Harry Potter 8 - Voldemort örököse

Amarante
- Biztos - mondtam komolyan, előredőlve a fotelban, ahol ültem - Nem és neem. Ma hajnalban történt. Néha elég virgonc és néha megfeledkezik arról, hogyha nincs nyitva, akkor nem kéne nekirepülnie.

Avis
-O-oké.-mondtam ahogy ő előrébb dőlt én hátrébb. Nem értettem miért érzem zavarban magam.
-Megnyugodtam. Azért ha valami baja lenne szólj.-mondtam halkan. Az ölemben lévő könyveket babráltam mert zavarban éreztem magam.

Amarante
Akaratlanul is elvigyorodtam. Nem tudom, miért húzódott hátrébb -
- Csak nem félsz tőlem? - pislogtam rá kérdőn - Amúgy majd szólok, de egyelőre tényleg rendben van.

Avis
-Nem félek. -Mondtam ahogy ránéztem majd el is fordítottam a fejem. Soha nem éreztem magam annyira zavarban mint most.

Amarante
- Pedig úgy látom, hogy igen - álltam fel, majd megindultam felé.

Avis
-Akkor vegyél szemüveget mert én nem félek tőled.-mondtam mérgesen majd felpatantam hogy elinduljak reggelizni. Nem értettem mi van velem hogy így viselkedtem. Furcsáltam az egész helyzetet.

Amarante
Nagyot pislogtam, amikor elindult. Nem értettem, miért teszi, de jobbnak láttam, ha követem. Utánamentem, remélve, hogy nem tettem semmi rosszat.
- Hé, mi a bajod? - szóltam utána hangosan.

Avis
Nem tudtam volna elmagyarázni mit is érzek. A legszívesebben érzelmek nélkül éltem volna.
-Nincs semmi.-válaszoltam de nem álltam meg.

Amarante
- Biztos? Héé, várj meg! Miért sietsz annyira? - kérdezgettem. Megfogtam a csuklóját és finoman hátrahúztam.

Avis
Már közel sem voltam olyan biztos magamban. Nem tudtam mit mondjak neki. Mikor vissza húzott inkább a földet bámultam hogy ne keljen ránéznem.

Amarante
Kérdőn pillantottam rá. Óvatosan beletúrtam barna hajába, miközben az arcát fürkésztem.
- A viselkedésemmel van a gond? - kérdeztem halkan, ahogy álla alá nyúltam.

Avis
Nem akartam rá nézni. De mikor a hajamba túrt rá kellett kapnom a tekintetem.
-Nem. Nem veled van a baj. Inkább az én bizalmatlanságom a baj.-mondtam és lesütöttem a szemem.
Nem akartam őt megbántani. De féltem bízni másokban.

Amarante
Felvontam szemöldököm, majd összeráncoltam homlokomat. Nem értettem, miért bizalmatlan, de biztosan meg van a nyomós oka rá. Talán a Mardekárások miatt ilyen? Vagy miattuk IS?
- Miért nem bízol az emberekben? Mitől félsz a legjobban? - kérdeztem kedvesen, magamhoz ölelve.

Avis
-Erről nem szeretnék beszélni. Legalább is nem itt. -Mondtam. Ha neki el is akartam mondani másnak semmi köze hozzá. Nem akartam hogy más is tudja. Miért van az hogy alig van valaki akiben megbízhatnék?

Amarante
- Reggeli után elmondod? - kérdeztem szelíden - Persze ha nem akarod, tiszteletben tartom a kérésed - fogtam halkabbra a hangom, majd egy puszit nyomva fejére elengedtem és hátrébb léptem.

Avis
Kicsit haboztam mielőtt válaszoltam volna. Végül biccentettem. A nagyszüleimen kívül nem tudja senki mik történtek velem. Mondjuk eddig nem is volt kivel megbeszélnem ezeket a dolgokat.
- Akkor menjünk. -Mondtam és lehajtott fejel újra elindultam.

Amarante
Reméltem, hogy bennem megbízik és majd elmondja, miért nem bízik meg bennük. Aztán ha úgy hozná a sors, én is beszámolok neki mindenről. Jó, ha ismeri a múltam és megtudja, ki is vagyok. Ugyanakkor a vérfarkasos dolgot még mindig nem tudtam. Aggódom amiatt, hogyha elmondom neki, azzal mindent elrontok. Némán bólintottam és követtem a Nagyterembe.

Avis
A nagyteremben az ajtóhoz legközelebbi ponthoz ültem. Nagyot sóhajtva hallgattam a bentiek morajlását. Mindenki jól elbeszélgetett a társaival. Valahogy én nem éreztem ilyen jól magam.

