Youngsters

Matt
-És elég ....jóban voltunk. Mint most - folytattam ugyanolyan halkan -Ugye?

Alain
Kicsit tétováztam.
- Igen...mondhatjuk... - mondtam halkan, a gyomrom remegett. Nem tudtam, hogy fog erre az egészre reagálni...

Matt
-Akkor...miért hazudtál nekem? - kérdeztem szomorúan. Már nem értettem ezt az egészet, elkeserített a helyzet és azt hiszem, kicsit haragudtam is Alainre.

Alain
Bűnbánóan lesütöttem a szemem, a takarót kezdtem fixírozni.
- Én nem akartam hazudni neked... - mondtam halkan. - Csak tudod... - felsóhajtottam. Nem tudtam, hogyan mondjam el.

Matt
-Csak mi? - támadtam le azonnal a fiút. Nem emeltem fel a hangom, de így is érezhető volt a türelmetlenségem. Tudni akartam hogy mi oka volt erre.

Alain
Sóhajtottam.
- Tudod, Matt, én...mi...Mielőtt baleseted volt, mi egy ideig együtt voltunk. Aztán egyszer...szakítottál velem - a hangom kicsit megremegett. - Mikor megtudtam, mi történt veled, hogy mindent elfelejtettél...Úgy éreztem, ez egy új esély lehet nekünk...
A torkom elszorult, ahogy visszagondoltam, és nem bírtam Mattre nézni. A karomat magamhoz húztam, de még mindig a fiúhoz voltam bújva.

Matt
Csendben végighallgattam a fiút. Mire a végére ért, á gyomrom teljesen görcsbe rándult. Közben előtörtek az emlékeim, már tisztán emlékeztem a kapcsolatunkra ....és a szakításra is. Mindenre ami Alainnel kapcsolatos, de többre nem. Sokáig csendben maradtam, nem tudtam mit mondjak most. Már nem haragudtam, megértettem miért tette , kicsit meg is hatott vele.
-Amikor Londonba jöttem, a baleset előtt ... - szólaltam meg suttogva -Téged kerestelek. Ki akartam békülni veled ..... - osztottam meg vele a gondolatot amire az imént jöttem rá.

Alain
Nagyra nyílt szemekkel néztem föl a fiúra.
- Tényleg...? - kérdeztem halkan, kissé hitetlenül, meghatottan. Ha ez igaz...

Matt
Némán bólintottam. Ez a felfedezés most teljesen mellbe vágott, már nem tudtam semmit, ugyanakkor emlékeztem mindenre, de nagyon furcsa volt. Teljesen összezavarodtam.

Alain
A szívemet melegség öntötte el, a gyomrom megremegett. Lehunytam a szemem, és magamhoz öleltem a fiút. Nem mondtam semmit, csak hozzábújtam.
- Szeretlek. - suttogtam végül nagyon halkan.

Matt
Viszonoztam az ölelést, ez most nagyon jól esett és azt hiszem szükségem is volt rá.
-Én is téged! - súgtam vissza a fiúnak.

Alain
Sokáig csak így feküdtünk csöndesen. Közben az én fejemben egyre csak egy gondolat kattogott.
- Most mi lesz velünk, Matt? - kérdeztem nagyon halkan, nem mozdulva.

Matt
Megint sikerült kicsit összezavarnia a kérdéssel. Hiszen az előbb mondta, hogy szeret...
-Mi lenne? Szeretjük egymást, nem? - kérdeztem vissza halkan, kicsit értetlenül.

Alain
Bólintottam.
- De. Szeretlek. - ismételtem halkan. - De...Akkor most újra...?

Matt
-Ha te is szeretnéd ... -feleltem suttogva és nagyon reméltem hogyy igent mond.

Alain
Finoman elmosolyodtam.
- Szeretném... - mondtam lehunyt szemekkel. A gyomromat mintha megtöltötték volna a boldog, álmos pillangók.

Matt
-Akkor ezt megbeszéltük!- suttogtam boldogan mosolyogva majd kicsit jobban a fiúhoz bújtam és lehunytam a szemem.

Alain
Boldogan merültem mély lomba, szorosan a fiúhoz bújva.

Matt
Hallottam ahogy a fiú légzése megváltozik, tudtam, hogy elaludt. Jó ideig hallgattam ahogy szuszog, végül én is mély álomba merültem.

