgva! 
- MI?! 
A nő meglepettnek tűnt. Amióta letettem a bőröndjeimet, és leültem vele vitázni pakolás helyett, máshol sem tartottunk, csak annál, mennyire lusta volt elvégezni azt, ami az ő feladata lett volna. Aztán még rám akarta tukmálni. Meg egy fenét!
Világosan elmagyaráztam neki a szerepköreinket. Ő tulajdonképp egy senki, akit én pénzelek. Illetve pénzeltem. 
- Ezt nem mondhatja komolyan! - sipította, mikor látta, hogy előző kérdésére semmit nem válaszoltam.
Csak némán bólogattam, mintegy megerősítve akaratom. Majd hozzátettem hangosan:
- ... és örülhet, hogy nem tépetem szét a park húsevőivel! Mert biztos vagyok abban, hogy például egy T-rex szívesebben fogadná a társaságában! 
Erre az ember mintegy összetörve elsírta magát, felemelkedett az asztalommal szemben lévő székből, és kirohant az ajtón.
Fáradtan, sóhajtozva rogytam le a helyemre. Megtöröltem izzadt homlokom, ezután a titkárnő hangüzenő gombjáért nyúltam:
- Hívja be Huntert! Beszélni akarok vele is, most azonnal!

Leah

- Vigyázat! Balról kerüld! - kiáltottam. Hogy épp mi is történt? A Pachycephalosaurusok közül az egyik elszabadult. Ezért órák óta kergettük a jószágot. Megint zárlatos lett a nyakába ültetett chip. Két kocsi közé próbáltuk közrefogni hogy eltaláljuk a nyugtató lövedékkel. 
- Meg van. - hallottam a rádión. Látszott rajta, hogy a nagy futásban kezd hatni a karpentamin nevű nyugtató. De még mielőtt kidőlt volna még neki szaladdt teljes erejéből a kocsimnak, amitől szétment a teljes eleje, és totálkáros lett. 
- Vigyétek vissza az elkülönítőbe. Hagypihenjen. - mondtam majd egy másik kocsival, a raptorokhoz mert onnan is hívást kaptam. Ott sem volt jobb a helyzet. Próbáltak kiszökni szerencsére kevés sikerrel. 
- Leah a főnök hív. - mondták, bár a fülem botját sem mozdítottam. - Tényleg menned kéne a főnök nagyon dühöng. - tették hozzá. Csak morrantam egyet, majd felkeltem a kamerák elől és kocsiba pattantam.  
 A chipek tényleg kezdenek beválni. És nem utolsó sorban mindig tudom merre vannak a dinók. Ahogy Seth irodájához értem bekopogtam majd be is nyitottam.
- Szevasz. - dobtam le magamat az asztala előtt az egyik kényelmes székre. Lábaimat feltettem az asztal sarkára és kényelmesen elnyújtóztam. A két combomon lévő két nagyobb fegyver táska szíján lazítottam közben.  - A raptorok ma is rakoncátlankodtak. De igazad volt a chip bevált. Egyedül a Pachy - nál van probléma vele - mondtam neki. - Ja amúgy mi van a kis ribi az- az titkárnővel? Nagyon pityergett mikor elrobogott mellettem.

Gavin
Elővettem egy fehér kendőt is, amivel végig kellett törölnöm az arcomat, míg Leah megérkezett. Alaposan leizzasztott a szócsata, hisz igazi paradicsomi környezetből jöttem "haza nemrég! Elmentem Tunéziába egy egész hétre, hogy kiélvezzem a Las Piramides hoteljének kényelmét, a közelben álló tengerparttal egyetemben. Remekül éreztem ott magam. Ellenben ezzel a hellyel, ahol mindennap vitával kezdődött, és vitával ért véget. De hát ez az üzleti élet már csak ilyen: csatákkal teli, ahol vagy megtanul érvényesülni valaki, vagy elbukik. Hmmpf! Nekem ez a legrosszabb rémálmaim közt sem szerepelhet!, gondoltam magamban, mikor sikerült felegyenesednem, majd kitekintenem a mögöttem elterülő hatalmas tájra. A lány akit kérettem, körülbelül ekkor léphetett be az ajtón.
- Üdv, Hunter! - köszöntöttem, félig felé fordulva. Tudhatta: ha így köszöntöm, ott már tényleg komoly problémák merülnek fel.
Némán végighallgattam, míg a legújabb, tudósaink által forradalmasított chipekről hadovál, meg raptorokról, aztán a szemöldököm fájdalmasan rándult, mikor erről a témáról leszállva az előbb távozóra váltott át.
- Igen, én mondtam is, hogy be fog válni! De úgy rémlik, valaki nem akart hinni nekem a múltban. Nem tudod véletlenül ki lehet az? - kérdeztem ártatlanul, majd nagyot sóhajtva visszapillantottam az ablakon át beköszönő világra.
- Oh, akarod mondani volt-titkárnő, ugye? Khm, kettő van egyébként, ebből egy ment el... nem végzett túl jó munkát... ennél többet pedig eszem ágában sincs mondani! - válaszoltam, immár teljesen a lány felé fordulva. Féloldalas vigyorra húztam a szám:
- Nem. Ma más miatt hívtalak.

