Balaisania - A kezdetek

Balaisania birodalma, még azelőtt hogy Lorgi trónra került .... Azelőtt, hogy Reifroline az Ellenállók fővárosába tévedt azon a végzetesnek is nevezhető napon. Azelőtt, hogy Max életét vesztette abban a bizonyos csatában. Azelőtt hogy hármuk sorsa összefonódott. Azokban az időkben járunk amikor minden elkezdődött. A történet legelején, majdnem hatvan évvel az új találkozás és az új kezdet előtt. Vajon hogy kezdődött el az egész? Hogy talált egymásra a három jóbarát? Mi történt még akkoriban Balaisaniaban? Gyere és megtudod!

Szóval ahogy látható, ez egy amolyan Balaisania fanfic szerep, ahol Lorgiék gyerekkorát és az akkoriban Balaisaniaban történt eseményeket írjuk le. Hozhattok meglévő karikat akik ebben az időben már élhettek, de újakat is akik amott nincsenek

A karaktereknél ezt add meg: (csak amit amott is ....)

Név:
Nem:
Kor:
Faj:
Tulajdonságok:
Történet:
Egyéb:(nem kötelező)
Kijátszó:

KEZDÉS!

Ősz vége; hideg , szeles idő, hajnal

Max
Még sötét volt, amikor felkeltem. Kiugrottam az ágyból és felöltöztem majd egyből kiszaladtam az udvarra. Az istállókhoz mentem, úgy gondoltam, ott találom apámat. Igazam volt, éppen a lovaknak adott szénát. Vidáman mentem oda hozzá és kívántam neki jó reggelt.
Ezután segítettem az állatok körül, megetettem a libákat, a tyúkokat és összeszedtem a tojást amit ezután bevittem édesanyámnak, visszafelé pedig kivittem a fejőtálat és a kecskék istállójához mentem ahol apám engem várt. Amíg ő fejt, addig én megnéztem a malacokat és játszottam a kutyával.
Mikor az állatok már mind rendben voltak, a lovakhoz mentünk. Édesapám a saját nagy pej csődörét kezdte nyergelni, én pedig a saját kis deres póni kancámat szereltem fel. Amikor elkészültünk nyeregbe szálltunk és még elköszöntünk anyámtól, majd elindultunk a piac felé. Egész héten ezt vártam, lelkesen lovagoltam Enfawr mellett, Bitsynek szinte ügetésben kellett haladnia, hogy l3pést tudjon tartani a ménnel.
Mire odaértünk a piacra, már teljesen kivilágosodott. A hatalmas forgatagban alig tudtunk volna gyalog haladni, de szerencsére a lovak elől mindenki kitért, így könnyebb dolgunk volt.

Lorgi
Már kora hajnalban talpon voltam. Nekem kellett ellátnom az állatokat, mint minden reggel. Apám napkeltekor jött ki, hogy segítsen, aztán mikor rendbe tettük az állatokat, összekészültünk arra, hogy bemenjünk a faluba. Minden héten egyszer elmentünk a piacra, ilyenkor korán reggel felszereltük az öreg pejünket, felpakoltuk rá, amit be akartunk vinni, és reggeli után indultunk. Most is így tettünk.
Magunk után vezetve a lovat sétáltunk a falu felé az üres földúton. A falun kívül laktunk, így kellett egy kis idő, mire beértünk.
A piacon már nagy volt az élet ilyen korán is.  Szorosan a ló mellett haladtam, de próbáltam nem a lába alá kerülni. Apámmal sorra látogattuk a standokat, ahol eladtunk vagy vettünk dolgokat. Minden árus régi ismerősként köszöntette őt, így voltak helyek, ahol negyed óráig is elbeszélgettek. Én ez idő alatt a tömegben nézelődtem unottan.

