Harry Potter 8 - Voldemort örököse

Gisele
-Szerintem jó így, hogy az idejárókkal együtt vagyunk. Nekem semmi bajom ezzel - vontam vállat ahogy elindultunk as folyosón.

Lucien

Mit mondhattam volna erre? Mégsem bírálhattam nyíltan az igazgató döntését.
-Kedveled az ittenieket? Esetleg valaki, aki tetszik... - tudakoltam félmosollyal, bár nem láthatta.

Gisele
-Kedvesek a roxfortosok, bár nem sokat beszéltem velük eddig. - válaszoltam magam elé nézve - És ami azt illeti ... talán van egy roxfortos fiú aki tetszik - tettem hozzá, huncut mosollyal.

Lucien

-Gyanítom, Genewieve miatt - jegyeztem meg félhangosan. - Mesélj csak, hogy néz ki, aki tetszik? - villantottam rá egy mosolyt, újra megcsodálva a haját.

Gisele
-Hát..., nem is tudom. Lehet hogy ismered és félek hogy ráismersz és elmondod neki - feleltem vállat vonva, és közben még mindig ugyanúgy mosooyogtam.

Lucien

-Kinézel belőlem ilyesmit? - húztam fel az orrom, megjátszva a sértődöttet. - Megsértesz.

Gisele
-Nem lehetek elèg óvatos - mondtam, fél szemmel ránézve miközben kicsit megszorítottam a kezét.

Lucien

-Az valóban nem árt - bólintottam komolyan, kicsit elkomorodva. Éreztem a szorítását és viszonoztam. Közben felértünk a földszintre, és már éppen felléptünk volna az első emeletre vezető lépcsőre, amikor lépéseket hallottam.

Perselus:
Épp a folyosón sétáltam visszatérve a holdcsengő-mag gyűjtésből, a gyengélkedőről leérve, az első emeletről levezető lépcsőhöz fordultam, amikor Lucien Malfoy-t és egy Beauxbatons-ös lányt pillantottam meg.
-No lám, randevúzgatnak ezen a holdfényes éjszakán? - szólítottam meg őket.

Lucien

-Úgy valahogy - fordultam hátra. Úgy éreztem, Gisele menekülne, de ismét megszorítottam az ujjait.

Gisele
Egy pillanatra megállt bennem az ütő, mikor a tanár szinte a semmiből előbukkant. Ez volt az amitől féltem, hogy lebukunk. És lám, megtörtént. Valamiért ösztönösen elszaladtam volna, bár az sem túl bölcs döntés, de Lucien megszporította a kezem, így bírva maradásra. Talán jobban is jártam így. Ki tudja...

Lucien

-És ön? Szintén titkos randevún? - tudakoltam fesztelenül. Valamiért egyáltalán nem tartottam ettől az embertől.

Perselus:
-Értékelem a jó humort, de maga koránt sincs abban a helyzetben, hogy viccelődjön - a lányra pillantottam. Alaposan végigmértem őt, riadt volt. - Őszintén sajnálom, hogy ebbe magát is belerángatta, kisasszony... - jegyeztem meg fagyosan.
-Ha nem tudnám, hogy ez leghőbb vágya, Mr. Malfoy, azonnal kicsapatnám.

Gisele
Amikor a tanár hozzám szólt, csak ijedten lesütöttem a szemem és vártam a továbbiakat. Biztos voltam benne hogy nem úszom meg valamilyen büntetés nélkül.

Lucien

Magabiztosan mosolyogtam. Nem tudott csinálni velem semmit, amivel megbüntethetett volna. Szívesen visszavágtam volna, hogy Gisele-t nem kellett kényszerítenem, de kivételesen visszafogtam magam; ami nekem meg sem kottyan, az őt bánthatja.
-Hogy döntött, professzor? A kisasszony már fáradt, épp visszakísértem a klubhelyiségbe.

