Hostitium

Med:
Figyelembe véve azt, hogy képtelen vagyok jelentős öregedést felmutatni - még mindig ugyanúgy negyvenesnek nézek ki - ezt bóknak veszem és szaggatottan felnevetek.
- A modorod a régi - veregetem vállba kedvesen, majd megfordulok - a sárkány egyre közeledik...
- Tudjátok, hogy Crustában miért alszanak ébren az emberek? - Teszem fel a kérdést.

Spiro
Összenézünk a fiúval.
- Nem - felelem, a hangom semmitmondó, de kíváncsi vagyok, mire céloz a férfi. És hogy miért hívtak minket.

Med:
Halkan, kicsit türelmetlenül sóhajtok fel és belekezdek a történetbe, amit Julie-nak is meséltem, végül pedig elmesélem azt is, amit ő mesélt nekem.
- Ego kapcsolatba lépett vele. Nincs sok időnk, ki kell szabadítanunk, mielőtt áthelyezik. Ezért hívtunk ide titeket, reméltük, hogy talán segítetek.

Morrigan: 
Úgy érzem, épp jókor érkezek, még hallom az ismeretlen férfi utolsó mondatát. A srácot kieresztem a karmaim közül és hagyom végiggurulni a leomlott ház padlóján, én magam pedig visszaváltozok és közelebb lépek.
- Mi segíteni jöttünk - lenézek a srácra - én biztosan. Én is hallottam őt, hajnalban. Azt mondta, aludjak és amikor felébredtem, már tisztán láttam.

Clive
- Tegyél le, a kurva életbee! - kiáltok fel rémülten, mikor a karmai közé kap. Míg viszonylag alacsonyan szállunk, kapálózással próbálok kiszabadulni, de rögvest feladom, amint magasabbra megyünk. Egyre erősebben lesz úrrá rajtam a fóbiám, mi szerint majd' beszarok a hüllők puszta látványával is, és ha hozzám érnek, az számomra egyenlő a halálos ítélettel. Nem tudom pontosan, honnan eredeztethető, annyi viszont biztos. hogy mélyen gyökerezik bennem, akárcsak az utálat, miután a csaj nem épp finoman tesz le egy romos épület padlójára. Hagy végiggurulni, én pedig kalapáló szívvel, zihálva adok hálát az égnek, hogy végre itt vagyok, és nem kell a gusztustalan karmai közt görnyednem.
- Nekem rohadtul nincs idegzetem hozzá! Azután végképp.. Hogy eeeez... Ez a gyík idevonszolt! - mutatok az emberré változott lányra, kicsit sem jókedvűen, majd a kornyikálóra pillantok - Te pedig fogd be végre!

Juliette
Még folytatom az éneklést, akkor is ha közben emberek jönnek, s csak akkor hagyom abba, mikor úgy érzem, nem fog érkezni több. Halkan felsóhajtok, s nehezen ugyan, de ráveszem magam arra, hogy a férfi szemeibe nézzek.
- Amúgy is abbahagytam volna, úgyhogy emiatt nem kell aggódnod - szólok közömbösen hozzá, majd karba tett kézzel lelépek a "színpadról", s odamegyek hozzájuk.
- Üdv itt - mosolygok kedvesen az érkezőkre.

Med:
- Szóval új vagy itt - mérem végig a lányt. - Csak sárkánnyá tudsz változni? - Kérdezem, de hamarosan meg tudom, hogy nem. Neki is gyorsan összefoglalom az eddigieket, azután Clive-ra nézek.
- Gondolom volt oka rá, hogy idevonszolt. Juliette nemrég mesélte, milyen kedvesen szoktál bánni a közeledbe tévedőkkel - a hangom szigorú, de odalépek hozzá és felhúzom. - Ezen kívül hasznos vagy és szükségünk van a segítségedre...

Spiro
Hirtelen egész sokan lettünk, és a figyelem másfelé terelődött. De még mindig nem értünk sokat.
- Egy pillanat, valaki elmondaná, hogy pontosan miért lettünk idehívva? Mit kéne csinálnunk? - szólal meg Floy türelmetlenül, figyelmen kívül hagyva hogy belevág mások beszélgetésébe.

Clive
Ha a pasi nem lenne, valószínűleg odamennék a taknyoshoz, és megfojtanám, amiért árulkodik. Ha valakinek baja van velem , akkor a szemembe mondja meg!
- Szerencséd van, cafka! - vetem oda neki végül. Az is rátesz egy lapáttal a dologra, hogy még mindig szarul vagyok a repüléstől. S-sárkányokat nem akarok látni soha, soha többééé!
Miután összekapar más, undorodva húzódom odébb. Leporolom magam, s mintha mi sem történt volna, felveszem a közömbös stílust, és lazán zsebre dugott kezekkel állok tovább.
- És aztán? Nekem papolhat bármiről, ha stukkert fog rám, se lennék benne semmiben! A gyíkembernek meg mondja meg, hogy felesleges volt idehoznia is.