LEah 

Kicsit felhúztam az egyik szemöldökömet. Még hogy én egyetérteni vele? Már csak a hecc kedvéért sem szoktam igazat adni neki. Bírom mikor feltudom dühíteni. Gondolkodtam majd megcseréltem lábaimat az asztal sarkán kicsit jobban oda ütve, hogy némi sár az asztalára potyogjon. 
- Tudod hogy soha nem értünk egyet. Csak azt mondtam valamilyen szinten jó ötlet, de a láthatatlan kerítés sem tökéletes. Csak azon a téren jó hogy nyomon tudjuk követni a dögöket.  - mondtam és összefogtam addig kiengedett hajamat. Brutálisan meleg volt és még trikóban és rövidnadrágban is meglehetett fulladni. De ettőlsajnos a nyakamon és arcomon lévő sebek is feltűnőbbé váltak. Na igen a bébi raptor is kész gyilkológépek. Gondolkodtam ahogy az egyik vitrin üvegén megpillantottam a tükörképemet. De meg kellett hagyni Seth volt az egyedüli aki képes volt úgy viselkedni velem mintha átlagos lett volna a külsőm. A vendégek a munkások sőt még a saját embereim is féltek a szemembe nézni. Annyi év után is csak a szánalmat látom rajtuk. Bár az idő folyamán inmunis lettem a sajnálatra és a szánalomra. De poénos volt mikor egy újoncka majd összecsinálta magát mikor elősször találkozott velem. Nyugodtan ültem és csak mosolyogtam de az is lelohadt mikor felém fordult és rám nézett. 
- Nem tetszik a vigyorod. Ugye tudod hogy nem viccből hordok fegyvert. Ha kell használom ellened is. - mondtam és összehúztam a szemeimet. Majd megmondta hogy más miatt hívatott.
- Felejtsd is el hogy a titkárnődet fogom játszani. - mondtam fölegyenesedve a székben és rámeredtem.

Gavin
Újra izzadságcseppek lepték el a homlokom, mikor a lány a sáros bakancsáról leverte a koszt, és az a gyönyörű mahagóni asztalomra pottyant. Úgy éreztem magam, mintha a száraz, de kellemes irodai légtérből egy trópusi erdő kellős közepére kerültem volna. Minderről persze nem szóltam egy szót sem, csak a mindent felszelő pillantásom volt tanúbizonyság hangulatomra, ami rosszallóan, s veszélyt sejtetően furakodhatott át az ő lelkivilágán keresztül.
- Neked aztán nincs kreativitásod, sem érzéked ezekhez a dolgokhoz - jelentettem ki magabiztosan - Mert ha így lenne, a csip nem szolgálna kiválóan, a kerítés pedig eltakarná azoknak a dögöknek a látványát, ami a látogatók számára igenis fontos! Tudni kell a szemükkel gondolkodni, ugyanis.
Ismét megtöröltem a homlokom, majd hátrakulcsolt kezekkel kezdtem fel-alá járkálni fekete bőrszékem mellett. Jól esett menet közben rá-rátekinteni az értékes tárgyra, vagy a mögötte elterülő képre, ami nagyrészt a parkot foglalta magába. Azt a remekül működő parkot, amiről tudtam: nélkülem igenis semmi lenne. Ebben pedig nem tudott elbizonytalanítani senki, még Leah sem. Habár a cívódásai néha vitát váltottak ki belőlem, meg apróbb... kétségeket. Természetesen azok jelentéktelen, gátló tényezők. Amiktől meg lehet szabadulni bármikor.
- Igazán? - kérdeztem, majd komikus ábrázattal széttártam karjaimat - Lőjj le az ég szerelmére, és légy a titkárnőm! A legjobb, hogy bátran az lehetsz, mert bár felvetni nem akartam, hasznos ötletnek tartom. Talán kevésbé kritizálnád a terveimet, és megtapasztalnád azt, amit felügyelőként nem igen lehet - vágtam rá, s érdeklődve vártam reakciójára.

Leah

Akár hányszor láttam ezt a pillantását mindig felcsigázott. Tudtam hogy nagyon veszélyes, ember és pont ezt szerettem benne. Imádtam a veszélyt és ő pont megtudta adni nekem amire vágytam. Csak sajnos nehezen viseltem hogy Thunder őt jelölte meg és a saját hülyeségem miatt kissé eltávolodtam tőle. Őt persze ez nem viselte meg. Vagy is nem láttam rajta hogy nagyon bánkódna a dolog miatt. 
- Kösz kihagyom a titkárnősködést, de a kreativitásomat ne becsüld alá. Többféle képen is megtudlak kínozni vagy ölni. Ne feledd nem kell ehhez a pisztolyom. - mondtam és lecsatoltam a fegyvertáskákat, amik hangosan koppantak a földön. - Inkább hagy kérdezzek valamit. Megbántad hogy Thunder a park tulajdonosa, téged tett meg az igazgatónak? - kérdeztem tőle kíváncsian. Majd miután válaszolt újra rá pillantottam. - Mi volt az igazi oka hogy ide hívtál? Régebben nem voltál ilyen komoly. Emlékszem mikor idejöttél, az én csapatomban voltál, mint felügyelő. Mikor az én irodámba jöttél, nem volt ilyen feszült a légkör. Mondhatni tüzesebb volt.

