Hét királyság - Westeros földje

Evernys:
Gavin mellett lovagoltam a Khalassar kellős közepén a khalassarom kellős közepén.
Előttem nem sokkal néhány nő ment, össze voltak kötözve és a kötél végét egy dothraki fogta, aki a lován ült.
-Honnan szereznek ennyi rabszolgát? - kérdeztem Gavint elgondolkodva.

Gavin
A khaleesi mellett léptettem. Mikor kérdezett, a tejfölszőke hajú lányra néztem.
- Mikor a khalassar kifoszt egy várost, az ott élő embereket vagy megölik, vagy rabszolgává teszik. - mondtam neki. Dothraki ruhákat visel, a haját varkocsba fogta...Kezd úgy festeni, mint egy igazi khaleesi, de még mindig nem elég elszánt. Eszembe jutott a lány bátyja. Az a férfi bolond, ha azt hiszi, a khal odaadja neki a harcosait. Ráadásul ha még így is lenne, a dothrakiak nem fognak átkelni a tengeren.

Evernys:
Bólintottam és egy ideig csöndben haladtunk tovább, de azután egy hirtelen ötlettől vezérelve megállítottam a lovamat és Gavinhoz fordultam.
-Mondd nekik, hogy álljanak meg! - parancsoltam, de egyáltalán nem úgy, ahogy Relthon szokott parancsolgatni. Leszálltam a lovamról és Damyri-vel - a lánnyal aki megtanított néhány dologra - az oldalamon a fák között sétáltam gyönyörködve a szépséges levelekben és a színpompás rovarokban.
Üde színfoltja volt ez a kopár környéknek. Tudtam, hogy Vaes Dothrak nem lesz idilli paradicsom, ki akartam használni az időt, hogy élő növényeket és madarakat láthassak.

Gavin
A lány meglepett, de mikor leszállt a lováról, és a fák közé sétált, elmosolyodtam. Odakiáltottam pár lovasnak dothraki nyelven, mire az egész khalassar megállt. Megvan benne a khaleesi...

Evernys:
Megkértem Damyri-t, hogy meséljen a helyről ahol vagyunk, hiszen ő mindig tudott mindenről beszélni. Most is mesélt valami érdekeset, azt mondta egy kereskedőtől azt hallotta, hogy a fák között rejtély lappang, ami csak éjjel fedi fel magát. Ösztönösen megborzongtam.
Később vidáman beszélgetve tértünk vissza a khalassarhoz és visszaültem a lovamra, de ezúttal megkérdeztem Gavin-t hogy utasítsam őket, hogy induljunk, azután hangosan kiáltottam.
-Gwe! - hallottam, ahogy a lovasok előre és hátra is továbbadják a parancsomat, aztán a sereg elindult és én továbbra is Gavin mellett léptettem a lovomon, Zheana-n ülve, akinek a neve szépségest jelentett.

Gavin
Mosolyogva néztem a lányra, nem is próbáltam leplezni a gondolataimat.
- Kezdesz úgy viselkedni, mint egy igazi khaleesi. - jegyeztem meg, ahogy egymás mellett léptettünk.

Evernys:
[...]
Aznap éjjel még letáboroztunk még utoljára, már csak egy napi lovaglásra voltunk Vaes Dothraktól. Az éjszakát Kaharoval töltöttem, mint az összes eddigit. Miután Damyri kitanított a khal már soha többé nem volt velem együtt olyan durván mint az első pár alkalommal. Teljesen belém szeretett és én is megszerettem őt. Éjjel együtt aludtunk el, de reggel mikor felébredtem ő már nem volt ott.
Nem sokára Damyri lépett a sátorba, előkészített egy kádnyi fürdővizet és segített lemosdani. 
Közben további dothraki szavakat tanított, hiszen bár már tudtam jó párat, még mindig nem ment ugyanolyan jól a nyelv, mint az anyanyelvem.
-Atjakhar - próbáltam utánozni Damyri-t de ő elmosolyodott és kijavított.
-Athjahakar - újra próbálkoztam.
-Athjahekar - megrázta a fejét és újra elismételte a szót.
-Athjahakar - ezúttal először csak tátogva mondtam ki, hang nélkül, azután Damyrire néztem.
-Athjahakar! - a lány elmosolyodott és hozott egy lepedőt, hogy megtöröljem magamat. Segített kiszállni a kádból azután érdeklődve nézett végig rajtam.
-Mi a baj Damyri? - kérdeztem kíváncsian. Ő nem szólt oda lépett mellém és egész egyszerűen megérintette a mellemet, azután végig simított a hasamon.
-Mit csinálsz? - talán furcsán nézhettem rá, de ő sejtelmesen elmosolyodott.
-Változol khaleesi. Mikor véreztél utoljára? - tette fel a kérdést, miközben segített felöltözni. Boldogság öntött el, tudtam, hogy mit jelenthet ez. Elnevettem magamat. Gyermekem lesz!
-Me azhasavva vezhofoon! - magyarázta, azután le is fordította nekem. - A nagy csődör áldása! - mikor felöltöztem leültem a földön lévő állatbőrök egyikére.
- Damyri, szólj valakinek, hogy ma nem szeretnék lóhúst enni! - kértem, mire ő fejet hajtott és elhagyta a sátrat.