Juliette
Felváltva figyelem a két férfit, bár Clive-ot olykor többször illetem meg a tekintetemmel, mint az illendő lenne. Egyszerűen megcsap a belőle áradó undor, harag, hogy mennyire nincs oda a helyzetért, és szívesen levezetné rajtam a problémáját... Anélkül, hogy arca izma rezzenne.
Félve húzódom közelebb Öreg Billhez, így némileg jobb. A dühös férfihez viszont nem szólok, s végül a tekintetemet is lekapom róla. Helyette az egyik újonnan érkezőre terelem, aki félbe szakít valamennyiünket.
- Segítenetek kéne valamiben, amihez kettőnél több emberre van szükségünk - kezdek bele, s gőzösen agyalok a folytatáson. Remélem Öreg Bill ki tud menteni, mert nehezen tudok normálisan bánni a szavakkal Clive jelenléte mellett. Kikészített régen, s most is megteszi..

Med:
-Juliette megtudta Egótól, hogy a Nucleusban tartják fogva egy tartályban és négy nap múlva áthelyezik. Addig ki kell szabadítanunk - kezdek bele. - Van egy repedés a fal déli részén, ott az erőtér is megtörik. Egy ember bejuthatna és tönkreteheti a generátort, úgy a búra leereszkedne és bejuthatnánk mind. Ezután elvegyülünk és beszivároghatunk a Nucleusba.

Clive
Bill meséje megerősíti bennem a sejtelmet, mi szerint nem normális. A tervét végképp nem bírom, annyira fáj! Fáj a röhögés, ami beteríti az épület harmadik emeletét.
- És utána? - épp távozni készülök, de ahelyett, hogy tovább mennék, fél oldalasan megfordulok, hogy hátranézzek rá - Kurvára nem érne semmit az egész, a füvesek szeme is mindenütt ott van. Ha meg be is juttok sem fix, hogy ne vennének észre. Szerintem a seggem okosabb nálatok - mondom el jelen álláspontomat.

Med:
Kezd irritálni a nyikhaj. Egy vadászkést veszek elő - mindig van nálam -, és mellé lépek.
- Mondd még egyszer! - sziszegem és a szemeit kémlelem. - Én már harcoltam a Pax őrzői ellen még mielőtt a te füves nagyszüleid megszülettek Crustában. Itt is maradhatsz egyedül, ismerek pár embert, akik csak miattam nem próbáltak még meg megölni téged... pedig a lángok könnyen elemésztik a kis gallyaidat...

Clive
Nem ijedek meg. Míg felém lép egy vadászkéssel és elkezd papolni, néhány indát idézek meg lentről. Az épület romos oldala felől, hogy a földet áttörve ne okozzak nagy zajt, és a kést tartó kezére hurkolom. Tövis nélküli, szóval egyelőre nincs oka jobban kiborulni, mert csak a lefogására használom.
- A seggem okosabb magánál - vigyorgok a képébe, s azzal leszorítom a másik kezét is, hogy ezután a gyomrába üssek. Ha csak addig nem talál ki valamit, amit tenni tud ellene.

Med:
Ahogy megláttam a sárkányos lányt, tudtam, hogy jó szövetséges lesz: Biccentek felé és a következő pillanatban figyelem ahogy a kezét izmos, karmos karrá változtatva félrelöki a srácot, ezután tüzet lehel az engem fogva tartó indákra. Egy kicsit felszisszenek, amikor megéget a tűz, de tudom, hogy úgy is meggyógyulok fél percen belül...

Juliette
Kicsit megijedek, mikor a két férfi szóváltásba kezd egymással. Ismerem mindkettejüket jól, és tudom, hogy egyik szöges ellentéte a másiknak. Öreg Bill például normális, az indás sráccal ellentétben, aki a szemeim láttára fogja le, majd üti meg a nála tapasztaltabbat. Még jó, hogy tudom, hamar meg tudja gyógyítani önmagát, más különben a jelenlegi aggodalmammal elég gyorsan kopasszá válhatnék.
- Jól vagy? - szólok oda végül, félve közelebb lépve hozzá, miután az alakváltó segít rajta.
- Én remélem sült hús lett belőle! - hallom Clive elégedett kacaját, és ha nem lennék békepárti, már orrba vágtam volna.

Clive
- Na látod taknyos! Te sem vagy okosabb, még csak felszólalni sem tudsz a védelme érdekében. Látszik, hogy nyúl vagy, valami flancos tollszarral a lapockáidon. Nem Angyal, mint aminek becézni szoktak az idióták. Te meg remélem meggondoltad, kit hívsz füvesnek! - felváltva szólok először a lányhoz, majd a fickóhoz. Ezután teljesen hátrafordulok a sárkánycsajhoz.
- Rosszul csináltad! Magadat is felgyújthattad volna.

