Hét királyság - Westeros földje

/Szegény Ames! :'(/

/picikém nagyon kivan. )) beszélgetnie kéne valakivel ^^/

/pedig tisztára kedves voltam vele :p /

/aha xDD csak szegénykém nem ehhez van hozzászokva, hogy hetekig egyedül van :PPP/

/Beszélgetniii, Sure... just talking... /

/of course just talking :PPP mégis miket gondolsz rólam? /

/Inkább Amesről/

/ha-ha :PP de most te leszel az, akivel beszélgetek xP/

Ames
Órákig feküdhettem az ágyamon. Egy fiú jött értem, azt üzente, hogy a parancsnok ma estére engem jelölt ki őrnek a Falra. Bólintottam, mire a fiú elment.
Este aztán, mikor eljött az ideje, a felvonóhoz mentem, hogy feljussak az óriási jégépítmény tetejére. Odafönt aztán megkerestem az állást, ahová ki voltam jelölve, és vártam, hogy megjöjjön a kijelölt társam. Addig a tűz mellé húzódtam, hogy kicsit megmelegedjek.

Gwynn:
Este üzentek, hogy induljak őrködni a falra, tudtam, hogy így lesz, előre ezt terveztem. Amikor az őrhelyemre értem, már ült ott valaki. Amikor a tűz megvilágította az arcát láthattam, hogy Ames az, köszöntem neki és leültem mellé.

Ames
Megkönnyebbültem, hogy Gwynnt jelölték ki mellém, és nem valaki mást. Még örültem is a fiúnak, bár ez nem igazán látszhatott rajtam. Elég rossz kedvem volt, szomorú voltam.

Gwynn:
-Baj van Ames? - néztem a vacogó fiúra, nem tűnt valami jókedvűnek.

Ames
Kis tétovázás után biccentettem.
- Igen....Mondhatjuk. - mondtam halkan, de nem néztem Gwynnre.

Gwynn:
-El akarod mondani? - kérdeztem kedvesen. Tudtam, hogy nehéz neki, mert őt épp úgy kitaszítják itt, mint engem otthon.

Ames
Kicsit szipogtam, és tétován megráztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy érdekelne. - mondtam félrenézve.

Gwynn:
-Ugyan Ames, barátok vagyunk! - mosolyogtam szelíden, bár nem tudtam, hogy tényleg így van-e vagy sem.

Ames
Gwynnre néztem.
- Hiányzik. - mondtam szomorúan.

Gwynn:
-Kicsoda? - kérdeztem értetlenül összevonva a szemöldökömet.

Ames
Megcsóváltam a fejem.
- Nem valaki....hanem....az. - mondtam szomorúan.

Gwynn:
-Úgy érted... - elgondolkodtam, hogyan is fejezhetném be a mondatot, azt akartam mondani, hogy a lányok, de aztán rájöttem, hogy Amesnek talán nem csak velük volt kapcsolata. - az?

Elbereth:
Több, mint másfél hetes út után megérkeztünk Királyvárba, ahol megmutatták a szobáinkat. Dianreis és én ezúttal külön szobát kaptunk, de legalább egymás mellett, ezért biztos vagyok benne, hogy éjjel felfedezzük az egész helyet.
Miután átöltöztünk valami ünnepélyesebbe, elindultunk, hogy tiszteletünket tegyük a királyi pár előtt. Már kíváncsi voltam rájuk, hiszen sohasem láthattam még őket, bár a királynétól kicsit tartottam, azt mondják ugyanolyan veszélyes, mint amilyen szép.
Mielőtt beléptünk a trónterembe, anyánk a lelkünkre kötötte, hogy legyünk nagyon udvariasak és bájosak. Dianreisszel összenéztünk és magunkban már kuncogtunk, de azért engedelmeskedtünk.
Odabent apánk mellett sorakoztunk fel, pontosabban anyánk mellett, aki apánk mellett állt. Isobel volt az első, azután én és mellettem Dianreis. Apám köszöntötte a királyt és a királynét és vele együtt mi is meghajoltunk.

