Schwanstein

Ross
- Akkor bizony jobb lesz ha kiagyalunk valamit, mielőtt valamelyikünk elalszik! - nevettem fel halkan, közelebb húzódva hozzá.
- Mit szeretnél csinálni?

Sabine
Én is halkan nevettem. Jól éreztem magam vele és ezt nem tagadtam. Miért tettem volna? Ahogy őt figyeltem hirtelen furcsa gondolat fogalmazódott meg bennem. Nem tudtam volna leírni a dolgot, de hirtelen tudatosult bennem hogy szeretem ezt a srácot. A gondolatra elpirultam, hisz én szerelmes? Nem csak hogy sosem éreztem de mindig úgy voltam vele nem is engedhetem meg magamnak ezt az érzést.

Ross
Én nem vallottam volna be magamnak, hogy bármit is érzek iránta. Persze éreztem valamiféle erős kötődést, de nem tudtam volna pont a szerelemmel magyarázni. Ugyan! Én szerelmes? Még mindig a többi ház réme voltam néhány Grünwaldi barommal együtt véve. Én voltam az egyik legrosszabb diák, aki szerette is azt, amit csinál: megkeseríteni mások életét, és meglehetősen jól ment, viszont az övét ha akartam sem tudtam volna.

Sabine
Kicsit Közelebb bújtam hozzá. Örültem hogy velem volt, mert jobban éreztem magam.

Ross
Szorosan öleltem továbbra is, ezután távolabb húzódtam tőle és felültem. Elgondolkodtam azon mit csinálhatnánk, és eszembe jutott valami.

Sabine
Kíváncsian néztem rá mikor elengedett és felült. - Történt valami? - kérdeztem tőle.

Ross
- Igen, eszembe jutott valami, ami nálam új rekord - nevettem fel.

Sabine
Csak elnevettem magam mikor megszólalt. 
- Ha te mondod akkor biztos úgy van. - mondtam nevetve. - És mit találtál ki? - kérdeztem tőle vidáman.

Freja:
Az udvaron sétáltam. El akartam szívni egy szál cigit, de ugyebár az iskola területén nem volt szabályszerű a dohányzás, szóval keresni akartam egy olyan helyet, ahol nem vagyok szem előtt.

/ Ejnye! A dohányzás káros az egészségre!  /

(Hajjaj:DD ezt mondhatjuk az embereknek, úgyse érdekli őket:c)

Ross
- Jól értesz az állatokhoz, igaz? - kérdeztem kíváncsian.

Ansell
Ma sétálni volt kedvem, ezért hamar elköszöntem egy időre fivéremtől, hogy cserébe kint tölthessem időm a szabad levegőn.

Sabine
- Igen miért? - kérdeztem tőle kíváncsian.

Freja:
Végül csak besétáltam a fák közé, oda ahol már nemigen lát senki. Mondjuk az nem zavart különösebben, ha a diákok rajta kaptak. A legtöbbje úgysem mer egy rossz szót sem szólni. Csak a tanárokat akartam elkerülni.
Nekidőltem az egyik fa vaskos törzsének és rágyújtottam. Egész hűvös volt a levegő, de különösebben nem zavart.

Ross
- Taníthatnál néhány dolgot velük kapcsolatban - feleltem.

Ansell
Mire észbe kaptam, már kint is találtam magam. Nagyban a fák között sétáltam, amikor megpillantottam egy idegent.

Sabine
Csak rámosolyogtam. 
- Persze, szívesen segítek. - mosolyogtam tovább majd a ládámhoz bicegtem. - Szerencséd hogy első évtől kezdve megtartottam a jegyzeteimet, és könyveimet. - vigyorogtam rá ahogy keresgélni kezdtem a földön ülve. Kicsit feljebb toltam a szemüvegem olvasás közben. - Miről tanultok? Ja, amúgy vannak olyan jegyzetek is amiket nem az órán vettünk. Saját megfigyelések. Főként az unikornisokról. - néztem rá.

