Harry Potter 8 - Voldemort örököse

Lucien

-Csupán nézőpont kérdése - válaszoltam. Mióta béke van, túl nagy a nyugalom, így nem is történik semmi izgalmas. Időnként úgy éreztem magam, mintha rossz korba születem volna.

Gisele
-Ezt hogy érted? - kérdeztem, kicsit furcsállóan.

Lucien

-Csak úgy, hogy például azok az aurorok, akik korábban az életüket tették fel arra, hogy elfogják a halálfalókat, most unatkoznak - magyaráztam. Ez persze a dolog szebbik része volt, a másikat megtartottam magamnak.

Gisele
-Ez igaz - bólintottam egyet értve. -De én akkor is örülök neki, hogy béke van - tettem hozzá.

Lucien

Mit mondhattam volna erre? Igaz, a békének köszönhető, hogy a dédapám még él és szabad. Talán meglátogathatnám.
-Igen - hagytam rá.

Gisele
Erre biccentettem majd elindultam volna a terembe de aztán eszembe jutott valami.
-A táskám....visszaadod? - kérdeztem félénken a fiút. Na igen, nem lenne hàtrány has nálam lenne a felszerelésem...

Lucien

-Talán úgy gondolod, nincs nálam jó helyen? - döntöm kissé oldalra a fejem.

Gisele
-Dehogynem. Csak.... mármint ......kell a cuccom óràra - makogtam, ismét fülig pirulva. Az előző megszólalásával megint zavarba hozott.

Lucien

-Jól áll neked, mikor elpirulsz - csúszott ki a számon, amitől legszívesebben megátkoztam volna magam. Ez egyáltalán nem szerepelt a terveim között. Nem ebben a formában. - Tessék - nyújtottam át neki a táskáját.

Gisele
Ha lehetséges, még az eddiginél is jobban elpirultam, úgy vettem magamhoz as táskát.
-Kö-köszönöm! - motyogtam majd még csak ott álltam pár màsodpercig és amikor a fiú nem szólt többert, beléptem a terembe és kerestem magamnak egy üres helyet.

Genewieve
Ahogy leértem as bájitaltan teremhez , azonnal bementem és leültem valahova középtájra egy üres padba.

Lucien

Ezúttal a terem hátsó felében foglaltam helyet, bár biztos voltam benne, hogy Piton itt is remekül szemmel tud majd tartani. Innen viszont én is láttam mindenkit. Kíváncsi voltam, ki hogyan dolgozik, miféle képességekkel bír. Közben arra gondoltam, hogy valamikor Lucius is itt főzőcskézett, sőt, maga Piton is. És persze láttam Gisele-t és Gent is.

Gisele
Előpakoltam mindent ami kellhet bájitaltanra majd elővettem egy papírt és elkezdtem rajzolgatni.

Mark:
Az utolsók között értem le a terembe, két másik drumstrang-os sráccal. Már nem volt sok hely, de éppen elegendő volt egyszer végigjártatni a tekintetem a sorok közt ahhoz, hogy megtaláljam a megtaláljam a megfelelőt. Szó nélkül elindultam Geni felé.

Genewieve
Mikor megláttam Markot belépni a terembe, elmosolyodtam. Türelmesen megvártam míg odaér hozzám.
-Szia, Mark! - köszöntem neki vidáman- Hol voltál? Tegnap utolsó óra óta nem láttalak ... - érdeklődtem.

Mark:
Ledobtam magam Geni mellé.
-Ó, csak nem hiányoztam? -vigyorodtam el.

Genewieve
-Ne forgasd ki a szavaimat! - vàgtam rá "felháborodva". Persze teljesen jogos volt most a kérdése és mondhatjuk is hogy hiányzott.

