Snowy Valley

ELŐZMÉNYEK
Szerkesztés alatt!

Snowy előzmények Tom megjelenésétől Sidney megjelenéséig (kép)

Russel:
-Ennek örülök! No de most rajtad áll, mit csináljunk most! -vigyorodtam el.

Darcy
-Nekem még mindig fogalmam sincs mit tudnánk csinálni - ingattam a fejem mosolyogva.

Russel:
-Ha gondolod, kiülhetünk a kertbe beszélgetni, vagy kitalálunk mást. -néztem a szemeibe.

Darcy
-Nincs késő kiülni? - kérdeztem, nem szakítva meg a szemkontaktust.

Russel:
-Ahhoz sosincs késő. - válaszoltam. -De akár folytathatjuk idebent.. az ismerkedést is.

Darcy
-Ismerkedni ugyanúgy tudunk kint is.- álltam fel, még mindig a szemébe nézve- Vagy te...nem így gondolod?

Russel:
Vidám, csillogó tekintettel néztem rá, aztán ajtót nyitottam előtte. Kiültünk a friss levegőre beszélgetni.

Darcy
Kiültünk a hátsó udvarra egy hintaágyba.
-Amúgy ...mit dolgozol? - kérdeztem meg.

Russel:
-Egyelőre nem dolgozom. -válaszoltam higgadtan.

Darcy
-És miből vetted ezt a házat? Nem lehetett olcsó mulatság - kérdeztem kíváncsian.

Russel:
Úgy véltem, még nincs itt az ideje, hogy megtudja az igazságot. Féltem, hogy a barátság sem jöhet szóba, ha most elszúrok mindent. Különben is jobb akkor elmondanom neki ezeket, amikor már elég erős a kapcsolatunk hozzá-
-Mondjuk úgy, hogy nem kis fizetést kaptam, ezért tudtam megvenni, ráadásul bútorozatlan volt az egész. -feleltem elgondolkodva.

Darcy
-Ha olyan jó melód volt, miért hagytad ott? -faggatóztam tovább. Nem hagyott nyugodni ez a dolog.

Russel:
Kicsit bosszantott a kíváncsisága. Persze természetes, hisz még nem ismer igazán, aranyosnak is találtam. Csak olyan téma felől érdeklődött, ami nincs ínyemre.
-A főnök nyugdíjba vonult és képzetlen fickó ugrott be helyette. Miatta ment csődbe az a cég, amiben alkalmazott voltam. Ott kellett hagynom több másik emberrel együtt. -az volt a legrosszabb, hogy ezt szemrebbenés nélkül mondtam ki. Hazudtam, a szemébe. Rettentően sajnáltam, de reméltem később megérti a dolgokat, és hogy nem fog haragudni rám.

Darcy
Bólintottam.
-Értem - ez a válasz teljesen kielégítette a kíváncsiságomat, nem is kellett több.

Russel:
Na igen, révén hogy egy ideig a sötét oldalon álltam, megtanultam mesterien hazudni. Előnyei és hátrányai is egyformán vannak mondjuk, de most csak az előnyeit néztem. Megmentett a helyzetből, de amikor majd felfedem előtte az igazságot, már nem lesz ami megvédjen, ha csak nem történik csoda.
-No és te dolgozol valamerre?

Darcy
-Igen. Egy kis trafikban vagyok eladó és néha besegítek a menhelyen is - válaszoltam.

Russel:
-És a menhelyen belül miben segédkezel? -érdeklődtem.

Darcy
-Segítek az etetésben, az állatok szocializálásában meg mindig abban amiben éppen kell - feleltem elmosolyodva.

Russel:
-Oh, ez aranyos! - mosolyogtam vissza rá. -Milyen állatokkal dolgoztál együtt idáig?

Darcy
-Kutyákkal, macskákkal, tengerimalacokkal, hörcsögökkel, meg más rágcsálókkal és párszor lovakkal is - soroltam mosolyogva.

Russel:
-Nem semmi! - csodálkoztam. -Jó sok tapasztalatod lehet. Mióta dolgozol a trafikban és mióta a menhelynél?

Darcy
-A trafikban olyan fél éve kezdtem, a menhelyen pedig már gimi óta besegítek - vontam vállat.

Russel:
-Értem. -mosolyogtam továbbra is. Légypiszoknak éreztem magam hozzá képest. Becsületes úton halad, becsületes munkája van, így törvényesen is szerez jó fizetést. Én meg piszkosabbnál piszkosabb ügyekben voltam benne. Szánalmas.

Darcy
Ezután egy ideig csendben maradtunk. Ezalatt kicsit körbenéztem az udvaron,de aztán inkább felhagytam ezzel, mivel túl sötét volt ahhoz hogy lássak bármit is.

Russel:
Felálltam a helyemről és a ház egyik falához sétáltam. Ott megnyomtam egy kapcsolót, mire a kert fényáradatba borult. Na igen, igazi csoda a mai technológia.
-Így könnyebb lesz.

Darcy
-Wow! Ez nem semmi - néztem körbe ámulva.

Russel:
Halkan felnevettem.
-Én is ugyanezt mondtam, mikor jöttem megnézni ezt a házat. Hátul vannak fák, meg talán néhány sün is. Egyszer láttam egyet, azóta óvatosabb vagyok. Majdnem nekem jött. -meséltem jókedvűen, majd figyeltem, ahogy körbeszemléli a terepet.

