Youngsters

Egy szerep brit fiatalokról. A helyszín London, a helyzet zavaros (és reméljük, hogy ez csak fokozódik majd...). :PP
Vagyis az alap egy Snowy valley vagy Freedom city szerű szerep, csak ezúttal Európába költöztünk, és mindenkinek brit akcentusa van. xD

Amit a karakternél meg kell adnod:

Név: (+kép/leírás)
Nem:
Kor:
Tulajdonságok:
Történet:
Kijátszó:

Szóval csak a szokásos, jó játékot! ^^

Név: Matthew Gordon
Nem: férfi
Kor: 23 év
Tulajdonságok: Kedves, értelmes fiú , sokat mosolyog. Sokszor bizonytalan, könnyen összezavarodik, de ez csak az utóbbi időben lett jellemző rá.  Visszafogott, inkább a háttérbe húzódik, nem szereti a feltűnést és a nagy társaságot.  Néha nem érti az embereket , hogy mit miért tesznek, hajlamos órákig gondolkodni ezen, ha egyedül van. Kicsit olyan bájosan esetlen, nem mindig sikerülnek neki a dolgok elsőre. Szeretné megtalálni a helyét a világban, megtudni hogy ki is volt ő még azelőtt hogy amnéziás lett.
Történet: Nagyjából két hónapja balesetet szenvedett, aminek következtében elvesztette az emlékei egy részét . Mindent elfelejtett a családjáról, a barátairól, a múltjáról . Csak azokra a dolgokra emlékszik amelyeket élete során megtanult. Számolni, mindennap használatos eszközöket kezelni, vezetni, még pár francia szóra is.
Tehát most megpróbál új életet kezdeni egy idegen városban, ahová fogalma sincs hogyan került, csak arra emlékszik hogy ott kell lennie. Valamiért.
Kijátszó: Banci

Név: Alain Roux
Nem: férfi
Kor: 22 éves
Leírás: Viszonylag magas, vékony, kicsit szálkás, de nem igazán izmos. A hasa lapos, egyáltalán nem kockás, de őt ez nem zavarja. Azért nem ilyen puha alak. Elég helyes, kicsit csontos arca van és szép, rendezett, hófehér fogsora. A szeme vízkék, a haja pedig platinaszőke, de festi. Eredetileg barna haja van. A frizurája mindig kócos és rendezetlen, de jól is áll neki. Nem az a műrendezetlen a haja, hanem a rendes "vigyétek a fésűt a közelemből" kócos, és kicsit még göndör is. A bőre egészen világos, és kicsit szeplős az arca, de csak halványan. A szemöldöke mindig barna marad, azt nem akarja kiszőkíteni. Az egyik fülében van egy fekete fültágító, de kicsi, még a kisujját sem tudja átdugni rajta. Nem is szeretne nagyobbat, úgy gondolja, ez is épp elég. A másik füle is ki van lyukasztva, de abba csak ritkán tesz fülbevalót.
Tulajdonságok: Jófej, nagyon laza srác, szinte mindenből viccet csinál. Spontán, kissé (nagyon) ingyenélő, általában a társaság lelke. Nincsenek gátlásai, bármire képes, mindegy, milyen kínos szituációba keveredik. Rengeteget bulizik és iszik. Általános otthoni viselete egy alsónadrág. A haja mindig kócos, nem igazán szokott törődni vele, csak mikor befesti. Folyékonyan beszél franciául és angolul, bár utóbbi nem az anyanyelve, és néha nem jut eszébe egy-két szó. Egyébként jobban szereti Angliát, és a franciákat sznobnak találja, na nem mintha ő nem lenne az valamilyen szinten. Ja, és teljesen meleg. ^^
Történet: Franciaországban született, van egy húga, aki néha hívogatja, egyébként nem nagyon törődik a családjával. Angolul gimiben tanult meg beszélni, aztán érettségi után elköltözött ide, azóta él Londonban. Nemrég volt egy hosszabb kapcsolata, de a srác végül dobta őt. Egy Ramona nevű lánnyal él, akivel egy koncerten ismerkedett meg még évekkel ezelőtt, nem sokkal az Anlgiába költözése után. Hamar megtalálták a közös hangot, és mivel a lány épp lakótársat keresett, Alain szíves örömest csatlakozott hozzá.
Kijátszó: Laguna