Abbie
A buli után Steve-ékhez mentem, ma ott aludtam, ahogy az elmúlt héten többször is. Mivel már senkinek sem volt energiája, szinte azonnal elmentünk tusolni szépen sorban. Én voltam az első, így bőven maradt még idő arra, hogy amíg a többiek is elkészülnek, újra megvitassam Steve-el hogy hol alszom. A bátyám mindenképp át akarta adni nekem a saját szobàját de én ragaszkodtam a kanapéhoz. Végül én nyertem, így kint aludtam a "nappaliban".
Már senki sem volt ébren, sötét volt a házban de én sehogy sem tudtam elaludni, így csak nyitott szemmel feküdtem  kanapén.

Matt
Másnap reggel egész korán keltem , hét óra körül volt az idő. Csendben figyeltem az alvó Alaint miközben az agyam folyamatosan kattogott. Egyre több kérdés merült fel bennem a múltammal kapcsolatban, most hogy emlékeztem a fiúra.

Alain
Elég sokáig aludtam, de mikor felébredtem, Matt még mindig mellettem feküdt. Álmosan elmosolyodtam, és nagyot nyújtóztam.
- Jó reggelt - köszöntem neki lehunyt szemmel, miközben hozzábújtam. Emlékeztem az előző estére, és jóleső érzés töltött el, miközben visszagondoltam rá.

Matt
Amikor a fiú felébredt, kizökkentem a gondolataimból.
-Jó reggelt! - köszöntem neki halkan, miközben fél karommal átöleltem. A hangomon talán egy kicsit hallatszódott hogy eddig nem túl kellemes dolgok jártak a fejemben.

Alain
Fölnéztem a fiúra, mintha valami gond lett volna.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle.

Matt
Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, úgy válaszoltam.
-Semmi. -mondtam- Csak egy kicsit elgondolkodtam.

Alain
Ismertem már a fiú arcát, láttam, hogy van valami.
- Min gondolkodtál? - kérdeztem kedvesen.

Matt
-Hát .....ha rád emlékszem ....akkor a családomra miért nem? - kérdeztem válasz helyett. Egész reggel ez járt a fejemben, erre a gondolatra ébredtem és már nagyon zavart.

Alain
Kicsit elkomorodtam.
- Egyáltalán nem emlékszel rájuk? - kérdeztem.

Matt
Megráztam a fejem.
-Nem. - feleltem szomorúan -De te ismered őket. Ugye? - néztem reménykedve a/ fiúra.

Alain
Kicsikét elhúztam a szám.
- Nem igazán...Egyszer találkoztam velük, de egyáltalán nem kedveltek. Nem is beszéltem velük... - mondtam.

Matt
-Akkor ...nem tudsz segíteni? - szomorodtam el megint. Nagyon bántott hogy még a szüleimre sem emlékszem.

Alain
Felsóhajtottam.
- Tudom, hol laknak... - biccentettem. - De tudod...Nem vagyok benne biztos, hogy...
Nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Hogy mondod el azt valakinek, hogy a családja kitagadta?

Matt
-Hogy mi? Történt valami fontos amit elfelejtettem? - kérdeztem. Rossz előérzetem volt.

Alain
- Tudod, Matt, a szüleid elég...szűk látókörűek voltak. És hát, mikor megtudták, hogy...hogy meleg vagy, hát....az már nem igazán fért bele nekik... - makogtam, kerülve a tekintetét, de utána felnéztem rá. A szemét kerestem, tudni akartam, hogyan reagál, és szerettem volna, ha látja, hogy sajnálom, ami vele történt.

Matt
-Oh ...értem- motyogtam amikor megértettem. Ez most nagyon rosszul esett, teljesen összetörtem. És én még sajnáltam hogy nem emlékszem rájuk...

Alain
Láttam a szemében a fájdalmat, ami arra késztetett, hogy kedvesen, vigasztalóan megsimogassam, és hozzábújjak.
- Sajnálom. - mondtam bánatos hangon.

Matt
Magamhoz szorítottam a fiút és próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Kedvem lett volna sírni , de uralkodtam magamon és visszanyeltem a könnyeimet.

