Schwanstein

Visszacsókoltam, de ez a csók már rövidebb volt, mint az előző.
- Khm... - hallottuk a torokköszörülést a hátunk mögül. Elhúztam a fejem, és arra néztem. Jo és Jana toporogtak ott, egy ággyal odébb.
- Sziasztok... - köszöntek nekünk.

Eugen
Mikor megjelentek a többiek, elhúzódtunk egymástól és én visszafeküdtem az ágyra.
-Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva.

Lysander
Közelebb jöttek, és megálltak az ágy másik oldalán.
- Hoztunk enni...nektek - emeltek fel egy kis csomagot. Meglepetten néztem rájuk. Ez kedves volt tőlük...Nem számítottam rá.

Eugen
-Köszi! - mondtam hálásan a barátaimnak - Nekem eddig eszembe sem jutott hogy enni is kéne valamit - tettem hozzá, kicsit elgondolkodva.,

Ross
- Eeeeh, megütötted az egyik oldaladat. Kificamodott az egyik lábad, be vagy zárva egy rakás hülye közé, ráadásul én csodának tartom, hogy még élsz - mindezt köszönhetően egy olyan dögnek, aminek nem kellett volna így viselkednie - ültem fel - Sz-szerintem ez épp elég komoooly!!

Sabine
- Nyugi. Tényleg nem komoly. És nem a hipogriff hibája. Valami megijesztette ennyi. Figyelhettem volna jobban. - próbáltam megnyugtatni. - Tényleg nem komoly. Néhány nap és már lábra is állhatok. - mondtam neki.

Ross
- Szerintem meg nem a te hibád. Ha az állat tudna viselkedni, neked nem esett volna bajod a hátán. Bár az is lehet, hogy tényleg nem tanították meg arra, amire kellett volna - húztam el a szám kelletlenül.
- Nos, ebben bízom!

Sabine
- Nyugi már. - mondtam mosolyogva. - Hamarosan újra talpra állok és akkor majd kimehetnénk megint arra a tisztásra az unikornisokhoz. És találtam egy nevet Renegátnak. Remélem majd neki is tetszeni fog. - mondtam mosolyogva és újra hozzá bújtam.

Ross
- Mi lesz a neve? - érdeklődtem, miközben kedvesen magamhoz öleltem - Egyébként így is el tudnánk menni, nem lenne akadálya - fejemben egy újabb "remek" ötlet körvonalazódott ki.

Sabine
-Nem lehet. Csak azért nem a gyengélkedőn vagyok mert megígértem hogy feleslegesen nem mászkálok. - mondtam halkan. - Amúgy a Valentin név jutott az eszembe. - tettem hozzá mosolyogva.

Ross
- Ó de szuper! - csaptam a homlokomra . Még a hátamon is vittem volna, így viszont érdekes lesz ez a kis terv.
- Szép név - dicsértem gondolataimba mélyedve.

Sabine
-Sajnálom. - mondtam halkan. Sejtettem hogy nem örül a dolognak.

Ross
- Ugyan, semmi baj! - mosolyogtam rá kedvesen - Akkor majd máskor elmegyünk. Kíváncsi vagyok azóta hogy vannak az unikornisok, mert egy ideje nem voltam kint közöttük - mondtam halkan.