Max
Épp pár nyulat néztem tőlünk nem messze egy ketrecben, miközben apám beszélgetett, mikor egy újabb férfi csatlakozott a társasághoz. Arra néztem és megláttam hogy a számomra idegen férfi mellett egy velem egykorú fiú áll. Ennek megörültem és kicsit közelebb léptettem Bitsyvel. A felnőttek rám sem hederítettek, de különösebben én sem foglalkoztam velük.
-Szia! - köszöntem vidáman a fiúnak.

Lorgi
Egy szőke fiú léptetett mellém a pónijával, és rám köszönt. Végigmértem...A szüleink ismerték egymást, ahogy oda pillantottam, azt láttam, hogy beszélgetnek.
- Szia - néztem vissza a fiúra. Ritkán beszélgettem, vagy egyáltalán találkoztam velem egykorúakkal, igazából örültem, de talán kicsit furcsa is volt, hogy most odajött hozzám ő.

Max
Leszálltam a kancáról és kezet nyújtottam a fiúnak, ahogy a felnőttek szoktak.
-Max vagyok! - mutatkoztam be. Közben végig vidáman mosolyogtam, nagyon örültem hogy találkoztam valakivel aki egyidős velem. A környékünkön csak nagyobb gyerekek laktak, leginkább velük barátkoztam eddig, jól kijöttem velük, de mindig zavart egy picit hogy én vagyok a legkisebb.

Lorgi
A kezére néztem, amit felém nyújtott, majd újra az arcára. Félmosolyra húztam a szám, és kezet fogtam vele.
- Lorgi - mutatkoztam be.

Max
Már éppen mondtam volna valamit amikor a kis deres kanca átdugta a fejét a vállam felett és megszaglászta Lorgit.
-Ő pedig Bitsy - mutattam be a lovat is , vigyorogva.

Lorgi
Az állatra néztem.
- Szép ló - mondtam az okos szemeket figyelve. - A tiéd? - kérdeztem visszafordulva a fiúhoz.

Max
Bólintottam.
-Igen, az enyém! -válaszoltam büszkén.

Lorgi
Kicsikét féltékenység fogott el, de elmosolyodtam.
- Nagyon szép - mondtam, és a szürke, puha orr felé nyújtottam a kezem. A póni megszaglászott, és hagyta, hogy megsimogassam. - A mi lovunk az a nagy pej - biccentettem a felszerelt munkáslóra. Teljesen átlagos, idős igásló volt, kicsit csúnyácska is. Nem volt olyan különleges, mint ez a póni.

Max
Szemügyre vettem a lovat. Nem volt olyan fiatal és ereje teljében lévő mint Enfawr, de a saját idejében pomás állat lehetett.
-Szép ... - néztem újra mosolyogva a fiúra.

Lorgi
A fél szemöldökömet felvonva néztem a fiúra.
- Nem az - húztam félmosolyra a szám. - De azért köszi

Max
-Szerintem szép - ragaszkodtam az előbbi kijelentésemhez. Ezután pár pillanatig csendben maradtunk -Ti merre laktok? - kérdeztem aztán.

Lorgi
- A falun kívül - adtam választ a kérdésre, közben leengedtem a kezem, amivel addig a pónit simogattam.

Max
Mosolyogva bólintottam.
-Értem. De azért nem nagyon messze, ugye? - kérdeztem tovább.

Lorgi
Megcsóváltam a fejem.
- Nem igazán...Lóháton például egész közel - vontam vállat. - Ti? - vontam fel a szemöldököm.

/ez miért olyan mintha két felnőtt beszélgetne? xD/

Max
-A falu széle felé, nem messze innen - válaszoltam vidáman, fejemmel abba az iranyba intve ahonnan jöttünk.

/nem tudom xD Lorgi túl komoly/

Lorgi
Elmosolyodtam. Nem tudtam, mit mondhatnék ezután... Sosem beszélgettem velem egyidősekkel. Kicsit elesettnek éreztem magam.

Max
-És ...neked vannak testvéreid? - kérdeztem tovább kíváncsian, ami eszembe jutott.

