Freedom city

Bella
Majdnem bele fulladtam a teába mikor megtudtam hogy nem voltam elég hallk. Erre inkább nem is válaszoltam. -Igen jól eltudunk beszélgetni. -Mondtam halványan mosolyogva. Én megint csak pirítóst ettem mert nem volt étvágyam, de muszály voltam enni valamicskét.

Ross:
-Azt hallottam, az egy kolléga mesélte, hogy még nevettek is. -mosolyodtam el, bár kicsit furcsának találtam, hogy az előző dologra semmit nem reagált. Na jó, ez azt hiszem túlzás, mert mintha azért küzdött volna, nehogy megfulladjon az italába...
-Egyébként ma elmehetnénk valahová, hiszen hétvége van.

Bella
-Hova szeretnél menni?-kérdeztem mert nekem nem volt ötletem. Bár már jó lenne egy kicsit kimozdulni. A pirítósomat csócsáltam annyira nem volt étvágyam. De nem akartam hogy aggódjon ezért ettem valamicskét.

Ross:
-Mehetnénk egy tópartra. Innen nem messze van is egy, vaaagy csak sétálni valamerre. -vigyorodtam el, majd felálltam, hogy elmosogassam a tányéromat. Miután végeztem, vissza leültem. Nem tudtam, miért ment ki akkor a fürdőbe, minden esetre felkeltette az érdeklődésem, amiről egyelőre nem beszéltem. Eldöntöttem, hogy ezentúl jobban figyelek majd rá.

Bella
-Mindkettő jól hangzik. -Mosolyogtam rá és én is eltakarítottam magam után. Kicsit most is émelyegtem de nem annyira. -Mit szólnál ha piknikeznénk a tónál? -Kérdeztem és rámosolyogtam, próbáltam elaltatni a gyanakvását, mert még nem tudtam hogy tálaljam a dolgokat.-Csinálnék néhány szendvicset, sőt ha szeretnél valami édességet is csinálhatok. -Könyököltem a konyhapultra, hogy szemben legyek vele.

Ross:
Ha az volt a terve, hogy picit csillapítsa a gyanakvásomat, hát sikerült, ha nem is teljesen. Odaléptem hozzá, a szemeibe nézve.
-Segítek én is. Összeüthetnénk valamilyen gyorsan elkészíthető desszertet. -mondtam halkan, közelebb hajolva hozzá, végül megcsókoltam.

Bella
-Nem. Te csak ülj le nyugodtan, olvas újságot vagy valami, de most enyém a konyha. -Mondtam mosolyogva és újra megcsókoltam. Még jó hogy köztünk volt a konyhapult mert akkor fucsba dőlt volna a piknik, mert teljesen mást csináltunk volna.- Na, mars vissza a nappaliba. Csokis keksz jó lesz? -Kérdeztem még tőle.

Ross:
-No, rendben. -bólintottam rá végül, majd újra megcsókoltam őt.
-Jó lesz, és köszönök mindent, előre is. -vigyorogtam rá, majd kérését teljesítve elvonultam.

Bella
Mikor elvonult megcsináltam a szendvicseket, majd mikor megcsináltam a keksz tésztáját majd beraktam a sütőbe. Amég szült kimentem a nappaliba és hátulról átöleltem ahogy ott ült.

Ross:
Épp egy könyvet olvasgattam az egyik fotelban ülve. Mikor éreztem, hogy átölel, magamhoz szorítottam a kezeit.
-Szeretlek! -mondtam halkan.

Bella
-Én is szeretlek.-mondtam mosolyogva és megcsókolom. Nagyon boldog vagyok vele. És remélem semmi nem fog változni ha elmondom majd neki a titkomat.

Ross:
Nem tudtam, mi történhetett akkor hajnalban, de kicsit aggasztott a dolog. Aggódtam miatta, nem -e történt -e valami komoly baja akkor. Lehunytam a szemem, s hagytam, hogy magával ragadjon a csók, majd mikor vége szakadt a dolognak, kinyitottam, az övéibe nézve. Boldognak éreztem magam, mert végre rátaláltam arra, akit szeretek és biztosan nem kicsit aggódott miattam, amikor még a kórházban feküdtem. Akkor én is féltem egy kicsit, mert nagyon fura volt az a helyzet.

Bella
-Kérhetek valamit? -Kérdeztem ahogy komolyan a szemébe néztem.
-Most hogy teledtél a főnök ha teheted ne menj terepre. Nem akarom mégegyszer ugyan ezt átélni. És nem akarok még egy szerettem temetésén ott lenni. Azt már nembírnám ki ha téged is elveszítenélek.-mondtam hallkan végig. komolyan a szemébe nézve.

