Youngsters

Matt
Jót beszélgettünk miközben megittuk a kávénkat. Szimpatikus volt a fiú, hamar összebarátkoztam vele, bár néha eszembe jutott amit tegnap csinált és ilyenkor kicsit elbizonytalanodtam vele kapcsolatnan, de ezt igyekeztem nem mutatni.
Miután elhagytuk a kávézót, sétáltunk egyet a városban. Remekül éreztem magam miközben sorra jártuk London nevezetességeit. Végül a Big Bennél kötöttünk ki, már sötétedett és az eső is esett, viszont csak egy esernyőnk volt.
-Én is! - mosolyogtam vissza kicsit bátortalanul a fiúra mikor megszólalt.

Alain
- Akkor átjössz valamikor? - kérdeztem mosolyogva tőle. Szerettem volna minnél hamarabb újra találkozni vele.

Matt
-Persze! - feleltem, kicsit szélesebben elmosolyodva. Szerettem volna mergismerni a fiú lakótársát és a barátaikat, kihagyhatatlannak tűnt a meghívás.

Alain
- Szuper! Akkor...Mikor lenne kedved? A srácok minden hétvégén próbálnak, meg néha hétköznap is. - mondtam. Holnap szombat, legyen a szombat, kérlek érjen rá szombaton...

Matt
-Akkor ...-itt kicsit elgondolkodtam- ...mondjuk holnap? -néztem fel a fiúra amikor magamban megbizonyosodtam róla hogy holnap nincs programom.

Alain
Széles mosoly terült szét az arcomon.
- Rendben, kijövök eléd a parkhoz, oké? - mondtam neki szinte ragyogva.

Matt
-Jó! - egyeztem bele mosolyogva.

Alain
Elmosolyodtam.
- Akkor négykor? - kérdeztem.

Matt
-Négykor - biccentettem még mindig mosolyogva.

Alain
Boldogan mosolyogtam, és közben mélyen a fiú szemébe néztem. Most nem hajoltam oda hozzá, valahogy nem tudtam, meg merjem-e tenni. Bizonytalan voltam, pedig ilyen nagyon ritkán volt velem. Vagy inkább csak ritkán gondolkodtam rajta, hogy elbizonytalanodjak-e....

Matt
Egy ideig csak álltunk , egymás szemébe nézve. Nekem ez egy kicsit fura volt, nem tudtam mire vélni, de sokáig nem fordultam el. Aztán amikor mégis megtettem, indultam volna , de leesett hogy még mindig az esernyő alatt állunk. A fiúnak háttal torpantam meg , pont mielőtt kiléptem volna az ernyő alól.
-Alain ..... -szólítottam meg a sràcot halkan - ...esik -tettem hozzá , egy rövid szünetet követően. Ezzel csak azt akartam jelezni hogy nem tudom itthagyni, különben fél perc alatt bőrig áznék.

Alain
Kinéztem az esernyő alól.
- Jaj...ööö..Igen. - mondtam. - Tessék, itt az esernyő. - nyújtottam át a fiúnak a cicás esernyőt mosolyogva.

Matt
Meglepetten néztem a fiúra, aztán csak megráztam a fejem.
-Nem vihetem el. Ez a tiéd. Nehogy már te ázz el!-adtam vissza neki az esernyőt.

Alain
- Ugyan már, nekem nem baj. Nem lakom messze, és amúgy is szeretek elázni. - vontam vállat vigyorogva, és újra a fiú felé nyújtottam az esernyőt.

