Freedom city

Monique:
Köszöntem a hozzánk csatlakozónak, majd hallgatni kezdtem a beszélgetést, jobb dolog híján.
-Igen, az biztos! - vigyorodtam el. -Bár Maddyvel már lehet nem lesz ilyen könnyű.

Adam
Ott álltam a többiekkel a suli előtt és vártam,hogy a lányok megérkezzek és mehessünk a moziba.
-Valószínűleg! Az a csaj kész agyrém-mondat miközben elmosolyodtam.

Aeron:
-Szóval egy vadállat lennék? -horkantam fel. -Tudod, Ed, kezdek ott tartani, hogy rohadtul nem érdekel mit gondolnak mások. Pláne, ha rólad van szó, ugyanis kezded kihúzni a gyufát, öregem... Szóval, ha arra kerülne a sor, hogy jól felképeljelek, akkor nem fogok tétovázni, elhiheted. A gyerekkel meg ne foglalkozz! A szádra se merészeld venni! Vetted?!

Bridget:
Órák után még volt egy kis megbeszélnivalóm a báttyámmal, szóval kénytelen voltam megkeresni a termüket. Ő persze szokásához híven nagyon kis ráérős volt, úgyhogy abból a két percesnek szánt beszélgetésből lett egy kedves kis negyed óra. Csak ez után indultam ki a suliból, hogy megkeressem a többieket. Hát, nem volt nehéz megtalálni őket, már gyülekeztek egy páran.

Ross:
Reggel még az ágyamban pihentem, ma ugyanis később mehettem volna be dolgozni. Sokáig aludhattam volna még, de neem! Szólni kell rögtön, hogy felbukkan egy ember, akit jó lenne, ha elkapnék. Miért pont nekem jeleznek? Miért nem másnak?! Annyi tiszt van még rajtam kívül! Mindegy is. Idegesen felkaptam az egyen ruhám, majd az őrsre sétáltam. Ott beszálltam a szolgálati járműbe, s szirénázva indultam el a betonúton, egyenesen a belváros felé. Állítólag egy motorost láttak, gyors hajtással és tolvajlással vádolják. Volt egy tippem, ki lehet az, de nem voltam benne egészen biztos.

Bella
Ismét egy jól sikerült meló. Megszereztem amit kértek és leszálítottam. Nagy örömömben lehet kicsit gyorsan hajtottam. De legalább hamar visszaértem otthonomba ami egyben a műhelyem is volt, mert ha nem számítógépeket törtem fel vagy épp nem emeltem el ezt azt ha megkértek, egy autószerelő műhelyben dolgoztam. Megnyugtatott ha a gaépek között lehettem, és egész álló nap bütykölhettem őket. Sőt volt hogy egész éjel melóztam. Ha belegodolok máshoz nem is értek, csak a lopáshoz a számítógépek feltöréséhez, meg autók motorok megjavításához. Leparkoltam motorom és bementem a műhelybe. Most egész szép rend volt. Oda mentem a hűtőhöz és elő vettem egy üveg sőrt majd leültem az egyik kiszerelt autó ülésre lábamat kinyújtottam és keresztbe raktam. Kíváncsi voltam mikor bukkan fel kedvenc nyomozóm akinek még egyszer sem sikerült elkapnia. Bizonyíték híján nagyon nehéz lenne letartóztatni. Vigyorngtam magamban mint a vadalma.

Edward:
Nem akartam vitázni, de nem is akartam meghunyászkodni, abból túl sok rossz származott már.
-Rendben, de azt mondd meg miért ne tehetném meg?-kérdeztem vissza, ám cseppet sem úgy mintha nem tudnám, inkább sugallni akartam neki "valamit" még pedig azt, hogy előfordulhat, hogy semmi köze sincs a gyerekhez.

Ross:
Egy kollégámat már megbíztak azzal, hogy kövesse a rejtélyes alakot. Állítólag egy pirosas motorral száguldozott, egészen egy műhelyig. Engem plusz erősítés gyanánt állítottak munkába. Továbbra sem örültem neki, de végül is megtettem, amire megkértek.  Megadtak egy címet, arra mentem ki, szirénázó járőrkocsival. Kisváros volt ez, ahol nem történik sok minden. Igazából idén ez is újdonság volt, hogy valakit gyorshajtásért jelentenek be. Hamarosan megérkeztem a helyszínre, ahol a kolléga már várt.
Csak tippelni tudok, ki lehet az illető, de még az sem biztos...

