Youngsters

Alain
Egy ideig csöndesen feküdtünk, szinte ki is ment a fejemből, amit Matt a telefonban mondott.
- Tényleg - jutott eszembe hirtelen. - Kivel találkoztál? - kérdeztem felkönyökölve.

Matt
Kinyitottam a szemem és kicsit feljebb ültem az ágyon. Így olyan félig fekvő, félig ülő helyzetbe kerültem.
-Egy régi ismerőssel. Csak úgy szembejött velem az utcán -najó, nekem jött- és megismert... - meséltem.

Alain
Felvontam a szemöldököm.
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.

Matt
Vállat vontam.
-Egy lány. Chrissie-nek hívják. Együtt jártunk gimibe - válaszoltam.

Alain
- Chrissie? - kérdeztem meglepetten. Már hallottam a lányról, párszor találkoztunk is, bár tudtam, hogy Matt és közte a gimi után kissé megszakadt a kapcsolat.

Matt
Bólintottam.
-Igen. - vágtam rá , még mindig mosolyogva de már komolyabban nézve a fiúra mint eddig.

Alain
- És te emlékeztél rá? - kérdeztem a fiút egy félmosollyal, mert sejtettem, hogy a válasz "nem" lesz.

Matt
Lehajtottam a fejem.
-Hát ....nem igazán - vallottam be, a hasamat nézve.

Alain
Megcsóváltam a fejem, de közben halkan nevettem.
- Matty...Túl közvetlen vagy az idegenekkel, nem gondolod? - kérdeztem a fiúra mosolyogva.

Matt
-Most miért? - biggyesztettem le a számat -Tudta a nevem ... - próbáltam érvelni, de nem ment túl fényesen.

Alain
Nevettem, és megcsóváltam a fejem.
- Velem is közvetlen voltál, pedig én azt mondtam, nem ismerlek. - néztem rá félrebillentett fejjel.

Matt
Csak a vállamat vonogattam.
-Lehet ... - mondtam, akár egy kisfiú akinek nem tetszik hogy alulmaradt egy vitában.

Alain
Felnevettem, és puszit nyomtam a fiú arcára.
- Azért vigyázz magadra. - mosolyogtam rá. - Nem szeretném, ha valami bajod esne valami idegen miatt.

Matt
-Jó, vigyázok! - mosolyodtam el. A puszi hatására azonnal felhagytam a durcázással. -Egyébként pedig felnőtt férfi vagyok, nem kell úgy aggódnod értem mint egy kisgyerekért - tettem hozzá.

Alain
- Biztos vagy ebben? - kérdeztem felvonva a szemöldököm, majd látva Matt tekintetét, elnevettem magam. - Rendben...De olyan kis naiv tudsz lenni.

Matt
-Ha valami nem tetszik, nem kötelező ám velem lenned.... - közöltem Alainnel, persze csak viccelődve.

Alain
- Tudod, hogy imádlak. - vigyorogtam rá, majd újabb puszit nyomtam, most a szájára.

Matt
-Na azért! - vigyorodtam el és ezúttal én pusziltam szájon őt.

Alain
Ezután persze megint szépen egymásba  -és a takaróba - gabalyodtunk.

Matt
A nagy csókolózás közepette észre sem vettem mikor kerültem felülre, legközelebb pedig az tűnt fel hogy megint én vagyok alul. Mondanom sem kell, hogy nagyon jól éreztük magunkat, kiélveztünk minden pillanatot amíg kettesben voltunk.

Kyle
Még egyszer megnéztem a házszámot, majd bekopogtam az ajtón. Ennek kell lennie...

Matt
Alain éppen megszabadított volna a pólómtól, amikor kopogást hallottunk. Pár pillanatig dermedten hallgatóztunk, majd elengedtük egymást és felkeltünk. Visszahúztam a felsőmet és Alain is öltözni kezdett, amit nem vártam meg, kimentem ajtót nyitni. Egy tizenéves fiú állt kint.
-Szia ... - köszöntem neki tétován. Nem tűnt ismerősnek. Ami sajnos az én esetemben két dolgot is jelenthetett.

Kyle
- Heló Matt! - vigyorogtam a bátyámra. - Kyle vagyok, az öcséd. - mondtam, elkerülendő a kérdéseket. Tudtam, hogy van rá esély, hogy a fiú nem fog emlékezni rám, a nemrégen elszenvedett balesete miatt.