Lysander
- Nincs mit - tette le Jana a csomagot az ágy melletti éjjeliszekrényre, és leült Eugen mellé. Csöndben maradtam, hagytam, hogy ők is beszélgessenek a fiúval. Elvégre a legjobb barátai. Csak takarodókor mentek el, de nem bántam, kedvesek voltak, még velem is, és én is viszonoztam ezt feléjük.
Én nem hagytam ott a fiút, együtt megvacsoráztunk, és csak jóval éjfél után mentem vissza a hálókörletembe, hogy aludjak. Akkor sem akartam volna, de Eugen elküldött...Nem akarta, hogy másnap miatta késsek el óráról.
Én tartottam magam ahhoz, amit megígértem, amikor csak tehettem, meglátogattam őt. Szünetekben, tanítás után, szinte minden szabadidőmet vele töltöttem, a leckét is vele írtam, hogy ne kelljen egyedül lennie. Egész héten bent tartották. Nagyon súlyosak voltak a sérülései, mert a gerince károsodott, és nagyon körülményes volt meggyógyítani úgy, hogy ne bénuljon le.
[...]
Következő hétfőn reggel nem tudtam meglátogatni a fiút. Előző éjjel nagyon sokáig voltam ébren, megint éjfélig a gyengélkedőn voltam, utána pedig nem tudott elnyomni az álom, így reggel elkéstem a duplaórámról. Szünetben sem tudtam elszabadulni, mert odajött hozzám egy tanár, utána pedig az egyik grünwaldos fiú tapadt rám. Már elég régóta rám volt állva, nagyjából, mióta összejöttem Eugennel, folyton megtalált, ha a másik fiú nem volt a közelemben. Most sem tudtam levakarni, megállás nélkül flörtölt velem, hiába utasítottam el egyre durvábban. Igazából nem féltem, hogy bármi bajt okozna, azt nem hagytam volna, meg amúgy sem volt erőszakos típus, csak idegesített. Leálltam, hogy előkeressem a táskámból a jegyzeteket, amiket kért, hátha akkor lekopik végre. Közben a folyosó lassan kiürült, észre sem vettem, hogy kettesben maradtunk. Ahogy a füzeteimben matattam, egyszer csak mögém lépett, és a vállam fölött nézegetni kezdte a lapokat, mintha azt figyelné, ahogy keresek. Egy pillanatra megilletődtem. Nagyon közel állt, az arca szinte a fülemet súrolta, a hátamon éreztem a testéből áradó hőt. Túl közel van... El akartam lépni, de aztán inkább nem tettem semmit. Nem éri meg. Úgyis épp megtaláltam az anyagot. Megfordultam, hogy odaadjam neki.

Eugen
Az egész hetet a gyengélkedőn töltöttem. Lysander amikor csak tudott ott volt velem és ez nagyon jól esett, de még így is nehezen viseltem hogy fel sem kelhetek az ágyból.
A következő hétfőn a fiú egész délelőtt nem jött el hozzám, de teljes mértékben megértettem, csodáltam hogy eddig győzte a rohangászást a szünetekben.
Amikor megjelent a javasasszony hogy megvizsgáljon, mint minden nap, most is , mint mindig abban reménykedtem hogy végre elenged. Már szinte nem is fájt a gerincem, a bordáim pedig már napokkal ezelőtt meggyőgyultak, szóval nem értettem miért kell még itt lennem. A boszorkány hosszan vizsgálgatott, míg végül nagy szerencsémre mindent rendben talált és közölte velem hogy elhagyhatom a gyengélkedőt. Ennek nagyon megörültem, azonnal kiszálltam az ágyból és öltözködni kezdtem. Az egyenruhát még Jo hozta fel valamelyik nap hogy ilyen esetben legyen mit felvennem. Mikor elkészültem, vidáman léptem a folyosóra. Épp óra volt, így nyugodtan elmehettem a hálókörletbe hogy rendbe kapjam magam. Ma még nem kellett órára mennem, ennnek örültem. Amikor elkészültem, gondoltam megkeresem Lysandert a jó hírrel. Magamban kiszámoltam hanyadik óra van és hogy ilyenkor a fiú melyik teremben szokott lenni. Mire odaértem már javában szünet volt, a terem melletti folyosón pedig nem állt senki. Két embert kivéve. Amikor megláttam Lysandert meg azt a másik srácot ahogy olyan közel állnak ergymáshoz .... Aztán a másik fiú odahajolt a barátomhoz ... És nem bírtam tovább nézni. Sarkon fordultam és elszaladtam. A könnyeimmel küszködtem, próbáltam nem elsírni magam.

Lysander
Megfordultam, így végre eltávolodtam a fiútól. A kezébe nyomtam a füzetet.
- Tessék, ez az, ez a három oldal - mutattam. - Holnapra visszahozod?
- Persze, és köszi! - mosolygott rám szélesen.
- Oké - fordultam meg. Még utánam szólt valamit, de nem is figyeltem. Rohantam a következő órámra. Remek. Már megint elment egy szünet, és még mindig nem jutottam el a gyengélkedőre... Magamban eljátszottam a gondolattal, hogy ellógnám a mágiatörit, de tudtam, hogy Eugen nem örülne neki, így inkább sóhajtva a terem felé vettem az irányt. Nem baj, következő szünetben akkor is meglátogatom.

Eugen
Felszaladtam a hálókörletbe és ledobtam magam az ágyamra. Nem bírtam tovább visszatartani a sírást , szabad utat engedtem a könnyeimnek. Egész nap ott feküdtem, most már nem volt kedvem felkelni.