/a szemedet, a fejedet ha lesütöd akkor régen rossz xD/

/hopp, fáradt vagyok xD kombináltam a "lesütöttem a szemem" és a "lehajtottam a fejem". ...na mindjárt javítomxd/

Perselus:
-Biztos vagyok benne, hogy a kisasszony visszatalál egyedül is, de maga velem jön - feleltem teljesen üres arckifejezést öltve.

Lucien

-Miért ilyen modortalan? - vágtam vissza. - Visszakísérem őt - közöltem ellentmondást nem tűrő hangon, és már hátat is fordítottam neki.

Perselus:
-Azt nem hiszem - elővettem a pálcámat és rászegeztem, a következő pillanatban már fejjel lefele lógott a levegőben. A lány felé fordultam.
-Jobb ha a hálókörletébe megy! De ha fél egyedül elkísérhetem az igazgatónőjéhez...

Gisele
Ijedten kaptam a tekintetem Lucienre, aki hirtelen felrepült a levegőbe és ott lógott fejjel lefelé, majd a tanárra aki ezt művelte vele.
-Inkább felmennék egyedül. - motyogtam alig hallhatóan és egy pillanatig tétovázva álltam még ott majd sarkon fordultam és elindultam.

Lucien

- A családomban sokszor esett szó erről a varázslatról - jegyeztem meg, miután az ingembe dugtam a nyakkendőmet, hogy ne lógjon a képembe. - De tudja, jobb szeretem, ha inkább egy seprűről lógok fejjel lefelé.

Perselus:
-Még megteheti - feleltem, és magamban kimondtam az ellen-varázslatot, amikor a lány már elment. Amikor a fiú ismét két lábbal állt a földön, intettem neki a fejemmel, hogy induljon a klubhelyisége felé.

Lucien

Ezt egész könnyen megúsztam. Pontlevonásra, büntetőmunkára számítottam, de csupán lebegtem pár percig. Eligazgattam a ruhámat, majd kényelmes iramban visszafordultam az alagsor felé.

Perselus:
Tartva a távolságot követtem a  fiút, úgy is arra volt a mi szobánk is. Olyan volt, mintha Draco Malfoyt és James Pottert egybegyúrták volna Sirius Blackkel. Pökhendi, öntelt, beképzelt és arrogáns, de csak egy fiú, és biztosra vettem, hogy komoly helyzetben megfutamodott volna.

/oké akkor másnap, csütörtök/
Perselus:
A csütörtök reggeli bájitaltan órára egy félévi felmérővel készültem nekik, amit két órán át bőven volt idejük megcsinálni.
-A felmérő két részből áll, egy írásbeliből, amit ezen az órán írnak - osztogattam a lapokat - és egy bájital elkészítéséből, amit következő órán csinálnak. Ugyanis sajnálatos módon se Trelawney Professzor, se Vector Professzor nem tudja megtartani az óráját, így ma dupla bájitaltant tartunk. De legalább lesz elég idejük a felmérőre.

Lucien

Nagyot ásítottam. Egyrészt nem sokat aludtam, mert a szokásos útjaim egyikén voltam, másrészt nem éreztem úgy, hogy kihívást jelentene a dolgozat vagy a bájital. Láttam Piton figyelmeztető pillantását, ahogy elém lebegtette a pergament, de nem izgatott; inkább Gisele haját néztem, amit azóta sem változtatott vissza.

/Mi van Gisele hajával? XD/
Perselus:
Nem igazán foglalkoztam a Malfoy-fiú flegma viselkedésével, inkább visszatértem a kedvenc helyemre, az oszlop mellé és sötét tekintetemet végighordoztam a diákokon.
-Kezdhetitek - szóltam, azután csak figyeltem őket, és hallgattam a tollak sercegését a papíron.

Solina
Amikor Piton professzor bejelentette a felmérőt, kicsit izgulni kezdtem, habár mindent megtanultam amit csak lehetett, szinte az egész könyvet kívülről fújtam. Idegesen figyeltem a padomat miközben a tanár a lapokat osztogatta és magamban imádkoztam hogy jól sikerüljön miközben vártam hogy kezdhessük. Mikor aztán utasítást kaptunk rá, felvettem a pennámat és átfutva az első kérdést írni kezdtem. Nem tűnt nehéznek.