Gavin
Hangosan felröhögtem a "többféleképpen meg tudlak kínozni" kijelentésen. Persze világos volt, hogy egykori főnököm képes lenne rá, elvégre nem éppen egy virágszál. Inkább olyas valaki, mintha titániumból született volna: igen erős, és ölni tudó egyéniség. Nem véletlen kedveltem hát...
- Oh, mire gondoltál pontosan? Esetleg a puszta kezeidre? Nem becsülöm alá sem az eszed, sem a kreativitásod, de ha már ez áll fenn, a kezeidet másra is használhatnád - vetettem fel, majd pimasz vigyor kíséretében a lányt fixíroztam. Kezeim pedig ezzel egy időben a nadrágszíjamhoz csúsztak, mintegy jelként, mire utaltam az előbb.
A nevetést akkor sem hagytam abba, mikor a stukker tartók visszhangozva asztallapot értek. Helyette kiadtam még azt ami bennem volt, végül nagy levegővétellel lecsitítottam magam.
- Megbánni? Miért? Hozz fel valami magyarázatot, mert ezt így nem értem - komolyodtam el a kérdést hallván. Egyáltalán mi ez? Minek tette fel? Ezzel még inkább kétségbe ejtett, csak nem mutattam ki. Ő pedig akármilyen profi is volt, nem is vehette észre.
- Most is tüzes, épp a feszültség miatt, pedig abszolút nincsenek rossz hírek! A profitunk folyamatosan emelkedik, a parkban tartott lények elégedettek. A múltkorihoz képest jelentősen kevés alkalmazottunk halt meg szétmarcangolásban, emelkedtünk a népszerűségi rátán, és így több lett a látogatottság. Ami miatt idehívtalak, csak annyi, hogy.... hallottam, neked köszönhetően kórházba került az egyik felügyelő. Mit csináltál vele, hogy 8 napon túl gyógyulót kapott?

Leah

- Jól tudod mire gondoltam. Ne játszd meg a hülyét. - mondtam morogva. Előző jó hangulatom, oda lett és én nem bírtam vele nevetni. Csak komoran bámultam rá.
- Mit találsz olyan viccesnek? Igen, megbánni. Megbánni hogy ennek az elátkozott helynek az igazgatója lettél. Őszintén, én gyűlölöm ezt a helyet. Talán még emlékszel hogy apám az első parkban halt meg. Hála Hamondnak, és a tulaj ezért nem volt hajlandó engem kinevezni igazgatónak. Tudta hogy első adandó alkalommal bezáratnám a helyet. - mondtam majd újra rá pillantottam. Enyhe tűz villant a szememben mikor a kórházba került felügyelőről beszélt. 
- Ő kereste a bajt. Én csak agresszív vélemény cserét folytattam le vele, hogy miért jobb ha messziről elkerül. Kikezdett velem és pórul járt. - mondtam határozottan. 
- Azt ne mond hogy nem zavarna ha mással látnál együtt. - néztem rá, hisz régen jók voltunk együtt és én tényleg szerettem.

Gavin
- Te meg ne játssz úgy, mintha tudnék a gondolatodból olvasni! - csaptam össze két kezem, és közben zavartan vigyorogtam. Bírtam a lányt, mert tényleg megfogott az ereje. A tűz pedig, ami benne égett... olykor túltett mindenen. Még azon az erőn is.
Csendben megingattam a fejem, az előbb felvett vigyor kíséretében. Azt hiszem nem értettük meg egymást, de előfordultak ilyen pillanatok mindenki életében: pillanatnyi egymás mellett elillanó érzelmek hömpölygő zuhataga, amiből nem egyszerű kitörni. De nem is lehetetlen.
- Nem bánom, mert az üzletnek hála sikeresebbnek érzem magam, mint eddig bármikor! No meg így biztos, hogy egy hamar nem válnak el az útjaink... - válaszoltam, komollyá vált ábrázattal. Ezután nagyot sóhajtottam, elfordulva Leah-tól.
- Hát.. már az az "agresszív véleménycsere" sem volt semmi tőled! Hát még ha együtt lennél valakivel... - a homlokomra csaptam, és ezután nem szóltam semmit. Inkább elharaptam a mondat végét, és a véleményét vártam.