Amarante
Gondoltam egyet, s leültem a lány mellé. Nem érdekelt, ha a többiek lehurrognak érte, főleg nem a Mardekárosok véleménye. Ők csak idegesítő kis ficsúrok, akikre még csak ránézni sem érdemes.

Avis
-Elment az eszed? Ha velem mutatkozol az olyan mintha egy céltáblát akastanál a nyakadba.-szóltam rá. Nem akartam hogy miattam még valakit bántsanak. De még is mikor velem volt jól éreztem magam és nem érdekelt mit gondoltak mások. Szerettem a fiútal lenni.

Amarante
- Már akkor céltáblát akasztottam a nyakamba, amikor megkaptam a levelet és menten idejöttem - a diákok már akkor sem voltak velem kedvesek, maximum néhány Hollóhátas. A süveg először nem is tudta, hova osszon be, szerintem több dolgot érzett, amikor rajtam volt. Ezekről be is számolt, amíg a fejemen volt. Az egyik ilyen az volt, hogy úgy érezte, mérhetetlen bosszúvágy van bennem, ugyanakkor szerinte vihetném valamire, de nem abban az átkozott házban. A Griffendél sem tűnt jó választásnak a hirtelen haragom, makacsságom miatt, gy végül idekerültem. Itt viszont jól is érzem magam, hiszen a tanulás a fő célunk, az, hogy bővítsük a tudásunkat. Volt mibe menekülnöm és nem senkivel sem szóba állnom, vagy baráti viszonyokat kialakítanom.
- Különben meg a Mardekárosok mindenbe belekötnek. Régóta nem foglalkozom a mondandóikkal.

Avis
Végig hallgattam amit mondott. Jó volt hogy mesélt magáról.
-Köszönöm. -Mosolyogtam a fiúra. Én inkább menekültem mindenelől. Reggeli közben nagyon csendben voltam próbáltam összeszedni a gondolataimat. Hogy mit is mondjak neki.

Amarante
Nem igazán meséltem magamról, csak időközben néhány dolgot, miközben ettünk. Egy kis kalács és kakaó mellett állapodtam meg.

Avis
Keveset ettem inkább csak teát ittam. Nem igazán tudtam mit is mondhatnék.
-Amúgy hogy sikerült a dolgozatod?-kérdeztem miután meguntam a csendet.

Amarante
- Végül is jó lett - vontam vállat és beleharaptam egy újabb kalácsba - Ti nem írtatok semmiből?

Avis
-Mintha nem egy osztályba járnánk. Amúgy meg sikerült. -Mondtam. Miért ne sikerült volna ha tanultam rá. Bele kortyoltam a teámba més rá pillantottam. Amióta találkoztunk nem is néztem meg igazán. Nagyon jóképűnek találtam.

Amarante
- Gratulálok! - vigyorodtam el szélesen, majd belekortyoltam a kakaómban - Egyébként szerintem órák előtt még lesz időnk. Addig lenne kedved sétálni? - vetettem fel egy ötletet.

Avis
Csak rá mosolyogtam mikor gratulált. Majd elgondolkodtam.
-Rendben merre szertnél menni?-kérdeztem tőle ahogy letettem a bögrémet. -De ugye tudod hogy ha ma is ellógjuk az órát nagy bajban leszünk.

Amarante
- Ma nem kell ellógnunk, eléég az órák előtti kis idő, ami van - feleltem, felhörpintve a meleg ital utolsó kortyait. Mihelyt végeztem, leraktam a bögrét és körbenyaltam a szám szélét, miközben ránéztem.
- Úgy őszintén bármerre jó. Tudsz valami jó helyet?

Avis
-Még szerencse hogy van időnk akkor. -Mondtam ahogy letettem a bögrém.
-Nincs kedvenc helyem. Neked?-kérdeztem vissza. Nem igazán voltak kedvenc helyeim.

Lucien 

Mivel az éjszaka nagy részét a hálókörleten kívül töltöttem - ráadásul elfogyott az utolsó szál cigim is -, nem voltam túl fitt, mikor benyitottam a bájitaltan-terembe.
-Piton professzor? - szólaltam meg, miután sehol nem láttam.

Amarante
- Igen, valóban - bólintottam jókedvűen - Hmm, van egy kedvencem, de az "kicsit" odébb van - válaszoltam.

Avis
-Mit jelent hogy kicsit?-kérdeztem mosolyogva bár gyanítottam hogy ma sem érünk be az órára.
-Rendben menjünk. Kíváncsi vagyok arra a helyre.-mondtam halkan.

Amarante
- Ami azt illeti, Roxmortsban van... - vigyorodtam el - De ha akarod, a kastély közelében maradhatunk.