Lorgi
Bólintottam, bár kicsit határozatlanul.
- Igen, egy húgom...De még nagyon kicsi.

Max
Felcsillant a szemem.
-Biztos nagyon aranyos. A kisbabák aranyosak - mosolyogtam lelkesen Lorgira -Én is szeretnék egy kistestvért...

Lorgi
Kicsit elhúztam a szám, és félrenéztem. Őszintén szólva én még nem sokat láttam a húgomat. Az anyám nem igazán engedett a közelébe.
- Igen, aranyos... - motyogtam.

Max
Épp mondani akartam valami amikor apám a vállamra tette a kezét.
-Gyere, Max! Menjünk! Még be kell vásárolnunk - nézett le rám mire én csak bólintottam majd mosolyogva néztem Lorgira.
-Akkor majd még találkozunk, Lorgi! - köszöntem el tőle vidáman majd tovább vezettem a pónimat a vásári forgatagban apámat követve.
[...]

Három hét múlva otthon unatkoztam, végeztem az összes munkámmal és nem volt mit csinálnom. Úgy döntöttem, lovagolok egyet. Felnyergeltem Bitsyt és elindultam az erdő felé. Anya azt mondta hogy sötétedésre érjek haza ...majd igyekszem. Az egyik kis ösvényen poroszkáltunk végig és közbven nézelődtem. Minden apró neszre próbáltam figyelni.

Lorgi
- Találkozunk... - motyogtam, és magam sem gondoltam, hogy valaha is összefutok még a fiúval.
[...]
A napjaim azután ugyanúgy teltek, mint régen. Minden nap dolgoztam, ahogy eddig, és minden hajnalban és este, mielőtt lement a nap, kimentem az erdőbe. Egyedül sétálgattam, némán, csak az erdő neszeit figyelve. Nem volt kedvenc helyem, szerettem új utakat felfedezni. Egyedül egy szikla volt, amit mindig meglátogattam, ez afféle tájékozódási pont volt számomra. Ma is oda tartottam elsőnek.

Max
Ahogy csendben léptettünk, hirtelen észre vettem hogy valaki jön velünk szembe. Amikor közelebb értünk egymáshoz felismertem a fiút. Széles vigyor terült el az arcomon.
-Szia, Lorgiii! - köszöntem neki vidáman már messziről és odaügettem mellé.

Lorgi
Meglepetten kaptam fel a fejem a hangra. Nem számítottam rá, hogy összefutok valakivel itt.
- Max - jutott eszembe a fiú neve a piacról, ahogy felém ügetett. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem kicsit zavartan.

Max
Megállítottam mellette a kis kancàt és azzal a lendülettel le is szálltam a nyeregből.
-Csak gondoltam lpvagolok egyet. Látod, mondtam hogy találkozunk még! - mosolyogtam rá vidáman.

Lorgi
- Igen - mondtam halkan. - Nem gondoltam volna...
Még mindig kicsit csodálkozva pislogtam a pónira, akin a fiú lovagolt. Annyira...nem is tudtam rá szót. A szememben attól, hogy saját lova volt, Max gazdagnak tűnt.

Max
Csak vidáman mosolyogtam egy darabig mielőtt megszólaltam.
-És te mi járatban vagy erre? - kérdeztem meg végül a fiút.

Lorgi
- Csak sétálok. Mindig kijövök ide - vontam vállat. A fiú megint olyan volt, mint akkor a piacon. Állandóan vigyorgott, és ez furcsa volt, úgy értem, rám sosem mosolyogtak.

Max
- Az jó! - mosolyogtam rá tovább -Öhm ... lenne kedved velem jönni? Játszhatnánk valamit együtt - vetettem fel vidáman.

Lorgi
Felvontam az egyik szemöldököm, de inkább meglepetten és kíváncsian, mint gyanakvóan.
- Mit? - kérdeztem, miközben tettem egy lépést az induló fiú után. Úgy tűnik, a reakciómat máris igennek vette.