Leah

- Az kéne még nekem hogy képes legyél a gondolataimban olvasni! - mondtam hirtelen. - Lehet nem kirúgnál hanem kivégeznél. - tettem hozzá komolyan. Alá kellett írjam néha tényleg megijedtem tőle, de ő adta számomra azt az éltető adrenalint, amire szükségem volt. Már csak a puszta kisugárzásával. És ami a legrosszabb volt egyre többet akartam. Mikor úgy döntöttem, hogy jó ideig kerülni fogom, teljesen olyan lettem mint egy drogos aki önként próbált leszokni a hőn áhított heroinról. De nem bírtam már tovább. 
- Mindig csak az üzlet igaz? - ingattam meg a fejemet. Ezt az oldalát nagyon utáltam.Mindig csak a pénz és a profit. Jobb szerettem azokat az időket, még az én csapatomba dolgozott. De mikor egyenrangú pozícióba került velem, tudtam már nem sokáig marad mellettem. 
- Igen mondhatni én voltam az utolsó aki szerencsétlenül járt. Utánam már csak kisebb balesetek történtek. És amúgy is mi a bajod az agresszív véleménycserével? Régen szeretted alkalmazni. - vontam vállat de láttam rajta hogy ő is megkomolyodott. Mikor elfordult én csak mellé álltam, és én is kibámultam az ablakon. 
- Miért mi lenne ha valaki mással lennék? - kérdeztem tőle komolyan majd rá pillantottam. Majd két fejjel magasabb volt nálam így fel kellett néznem rá. 
- Tudhatnád hogy mással nem bírnék együtt lenni. Mindenki más fél tőlem, vagy épp undorodik a sebhelyeimtől. Azt nem értem te hogy nem undorodsz tőlem. hisz én saját magamtól képes vagyok rosszul lenni. - mondtam ahogy az ablaknak vetettem a hátam és őt figyeltem. Közben a nyakkendőjével babráltam.

Gavin
Értetlenül felvontam egyik szemöldököm.
- Már miért akarnálak kivégezni? - kérdeztem, mert furcsállottam a megjegyzését. Nem tettem volna meg akkor sem, ha fegyvert fognának a fejemhez! Ahhoz a lány sokat jelentett, túlságosan is. Bár erről nem feltétlen akartam beszélgetni vele, azonban ha már felvetült, félig belekezdtem, félig meg hagytam, hogy a feje megteljen az üzletért buzuló, pénzéhes férfi ideájával. Addig is tudtam gondolkodni azon, hogy miképp magyarázom ki magam a helyzetből. Ezért sóhajtva vállat rántottam.
- Rád hagyom, mit gondolsz rólam ebből az irányból nézve - vetettem oda, majd elhallgattam, míg Leah tovább beszélt. Bólogattam a szavaira. 
- Naa, most is szeretem! Csak éppenséggel volt egy paparazzo a közelben, aki eredetileg a készülő újdonságokról akart híreket kiszivárogtatni, és mielőtt meglépett volna, elcsípte a jeleneted. Készített néhány képet, néhány őr pedig kiszúrta, majd elkapta. Nekem pedig az a bajom, hogy ez ront mindannyiunk nevén. Vagy te szeretsz előnytelen fotókon szerepelni? 
Odaléptem hozzá. A szívem a torkomban dobogott. Ha tehettem volna, kihányom, egyenesen a lányt célba véve, hogy utána annyival könnyebbnek érezzem magam. Milyen kár, hogy nem lehetséges! 
A szemeibe néztem.
- Talán annak a "másnak" nem lenne töke. Vagy állása - pislogtam zavartan, miközben a babrálgatást figyeltem - Én szépnek tartalak.

Leah

Mikor megkérdezte miért végezne ki én csak oldalra pillantottam és megvakartam a tarkómat.
- Hagyjuk ez inkább. - mondtam zavartan majd én is csak vállat vontam. Majd kikerekedtek a szemeim mikor a fotósról beszélt. 
- MÍÍÍÍ? A fenébe, ezt nem hiszem el. Azt hiszem az embereimet szigorúbban kell ellenőriznem. - mondtam mérgesen. - Végül akkor elkaptátok? - kérdeztem tőle. Lehet nem érdekelt a park de az INGEN miatt nem engedhettem meg hogy kiskaput találjanak miattam a védelmi rendszerünkön. De mikor közelebb lépett hozzám kissé megakadt a lélegzetem. 
- Megnyugodhatsz Casanova nincs más a láthatáron. Ezek közül egyiket sem engedném a közelembe. Az INGEN csahos kutyáiról meg nem is beszélve. Egyik sem ér fel hozzád. - mondtam határozottan. Mikor azt mondta hogy szépnek talál, majdnem a röhögőgörcs kapott el. 
-Ezt nem mondhatod komolyan. Engem?  - mondtam és továbbra is a nyakkendőjével játszadoztam.

Ian

Alig néhány perce érkeztem a szigetre. Rengetegen voltak a turisták, és hát eléggé kilógtam a sorból, fekete öltönyömben, de nem is üdülni jöttem. Szerettem ide járni és alig vártam hogy újra találkozzak, a park igazgatójával és a főfelügyelőjével. Szerettem Leah reakcióit. Olyan tüzes volt és imádtam, mikor dühös. Rendkívüli jellem volt és a még a külseje is egyedi. Egyáltalán nem zavartak a sebhelyei. Különlegessé tették őt. Mikor megláttam az egyik felügyelőt, akit kiküldtek értem. 
- Üdv, elvinne az igazgatóhoz? - kérdeztem, ahogy kezet fogtunk.
- Persze, kérem jöjjön. - monda és a kocsihoz vezetett, majd elvitt a központi épülethez. Onnan már jól ismertem a járást. Elég sokat jártam ellenőrizni őket, de Leah mindig kihúzta őket a bajból és eddig nem sikerült lecsapni a parkra. Az INGEN, kezdett morcos lenni. Valahogy magam mellé kéne állítani azt a nőt. És nem lenne rossza ha végre magam mellett tuhatnám. Egy ilyen különleges nő sokat segíthetne nekem. Gondolkodtam ahogy a titkárnő asztalához léptem.
- Tündérkém bejelentene, az igazgatónál? Mr. Ballisarió, vagyok az INGEN vállalattól. - mondtam egy kedves mosollyal.