Ross:
-Ha nagyon fontos az ügy, kimegyek, de egyébként semmiképp. Vigyázni fogok magamra, és rád is, ahogy megígértem. -mondtam halkan, majd felálltam, megkerültem a fotelt, majd kedvesen megcsókoltam.
-Nem kell ott lenned még egy ember temetésén.

Bella
-Köszönöm.-mondtam hallkan majd karjaimat nyakaköré fontam ahogy megcsókolt. Hiszek neki mert bízom benne.

Ross:
Miután végeztem, két kezem közé fogtam arcát.
-Én köszönöm. -leheltem, végül egy puszit nyomva homlokára elengedtem őt.
-Szerintem készen vannak a kekszek. -jegyeztem meg a levegőbe szagolva. Csoki illat lengte be az egész nappalit.

Bella
Rámosolyogtam majd visszamentem a konyhába. Lekapcsoltam a sütöt és mikor megcsapott a csoki illata azonnal megcsapott a csoki illata. Az elmúlt héten első alkalom hogy nem lettem rosszul az étel illatától. Letetten a konyhapultra majd visszamentem a nappaliba. -Már csak ki kell hűlnie. A szendvicsek mágq készvannak.-mondtam mosolyogva.

Ross:
-Remek! Én időközben előhorgásztam egy pokrócot és még a piknik kosár is előkerült! -böktem fejemmel a dívány felé, amin egy zárható tetejű, nagy nádkosár és egy kockás, termetes pokróc ült egymás mellett.

Bella
-Nagyon jó. -Mosolyogtam rá kedvesen. -Akkor ami kész van azt elkezdem bepakolni.-mondtam és a kosárért nyúltam.

Ross:
-Rendben, de ne segítsek a pakolásban? -kérdeztem kedvesen, odalépve mellé.

Bella
-Ha nagyon szeretnél segíthetsz. -Mondtam mosolyogva. Visszamentünk a konyhába, majd elkezdtünk pakolni. A kekszet is beleraktam egy müanyag ételhordóba majd beleraktam a kosárba. Még beraktunk két poharat meg egy üveg jegesteát. -Szerintem kész vagyunk.-mondtam mosolyogva.

Ross:
Vigyorogva követtem őt a konyhába. Segítettem megtölteni a kosarat. elraktunk néhány szendvicset, két poharat, egy nagy üveg jeges teát és egy kis ételhordónyi csokis kekszet. Miután ezzel végeztünk, még berohantam a nappaliban hagyott pokrócért.
-Igen, most már készen vagyunk. -feleltem mosolyogva, ezután összeszedtük magunkat és kimentünk a tópartra.

Bella
A tóparton az egyik fa árnyékában leterítettük a pokrócot és letelepedtünk. Nyugalom volt. Rajtunk kívül csak a madarak voltak a tópartján.

Ross:
Egy fa alá ültünk le. A táj maga gyönyörű volt, hatalmas fákkal körülölelt, hatalmas föld, szerintem rajtunk kívül még elfértünk volna pár ezren. Törökülésben helyezkedtem el a pokróc egy közeli szegletében. A madarak énekét megnyugtató volt hallgatni. Mindig jól éreztem magam, ha a szabadban lehetek.

Bella
Ross mellé ültem és vállának dőltem. Az elmúlt hetek eseményei után jólesett a nyugalom. Mostanában kicsit fáradékonyabb voltam, és most a hely nyugalma a kellemes idő is rátett erre egy lapáttal és vállának dőlve elbóbiskoltam.

Ross:
Figyeltem, ahogy elbóbiskol. Óvatosan, hogy fel ne ébresszem, az ölembe húztam. egyik karommal finoman a mellkasomnak döntöttem, majd oda is szorítottam, míg a másikkal az arcát cirógattam. Elmosolyodtam a látványán, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Édesnek találtam, mintha csak egy alvó tündér lenne... Vagy talán az is volt.

Bella
Vallamien szinten még éreztem hogy magához húz, de csak annyira volt erőm hogy résnyire nyitottam a szemem, majd visszacsuktam és az ölelésében elaludtam. Sajnos még mindíg nem hevertem ki a történteket, így álmomban újra és újra átéltem a lövöldözést, Sue halálát, hogy nem bírtam nyugodt lenni. De mikor megéreztem erős karjait, ahogy körül öleltek, képes voltam megnyugodni. Mivel nem bírtam vissza aludni, megpróbáltam észhez térni. Megdörzsöltem a szemem majd körbe néztem. -Bocsi nem akartam elaludni.-mondtam hallkan de nem távolodtam el tőle. Még mindíg ott motoszkált a fejemben a legutólsó beszélgetés az őrsön. Reméltem hogy nem jutnak ezek a dolgok Ross fülébe mert a mindenki fogadásokat kötnek hogy mi bajom lehet. Meg hasonlók. Elég idegesítő.

