Youngsters

Jeff
- Tényleg? Hmm, pedig szerintem a kantár rajtad is jól állna, ha bár nem tudom még hogyan tegyem rád anélkül, hogy leesne - nevettem fel, félretéve minden eddigi rossz érzésem. Ezt a taktikát akkor alkalmaztam, ha úgy láttam, szükségem van rá. Nos, a ló nem érezhette meg a bennem lévő feszültséget, meg az tudat alatt a lányra is átragadt volna, egy feszült lovas meg nehezebben bánik az állattal... Hasonló elven egy feszült patás is kevésbé engedelmeskedik a segítségeknek.
Meglepődtem aztán, mikor kirúgott. Együtt zakóztunk, pont, miután sikerült letennem a felszereléseket valahova.
- Öhm, ja - feleltem zavartan, majd a jobb kezére néztem, amit talán akaratlanul is a férfiasságomon felejtett, és helyezte rá testsúlyának egy részét - De megkérhetlek arra, hogy ne nyomd ki a szuszt a legérzékenyebb pontomból?!

Logan
Hirtelen nem is tudtam miről beszélt, mikor hirtelen le esett a dolog hirtelen elvrösödve felpattantam és inkább a ló felé fordultam.
- Bocsi nem akartam. - mondtam zavartan és inkább megfogtam a lovat ami miatt az egész galiba történt, és elkezdtem felszerszámozni a lovat. - Khm... nos. Ha kész vagy akkor menjetek melegítsetek be. Aztán megnézzük hogy viszonyul a startkapuhoz és ha minden rendben akkor egy gyors kört kéne tennetek a pályán. - hadartam ahogy oda adtam neki a kantárt majd inkább a mappámba burkolóztam zavaromban. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. 

Jeff
- Nem probléma - válaszoltam zavartan, ezután felálltam, és leporoltam magam. Mivel a dolgok nem alakultak a terveink szerint, kicsit kínosnak éreztem a helyzetet. A közénk befurakodó csend szintén azzá vállt, de senkit, semmit nem okoltam ezért. Nagyot sóhajtottam, végül a lószerszámokhoz lépve megragadtam azokat, s felszereltem az állatot. Ezután köhintettem egyet.
- Rendben, de jó lenne, ha sietnééééél! - harsogtam, ahogy nyeregbe ültem. Ugyanis amint hátsófelem hozzáért a fekete műbőrhöz, az állat vágtában nekiiramodott, a mellettünk álló lovak pedig hangosan felnyerítettek.

Logan
Nagyot sóhajtottam mikor neki iramodtak. 
- Azt mondtam melegítsetek be, nem azt hogy már is döntsétek meg a pálya rekordot! - szóltam utánnuk. Majd elkezdtem figyelni őket. A stopper is azt bizonyította hogy remekül fut és gyors ló de semmi izgalmat nem láttam a lovon. Mintha nem érdekelte volna a futást. Egyik pillanatban galoppozik, a másik pillanatban meg mint ha nem érdekelné. Kikapcsoltam a stoppert és a karám falra dőltem hogy kicsit elgondolkodjam. Mikor hirtelen nyerítést hallottam és egy western kalapos idegen beugrott a pájára egy fekete fehér tarka lovon és Jeffék után eredt.

Lily
Egész hamar éget ért a repülő út. Nem gondoltam volna hogy ilyen borús. Lovam Álomfogó is jól tűrte az utat így Moondance néni birtoka felé vettük az irányt. A sofőrt megkértem hogy a birtok előtt tegyen ki minket mert lovagolni akartam egy kicsit. Így ő előre ment én meg körbe jártam a terepet. Épp időben érkeztem mert a pályán épp valaki gyakorolt egy fekete lóval. Csak félmosolyra húztam ajkaimat, majd Álomfogó felágaskodott és megindultunk a pálya felé. Nem messze a nénikémtől beugrattam a pájára és a másik lovas után iramodtunk. A lovam igaz nem verseny ló legalább is nem ilyen versenyekhez van szokva de kitartó.
- Na mi van? Csak nem lesántult a lovad szépfiú? Így napnyugtára sem értek utól. - szóltam mikor melléjük értem majd dobtam felé egy csókot, és kicsit gyorsítottunk bár a lovon látszott hogy hirtelen felélénkült. Nos Moondance néni remélem megleptelek.