Bella
Ahogy nyugodtan ültem és fogyasztottam hideg sörömet meghallottam a járőrkocsi szirénájának a hangját. Vigyorogva keltem fel és reménykedtem hogy kedvenc zsarum jön. Azt az alakot mindíg is szerettem cukkolni. Teljesen nyugodt voltam mert semmit nem tudnak rámbizonyítani max a gyorshajtást. Neki támaszkodtam a mühelyben lévő kocsinak és vártam.

Ross:
Hamarosan megérkeztem a megadott címre. Egy kollégám már valóban ott volt, kicsit távolabb az épülettől. Kiszálltam az autóból, s odamentem hozzá. Váltottunk egy-két szót a témával kapcsolatban, majd a műhely felé vettem az irányt. Belül izgultam kicsit, mert ha azzal az emberrel futok össze, akire számítottam, háát... az érdekes lesz. Nem igazán kedvelem, hogy folyton menekül. Túl nehéz feladat, azt nem állítanám, hogy nem is élvezem. Jó móka, csak egy idő után unalmassá válik. Nagy levegőt vettem, miközben megálltam pár méterrel az építmény előtt. Vártam, hogy kilépjen az emberke.

Bella
A sziraénák hangja abba maradt. Felkaptam a bukósísakomat majd nagyot sóhajtva léptem a műhely ajtóhoz. Megnyomtam a kinyitásért felelős gombot és úgy tettem mintha épp menni készültem volna. -Á, Ross nyomozó. Minek köszönhetem a látogatásukat? -Kérdeztem ahogy a motoromhoz léptem.

Ross:
Hamarosan kinyílt a műhely ajtaja. Megpillantottam egy vékony teremtést, mellette egy ismerős motorral. A sisak kicsit tompított a hangján, de még így is hamar rájöttem, kivel hozott össze a sors.
-Ni csak, no csak, már vártam magára! - felelem köszönés helyett. -Tudja, igen csak elegem van a macska-egér játékból. Túl rég folytatjuk már. Adja meg magát, nem menekülhet! -sétáltam elé. Mindvégig kőkemény, szilárd tekintettel néztem le rá. Belül nagyot dobbant a szívem. Végre ott állt előttem, akit annyi ideje kerestem. Végre visszatért, én pedig újra elememben éreztem magam.
-Gyorshajtásért jelentették be, de gyanakodom arra, hogy ön jóval többet is tett ennél.

Bella
Kinyílt a műhely ajtó és ki akartam tolni a motort mikor megláttam Ross-t. Elém lépett és nekem fel kellett néznem rá mert másfél fejjel magasabb volt nálam. Levettem a sisakom és megráztam hosszú barna hajam. -Lehet kicsit gyorsabban hajtottam de mást nem tud rámbizonyítani. -Mondtam mosolyogva és felemeltem kezeimet.-Nemakar megmotozni? -Kérdeztem lágyan mert tudtam nem hagyom hidegen. És azt is tudtam hogy nincs bizonyítéka ellenem.

Ross:
Mikor levette a sisakját, igen csak meglepődtem, amit nem győztem leplezni. Szinte semmit sem változott, csak még szebb lett... Khm, lehet hogy szép, de néha el is felejtem, hogy nem szabadna hinnem a szememnek. Lehet, hogy szépnek találtam, de tudtam, hogy egy bűnöző. Egy olyan alak, akiben jobban tettem, ha nem bízok meg.
-Az meg lehet, de a kollégáim már rajta vannak az ügyön. -mondtam, még közelebb lépve hozzá. Végigvizsgáltam a ruházatát, miközben fél szememmel a kezeit figyelem. Bármit kinéztem volna belőle. Lehet, ha nem figyelnék, egy óvatlan pillanatban még le találna ütni, vagy szúrni. Veszélyes minden ilyen ember! Lassan visszatértem a felsőtestéhez. Közel hajoltam az arcához.
-Tudom, hogy mást is tett a gyorshajtáson kívül, és hamarosan mindent kiderítek. Akkor pedig nem ússza meg szárazon, ahogyan most sem. Ha már itt van, kaphat egy kis csecse-becsét jutalmul, amiért olyan hosszú ideig sikerült menekülnie. -súgtam a fülébe, majd elhúzódtam tőle egy picit, elővéve egy bilincset.
-Most pedig tegye hátra a kezeit! -szólítottam fel hűvösen.