Lucien

Néztem a belépő emberek arcát. Némelyik ismerős volt, némelyik nem; elég terebélyes a családfánk, elég sok vonás visszaköszönt róla. Persze, akadtak olyanok is, akiket még sehol, semmilyen formában nem láttam. Ilyen volt az a fickó is, aki egyenesen Gen mellett foglalt helyet. Ím a rejtély megoldása. Tehát ő az, akit a reggelinél annyira hiányolt; egy magas, fekete hajú srác. Nem tudom, Gen miért van annyira oda érte, én semmi különöset nem vettem rajta észre.
Úgy döntöttem, majd alaposabban is szemügyre veszem.
Vagy inkább most - gondoltam. Piton még nem volt ott, úgyhogy szabadon jöhettem-mehettem; no mintha egyébként meghatottak volna a szabályok. Úgyhogy fogtam magam, és Gis mellé sétáltam.
-Bocsánat, ez nálam maradt - mutattam fel neki a könyvét, amit az előző óra végén felvettem. - Ha gondolod, még megőrizhetem egy darabig.

Gisele
Felnéztem a mellém lépő fiúra.
-Nem kell... rakd csak le - motyogtam zavartan.

Lucien

-Túl tolakodó vagyok? - kérdeztem, miközben ismét a haja mögé bújt. Hogy mi késztetett rá, nem tudom, de felnyúltam, és a füle mögé tűrtem. - Szép hajad van, de nem azzal szeretnék beszélgetni.

Gisele
Most már tényleg totálisan zavarban voltam. Nem tudtam megszólalni, csak a padomat nézve makogtam valamit, rákvörös arccal. Totalement embarrassante - gondoltam.

Lucien

-Rendben - sóhajtottam. Leraktam a könyvét a padra. - Akkor beszéljünk valami másról. Ki az a fekete hajú fickó Genewieve mellett?

Mark:
-Én kérek elnézést -dőltem szórakozottan hátra a széken. -Amúgy én se nagyon láttalak téged.

Gisele
Egy pillanatra Genewieve-ék felé pillantottam. Már megint csak ő érdekli...
-Ő Mark. Durmstrangos - válaszoltam a kérdésre, még mindig Geni-éket nèzve.

Genewieve
-Kerestél? - vigyorogtam a fiúra.

Lucien

Tehát durmstrangos. Alaposabban is megnéztem magamnak a fickót. Nos, második nézésre sem értettem jobban, miért zúgott bele Gen. De ha ő kell neki...
-Óra után szeretnék tőled kérdezni valamit - fordultam vissza Gishez. - Bizalmas dolgot.

Gisele
-Rendben... - válaszoltam halkan és komolyan, egy bólintással nyomatékosítva a szavaimat. Bizalmas....mit jelenthet ez?- kérdeztem magamtól. Nem tudtam gondolni semmire, elképzelésem sem volt róla, mit akarhat.

Lucien

-Mondd csak, Piton mindig késik az órájáról? - kérdeztem az asztalra támaszkodva. - Amennyire ismerem, nem olyannak tűnik, mint aki pontatlan.

Gisele
-Nem szokott késni. Ahhoz valami fontosnak kell történnie hogy Piton ne jöjjön pontosan órára - válaszoltam, a fiúra majd az ajtóra nézve. Tényleg furcsa volt hogy a tanár még nincs itt.

Lucien

-Talán elaludt - nevettem fel halkan. - Éjjel találkoztunk.

Gisele
-Éjjel? - kérdeztem furcsállva. Nem értettem pontosan a dolgot.

Lucien

-Bizony - bólintottam. - Mondjuk úgy, hogy kicsit kitoltam a takarodó idejét. Úgy öt-hat órával.

Gisele
-Oh, már értem. És nem volt belőle baj? - érdeklődtem.

Lucien

-Nos, biztosan levont pár pontot, de amúgy kellemesen elcsevegtünk - mosolyodtam el. - Ha gondolod, egyszer velem tarthatsz. Tőled nem vonhat le pontokat, ahogy büntetőmunkára sem ítélhet, nem igaz?

Gisele
-A büntetőmunkában nem vagyok biztos... és biztos elmondaná Madame Maxime-nak. - visszakoztam. Mindig is példás volt a magaviseletem, nem akartam bajba kerülni, ahogy most sem. Rossz ötletnek tartottam ezt az egészet.