Név: Nathaniel (Nate) Goodwell
Nem: férfi
Kor: 21
Tulajdonságok: Vidám, jó humorú, néha kicsit gúnyos, remek zongorista, a hangja is egész jó, bátor, igyekszik mindig erősnek mutatkozni, de valójában elég érzékeny fiú, bár ezt kevesen tudják.
Történet: Az anyja örökbe adta, amikor megszületett, egy bigott vallásos család fogadta be őt, igazából sose szerették őt, csak mivel Istennek tetsző cselekedetnek tartották, hogy felneveljenek egy árvát, felnevelték. Tizenhét évesen a  fiú, majdnem beleőrült a nevelőszülei fanatikusságába és elmenekült otthonról. Sok "barátja" padlóján aludt már, rászokott a cigire és komolyabb dolgokat is kipróbált már. Aztán három fiúval bérelt kisebb házat, akikkel összebarátkozott és együtt zenéltek a garázsban. Végül leszokott a dohányzásról és csak akkor szív el egy-egy szálat, ha nagyon ideges.
Kijátszó:Emma Meadow

Matt
-Nem. Ezt nem hagyhatom - ellenkeztem továbbra is. Nem akartam hogy miattam ázzon el, amikor övé az esernyő.

(sexyboooooooooyxDDDDD csakazuccsúképen, cöh :PPPPPP♥)

Alain
Felnevettem, és egész egyszerűen a fiú kezébe nyomta az esernyőt, majd gyorsan lekaptam egy rövid smacival.
- Holnap találkozunk! - integettem neki mosolyogva, mikor már kiléptem az esőbe, és elindultam hazafelé.

Matt
Már megint azt csinálta. És én már megint teljesen lefagyva maradtam ott egyedül, el sem tudtam köszönni. Néztem ahogy a fiú eltűnik a sötétben majd felsóhajtottam és hazaindultam.

/xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD csak most csak neked/

Név: Richard (Rick) Speedy
Nem: férfi
Kor: 25
Tulajdonságok: Vidám, néha vicces, nagyszájú, nem annyira okos, de nem is olyan buta, mint amilyennek tűnik, igazából jó fej bár bunkónak tűnik, a szőrős külső érző szívet takar. Azért igazi nőcsábász, bár inkább a külsejével hódít nem a bókjaival. Negyven után már nem számolta a trófeáit.
Története: Amióta az eszét tudja gitározik és igazi rossz fiú. Dohányzik, amikor épp nem iszik. Amikor épp nem részeg, vagy nincs beállva egész jókat lehet vele beszélgetni. Két fiúval bérel egy albérletet, aminek a garázsában zenélnek. Ő gitározni szokott és olyan dalokban énekelni, ahol üvölteni kell. A nő akit a legjobban szeret a két hónapos macskája Nessy. Ő az egyetlen lény a Földön akivel még sose kiabált...
Kijátsszó: Emma Meadow

/még tuti h változtatok legalább a történeten de nem bírtam ki délutánig:

Név: Abigail (Abbie) Stevenson
Nem: lány
Kor: 18 év
Tulajdonságok: Vidám, nevetős, eleven lány, az a fajta akit sosem lehet szomorúnak látni, akkor sem ha belül teljesen össze van törve. Mindig mosoly mögé rejti a bánatát, csak az veszi észre rajta hogy valami bántja aki jobban ismeri. Általában az élet napos oldalát nézi, fel sem veszi a rossz dolgokat, próbál mindent elviccelni. Kicsit kislányos, éretlen, de ha kell nagyon komoly és felelősségteljes tud lenni. Nem szószátyár, nem beszél feleslegesen, tudja mikor kell kinyitnia a száját. Nagyon jó barát, olyan aki meghallgatja mások problémáit és segíteni is próbál rajtuk, mindig lehet rá számítani. Szorgalmas és kitartó, nehéz eltántorítani a céljától, ugyanakkor jól alkalmazkodik különböző helyzetekhez és emberekhez, mindenhol megtalálja a helyét.
Imádja a zenét, mindent meghallgat a klasszikustól a modern techno és metál számokig , ritkán találni olyan dalt ami nem tetszik neki. Nagyon szép hangja van, szeret énekelni, de inkább csak amikor egyedül van. Kisebb korában tanult gitározni , még mindig emlékszik egy-két dologra, de ritkán fog hangszert a kezébe.
Szeret társaságban lenni, bárkivel megtalálja a közös hangot. Nem cigizik és nem iszik alkoholt, de az nem zavarja ha a körülötte lévők viszont igen.
Egyéb: Steve húga
Történet: Jelenleg pincérnőnek tanul, még három éve van hátra az iskolában. A bátyjával nagyon jó a kapcsolata, sok időt töltenek együtt, Abigail sokszor elkíséri a testvérét a zenekari próbákra is.
Kijátszó: Banci
 /