Név: Ramona Flowers x(->aki felismeri a nevet, az írjon rám facebookon, jár neki egy virtuális pacsi^^)
Nem: nő
Kor: ismeretlen (még nem mondta el senkinek :PP am 23)
Tulajdonságok: Okos, kirívó, néha eléggé flegmán tud viselkedni. Szereti a rockzenét és a macskákat, elég egyedi személyiség. Egy kávézóban dolgozik (ami elég ritka Angliában...). Nem egy barátkozós fajta, de ha odamennek hozzá, elég lazán tud viselkedni. Nem csacsogós, de vicces lány. Régebben cigizett, de már leszokott róla. Nagyából háromhetente változtat hajszínt.
Történet: Nem tudunk szinte semmit a családjáról. Manchesterből költözött Londonba, egy kis lakást bérel a belvárosban a lakótársával. Vele egy koncerten ismerkedett meg, két nappal később összeköltöztek. A haverjaival van egy rockbandájuk, ilyen garázsban zenélős kis csapat, de néha fellépnek más zenekarok előtt a koncerteken. Ramona a dobos.
Kijátszó: Laguna

Matt
Esteledett. A parkban sétálgattam és csendesen néztem ahogy a nap eltűnik a fák mögött. Tetszett a látvány, nagyo szerettem a naplementéket. Olyan megnyugtató volt. Mintha emlékeztetne valami kellemesre, de mégsem tudok konkrét képet előidézni magamban. Csak tudom hogy a napnyugta jó és eddig is így gondoltam. Még mielőtt ......fél ember lettem, ahogy én szoktam hívni ezt a furcsán ködös állapotot.
Elmélázva lépkedtem a kis ösvényen, szinte már nem is figyeltem a lábam elé. Megint azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lehet emlékezni mindenre.

Alain
Épp hazafelé tartottam, kezemben egy doboz sörrel sétálgattam kényelmesen a St. James parkban. Elmélázva néztem a naplementét, és azon gondolkodtam, hogy nem felejtettem-e el valamit. Mintha Ramona azt mondta volna, hogy hozzak tojást....Vagy azt még tegnap mondta? Igen, még tegnap....És akkor vittem neki?....
A gondolataimat egyszer csak mintha elvágták volna, mikor megláttam azt az ismerős dzsekit. Ott sétált, egyedül, és én hirtelen megint úgy éreztem, mintha két hónappal korábban lennék. A lemenő nap fénye megvilágította világosbarna haját, és nekem eszembe jutott, hogy mi történt két hónapja. Vajon emlékszik rám? - futott át az agyamon a gondolat, felgyorsítottam a lépteimet. Útközben kidobtam egy szemetesbe a dobozomat, és zsebre tett kézzel mentem tovább. Mikor mellé értem finoman elmosolyodtam.
- Szia! - köszöntem neki teljesen lazán, barátságosan.

Matt
Hirtelen a semmiből -vagyis nekem úgy tűnt - egy nagyjából velem egykorú fiú termett mellettem.
-Öhm ....heló! - köszöntem neki kicsit tétován. Nem értettem miért köszönt nekem. Vagy egyáltalán miért jött oda hozzám? Fogalmam sem volt. Aztán eszembe jutott valami -Ismerjük egymást? - kérdeztem, hátha egy régi ismerősöm. Egy haver vagy volt osztálytárs a gimiből vagy hasonló. Aki tudja ki voltam régen.

Alain
- Ööö...nem. - mondtam mosolyogva. Elfelejtett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy sem.

Matt
Kicsit zavartan bólintottam, majd eszembe jutott hogy ez esetben illene bemutatkoznom.
-Akkor .... Matt Gordon vagyok! - nyújtottam kezet a fiúnak.

Alain
- Alain Roux. - fogtam vele kezet mosolyogva. - Örülök, hogy találkoztunk. - mondtam őszintén.

Matt
Kicsit félénken elmosolyodtam.
-Én is örülök! - mondtam a fiúnak. Barátságosnak tűnt, reméltem hogy a látszat nem csal. Mert akkor talán lenne egy új barátom. A régiek helyett akikre nem emlékszem. És nem lennék teljesen egyedül.