Freja:
Én már rég észrevettem, de nem szóltam hozzá. Csak akkor biccentettem oda neki, amikor ő is észrevett. Amúgy is csak látásból ismertem.

Lysander
[...]
- Eugen...Eugen, kérlek...Most már tényleg mennem kéne! - próbáltam eltolni magamtól a fiút, aki újra csókolgatni kezdte a nyakamat. - Már így is elkéstem az óráról...
Hiába ellenkeztem a folytatás ellen, nem tudtam elrejteni a hangomban megbúvó vágyakozást. Sokkal szívesebben maradtam volna a szobában, a fiúval...kettesben...lehetőleg ruha nélkül...
Fenébe az órákkal.

Eugen
[...]
Nem tudtam ellenállni a fiúnak, így felemeltem a fejem és a nyakát kezdtem csókolgatni. Tudtam hogy most miattam elkésett, de nem akartam hogy órára menjen. Olyan jó volt itt kettesben. A tiltakozása ellenére sem hagytam abba, miközben egyik kezemmel az oldalát simogattam.
-Kérlek ... csak még egy kicsit maradj! - motyogtam, alig egy pillanatra elhúzódva nyakának selymes bőrétől. Még mindig finom illata volt ...

Lysander
Hosszan felsóhajtottam, miközben élveztem a fiú leheletét a bőrömön.
- Csak egy...egészen kicsit... - nyögtem halkan, közben lehunytam a szemem és átkaroltam Eugent.

Eugen
Amikor végre sikerült meggyőznöm, elégedetten elmosolyodtam, majkd elszakadtam a nyakától és hosszan megcsókoltam őt, miközben egyik kezemmel selymes hajába túrtam. Annyira jó volt így ...

Lysander
Visszacsókoltam, közelebb húzva magamhoz a fiút. Kit érdekel, ha kihagyok pár órát...

Eugen
Csak akkor húzódtam el Lysandertől amikor már teljesen elfogyott a levegőm, de akkor is alig pár centire távolodtam el tőle és mosolyogva fürkésztem a tekintetét. Annyira gyönyörű szemei voltak ... Képes lettem volna egész nap bennük gyönyörködni.
Mindeközben egyik kezemmel a haját babráltam. Ez volt a másik dolog amit imádtam benne. Az a csodás szőke haja, ami mindig olyan puha és finom illatú volt és teljesen mindegy hogy mit csinált vele, iszonyat jól állt neki.

Lysander
- Tönkreteszed a hajam - mondtam halkan, de nem húztam el a fejem. Igazából jól esett, amit a fiú csinált, csak nem tudtam megállni, hogy ne ellenkezzem vele egy kicsit.

Eugen
Halványan elmosolyodtam.
-Nem teszem tönkre. Már amúgy is kócos ....és így is jól áll - mondtam neki halkan miközben tovább piszkáltam a haját.

Lysander
Nagyon halványan elpirultam.
- Tudod, hogy nem szeretem, ha kócos - bújtam oda a fiúhoz. Arcomat a vállába mélyesztettem, mélyen beszívtam az illatát.

Eugen
-Tuom. De én szeretem ... - mosolyogtam rá, majd elengedtem a haját és csak végigsimítotfa rajta még utoljára hogy ne álljon fel annyira és nyomtam ehy puszit a fejére.

Lysander
Halványan elmosolyodtam, de ezt a mosolyt elrejtettem a fiú elől, csak kicsit jobban hozzábújtam. Nagyon szeretem.

Eugen
Még egy jó ideig összebújva feküdtünk. Olyan jó volt .... De aztán megszólalt a lekiismeretem és nem akart elhallgatni, ezért egy picit elhúzódtam a fiútól és a szemébe néztem.
-Ha most elkezdesz készülődni, még beérsz az utolsó órára ... - suttogtam.