Gavin
Épp kint ültem a khalassar sátrai között. A tűz mellett beszélgettem egy nagyjából velem egy idős dothraki fiúval. Harcos volt, épp a westerosi lovagokról meséltem neki. Nem értette, miért egyenes a kardom, ezért elmagyaráztam neki.
Egyszer csak Damyri jelent meg az egyik sátorból. Érdeklődve néztem a lányra, aki Evernys szolgálólánya volt.
- A khaleesi ma este nem akar lóhúst enni. - jelentette ki. Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Csak lóhús van. Vagy kutya. - mondtam neki.
- Kutyát sem akar. Szerezz neki kacsát!
- Hogyan szerezzek kacsát? - kérdeztem, láttam rajta, hogy kicsit kezd ideges lenni.
- Akkor szerezz mást! Csak ne lovat. Vagy kutyát. - mondta.
- Miért kér a khaleesi mást? - kérdeztem, bár nem akartam megkérdőjelezni a harcagnő döntését.
A lány arca ellágyult.
- A khaleesi gyermeket vár. - mondta kedvesen, mire megállt a levegő köztünk.
- Holnapra tudok szerezni kecskét. - mondtam a rövid szünet után, és már fel is álltam. Indulnom kellett, ha be akartam tartani az ígéretemet.
[...]
Másnap a khalassar tovább indult Vaes Dothrakba. A khal boldog volt, látszott rajta, hogy büszke a feleségére a gyermek miatt. Csak élje túl a szertartást...
A városba érve egyből a varázsló asszonyok elé mentünk, hogy Evernys kiállhassa a próbát, és kiderüljön, gyermeke elég erős-e.

A többi dothrakival álltam, és a lányt figyeltem...A szájából kicsordult a vár, ahogy újra beleharapott a lószívbe. Az emberek halkan kántáltak, de én nem csatlakoztam hozzájuk. Már nem volt sok hátra... 

- Meg kell ennie a szívet? - kérdezte a mellettem álló Relthon. A fiú magasabb volt, mint én, ezért kicsit felém kellett hajolnia. - Remélem nem az én lovam volt... - pillantott húga felé.
- Nagyon jól csinálja. - mondtam, szememet le sem véve Evernysről. A khal a lány előtt állt, szemeit feleségére függesztette...Láttam, hogy a lány tekintetét szorosan összefűzi a khaléval. Erőt merített belőle. A kántálás minden harapással erősödött, közben az egyik papnő énekelt.
- Mit hablatyolnak? - kérdezte Relthon.
- A herceg vágtat...Hallom patái dübörgését...Gyorsan vágtat, mint a szél...Ellenségei remegni fognak tőle...Feleségei véres könnyeket sírnak... - fordítottam le neki. - Fia fog születni. - mondtam apró biccentéssel, finoman elmosolyodva.
- Nem lesz igazi Cypher. - mondta a fiú, hangjában féltékenységet hallottam csillanni. - Nem lesz igazi sárkány.
A lány az utolsó falatot kapta be, aztán előreborult, négykézlábra esett. Mindenki elhallgatott. Ha most kihányja... A levegő megfagyott, mindenki feszülten figyelte a khaleesit. Kahl Kaharo előrehajolt, láttam rajta az izgalmat.
Végül a lány megremegett, és újra feltérdelt. Az utolsó falatot is lenyelte. A khal elmosolyodott, a papnő pedig áhítatos énekbe kezdett.
- A csődör, aki meghágja a világot...Csődör lesz, a khalok khalja. Egyetlen khalassarban egyesíti az embereket. A világon élő össze ember a nyájához fog tartozni. - fordítottam Relthonnak. Ekkor Evernys felemelkedett, és körbefordult, még a papnő is elhallgatott.

Evernys:
Megtöröltem a véres számat a karommal és elkiáltottam magamat dothrakiul.
-Khalakka dothrae mr'anha! - a szemem sarkából láttam, hogy Gavin minden szavamat fordítja Relthonnak. Egy herceg vágtat bennem. - Ma me nem ahakee ma Qatho! - miután elmondtam a népemnek, hogy a fiam neve Qatho lesz ők elkezdték kántálni a nevét. Mindenhonnan az zengett ' Qatho! Qatho! '
Kaharo elmosolyodott és az emelvényhez lépett. Gyengéden megfogott a derekamnál és leemelt, ahogy első napon a lovamról. Bejelentette, hogy az este  ünnepség lesz, és megparancsolta, hogy készítsenek elő nagy lakomát. Mosolyogva átöleltem őt és megcsókoltam. Eddig még soha nem voltam ennyire boldog, láttam, hogy ő is büszke rám, a bátyámat viszont már nem láttam a tömegben.

