Freedom city

Ross:
- Igaz, de most legalább együtt lehetünk - jelentettem ki boldogan, viszonozva a lágy, ugyanakkor heves csókot.

Bella
Örültem hogy Ő velem van. Nélküle már nem bírnám elképzelni az életem. Ha Ő nem lenne fölöslegesnek érezném az életem.
-Ti vagytok a legfontosabbak az életemben. Nélkületek sehol sem lennék.-mondtam hallványan mosolyogva, rá.

Ross:
Oooh, ez aranyos volt tőle! Elmosolyodtam, jól esett hallani, amit mondott.
- Én is pont így érzek - vallottam be, bár tudtam, hogy már tudja és talán az őrületbe is kergettem vele. Nem győztem elmondani, hogy nagyon szeretem mindkettejüket, s akár az életemet is odaadnám értük.
- Nekem meg ti vagytok a legfontosabbak - néztem rá csillogó szemekkel. Nem a vágy miatt voltak ilyenek, hanem a hirtelen túlcsorduló szeretet miatt.

Bella
Kedvesen mosolyogtam, rá mert örültem akár hányszor ezt mondja.
-Szeretlek. -Csókoltam meg. Imádtam ezeket a nyugodtt kis pillanatokat. Csak mi ketten voltunk.
-Na megmaszírozzalak vagy más ötdted van?-kérdeztem mosolyogva.

Ross:
- Én is téged - mondtam szelíden, továbbra is szemeibe nézve.
- Masszírozz nyugodtan, rád bízom magam - jelentettem ki boldogan.

Aeron:
Felbotorkáltam a lépcsőn és kopogás nélkül benyitottam Vicky szobájába.

Vicky
Amikor valaki benyitott, lassan odafordultam és mikor tudatosult bennem hogy Aeron az, nyeltem egyet és akaratlanul is még jobban összekuporodtam.

Aeron:
Enyhén rideg tekintettel mértem végig Vick-t, aztán csak szimplán odahúztam az ágyához egy széket és karba tettem a kezem.
-Na szóval... hogy is van ez?

Vicky
-Hát...szóval... - motyogtam mert nem tudtam hogy kezdjem el kimagyarázni.

Aeron:
-Hallgatlak. Mert, tudod, ráérek. Ugyanis, ha nem rémlene arra szakítottam időt, hogy együtt DVD-zünk. Szóval mondjad. Csak úgy dúskálunk az időben. -dőltem hátra a széken.

Vicky
Elfordítottam a fejem.
-De nem tudom mit mondjak, Aeron. Mindent tudsz, mire vagy még kíváncsi? - kérdeztem halkan, kicsit rekedt hangon.

Aeron:
-Csak hallani akarom a te szádból is -morogtam.

Vicky
-Rendben. -néztem rá újra majd nagy nehezen felültem bár így szédültem -Figyelj! Tudom hogy mit tett aEdward és azt is tudom hogy rohadtul nem kéne egy ennyivel idősebb sráccal kavarnom de nem tehetek róla. Beleszerettem, érted? És tudom hogy most valami olyasmit gondolsz hogy csak a levegőbe beszélek vagy hogy nem is tudom mi az hogy szerelem de sajnos nincs igazad. - mondtam végül.

Aeron:
-Nem, Victoria, neked fogalmad sincs a szerelemről. -közöltem vele nyersen. -Hány barátod volt eddig? Egy? Kettő? Nem tudhatod, ki az igazi. Az meg egy teljesen különálló kérdés, hogy ez, amit Eddie-vel műveltek törvényellenes.

Graceful írta:Ross:
- Én is téged - mondtam szelíden, továbbra is szemeibe nézve.
- Masszírozz nyugodtan, rád bízom magam - jelentettem ki boldogan.

Bella
-Akkor vedd le az inged, és dőlj le. -Mosolyogtam, rá. Tényleg nagyon feszült. Néha elgondolkodom hogy vajon van amit nem mond el a munkával kapcsolatban? Vagy valami más az oka?

Ross:
Némám bólintottam, majd megtettem, amire megkért. Kigomboltam, levettem az inget, ezután félre dobtam. Néha tényleg feszült voltam, de ez valójában csak az érzéseim miatt fordultak elő. Elég labilis a hangulatom, azt hiszem ez váltja ki annyiszor ezt a kellemetlen dolgot. Ami meg a munkát illeti, mindig mindent elmondtam, őszintén.

Bella
Mikor ledőlt az ágyra, a csípőjére ültem. Majd elkezdtem a vállait maszírozni.
-Nagyon feszült vagy. Történt valami odabenn? -Kérdeztem, ahogy maszíroztam. Nem hittem hogy bármit is elhallgatna, még is adódtam érte. Nem lehetett könnyű ilyen fiatalon, a rendőrség parancsnokának, lenni. Nem beszélve arról, hogy még rám és Brandonra is vigyáznia kellett.