Lysander
Felnéztem a fiúra kissé amolyan "ezt most nem mondod komolyan" arckifejezéssel.
- Ha eddig kibírták nélkülem, azt az egy órát is kibírják - mondtam, közben újra odabújtam hozzá.

Eugen
-Oké. Csak...ahjj, már megintkésőn gondolkodom. Most miattam fognak megbüntetni - öleltem újra.magamhoz a fiút. Kezdett egyre nagyobb bűntudatom lenni.

Lysander
- Néha gondolkodhatnál kicsit előre - morogtam a vállába. - Egyébként engem úgysem büntetnek meg - mondtam egyszerűen.

Eugen
-Mert te vagy anagy Lysander Dietrich ? - kérdeztem halkan, a hajába duruzsolva.

Lysander
- Pontosan - mondtam, és a szemeimet elégedetten lehunytam.

Eugen
-Felfuvalkodott egoista hólyag .... - motyogtam de nem bántó hangsúllyal. Csak muszáj volt valamit beszólnom most erret. Belepuziltam a hajába.

Lysander
- Kikérem magamnak - doromboltam kicsit méltatlankodva, de közben halványan mosolyogtam.

Eugen
-Te is tudod hogy így igaz. El vagy szállva, Lyz ... - mondtam neki halkan, de mosolyogva - És bármennyire is nem akarod , de ez néha irtó cuki. - tettem hozzá.

Lysander
- Mondtam már, hogy ne nevezz így...! - szűrtem az összeszorított fogaim között. Igen, ezzel könnyedén fel tudott húzni. Ha cukinak nevezett, vagy lánynéven szólított...És volt egy olyan érzésem, hogy ezt ő is nagyon nagyon jól tudja. Direkt csinálja?

Eugen
-Bocsánat - pusziltam meg az arcát. Persze szándékosan hívtam úgy az előbb ahogy, kíváncsi voltam meddig feszíthetem a húrt. Szóval az oké ha sértegetem de ne hívjam cukinak. Igen, ez még mindig Lysander. Az én Lysanderem ...

Lysander
- Elfogadom a bocsánatkérést - mondtam elmosolyodva, és felemeltem a fejem, hogy megcsókolhassam a fiút.

Eugen
Belemosolyogtam a csókba miközben viszonoztam. Az egyik kezemmel közben végigsimítottam a fiú arcán, míg a másik a derekán nyugodott.

Lysander
[...]
Aznap délután, már jóval az órák vége után dugtuk ki újra a fejünket a szobából. Akkor is csak azért, mert már mindketten majd' éhen haltunk, szóval első utunk a grünwald klubhelyiségébe vezetett. Volt egy ötödikes srác, aki az egyik legszerencsésebb nagyszülőkkel rendelkezett, ugyanis nagyapja a düllheimdorfi édességbolt tulajdonosa volt. Szóval a mázlistánál tudtuk, hogy mindig van valami ennivaló.
Most sem kellett csalódnunk. Két doboz minifánkot is sikerült vennem tőle, meg még egy csomag lekváros süveget. Természetesen az egészet én fizettem, nem engedtem Eugennek, hogy hősködjön. Nincs szükségem a pénzére, tartsa csak a saját zsebében.
Amikor bevásároltunk, úgy döntöttünk, ellátogatunk az egyik közös helyiségbe, hogy ott együk meg az uzsonnánkat (mert időközben befoglalták a szobánkat). Annyira nem bántuk, bár az én fejemben megfordult, hogy talán mégiscsak jobb lenne keríteni egy szobát, mikor a közös helyiségben ott találtuk Eugen barátait.