Ross:
Aggódtam miatta. A szemén láttam, hogy meggyötört, hogy valami nyomja a lelkét, de nem mondja el. Egyelőre nem akartam faggatózni, úgy döntöttem hagyok neki időt, de ha nem mondja magától, akkor magam járok utána a dolognak.
-Nincs semmi baj! Amúgy is jól jön egy ilyen nehéz időszakban. A pihenés csak jót tesz, s remélem kialudtad magad. -pusziltam meg feje búbját.
-Éés ha már itt vagyunk... Kérsz valamit? -kérdeztem kedvesen, a teletöltött piknik kosár felé pillantva.

Bella
Mosolyogva bújtam mégközelebb hozzá.
-Én nem kérek köszönöm, de te egyél nyugodtan. -Mosolyogtam rá kedvesen. Nem volt étvágyam mint az utóbbi időben általában.

Ross:
-Pedig többnyire még mindig vékony vagy. Enned kéne valamit. -feleltem szelíden, de azért bólintottam. Megpusziltam a feje búbját, ezután hagytam, hogy visszaüljön mellém, miközben előbányásztam egy szenyát. Reméltem, hogy egy idő után azért ételhez nyúl.

Bella
-Csak egyszerűen nincs étvágyam.-mondom hallkan és visszaülök mellé. Mondjuk hamarosan nem lesz ilyen problémám hogy fogyok. De remélem minden rendben lesz. - Amúgy hallottam ha bent vagy az őrsön ebédszünetben is csak kávézol, és nem eszel semmit.-mondtam ahogy elővettem a két poharat és mindkettőnknek töltöttem teát.

Ross:
-Ezt melyik kollégától hallottad? -kérdeztem a szendvicsbe harapva, majd elrágtam és lenyeltem a falatot.
-Mondjuk bevallom, hogy ez igaz, de az én vagyok. Neked attól még nem ártana sűrűbben enned, más különben ismét lesoványodsz. -mondtam halkan.

Bella
-Nem adom ki az informátoraimat.-mondtam ahogy átnyújtottam neki az egyik poharat. Majd elhúzom a számat. Megint ott tartunk. Még nem érti a helyzetet de nem merem megemlíteni sem. Félek hogy elhagyna ha megtudná. Hisz csak 19 éves vagyok Ő meg 21. Túl fiatalok vagyunk.

Ross:
-Hát jó. -feleltem, majd eltüntettem végleg a szendvicset. Az alufóliát csak összegyűrtem és beraktam a kosárba. A közelben nem volt szemetes, eldobni meg nem akartam. Észrevettem Bellan, hogy kicsit elhúzta a száját. Fogalmam nem volt a helyzetről, s most már nem kicsit furdalta oldalamat a kíváncsiság.

Bella
A teámat kortyolgattam, miközben elgondolkodtam. Nem gondolkoztam nagy dolgokon, csak úgy elbambultam. -Holnap elmegyek a műhelybe mert egy kocsit fölkéne újítanom.-mondtam egy kis gondolkodás után. Valójában nem külön rendelés hanem megtudtam hogy szereti a régi kocsikat.

Ross:
Időközben átvettem a poharat. Halkan megköszöntem a teát, majd belekortyoltam.
-Igazán? Egy új rendelés, igaz? Ezúttal milyen kocsit kértek? -kérdeztem érdeklődve. Ha már az autó témánál tartunk, van egy pár kedvenc márkám, ebből az egyik a Musztáng, egy másik pedig a Jaugár. Bolondulok értük, főleg a régebbi példányokért.

Bella
-Egy 1966 -os Musztáng. Csak annyit mondtak hogy rám van bízva. -Mondtam hallkan. - elég ütött kopott állapotban van de úgy gondoltam hogy eredeti állapotában hozom helyre némi változtatással, a motor terén. -Magyaráztam. -Ha van kedved otthon segíthetsz megcsinálni a vázlatoka, ha van jó ötleted.-tettem hozzá. Sunyin elhalgatva azt a tényt hogy csak is az Ő ötletei alapján csinálom meg.