/stipi stopi! by Nate  /

/Öhm... mi a terv, hogyan hozzam a fiúkat?/

/majd meglátod, ha hazaértem behozlak titeket!)/

/ Nate első két képét csak nekem nem nyitja meg? *kétségbeesett* /

/nekem sem nyitja meg, de nem is azok a lényegesek :PP xDD./

azóta javítottam

Nem jó...otthonrôl kijavítsam majd?

Én javítottam rajta, nekem most jól beadja

Nekem eddig is beadta.

/Nekem telefonon most se, tabon meg eddig az oldalt adta be most meg magát a képet ..../

/jaj elfelejtettem a /-eket /

/Az oldal/kép-es dolgot eddig is kijavítottam x'D/

/ most mikor hazajöttem nekem akkor is az oldalt adta be de mindegy, most jó, nem hisztizek többet xD /

/mindegy.. jólvanezígymár! Nate az Christian  XDD/

/ ??? xd ezt most nem értettem :") /

/ó semmi-semmi - játszani akarok xO/

/ és megértetteeeeem :DDD eszembe jutott ^^ (én is játszani akarok!) /

Név: Steve Stevenson
Nem: férfi
Kor: 27 éves
Tulajdonságok: A csapat rangidős, és talán legkomolyabb tagja. Lázadó, talán kicsit magának való, külső szemlélők felé kellemetlen és bunkó alak, de igazából nem ilyen. Sokáig képes megőrizni a hidegvérét (vagyis ritkán üt, de akkor nagyot :PP). A haverjaival nagyon jó kapcsolata van, megfelelő társaságban szórakoztató tud lenni - persze a maga módján. Azért szeret másokon gúnyolódni, vagy "lecsapni a magas labdákat", kedvenc elfoglaltsága egy-egy jól eltalált beszólással égetni egyes másik bandatagokat (khm, egyenlőre nem mondok neveket :PP). A húgát nagyon szereti, és bármikor megvédi bármitől. Vagy bárkitől. A szüleit (és úgy általában a felnőtteket) egyenesen lenézi. már többször is felajánlotta volna Abigail-nek, hogy költözzön hozzá, de mivel a lakást két másik sráccal osztja meg, ezért inkább soha nem is vetette fel a dolgot. Ellenben annak örülne, ha Ramona és Alain befogadnák a lányt.
Több állása van, minden második hétköznap délelőtt egy hangszerboltban van eladóként, esténként pedig egy bárban csapos - a barátait kitiltatta a bárból, mert nem hagyták dolgozni. Hétvégenként szabad, ilyenkor a bandával szoktak zenélni a lakásuk pincéjében, amit szintén bérelnek. A pár év alatt, amióta a helyiséget használják, már teljesen hangszigetelték azt, ezért a lakóktól már nem érkezik (annyi) panasz.
A többieket gimiből, a bárból vagy bulikról ismeri, Rick, Nate, Ramona, és Alain a legjobb barátai - bár ő mindig csak haverokként emlegeti őket. Másokkal szinte alig áll szóba. A lakásra elég kényes, próbál viszonylag rendet tartani, vagyis ha a földre hánysz, takarítsd föl, ha kiöntöd a piád, mosd föl, ha mellészarsz, te szeded össze.
Tizennégy éves kora basszusgitározik, és mellette énekel is. Kicsit rekedtes, de nagyon jó hangja van, ő a banda frontembere. Szabadidejében számokat szokott írni, amiben azért a többiek is tudnak neki segíteni.
Egyéb: A The Sardonic Ferrets alapítója.
Történet: Másodikos gimis korában részmunkaidős állást szerzett és egy albérletet, mert már nem bírta elviselni a szüleit. Csak a húga miatt látogatott haza. Rick-et a gimiben ismerte meg, beszállt a bunyóba, mikor a srácra rátámadott több másik. Először utálta Rick-et, de aztán valahogy haverok lettek. Nate-el a bárban találkozott először, a fiúnak nagy szerepe volt abban, hogy "kiérdemeljék" a kitiltást. Azért már együtt laknak egy ideje, és bár Steve nem igazán szokta a tudtukra adni, azért nagyon bírja a barátait. Ramonával a neten ismerkedett meg, még mielőtt a lány Londonba költözött volna, és az ő kapcsán találkozott először Alainnel is. A banda ötlete nem az ő fejéből pattant ki elsőnek, de ő volt az, aki konkrétan megalapította a The Sardonic Ferrets-et. Neki köszönhetik a próbahelyiséget is, ő dumálta rá a gondnokot, hogy adja ki nekik a pincét.
Kijátszó: Laguna