Eugen
[...]
Amikor beértünk a közös helyiségbe, még mindig amiatt bosszankodtam hogy Lysander nem engedte hogy beszálljak a költségekbe amikor az édességeket vettük. Kicsit megalázó volt hogy mindent a fiú fizetett, úgy nêzett ki mintha én olyan csóró lennék hogy ennyire sem tellik és ezért meghívatom magam.
A társalgóban összefutottunk Joval és Janaval, tehát természetesen odahúztam hozzájuk a barátomat hogy hozzájuk üljünk le az egyik kanapéra , illetve a mellette lévő fotelba. Szorosan egymás mellé telepedtünk le Lysanderrel és miközben kibontottuk az uzsonnára vett finomságokat - amivel természetesen a barátaimat is megkínáltam - beszélgetni kezdtünk, úgy négyesben.

Lysander
Nem beszéltem máshogy Foglerékkel, mint általában. Mármint, persze, most csak beszélgettünk, nem szívattam őket, vagy ilyesmi, csak...a szokásos stílusomat használtam. Persze néha voltak olyan magas labdák, amiket nem tudtam nem lecsapni, muszáj volt néha megragadnom az alkalmat és szívatni őket. Komolyan, Fogler mintha direkt lett volna olyan béna.

Ross
- Azt hiszem pont őket vesszük, de halványlila gőzöm sincs arról mit magyaráz a tanár... Meg valahogy nem is érdekel, mert unalmasan tartja meg az egész órát - húztam el a szám kelletlenül.

Ansell
- Üdv! - léptem oda az idegenhez, akit magam is csak látásból ismertem. Szélesen rámosolyogtam, őt figyelve.

Ewall
Az épületben kódorogtam céltalanul, egy könyvet tartva a kezemben. Épp olvastam az egyik legjobb írótól a mágikus világban.

Sabine
Elő vettem a jegyzeteimet, majd fölkeltem és visszaültem mellé, vigyázva sérült lábamra. 
- Na, akkor. Itt vannak. - mondtam és kinyitottam az egyik füzetet majd be is csuktam és arrébb tettem. - Eh. Ez nem az volt. - mondtam és egy másikat tettem elé. Hogy keveredett oda a naplóm? Ez de kínos. Gondolkodtam. [size=12.727272033691406] [/size]

Freja:
Alaposan végigmértem a lányt és közben próbáltam felidézni a nevét, de egyáltalán nem derengett. Nyilvánvaló, hogy kicsit sem egy társasági körben mozgunk.
-Szia -köszöntem vissza, miután lassan kifújtam a füstöt.

Freddie:
Az egyik elhagyatott folyosó ablakpárkányában ültem és nem csináltam semmit. Legalábbis látszatra. Igazából fejben sakkoztam magam ellen, de azt hiszem ezt nem kéne nagyon hangoztatnom, a végén még elveszteném a nem létező népszerűségemet.

Eugen
Egész sokáig nem szóltam semmit arra ahogy Lysander beszélt a barátaimmal. Elnéztem neki , hiszen mindig is ilyen volt a stílusa, nem várhattam el hogy hirtelen teljesen kiforduljon önmagából a kedvemért. De amikor egyszer elég durván beszólt Jonak, rácsaptam a combjára.
-Lysander Dietrich! Mit mondtam neked arról hogy sértegeted a barátaimat?! - szóltam rá szigorúan.

Ross
- Akkor mi volt az? - kíváncsian méregettem a félre tett füzetet, aztán váll vonva felkaptam, amit elém rakott. "Feljegyzés 22".

Ansell
- Mi újság? - kérdeztem még szélesebb mosollyal.

Ewall
Egy elhagyott folyosóra tévedtem. Itt a legjobb nekem, úgy sem akadna egy hamar társaságom. Gyakran éreztem úgy hogy Isten a magányos farkas szerepét szánta nekem. Sosem volt barátnőm, meg barátom sem, egyedül a testvérem volt az, akivel igazán ki tudtam jönni a borzalmak után is....
Hirtelen megpillantottam valakit egy ablak párkányában. Odaosontam mögé, hátam mögött összekulcsolva kezem.

Lysander
Eugen felé fordultam, és pislogtam rá kettőt. Szóval kb. itt a határ?
- Valami rosszat mondtam? - kérdeztem teljesen ártatlanul.