Alain
- És...Hogy vagy, Matt? - kérdeztem mosolyogva, miközben tovább sétáltunk. Alig hittem el, hogy vele beszélgetek, azt pedig még kevésbé, hogy teljesen elfelejtett. Ennek ellenére barátságos és közvetlen maradtam.

Matt
-Köszönöm, egész jól! - válaszoltam a kérdésre mosolyogva -Bár az utóbbi időben adódott számomra némi nehézség ....tudod, két hónapja balesetem volt, és azóta nem igen emlékszem dolgokra az előttről - meséltem el neki. Reméltem hogy nem találja majd túl furcsának, akár azt ami velem történt, akár azt hogy ilyen könnyedén elmondtam. Nem akartam hogy különcek tartson. Csak kár hogy ez azután jutott eszembe hogy mindent elmondtam neki.

Alain
Elmosolyodtam.
- Sajnálom... - mondtam neki együttérzően. - Akkor gondolom most nem lehet könnyű neked. Újra beilleszkedni, meg ilyenek. - beszélgettem könnyedén, és közben felmerült bennem, hogy hálát adjak, amiért ilyen könnyen tudok társalogni másokkal.

Matt
-Igen ....de egész könnyen feltalálom magam - mondtam mosolyogva -Csak az zavar hogy semmit sem tudok a családomról. Meg arról sem hogy miért jöttem Londonba - tettem hozzá, a földet nézve magam előtt.

Alain
- Merre laktál előtte? - kérdeztem őt. Furcsa volt úgy beszélgetni vele, hogy nem emlékezett semmire. Úgy éreztem, mintha most én is jobban ismerném őt, mint ő önmagát.

Matt
Megráztam a fejem.
-Nem emlékszem. Azt tudom hogy valahol egy kisvárosban. Ahol nem volt ekkora a nyüzsgés. De minden más kiesett - néztem fel Alainre. Nem esett rosszul ilyenekről beszélni, már megszoktam hogy teljesen bizonytalan vagyok a múlttal kapcsolatban.

Alain
Szomorúan néztem a fiúra.
- Nem lehet könnyű így... - mondtam neki kedvesen.

Matt
-Meg lehet szokni - mosolyodtam el halványan - Próbálok úgy tekinteni erre az egészre hogy kaptam egy második esélyt az életben, ahol teljesen tiszta lappal újra kezdhetek mindent és nem befolyásol a múltam. Ki tudja, lehet hogy eddig drogcsempész voltam, vagy valami ittas állat - vigyorodtam el , próbálva kicsit viccelni.

Alain
Felnevettem, de közben belül zavaros érzelmek kavarogtak bennem.
- Én is hasonlóképp éreztem, mikor ideköltöztem. És nekem bejött. - vigyorodtam el. - Lehet, hogy te is szerencsés leszel. - mosolyogtam a fiúra kedvesen.

Matt
-Remélem - mosolyogtam vissza a fiúra -Minden esetre, eddig egész jól alakulnak a dolgaim.

Alain
- Ennek örülök. - mondtam őszinte mosollyal. Ekkor érkeztünk el a park kapujához. Megálltam, és a fiúhoz fordultam. - Te merre mész? - kérdeztem őt.

Matt
- A metróhoz. - feleltem mosolyogva miközben a fejemmel arra intettem amerre indulni akartam.

Alain
Mosolyogva biccentettem.
- Értem...Én sajnos nem arra megyek. - mondtam még mindig finoman mosolyogva. - De öhm...Lenne kedved valamikor összefutni? Beülhetnénk valahova egy teára vagy ilyesmi...Megmutathatom a várost is, ha szeretnéd. - mosolyogtam.

Matt
-Az ...jó lenne - egyeztem bele mosolyogva. -Mikor érnél rá? - kérdeztem, talán kicsit tétován.

Alain
A mosolyom szélesebb lett, örültem, hogy beleegyezett a dologba.
- Mit szólnál a holnaphoz? - kérdeztem.

Matt
-Nekem megfelel! - bólintottam rá vidáman. Örültem hogy szereztem egy barátot -Háromig dolgozom, utána ráérek.

