Freedom city

Ross:
- Szerintem menj vissza - mondtam mosolyogva, miközben felvettem a babát.

Bella
-Oké. -Adtam egy puszit mindketőjüknek, majd visszamentem a szobába.

Ross:
Lementem, megmelegítettem a gyerek tápszerét, aztán megetettem és visszafektettem aludni. Nem sokkal ezután visszasiettem Bellahoz.

Bella
Most hogy Ross nem volt mellettem, furcsa hiányérzetem támadt. Megszoktam hogy mindíg mellettem volt. Most hogy nem volt mellettem, nem is bírtam vissza aludni. Majd felkaptam a fejem mikor vissza jött.

Ross:
- Nem tudtál visszaaludni? - kérdeztem kíváncsian, mikor felkapta fejét. Az ágyba feküdtem, ahol ő is volt.

Bella
-Nem.- válaszoltam, hallkan és közelebb húzódtam hozzá. -Ha nem vagy mellettem nem bírok nyugodt lenni.-mondtam.

Ross:
- Megértem - mondtam halkan, ahogy betakartam kilátszó hátát.
- Most már itt vagyok, a baba is alszik - cirógattam arcát, majd egy lány csókot nyomtam ajkaira.

Bella
Miután viszonoztam csókját, homlokom mellkasának támasztottam.
-Akkor próbáljunk meg még egy kicsit, aludni. -Mondta, hallkan. -Neked is pihenni kéne.-tettem hozzá. Már is nyugodtabb voltam, hogy mellettem volt.

Ross:
- Támogatom az ötletet - jelentettem ki egy széles vigyorral és magamhoz öleltem Őt.
- Szeretlek - tettem hozzá halkan, majd lehunytam szemem.

Bella
-Én is téged.-válaszoltam. Hamar vissza aludtam, így csak reggel ébredtem fel. Még mindíg Ross karjai, közt voltam. Nagyon jó volt így ébredni. Nagyon óvatosan, kikeltem az ágyból. Először a kicsihez néztem be, de ő még aludt. Lementem a konyhába, hogy kávét főzzek.

Ross:
Másnap észre sem vettem, hogy Bella már nincs mellettem. Mégis egy idő után nyugtalanabb lettem. Odébb csúsztam az ágyon, miközben elcsórtam a kispárnáját és magamhoz szorítottam - mindezt úgy, hogy javában aludtam.

Bella
Lent elkeztem kávét főzni. Mikor kikapcsoltam, a kávéfőzőt megcsörrent a telefon gyorsan, fölkaptam nehogy a kicsi vagy Ross felébredjen.
-Halló, Weiner lakás.-szóltam bele kicsit kómásan. Majd mikor a vonal túlsó végén, megszóltalt egy idősebb női hang azonnal felébredtem. Hebegtem habogtam, majd szóltam, hogy mindjárt felébreztem Ross-t. A pultra raktam, majd felrohantam, a szobába. Megmosolyogtam, ahogy alszik mert a kispárnámat magához ölelte. -Ross, szívem. Ébredj. Az édesanyád telefonon keres.-mondtam, ahogy a vállát rázogattam.

Ross:
- Nye még, csak öt pe... Miiii?! - pattantak ki szemeim. Két dologgal lehetett a legjobban felébreszteni: ha a család tagjaival bármi van, vagy ha azt kapom, hogy anyám hív. Kedves ember, bár néha tartok tőle mert elég szigorú tud lenni. Ki nem állhattam olyankor, mindig parancsokat osztogatott, én pedig azt ki nem állhatom a mai napig.
- Mit akar, azt nem mondta? - kérdeztem két ásítás között, miközben kikászálódtam az ágyból.

Bella
-A... Azt nem, de mikor én vettem fel boldog volt. Alig hagyott szóhoz jutni, majd kérte hogy hívjalak, a telefonhoz.-mondtam hallkan.

Ross:
- Hmm, érdekes - tanakodtam el, a konyhába érve. Felvettem a telefont és beleszóltam, mire anya rögvest rám zúdította örömhírét.

Bella
A kanapé karfáján ülve figyeltem Ross-t. Nem tudtam elképzelni sem hogy mi történhetett.