Gavin
Huncut vigyorra húzott szájjal tekintettem Leah-ra.
- Kár, mert nem végeztelek volna ki egyébként sem, ellenben nem állnának rosszul rajtad a bilincsek - csipkelődtem a magam sajátos, perverz humorát kihasználva Szerettem így tenni, mert feldobta a hangulatot, és megmutatta, hogy nem vagyok az a faarcú öregember, akinek időközben elkeresztelt néhány dolgozó.
- Elkaptuk, de az őriztetést osztom én is! Szóval megkérem pár emberünket is.. hátha tudnak segíteni azon kívül, hogy lazsálnak! - sóhajtottam fel, majd alig észrevehetően megcsóváltam a fejem. Csak több ilyen ne legyen...
Míg tovább játszadozott a nyakkendőmmel, elhallgattam. Pillantásom lassan a kezére csúszott, majd a mellkasán át az arcáig. Ahol a szemeit kémleltem újra.
Komoly tekintettel sugalltam, hogy komolyan gondoltam, amit mondtam. Arra pedig egyenesen büszke voltam, hogy itt lehettünk ketten, csendben és nyu-... 
- A francba már! - kiáltottam fel, mikor a titkárnőt velem összekötő hívókütyü már hatvanadjára jelzett hívást.
- Ne haragudj - mondtam, és odaléptem az asztalhoz. Egy gombot megnyomva beleüvöltöttem a kagylóba.
- Aha. Aha... AHA! Khm.... rendben van. Feljöhet, de mondja meg neki, hogy ne rabolja sokáig az időmet! - tettem hozzá, majd miután kiszállt a nő, Leah-hoz fordultam.
- Jön egy bizonyos emberke. Kettőt találhatsz ki az! Én mg remélem nem zavar sokáig! Ha igen, elhajtom a fenébe.

Leah

- Bilincsek? Hmm nem is rossz ötelt, de jobban tetszene rajtad. - mondtam én is huncut vigyorral. Rég éreztem ezt a tüzet. Majd mikor mondta hogy elkapták a lesifotóst csak megnyugodva bólintottam. De továbbra is a nyakkendőjével játszadoztam. Ahogy az ujjaim közt tekergettem sikerült kilazítanom és ahogy közelebb léptem hozzá sikerült kioldanom azt. Nagyon komoly volt a tekintete, és ebből tudtam hogy komolyan gondolta amit mondott aminek nagyon örültem. Egyik kezemet a kigombolt zakója alatt a hátára csúsztattam, és úgy léptem még közelebb hogy testünk már összeért. Már épp lábujjhegyre álltam hogy megcsókoljam, de már nem bírta elviselni a kütyü hangját.
- Semmi baj. - mondtam bár nem örültem neki. Mikor újra felém fordult, szinte meghűlt ereimben a vér.
- Az nem lehet. Már megint itt van? - morogtam és azonnal felkaptam fegyvereimet az asztalról, és visszacsatoltam őket combjaimra, majd Sethre néztem. Oda léptem hozzá és újra megkötöttem a a nyakkendőjét. 
- Ha bármit beszól Ballisario akkor biztos hogy kinyírom. - figyelmeztettem előre hogy ne lepődjön meg. Nagyon utáltam azt a férfit és biztos voltam benne hogy ő is így van vele.

Ian

- Bemehet az igazgatóhoz. - mondta a titkárnő, mire csak rákacsintottam, és ha jól láttam elpirult de nem foglalkoztam vele. Jobban érdekelt hogy Leah ott van e bent. Kopogás nélkül nyitottam be az ajtón és nem tetszett amit láttam. Mindketten az ablak előtt álltak, egymással szemben.
- Remélem megzavartam valamit. - mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót. Közelebb léptem az irodában lévő bőrkanapéhoz, és kényelmesen elhelyezkedtem. 
- Nos, öröm titeket újra látni. Csak szólok hogy az INGEN nincs megelégedve az új igazgató makacsságával. Szeretnének egy kicsit több teret a parkban. - mondtam kertelés nélkül.