Alain
Odabújtam Matthez, szomorúan simogattam. Nem tudtam, mit mondhatnék neki.
- Lehet, hogy ez most bután hangzik majd... - mondtam elgondolkodva. - De tudod...Én itt vagyok neked...És a srácok is. És bár még nem találkoztál az én szüleimmel, szerintem ők biztosan kedvelnének...
Miközben beszéltem, tényleg bután éreztem magam, de muszáj volt mondanom valamit. És ez még igaz is volt.

Matt
Erre nem válaszoltam azonnal. Persze jól esett amiket mondott, de mégis ... A családom kitagadott, nem kellettem nekik és ez nagyon fájt. Akkor is ha nem emlékeztem rájuk.
-Köszönöm, Alain! Mindent. Tényleg mindent. Nélküled nem is tudom mi lenne most velem - szólaltam meg végül suttogva.

Alain
- Valószínűleg nem tudnád ezeket a dolgokat... - mondtam halkan, kicsit hibásnak éreztem magam, amiért a fiú szomorú. Hiszen én mondtam el neki ezeket a dolgokat.

Matt
-Nem. Akkor megkerestem volna valahogy a szüleimet, elmentem volna hozzájuk és jól pofára estem volna. Ráadásul senkim nem lenne aki próbál vígasztalni- mondtam halkan miközben a szemébe néztem.

Alain
Ettől halványan elmosolyodtam, és a fiúhoz bújtam.
- Rám számíthatsz.

/neméééér, már megint csak úgy dől belőlem a nyál! xDDDDD/

Matt
Adtam egy puszit a fiú fejére.
-Tudom. És ezért el sem tudom mondani mennyire hálás vagyok - suttogtam neki.

Nate:
Valamiért nem bírtam aludni - persze lehet, hogy az a hat pohár kóla és a négy doboz energiaital tehetett róla... - ezért úgy döntöttem, felkelek és iszom egy pohár meleg tejet, ahogy... basszus! Miért is nem mondhatom, hogy ahogy anyukám mondta mindig? Hiába próbálom elfelejteni azokat a bigott nevelő szüleimet, úgy se megy... Az az anyám, pedig nem adott meleg tejet, hogy elaludjak... A másik se, otthagyott egy szaros templomban, mikor pár napos voltam.
Mindegy... felkeltem az ágyról, ahonnan eddig bámultam a plafonomon csüngő pókcsaládot - amit majd reggel eltakarítok egy seprűvel -, és szinte lábujjhegyen kiosontam a szobámból és a konyha felé vettem az irányt, amikor a nappalin áthaladva észrevettem Abbiet, aki vagy nyitott szemmel aludt, vagy nem aludt.
-Te sem tudsz aludni? - léptem oda hozzá.

Abbie
A gondolataimba merülve bámultam a szemben lévő falat amikor hallottam hogy valamelyik srác felkelt és kijött a szobájából. Szerencsémre muszáj volt àtjönnie a nappalin, akárhová is készült. Mikor közelebb ért, láttam hogy Nate az.
-Nem. Valamiért nem vagyok fáradt - suttogtam miközben felültem. Olyan csend volt eddig , ráadásul a többiek valószínűleg aludtak, nem akartam hangosabban beszélni.

Nate:
-Nekem szerintem a sok cukor és koffein tett be! - nevettem fel halkan. - És mi a terved, reggelig fekszel és bámulod a falat? - kérdeztem kicsit csipkelődve, de csak kedvesen.

Abbie
-Eddig azt terveztem - mosolyodtam el szélesen - De most már nem vagyok egyedül. Ketten csak kitalálunk valami izgalmasabbat .... -mondtam vidáman a fiúnak - Persze ha van kedved ittmaradni velem - tettem hozzá.

Nate:
-Meleg tejért indultam, azt mondják attól könnyebb elaludni, de veled beszélgetni sokkal jobb programnak ígérkezik! - mosolyogtam vissza és leültem mellé a kanapéra.

Abbie
Felhúztam a lábaimat törökülésbe és a fiú felé fordultam.
-És azt is tudod miről szeretnél beszélni? - kérdeztem mosolyogva Natet.

Nate:
-Bármiről, amiről te szeretnél beszélni velem, sőt ha akarod, még kérdezhetsz is! - közelebb hajoltam egy kicsit, és nagyon halkan suttogtam csak. - Ilyet ritkán szoktam felajánlani.