Matt
Furcsán néztem a fiúra amikor bejelentette hogy ő az öcsém. Nem tudtam mit reagáljak erre, már ott leragadtam hogy van öcsém. A mai nap tele van meglepetésekkel.
-Az ....öcsém? - kérdeztem vissza, még mindig csodálkozva.

Kyle
Bólintottam.
- Ja. Beengedsz? - kérdeztem elvigyorodva.

Matt
Tétován álltam odébb az ajtóból.
-Ja ....gyere csak ... - motyogtam. Valahogy nem tudtam feldolgozni a helyzetet.

Kyle
- Király. Köszi - mosolyogtam Mattre, miközben bementem a lakásra. - Nem volt könnyű megtalálni téged. - mondtam, miközben körülnéztem, és levettem a cipőm. Ahogy beljebb mentem megláttam Alaint.
- Te meg mit keresel itt? - nézett nagyot a fiú.
- Hali! - vigyorogtam rá.

Matt
Beljebb mentünk a házban és ahogy a szobába értünk, csak tehetetlenül és összezavarodva küldtem egy enyhén segélykérő pillantást Alain felé.
-Ismeritek egymást, ugye? - kérdeztem a srácokat, elég sután.

Alain
Bólintottam.
- Igen, már találkoztunk egyszer-kétszer... - mondtam. - Hogy kerülsz ide, Kyle? - kérdeztem most a fiúhoz fordulva.
- Elegem lett apáékból, szóval úgy döntöttem, eljövök otthonról. - vont vállat.

Matt
Csendben figyeltem a fiúkat , még mindig az ajtóban ácsorogva. Nem igazán tudtam mit mondjak most, mêg mindig barátkoztam a helyzettel.

Alain
Matt felé pillantottam.
- És...öhm....most mit fogsz csinálni? - kérdeztem Kyle-t.
- Hát, gondoltam megkeresem Mattet.
- És most vele akarsz lakni? - vontam fel hitetlenkedve a szemöldököm. Ez a kölyök....
- Hát...ja. - vigyorgott szélesen.

Matt
-Hát .... - szóltam közbe , majdnemhogy félénken - Kyle, ez a lakás nem valami nagy.....nem gondolod hogy szűkösen lennénk? - kérdeztem, de persze nem akartam kidobni a saját öcsémet. Akkor sem ha nem igazán emlékszem rá. Mégiscsak a testvérem.

Kyle
Körülnéztem, de igazából nem is számított mekkora a lakás. Felvont szemöldökkel néztem a bátyámra.
- Figyelj, Matt. Ha zavarok, elmegyek. - mondtam neki komolyan.

Matt
Gyosan megráztam a fejem.
-Nem kell. Tényleg. Maradj nyugodtan! - mondtam Kylenak -Csak ...nekem kicsit váratlanul jött ez most. Tudod, eddig fogalmam sem volt róla hogy egyáltalán van egy öcsém - tettem hozzá, az utolsó mondatnál szomorúan lehajtva a fejem.

Kyle
- Értem én - vontam vállat, majd barátságosan elvigyorodtam. - Csak pár napról lenne szó, amíg találok saját albérletet meg munkát - mondtam a bátyámnak.

Matt
Kicsit megnyugodtam. Pár nap igazán semmiség...
-Rendben! - egyeztem bele, halványan elmosolyodva.

Kyle
Szélesen elmosolyodtam.
- Szuper - mondtam, majd Alain felé pillantottam. Végigmértem a fiút. - Esetleg menjek most?
Úgy sejtettem, épp megzavartam valamit.

Matt
Tétován Alainre néztem, majd megráztam a fejem.
-Ne, nem kell. Maradj csak nyugodtan! - fordultam Kyle-hoz. Nem akartam bunkó lenni vele.