Gavin
- Miért pont rajtam? Általában a nőt szokás ágyhoz bilincselni, csak azért kérdezem - mondtam, majd elnevettem magam. Közben árgus szemekkel követtem a kézmozdulatait. Fürgék voltak az ujjai és precízek, ezért már attól feldobódtam, hogy ilyen fürgén meg profi módon szétbontotta a nyakkendőm. Aztán valahogy a zakóm is kisebbé vállt, és kigombolódott... csakúgy.
A hátamat érő érintés kissé fagyos volt, de nem rossz értelemben. Igazából erre egy remek megjegyzésem volt, amit nem féltem bevetni.
- Húha! Hideg a kezed. Ez tudod mit jelent? - vártam, hogy visszakérdezzen, és ha megtette, ha nem, meg is válaszoltam a kérdést:
- Azt, hogy jó vagy az ágyban! - nevettem újra. Ahogy közben őt néztem, sokkalta nyugodtabbnak éreztem magam. Mármint nem olyan mértékben! De... kevésbé akartam másokat kinyírni. Ezt már haladásnak éreztem.
Egészen addig ki is tartott ez, míg a hívó eszköz fel nem bosszantott. Ekkor megbontottam a kapcsolatot kettőnk közt, és kis híján gyökeret vertek a lábaim a tetű nevének bejelentésekor.
- Csak nyugodtan! Annyi a lényeg, hogy nekem jusson a végső lépés, rendben? - vigyorogtam rá, míg léptek nem közeledtek. Ezek felhangosodtak, majd belépett az ajtón a seggf-.. khm, ügyfél.
- Rendben! - egyeztem bele habozás nélkül... persze, kérdés melyik részébe - A tied lehet a ragadozók trágyadombja... ha meg tudod közelíteni őket. Tudod, mostanság kicsit forrófejűek. És az olyan nagy egójú üzletemberekért van oda, mint te - jegyezte meg élesen, lenéző pillantásokkal körítve.

Leah

- De én nem vagyok átlagos nő. - mondtam vidáman és a szemeit figyeltem miközben elkezdtem kicsomagolni az '' ajándékomat''. Gyorsan kioldottam a nyakkendőjét.
- Mintha ezt már tárgyaltuk volna egyszer. Mondjuk akkor kényelmesebb volt a helyszín. - válaszoltam felhúzott szemöldökkel. Majd jött a hívó eszköz, és az a nyomorult. 
- Még mit nem! - válaszoltam mikor az ügyvéd beszélt. - Az INGEN nem fog több részhez jutni. Addig nem még itt vagyok! - mondtam határozottan, de úgy nehéz volt annak maradni, miután Seth is megszólalt. 
- Hagy én dobjam be a T-rexhez. - néztem Ballisarióra az ujjaimat ropogtatva. Szívesen megtettem volna, elkönyveltük volna szimpla üzemi balesetnek. És már viszketett a tenyerem. 

Ian

Miután leültem elmondtam nekik miért jöttem, mire nem csalódtam Leahben. Azonnal hozta a formáját. 
- Ugyan kedvesem, ne légy ilyen makacs. Az INGEN nem olyan rossz. Sőt ott jobb helyed lenne. Jobb körülmények jobb fizetés, és mellettem többre vihetnéd. - mondtam neki mire Lawrencre néztem. - Érdekes ajánlat, de nem erre gondoltam. Azt megtarthatod Lawrence. Én inkább az új dinóra gondoltam. A hüllő álltal hozott profit minimum ötven százalékát kérjük. - mondtam, majd nagyot nyeltem mikor Leah az ujjait ropogtatta amikor arról beszélt ő akar bedobni a T-rexhez.  - Csak nem vagy ilyen szívtelen hogy egy csodálódat, a ragadozók elé vetnéd. - mondtam és reméltem hogy tréfál, bár nem úgy ismertem meg őt.

Gavin
- Oké, ebben egyetértünk! - kacsintottam rá még utoljára, ezután szembenéztem a magát végzetemnek hívő idiótával. 
Szokásához híven mintegy "jó" modorral köszöntve helyet foglalt az egyik legértékesebb bútordarabomon, majd a tárgyra térve elmondta, mire fájna a foga.
Kedvesen felajánlottam azt, amit hozzá a legjobban illőnek véltem, mert tény, hogy a logikája nem érhetett fel az enyémhez! Sem a töke, még ha látszólag szembe is mert velem nézni.
Leah ujj ropogtatásai viszont láthatóak aggasztották őt.
Rákezdtem én is, kicsit hangosabban és ijesztőbben.
- Csak nyugodtan! Én pedig jegyzőkönyvet írok üzemi balesetnek. Mit szólsz hozzá? - tekintettem rá hivatalosabb, komorabb énemmel, ámbár humoromat megőriztem még így is.
Ha nem a cinizmusomat. Hehehe.
- Tudom, mire akarsz kimenni - kezdtem bele türelmesen, majd felemeltem a hangom - De te NEM fogod megkapni azt, amiért csakúgy se szó, se beszéd bejöttél! Kinek képzeled te magad? Az atyaúristennek? Mert hogy ennél a vállalkozásnál a kis ujjamig nem érsz fel, az biztos!
 Leah-tól pedig tartsd távol magad! Nem megy, mert itt tartja őt a hűsége, és a szerződése. Te pedig egyiket se leszel képes megtörni - indulatos mozdulatokkal fejeztem be mondandóm, ezután az ajtó fele mutattam.
- Javaslom, hogy takarodj ki azon az ajtót, és soha többet ne gyere ide, különben az őrökkel magam dobatlak a T-rexek közé! Egyébként is éhesek. Utána hálás lehetnél. Gyors halálod lenne.