Alain
Mire hazaértem, természetesen totálisan eláztam, de nem bántam. Mosolyogva cuppogtam föl a lépcsőn a legfelső emeleti lakáshoz. Ahogy haladtam, úgy lett egyre lepukkantabb minden, míg végül (két lakatlan emelet után) elérkeztem a kopott, szürke ajtóhoz. Eredetileg valószínűleg ilyen padlásszerű tároló lehetett, nem is volt rendesen leszigetelve, de legalább olcsón adták ki, és nem ázott be.
Más a lépcsőn hallottam a lakásból szóló Fall Out Boy-t, ezért tudtam, hogy Ramonát otthon találom. Mosolyogva léptem be, és levettem csurom vizes kabátomat és cipőmet.
- Heló! - ordítottam túl a zenét, majd beljebb mentem.
A szűk előszoba után egy nagyobb, egybenyitott térbe érkeztem. Ez volt a nappali-konyha-vendégszoba. Középen egy kopott kanapén, meg pár földre dobott nagyobb párnán ott ült egy kisebb társaság.
- Heló srácok. - köszöntem vidáman a csapatnak, mire felém fordultak és visszaköszöntek. Mindenki ott volt, Nate, Rick, Steve és még Abbie is. Ramona épp a konyhában volt, odasétáltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. - Hali. - köszöntem neki vidáman, és közben belenéztem az előtte lévő edénybe. Épp spagettit csinált, amire felcsillant a szemem. - Ú, szuper! Még nem maradtam le. Mindjárt jövök, csak átöltözöm! - mentem el jókedvűen. Hamar megtörölköztem a fürdőszobában, a vizes ruháimat kiraktam száradni, utána gyorsan belebújtam egy szürke melegítőfölsőbe és sötétkék mackónadrágba. Még mindig széles mosollyal az arcomon, kezemben egy kis törölközővel mentem vissza a többiekhez. Lehuppantam közéjük egy párnára, és szembefordultam a rám szegeződő tekintetekkel.
Ramona felvont szemöldökkel, kicsit fáradtan nézett rám. Úgy tűnik, a fiúk már egy jó ideje boldogították.
- Merre jártál? - kérdezte tőlem. - ...És hol az esernyőm? - tette hozzá.
Elpirultam.
- Ömm...Hát, ez egy elég...érdekes történet... - mondtam megdörzsölve a vizes tarkómat a törtölközővel.