Logan
A dolgozó szoba ablakából figyeltem az edző pályát. Nagyot sóhajtottam ahogy hátra dőltem a nagy bőrszékben és a lovakat valamint lovasaikat figyeltem. Nagyon szerettem volna én is ott lenni de a legutóbbi bukásom miatt nem "ugrálhatok" az orvos szerint. Pedig nem éreztem hogy bajom lett volna. Csak fájt egy kicsit a jobb lábam meg a bal karom eltört. Ennyi. Nem nagy dolgok. Megelégelve az ücsörgés és a papírmunkát, felkeltem Magamhoz vettem a mankót és elindultam. Ahogy kiértem nem foglalkoztam a többiekkel csak egyenesen bementem az egyik istállóba. Két kutyám örömmel fogadott és hármasban mentünk el Mithras bokszáig. Lovam is nagy örömmel fogadott, majd rátettem a vezető szárat és elindultam hogy kivigyem a legelőre, ahol mindig rendet tesz a csikók között. 
- Indulás pajtás a csikóink kezdenek elkanászodni. - mondtam ahogy beengedtem őt majd Kiwivel és Kókusszal figyeltük hogy nyugodtan közéjük sétál a kicsik meg szeretett teljesen üdvözlik. - Jaj srácok. Remélem valaki hozzá értő fog most jelentkezni a hirdetésre, mert elkélne a segítség a birtoknak. - néztem a kutyákra azok meg elkezdtek ugatni mintha helyeselnék a dolgokat, majd nevetve indultam meg a vemhes kancák istállójába, hogy megnézzem mi a helyzet.

Jeff
Hosszú ideig kellett az irodában dolgoznom, mire lejárt a munkaidőm és szabaddá válhattam. Nos, ez volt volnék én, egy könyvelő, ami nem túl izgalmas munka. Gyakran még most is lezsibbad az agyam, ha csak a számítógép monitorját, illetve a hófehér, kitöltetlen nyomtatványokat kell bámulnom, mivel sok kollégám, barátaim nincsenek.
Sóhajtozva összepakoltam, ezután az utcára léptem, hogy elinduljak egy sokkal jobb elfoglaltság után kutatva, ez pedig egy másik munka volt, amit jobban kedveltem, mint az előzőt, de nem dobhatom el egyiket sem. Ahhoz mindkettő teljesen a részemmé vállt.

Logan
Ahogy az istállóban nézelődtem, a kancák kíváncsian dugták elő fejüket, hogy megnézzék mi történt. Mikor megláttak megnyugodtak és tovább ropogtatták a szénát. Néhánynak már megszületett a csikója, és nagyon édesek voltak ahogy szunyókáltak. Még a kutyáim is csendben voltak fel ne ébresszék őket. Remélem a szüleim örülni fognak, a remek csikóknak. Néha úgy érzem hogy apám többre tartja a lovakat mint engem a saját lányát. Valami oknál fogva soha egy dicséretet nem kaptam tőle. Se régen még velük laktam. Se a megnyert versenyek után. Se most hogy a saját istállómat vezetem. Mintha nem is a lánya lennék. Mondjuk ezt nem is leplezi hogy fiút akart. Szegény anyám folyton próbál békíteni minket. Kevés sikerrel. Gondolkodtam ahogy átmentem egy másik istállóba. Azonnal megálltam egy üres boksz előtt. A névtáblán az állt hogy Pendragon. Mithras a lovam apja volt. Már vagy egy éve hogy elpusztult szegény jószág de nem bírtam levetetni a névtáblát innen hogy egy másik lovat tegyek a helyére. Öreg barátom. Jó lenne ha még itt lennél. Gondolkodtam nagyot sóhajtva. Nagyon öreg volt, de még emlékszem hogy rajta tanultam meg lovagolni. Kedves és megbízható volt ahhoz képest hogy egy versenyló volt. Elmerengve a régi emlékekben, csendben nyugodtan sétáltam mankómra támaszkodtam.

Jeff
Zsebre vágott kézzel sétáltam az utcákon, amikor egy villanyoszlopra tűzött plakáton észrevettem egy lovas hirdetést. Odasétáltam, hogy elolvassam.

Lovas hirdetés:

Szememmel végigfutottam a sorokat, ezután lejegyeztem a címet. Úgy döntöttem, még ma teszek oda egy látogatást, vagy maximum később.