Gavin
Büszkén figyeltem a lányt.
- Szeretik... - hallottam Relthon hangját. Mosolyogva néztem Evernyst, csak pár perc múlva fordultam a bátyja felé, aki már nem állt mellettem. Összevontam a szemöldököm, és elindultam megkeresni...
Evernys sátrában akadtam rá a fiúra. Épp a sárkánytojást akarta egy bőr táskába beletenni. Megálltam az ajtóban, mire felállt és felém fordult. A kardjáért nyúlt, ami az övén lógott.
- Nem láthatnak nálad fegyvert Vaes Dothrakban. Ismered a törvényt. - mondtam rá nézve. A dothraki városban törvény volt, hogy tilos fegyvert viselni.
- Nem az én törvényem. - mondta, de azért visszalökte a fegyvert a hüvelybe.
- A tojás nem a tiéd. - mondtam neki szigorúan, mikor a táskába tette a sárkánytojást.
- Ami a húgomé, az az enyém is. - vágott közbe.
- Valamikor úgy volt. - néztem rá, mire megállt a keze, és felém fordult.
- Ha eladom a tojást, abból vehetek egy sereget. Ha szerencsém van, egy hajót is. - mondta, láttam a szemén, hogy ideges. Kicsit sajnálóan csillant a szemem. - Én vagyok a családom utolsó reménysége. A jogos trónörökös vagyok, ez a teher nyomja a vállam kisgyermek korom óta. De én még soha nem kaptam meg azt, amit ma Evy a sátorban. Soha. Egy darabkáját sem. - mondta lassan felém lépkedve. Egy kétségbeesett, ideges kisfiúra emlékeztetett... - Így hogy vigyem véghez, amit véghez kell vinnem? Hm? - kérdezte tőlem. - Ki uralkodhat arany, tekintély vagy szeretet nélkül?
Nem szóltam semmit, mire röviden felnevetett.
- Úgy állsz ott, mint a tisztesség szobra! - mondta gúnyosan. - Azt hiszed, nem látom, hogy nézel a kishúgomra? Hm? Azt hiszed, nem tudom, mit akarsz? - kérdezte, már egész közel volt hozzám. - Nem érdekel. - mondta mosolyogva a szemembe nézve. - Megkaphatod. lehet ő a vademberek királynéja, felfalhatja a legpompásabb lovuk bármelyik részét, te meg felfalhatod őt, ha azt akarod....Csak eressz el. - mondta egészen közel állva hozzám. Megpróbált ellépni mellettem, de megállítottam.
- Elmehetsz...De a tojás marad. - mondtam neki.
- Esküt tettél nekem! A hűség nem jelent számodra semmit? - kérdezte felhúzva az orrát.
- Az jelent számomra mindent. - mondtam elkomorodva.
- És mégis az utamba állsz. - fintorgott.
- És mégis az utadba állok. - biccentettem.
Csak néztünk egymás szemébe, szilárdan álltam a tekintetét. Bólintott, és ledobta a tojást a földre. Félre álltam, mire elviharzott mellettem, sértetten és megalázva, haraggal telve, de megőrizve a méltósága látszatát.

Evernys:
A lakoma előtt Damyri segített megmosakodni, kimosta a hajamból a vért, azután be is fonta a hajamat újra. Mikor felöltöztem már indultunk is.
Odabenn már javában folyt a vigadozás, Damyrivel a khal közelében ültünk le és elkezdtünk beszélgetni néhány másik lánnyal. Köztük egynek volt egy kislánya, egy másik pedig szintén várandós volt. 
Az egész légkör kellemes és vidám volt, egészen addig, ameddig meg nem hallottam a bátyámat kiáltozni. Kaharo mellett az egyik lovasúr gúnyosan fel is mordult.
-Khal rhae mhar. Me ifa. - értettem, hogy a bátyámon gúnyolódik, tudtam, hogy miért váltotta ki ezt a dothrakiakból, hiszen se pénze, se saját lova, se dicsősége nem volt. Sohasem harcolt még. A szemükben nem volt tiszteletreméltó, még a dothraki kisfiúkat is jobban tisztelték. Egy kicsit mégis rosszul esett mindez.

Relthon
- Evernys! - kiáltottam bortól bizonytalan hangon. - Merre van a húgom? Evy, merre vagy? - kérdeztem. - Hol van hát? A lakomára jöttem! - vigyorogtam. - A szajha lakomájára!
Gavin jelent meg a semmiből és megérintette a karom.
- Gyere! - mondta nekem, én elrántottam magam a kezéből.
- Ne merészelj megérinteni! Senki sem érintheti meg a királyt! - szegeztem az ujjam az arcának.
Ekkor nevetést hallottam, arra fordultam. Megláttam a khalt, és mosolyogva megindultam felé.
- Khal Kaharo! - tártam szét barátságos üdvözlésre a karom. - Eljöttem a lakomára. - tántorogtam közelebb. Valamit hablatyolt, mire kérdőn felvontam a szemöldököm és Gavin felé fordultam.
- A khal azt mondja, hogy a te helyed nem itt van, hanem ott hátul. - mutatott el a fiú a szolgák felé.
Visszafordultam Kaharóhoz, és megcsóváltam, a fejem.
- Az nem királyhoz méltó hely! - mutattam oda én is.

Evernys:
A bátyámra meredtem és felálltam a lányok mellől.
-Relthon, kérlek! - szóltam rá, mire furcsa vigyor ült ki az arcára és elindult felém.

Relthon
- Te nem vagy király! - hallottam a khal akadozó, mégis gúnyos hangját. Harag csillant a szememben, és kirántottam a kardomat. Mindenki megállt körülöttem, láttam a szemem sarkából, hogy Gavin felém indul, de arra fordultam és a kardomat a torka magasságába szegeztem.
- Takarodj az utamból! - ordítottam rá.
Csak ekkor fogtam föl, hogy az előbb Evernys hangját hallottam. Arra fordultam és elvigyorodtam.
- Itt vagy hát. - mondtam selymes hangon, a pengét még mindig a fiú felé tartva, de most Dany felé fordítottam, és tántorogva megindultam a lány felé.
- Tedd el a kardot! - szólt rám Gavin a hátam mögül. -  Mindnyájunkat megölsz!
- Nem ölhetnek meg. - vihogtam föl körbefordulva. - Nem onthatnak vért a szent városukban... - mondtam gúnyosan. Evy felé fordultam, egészen közel álltam hozzá, csak a kard volt közöttünk, amit most a hasának szegeztem. - De én igen...
Kicsikét megtoltam a pengét, arra kényszerítve ezzel a húgom, hogy visszaüljön a helyére. A khal felé fordítottam a fejem. meredten nézett engem, közben Evy szolgálólánya mellette termett, készen arra, hogy minden szavamat fordítsa.
A húgom szemébe néztem.
- Azt akarom, amiért idejöttem. - mondtam neki nyugodt hangon. - A sereget akarom, amit megígért. Megvásárolt téged, de nem fizetett érted. - mosolyogtam sejtelmesen. Megint Kaharo felé pillantottam, a szolga halkan fordította, amit mondtam.
- Mondd meg neki, hogy adja meg nekem, ami jár, vagy visszaveszlek. - néztem a húgomra. - A csikóját megtarthatja. kivágom belőled, és itt hagyom neki. - mondtam undorodó gúnnyal.
A khal megszólalt, felé kaptam a fejem. Hosszú mondatot mondott, és nem tetszett, amit az arcán láttam.
- Mit mondott? - kérdeztem Evyt.