Abbie
Ramonáéknál voltunk, szinte az egész délutánt ott töltöttük. Nagyon jól elvoltunk, sokat szórakoztunk. Imádtam ezt a társaságot, mert mindig mindenki olyan vidám volt és annyit nevettünk. A bátyám barátia mellett egyszerűen lehetetlennek tűnt unastkozni.
Amikor Alain hazaért, viszonylag nyugi volt, abból a szempontból hogy éppen mindenki nyugton volt. Én Steve ölében ültem a kanapén, nem volt kedvem párnát hozni magamnak. Vidáman köszöntem az érkező fiúnak, aztán észre vettem hogy mennyire elázott, amin megint csak egy jót mosolyogtam. Azt hittem nem vitt magával ernyőt, de mikor Ramona rákérdezett, már kíváncsi voltam.

Nate:
Épp a kanapén feküdtem Steve és a húga mellett, a kanapé széléről lelógatva a lábat, és a mutatóujjamon pörgettem a kulcsaimat, amikor Rick közeledett. A kezében sör volt mi más, és hatalmasat ásított.
-Húzz odébb! - kiáltott rám a maga módján még kedvesen. Eltettem a kulcsomat és felültem, azután ő ledobta magát mellém.
-Mondd Rick, ez hányadik söröd ma? - egészen lassan fordult felém és elgondolkodva a plafont bámulta, azután vállat vont. 
- Még csak a ötödik... - megcsóváltam a fejemet és felálltam, ekkor érkezett meg Alain.
-Szia! - köszöntem a fiúnak, azután zsebre vágtam a kezemet és érdeklődve hallgattam a fiú magyarázatát.

Alain
Csak csöndesen ültem, és néztem a srácokra. Ők meg vissza rám...
-Alain.... - szólalt meg Ramona kicsit türelmetlenebbül, de kíváncsian.
- Oké... - sóhajtottam. - Találkoztam Matt-el. - hajtottam le a fejem, és közben igencsak elpirultam.

Abbie
Érdeklődve fordultam meg a bátyám ölében, hogy szemben legyek a beszélgetéssel. Persze arra figyeltem, hogy Steve lásson tőlem, azért nem akartam aggatni neki. Várakozón , szinte sürgetően néztem Alaint, kíváncsi voltam az egész sztorira.

Nate:
Kérdőn felvontam a szemöldökömet, azután fel is tettem a bennem megfogalmazódott kérdést.
-És, mi történt?

Alain
- Háát....Nem igazán emlékszik rám... - mondtam. - Na jó, totálisan nincs képben semmivel.
- És gondolom nem sötétítetted fel. - nézett rám Ramona, mire megcsóváltam a fejem.
- Nem nagyon... - mosolyodtam el kínosan.
- Teljesen elfelejtette, hogy mi volt veletek? - kérdezte Steve érdeklődve. már amennyire tőle tellett.
- A nevemre sem emlékezett. - néztem rá.

Abbie
Nehezen tudtam elhinni amit a fiú mondott. Màrmint ....még csak filmekben láttam olyat hogy valaki elfelejt mindent, de nekem ott sem tűnt életszerűnek a dolog. Erre most itt van ez.
-Durva... - jegyeztem meg halkan, elhúzva a számat -De...ez most rossz vagy jó? - kérdeztem mert természetesen azonnal eszembe jutott valami pozitívum ebben az egészben.

Alain
Vállat vontam és elmosolyodtam.
- Véégül is egész jó, ha úgy vesszük... - mondtam kicsit elhúzva. - Ja, és holnap eljön a próbára.

Nate:
-Akkor jól fogunk játszani! - mosolyodtam el. De hirtelen eszembe jutott valami rossz.
Ne derüljön ki, vagy történjen valami, hogy ne kelljen kiderülnie. Komolyan! Még Alain is jobb nálam!

Alain
- Ájájájájájájáj! - emelte fel a kezét Steve. - Al, most azt akarod, hogy viselkedjünk úgy, mintha nem ismernénk őt?
Nagy cicaszemeket meresztettem rá.
- Igen...Az jó lenne...Ha nem baj....

Nate:
Halkan felnevettem.
-Szóval ez lesz az új első randitok? - kérdeztem vissza. Persze, szívesen segítettem a fiúnak.