Bella
Feltartott kézzel álltam és vártam mit tesz. Nem csalódtam mert azonnal megmotozott. -Látom attól tart hogy lecsapom. Ne féljen nem harapok. -Mondtam- Csak nem élvezte. Neszokjon hozzá nyomozó.-kacsintottam rá. Kicsit közelebb hajolt ahogy magyarázntt. Én is közelebb hajoltam.-Ahoz előbb bizonyíték is kéne. -Suttngtam érzékien majd hátra tettem a kezeimet.- Milyen fagos lett ijj valaki. Nem lehetne hogy gyorsan lerendezzük a dolgot, mert dolgom lenne. Sürgős dolgom.-tettem hozzá

Ross:
-Tudhatná igazán, hogy én félek semmitől! -csóváltam meg a fejem, még amikor motoztam, s csak azután hajoltam a füléhez. Súgtam neki egy kedves kis szöveget arról, hogy nem ússza meg  a dolgokat egy könnyen.
-Chh, inkább maradjon csendben! -parancsoltam rá, miközben rátettem a bilincset. Kicsit szorítottam is rajta.
-Nem érdekel, milyen dolga van, vagy nincs! Most velem jön, az őrsön váltunk egy-két szót! -taszítottam meg hátulról, majd a szolgálati kocsihoz léptem vele. Az ajtó már nyitva volt. Csupán előrehúztam az ülést, addig a kolléga őrizte, hogy el ne menjen.
-Szálljon be! -mondtam határozottan, mikor végeztem. Nem érdekelt, hogy fagyosnak gondol. Most csak az lebegett a szemem előtt, hogy végre meg van. Még ki kell bírnom mellette, de ha az meg van, utána egy szórakoztatóbb rész jön.

Bella
Jól el csevegtünk és láttam rajta hogy nem egyszerűen csak bosszantom hanem valami mást is tenne a megbilincselésen kívül. -Úgy látom durván szereti. - mondtam mosolyogva. Mikor taszított egyet a hátamon úgy hogy megindultam a kocsi felé. Beszáltam és nem sokkal utánna elindultunk. Nem kellett sok hogy az örsre értünk. De egész útö a visszapillantóban figyeltem Őt. Tényleg sürgős dolgom lett volna de nem tehettem meg hogy elmenekülök különben én magam bizonyítottam be bűnösségem. Ami jelen helyzetemben nem lett volna szerencsés.

Ross:
-Azt mondtam, hallgasson! -adtam ki az újabb parancsot, majd a kollégára pillantottam.
-Menjünk, rosszul vagyok ettől a helytől! -jegyeztem meg, majd beültünk mindketten a magunk kocsijába és elhajtottunk. Úgy 20 perc múlva érkeztünk meg az őrsre. Magamon éreztem a pillantását, tudtam, hogy engem vizslat, de nem érdekelt különösebben. Persze néha lopva rásandítottam. A szemei gyönyörűek voltak. Kár, hogy mindig a leggonoszabb nők bírnak a legföldöntúlibb külsővel és kisugárzással. Nagyot sóhajtottam, amikor a parkolóba értünk. Tudtam, hogy egy igazi bűnöző, ezt be is akartam bizonyítani, minden áron. Beálltam egy szabad helyre, majd kiengedtem a nőt. A háta mögött sétáltam, kezeimmel a karjait szorítva.

Bella
Ellég zabos. De hol érdekelt ez engem? Kiszájtam a kocsiból és azonnal megragadta a karomat. Ha az lett volna a célja hogy gyengeséget mutassak nem fog összejönni neki. -Azért telefonálhatnék? -Kérdeztem ahogy bementünk. Mindenki minket figyelt de nem érdekelt. Jobban lekötött Ross. Kíváncsi voltam hogy akakarja bebizonyítani a bünösségemet.