Evernys:
-Azt mondta megkapod a seregedet - feleltem szenvtelenül neki. Én szerettem őt, egészen eddig a pillanatig. A gyerekemet fenyegette. Hallottam, hogy Kaharo parancsot ad az elfogására, és két lovas mellőle azonnal el is indult érte, azután többen is körbe vették őket, alig láttam valamit. Az egyik lovasúr megragadta a karját és kicsavarta, hogy elejtse a kardot, a másik pedig a haját rángatta és felnézett a khalra. Kérdezett valamit, de túl gyorsan ezért nem értettem. Felálltam a székemből, hogy jobban lássak, tudtam, hogy nem fogja túlélni az estét, már most legyőzték, de nem tudtam pontosan mit tesznek majd vele.
A férjem felállt a székéből és egy harcostól elvette az arakhját, hogy a bátyám felé sétáljon vele. Meg fogja ölni. 
- Khal fini laz vos lajat, vos khal! - kiáltott rá a bátyámra, akit köztudottan gúnyoltak, azért, mert nem harcolt még és ezt most Kaharo ki is mondta. A bátyám felnézett rám, hogy megkérdezze mit mondott, de rögtön fordítottam.
- A király, aki harcolni sem tud, nem király! - fordítottam, amikor a férjem megragadta a bátyám fehér haját és az arakhkal levágta azt a bátyám fejéről, a fejbőrével együtt. Egyszerűen megskalpolta. Damyri aggodalmasan mellém lépett.
-Khaleesi... - nyugalomra intettem. A bátyám üvöltve esett össze és elnyúlt a földön, Kaharo pedig a magasba emelte a véres, bőrdarabot, hogy azután a tűzbe dobja.
-Lanlekhi! - mondta merő undorral. Relthon könnyes szemmel nézett fel rám, a vér ömlött a csupasz húsából, elindultam felé és a tömeg eloszolt körülötte, végül letérdeltem mellé.
-Jinne yeri lajasar! 
-Megkaptad a sereged! - fordítottam neki. - Egy ideig a tiéd volt, de velem együtt elvesztetted - a vére szép lassan a kezére ömlött, és pont azzal a kezével megragadta a karomat, olyan volt, mintha mondani akarna valamit. Először csak nyöszörgött és jajgatott, a másik kezét a véres koponyájára tapasztotta.
-Nézd... mit tett velem... Evy! - próbáltam elhúzni a karomat és felállni, de a másik kezével is megragadott, közelebb húzott magához. - Nézd! - kicsit megijesztett, jobban, mint egész életemben.
- Nem voltam... jó... jó veled... mindig... Evy! - szívta a fogát és felnyüszített. - Tedd meg nekem... helyettem... meg kell - laposat pislogott, a szívverésem felgyorsult, nem tudtam mit akar, de kezdtem érteni.
- A vastrónt... Evy... könyörgöm! Cypherek vagyunk... a sárkánykí.. - a szorítása lazult, azután elengedett, a hátára fordult, amennyire tudott, a teste kicsavarodott, a földön egy vértócsa volt a glóriája.
-Sze...rezd vissza a...trónomat... - ezek voltak, az utolsó szavai, azután a szeme fennakadt és nem szólt többé. Elfordítottam a tekintetemet róla és a lángokba bámultam. Gavin lépett mellém nem sokkal később és felsegített.
-Köszönöm! - biccentettem felé, azután a férjemhez léptem. 
- Khal rhae mhar annithat yer avvos, zhey jalan attihari anni! - halványan elmosolyodtam. 
- Me annithat Dothraki avvos alikh, zhey shek ma shieraki anni! - mondtam. A bátyám halott, és nem csak ő, soha senki nem bánthat senkit, aki egy a népemből!

Gavin
[...]
A khaleesivel, két szolgálólányával és a khal egyik kójával a vaes dothraki piacon sétálgattunk. Evernys el szeretett volna jönni ide, hátha találkozunk westerosi árusokkal. Mosolyogva sétált. Úgy döntöttem, most szerzek kecskét neki, ezért megkértem a vérlovagot, hogy vigyázzon a lányokra, amíg én veszek húst a khaleesinek.

Evernys:
A Vaes Dothraki piacon sétáltunk és nézelődtünk, amikor hallottam, hogy valaki meglehetősen törten beszélve a dothrakit a portékáját kínálgatja, különféle borokat közelebb mentünk hozzá, a férfi pedig azonnal felismert engem és vidáman köszöntött, persze dothrakiul.
-Megkóstolnám a borodat! - szóltam neki a közös nyelven, mire elámult. Megkérdezte, hogy én is Westerosi vagyok-e, mire az egyik szolgálólányom elmondta ki is vagyok.
-Na mit mondasz? - kérdeztem újra a borára, mire a kezében lévő kupából a földre öntötte a bort, amit az előbb kitöltött.
-Ó nem! Ez a bor nem méltó hozzád Khaleesi! De itt van ez... mézédes - lépett hátra egy hordóhoz.
-Ajándékba adom neked! - mosolygott olyan megnyerően, ahogy csak tudott és már hozta is a hordót, de a vérlovag  aki velünk volt maga vette át. A borkereskedő töltött is nekem ugyanabból a borból és felém nyújtotta.