Logan
Ahogy kiléptem az egyik istállóból megcsörrent a telefonom. Mikor felvettem anya hangját hallottam meg. Igen csak aggódott mert senki nem értesítette őket a balesetről és Úgy kellett megtudniuk az egyik ismerősüktől.
- Jaj anya hagyd már. Nem vészes. A lónak sem lett semmi baja így apának megmondhatod hogy nem nem fog a birtok pénztől elesni. - mondtam mire el kellett emelnem fülemtől a mobilt mert erősen kiabálni kezdett a vonal túlsó végén. Esküszöm megetetem a kutyákkal ezt a telefont. Innentől csak emailban vagy levélben fogok velük tárgyalni. Gondolkodtam ahogy Vártam hogy anyám lenyugodjon.

Jeff
Egyelőre viszont...
- Ideje elnézni a legközelebbi sikátorig - vigyorodtam el, majd zsebembe süllyesztve a papírt tovább folytattam utamat.

Logan
Nagy nehezen sikerült lerázni anyámat, és megnyugodva fújtam ki a levegőt. Majd Kiwire néztem. 
- Na, kislány irány a város. Kicsit szét nézünk odabent. - simogattam meg a kutyát, majd mindkettő elindult a kocsim felé. Nagyot sóhajtottam és utánuk bicegtem. Óvatosan beültem miután a kutyák beugrottak a hátsó ülésre. Szép nyugodtan nem rohanva bementünk a városban és megálltam az állatorvosnál. Nem volt velük baj és minden zokszó nélkül bejöttek és nyugodtan várták a sorukat.

Jeff
[...]
Volt egy küldetésem, amit végre kellett hajtanom. Itt azonban nem arra gondolok, hogy egy Isten által kiadott parancsot követnék. Nem, az egyik felettem álló őrültét követtem, aki képes lett volna kicsinálni, ha nem teljesítem a parancsát, így hát ellátogattam a legközelebbi sikátorig, hogy megtegyem. A ruházatom nem volt feltűnő: egyszerű civil farmert, hosszú ujjút viseltem, rajta egy barna bőrkabáttal, meg egy fekete utász bakancsot.

Logan
Még Kiwit az állatorvosnál hagytuk addig én Kókusszal elindultunk össze szedni a szükséges holmikat a nekik. Már épp végeztem volna mikor Kókusz megindult a sikátor felé. 
- Kókusz! Gyere vissza! - szóltam rá de a fekete labrador a füle botját sem mozdította. Csak ment előre. A sikátorban egy Konténer mellett sikerült elkapnom mikor egy barna bőrkabátos férfit pillantottam meg. Jobbnak láttam a kutyát nyakörvön ragadni és visszamenni a kocsihoz. Rossz elő érzetem támadt és nem akartam megvárni miért is van rossz érzésem.

Jeff
Hirtelen megpillantottam egy termetes állatot, pont amikor már nem volt sok hátra a feladat teljesítéséből. Átszúrtam a fegyvert az áldozaton, majd kihúzva az állatra meredtem.
- Hát te? - kérdeztem rekedtesen, mire valaki a távolból odajött és elhúzta a nyakörvénél fogva. Összevont szemöldökkel figyeltem az eseményeket. Lebukhatok!! Döbbentem rá, s ezután rögtön futni kezdtem, egyenesek utánuk.

Logan
Mikor láttam mi történ annyira megijedtem hogy fel se fogtam mi történt. Gyorsan elhúztam a kutyát és vissza indultunk a kocsihoz kinyitottam az ajtót és Kókusz beugrott. Nekem nehezebben ment de meghallottam hogy valaki felénk rohan. Nagyából láttam ki az de nem érdekelt. Csak bedobtam mankómat a kocsiba és beültem én is. Azonnal indítottam és teljes gázzal indultam. Nem akartam hogy minket is elkapjon az alak, így még azt is megkockáztattam hogy megbírságolnak gyorshajtásért. Az állatorvosnál sietve össze szedtem másik kutyámat és tényleg csak a legszükségesebbet beszélgettem az orvossal. Lerázva egy " Elnézést de sietnem kell! " szöveggel és meg sem álltam hazáig.

Jeff
- Hé, gyere ide! - kiáltottam az idegen után, majd futni kezdtem. Üldözőbe vettem, de balszerencsémre kocsival közlekedett. Nos, én nem használtam járművet azért hogy ne tűnjek fel, így a motorom, amivel általában a munkába szoktam menni, most otthon maradt a garázsban... Követtem őket hát úgy, ahogy csak tudtam.