Harry Potter 8 - Voldemort örököse

Perselus:
-És mit akar tenni ezek után? - kérdeztem fegyelmezetten, csupán, mert érdekelt.

Eric
Tanácstalanul megcsóváltam a fejem.
- Fogalmam sincs...Nem szabadna senkinek megtudnia, igaz?

Perselus:
-Nem, de a Roxfortban nincsenek titkok! Ezt bizonyára már tudja - feleltem neki.
-Én elkerülném a nyilvánosságot. Az igazgatónő biztosan mesélte a történetemet. Suttogtak rólunk, de mi kerültük a nyilvánosságot, egy évig volt ez a nehéz helyzet, a sok titkolózás, aztán már vége volt. Nem kellett titkolózni, hiszen az életünknek is vége volt - suttogtam a el a történet végét.
-Nehéz titkolózni, de nem lehetetlen.

Eric
Nyeltem egyet, és bólintottam.
- Titokban tartjuk. Solina miatt.. - mondtam.

Perselus:
Felvontam a szemöldökömet.
-Solina miatt? - kérdeztem vissza. Azt hittem, inkább Jamsen miatt kellene. Bár akkor régen én is Lily miatt tartottam titokban, de a sötét nagyúr hibájából. Ha akkor megtudja, akkor Lily veszélyben van...

Eric
- Nem akarom, hogy az egész iskola róla beszéljen. - magyaráztam.

Perselus:
Még inkább felvontam a szemöldököm.
-Ha elmondta annak a kelekótya barátnőjének, Caseynek, akkor rövidesen így is úgy is az egész iskola róla fog beszélni! - tájékoztattam, teljesen tárgyilagosan.

Casey:
-Hát... kétlem, hogy ezt csak úgy ki lehet magyarázni -ingattam a fejem. -Ezért még bajba kerülhet a Prof. Ki is rughatják.

Solina
Megijesztett amit Casey mondott.
-De....már csak nem. McGalagony nem olyan szigorú. Ugye? Na meg ...lehet hogy Piton tartja a száját.... - mondtam reménykedve. Nem bírtam volna ki ha miattam rúgják ki a professzort.

Casey:
-Öh... hát azt tudod, hogy Piton professzorral kapcsolatban elfogult vagyok, mellesleg rossz értelemben, szóval róla inkább nem nyilatkozom. De abban igazad van, hogy McGalagony-al kapcsolatban igazad lehet. Mondjuk azt gondolom te is tudod, hogy ezt a viszonyt sokan nem fogják jó szemmel nézni.

Solina
Bólintottam.
-De ha nem tudnak róla, nem is nézhetik rossz szemmel, nem igaz? -néztem Caseyre -Vagyis ...szeretném titokban tartani. Legalábbis egyelőre. - mondtam majd tartottam egy kis szünetet -Tehát ígérd meg hogy senkinek nem mondod el! Jó?

Eric
Megcsóváltam a fejem.
- Remélem, nem... - mondtam, de teljesen igazat adtam Pitonnak.

Perselus:
Kihúztam magamat és csöndesen válaszoltam.
-Tőlem nem fogja senki megtudni - ígértem.

Eric
A professzorra néztem.
- Köszönöm, professzor. - feleltem neki halkan. Hálás voltam neki, hogy megtartja ezt a titkunkat..

Perselus:
-Köszönje Lilynek!-mondtam kisvártatva azután elindultam az ajtó felé.

Solina
Casey lelkére kötöttem hogy tartsa a száját és ő megígérte hogy nem árulja el senkinek a dolgot. Habár neki kicsit nehezen hittem el, de próbáltam bízni benne. Ezután nem sokkal ott hagyott mert megjött Rob és volt valami programjuk kettesben. Mikor egyedül maradtam, úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet. Hátha összefutok a professzorral.

Eric
Mikor Piton elment sóhajtottam és elindultam megkeresni Solinát. Beszélnem kellett vele...

Solina
Elmentem a könyvtár előtt majd le a Nagyteremhez és vissza az első emeletre. Közben minden sarkon reménykedve fordultam be, hátha Jamsen tanár úr épp szembe jön.

Eric
Sokáig bolyongtam, míg egyszer csak megláttam a lányt az egyik folyosó végén. Utána szóltam, és meggyorsítottam a lépteimet. Senki nem volt ott rajtunk kívül.

Solina
Amikor utánam szólt, nagyot dobbant a szívem. Azonnal megálltam és hátra fordulva bevártam.