Gavin
Hamar találtam kecskét, így vissza is mentem a khaleesihez. Láttam, hogy odamegy egy árushoz. Gyanakodtam, már az elejétől, hiszen ez volt a dolgom, mint a lány testőre. Mikor az idegen férfi borral kínálta, odaléptem a lány mellé. Elvettem a poharat Evernys helyett. A westerosi férfi szemében félelmet láttam csillanni.
- Kérem, khaleesi, ha megengeded... - mondtam komoly tekintettel. Az eladót méregettem. Csak néztem, de a szemében látott érzelmek meggyőztek. - Előbb maga igyon belőle. - nyújtottam vissza az italt.

Evernys:
Amikor Gavin lépett mellém és elvette az italt, csak azt gondoltam, túlságosan aggódik és talán az majd megnyugtatja, ha ő iszik előbb, de miután megszagolta és visszanyújtotta az árusnak a kupát azonnal belém hasított a felismerés. Az ital tényleg mérgezett.
-Ó nem, hozzám nem méltó ez az ital, kifejezetten a khaleesinek szántam ajándékba! - tiltakozott az árus, de az arcom megkeményedett, a szemem szikrázott és ellentmondást nem tűrő hangon szólaltam meg.
-Tegye, amit mondott! - a férfi továbbra is mérlegelt, szinte hallottam, milyen gyorsan ver a szíve. Elvette a kupát és a szájához emelte, de azután eldobta és a hordókat felborítva futásnak eredt, Gavin és néhány dothraki követte, csak az a vérlovag maradt velünk, aki eddig is kísért minket.

Gavin
Követtük a menekülő férfit, aki embereket felborítva próbált elfutni előlünk, de az egyik dothraki egy ostorral elkapta a lábát. A westerosi elesett, mire a férfi ott termett és lefogta. Elkaptuk, és a khal elő vittük, de előtte megkerestük a khaleesit.

Evernys:
Amikor beléptünk a sátorba Kaharo rögtön hozzám lépett és a vállamra tette a kezét.
-Zhey jalan atthirari anni. Hash azisi? - kérdezte, de megráztam a fejemet, hiszen az ijedtségen kívül nagyobb bajom nem lett. A merénylőmet egy oszlophoz kötözték és a férjem most elé állt és kicsit tördelve a nyelvet elmondta neki, hogy szenvedni fog, azután Gavin mellé lépett, a hangja megenyhült és hálásan nézett a fiú szemébe.
-Gavin, okki zhille hrazef fin allayafa shafka drogikhoon anni. Me shafki - egy lovat ajánlott neki, azért, amiért megmentett, azután a sátor közepére sétált és a tekintetét végighordozta a jelen lévőkön, azután megállapodott rajtam és szeretetteljesen nézett a szemeimbe, hogy azután határozott hangon szólaljon meg ismét.

-Ma rizhaan anni, vezh fin asaja rhaesheseres,  maan anha valloshak azh akka. - amikor a fiunk ajándékáról szólt felkaptam a fejemet.
- Maan anha vazhak jin ador shiqethi finaan neva ave maisi mae - elégedetten mosolyodtam el, hálás voltam a férjemnek és ismeretlen izgatottság fogott el. Teljesítem a bátyám utolsó kérését, a Vastrón újra a családunké lesz, az enyém és a fiamé!
- Anha vazhak maan Rhaeshis Andahli. Anha, zhey Kaharo, atak jin. Anha vidrik khalasares anni jim, finaan nakhoe rhaesheser, majin adothrak hrazef ido yomme Havazzhifi Kazga ven et vo khal avvos. Anha vaddrivak mahrazhis fini ondee khogar shiqethi ma vohharak okrenegwin mori. Anha aqorisok chiories mori, vazzafrok yal mori, ma afichak vojjor samva Vaesaan Dothrak. Ki jini anha astak asqoy, anha, Kaharo ki Dharosi. Ki jini anha astak asqoy hatif Maisi Krazaaji kash shieraki vitihiri asavvasoon. Asavvasoon! Asavvasoon! - miután megesküdött minden istenre, hogy Dothraki szokás szerint elfoglalj a hét királyságot és annak lakóit leigázza hozzám lépett és magához ölelt. A beszédét nagy ováció követte, fellelkesítette a khalassart, még ha néhányan talán őrültségnek is gondolhatták az egészet. Szívesen megköszöntem volna neki ezt az egészet, amit értem tesz majd és a fiunkért, de tudtam, hogy a dothraki nyelvben nincs köszönöm szó. 
A tekintetem egy pillanatra Gavinra tévedt, aki megmentett, ott állt, nem messze a támadómtól és engem figyelt.

Gavin
[...]
Az incidens után a khal megtartotta ígéretét. Másnap a khalassar elhagyta Vaes Dothrakot, és a Keskeny-tenget felé indult. Útközben az elénk kerülő falvakat és városokat dothraki szokás szerint kifosztották. Az ott élőket megölték, vagy rabszolgává tették, a házakat felgyújtották, a kincseket elvitték. Így tüzelték az emberek harci kedvét...

Evernys:
A férjem megtartotta az ígéretét és elhagytuk Vaes Dothrakot.
Útközben lerohantunk egy kisebb falut, a házakat felgyújtották, a férfiakat megölték, vagy rabszolgává tették őket, a nőket, pedig megerőszakolták. Jajszótól volt hangos az egész falu.
- Miért van szükség ennyi rabszolgára? - fordultam a mellettem sétáló Gavinhoz.