Alain
- Rendben. - biccentettem. - Találkozzunk itt? - kérdeztem mosolyogva.

Matt
-Öhm ...jó, itt jó lesz! - egysztem bele ebbe is.

/Ó te az angol pasik brit akcentusa megihletett? XD/

Alain
Elmosolyodtam, és odaléptem a fiúhoz. Tétovázás nélkül a feje mögé nyúltam, és egész egyszerűen megcsókoltam. Nem voltam rámászós, vagy nyálas, vagy ilyesmi, csak egész egyszerűen lesmároltam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
- Akkor holnap négykor itt. - mosolyogtam a megilletődött fiúra, mikor elléptem tőle. - Au revoir! - köszöntem el tőle, újra zsebre tettem a kezemet és elindultam haza.

Matt
Teljesen ledöbbentett a fiú azzal amit csinált. Nem is tudtam reagálni, arra sem voltam képes hogy megpróbáljam eltolni magamtól. Amikor aztán elhúzta a fejét, teljesen elpirulva, nagyokat pislogva néztem rá. Még akkor is letaglózva meredtem utána amikor hátat fordított nekem és elment. Ezt meg miért csinálta? Hiszen nem is ismerem. Ráadásul ő is fiú..... Ez így nincs rendben -gondolkodtam miközben rávettem magam hogy megforduljak és elinduljak a metró felé. Semmit sem értettem. Megint.

Alain
Mire hazaértem, már teljes káosz volt bennem. Egyből lefeküdtem aludni, de szinte egész éjjel forgolódtam, csak a holnapi napra tudtam gondolni.
Másnap aztán alig vártam, hogy eljöjjön a négy óra. A park előtt ácsorogtam, zenét hallgattam, és közben gyakrabban nézegettem az órámat, mint kellett volna. Azon töprengtem, vajon el fog-e jönni. Hogy nem ijesztettem-e el...Reméltem, hogy nem.

Matt
Valahogy hazajutottam, de egész este csak azon járt az eszem ami a parkban történt. Hogy miért tette azt a fiú amit. Nem éreztem helyén valónak ami történt, elgondolkodtam rajta hogy jó ötlet-e elmennem arra a találkozóra.
Másnap a munkahelyemen is csak azon örlődtem, mit tegyek. Végül úgy döntöttem, hogy találkozom a fiúval. Úgy éreztem el kell mennem.
Mikor leszálltam a metróról, lassan indultam a park felé. Egy kicsit késtem, de éppen csak öt percet.

Alain
Négykor a szemem már szinte a karórámra tapadt, épp csak addig emeltem fel a tekintetem, amíg körülnéztem hátha meglátom a fiút. Aztán egyszer csak megpillantottam, ahogy felém sétál az emberek közt. Azonnal kivettem a fülemből a fülhallgatót, és szélesen elmosolyodtam.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Eljöttél. - állapítottam meg feleslegesen, de boldogan.

Matt
-Szia! -köszöntem a fiúnak mikor odaértem hozzá, majd biccentettem egyet amikor mergjegyezte hogy eljöttem -Hiszen megígértem, nem? -kérdeztem, megeresztve egy tétova mosolyt.

Alain
Elmosolyodtam, nagyon boldog voltam.
- Akkor...merre induljunk? - kérdeztem a fiút vidáman.

Matt
-Ihatnánk valahol egy kávét - javasoltam a fiúra mosolyogva. Egy kicsit bizonytalan voltam, nem tudtam eldönteni hogy akkor most mit akarhat tőlem a fiú.

Alain
Mosolyogva biccentettem. Kávézó ugyan viszonylag kevés volt Londonban, de tudtam, hol van a legközelebbi Starbucks, szóval elindultunk arra.
- Hogy telt a tegnap estéd? - kérdeztem mosolyogva. - Nem keresett egy régi barátod vagy rokonod sem?

Matt
Lefelé nézve megingattam a fejem.
-Nem. Nem történt semmi este. - válaszoltam -Neked hogy telt az estéd? És a mai napod? - kérdeztem, felnézve Alainre.