Jeff
- Azért ne egyél meg! - sipítottam fel, miközben vészesen közel kerültünk a pálya kerítéséhez. Felkészültem arra, hogy ugrani fogunk. Amikor elég közel értünk hozzá, csípőből előrehajoltam a nyeregben, lábaimmal kitámasztva magam. Valósággal álltam a kengyelben, fejemet előreszegtem, a ló fülei között szemléltem mindent. Ekkor éreztem, hogy elemelkedik a talajtól, és ezt vélhetőleg picit jobban élvezte, mint a futást, de szerintem remek lehetne díjlovagló lónak is.
Aztán hirtelen megjelent egy lány. Nem ismertem, ismeretlen volt számomra a ló is, akin ült. Minden esetre Dragon felágaskodott, amikor szembesült azzal, hogy nem vagyunk egyedül, jó magam pedig majdnem lezakóztam róla. Kössz bakker, elég volt ez  Amtheon részéről!
- Neked is helló! Ha már így itt vagy, esetleg be is mutatkozhatnál! - kiáltottam utána, majd kérdőn az istálló felé pillantottam.

Nolan
Nagyon meglepődtem mikor az idegen beugrott hozzájuk, és Dragon ágaskodni kezdett. Nem hittem a szememnek hogy ide, mert pofátlankodni ez az alak. Majd mikor megpillantottam az arcát rájöttem ki is ő.

- Lily Alexander Azonnal gyere le a pályáról! Beszédem van veled! – kiáltottam rá de nem úgy tűnt mintha hallgatna rám. Isten csapása egy a lány és ezt régen is bebizonyította nekem. – Jeff ti is gyertek le! – szóltam nekik is hátha így Lily is hajlandó lesz lefáradni.

Lily
 
 
Úgy láttam a nénikém tetszését nem nyerte el a kis akcióm. Nagyon dühösnek látszott. Mondjuk tényleg elvetettem a sulykot és nem kellett volna így berontanom. Nagyot sóhajtottam majd felé irányítottam Álomfogót.

- Bocsi az előbbiért. Amúgy Lily vagyok Lily Alexander. Moondance unokahúga. – mosolyogtam a fiúra, majd lementünk a pályáról, és a nagynéném előtt megálltam. – Szia Moondance. Rég láttalak. És bocsi az előbbiért csak kicsit be vagyok zsongva. A jövő heti terep verseny miatt jöttem. – mosolyogtam rá.

Jeff
- Mi...? - kérdeztem egy ponton lemaradva. Felváltva kapdostam a fejem, hol Loganre, hol az idegenre pillantva. Nem értettem ezt az egészet, aztán a lány elkiáltotta magát, hogy az udvar tőle visszhangzott. Dragon ennek végképp nem örült. Rögtön felágaskodott újra, én pedig arccal előre értem földet. Az volt a szerencsém, hogy a talaj lágyabb volt, mint egy sima, homokos pályán.
- T-t-ti rokonok vagytok??! - fakadtam ki, hajamba túrva. Kis híján összerogytam a ló mellett, akinek végül megragadtam a kantárját, s lassan odavonszoltuk magunkat a két lányhoz.

Logan
- Az egy dolog hogy jól érzed magad de ez egy verseny és tenyész istálló! Nem száguldozhatsz úgy mintha a prérin lennél. Úgy hogy fogd vissza magad és a lovadat is. - mondtam majd Jeff felé pillantottam. - Jól vagy Jeff? - kérdeztem tőle mert láttam hogy koszos az arca és a ruhája, így ebből gondoltam hogy le esett. - Igen. Az unokahúgom. Lily. Lily ő Jeff a... az egyik legjobb barátom. - mondtam mert nem tudtam hirtelen mit is mondhattam mert még nem is beszéltünk róla hogy mi is van köztünk. - Lily menj vidd be a lovadat az istállóba biztos van üres boksz utánna nyugodtan menj pihenni a szobád még mindig megvan a tetőtérben. - mondtam nagyot sóhajtva.