Ross:
- Mii?!! Nem akarom! - visítottam fel, majd rögtön befogtam a szám, mert rájöttem, hogy kissé hangos voltam. Anya egy ideig szövegelt, hogy inkább örülnöm kéne, de nem törődtem vele. Letettem a kagylót miután elköszöntem nagy kedvesen, ezután a nappaliba vándoroltam, holtsápadt arccal. Tántorogva tudtam csak belépni, reméltem, Bella nem fogja azt hinni, hogy menten elájulok, noha nem voltam messze tőle.

Bella
A kanapé karfáján ülve elgondolkodtam, majd mikor Ross felkiáltott, annyira meglepődtem hogy lecsúsztam a kanapéról.
-Mi történt?-kérdeztem, miután felkeltem, és oda léptem hozzá. Nagyon sápadt volt és nem tudtam mi történt.

Ross:
- Ide fognak költözni apámmal, meg is akarnak látogatni, én viszont nem szeretném - csóváltam a fejem hevesen, majd ráemeltem barna szemeimet.

Bella
Nagyon megdöbbentem, és valószínűleg, el is sápadtam. Még mindíg nem találkoztam a szüleivel, ezért kicsit féltem.
-Most viccelsz?-kérdeztem és leültem a fotelba.

Ross:
- Bár így lenne! - sóhajtottam keserűen, ledobva magam az egyik szembelévő fotelra.
- Már összepakoltak mindent, ami kell - húztam el a szám.

Bella
Valamiért szorongás fogott el. Mi lesz ha, megtudják a múltam. Hisz tolvaj voltam, a családom egy része börtönben, a másik része hallott. Egyre jobban azt éreztem, hogy gyűlölni fognak. Elvégre bűnöző voltam.

Ross:
- Bocs, ha rád ijesztettem - léptem oda hozzá.
- Csak meglepett ez az egész és még most sem tudok megszabadulni ennek a gondolatától, de nem lesz baj. Szeretni fognak téged - pusziltam meg a feje búbját.

Bella
Vállára hajtom a fejem miután, kaptam tőle egy puszit.
-Nagyon remélem. -Mondtam hallkan. -Van kávé. Én megyek megnézem a kicsit. -Mondtam, és óvatosan fölkeltem.

Ross:
- Rendben, és hidd el, biztosan minden rendben lesz! - simogattam meg arcát, majd hagytam, hogy elmenjen. Magamra kaptam a ruháimat, majd kisiettem a konyhába.

Bella
Halványan rámosolyogtam, hogy megnyugtassam. Majd felmentem a kicsi szobájába. Még mindíg aludt ezért csak megálltam a kiságy mellett, és tovább marcangoltam, magam, a saját kétségeimmel.

Ross:
Az asztalnál ülve felhörpintettem a kávémat, miközben tovább gondolkodtam a témán. Ők? Ideköltözni? Időnként leálltam vitázni a szüleimmel és ez nem tett túl jót nekünk. Főleg így az utóbbi években fordult elő, ezért sem hívom, vagy hívnak olyan gyakran  és ezért izgulok annyira. Évek után látjuk újra egymást, úgy, hogy egy párom és egy gyermekem is van.
Miután végeztem, összeszedtem magam, később felmentem a babához. Még aludt, Bella meg csak a kiságyánál állt.
- Ne emészd magad, jó? - öleltem át hirtelen hátulról.

Bella
Kicsit elbambultam és meglepődtem, mikor átölelt.
-Megpróbálom, de akkor is félek. -Mondtam hallkan. Közelebb bújtam hozzá, hogy érezzem közelségét.

Ross:
- Neked nincs mitől félned - mondtam magabiztosan, magamhoz szorítva őt.
- Minden jól fog menni!

Bella
Nagyot sóhajtottam, mikor magához ölelt. Még mindíg nem vokuam biztos hogy tényleg nem lesz semmi baj, de megpróbáltam elhinni.
-Készítek reggelit, utánna rendbe szedem magam és Brandont, hogy Mrs. Rose-hoz átvigyem. Ma jönnek, az új rendszerhez szükséges eszközök.-mondtam hallkan de még nem bontakoztam ki karjaiból.

Ross:
- Rendben - válaszoltam halkan, majd egy kedves puszit nyomtam feje búbjára.