Morrigan:
Karba tett kézzel lépek oda a nyomihoz.
- Én vagyok a sárkány, a sárkánytűz sem égethet meg. Ugyanez nem mondható el rólad - villan a szemem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kicsit megpörkölöm...

Med:
- Igen, minden rendben - simítok végig Julie vállán, de utána a sötéthajú lány mellé lépkedek. Halkan köszönetet mondok neki, azután Clive-felé nézek.
- Oké, kölyök, vagy velünk jössz, normálisan viselkedsz, és segítesz vagy a sárkány belőled süt vacsorát nekünk esténként. Apró darabokként... Vaaagy beszélek azokkal a barátaimmal... akik nem a barátaid.

Spiro
Csak figyeljük a jelenetet, egyikünk sem szól. Te jó ég, mibe keveredtünk. Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy a társaságból senki sem normális. Egy csapat kattant.
Na de ki nem az idekint?
Floyra nézek, elég látnom az arcát hogy tudjam, ugyanazon gondolkodunk.
Ezek az emberek nem okosak, egyikük sem nagy taktikus, hogy briliáns tervvel álljon elő. Olyannal, ami zökkenőmentes és gördülékeny lenne. Nincs meg bennük az a készség sem, amivel konfliktusok nélkül együttműködnének másokkal. De nekünk nem is olyan ember kell.
Hanem valaki, aki elég vakmerő ahhoz, hogy végigvigye ezt az elmebeteg ötletet, és legalább ennyire kicsinálja a Paxot.
Még nem mondjuk ki hangosan, de már tudom, hogy benne vagyunk. Ha hinnék bármiben, imádkoznék értünk. Így...nos, így csak reménykedek.

Clive
- Chh, itt mindenki egy elme roggyant! - sóhajtottam fel, hátamat a falnak vetve. Ami mindig volt nálam, és sosem szenvedtem belőle igazán hiányt, az az én csendes barátom volt. Egy valódi barát, akiből több is létezik. Egy ilyen kis havert húztam elő nadrág zsebemből, tettem a számba, és gyújtottam meg a végét. Addig sem figyelek a barmokra, akik perpillanat körülvettek.

Juliette
Undorodva figyeltem a dohányzó férfira, majd elkaptam a tekintetem, és közelebb battyogva Bill bácsira néztem.
- Most már nem foglalkozunk vele, ugye? - kérdeztem halkan, ruhájába markolva. Akár egy rémült gyerek... Aki tényleg félt. Attól a szörnyetegtől, aki mindig belé kötött, és most itt van.

Med:
- Nem - feleltem. - Ma éjjel élelmet kell szereznünk és összepakolnunk pár dolgot, azután mielőbb indulni. Hosszú az út Crusta falaiig.
- De én meggyorsíthatom ezt. - Morrigan szólt és az elmémben ismét megjelent a hatalmas sárkányképe, amiként érkezett és mosolyogva bólintottam.
- Igen, bár kicsit feltűnőek lennénk egy sárkány hátán.
- Majd éjjel repülünk, nappal gyalogolunk. Alhattok, amíg repülök, ha nappal kitalálunk valamit arra, hogy alhassak.
- Legfeljebb megállunk - javasoltam, azután Julie-ra pillantottam. - Nem ismersz még valakit, aki jönne?

Juliette
Elgondolkodtam, mivel tudnék segíteni, és eszembe jutott, hogy nekem talán van némi kenyerem egy rongyba csomagolva, amit gondosan eldugtam egy dobozba. Azt pedig talán.. elástam.
- Öööö... - tekintettem értetlenül Bill bácsira. Végül észbe kaptam - Nem - húztam el a számat kelletlenül. Clive pedig felkacagott a háttérben.

Clive
- Ugyan mindenki szarházi, de ha ennyire kell még valaki, akkor megyek - kacagtam továbbra is szórakozottan, a cigit szívogatva.
- Már csak azért is, mert jó műsort adtatok!

Med:
Színpadiasan megfordulok és meghajlok előtte.
- Megtisztelő, hogy csatlakozol köreinkhez! - Szólok, azután hozzá lépkedek és megragadom a ruhájánál fogva és közelebb húzom. - De most szólok előre, hogyha bármit trükközöl, vagy ártani mersz bárkinek, legfőképpen Julie-nak, akkor velem gyűlik meg a bajod! - Sziszegem, azután nagy mozdulattal elengedem és a többiekhez fordulok.
- A házam mellett van egy fűthető pajta, miután elég élelmet gyűjtöttünk össze, ott találkozhatunk. Ha kell, fegyvereket is szerzünk.