Lysander
Óra után betartottam a magamnak tett ígéretet, és felsiettem a gyengélkedőre. Ebédszünet volt, szóval most volt is időm bőven...
Ám Eugen nem volt már ott. Meglepetten néztem körül. Igen, a fiú határozottam eltűnt...
Mikor engedték ki?
És hol van most?
Sarkon fordultam, és az ebédlőhöz rohantam. Nincs itt...
Miért nem keresett meg, mikor kiengedték?
Lehet, hogy még csak most ment el...Akkor a hálókörletben lehet...
A frühwirth klubhelyiségéhez siettem. Két elsőst épp elcsíptem, beengedtek. A fiúk szobájához mentem, csukva volt az ajtó, így bekopogtam...Lehet hogy csak rendbe akarta szedni magát, mielőtt találkozunk.

Eugen
Mikor valaki kopogott, felültem az ágyon.
-Nyitva van ... - szóltam ki elhaló hangon. Nem tudtam ki lehet az. A szobatársaim sosem kopognának ...

Lysander
Ez Eugen hangja volt. Benyitottam.
A fiú az ágyán feküdt, hason, fejét a párnájába temetve. Odasiettem hozzá.
- Hé, mi történt? Minden oké? - kérdeztem tőle aggódva. Fogalmam sem volt, mitől lehet most ilyen állapotban.

Eugen
-Miért érdekel? - dünnyögtem a párnámba. Nem tudtam mennyire volt ez így érthető de annyira nem érdekelt.

Lysander
Meglepetten felvontam a szemöldököm.
- Eugen, én vagyok az, Lysander... - mondtam tétován.

Eugen
-Tudom - feleltem tömören. Dühös voltam és szomorú, még magam is meglepődtem rajta mennyire fájt amit láttam. Nem emeltem fel a fejem a párnáról és nem néztem a fiúra.

Lysander
Nagyra nyitott szemekkel pislogtam.
- De...Akkor....Nem értem... - motyogtam. - Mi történt? - ismételtem meg magam.

Eugen
-Láttalak ma a folyosón ... - motyogtam szipogva - ....azzal a másik fiúval enyelegni - böktem ki végül. A mondandóm végén elcsuklott a hangom , megint éreztem a gombócot a torkomban.

Lysander
Felszökött a szemöldököm.
- Enyelegni....De hát én nem enyelegtem senkivel! - kiáltottam mérgesen. Miről beszél?

Eugen
Felemeltem a fejem.
-De láttam! Ott álltatok a folyosón és olyan közel voltatok egymáshoz hogy az már simán csókhatáron belül volt! - emeltem fel én is a hangom.

Lysander
- Ő jött olyan közel hozzám, én egyáltalán nem enyelegtem vele! - védtem magam mérgesen. Most komolyan ilyesmivel gyanúsít? Azok után, ahogy egész héten bántam vele?

Eugen
-De nem is ellenkeztél túlzottan - jegyeztem meg sértődötten. Nem tudtam ilyen könnyen hinni a fiúnak. Hiszen láttam amit láttam. Márpedig én azt láttam hogy mindazok után amiket a múlt héten tett, a hátam mögött flörtölget egy másik sráccal amíg én a gyengélkedőn fekszem. Oké, akkor már elengedtek de ő abban a pillanatban ezt még nem tudta ...

Lysander
- Az a srác már napok óta rám van állva, de soha nem történt semmi! Tényleg! És nem is akartam, hogy történjen bármi is! - mondtam határozottan. Fájt ez a gyanúsítgatás.

Eugen
Pár pillanatig csendben fürkésztem az arcát, azon gondolkodva, vajon tényleg igazat mond-e. Aztán csak sóhajtottam egyet és lehajtottam a fejem.
-Jó, elhiszem ... Bocsánat amiért így kiakadtam. Csak tudod ...úgy örültem hogy kiengedtek és meg akartalak lepni és ....és aztán azt kellett látnom hogy .....tudod. Túl hamar vontam le következtetést. Sajnálom ... - kértem bocsánatot.

Lysander
A fiúra néztem, majd sóhajtva leültem mellé az ágyra.
- Semmi baj... - mondtam neki halkan, és átöleltem a vállát. Te is így reagáltál volna - szólalt meg egy rosszindulatú hangocska a fejemben. Nem vettem róla figyelmet.