Eric
Mikor odaértem a lányhoz automatikusan körülnéztem, majd mikor nem láttam senkit megfogtam a kezét és egy ajtón belépve magammal húztam egy tanterembe. Becsuktam az ajtót. Csak ekkor néztem rá újra.
- Bocsánat, csak nem akarom, hogy... - mondtam kicsit zavartan.

Solina
Kicsit meglepődtem amikor behúzott egy terembe de amikor láttam hogy milyen zavart, elmosolyodtam.
-Semmi baj, megértem - mondtam neki nyugtatóan.

Eric
Leültem egy padra, és őt is leültettem magam mellé.
- Solina, én...Nem tudom, mit mondhatnék. - mondtam, és zavaromban megigazítottam a szemüvegem. - Ez...egy furcsa helyzet, amiben vagyunk...

Solina
-Ez kétségtelen -helyeseltem - De ...akkor most pontosan milyen helyzetben is vagyunk? - kérdeztem mert még mindig nem értettem teljesen. Kicsit össze voltam zavarodva.

/áááá imádom őket! <3/

/annak örülök /

Eric
Ránéztem, majd zavartan megcsóváltam a fejem.
- Én nem tudom....Mi.....Én..... - felsóhajtottam. - Nézd, Solina, és...nem szeretném, ha bármi kiderülne ebből a dologból...Miattad. Tudod, milyen következményekkel járna, ha ez...kiderülne, és  a diákok fülébe jutna.....Én....nem szeretném, ha ez megtörténne.... - mondtam.

Solina
Végig figyeltem ahogy beszélt. Jól esett hogy engem akar védeni. Mikor végigmondta, csak zavartan bólintottam és lesütöttem a szemem.
-De ez most......akkor ... - próbáltam volna kifejezni magam, de beletört a bicskám. Még mindig nem teljesen fogtam fel hogy mi is történik.

Lucien

Remek. Legalább ezen túljutottam végre. Hm... Soha nem jártam még itt, mégis pontosan ismerem a kastély minden zegét-zugát, hiszen az összes felmenőm ide járt, amióta csak megalapították az iskolát. Hányszor kellett végighallgatnom, hogy a Roxfort így, a Roxfort úgy... Nem értem, apám miért ragaszkodott ahhoz, hogy itt is elvégezzek egy évet, amikor a beauxbatoni vizsgák is vannak olyan kemények, mint az itteniek. Azt sem tudom, én miért hagytam magam rábeszélni. Mindegy. Eljöttem, örülhetnek, hurrá.
Öt percig sem tartott, mire leértem ide, a klubhelyiség bejáratához. Valamivel komorabb volt ez a hely, mint Franciaországban, de azért megvolt a maga sötét hangulata. Azt pedig szerettem, ha valami kilóg a sorból.
Egy darabig néztem a kígyót - milyen meglepő -, azután felsóhajtottam.
- Méregfog - közöltem a jelszót, mire feltárult a bejárat.
Ahogy azt apámék beszámolójából tudtam, zöldes derengés fogadott. Meg a kényelmes, bőr fotelek, puha szőnyegek, fényűző lámpások. Semmi változás a leírtakhoz képest. Ha akartam volna, még apám, a nagyapám, vagy Lucius hajszálait is megtalálhattam volna. Kiszemeltem magamnak egy kanapét, s azzal a néhány, kíváncsian méregető diákkal, akik a klubhelyiségben voltak, mit sem törődve kényelembe helyeztem magam, és vártam a professzort.

Név: Lucien Malfoy
Nem: férfi
Kor: 17 év
Faj: varázsló
Tulajdonság: külsőre tipikus Malfoy. Amúgy nagyravágyó, flegma, öntelt és öntörvényű.
Történet: Scorpius és Rose Malfoy fia, akiben kiütközött a generációk óta csak lappangó aranyvérmánia; mivel megveti a szüleit, saját kérésére a Beauxbatonba járt. Ám apja kérésére el kell végeznie másfél évet a Roxfortban is. 
Kijátszó: Lucien Malfoy
Ház: Mardekár

Marcus:
Tanítás után lepakoltam a szobánkban a holmimat és utána a klubhelyiség felé mentem, ugyanis ki akartam menni és megkeresni Julyt.
A tervembe közbeszólt az, hogy a húgom nem bírt a jóslástan házijával és segítettem neki összeírni valamit, aminek Trelawney örül.
Épp végeztünk volna a feladatokkal, amikor egy számunkra ismeretlen fiú lépett be a klubhelyiségbe. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ő és, hogy mit keres itt, de nem volt nehéz kitalálnom, hogy van valami köze a hírhedt Malfoyokhoz. 
Sokáig figyeltem érdeklődve, de aztán a húgom elhagyta a klubhelyiséget, azt mondta Nikolával találkozik - mostanában egyre többször -, ezért én egyedül maradtam és odaléptem az új fiúhoz.
-Szia, új vagy itt? - tettem fel a teljesen fölösleges kérdést.