Ross:
-Igen, de ha plusz csatlósokat mer hívni, azt felettébb megbánja! -néztem le rá, majd a telefonhoz kísértem. Szorosan ott álltam mellette, a szememet rajta tartva. Éreztem, hogy közben minket bámulnak, de nem érdekelt. Jobb foglalkoztatott a nő, nevén Izabella Van der Hoff, aki jó ideje szerepel már a freedomi rendszerben. Az volt a problémám jelenleg, hogy az őrsön dolgozó emberek száma is kicsi. Ennél fogva csak egy részüket tudtam megbízni a nyomozással. Ha tudnának szerezni néhány bizonyítékot, esetleg körbenéznének a műhelyen is, annak örülnék. Lenne, amivel végre bebizonyíthatnám, hogy ez az ember nem több egy tolvajnál.

Bella
Bekmentünk az örsre és a telefonhoz kísér. -Neféjen ez magánjellegű és amúgy sincsenek társaim mert nem csináltam semmit. -Mondtam és ránéztem. -Már elnézést, hátra bilincselt kézzel hogy tárcsázzal? - kérdeztem és angyalian rámosolyngtam. Tudtam hogy így tudom kicsapni nála a biztosítékot a legjobban. Erősen legyezgette a hiúságom hogy egy kőkemény zsarura is hatással uagyok. -Ígérem jókislány leszek.-mondtam és vállamfölött rá mosolzogtam.

Ross:
-Remélem is hogy nincsenek társai! Ami meg az ártatlanságot illeti, abban már nem vagyok olyan biztos. -mondtam, miközben odaléptem hozzá és levettem egyik kezéről a bilincset. Helyette az enyémhez kötöttem.
-Ne mosolyogjon, inkább igyekezzen! Nem akarok sokáig itt időzni! -dőltem a falnak. A mosolya nagyon irritált, éreztem, hogy a viselkedésével kezdi kiverni nálam a biztosítékot.
-Jó, mi? Chh, ugye nem gondolja, hogy ezt beveszem?

Bella
-Milyen édes. Magához bilincsel meg ne szökjek. -Gúnyolódtam egy kicsit majd megfogtam a kagylót és tárcsáztam. Hátat fordítottam Ross-nak majd vártam hogy felvegyék. -Jómapot, Bella vagyok. Dr. Grace ott van? -Kérdeztem majd ismét várakoznom kellett. -Helló Dr. Grace sajnos ma nem tudok bemenni, igen megmondnná hogy van ma? Aham, értem és beszélhetnék vele? -Jdrdeztem majd egy vidám hang szólt bele. -Szia tökmag, na figyelj sietnem kell csak annyit akartam mondani hogy ma nem tudlak meglátogatni. Jó majd ha megyek viszek valami ajándékot. Rendben tökmag hamarosan találkozunk. -Mondtam állvidámsággal majd letettem a kagylót. -Mehetünk. -Mondtam és vártam hogy mit tesz. Elléggé lehervadt a jókedvem mert megtudtam hogy húgom nincs jobban sőt még rosszabbul is lett. Nem érdekelt most valahogy semmi.

Ross:
-Inkább telefonáljon végre! -néztem rá szúrósan, majd megvártam, míg lebonyolítja a telefonhívást. Miután végzett, nem tűnt valami vidámnak, pedig előtte majd' kicsattant attól, ha engem bosszanthat. Beszélgetés közben hallottam a hangjában némi szomorúságot. Tettetett jókedvvel beszélt, egyszer mintha mosolyogni is láttam volna.
-Történt valami? -kérdeztem egyhangúan, persze legbelül egy kicsit sajnáltam. Nem is tudom, miért. Azt hiszem egy kicsit.. egy egészen kicsit még kedveltem is, bár azért még bennem volt a vágy, hogy lebuktassam, hogy elismerjék, igazam van.

