Snowy Valley

Darcy
-Nem igazán. Csak a göncölszekeret ismerem - néztem Russelre.

Russel:
-Igazán? - pislogtam rá. -Mutathatok néhányat, csak mert én elég sokat ismerek.Például ott a kis medve! -mutattam egy pontra az égen.

Darcy
-Nem látom - ráztam a fejem.

Russel:
-Akkor keresd meg a Göncölszereket, aztán megmutatom újra. -mosolyogta rá.

Darcy
-Megvan! Most merre? - kérdeztem.

Russel:
A csillagokat pásztáztam.
-Arra! - mutattam egy irányba. -Ott is van!

Darcy
-Bocsi, ez reménytelen. - ráztam meg a fejem nevetve.

Russel:
-Nem, dehogy! Csak mondjuk nehéz kiszúrni, főleg ha nem ismered a csillagképet. No de azért egy próbát biztos megérne még! Akkor tuti meglátnád! -vigyorodtam el.

Darcy
-Nem, egyszerűen béna vagyok ehhez.-bizonygattam mosolyogva- Inkább hagyjuk

Russel:
Nem akartam erőltetni azt, amit nem akar, ezért csak bólintottam. Azt terveztem, hogy lassanként elhessegetem magamtól, mielőtt erősebbé válna a kettőnk közti kötelék. Szerettem, ugyanakkor még mindig nagyon féltettem, ezért tudtam, így lesz a legjobb. Nem szerethetek belé, nem lehetek vele..

Darcy
Tovább sétáltunk a parkban. Lassan elindultunk a kapu felé, mivel már későre járt.

Russel:
Nem volt kint senki, rajtunk kívül. Tökéletesen nyugodt volt minden, aminek örültem, bár azért nyitva tartottam a szemem. Lassan a parkbejárathoz sétáltunk. Igen csak későre járt.
-Ez jó volt! -mosolyogtam rá, amikor kiléptünk a kapun.

/már egy ideje felálltunk xD/

Darcy
-Igen, élveztem- bólintottam mosolyogva.

Russel:
-Nos... Köszönöm, hogy elhívtál. - mosolyogtam vissza rá. -... Haza kísérhetlek? -kérdeztem óvatosan.

Darcy
-Ha van kedved ... - egyeztem bele mosolyogva.

Russel:
-Igen. -bólintottam vidáman, majd elindultunk egy irányba.

Darcy
Hazafelé indultam, mellettem a fiúval. Közben folytattuk a beszélgetést.

Russel:
-És egyébként milyen a lakótárs? -kérdeztem kíváncsian.

Darcy
-Hát ...gimi óta jóban vagyunk, mondhatni ő a legjobb barátom. Először kicsit furcsa volt hogy együtt lakunk, de most már az lenne fura ha nem lenne ott - magyaráztam.

Russel:
Érdeklődve hallgatja. Némán bólint, amikor végez mondandójával.
-Értem. No és ő is állat barát?

Darcy
-Olyan elszántan nem állatvédő mint én, de a maga módján ő is szereti az állatokat - feleltem mosolyogva.

Russel:
-Az nagyszerű! -mondtam vidáman, aztán beszélgettünk így az állatok kapcsán. Megvitattuk, miért fontos az állatvédelem és hogy az emberek felelőtlensége mennyi állatfaj lehet veszélyben. Végül megérkeztünk a házhoz, ahol a lány is lakott. Mosolyogva búcsúztam el tőle. Eltelt 1 hónap. Még össze-összefutottunk egy párszor, de ezúttal mindig a hűvösebb oldalamat mutattam felé. Rájöttem, hogy bár szép lány, mégsem ő az esetem. Szép álom lenne vele élni, de sajnos nem tehetem meg, már csak azért sem, mert ki tudja, mikor ütné fel fejét a maffia. Vannak forrásaik, felderítenék hol vagyok, kivel találkozgatok a leggyakrabban és egyszer csak elrabolnák. Hülyeségnek tűnik erre gondolni, pedig ebben a komor világban bármi megtörténhet. Bármi. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy ilyen vagyok, azonban sajnos nem tehettem mást.

Darcy
[...]
Lassan egy hónapja találkozgattunk Russellel. Jól összebarátkoztunk, bár a fiú egy ideje olyan furcsán viselkedett, de nem tudtam miért. Gondoltam rá, hogy talán bennem van a hiba, hogy megunta a társaságom vagy hasonló, ezért eldöntöttem hogy leszállok róla, csak akkor találkozunk ha ő akar. És fel is hívott. Mindig. Tehát így is rengeteg időt töltöttünk együtt és közben nagyon megkedveltem. Talán jobban is mint egy barátot. Most is a plázában sétálgattunk, előtte pedig moziban voltunk.