Gavin
Lenéztem a lányra, egy kicsit elgondolkodtam a válaszomon.
- Minél nagyobb egy khalassar, annál erősebb a khal. Ez a hatalom és a számok kérdése - mondtam. - Persze nem teljesen igaz - néztem újra magam elé. - A több rabszolga több szájat is jelent, nagyobb a betegségek aránya is...De egy khal kis khalassarral gyengének tűnik, mintha nem tudna leigázni másokat, és rabszolgákat szerezni - fejtettem ki a véleményem.

/ezen a szálon is apró ugrás, az esküvő utáni lakomán vagyunk ))/

Lyre
Vigyorogva hallgattam, ahogy a tőlem nem messze ülő, vén nagybátyám az unokatestvéremet ugratta. A fiatalabbik férfi arca már vörös volt, bár lehet, hogy csak a bortól. Az én kezemben is ott volt a kupám, amit már sokszor újratöltöttem, mióta megkezdődött a lakoma. A feleségem ellenben korántsem volt olyan derűs, mint mások. Jóllehet, az öcsém sem tűnt felhőtlenül boldognak. Puhány alak. Szerettem őt, hisz fivérem volt, de mindig is érzékenynek tartottam. Illett hozzá a másik lány. Ellenben akit én kaptam...Idegesítő alak volt. Majd megtanulja, hol a helye.

Hilaria
A lakomán ültem, és mogorván bámultam magam elé. A tányérom érintetlenül, üresen állt előttem az asztalon, ahogy a mellette lévő kupa is. Másokkal ellentétben nem volt kedvem mulatozni. Néha körbenéztem, végigmérve a beszélgető embereket akik az esküvőmet ünnepelték. Legalább nekik örömteljes a mai nap... Amikor a húgomra tévedt a tekintetem, kicsit aggódni kezdtem. Szegény Elvina arca falfehér volt, láttam rajta hogy fél. Ő sem evett semmit , amit megértettem, nekem sem volt étvágyam. Megeresztettem felé egy bátorító mosolyt és eltátogtam neki, hogy "Nem lesz semmi baj." Nem mondtam hangosan, nem akartam hogy mások hallják. Egyébként amit mondtam azt úgy is gondoltam. A húgom párja is riadtnak tűnt, nem olyannak látszott aki szándékosan bántaná Elvinat. Biztos voltam benne hogy velük minden rendben lesz. Ellenben az én férjem ...
Az a magabiztos vigyor ami most is ott volt az arcán, az elégedett tekintete .... Akaratlanul is elfintorodtam ahogy ránéztem. Egy beképzelt hólyag ... Fogadjunk az hiszi, hogy mostantól majd az engedelmes kis felesége leszek aki minden szavára ugrik. Mekkorát téved ...

Henley
A lakomán ülve, újdonsült feleségem mellett, a hangzavarban kicsit elveszettnek éreztem magam. Persze, boldog voltam én is. Jól jártam, Elvina igazán kedves lány volt, bár nagyon félénknek tűnt. Ez nem olyan nagy baj, én sem voltam valami beszédes típus, általában, és a közelébe sem értem a bátyám önbizalmának. Ugyanakkor...valahogy tartottam egy kicsit ettől az egésztől. Bezzeg Lyre most is olyan magabiztosan vigyorgott, ahogy mindig. Lenézően pillantott rám, de ezt már megszoktam. Mindig is felsőbbséges volt velem, noha jó bátyám volt. Most nincs okod rá, hogy lenézz. Nem tettél túl rajtam. Ezúttal ugyanúgy jártunk, mindketten.

/ ááá ez vicces x"D /

Elvina
Egyenes háttal, szótlanul ültem a székemen , miközben körülöttem a legtöbben jókedvűen beszélgettek és iszogattak. Azt hiszem, a jelenlévők közül csak hárman nem voltunk túl lelkesek. Én, Hilaria és Henley ... Míg újdonsült férjem hozzám hasonlóan kicsit megszeppentnek látszott, nővérem inkább idegesnek tűnt. Persze, ő nem szokott félni. Én viszont rettegtem. Ebben az egész esküvő dologban nem maga a házasság volt a legrémisztőbb. A szertartás egész hangulatos volt és végül is nem bántam hogy Henleyhez kell hozzámennem. Kedves fiú volt , többször is beszélgettünk mióta Királyvárba jöttem , és egész jól elvoltunk. Egész szerencsésnek mondhatom magam amiért ő lett a férjem. Viszont ami még csak ezután jön , attól rettegtem. Tudtam hogy akármelyik pillanatban elkezdődhet , ezért idegesen járattam körbe a tekintetem . Egyszer összenéztünk a testvéremmel. Láthatta rajtam mennyire félek, próbált is megnyugtatni .... De ez most nem olyan helyzet volt ...

Henley
Egészen sokáig tartott a lakoma, az embereknek bőven volt idejük leinni magukat. Én viszont csak egyre feszültebb lettem az idővel...Rendben, bevallom, tényleg féltem. Az ágybaviteltől. Borzasztóan féltem, de volt bennem egy kis kíváncsiság is, hogy milyen lehet...Lyre sokszor mondta, hogy amilyen puhány vagyok, még egy lányt se tudnék ágyba vinni, de persze egyszer sem gondolta komolyan. Igazából még mind a ketten szüzek voltunk. Ahogy ezek a lányok is.
Elvinára pillantottam, láttam rajta, hogy ő is fél. Akartam mondani neki valami bátorítót, de az rám is rám fért volna. Inkább csak csöndesen vártam az elkerülhetetlent.

Hilaria
Az idő előrehaladtával egyre jobban unatkoztam. Legszívesebben fogtam volna magam és otthagytam volna ezt az egészet, de nem tehettem. Ott kellett maradnom. A vendégeket figyeltem akik egyre részegebbek és így egyre vidámabbak lettek. Egyre inkább érezhető volt annak a pillanatnak a közelsége amikor elkezdik követelni az ágybavitelt. Csakhogy itt nem lesz semmilyen ágybavitel ...