Bella
Leteszem a telefont és hagyom hogy újra megbilincseljen majd egy kihallgató szobába vezet. Csendben leükök és várom mit akar. -Semmi nem történt. -Mondtam hallkan de most még az sem boldogított hogy bosszantsam. Valahogy minden kedvem elszállt attól hogy a húgom állapota rosszabbodott és én nem tehettem semmit. Most még inkább arra kellett törekednem hogy kijussak és a hugomhoz menjek. Mihamarabb.

Ross:
Hamarosan visszatettem rá a bilincset, majd egy kihallgató szobába vezettem. Leültem vele szemben a székre.
-Mondja csak, hol volt ma délelőtt? -kérdeztem kíváncsian. Éreztem, hogy komoly baja lehet. Csak hogy megszűnjön a lelkemet birizgáló kis nyavalyás noszogatása, megkérdezem majd tőle, mi bántja, a kihallgatás után, de addig nem. Valószínűnek találtam, hogy őrizetben marad x ideig, amíg ki nem derítettünk pár dolgot.
Sajnálom, de egyelőre fontosabb a kötelességem, a célom.

Bella
-A szomszéd város kórházában. - válaszoltam nyugodtan. Nyugodt voltam mert tudtam hogy nincs bizonyítéka. -Ha nem hiszi keresse fel Dr. Grace Collins-t. -Mondtam higgadtan. Mert tényleg ott voltam. Nem érdekelt hogy elhitte-e vagy sem. Mert csak a húgom Sue a lényeg.

Ross:
-Mit csinált ott? -kérdeztem érdeklődve. Felkeltette az érdeklődésem azzal, hogy azt mondta, egy kórházban volt. Egyelőre úgy láttam, hogy az igazat mondja, de azért résen voltam. Ha megpróbálna becsapni, csak ő járna pórul, ráadásul a beszélgetésünkről videót is rögzítettek. Igaz, ez a felszerelésünk nem olyan modern, mint a nagyvárosokban található rendőrségeké, de nem is csapni való.
-No meg mire véljem ezt a... hirtelen hangulatváltozást? -dőltem előrébb. Igazán kíváncsi voltam már, hiszen nagy dolognak kellett történnie ahhoz, hogy valakinek ilyen nem törődöm, komor hangulata legyen.

Bella
Sejtettem hogy rá fog kérdezni. Elhúztam a szám, mert ndn akartam erről beszélni. -A húgomat látogattam meg mint eddig minden nap. -Válaszoltam ahogy a szemébe néztem. - A húgom 12 éves és leukémiás. És rosszabbodott az állapota. Elégedett? -Kérdeztem és csak a szemébe néztem. Gyűlöltem erről beszélni, mert érzékenyen érint a téma. Nem vagyok jóban a szüleimmel mert mindíg hanyagoltak mert csak a divatcég volt fontos nekik. És miután kiderült hogy a húgom beteg, még úgy se foglalkoztak vele. Én voltam aki kórházba vittem, és azóta is én foglakozom vele.

Ross:
Érdeklődve hallgattam végig. Csak még inkább megesett rajta a szívem. Elérte, hogy lassanként ne bűnözőként, hanem érző emberként tekintsek rá. Egyelőre azonban még nem tehettem semmit azért, hogy megvigasztaljam. Volt még ugyanis néhány kérdésem.
-Igen, de még lenne néhány kérdésem. Mondja, lopott az utóbbi időben? Mi a családi háttere? -láttam a szemén, hogy a válasza igaz, így hittem neki. Tényleg elhittem, amit mondott, mert láttam a szemén, hogy komolyan gondolta minden szavát.

Bella
Őszintén meglepődtem, a kérdésén. Ez most komolyan azt hiszi hogy majd bevallok neki mindent? - Nem. Nem loptam el semmit. A családi hátterem meg nem tartozik senkire. Elég annyi hogy nekem a húgomról kell gondoskodnom. -Mondtam össze vont szemöldökkel. Gyűlölltem a szüleimet amiért nem törődtek Sue-val.

Ross:
-Ez szép, de azt hiszem itt kell maradnia határozatlan ideig. -mondtam, mire felcsörrent a telefonom. Felvettem, miközben felálltam és picit arrébb vonultam. Szemeimmel Bellat figyeltem. Néhány társam végre nyomra akadt. Kiderült, hogy most hazudott, mert igenis lopott. Találtak ugyanis néhány tárgyat egy táskába gyömöszölve. Ezek a tárgyak főleg ékszerek voltak és még sok egyéb érték, amit csak fel lehet kapni. Letettem végül. A zsebembe csúsztattam, majd vissza leültem.
-Most kaptam a hírt. Van bizonyíték arra, hogy maga a tolvaj, úgyhogy előzetes letartóztatásba kerül át.