Russel:
Zsebre dugott kézzel sétáltam a lány mellett. A plázában sétálgattunk, előtte meg a moziban voltunk. Valamilyen vígjátékot néztünk meg, de a címét már nem tudtam volna megmondani, mert elég hosszú. Lopva vetettem rá néhány hűvös pillantást. Azért még el-elhívtam őt helyekre, ahogy ma is, csakhogy találkozzunk és együtt legyünk. Szerintem már észrevehette a viselkedésem, de nem bántam, mert tudtam hogy ezáltal helyesen cselekszem és megóvhatom őt titkon.

Darcy
-Te nem vagy éhes? - kérdeztem egy idő után - Beülhetnénk valahova kajálni.

Russel:
Bólintottam.
-De, egy picit. -mondtam, majd körbenéztem. Egyelőre nem láttam semmilyen jó helyet, ahovq beülhetnénk.

Darcy
Felmentünk arra az emeletre ahol a gyorsbüfék kaptak helyet. Mindenhol végignéztük a kínálatot, majd megálltunk .
-Te hol ennél? - kérdeztem meg a fiút.

Russel:
-Mondjuk ott! - mutattam egy kínai gyors büfére. -De igazából rajtad áll. -vontam vállat.

Darcy
-Nekem ott tökéletes. Úgyis megkívántam az édes-sós csirkét - egyeztem bele mosolyogva.

Russel:
Odamentünk a kínai gyorsbüféshez. Kiválasztottuk pontosabban mit szeretnénk és azt is kértük. Kifizettem, majd kerestünk egy szabad asztalt és leültük.

Darcy
-Már megint te fizettél - jegyeztem meg miközben leültem Russel mellé.

Russel:
-Igen, mert szívesen is tettem! -nevettem fel halkan.

Darcy
-Pedig nem kéne mindent neked állnod - ingattam a fejem.

Russel:
Erre csak rámosolyogtam szelíden, aztán jó étvágyat kívántam és enni kezdtem.

Darcy
Elmosolyodva megcsóváltam a fejem majd én is nekiláttam az evésnek.

Russel:
Szecsuani csirkét kértem rizzsel, nekem ez az egyik kedvencem. Jó erős, köszönhetően a fűszerezésnek, de mégsem annyira, hogy az ember tüzet okádjon tőle. Jókedvűen és lassan ettem, hiszen nem siettem sehová.
-Ú, ez isteni! -jegyeztem meg.

Darcy
Én édes-sós csirkét ettem, ez sült csirke falatokat jelentett, mézes bundában. Desszertnek kértem pár bundás banánt csokiöntettel. Ezt nagyon szerettem.
-Az enyém is finom - mondtam mosolyogva.

Russel:
-Azt elhiszem! Profik a kínaik a főzés terén, de persze sok másban is. -mondtam elismerően.

Darcy
-Igen. Elképesztőek ..... mondjuk bogarakat nem ennék, az biztos.

Russel:
-Én kipróbáltam egyet, s mást, bár inkább maradtam ennél a csirkénél. Nagy kedvencem. -mondtam, majd bekaptam egy újabb falatot.

Darcy
Ezután végig csendben ettünk. Mikor végeztem, megtöröltem a szám egy szalvétával.
-Köszi az ebédet! - mosolyogtam Russelre majd nyomtam egy puszit az arcára.

Russel:
A puszitól kicsit elvörösödtem. Nem számítottam rá, de azért aranyos volt.
-Ugyan, nincs mit! -viszonoztam, majd lenéztem a szépségre bár a tekintetem megint csak komorságtól csillogott. Némám felálltam mellőle.

Darcy
Felálltunk és visszavittük a tálcákat.
-Most merre menjünk? - kérdeztem ezután.

Russel:
Vállat vontam.
-Amerre te szeretnél. -válaszoltam egyszerűen. Nem volt valami jókedvem.

Darcy
Éreztem a fiú hangján hogy valami nincs rendben.
-Baj van? - kérdeztem, a karjára téve az egyik kezem.

Russel:
-Mi? - néztem le rá, azt hiszem egy picit elkalandoztam. -Ja, nem, nincs semmi bajom. -csóváltam a fejem.

Darcy
-Biztos? - kérdeztem kicsit aggódva.

Russel:
-Persze, biztos. -bólintottam. A rossz kedvem csak ez az egész okozta. Darcy szép lány meg minden, de minden így lesz a legjobb, ha lassanként bontom kettőnk közt a kapcsolatot, mielőtt a végén elválaszthatatlanok lennénk.

Darcy
-Akkor rendben - bólintottam kicsit kelletlenül. Nem hittem neki.

Russel:
Tudtam, hogy olyan könnyen nem veszi be, de nem igazán érdekelt. Azon gondolkodtam, hogyha itt végeztünk, akkor kicsit megritkítom a találkozgatásokat. Egyelőre csak némán sétálgattam mellette.