Leah

Csak nyugodtan hallgattam a háttérből a két férfi beszélgetését, de folyamatosan figyeltem, ha közbe kéne lépni. A szokásos köreiket futották, amiből jobb szerettem kimaradni. De hirtelen felkaptam a fejemet mikor Seth rólam beszélt. 
Nem a szerződés te bolond. Csak is te. Gondoltam magamban, majd Ballisarióra pillantottam. 

Ian

- Ugye tudod hogy nem érdemes, velem kezdened Lawrence. Nagy bajba kerülhetsz ha fenyegetni mersz. - mondtam és felkeltem a kanapéról. Megigazítottam a nyakkendőmet, és rájuk néztem. Hallani fogtok még az a cégről. És ne vedd olyan biztosra hogy Leah nem fog mellénk állni. Megvannak a módszereink. - mondtam és csak biccentettem majd elhagytam az irodát, alaposan bevágtam magam mögött az ajtót.

Gavin
- Ki kezdett kivel, Balliszaurusz? - kérdeztem gúnyosan, majd vigyorogva figyeltem, ahogy felemelte nagy seggét a kedvenc kanapémról. Akkor is vigyorogtam, mikor felénk nézett. Sőt!
Előrébb léptem, és kissé oldalra, hogy eltakarjam előle Leah-t, majd integettem is.
- Nekünk is, elhiteted! - mondtam köszönésképp, majd mikor lelépett, kicsivel könnyebb lélekkel fordultam vissza a lányhoz.
- Egyelőre elment... - sóhajtottam. De tudom, hogy vissza fog jönni, és ez aggasztó. Lehúzni azonban nem fog tudni. Nem engedem!

Leah

Az megszokott volt tőlem hogy dührohamot kapok ha fenyegettek. De az nem hogy féltem volna. Simán a legnagyobb ragadozókat, is levadásztam ha kellett. De most Ian szavai megrémítettek.Kezeimet ökölbe kellett szorítanom, hogy ne remegjek. Csak akkor sikerült erőt venni magamon mikor Seth felém fordult. 
- Úgy civakodtok mint két kiskölyök a homokozóban. - mondtam ahogy keresztbe fontam karjaimat mellem alatt és kissé elfordítottam a fejemet. Igen mellette képes voltam erős maradni. De mindent bele kellett adnom, hisz soha nem voltam olyan erős mint amilyennek mutattam magam. Mondhatni olyan voltam mint egy macska. Ha megrémül felfújja magát és borzolja a szőrét, hogy nagyobbnak s félelmetesebbnek látsszon. És ha Seth nem volt velem én is ilyen voltam. De az sem volt jó hogy ennyire rá támaszkodtam. Elvégre nem lehet mindig mellettem. 
- Most mi lesz? Hogy itt van egy percre sem lankadhat a figyelmünk. - mondtam határozottan és kinéztem az ablakon, mintha úgy láthatnám mit tervez az a féreg.

Gavin
Szerettem volna úgy nevetni, mintha Leah egy jó poént dobott volna fel. Valami frappánsat is válaszoltam volna, hogy "Persze, de nálam van a homokozó lapát!". Ehelyett bámultam őt némán, mert az a szemét elérte már, amit akart: kissé fagyos lett köztünk a levegő.
Némán átkaroltam a lányt, államat a fejére hajtva, és beszívtam az illatát. Úgy festettem, mint valami lánc "dohányos" ürge, akit ez éltet.
- Nehéz eset, annyi biztos. Szerintem az orvosa is lemondott róla - mondtam vicceskedve, hátha ezzel enyhíthettem a helyzet súlyosságán.
- De legyen bármi, nem hagyjuk, hogy nyerjen. Épp ellenkezőleg: megakadályozzuk a piszkos terveiben, és ügyelünk arra, hogy ne legyen túlhajszolás. Elvégre.. te sem tudnál kimerülten harcolni, Cica.
Azzal magam felé fordítottam őt, és lágyan megcsókoltam,

Leah

Örültem mikor magához ölelt. Biztonságot nyújtott nekem, minden egyes érintése. Halkan felkacagtam a viccelődésére, de nem tudtam felhőtlenül örülni.
- Semmiképp nem téveszthetjük szem elől. Bármi is a valódi célja nem hagyhatjuk hogy véghez vigye a tervét akár mi is az. - mondtam, és nem értettem miért ilyen nyugodt. Túlhajszolás? Ugyan az enyhe kifejezés amit az embereim kapni fognak ha szem elől tévesztik. Majd Seth megcsókolt ami nagyon is jól esett. Mikor megszakítottuk a csókot a szemébe nézve megragadtam zakója gallérját. 
- Vigyázz Seth ez a cica karmol is. - mondtam neki és most én csókoltam meg, de sokkal szenvedélyesebben. Szorosan simultam hozzá és ahogy nyaka köré fontam karjaimat gyengéden a hajába túrtam.