Lucien
Tudtam, hogy valaki előbb vagy utóbb megszólít.
- Mit gondolsz? - kérdeztem vissza, miután végigmértem. Túl barátságos volt a mosolya.

Eric
- Ez titok. - mondtam a lánynak, majd nagyon finoman elmosolyodtam, majd a szememet félresütve megfogtam a kezét.

Solina
Mikor megfogta a kezem , furcsán górcsbe rándult a gyomrom.
-Értem...-feleltem halkan, még mindig lefelé nézve miközben ráfogtam a kezére.

Eric
Zavartan elengedtem a lány kezét.
- Én...bocsáss meg nekem... - mondtam a lányra nézve. - Remélem, hogy ez...hogy ez neked nem...rossz...

Solina
-Rossz? - kérdeztem halkan, egy pillanatra felnézve majd ismét lesütöttem a szemem -Ez...egyáltalán nem rossz. Csak ....kicsit még furcsa. -motyogtam.

Eric
Elmosolyodtam.
Ekkor lépteket hallottam a folyosón, és arra kaptam a fejem.
- Jobb lenne, ha mennénk. - néztem a lányra, miközben leugrottam az asztalról.

Solina
Egyetértően bólintottam majd én is leszálltam az asztalról és a profeszor mellé álltam.

/Na itt hogy állunk?  Tudok csatlakozni ide? )/

/Paci, még mindig ott a 16 éves Angie-d akivel bárhova mehetsz, délután van/

Marcus:
A fiú nem volt túl barátságos, ez alátámasztotta a sejtésemet.
-Marcus Piton - nyújtottam kezet neki. Nem tudtam, hogy elfogadja-e, vagy egyáltalán, hogyan reagál a nevemre. Többen azok közül, akik ismerték a régi Perselus Pitont, vagy a családjuk ismerte, megdöbbentek, hiszen ő meghalt '98-ban.

/Okok.  Köszi.  És van valaki akihez csatlakozhatnék? Mert akkor odamennék.  (am még 1x boldog szülinapot! El se hiszem hogy már ilyen öreg vagy. XD )/

/köszi paci xDD Ha gondolod csinálhatsz valami rosszat és Pitonnal leb*szhatlak ~ amúgy melyik házba jársz?/

/Ugyan!  Bármikor. xD OKé. :DDD Honnan tudtad, hogy egy minden vágyam? xD Am. Griffendél. /

Lucien
Felvontam a szemöldököm. Hja, tipikus, semmitmondó Malfoy reakció. Piton... Alaposabban megnéztem magamnak a fiút. Elég sok dolgot tudtam egy Perselus Piton nevezetű illetőről ahhoz, így gondolkodóba estem, lehet-e köze ahhoz a Pitonhoz? Ha igen... még jól jöhet az ismeretsége.
-Lucien Malfoy - közöltem vele, röviden, de határozottan megszorítva a kezét. Nem volt abban semmi szívélyesség, csupán némi udvariasság és egy adag erőfitogtatás.

Marcus:
Egy Malfoy, természetesen. Még nem jöttem rá milyen érzésnek kellett volna megfogannia bennem vele és a családjával kapcsolatban, tudtam, hogy az a régi Perselus Piton Draco Malfoy keresztapja volt, azt már nem tudtam, hogy a fiú milyen leszármazottja Draco Malfoynak.
Na meg persze ott volt a másik gondolat - Lucius Malfoy végzett másodjára az anyámmal, az ő második életében. 
Nagyon-nagyon régen.
Minden gondolatomat a beszélgetésünkben bekövetkező hosszú csöndben fogalmaztam meg, aztán egy mondatot kezdtem el fogalmazni, hogy megtörjem a csöndet.
-Beszéltél már az igazgatónővel? - kérdeztem tehát bár sejtettem a választ, ide jött be és a talárján a házunk címere volt - valaki csak beosztotta.

Lucien
- Első dolgom volt - húztam el a szám. Nem volt üdítő élmény a boszorkányt hallgatni, ahogy felsorolja az iskola legfontosabb szabályait, az a koszhodt süveg pedig egyenesen nevetséges volt. Anélkül is egyértelmű volt, hova kerülök. - Pitonra várok - tettem még hozzá, bár fogalmam sem volt, miért pazarlom rá az időmet és a figyelmemet. - Elnézést, egy másik Pitonra - tettem még hozzá egy újabb semmitmondó grimasszal.