/Khm szóval hol?/

/de am itt van csak egy kicsit följebb :"DD/

/I see/
Evernys:
Hirtelen egy fülsiketítő visítást hallottam, aztán egy kislányt és az anyját láttam elfutni, azonban az uram két vérlovagja leszúrta őket, mielőtt elérték volna céljukat: Félig lefejezett, de még éber férfit.
Értetlenül néztem Gavinra és megláttam a szemében az aggodalmat. Futni kezdtem, és amikor közelebb értem már láttam. A férjem állt ott és egy hatalmas seb húzódott a testén, a nyakától a jobb alsó bordájáig. Gavin utól ért és olyan volt, mintha vissza akarna tartani de én odarohantam a férjemhez.
-Shek ma shieraki anni! - a kezemet végig simítottam a sebeken, mire ő felszisszent.
-Orvosra van szüksége!-kiáltottam

Gavin
Azonnal orvosért kiáltottam, és meg is jelent a khalassar "mestere", a gyógyfüveivel és kenőcseivel. Ellátta a sebet, de láttam a szemében a bizonytalanságot. Én magam is aggódtam. Túl mély a seb.
[...]
Ahogy teltek a napok, a khal egyre rosszabbul lett. Beigazolódni látszott, amitől féltem, az orvos nem tudta kitisztítani a sebet teljesen, és talán elfertőződött. Szomorúan néztem Evernysre...Éreztem, hogy nem várnak rá könnyű idők a közeljövőben.

Evernys: 
A pusztán lovagoltam a férjem mellett, aki egyre rosszabbul nézett ki sokszor félő volt, hogy leesik a lováról.
-Álljunk meg! - kiáltottam aggodalmaskodva, de az egyik vérlovag hangját hallottam a hátam mögött.
-Alig egy órája álltunk meg utoljára!

Gavin
Tehetetlenül összeszorítottam a számat. Evernys mellé ügettem, és szorosan mellé zárkóztam. Láttam rajta, hogy nagyon aggódik, de semmit nem tehetett. A khal haldoklott, de még ő volt a khal. Ha a khalassar azt látja, hogy a vezetőjük gyenge....Hamarabb jött volna el Kaharo vége, mint hogy a vérmérgezés végezhessen vele. Talán még úgy lenne a jobb. Bár mindkettő undok halál egy khalnak.
Evernys mellé értem, de hirtelen nem tudtam, mit mondhatnék.
- A khal gyenge, - jegyeztem meg végül halkan - de nem állhat meg folyton. Ha a khalassar is észreveszi, milyen állapotban van, lesznek, akik fellázadnak. 
Bár valószínűleg már rég észrevették. Ám ezt nem mondtam ki hangosan. Nem akartam még jobban a lányra ijeszteni. Amíg a lovon ül, nincs baj.

Evernys:
Riadtan néztem bele Gavin szemébe, de próbáltam erősnek látszani.
-Akkor mit javasolsz? - suttogtam, közben fürkésző pillantások tengerét éreztem a hátamon.

Gavin
Előre néztem, kicsit összehúztam a szemem, miközben gondolkodtam.
- Sajnálom, khaleesi - ráztam meg szomorúan a fejem. Gyűlöltem, hogy nem tudok semmit tenni, de a khal már szinte halott volt. Semmi esélyünk nem volt a megmentésére.

Evernys:
Gavin tehetetlensége felidegesítettet, Kaharo mellé ügettem és átkaroltam. Kezdtem belátni, hogy tényleg megfog halni, de nem tudtam mit tehetnék.
-Gavin! - kiáltottam vissza. Egy szörnyű gondolat fúrta be magát a fejembe. A dothrakiak erő alapján választanak követőt...

Gavin
Előreügettem Evernys hívására.
- Igen, khaleesi? - kérdeztem, a hangomon érződött a segíteni vágyás.

Evernys:
Tudtam, hogy Kaharo talán most nem is hall és egyébként is csak pár szót tudott a közös nyelven, mégis suttogóra fogtam a hangomat.
- Mi történik a khaleesivel és a gyermekével, ha a khal meghal? - tekintetem aggodalmat sugárzott, de az arcom rezzenéstelen maradt. Bal karomat közben még mindig Kaharo hátán nyugtattam.

Gavin
Úgy éreztem, mintha egy pillanat alatt kiszáradt volna a torkom.
- A vérlovagok a khaleesit Vaes Dothrakba viszok, a vének közé....A gyereket, ha lány, a khaleesi megtarthatja, a fiú, akkor megölik... - mondtam halkan, közben kerültem a lány tekintetét.

Evernys:
-Amikor a bátyám meghalt megígértem neki, hogy visszaveszem azt, ami minket illet. Hogyan tudnám ezt megtenni, ha az öregek közé leszek zárva életem végéig? - a hasamra tettem a kezem. - Nem hagyom, hogy megöljék a fiamat! - a tekintetem villogott, szinte parancsoló volt Gavinra nézve, bár fogalmam sem volt arról, hogy hogyan segíthetne nekem.

Gavin
A lány bátor volt, de tudtam, hogy ha bekövetkezik, amitől félünk, - márpedig ez csak idő kérdése volt - akkor ez nem lesz elég. Szigorú tekintetet öltöttem, miközben felmértem a helyzetünket, és az esélyeinket. Kell lennie valamifajta megoldásnak.
- Ha a khal leesik a lóról, a khalassar megáll. Zavar és káosz kezdődik majd, a vérlovagok idevágtatnak, körbeállják a khalt, és neked is mellé kell sietned. Én is ott leszek veled, hogyha bármi baj történne, de neked kell kiállni velük...A khalnak megfelelő temetés kell, ezzel időt nyerhetünk - mondtam suttogva. Fájtak a szavak, de muszáj volt taktikusan gondolkodnom, nem finomkodhattam a lány előtt. Az, hogy mi lesz utána, még előttem is rejtély volt, de úgy döntöttem, ezt nem árulom el neki. Reméltem, hogy lesz még időm gondolkodni.