Gavin
- Egy hullán hosszon vagyunk - suttogtam még a csók előtt, majd belevetettük egymást a másik ajkainak ízlelgetésébe. 
Leah-é olyan volt, mint a kaktusz: kívül nagyon szúrt, de ha hozzájutottál a belsejéhez, az bársonyosabbnak tűnt a selyemnél is.
Miután a kellemes pillanat megszakadt, a lány olyat mondott, amivel végleg felkorbácsolt. Egy perc sem kellett hozzá, csupán jól elvetett szavak. Nem tudtam eldönteni, ez nyerő -e, vagy sem, de aztán rájöttem, hogy nem is különösebben zaklat fel a téma.
- Meow, grrrr! - kacsintottam rá macskahangok közepette, s viszonoztam az előzőnél parázslóbb csókot.
Kezeim közben dongó derekára tévedtek, amik közelebb szorították őt hozzám. Akartam, hogy érezze a testem alján, s egyben a közepén lévő férfiasságot, ami a koronája volt a nememnek, és egy nem mindenkinek fent tartott... díj a másik nem tagjainak.

Leah

Valahogy Sethnek ez a stílus is jól állt. Bármit is csinált abban mindig is nagyon jó volt. Hirtelen a derekamra rakta a kezeit és úgy húzott magához közelebb. Imádtam mikor ilyen volt. Teljesen felkorbácsolta az idegeimet. 
- Ennyire azért nem kell átmenni macskába. A kis cicás viselkedés nem áll jól neked. - mondtam ahogy kicsit hátrébb húzódtam tőle és az asztalnak támaszkodtam, és egyik kezemmel az asztalba beépített irányító felülettel babráltam. Sikerült bezárnom az ajtót, hogy senki ne zavarjon minket. És elsötétítettem, a hatalmas ablakokat így már csak félhomályvolt az irodában.

Gavin
- De igeeen! - színleltem sértődést, mikor megkaptam, hogy a cicás stílus nem áll jól nekem. Szerettem Leah idegein táncolni vele.
- Csak az nem mindegy, melyik formáját veszem igénybe épp - tettem hozzá rövid szünet után. A mondat végére a hangom erősebbé vált, mintha a bennem szunnyadó kis macska tigrissé formálódott át volna, és elborította volna a testemet.
Tény, hogy valami ezekben a pillanatokban úrrá lett rajtam. Míg a lányka épp az asztallal bíbelődött, ösztönösen a nyakára tapasztottam a szám, majd finoman végigszántottam. Ezután gyengéd harapdálásba váltottam át, kiélve minden egyes momentumot, amikor selymes bőre a fogaim közé került.
Az eluralkodó félhomály pedig csak tovább erősített bennem mindent...

Leah

Csak elmosolyodtam, mikor bevágta a sértődést. De mikor a hangja megváltozott felcsillant a szemem. 
- Na, ezt már szeretem. - mondtam majd azzal foglalatoskodtam, hogy bezárjam az ajtót és félhomályt csináljak. De ezt Seth kicsit megnehezítette, mikor a nyakamat kezdte csókolgatni és harapdálni. 
- Te aztán nem könnyíted meg a dolgomat. - mondtam szinte suttogva mert nem könnyítette meg a dolgomat. Imádtam mikor ilyen volt. Egyszerre félelmetes és izgató.

Gavin
Mosolygásra futotta tőlem két csók közt, és tovább folytatódott a harapdálás. Nem csináltam hosszú ideig, sem nagy erővel, mert nem akartam feltűnően nyomot hagyni a bőrén.
Áttértem az álla alatti, feszes területre, majd lecsúsztam a mellkasáig, és közben ösztönösen bontogattam kezeimmel a felső ruházatát. Kifejezetten zavart ott, ahol őt érni akartam.
Aztán befurakodtam a mellei közé. Fejemet ide-oda mozgatva, nyelvemmel korbácsoltam őt - na meg a hangulatot egyre feljebb, s feljebb!

Leah

Egyre hevesebben vert a szívem és szaporábban vettem a levegőt, kegyetlen játékától. Minden pillanattal egyre  szenvedélyesebb lett. 
- Seth... - nyögtem hátába kapaszkodva, hisz hihetetlen volt játéka. - ... Hiányoztál. - mondtam zihálva vállára borulva ahogy hátát simogattam a zakó alatt.

Seth
- Mhhhm... - nyögtem valamit. Igaz, szóban ez minden volt, csak bőnek nevezhető reakció nem. De a tetteim szerintem mindent elmondtak rólam: nekem is hiányoztál. Élvezem veled az együttlétet. Forró a hangulat, és az vagy te is.
Lassan lejjebb haladtam a hasa mentén, és kigomboltam a nadrágját. Egyértelműen lángra lobbant valami, ami aztán futótűzként terjedt.

Leah

Félő volt hogy valami spontán kigyullad körülöttünk, hisz a szenvedély lángjai tomboltak körülöttünk. Mindig is ilyenek voltunk és hosszú ideje eltávolodtunk egymástól. De végre újra egymáséi lehettünk. Észre sem vettem és lerángatta egy pillanat alatt a nadrágomat. Így már fehérneműben feszítettem az asztalon. A régi sebhelyek ellett még volt néhány friss seb és még jó néhány gyógyuló félben lévő ami rózsaszínes volt a felszíne és még kissé érzékenyek voltak. Erős bizsergés futott rajtam végig mikor végigcsókolgatott és a hegekhez ért.  Ziháltam és reszkettem pedig alig ért hozzám még.