Bella
Már most elegem volt. Nagyon nem tetszett hogy nem lehettem a húgom mellett. És mikor befejezte a telefon beszélgetést teljesen megdöbbentem. Az nem lehet, hisz sose vittem haza semmit. Valaki csőbe húzott. - Biztos hogy nem. Az nem lehet. - meredtem magam elé. Tudtam ha mndst letartóztatnak a húgom viszakerül a szüleinkhez és akkor mindennek vége. Ha én nem törődök vele akkor senki. Egy folytában a bilincseket feszegettem ami már bele vágott a húsomba de nem érdekeltgd. -Valaki csőbe húzott. Ez nem lehet igaz. - morogtam és lehajtottam a fejem. Nem fogom megadi neki az örömöt hogy gyengének láttatom magam. Azt már nem.

Ross:
-Mert nem, mi? -néztem rá hűvösen, majd felsóhajtottam. Felállítottam.
-Jöjjön, a kihallgatásnak vége! Elvezetem a cellájához. -ragadtam meg a karját, majd kivezettem a teremből. Egészen az épület legjobban őrzött pontjába vezettem, ahol egy szép, nagy zug csak arra várt, hogy lakót kerítsenek neki. Bevezettem, leszedtem róla a bilincset, majd rázártam az ajtót. Ezután házaz fordítottam neki és tettem néhány lépést előre. Hátrasandítottam rá, ekkor láttam csak, milyen szomorú  lehet most.
-Sajnálom. -mondtam halkan, majd ott elindultam a magam dolgára. Neki kellett rájönnie, hogy pontosan mire értettem. Egyébként a húgára, s arra, hogy ő nem lehet mellette, de sajnos már csak ez van, ha valaki a törvényekkel húz ujjat.

Bella
Teljesen kétségbe voltam esve. Tudtam ha én nem gondoskodok a húgomról akkor visszakerül a szüleinkhez és akkor biztos meghal. Elvezetett egy cellába, ott le vette a bilincset majd kiment. Azt mondta sajnálja. Bár tudtam hogy csakwegy bűnözőt lát bennem. Nem tudtam mit tenni csak felalá járkálni a cellában.
[.....]
Már napok óta bevoltam zárva. Nem aludtam és nem ettem. Ahoz túlzottan aggódtam Sue-ért. Éreztem hogy az erőm végén járok de nem érdekelt. És tudtam azt is hogy valaki erősen behúzott a csőbe csak azt nem tudtam ki az. Iszonyatosan ideges voltam a nap 24 órájából 23 azzal telt hogy felalá járkáltam és gondolkodtam.

Ross:
Néhány nap szabadságot vettem ki. Igen, pont most kellett, mert egy ideje már dolgoztam. Ennyit én is megérdemlek, nem? Épp péntek délután volt, amikor közölték velem, hogy az egyik előzetesben lévő fogoly nem hajlandó enni. Igen csak sovány volt már és lassan ott tartottak, hogy egy orvost is kihívnak hozzá, mivel az őrsnek külön nincs... Ebből is látszik, hogy az én munkahelyem sem óriási, csak átlagos és frusztráló. Nagyot sóhajtottam, majd felkaptam egy mellényt és kiléptem az utcára. Elindultam, egyenesen a freedomi rendőrőrs és börtön felé. Egyben volt a kettő már régóta.

Bella
Nem éreztem magam valami fényesen, de továbbra sem bírtam enni. Még telefonálni sem hagytak hogy megtudjam mi van a húgommal. Átkoztam magam amiért hagytam magam elfogni. Valaki pont erre várt. És én besétáltam a csapdába. Leültem az ''ágy'' szélére mert nem bírtam már talpon maradni. Térdeimre támaszkodtam és egyik tenyerembe támasztottam homlokomat. Féltem hogy vajon viszont láthatom-e még a húgóat.