Evernys:
Csak alig észrevehetően bólintottam és haladtunk tovább. Pár perc múlva azonban bekövetkezett az, amit Gavin megjósolt, a khal leesett a lováról és én is leugrottam az enyémről. Odarohantam hozzá és le is térdeltem.
-Sekh ma shieraki anni! - szakadt ki belőlem és a két kezemet az arcára tettem. Valamit suttogott, fel akart ülni a lovára, de azután a szeme fenn akadt és khal Kaharo együtt vágtatott a Hatalmas csődörrel.
A mellkasára borultam és sírva fakadtam, belül közben kicsit pánikba is estem. Mi lesz most velünk? Persze Gavin elmondta, hogy mit kéne tennem. 
- El kell temetnünk őt! - álltam fel a khalassarhoz fordulva. - Akkora máglyát kell építenünk neki, hogy könnyedén felszállhasson a lelke a Hatalmas csődörhöz!

/esetleg ugorhatunk magára a máglyán égetésre/

/megírod? :")))/

Gavin
A lány mellett termettem, amint az leugrott a lováról, és nem is mozdultam el mellőle. A jobb kezemet mindig a kardom közelében tartottam, de nem rántottam fegyvert, amíg nem volt rá szükség. Mikor szólt, végignéztem a vérlovagokon, akik megkönnyebbülésemre egyetértően mormogtak.

[...]

Evernys:
Mire besötétedett letáboroztunk és sikerült megépítenünk a leghatalmasabb máglyát, amit valaha láttam. A vérlovagok felcipelték Kaharo testét és én is végső búcsút vettem tőle. A máglya meggyújtásának feladata rám hárult és meg is gyújtottam. Sírtam, természetesen, hiszen a férjem, a szerelmem, napom és csillagom, gyermekem apja feküdt ott a máglyán, amikor a lángok lassan feljebb és feljebb kúsztak, hogy mohón elemésszék a testét. 
És akkor különös dolog történt. A lángok, mintha szóltak volna hozzám, a pattogásuk a nevemet mormolta és lovasokat és harcosokat láttam vonulni benne, egy lángoló vörös sárkány repült közöttük, egy városhoz tartottak, amit a sárkány lángba borított. Ha Sethrida velem lett volna, bizonyosan még többet is látott volna. 
Amíg a máglya égett, asszonyok énekeltek és harcosok hallgattak, maradtam volna, de cselekednem kellett. Mozdulatlanul álltam, de tekintetemmel Gavin után kutattam, hogy meg tudjam mi a következő lépés. Persze sejtettem, összeszedni, azt, amink maradt és elmenekülni. Amink maradt... a sárkánytojás maradt egyedül.

Gavin
[...]
Mikor a khaleesi rám nézett, alig észrevehetően biccentettem felé. Tudtam, hogy nem lesz ínyére a menekülés, és talán nem is ez volt a legjobb megoldás, mégis kételkedtem benne, hogy lennének-e, akik mellé állnak a khalassarból. Aligha döntene bárki is így.
Úgy kellett cselekednünk, hogy az emberek ne fogjanak gyanút. A terv szerint Evernys a sátrába megy, és én oda vezetem majd a két lovat az éjjel, miután a nyeregtáskákat megtöltöttem elég élelemmel, vízzel és váltás ruhával mindkettőnknek. Az őrök a sátor bejáratának két oldalán állnak, ezért a khaleesi egy új, titkos nyílást vág majd a túlsó falon, ahol elmenekülhetünk. Ezután már csak feltűnésmentesen meg kell szöknünk a khalassartól, és a lehető leggyorsabban nyugatnak vennünk az irányt, a Keskeny-tenger felé. Amint elérjük az első várost, nagyobb biztonságban leszünk. A khalassar nem fog követni bennünket, mert az emberek harcolni fognak a khal helyéért. Időt nyerünk.

Evernys: 
Sokáig álltam ott, de azután feltűnésmentesen elhagytam a tömeget és a sátramba mentem, hogy összepakoljak, a ruhákon, a sárkánytojáson és a könyveken kívül, amit Gavintól kaptam az esküvőm napján, aligha volt másom, esetleg még az a pár fegyver, amit a vérlovagok ajándékoztak nekem, de ezeket előzőleg Gavinnak adtam át. Mikor már minden a helyén volt, csak fel-alá sétáltam a sátorban, megvárva, amíg a khalassar elcsendesedik, azután hátrapillantottam a sátor bejáratához és mikor nem hallottam és láttam mozgást, megfogtam egy tőrt és egy nagyobb nyílást vágtam a sátor hátulján, ahol ki tudtam mászni. Gavin már ott várt rám kinn. Felerősítettük a maradék holmimat a lovamra, azután felsegített rá és elindultunk a sötétben, halkan, hogy észre ne vegyenek minket. Már messze jártunk, amikor elérkezett a hajnal, egy pillanatra megálltam a lovammal és visszanéztem, de azután Gavin unszolására követtem őt vágtában arra, amerre ment. A jövőm egyszerre bizonytalanná vált, de ugyanakkor volt célom. Nem is egy.
Megszülni biztonságban a fiamat, kitalálni, hogy mi legyen a sárkánytojással és visszaszerezni azt, ami a családomat illette, a Vastrónt.