Max
Csak vállat vontam.
-Nem tudom, majd kitaláljuk. De tőlem játszhatunk bármit. Régen tudtam már ekkora fiúval játszani - mosolyogtam továbbra is miközben magam mellett vezettem a pónimat.

Lorgi
- Én még sosem játszottam mással - vallottam be, ahogy Max mögött sétáltam, és most kicsit kínosan éreztem magam emiatt. De még egyszer sem volt alkalmam játszani, hiszen nem voltak gyerek ismerőseim, főleg barátaim, sem testvérem, az apám pedig sosem akart játszani velem.

Max
Hitetlenül kerekedtek el a szemeim.
-Ezt ... nem mondhatod komolyan! Soha? Senkivel? Ezt nagyon gyorsan be kell pótolnunk! - ragadtam karon a fiút, nem is tudom miért és gyorsabban kezdtem sétálni vele. Egy tisztást kerestem ahol játszhatunk.

Lorgi
Szednem kellett a lábamat, hogy lépést tudjak tartani a fiúval, aki a karomnál fogva húzott maga után.
- Hát, még nem igazán volt alkalmam, de egyedül játszottam! - mondtam szinte védekezően. Ám ugyanakkor már nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet tényleg játszani egy korombelivel.

Max
-Értem. Nem baj, most játszunk egy jót! - néztem rá mosolyogva. Hamarosan találtunk egy kis tisztást ami megfelelő volt. Elengedtem a pónimat , biztos voltam benne hogy nem szökik meg.
-Akkor ... Milyet játsszunk?

Lorgi
Kicsit a póni után néztem, aztán visszafordultam Max-hez, és tanácstalanul megcsóváltam a fejem.
- Nem tudom, nem ismerek játékokat - mondtam neki.

Max
-Csak azt mondd meg, mi akarsz lenni! - mosolyogtam rá kedvesen. Hagytam hogy ő válasszon először, hiszen még nem játszott együtt mással.

Lorgi
Zavartan összeráncoltam a szemöldököm.
- Öhm...Hogy mi akarok lenni? - kérdeztem, nem igazán tudtam, hogyan kéne válaszolnom, és nem akartam butaságot mondani.

Max
-Igen - bolintottam mosolyogva. - Lehetsz akarmi. Ami csak szeretnel ....engedd el a fantaziadat! - biztattam csillogo szemekkel. Remeltem hogy hamar belejon.

Lorgi
- Öhm...Rendben.... - álltam zavartan egyik lábamról a másikra. - Akkor...szeretnék lovag lenni - mondtam a földre pislogva.

Max
Vidáman bólintottam egyet.
-Jó. Akkor ... Most en is lovag leszek es akkor harcolhatunk egymassal! - talaltam ki gyorsan.

Lorgi
Elmosolyodtam. Ez egészen tetszett, bár még sosem harcoltam.
- És hogy fogunk harcolni? - kérdeztem kíváncsian.

Max
Kicsit körbe néztem majd felkaptam két botot a földről.
-Ezekkel! Ezek lesznek a kardjaink! - nyomtam az egyiket Lorgi kezébe.

Lorgi
Elvigyorodtam, tetszett az ötlet, de akkor eszembe jutott még valami.
- Öhm, de én még sosem vívtam... - engedtem lejjebb a botot, a mosoly is lehervadt az arcomról.

Max
-Tudsz vele csapkodni .... Csak arra vigyázz hogy ne üss meg! Mert ugye igaziból nem szeretménk bántani egymást - mosolyogtam rá kedvesen. Nem tudtam miért kell úgy feszengeni egy játék miatt.

Lorgi
Bólintottam, és újra magam elé emeltem a "kardot", a jobb kezemben tartva azt, és Max szemébe néztem.
- Akkor tőlem kezdhetjük - mosolyodtam el.

Max
Felemeltem a saját "fegyveremet" és vidám mosollyal néztem vissza Lorgi szemébe.
-Akkor ..… védd magad! - kiáltottam majd nevetve rá támadtam.