Bella
Lementem a konyhába, majd elkezdtem reggelit készíteni. Egész végig a találkozáson gondolkodtam. Nem figyeltem eléggé, és alaposan megégettem a kézfejemet. Gyorsan a hideg víz alá dugtam a kezem hogy lehűtsem.

Ross:
Lementem a konyhába, miközben magam is a találkán gondolkodtam. Nem akartam velük találkozni, de a szívem legmélyén tudtam, hogy muszáj lesz.

Bella
A hideg víz alatt tartottam a kezem, hogy hűtsem. Majd fogtam a szivacsot és elkezdtem letakarítani a tűzhelyet meg a padlót, mert az olaj kiömlött ahogy a kezemet megégette a forró olaj.

Ross:
- Mi történt? - kérdeztem kíváncsian, odalépve hozzá.

Bella
Épp a padlóról töröltem föl az olajat, mikor, Ross megjelen.
-Ni-nincs semmi csak nem figyeltem eléggé.-mondtam és a csaphoz léptem, hogy kimossam a szivacsot, és hogy újra hűtsem a kezemet.

Ross:
- Remélem nem esett bajod! - komolyodtam el, majd megpusziltam az arcát.

Bella
-Semmi komoly. -Mondtam hallkan. Hiába hűtöttem a kezem, így is sebes lett, és vérezn kezdett. Ebből láttam, hogy nem egyszerű másodfokú égés ami csak, felhólyagzik.

Ross:
Már kezdtem elhinni, amikor a kezére tapadt tekintetem. Elkezdett vérezni.
- Megégetted magad? - néztem rá, majd a kezére. Azon gondolkodtam, hogyan segíthetnék rajta.

Bella
-Nyugi semmi komoly. -Próbálom győzködni. De tényleg nagyon kellemetlen volt.

Ross:
- Előhorgászom az elsősegély dobozt és segítek - csóváltam meg fejem lassan. Megkértem, hogy maradjon úgy, ahogy van, majd elrohantam érte. Lekaptam a nappali egy polcáról, ezután visszasiettem.

Bella
Hiába bizonygattam hogy semmi baj, nem hatottam rá. Miután visszaért a dobozzal, óvatosan leitattam a vizet a kezemről majd valami jódos kenőcsel kente be a kezem, és bekötözte.
-Köszönöm. -Mondtam hallkan ahogy rámosolyogtam. Még egy ilyen apróságnál is mindent megtesz hogy segítsen. -De már nincs időm reggelit, készíteni neked. *mondtam ahogy ránéztem az órára.

Ross:
- Nem baj, én kibírom így - mondtam, bepakolva a jódos löttyöt a dobozkába.
-  Az a fontos, hogy ti egyetek és pihenjetek, amíg tudtok. Én ma azt hiszem túlórázom egy kicsit - sóhajtottam fel.

Bella
-Megyek felöltöztetem, Brandont aztán átviszem Mrs. Rose-hoz és mehetünk dolgozni. -Mondtam ahogy adtam neki egy puszit, majd elindultam, hogy összekészítsek néhány holmit, és a picit is felöltöztettem.

Ross:
- Rendben - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy összepakoljam a magam holmijait.

Bella
Mikor összepakoltam a kicsi holmijait és őt is felöltöztettem, én is elkészültem. Át vittem a picit, Mrs.Rose-hoz, mert ő szokott vigyázni rá. Majd visszamentem Ross-hoz.

Ross:
Míg Bella lelépett a kicsivel, összeszedtem a cuccaimat és kisebb rendet teremtettem a szobában.

Bella
A konyhában rendet raktam, majd felkaptam a táskámat, és megvártam Ross-t.
-Akkor indulhatunk?-kérdeztem.

Ross:
- Indulhatunk - kaptam fel cuccaimat, majd kocsiba ültünk, s elindultunk a munka felé.

Bella
[....]
Bent ültem az irodában, és már órák óta az új rendszerrel bíbelődtem. Néha volt egy kis nyugtom mert még töltődött a rendszer meg tudtam inni egy kávét. Majd mikor eljött az ebéd szünet elég nagyot korgott a gyomrom. Mióta Ross-al éltem mindíg rendesen étkeztem mert nem hagyta hogy elhanyagoljam magam, de a mai kis balesetem miatt, elmaradt mindkettőnk reggelije.