Eugen
-Már megint béna voltam ... - hajtottam a fejem a fiú vállára. Örültem hogy ez a dolog ilyen gyorsan rendeződött, de akkor is rosszul éreztem magam a viselkedésem miatt.

Lysander
- Csak féltékeny... - mondtam halkan. - Igazából ez egész aranyos - húztam mosolyra a szám.

Eugen
-Azt mondod? - mosolyodtam el halványan. Most nem zavart hogy aranyosnak nevezett, jelenleg inkább még örültem is neki.

Lysander
Bólintottam.
- Igen - mosolyogtam, és kicsit jobban magamhoz öleltem a fiút, fejemet az övére hajtottam, és félig lehunytam a szemem. - Azt...

Eugen
Oldalról átöleltem a fiút és mégjobban hozzábújtam.
-Akkor jó ... -mondtam halkan és közben muszáj volt kicsit jobban elmosolyodnom.

Lysander
- Örülök, hogy kiengedtek - mondtam a fiúnak csöndesen.

Eugen
-Én is - feleltem erre szinte suttogva, majd felemeltem a fejem és lassan megcsókoltam a fiút.

Lysander
Mosolyogva csókoltam vissza, egyik kezemmel a fiú hajába túrtam. Mostanában sokat voltam vele, mégis kicsit hiányzott. Fõleg, mikor nem volt velem. Vágytam a társaságára. És az, hogy féltékeny volt...Jól esett, az igazat mdgvallva, elégedettséget éreztem.

Eugen
Az egyik kezemet a fiú arcára tettem, a másikkal pedig átöleltem miközben csókolóztunk. Hiányzott már ez, amikor a gyengélkedőn voltam nem tudtunk fizikailag ilyen közel lenni egymáshoz.
Sokáig folytattuk, egy idő után lassan eldőltünk az ágyon de egy pilanatra sem húzódtunk el egymástól.

Lysander
Ahogy ledőltünk, Eugen fölé helyezkedtem, kihasználtam azt, hogy a gyengélkedőn töltött gyógyulása miatt most nem volt még olyan erős, mint a baleset előtt. Mosolyogva csókoltam meg, közben egyik kezemmel a feje mellett támaszkodtam, másikkal selymes hajába túrtam. Hiányzott már. Teljesen kiment a fejemből az ebédszünet....meg az ebéd...és az órák....és...minden....

Eugen
Sem erőm sem kedvem nem volt most ellenkezni, így beletörődtem abba hogy alulra kerültem. Most teljesen mindegy volt hogy fent vagy lent, csak az számított hogy Lysanderrel legyek. Az egyik karommal átöleltem a hátát, a másik kezemet pedig a derekára tettem , miközben csókolóztunk. Már teljesen ki is ment a fejemből az előbbi összetűzésünk, mintha meg sem történt volna. Hiszen nem változtatott semmin...

Graceful írta:Ross
- Ugyan, semmi baj! - mosolyogtam rá kedvesen - Akkor majd máskor elmegyünk. Kíváncsi vagyok azóta hogy vannak az unikornisok, mert egy ideje nem voltam kint közöttük - mondtam halkan.

Sabine
-Niztos jól vannak hisz Renegát, vagy is Valentin vigyáz rájuk. - válaszoltam mosolyogva.

Lysander
Egyre hevesebben csókoltam, közben azzal a kezemmel, amivel addig a haját piszkáltam, most a fölsőjét kezdtem kigombolni.

Eugen
Amikor elkezdte kigombolni az ingemet, eszembe jutott valami.
-Nem kéne bezárni az ajtót? - kérdeztem halkan, alig pár centire elhúzódva a fiútól.

Ross
- Ebben igazad lehet - feleltem - Egyébként.. Mit csináljunk akkor, hogyha ki sem mozdulhatsz innen?

Sabine
- Nem tudom nincs öltetem. - mondtam neki és rá mosolyogtam.

Lysander
Csak kivettem a pálcát a zsebemből, és az ajtó felé intettem, épp csak elmormolva pár varázsigét, és már megint a fiú szájára tapasztottam az ajkaimat.
- Kész... - morogtam csókolózás közben, lehunyt szemmel.

Eugen
Szinte újult erővel vetettük bele magunkat a dologba, én átkaroltam a fiú nyakát és még közelebb húztam magamhoz miközben egyre hevesebben csókolóztunk.