Ross:
Úgy siettem, ahogy csak tudtam. Amikor beléptem, megérdeklődtem, melyikről van szó. Rögtön Bellat emlegették. Csak bólintottam, majd egy szó nélkül elrohantam, egyenesen a lány cellájához.
-Szia! -köszöntem rá, amikor észrevettem, hogy az ágynak kinevezett rozoga matracon fekszik.
-Ugye tudod, hogy miattad szóltak nekem? -sóhajtottam fel.

[Lehetne Banci a húgod. ]

Bella
Eldőltem a matracon és összehúztam magam. Nem bírtam már tovább de nem adhattam fel. Mindenképp ki kellett jutnom innen. Hirtelen egy hangot hallottam ezért felültem. Mikor a cella bejárata felé pilantottam megláttam Ross-t. -Nem kértem hogy szójanak. -Mondtam és felkeltem. Még most sem akartam gyengének látszani.

Ross:
-Itt nem számít a kérésed. Ha látják hogy baj van veled, szólnak az egyik emberüknek. Mondjuk nem tudom miért pont megint nekem, de már mindegy is. Miért nem vagy hajlandó enni? Ha így folytatod, lesoványodsz! -néztem rá komolyan, miközben nagyot sóhajtottam. Most már nem csak sajnáltam, hanem komolyan aggódtam is érte. Nem értem, miért juttatta el magát odáig, hogy már nem eszik, és ahogy a szemét elnéztem, nem is alszik túl sokat. Talán csoda, ha egy órát is pihen ez a lány! Nagyon elmerenghetett valamin...

Bella
-Azt már észre vettem hogy itt nem számít a kérésem.-mondtam és a falnak támasztmdttam hátamat. -Azért tőled kérhetek valamit? Ne hagyd hogy a húgom visszakerüljenek a szüleinkhez mert akkor nem éli túl. Azok ketten volt hogy még a nevünket se tudták. -Magyarázom majd a fal mentén lecsúsztam a földre. Erősen rosszul éreztem magam. Kezdett kihatni az alváshiány és a koplalás.

Ross:
-Hát nem. Minden idekerülőre úgy tekintünk, mint egy bűnözőre, végtére azok is mind. Nem számít, mivel kerültek be. Ha valaki nagyon rosszat tesz, egyértelmű, hogy mi nem ülünk tétlenül. -sóhajtottam fel, majd felkaptam a fejem, amikor megkérdezte, kérhet -e tőlem valamit.
-Nem. -csóváltam meg a fejem, majd hirtelen kinyitottam a cellát és odaléptem hozzá.
-Azt szeretném, ha te intéznéd el. -nem bírtam kint állni, főleg azután hogy a fal mentén a földre csúszott.
-Gyere, elviszlek magammal. Mondjuk úgy, hogy így fog tovább folytatódni az őrizeted. Ott pedig az lesz az első, hogy megtömlek, mert lassan alig állsz a lábadon. -csóváltam meg a fejem.

Bella
Megkértem hogy ne hadja a húgomat visszakerülni a szüleinkez majd a falmentén lecsúszok a földre. Nemet mondott és keztem kétségbe esni. Majd meglepődtem amit mondott. Odalépett hozzám de nem soakat tudtam kivenni belőle mert az ájulás szélén voltam. Csak halványan elmosolyodtam mikor arról beszélt hogy magával visz, de már nem érzékeltem semmit csak a néma sötétséget.

Ross:
-Hopp! -kaptam el, majd lerendeztem néhány papírt és haza vittem magammal. Otthon ágyba fektettem, jobb híján a sajátomba, majd előhorgásztam egy esősegély dobozt és elláttam a csuklóján lévő sebeket, amiket valószínűleg a bilincs okozott. Ezután magára hagytam annyi időre, míg a konyhában összeütöttem valami könnyű, mégis laktató ételt. Elég sovány volt már Bella, így valószínű, hogy nem is maradna sokáig életben. Miközben a tűzhelynél munkálkodtam, abban reménykedtem, hogy felébred. A szívem legmélyén ugyanis nagyon aggódtam érte, főleg most, hogy már nincs is magánál...