Gisele
Egy pillanatra megijedtem a dolgozattól de gyorsan megnyugodtam. Végül is ezekből már írtam felmérőt a Beauxbatons-ben is. Nem okozhat problémát.

Lucien

Az óra közepére már végeztem is. Leitattam a felesleges tintát a pergamenről, összegöngyöltem, aztán lekönyököltem az asztalra, és Gisele haját bámultam. Ott volt előttem egy karnyújtásnyira... Ha akarnám, belemeríthetném az ujjaimat. Végül engedtem a késztetésnek, és megtettem.

Gisele
Néhány feladat alapos fejtörést okozott, de mindenre írtam valami választ. Valahol a dolgozat közepe felé járhattam amikor megéreztem hogy valaki piszkálja a hajamat. Hátrafordultam és értetlenül , kissé kèrdőn néztem Lucienre.

Lucien

Rámosolyogtam, aztán megrándítottam a vállamat, és tovább játszadoztam a hajával.*

Perselus:
-Mr. Malfoy, kíméljen meg és a romantikus interakcióit szünetben hajtsa végre - figyelmeztettem egészen higgadtan a fiút, a pillantásomat tőrként szegezve neki.

Lucien

-Miért zavarja? - néztem fel rá. - Hiszen nem tettem semmi olyasmit, ami az iskola házirendjébe ütközne - feleltem. Örüljön, hogy nem az orra előtt csókoltam meg Gisele-t.

Gisele
Mikor a tanár rászólt Lucienre, összehúztam magam a padban és megpróbáltam a dolgozatra koncentrálni. Megint olyan volt mintha engem is fegyelmeznének pedig most tényleg nem csináltam semmit, nem úgy mint mikor elmentem a fiúval sétálni egyik éjszaka. Mégis rosszul éreztem magam a mostani miatt is, tipikus "erről is én tehetek" érzésem támadt.

Perselus:
Nem foglalkoztam a fiúval, inkább a francia lányhoz fordultam.
-Kisasszony, lenne szíves átülni amoda? - kértem a terem másik végébe mutatva.

Gisele
-Természetesen, tanár úr! - motyogtam majd fülem-farkam behúzva összeszedtem a cuccaimat és átültem a másik helyre, ahova a professzor mutatott.

Lucien

Bosszúsan dőltem hátra, és onnantól kezdve már látványosan unatkoztam. Hogy gyorsabban teljen az idő, ötletszerűen varázsolgattam; egy-két legyet, csak hogy repkedjenek, megbűvöltem a pennám, ami összefirkálta a padot, a tintát pedig a padlóra rázta... Aztán fütyörésztem egy könnyed francia dalocskát.

Perselus:
-Esetleg javasolhatom Flitwick tanár úr iskolai kórusát Mr. Malfoy? - néztem fel már az asztalom mögül.

/ :D:D/

Lucien

-Azt hiszem, az ön baritonja jobban illene oda - válaszoltam könnyedén. - Nem gondolt még rá?

Perselus:
Felálltam és odasétáltam az asztalához.
-Ugyan már, nekem családom van, maga biztosan jobban érezné magát negyvenhárom lány között - feleltem neki elgondolkodva, az asztalra támaszkodva. - De legalább a nőies hangjával sem tűnne ki nagyon, ha már a copf megvan! - párbeszédünk halk kuncogást és sutyorgást váltott ki ezért kénytelen voltam körbenézni.
-Az igazgatónő nem fog örülni, hogyha az egész évfolyam T-t szerez majd bájitaltanból!

Lucien

-Na de professzor! - háborogtam, inkább csak tettetve. - Ha összekötné a haját, önnek is lehetne copfja.

Perselus:
-Nekem nincsenek olyan bájos feminin vonásaim, amihez jól mutatna bármilyen masni - vágtam rá kicsit dühösebben, már kezdett felidegesíteni a fiú arroganciája.