Ross:
-úú, tényleg? -kérdeztem csillogó szemekkel. Arcomon széles vigyor terült szét a "Musztáng" szó hallatán. És 1966-os, igazán szép lehet!
-Oh, értem. Majd ha haza értünk, előveszek egy papírt és megpróbálom lerajzolni, mire gondoltam. Most így hirtelen elég sok ötletem támadt. -mondtam, a jeges teát szürcsölgetve.

Bella
-Ennek örülök. -Mosolyogtam rá kedvesen. -Például milyen színre gondoltál?-kérdeztem kíváncsian remélve hogy nem veszi észre hogy mennyire bolygat a dolog elvégre neki készülne ahelyett a csotrogány helyett.

Ross:
Egy percre visszaidéztem magamban kék csotrogányom képét. Kiderült, hogy az az autó haldoklik, több minden kéne bele, mint amit eredetileg terveztek a szerelők, így úgy döntöttem, hogy inkább megválok tőle. Az már nem más, mint egy roncs, ami csak kívül ép, de belül teljes roncshalmaz.
-Pirosraa. -válaszoltam egy szélesedő vigyor kíséretében.

Bella
Kicsit elgondolkodod mikor megmondja a színt. Magam előtt elkezdett kirajzolódni a kocsi. Eredetileg egy ilyen kocsi zöld de ez most az Ő autója lesz és nem is rossz ötlet.-Nem rossz sőt nagyon is jó ötlet.-mosolyogtam rá.

Ross:
Az eredeti szín zöld ugyan, de miért is ne lehetne piros? Az ilyen kocsik felújításánál csak a képzelet szab határt. A piros azért jutott eszembe, mert  a lángoló szerelemszíne és egyébként is kedvelem az élénk színeket.
-Úgy gondolod? -kérdeztem vissza, miután megittam a tea utolsó kortyait is.

Bella
-Igen úgy.-válaszoltam mosolyogva. Mellé ülök és megint vállának dőlök. Kicsit le hunytam szemem mert éreztem hogy kezdek szédülni. Nem akarom megijeszteni és általában egy két perc és elmúlik.

Ross:
-Örülök, hogy bejön ez az ötletem és remélem, a többi is be fog majd. -már most sejtettem, hogy nem kicsit lesz tele a papír színesebbnél-színesebb dolgokkal.
-Jól vagy? -kérdeztem halkan, fél karommal magamhoz szorítva őt.

Bella
-Szerintem rengeteg vázlat lesz a vége amiből válogathatunk.-mosolyogtam a vállának dőlve. Örültem mikor magához húzott. Jól esett minden érintése. - Ne aggódj, semmi komoly. -Válaszoltam mosolyogva. Tényleg nem akartam hogy aggódjon bár tudtam hogy amég nem érti meg a dolgot hiába kérem hogy ne aggódjon.

Ross:
-Az biztos! -nevettem fel, ahogy kezemet óvatosan a hasára csúsztattam.
-No, rendben, elhiszem. -pusziltam meg feje búbját, majd felnéztem az égboltra.

Bella
Mosolyogtam mikor a vázlatokról beszéltünk, de majdnem arrébb ugrottam mikor hasamra csúsztatta a kezét. Nem tudtam eldönteni most csak véletlen és egy óvatos gesztus vagy megsejtett valamit csak nem kérdez rá a dologra. Óvatosan kezére csúsztatom az enyémet és újra lehúnytam a szemem. Kicsit bennem motoszkált a félelem hogy mit fog szólni, a dologhoz. Örülni fog? Vagy dühös lesz? Nem tudom de egyenlőre nem akartam ezzel foglalkozni. De tudtam hogy hogy nem tudom sokáig titkolni.

Ross:
A gesztus egyébként véletlen volt, de gondoltam jól esik neki, így elkezdtem simogatni. Nem sokkal ezután kezemre tette  a kezét. Ezúttal nem szóltam semmit, hagytam, hogy közénk furakodjon a  csend, ami most újra a jól ismert kellemesebb fajta volt.

Bella
Észre vettem végül hogy csak egy kedves gesztus volt és nem jött rá semmire. Örültem mert így élvezhettem a nyugalmat. -Most hogy te lettél a főnök a rendőrségen mik a terveid?-kérdeztem hallkan tőle.

Ross:
Elgondolkodtam. Az eset után Bella szüleit végül letartóztattuk. Életfogytiglanra vannak ítélve, mert kiderült, hogy több emberrel is végeztek már, két elhunyt társam pedig méltó temetést kapott a közeli temetőben.
-Egyelőre csak az, hogy kiélvezem a helyzetet, megpróbálok barátságot kötni néhány társammal és javítani az őrs színvonalán. -meséltem.