Ames
Bólintottam.
- Gwynn, nekem ez...nagyon nehéz. Azelőtt a mindennapjaim része volt, most meg...
Lehorgasztottam a fejem.

Gwynn:
-Ames... nem mondom, hogy megértelek, mert én ugye nem éltem át azt amit te... de tudod vannak más módszerek is, miért nem...? Miért nem... tudod, amikor egyedül vagy... - képtelen voltam befejezni a mondatot.

Luella
Intettem a belépő családnak, hogy felállhatnak. A férjemre nézve láttam, hogy tökéletesen hidegen hagyja ez az egész, és legszívesebben már menne a dolgára. Észrevétlenül megforgattam a szemem, és a kezembe vettem a dolgokat.
- Üdvözlünk benneteket Királyvárban! - köszöntöttem őket. - Remélem, kényelmesnek találjátok a szobáitokat.

Ames
Fanyarul elmosolyodtam.
- Voltál már valaha valakivel, Gwynn? - kérdeztem.

Elbereth:
-Igen, nagyon köszönjük a vendégszereteteteket királyném! Megtisztelő! - biccentett apám, miután felálltunk. Szótlanul körbenéztem a trónteremben, a tekintetem néha találkozott a húgoméval, de még ritkábban a nővéremével, aki azonban szigorúbban nézett rám.

Gwynn:
Sosem voltam az a pirulós fajta, de most úgy éreztem az egész arcom lángvörössé válik.
-Nos, egyszer volt már... hogy... de nem sült el túl jól a dolog... - dadogtam.

Luella
Finom mosollyal biccentettem.
- Köszönjük, hogy elfogadtátok meghívásunkat a hercegek esküvőjére. - mondtam kimérten az illendő szöveget. - Reméljük, Királyvárba tett vendégeskedésetek kellemesen fog telni.

Ames
Felvontam a szemöldököm.
- Hogy-hogy nem sült el jól? - kérdeztem kíváncsian, és talán egy icipicit értetlenül. Gwynn nem épp az a fajta fiú volt, akiből kinézném, hogy valami nem működik nála. Persze, a külseje...De ha a lánnyal már majdnem eljutottak addig, akkor mi sikerülhetett félre?

Gwynn:
-Hát ö... a lány gyönyörű volt és nem is volt semmi gond, csak azután jött egy néni, azt mondta a lány anyja, pedig  lány nem is mesélt róla. Elkezdett rikácsolni, hogy még csak az hiányzik, hogy egy ilyen kísértet mint én, aki ráadásul fattyú, babát tegyen a lánya hasába - becsuktam a szememet. A hideg is kirázott, ahogy felidéztem azt a napot.
- Megmondtam neki, hogy én szeretem a lányát és el is veszem, ha az kell, de tovább sipákolt, mire bejött egy nálam valamivel idősebb fiú, állítólag a lány vőlegénye volt és én erről sem tudtam. Meglátott ott minket egymás mellett, meztelenül azután megragadott, késsel fenyegetett és végül kidobott úgy ruhátlanul ahogy voltam a sárba - nagy levegőt vettem, a fiú szemébe néztem. - Hazáig gyalogolhattam pucéran.

Ames
Akaratlanul is elvigyorodtam a fiú meséjén, de legalább azt sikerült megállnom, hogy felnevessek.
- Igen, így már értem. - mondtam mosolyogva. - De...sosem gondoltál rá, hogy talán...jó is lehet? Ha nem így sülnek el a dolgok...

Gwynn:
Megráztam a fejemet.
-Azt hiszem annyira féltem attól, hogy megismétlődik, hogy nem mertem próbálkozni - feleltem.

Dianreis:
[...]
Miután az udvarias bemutatkozásnak és a beszélgetésnek eleget tettünk Elbereth-tel elindultunk felfedezni Királyvárat, pontosabban először csak a palotát magát.

Ysoria
Miután elkísértem a hercegnőt a septához, elindultam a várban , azon gondolkodva, mihez kezdjek amíg Demelzának nincs szüksége rám. Gondoltam keresek valakit, akivel tudok beszélgetni. Magamban mosolyogva és dudorászva sétálgattam a folyosókon, igazán jó kedvem volt.