Vicky
-Törvényellenes? - kérdeztem furcsán. Nem értettem mire gondol.

Ross:
- Nem, szerencsére semmi sem történt - válaszoltam jókedvűen. Persze azt leszámítva, hogy azt a nőt egy kolléga újra megtréfálta, ezúttal skorpiókat szerzett be.

Bella
-Akkor jó. -Válaszoltam, mosolyogva. Ahogy maszíroztam, elgondolkodtam, ahogy a sebhelyére néztem. Nagyot sóhajtottam, mert miattam többször is megsérült. És ezek majdnem az életébe kerültek.

Ross:
- Valami baj van? - kérdeztem halkan, amikor a sebhelyemre - vagyis inkább afelé - nézett.Úgy tűnt, mintha elmerengett volna valamin, reméltem, hogy nem a sérüléseim oka miatt. Tudom, hogy nem ő a hibás, egyszerűen ilyen volt a sors. Ő veszélybe került többször is, én pedig megvédtem, mert szeretem.

Bella
-Nem, semmi baj.-válaszoltam hallkan. Nem akartam hogy folyton miattam aggódjon. Majd rá hasaltam a hátára és úgy hajoltam arcához. Adtam neki egy puszit majd úgy maradtam egy kicsit.
-Valamikor áthívhatnád az unoka tesódat, egy ebédre. -Mondtam, hogy így tereljem a témát.

Ross:
- Át fogom még a héten. Biztosan ráér - vigyorodtam el, majd megcsókoltam őt.

Bella
Örültem a csóknak. Nagyon jó volt. Óvatosan mellé feküdtem, és óvatosan hozzá bújtam.

Ross:
Kedvesen magamhoz öleltem, miközben azon gondolkodtam, mennyire szeretem is őt.

Bella
Homlokomat, mellkasának döntöttem, és mosolyogva húnytam le a szemeimet. Nagyon kellemes volt, így. Minden olyan békés mintha az elmúlt időben nem történt volna semmi, rossz dolog. De tudtam hogy csak magamat ámítom hisz soha nem fogjuk tudni kitörölni az emlékeink közül. Mindíg is kísérteni fog a tudat hogy miattam, majdnem elveszítettem a férfit akit szeretek. De amikor velem van, és átölel, megnyugtat, és egy kis időre elfeledteti velem, a történteket.
-Szeretlek.- mondtam ahogy felnéztem rá. Nagyon szerettdn azokat, a csokibarna szemeket. Mindíg észre vettem hogyha a picire vagy rám néz, akkor milyen vidáman ragyognak.

Ross:
A hátát simogattam. Kiélveztem ezt a nyugodt pillanatot, mikor egyikünk sem szenvedett, a baba pedig mit sem tudott arról, ami velünk megesett. Az, hogy kómába estem, az, hogy előtte szíven találtak, az, hogy letartóztattak okvetlen, míg Bellat elrabolták, mind-mind kellemetlen emlék számomra, bár a másodikra nem igen emlékeztem. Olyan volt, mintha csak átaludtam volna néhány dolgot. Tudom, hogy a rossz emlékek örökre fejünkbe vésődtek, de amíg együtt vagyunk, ezek nem fognak a halálba vinni minket.
- Én is téged - feleltem halkan, majd megcsókoltam. Ahányszor csak velük lehettem, szemem élénk vidámságtól ragyogott.

Bella
Mosolyogva viszonoztam a csókját. Nagyon jól éreztem magam. Béke volt körülöttünk. Homlokomat, mellkasának, döntöttem. Éreztem a szívverését hallottam az egyenletes, légvételeit. Ennyi elég volt ahoz hogy elaludjak.

Ross:
- Ejj te, kicsit feljebb kéne feküdnünk - jegyeztem meg halkan, mikor rájöttem, hogy Bella alszik. Óvatosan felkeltem, a karjaimba vettem, majd lefektettem a helyére és hamarosan én is csatlakoztam hozzá. Felé fordulva átöleltem.

Bella
Nem tudom meddig aludhattam, de akkor már sötét volt. Arra ébredtem hogy a baba figyelőn át meghallottam a kicsi hangját. Óvatosan kicsit, kótyagosan felkeltem és elindultam a gyerekszobába. Mikor bementem felkapcsoltam, a kislámpát, és először átpelenkáztam, a picúrt majd felvettem, és megmelegítettem, a teát. Majd megvártam még elfogadja a cumit. Utánna felalá keztem járkálni a nappaliban.