Lucien

-És mit tenne veled Madame Maxime? Kétlem, hogy komolyan megbüntetne, míg itt vagytok, és az sem valószínű, hogy utólag megtenné.

Gisele
-Talán igazad van - láttam be, halványan elmosolyodva.

Lucien

-Ismersz már valamennyire. Tudod, hogy nem vagyok szabálykövető, de még engem sem rúgott ki. Nem igaz?

Gisele
-Ha innen nézzük, valóban teljesen igazad van - bólogattam, majd megadóan sóhajtottam egyet - Legyen, veled megyek egyszer ha valóban ezt szeretnéd.

Lucien

-Alig várom - vigyorodtam el, majd visszamentem a helyemre.

Gisele
A fiú után néztem , de a következő pillanatban újra előre fordultam, mert nyílt a terem ajtaja.

Mark:
-Talán igen, talán nem. Sosem fogod megtudni -ejtettem meg egy önelégült félmosolyt.

Genewieve
-Gonosz vhágy, Márkókhá - ingattam a fejem, teljesen komoly acot vágva.

Mark:
-Ó, valóban így gondolod? -vigyorodtam el, majd automatikusan az ajtó felé pillantottam.

Solina
Másnap vidáman ébredtem és mentem órákra. Nyoma sem volt az elmúlt időben rajtam uralkodó rosszkedvnek. Bűbájtanon szorgosan jegyzeteltem és sokat jelentkeztem ahogy mindig majd bájitaltan előtt kicsit feszengve ültem be a terembe. Tartottam Pitontól, jobban mint általában.

July:
[....]
Másnap picit fáradtabban ébredtem. Szorgosan bújtam a tankönyveket, aztán meg lazításképp valamilyen romantikus könyvet vettem kézbe, a bökkenő csak az volt, hogy egészen belefeledkeztem és emiatt keveset aludtam, aminek meg is lett a hatása. Hajnalban majdnem elestem a saját lábaimban és fordítva vettem fel egy csomó ruhadarabot. Nagy erőfeszítések árán sikerült összeszednem magam, ezután ásítozva kitántorogtam a szobából, a Nagyterem felé.
Bájitaltanon Marcus mellett ültem szokás szerint, s ezúttal Solina is csatlakozott hozzánk, miután odahívtam magunkhoz. Rég beszélgettünk vele egy jót, vagyis én biztosan, ezt pedig mihamarabb pótolandó, megkértem, hogy jöjjön hozzánk, hogy így óra előtt s csevegjünk egy kicsit.
- Valami baj van? - kérdeztem kedvesen, megérintve vállát.

Solina
Mikor July odahívott magukhoz, szívesen csatlakotam.
-Nem. Nincs semmi baj. -válaszoltam a kérdésére, halványan elmosolyodva. Ehheu csak kicsi kellett megerőltetnem magam.

July:
- Biztos? Mintha kicsit ideges lennél - jegyeztem meg fürkésző tekintettel pásztázva arcát. Engem nem lehetett átverni, ha éreztem hogy valakinek valamilyen gondja van, kitartóan kutakodtam egész addig, amíg meg nem kaptam a választ a kérdésemre vagy épp a kijelentéseimre, amikkel általában arra céloztam, hogy biztosan tudom mi a probléma, szóval már nem tudnak mit tagadni, mert ha erősen is próbálkoznak az emberek, a szemükön mindig is látszódni fog.

Solina
-Bájitaltan óra lesz. Ilyenkor mindig ideges vagyok egy kicsit - feleltem a lánynak miközben megvontam a válam.

July:
Most Solina szemeibe nézve kutattam, végül bólintottam.
- Ah, nem csodálom! Piton elég szigorú tanár, bevallom, néha én is tartok tőle, de egyébként meg nem olyan vészes - mondtam. Össze-összerándultam, ha csak rákiáltott valakire, mert akkor a terem zengett és egész biztos kilométerekre is elhallatszott minden szava.
- Ne légy ideges, biztos nem lesz gond! - mosolyogtam rá biztatóan.