Dianreis:
Már egy ideje sétálgattunk a folyosókon, amikor velünk szemben megpillantottunk agy tejfölszőke lányt felénk közeledni. Nagyjából annyi idős lehetett, mint mi vagyunk ő mégis olyannak tűnt, mintha még a szél is árthatna neki.

Ysoria
Szinte elcsodálkoztam rajta, milyen kevés emberrel akadtam össze, ennél sokkal nagyobb szokott lenni a sürgés-forgás a folyosókon. Éppen egy felsőbb szinten sétáltam, amikor észre vettem, hogy két idegen jön velem szembe. Fiatalok voltak, nem lehettek idősebbek nálam. Mindkettejüknek vörös volt a haja, hasonlítottak is egymásra, csak az egyikük fiú volt, a másikuk pedig lány. Eltűnt a mosoly az arcomról, ijedten hajtottam le a fejem és azon kezdtem gondolkodni, hogy visszaforduljak vagy menjek tovább. Megrémültem a fiútól, persze nem azért mert olyan félelmetesen nézett volna ki, de mégis ...fiú volt. Nem tudtam mit csináljak, de végül csak lehúzódtam a folyosó szélére , és szinte a falhoz simulva mentem tovább feléjük, végig a földet nézve.

Elbereth:
A szembejövő törékeny lány viselkedése aggasztott. Egy pillanatra találkozott a tekintete az enyémmel, azután lehajtott fejjel a falhoz húzódva folytatta útját. Mikor mellénk ért összenéztem Dianreisszel és a lányhoz léptünk.
-Ne haragudj, esetleg van valami baj? Úgy nézel ki, mintha kísértetet láttál volna! - szólítottam meg szelíden. Nem tudom, hogy tőlem ijedt-e meg, vagy valami más baja van, de segíteni akartam neki.

Ysoria
Már épp kezdtem megkönnyebbülni amikor melléjük értem, úgy tűnt minden gond nélkül el tudok sétálni mellettük, de mégsem. A fiú megszólított és én kénytelen voltam megállni.
-Én ...én ... -motyogtam egyszerre ijedten és zavartan, közben pedig próbáltam kitalálni valami értelmes feleletet, de nem tudtam többet mondani. Mèg mindig a földet néztem, nem mertem a fiúra emelni a tekintetem, féltem tőle. Pedig kedvesnek tűnt, tényleg, de akkor is biztos voltam benne hogy igazából olyan mint a többi férfi. És az összes többi olyan mint az az egy, aki ...aki azt tette velem.
Szinte remegve álltam ott előttük némán , és nagyon kínosan érezttem magam.

Ames
Lehajtott fejjel bólintottam, de elmosolyodtam.
- Bordélyban sem jártál még? - kérdeztem.

Elbereth:
Komolyan aggódni kezdtem a lányért, pedig egyáltalán nem ismertem.
-Nem kell félned nem bántunk! - léptem felé de ő hátrált, talán kicsit imbolygott is. Remélem nem ájul el.


Gwynn:
-Soha - hajtottam le a fejemet. - Szégyen, mi? - mosolyodtam el.

Ames
Mosolyogva néztem a fiúra.
- Nem az. - mondtam kedvesen. - Ritka az ilyen fiú. - tettem hozzá kis szünet után.

Ysoria
Mikor felém lépett, én ösztönösen hátráltam. Egy pillanatra felnéztem és a tekintetem találkozott az övével, mire először elpirultam de utána újra kiszökött a vér az arcomból. Lehajtottam a fejem és nyeltem egyet. El akartam szaladni, de nem bírtam mozdítani a lábam.

Gwynn:
-Ebben biztos voltam - tekintetemet a lángokra vetettem és nagyot sóhajtottam. Szerencsétlennek éreztem magamat.

Elbereth:
-Jól vagy? - kérdeztem egyszerre a húgommal. - Ne kísérjünk el a mesterhez?