Alain
Vállat vontam.
- Elvoltam. - válaszoltam tömören, nem tudtam, mit mondhatnék. Ekkor odaértünk a kávézóhoz. Szerencsénkre nem volt nagy sor, ezért hamar rendelhettünk. nemsokára meg is kaptuk a névre szóló papírpoharakat, és egy asztalhoz sétáltunk leülni, az ablak mellé, ami pont az utcára nézett.
- Azért nem lehet, túl jó, hogy senki nem keres téged. - mondtam szomorkásan, miközben sorra kibontottam és a tejeskávémba szórtam egy pár tasak cukrot, míg a lötty már szinte elviselhetetlenül édes nem lett.

Matt
-A régi telefonom eltört még a balesetben, az internetes jelszavaimra és e-mail címeimre pedig nem emlékszem. Ha keresne is valaki, nehezen érne el - válaszoltam a fiúnak szomorkás mosollyal. Én csak egy cukrot tettem a kávémba, nem szerettem túl édesen -Lehet hogy már senkivel nem fogok találkozni a régi életemből többet - néztem fel Aleinre , miközben kevergetni kezdtem az italomat.

Alain
Szomorkásan elmosolyodtam.
- Ez szomorú. - mondtam, és én is kevergetni kezdtem a kávém. - De lehet, hogy jobb így. Úgy értem...Ez tényleg lehet egy új esély, nem? - sandítottam a fiúra.

Matt
Aprót bólintottam miközben halványan elmosolyodtam.
-De. De erről tegnap már beszéltünk. -mondtam kedvesen a fiúnak.

Alain
Elmosolyodtam.
- Tudom. - mondtam vidáman, és belekortyoltam a kávémba. Csak jó érzés ismételgetni. - Mm, és most mihez kezdesz majd? - kérdeztem letéve a poharat. Még forró volt.

Matt
Vállat vontam.
-Szereztem állást és egy kis albérletet ...egyelőre nem is kell több. Csak éldegélek és próbálok barátokat szerezni - válaszoltam visszafogott mosollyal, majd óvatosan belekortyoltam a kávémba.

Alain
Mosolyogva bólintottam.
- Ha van kedved, átjöhetsz hozzánk. - mondtam jókedvűen. - A lakótársamnak meg pár haverunknak van egy bandája. Szereted a rock-ot? Elég bénák. Egyszer eljöhetnél egy próbára. - mosolyogtam.

Matt
-Nem vagyok az a nagy rocker .... - kezdtem kicsit tétován - De miért is ne? -mosolyodtam el aztán -Csak ha tênyleg nem zavarnék -tettem hozzá.

Alain
Elvigyorodtam.
- Ugyan, miért zavarnál? Ha engem kibírnak, akkor nem lehet semmi gáz. - mondtam jót nevetve.

Matt
-Hát ...akkor rendben! - bólintottam mosolyogva.

Alain
Mosolyogva néztem a fiút, egy darabig nem szóltam semmiit, csak ittam a kávémból. Utána újra hozzá fordultam, és barátságosan megint beindítottam a beszélgetést. Kérdezgettem őt mindenféléről, próbáltam barátkozni vele, és úgy éreztem, ez sikerül is, mert egyre jobban megnyílt nekem. Kezdett halvány deja vu érzésem lenni. Közben eszembe jutott, hogy vajon mit gondolhat rólam...Főleg a tegnap esti után. Eddig szóba sem hozta, és a gesztusaiból sem tudtam semmit kiolvasni.
Mikor elfogyott a kávénk, elmentünk sétálni egyet a környéken. Megnéztük a Picadilly Circus-t, a Nemzeti galéria felé is elmentünk, aztán a Buckingham palota felé kerülve elsétáltunk a Westminster Abbey-hoz, míg végül a Temze partján, a Big Ben árnyékában kötöttünk ki. Ekkor már igen alacsonyan járt a nap, és az eső is eleredt. Egy esernyő alá kényszerültünk, mert a fiúnál nem volt, csak nálam.
- Jól éreztem magam ma. - mosolyogtam rá a fekete esernyő alatt állva, amit fehér macskafejek díszítettek. Igen, lehet, hogy szereznem kéne egy saját esernyőt Ramonáé helyett...