Perselus:
AZ Eric Jamsennel való beszélgetésem után visszatértem a szobámba. Lily láthatta, hogy elgondolkodtat valami és én szívesen elmondtam volna neki, de megígértem Jamsennek, hogy nem említem a dolgát Solinával senkinek - még akkor sem, ha Solina Lily házába jár.
Egy könyv mögé bújtam el, hogy nekem se kelljen hazudnom Lilynek és ő se akarjon kérdezősködni.
Sokszor rádöbbentem, hogy rossz könyvet választottam, hiszen ezt már betűről betűre ismerem. Ásítozni kezdtem unalmamban de nem akartam letenni a könyvet, úgy tettem, mintha roppant fontos lenne ezt most elolvasnom.
-Perselus... - szólt lágyan ő. Reménykedtem benne, hogy valami történik és inkább csöndben marad, vagy esetleg csak valami mást akar mondani, de nem így történt, folytatta. - Tudom, hogy azt a könyvet rengetegszer olvastad már és ismerlek, ezért azt is tudom, hogy valami nyomaszt - felsóhajtottam, néha azt kívántam bár ne ismerne ennyire.
-Jamsen professzornál történt valami? - mérlegeltem, hogy mit feleljek erre, és már majdnem feleltem volna, amikor kopogtak.
Némiképp megkönnyebbülten álltam fel a karosszékből, az álca-könyvet az asztalon hagyva. Mikor kinyitottam az ajtót egy fiút pillantottam meg ott, talán másodikos lehetett, Griffendéles, sötétszőke haja volt. Szigorúan és kérdőn néztem rá, ahogy szoktam. Ő reszkető hangon szólt.
-McGalagony igazgatónő azt üzeni, hogy érkezett egy új diák a Tanár Úr házába és most a klubhelyiségben várja... - éreztem a hangján, hogy próbál bátor maradni, de fél tőlem, ahogy sokan - főleg az ő házából. Bólintottam és intettem, hogy elmehet, aztán visszafordultam Lily felé.
-Most mennem kell. Egy új diák érkezett - közöltem és kiléptem az ajtón, amit utána becsaptam magam mögött. Elindultam a klubhelyiséghez, ami nem volt távol a szobánktól, mikor a szoborhoz értem elmondtam neki a jelszót.

Marcus:
Megráztam a fejemet, hogy jelezzem nem történt semmi.
-Ha gondolod elkísérhetlek hozzá, biztos a szobájában van - ajánlottam föl, amikor észrevettem, hogy apa lép be az ajtón. Elmosolyodtam és köszöntem neki. Először nem látta még a fiút, amikor mellénk lépett és Luciennel szembefordult, meglehetősen vegyes érzelmek tükröződtek az arcán. Jobbnak láttam, ha ott hagyom őket.

/ja amúgy Paci, tudod Piton "vagyok" értek a legilimenciához xD/

Lucien
Mozgás keltette fel a figyelmem. Csak a szemem sarkából láttam, hogy nyílik a bejárat, de így is rögtön felismertem azt az embert, aki belépett rajtam. Ímhol Perselus Piton. Éppen eleget beszéltek róla otthon és épp elég fotót láttam róla ahhoz, hogy tudjam, ki ő; csak azt nem értettem, hogyan nézhet még ki mindig ugyanannyi idősnek, mint azokon a képeket.
Talán feltalált valami fiatalító főzetet - gondoltam -, végül is, bájitalmester.
Amikor mellénk ért, és egymás mellett álltak, már teljesen egyértelmű volt köztük a hasonlóság, ami már korábban sem kerülte el a figyelmem. Míg üdvözölték egymást, felálltam, és az idősebb Pitont - a házvezetőmet - méregettem, próbáltam felmérni, miféle ember lehet; olyan, mint évekkel ezelőtt volt, vagy változott-e az elmúlt idők folyamán.
- Professzor - biccentettem, amikor rám nézett.

Perselus:
-Mr. Malfoy, ha jól gondolom. Bár a nevét nem közölték még velem! - köszöntöttem.
- Ha jól számolok, akkor a nagyapja és az apja voltak azok, akiket már tanítottam. Így akkor most megkapom a legifjabb Malfoyt is - a hangom semleges volt és kimért, a viselkedésem szintén. Lucius, azt hiszem a fiú dédapja lehet, de nem is ez számít, hanem a tettei. Lucius. Talán sok minden nem így alakul, ha ő nincs - hálás legyek érte, vagy ne?
Mindazonáltal ott volt Scorpius és Draco, a keresztfiam, akik merőben másak voltak, mint az a Lucius Malfoy, akit én ismertem.