Ross:
Jó ideig aludhattam, csak akkor keltem fel ismét, mikor feleszméltem arra, hogy Bella nincs mellettem. Ásítozva pattantam k helyemről és mentem a nappaliba.

Bella
Ahogy járkáltam a nappaliban, észre vettem kedvesemet, ahogy kijött.
-Ne haragudj, felébresztettünk? -Kérdeztem, ahogy letettem a cumisüveget, majd a cumit adtam oda a picinek. Megpróbáltam, újra elringatni a picit mert már éjfél is elmúlt.

Ross:
- Nem, nem ébresztettetek fel - mosolyogtam rájuk, ahogy odamentem. Kedvesen megpusziltam a baba fejét, a lányt pedig megcsókoltam.
- Tényleg? Én azt hittem még nincs olyan késő.

Bella
-Először én is azt hittem, de rájöttem, hogy igencsak késő van. -Mosolyogtam, majd leültem a kanapéra. Brandon nem igazán akart vissza aludni, így hosszú éjszakának néztem elébe. -Nyugodtan, menny vissza aludni, mert így fáradt leszel a munkához. Elég ha egyikünk virraszt. -Mondtam mosolyogva. Nem akartam, hogy véletlenül baja legyen.

Ross:
- Nem leszek, most sem vagyok az, mert ez az alvás jól jött. Kipihentem magam! - feleltem vidáman, ahogy leültem mellé.

Bella
-Jó keked. -Mondtam mosolyogva. -Én egyre fáradtabbnak érzem magam. Még mindíg kísértenek a történtek.-mondtam hallkan.

Ross:
- Előfordul az ilyesmi - mondtam halkan. Sajnáltam, engem is kísértettek még a történtek, de mellette mindig nyugodtan tudtam aludni.
- Szerintem idővel mindketten nyugodtabban aludhatunk majd, hiszen már vége - tanakodtam el.

Bella
Vállának dőltem, mert fáradt voltam, de Brandon nem könyörült rajtam.
-Igen, majd csak jobb lesz. -Válaszoltam, ahogy a picit figyeltem. -Jajj, pocok ezzel nem segítesz rajtunk, hogy nem alszol. -Mondtam mire csak ránk mosolygott. -Ez de hosszú éjszaka lesz. -Sóhajtottam nagyot mire még kacarászott a pici.

Ross:
- Pontosan - bólintottam, majd a babára néztem. Egy idő után átvettem, remélve, hogy hamar elalszik.

Bella
Mikor átvette a picurt, kicsit lejebb csúsztam és fejem, vállára hajtottam. Úgy figyeltem, őket. Jó volt látni, őket. A családomat. Képes voltam, megnyugodni, mellettük. Szererelmem és kisfiam, jelentik számomra a világot.

Ross:
Csendes szavakkal próbáltam nyugtatgatni a kicsit, mire végre hajlandó volt elaludni.

Bella
Mosolyogva hallgattam, ahogy a kicsihez beszélt és úgy éreztem, hogy én is kezdek megnyugodni. Ott a kanapén ülve én is sikeresen elaludtam.

Ross:
Óvatosan az ágyba tettem a kicsit, majd kiléptem a szobából, hogy felkapjam Bellat. A hálószobába vonultam, ahol ismételten ágyba fektettem, majd magam is bezuhantam mellé.

Bella
Ahogy csukva volt a szemem, éreztem hogy Ross felemel. Átkaroltam a nyakát hogy megkapaszkodjak.
- Nyugi... ébren...vagyok.-nyöszörögtem de mikor megéreztem a puha meleg ágyat, azonnal visszazuhantam az öntudatlanságba.

Ross:
Még hallottam a mondatot, de reagálni már nem tudtam rá, mert elaludtam. Csak akkor keltem fel újra, mikor a baba felsírt. Rögtön odamentem hozzá, hogy meg tudjam, mire van szüksége.

Bella
Újra csak a baba hangjára ébredtem fel. De mire én felkeltem Ross már átért. Kicsit kómásan utánna mentem.
-Valami baj van?-kérdeztem szinte félálomból.

Ross:
- Szerintem éhes - néztem Bellara.
- De amúgy aludhattál volna nyugodtan, ma úgy is én vagyok soron.

Bella
Adtam neki egy csókot.
-Segítsek valamit, vagy boldogulsz?-kérdeztem. Nem tudom miért, de nagyon fáradtnak éreztem magam.

Ross:
- Boldogulok - csókoltam vissza boldogan.

Bella
-Azért maradjak, vagy visszamenjek?-kérdeztem mosolyogva. Tudtam, hogy jól bánik a picivel. Egyedül a pelenkázást nem szereti, de minden mást nagyon jól csinál.