Lily
- Tényleg sajnálom. - mondtam és nyugodtan végig hallgattam őt. Felhúztam a szemöldököm, mikor bemutatta. Jó barát? Ahaaaa! Gondoltam magamban. Moondance mindig is rosszul hazudott. - Rendben akkor én magatokra hagylak. Turbékoljatok... akarom mondani hagylak titeket, tovább dolgozni. Sziasztok. - mondtam vigyorogva majd felugrottam a lovamra és sietve eltűntem mert nem akartam szembesülni nénikém haragjával.

Jeff
- Ja, csak megtanultam repülni - a probléma csak az, hogy nincsenek szárnyaim, így a landolás nem volt valami kellemes. Nagyot sóhajtva előhúztam nadrágom zsebéből egy zsebkendőt, és letöröltem az arcomra ragadt koszt.
- Örvendek - mosolyogtam a Lily névre hallgató lánykára, majd értetlenkedve néztem utána, ahogy eltűnt lovával. Turbékoljunk? Eh, úgy tűnik átlát Logan szitáján. Nem csodálom, elég rosszul hazudik, de ezt inkább nem mondom a szemébe.
- Hé, szerintem mi is menjünk - pillantottam rá, miután ketten maradtunk, plusz a mellettem álló patás.

Logan
- Lily... morogtam mikor megszólalt és jól tette hogy spurizott, mert garantáltan ki tekertem volna a nyakát. - Oké menjük, de eszembe jutott valami. Ha dragon nem szeret csak simán futni, akkor miért ne ugorhatna? Csak az a baj hogy az akadály pályához meg túl gyors és nem hajlandó lassítani. Mi lenne ha kipróbálnánk milyen az akadályfutásban? - néztem rá kíváncsian és a rádión hívtam is az embereimet hogy állítsák fel a homokos pálya teljes hosszában az akadályokat. - Volt már ilyen ló nálunk. Nem érdekelte a síkfutás. Nem talált benne kihívást. - mosolyogtam rá ahogy a pálya korlátjának dőltem és Jeffet figyeltem.- Amúgy meg bocsánat Lily viselkedése miatt. Kicsit hiperaktív. És tényleg be van zsongva a verseny miatt. - mosolyogtam rá.

Jeff
- Ez jó ötlet! - csaptam össze két kezem - Szerintem az akadályfutást élvezné, ahhoz megvan a kellő energiája - pillantottam fel az állatra, aki mintha tisztán értette volna minden szavamat. Válaszképp hangosan felnyerített, én pedig nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
- Uhm, szerintem nem gond, legalább neki is van lelkesedése! Ha szereti a kihívást, egyszer kihívom egy két személyes versenyre - vigyorodtam el.

Logan
A pálya kerítésnek dőlve figyeltem Jeffet és a lovat és csak mosolyogtam. Jó volt látni mikor felnevetett, és hogy Dragonban is mennyi energia volt. Mikor felállították az akadályokat az ovális pályán nagyot sóhajtottam. 
- Csak akkor menj végig a pályán ha úgy érzed bírni fogja. Lehet elsőre nem lesz olyan egyszerű mert nincs hozzá szoktatva. Légy óvatos. - mondtam majd kinyitottam nekik a kaput, hogy be tudjanak menni.

Jeff
- Oké. Szerintem előtte bemelegítünk, utána megpróbálom szépen rávezetni - mondtam, majd beléptem a pályára, és felültem Dragon hátára. Már most éreztem, mekkora erő düledezik még benne, annak ellenére, hogy még neki sem kezdtünk a feladatnak. Úgy tűnt, mintha égett volna a vágytól, hogy minél hamarabb nekifussunk egy akadálynak.
- Az leszek, de ha azt hallanád egy lovásztól, hogy a... „barátod” megtanult repülni, akkor se ess pánikba! - tanácsoltam, majd felpattantam az állat hátára, és nekikezdtem a bemelegítésnek.