Bella
Nem tudtam tovább magamnál maradni. Nem éreztem és érzékeltem semmit. Elnyelt a jótékony sötétség. Végre nyugodt voltam de még így is csak a húgom lebegett a szemem előtt. Meg kelett őtt védenem, mert csak rám számíthatott. Mikor kezdtem magamhoz térni éreztem hogy egy puha ágyban fekszek. Résnyire nyitottam a szemem egy fehér plafon bámult vissza rám. Éreztem hogy kevésbé fájtak a csuklóim mikor megnéztem be voltak kötözve. Már eléggé el voltak fertőződve, de ez sem érdekelt. Még mindíg rosszul éreztem magam ezért lehunytam szemeimet hogy ennyhítsem a szédülésemej.

Ross:
Egy egyszerű csirkés salátánál döntöttem, amit olívaolajjal öntöttem le, mellé zöld teával. Az egészet egy tálcára raktam, majd a szobámba vittem. Letettem az üres éjjeliszekrényre, amin csak a kislámpa állt, majd kedvesen megérintettem Bella arcát.
-Ébren vagy? -kérdeztem halkan, miközben közelebb csusszantam hozzá. Most egész aranyosnak és békésnek tűnt. Ahhoz képest, hogy nemrég még idegesítőnek találtam, most valahogy el tudtam viselni, hogy egy fedél alatt van velem. Úgy éreztem, hogy most nem vagyok egyedül.

Bella
Újra lehunytam a szemem hogy ennyítsem szédülésem. Valamien szinten sikerült is elérnem hogy kevésbé szédüljek. Egy óvatos érintést éreztem az arcomon. Résnyire nyitottam a szemem hogy rátudjak nézni. -Miért? -Kérdeztem hallkan. Soha senki nem volt velem kedves. A húgommal csak egymásra számíthattunk, erre jön egy férfi aki letartóztatott, majd megmentett. Eddig idegesítettem most meg olyan gyengéd.

Ross:
Hamarosan elkészültem az étellel és a teával is. Egy tálcán a szobámba vittem, majd leültem az ágy szélére, hogy aztán megkérdezzem, ébren van -e már. Szerencsére kinyitotta a szemét és rám nézett, amitől megkönnyebbültem.
-Úgy igazából magam sem tudom. -meredtem magam elé pár pillanatra. Volt még néhány.. tisztázatlan érzésem. Igazából tényleg nem is tudtam, miért segítettem rajta. Azt hiszem puszta sajnálatból, bár az nem olyan erős érzelem. Arra is gondoltam, hogy lehet, más okból, de erre az okra csak lassanként tudok majd rájönni.
-Azt hiszem csak azért, mert megrendített a helyzetet. -vontam meg a vállam, ahogy ránézek. A kezemet azóta az arcán tartottam.

Bella
Furcsa érzések kavarogtak bennem. Nem értettem a helyzetet. Egész életem során csak az egyetlen testvérem volt a támaszom. Majd jön Ő aki megmentett, be engedett a házába. Megfogtam az arcomon pihenő kezét, magam se tudom miért. -Köszönöm. Megkérhetlek arra hogy megtudod hogy van a húgom? Nagyon aggódom miatta. -Mondtam hallakan, majd éreztem hogy ólom súlyúak a szemhélyaim, majd megint elnyel a sötétség.

Aeron:
-Hogy miért? Mert te csak egy koszos kis csicska vagy -nevettem fel szárazon. -És igen, tisztában vagyok vele, hogy a gyerek a tied is lehet. De Jen az én barátnőm, érted? És bármennyit is kavarsz, ez így is fog maradni. Jobb, ha beletörődsz.

Ross:
-Persze! -mondtam halkan, majd kedvesen betakartam őt és felálltam. Mivel volt otthoni számítógépem, nem volt nehéz így ráakadni annak az orvosnak a telefon számára. Felhívtam, mire pár perc múlva hajlandó volt felvenni valaki. Egy idősebb nő hangját hallottam meg. Bemutatkoztam, megmondtam miért keresem, mire elmondta, hogy a lány állapota némileg javult. Megköszöntem az információt, végül a mobilt a zsebembe csúsztattam. Bellat kezdtem el fürkészni.