Lucien

-Feminin...? - kérdeztem vissza affektálva, s kényeskedve a fülem mögé igazítottam egy kósza hajtincset. - Miből gondolja?

Gisele
Próbáltam tovább írni a dolgozatomat, de nem tudtam kirekeszteni a fejemből a Lucien és Piton között folyó beszélgetést. Nem értettem, hogy lehet ilyen szemtelen a fiú, nálam már rég kiverte volna a biztosítékot ha a professzor helyében lennék. Lassan már én szégyelltem magam Lucien helyett.

Perselus:
Furcsa gúnyos vigyorra húztam a számat. Ismertem ezt a hanglejtést és az arckifejezést, pont olyan volt, mint ő fiatalon.
-Én ismertem egy varázslót, aki pont olyan volt, mint maga az egyetlen az egész iskolában, aki kék bársonymasnival kötötte össze a hosszú szőke haját. Minden lány oda volt érte, de aztán, mikor felnőtt egy gyáva alakká lett - meséltem egész halkan közel hajolva hozzá és sajnálkozva megcsóváltam a fejemet. - Kár érte... - újra felegyenesedtem, azután visszasétáltam az asztalomhoz. 
- Úgy hallottam más tanórákon is megcsillogtatta a flegmatikus arroganciáját, a háza fejeként kötelességem egyeztetni az igazgatónővel, hogy a megfelelő büntetést szabjuk ki magára - fekete tekintetemet az övébe mélyesztettem. - Élvezni fogja - ejtettem ki minden egyes szót, lassan, külön artikulálva.

Julya:
Miután kikaptuk a dolgozatot, rögtön tintába mártottam a pennát és írni kezdtem. Én nem voltam éltanuló, például Solinaval ellentétben nem tudtam olyan sokat. Biztosra vettem, hogy ő a szorgos természetének köszönhetően hamar megtanult mindent, én viszont csak a lényegeket ragadtam ki a feladott leckékből, nem tanultam meg minden sort szó szerinti pontossággal.
Fel-felnéztem néha a hófehér pergamenről, hogy szememmel követni tudjam a hang forrását. Egy diák ma nagyon elemében érezhette magát, ugyanis folyamatosan szövegelt, Piton meg visszaszólt rá a maga hűvös, túlságosan is higgadt természetével. Számomra még most is különös az a férfi, de biztos vagyok benne, hogy a szigorúnak tűnő oldal mellett egy jó is helyett kapott. Hamarosan visszahajoltam és tovább körmöltem, miközben gondolataim Marcus felé terelődtek. Eléggé elfoglaltam magam az utóbbi kis időben a tanulással, így nem tudtunk túl sűrűn együtt lenni, amiért reméltem, nem haragszik rám és nem hidegült el a kapcsolatunk. Én továbbra is tiszta szívből szeretem őt és összetörnék lelkileg, ha egyszer meg tudnám, hogy Ő már nem szeret viszont.

Lucien

-Ha jól sejtem, Lucius dédapámról beszél - jegyeztem meg. Kissé meglepett, hogy szóba hozta, bár aztán belegondoltam a közös múltjukba, és máris megértettem. - Úgy gondolja, talál megfelelő büntetést? És hogy azt élvezni fogom? Alig várom, professzor - vigyorogtam rá.

Perselus:
-Azt hiszem mindannyian élvezni fogjuk - feleltem, de nem néztem fel az előttem lévő pergamenekből. Kis elsősök felmérői voltak.

[... ]
Óra végén beszedtem a lapokat és visszasétáltam vele az asztalomhoz, hogy elkezdjem átnézni őket, közben azon gondolkodtam, hogy melyik bájitalt adjam nekik.

Minerva

-Jöjjön be! - kiáltottam ki, amikor meghallottam a türelmetlen kopogtatást. Ez csakis Perselus lehet, más nem enged meg ilyen modort magának velem szemben.