Avis
Kicsit meglepődtem mikor elmondta hogy hova is mennénk.
-És nem lesz ebből baj? -Kérdeztem halkan. Nem igazán szegtem szabályt és kicsit féltem.
-Tudod engedély nélkül nem igazán voltam még Roxmortsban.-tettem hozzá.

Amarante
Széles vigyorra húztam a szám.
- Én egy párszor igen, Pitont és Mcgalagonyt is nem egyszer cseleztem ki! - súgtam a fülébe kuncogva, majd elhúzódtam tőle.
- Szabálynak szabályszegés, de engem sosem kaptam rajta, pedig a szőke hajammal eléggé ki is tűnök a tömegből - vontam vállat - Ám mint mondtam, akár kastély közelben is maradhatunk, ha félsz.

Avis
Kicsit aggódtam hogy bajba is kerülhetünk de...
-Nem félek! -Mondtam határozottan.

Amarante
- Ez biztos? - kérdeztem, enyhén felvonva egyik szemöldököm. Valamennyivel határozottabbnak láttam és egy sokkal jobban tetszett.

Perselus:
A bájitaltanteremhez tartozó szertárban szortíroztam a hozzávalókat, amikor meghallottam a legifjabb Malfoy hangját - noha a jelzőben nem lehetek biztos, tekintve, hogy mennyire népszerű volt a házam diáklányai közt... - és persze azonnal ott hagytam mindent és kisétáltam a terembe, hogy köszöntsem.
-Feltételezem, hogy azért jött, elmondjam mivel kell majd szembenéznie a próbán - szólítottam meg kimérten, közben az ujjaimat összefontam és úgy tartottam a kezemet magam előtt.

Lucien

-Jól feltételezi - feleltem. - Az igazgatónő azt mondta, legyek itt nyolcra. Itt vagyok, várom a feladatot.
  Álltam a tekintetét. Ez amolyan Malfoy dolog, senkiben még csak a feltételezés sem születhetett meg, hogy bármi elől meghátrálunk. Ami azt illeti, egészen jól elsajátítottan Luciustól.

Perselus:
-Az arénában egy Occamy-t fog találni, tollakat kell megszereznie tőle, de vigyázzon, mert nem lesz barátságos, vigyáz a tojásaira és a tojásoknak nem lehet baja, minél többnek esik baja, annál több pontot vonnak le, ez később hátrányt jelenthet - szünetet tartottam.
-A tollnak fontos szerepe van a következő próbához vezető rejtvény megoldásában. A következő próba két hét múlva lesz addig majd meg kell oldania a rejtvényt!

Lucien

-Mennyi toll kell? - kérdeztem könnyedén, mintha ez lenne a legfőbb problémám. Egy occamy... hát, ez sem kisebb kihívás, mint egy sárkány. Tudtam róla pár dolgot, de úgy gondoltam, a legjobb lenne a könyvtárban kezdeni a napot. - Mikor kezdődik a próba?

Perselus:
-Délután egykor, addig van ideje - a tollas kérdésére nem válaszoltam, ha van esze úgy is többet hoz.

Lucien

-Nagyszerű - sóhajtottam. - Még lesz időm egy utolsó ebédre - jegyeztem meg fanyar humorral, majd sarkon fordultam, és az ajtó felé indultam.

Perselus:
Alig észrevehető biccentéssel feleltem a... viccére? Azután visszatértem az üvegcséimhez.

Lucien

Kettesével szedtem a lépcsőket a Hollóhát klubhelyiségéig, ahol a falnak dőlve vártam, hogy Gis megjelenjen. Addig végigvettem magamban, amit az occamyről tudtam; nem volt túl sok, de az is elég volt ahhoz, hogy ne érezzem magam valami fényesen.

/péntek van .... vagyis tanítás ......tudtommal ......../

Giselle
Ma reggel Bimba professzor közölte velünk hogy nem tart nekünk gyógynövénytant, így elmaradt a nulladik és az első óránk -az professzorasszony a pontos okot nem kötötte az orrunkra - így még bőven volt időnk viszamenni a klubhelyiségbe és beszélgetni, vagy tanulni. Ki mit érzett helyesnek. Én átnéztem a bűbájtan és sötét varázslatok kivédése leckémet, biztos ami biztos , majd úgy döntöttem sétálok egyet.

(tuti péntek, nem szombat?  )

-Hova, hova, ifjú hölgy? - szólítottam meg Giselle-t. Nem vett észre, mikor kijött kilépett a folyosóra.

/tuti mert Solékkal írtuk h csütörtök van /

Giselle
Már indultam volna az ellenkező irányba amikor ismerős hangot hallottam.
-Lucien! - fordultam a fiú felé miközben elmosolyodtam.

Lucien

-Eljössz velem a könyvtárba? - kérdeztem. - A biztonság kedvéért utána kéne néznem néhány dolognak.