Darcy
-Nem inkább te mentél neki? A sünök félénk állatok, sosem mennek szándékosan az ember közelébe - emeltem a fiúra a tekintetem miután körbenéztem.

Russel:
-Hmm, meg lehet, már nem emlékszem olyan tisztán rá. Minden esetre érdekes helyzet volt, no meg aranyos. Sokáig elnéztem volna az állatot, ha nem lép le. -pillantottam le rá.

Darcy
-Jobb őket békén hagyni-mondtam komolyan.

Russel:
-Szerinted mi történne, ha egy ember nem hagyná őket békén? -kérdeztem kíváncsian.

Darcy
-A sünök nem tudnának rendesen táplálékot szerezni és egy idő után odébb állnának. Ez így nem hangzik durván, de a sünök szemszögéből más a helyzet. Kiszorítjuk őket a természetes élőhelyükről, aztán még mi vagyunk felháborodva ha betévednek a kertünkbe. Remélem érted ... -próbáltam elmagyarázni.

Russel:
-Igen, világos. - bólogattam. -Mondjuk engem nem zavar. Sőt, örülök neki, mert legalább élettel telibb a kert. Csak sajnálom, mert azért én is állatbarát vagyok. -húztam a szám.

Darcy
-Ha nem háborgatod őket, békében megélnek itt - mosolyodtam el halványan.

Russel:
-Hmm, nem fogom. - néztem a szemeibe. -Egyébként szépek a szemeid. -bókoltam.

Darcy
-Köszönöm! - húztam szélesebb mosolyra a számat.

[Megyek, még jövök, szia! :/ =) Aztán írok. ^^]

/szia!:/ /

Russel:
Csillogó tekintettel fürkésztem az arcát, majd egy rövid puszit nyomtam ajkaira.

Darcy
Ez mit ne mondjak , eléggé meglepett. Először elpirultam majd felálltam és elfordultam tőle.
-Késő van. Azt hiszem ideje hazaindulnom ... - motyogtam.

Russel:
Mosolyogva figyeltem őt.
-Igazad van, elütöttük rendesen az időt. Akarod, hogy hazakísérjelek? -kérdeztem.

Darcy
-Nem kell. Egyedül is hazatalálok - utasítottam vissza a felajánlást.

Russel:
A válasza kicsit elkomorított. Azt hiszem kicsit eltúloztam a dolgot.
-Nos.. rendben. - sóhajtottam fel, a tarkómat vakarva. -Akkor jó utat és köszönök mindent. Jó volt ma.

Darcy
Erre csak biccentettem, majd beszaladtam a cuccaimért és a kapu felé indultam. Ott bevártam a fiút mivel nála volt a kulcs.

Russel:
A kulcsokkal együtt a kapuhoz léptem és kinyitottam azt.
-Szia! Jó utat,, vigyázz magadra! -néztem le rá komolyan, mégis kedvesen.

Darcy
Bólintottam.
-Szia! - köszöntem el halkan majd kiléptem a kapun.

Russel:
Némán figyeltem őt. Miután kilépett, bezártam mögötte a kaput, a kulcsot pedig a nadrág zsebembe rejtettem.

Darcy
Néma csendben mentem végig az elhagyatott utcákon hazáig. Közben végig a fiú járt az eszemben. Túl gyorsnak éreztem ezt az egészet. Hiszen még csak ma ismertem meg. Alig vártam hogy minderről beszámolhassak Michaelnek, ő mindig segített az ilyen ügyekben. Valahogy jobban átlátta ilyenkor a helyzetet mint én.

Russel:
Lehorgasztott fejjel mentem vissza a házba. Ott pizsamába öltöztem át, majd bebújtam az ágyba. A hófehér plafont bámultam, elgondolkodva. Most közel sem voltam olyan vidám, noha a nap nagyon jól alakult. Találkoztam végre egy lánnyal, áthívtam, beszélgettünk, egy filmet is néztünk, de egy ballépéssel csak rontottam a kialakulóban lévő kapcsolaton. Már ha már nevezhetjük így, ami kialakult közöttünk, idáig. Reméltem, hogy a viselkedésemmel nem ijesztettem el. Nem akartam zavarba hozni, azzal a kis puszival, de attól tartottam ez sikerült és már nem hogy látni nem fogom, még csak nem is fog rám írni. Oldalra fordultam, a szobám ablaka felé. Hajjaj, kíváncsii vagyok mi lesz ebből másnap. Olyan rég volt már normálisnak mondható kapcsolatom, hogy azóta nagyon vágyom egy új barátnőre, akivel ténylegesen összeillünk. Annyira, hogy nemrég kicsivel jobban elengedtem magam... Nem lett volna szabad. Muszáj figyelnem, mit csinálok. Nem ösztönlény vagyok! Szerintem ő az igazi, csak épp fogalmam sincs ő mit gondol rólam. Biztos nem tűnök egy porszemnél a szemében. Ezután meg is értem. Sóhajtva becsuktam a szemem, s megpróbáltam elaludni, de csak nehezen sikerült a kavargó gondolatok miatt.