Balaisania - A kezdetek

Lorgi
Nem mondanám, hogy váratlanul ért, de az elején nagyon furcsa volt a kardozás. Folyton csak próbáltam védeni magam, amíg a fiú támadott, és nem egyszer sikerült "megböknie" (hozzám érintenie a botot), amikor is én "meghaltam", és új játékot kezdtünk. De nem kellett hozzá olyan sok idő, és kezdtem én is belerázódni, elkezdtem támadni, és nemsokára meg is szereztem az első pontomat. Még mindig ügyetlenebb voltam, mint Max, de párszor sikerült megtrükköznöm egy-egy cseles mozdulattal. Rendkívül élveztem az egészet.

Max
Sokáig kardoztunk, a fiú egyre jobban belejött. Örültem hogy ő is élvezi, szinte végig nevetve harcoltam vele, akkor sem lankadt a lelkesedésem amikor én vesztettem, sőt, megtapsoltam Lorgit.
Nem tudom mennyi idő múlva hagytuk abba, de teljesen kifulladva ültünk le egy fa tövébe.
-Ez ...nagyon jó volt! Ügyesen kardozol! - néztem mosolyogva a fiúra.

Lorgi
Kissé kipirultam, de nagyon jól éreztem magam.
- Köszönöm! Te is nagyon jó voltál. Jóka támadásaid - mondtam neki vidáman. Ritkán szórakoztam ilyen jól.

Max
-Köszi! Sokat gyakoroltam! - vigyorogtam szélesen makjd kicsit mindketten csendben maradtunk. -Most mit szeretnél csinálni?

Lorgi
Tanácstalanul megcsóváltam a fejem.
- Nem tudom. Általában egyedül szoktam mászkálni - mondtam őszintén.

Max
Kicsit elgondolkodtam majd eszembe jutott valami.
-Szeretnél Betsyn lovagolni? - kérdeztem merg kedvesen Lorgitól.

Lorgi
Hatalmas szemeket meresztettem rá.
- Megengednéd? - kérdeztem hitetlenül, és a póni felé néztem. nyugodtan legelészett a fák közt. Olyan szép ló.

Max
Mosolyogva bólintottam.
-Persze! Szeretnéd hogy idehívjam? Akkor már most felülhetsz rá! - mondtam neki lelkesen.

Lorgi
Kicsit félénken bólintottam, el se hittem, hogy tényleg megengedi.

Max
Mosolyogva néztem a fiút majd füttyentettem a póninak aki felkapta a fejét majd egy kis noszogatás hatására odalépkedett hozzánk. Felálltam és megfogtam a kantárját.
-Gyere, ülj fel! - mosolyogtam Lorgira.

Lorgi
Követtem a fiú példáját, és felálltam, hogy a póni oldalához léphessek. Végigsimítottam a selymes szőrén, aztán a nyereghez léptem, és föllendültem a hátára. Kicsit szokatlan volt, mert sokkal alacsonyabb és keskenyebb volt, mint a mi igáslovunk, sokkal ingatagabbnak is tűnt, de mégis felhőtlenül boldog voltam, hogy rajta ülhetek. A kanca fölkapta a fejét, és a fülét is hátrafordította, jelezve, hogy rám figyel, ami nagyon jó érzés volt. Solet (az igásló) mindig lassú volt és lusta, szinte észre se vette, ha felültem rá.

Max
Amikor a fiú felült, elengedtem a kantárt.
-Akkor ....csak ügyesen! Én innen figyelek - néztem fel rá mosolyogva.

Lorgi
Összeszedtem a kezembe a szárat, és a fiúra mosolyogtam, majd óvatosan elindítottam a pónit. Az a legkisebb jelzésre is engedelmesen elindult lépésben.
- Whoa - szökött ki belőlem, ahogy ügetni kezdtünk, körbe a kis tisztáson. Nagyon érzékenyen reagált a legkisebb mozdulatomra is, legalábbis én így éreztem, tekintve, hogy eddig csak egy hatalmas, lusta igáslovat lovagoltam. Az arcomon egymást váltogatta a széles mosoly és a pillanatnyi riadalom, ahogy váltogattunk a jármódok között. Néha bementünk a fák közé is, de nem mentünk messze a kis tisztástól, mindig a szemem sarkában tartottam Max-et. Mondjuk vágtázni nem mertem a kis kancával, de számomra a szapora ügetése is épp elég gyorsnak tűnt már.