Ysoria
Megráztam a fejem. Nem volt semmi bajom, amin a mester segíteni tudott volna. Csak ...menjen el az a fiú!
Ekkor a folyosó végéről lépteket hallottam közeledni. Már egész közel lehetett amikor gyorsított, vègül odaért hozzánk. A hercegnő volt.
-Ysoria! Hát itt vagy! - mosolygott rám lelkesen, majd az idegenekhez fordult.
-Demelza vagyok! Titeket hogy hívnak? - kérdezte azon az aranyos, kislányos hangján. Örültem hogy itt van, így nem féltem annyiray de továbbra sem néztem fel.

Elbereth:
Amint meghallottam a nevét meghajoltam, ahogy a húgom is. Tudtuk, hogy a hercegnő.
-Ő a húgom Dianreis én pedig Elbereth vagyok hercegnőm! A Griffon házból! - feleltem mosolyogva, végül felnézve a lányra.

Demelza
-Az esküvőre jöttetek? - kérdeztem vidáman a fiútól. Mostanában sok idegen jött ide a bátyáim esküvője miatt. Ysoria csak állt mellettem és nem nézett fel. Mostanában mindig ezt csinálta ha fiúk akartak vele beszélgetni, nem tudtam miért. Megfogtam a kezét, hogy ne féljen annyira és rámosolyogtam.

Elbereth:
-Igen, megtisztelő, hogy itt lehetünk! - beszéltem udvariasan, ahogy atyám tanította. Közben vetettem egy pillantást a tejfölszőke hajú lányra is.
-Nem tudod véletlenül mi bántja őt? Az előbb attól féltem, hogy el fog ájulni - kérdezősködtem a kis hercegnőtől.

Ames
Egy ideig mind a ketten hallgattunk, és csak bámultunk magunk elé.
- Ma Fray megmentett engem. - mondtam Gwynnek, de közben nem néztem rá. - Donstonék megint meg akartak verni, mikor a páncélingeket tisztítottam. Fray közbelépett, ezért őt is megverték, de elbánt velük. Mindannyiukkal. - mondtam halkan. - Utána elkísért a mesterhez, aztán...A szobájában én...Levette a fölsőjét, mert megkértem rá. Olyan közel volt, és engem elfogott ez a...Tudod. De elküldött. - hajtottam le a fejem.

Demelza
-Ysoria fél a fiúktól - válaszoltam mosolyogva, ugyanolyan vidáman ahogy eddig. Amikor kimondtam, éreztem hogy a lány megszorítja a kezem , mire ránéztem. Most nagyon piros volt az arca, pedig az előbb nem.

Elbereth:
-Értem - feleltem szomorúan. Nem akartam megijeszteni, vajon mi történhetett vele? Észrevettem, hogy Ysoria elpirult.

Gwynn:
-Ames... neked voltak férfi vendégeid is, ugye? Olyankor... nos - nem tudtam rávenni magamat, hogy feltegyem a kérdésemet, talán annyira nem is érdekelt, csak most felhozta, azzal, amit mesélt.

Ames
A fiúra néztem.
- Igen, voltak. - biccentettem szomorkásan. - Miért...? - kérdeztem.

Gwynn:
-És olyankor nem éreztél valami furcsát, hogy az más? - fejeztem be végül máshogy a megkezdett mondatomat.

Ysoria
Mikor a hercegnő elmondta hogy félek a másik nemtől, éreztem hogy teljesen elpirulok. Nagyon kínosan éreztem magam, legszívesebben köddé váltam volna.
-Hercegnőm! Ideje mennünk. Édesanyád megüzente nekem hogy kísérjelek hozzá amint végeztél a septánál. - szólaltam meg harmatgyönge hangon, csak hogy kikerüljek ebből a helyzetből.
-Kár. Pedig olyan jó lett volna mèg beszélgetni - hajtotta le a fejét Demelza, majd felnézett a testvèrekre.
-Ugye még találkozunk? - kérdezte tőlük és láttam hogy mosolyog.

Ames
Ezen kicsit elgondolkodtam.
- Valahogy más volt... - biccentettem merengve. - De...Én szeretem a fiúkat, Gwynn. - biggyesztettem le a szám.