Logan
jól van amint belegítettetek és megindiltok az első akadály felé mérem az időt. - mondtam majd felültem a korlátra és onnan figyeltem őket. Épp a papírokra írogattam mikor megszólalt. Rákaptam a tekintetem, majd hirtelen elfordítottam bár így is éreztem hogy elpirultam. - Khm... Rendben de ha lehet ne ess le. - mondtam és csak a mappa mögül sandítottam rá. Nagyon jól mutatott Dragon hátán. Igazán energikus páros voltak. Tetszett Jeff magabiztossága, ahogy képes volt kordában tartani egy ilyen erős lovat. Este beszélni fogok vele. Ha törik, ha szakad. Most már tudni akarom hányadán állunk egymással.Gondolkodtam magamban, és figyeltem a bemelegítésüket.

Jeff
- Oké - szóltam hozzá még utoljára, majd elnémultam. Elsétáltunk mellőle, körbe a pályán, majd fokozatosan gyorsítottunk. Nem volt egyszerű kordában tartani, a könnyű vágtánál úgy éreztem, teljes erejéből végigszáguldana a pályán, noha valóban nem úgy tűnt, mint akit galoppra "terveztek".
- Mérheted az időőt! - feleltem aztán, miközben megindultunk a legelső akadály felé, amit sikerrel is vettünk.

Logan
Mikor szólt hogy mérhetem az időt, elindítottam a stoppert. Figyeltem hogy veszik az akadályokat. Hihetetlenül ügyesek voltak. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen tapasztalatlan ló milyen ügyesen vette az akadályokat. Van benne lehetőség. Gondolkodtam majd ránéztem a stopperre. 14 másodperc alatt 100 méter? Ha így halad talán az edzéseknek köszönhetően, megdönthet néhány pályarekordot. Gondolkodtam tovább majd megállítottam a stoppert. 
- Jól van mára elég lesz. - szóltam oda neki.

Jeff
Az első akadály egy alacsonyan álló rúd volt. Dragon szinte "röhögve" repült át fölötte, majd sorban az egyre növekvőkön. Remekül haladt végig rajtuk, ahhoz képest, hogy nem volt hozzászoktatva ehhez. Úgy éreztem, neki a vérében van az akadályfutás, viszont még volt egy, amit át kellett ugranunk. A legmagasabbat ami a triple bar névre hallgatott.  Éreztem, hogy megfeszülnek izmai, ahogy nekivágtatott. A pulzusom száz fölé emelkedhetett az adrenalintól, ami hirtelen töltött fel energiával. A szívem zakatolt, alattam a ló zihált, miközben egyre közelebb kerültünk ahhoz. Aztán sikeresen vettük, Logan pedig szólt, hogy abbahagyhatjuk.
- Neeeem, még van egy feladatunk! - kiáltottam oda neki - Kitalálod, mi az?

Logan
Nagyon jól vették az akadályokat és tényleg az volt az érzésem, hogy remek ló és erre született de nem ártott volna pihenniük.
- Talán végre pihenni? Mindkettőtökre rá fér. - mondtam neki. Nem tudtam mire gondolt és kíváncsian vártam mit is akart tenni.

Jeff
- Nem pont azt a választ adtad, amire számítottam, ezért büntit kapsz! - kiáltottam el magam, majd megsarkalltam az állatot. Vágtatni kezdett, nem sokkal ezután átugratott a kerítésen, majd egy apró - ám észrevétlen - jelzésemre jobbra fordult. A bal kezembe vettem a szárat, hogy kissé oldalra dőlve a másikkal könnyű szerrel felkapjam Logant. Ezután tovább futottunk az istállóig, s csak akkor fékeztem le az állatot, amikor már elég közel értünk az épületéhez.

Logan
- Mi? Milyen büntit? - kérdeztem de már fel is kapott mire észbe kaptam. - Jeff tegyél le! Mit akarsz? - kérdeztem tőle ahogy kapaszkodni próbáltam.

Jeff
- Pihenni, csak ingyen fuvarral elhoztalak az istállóig - vontam vállat, majd letettem őt ott, ezután beügettem a lóval. A bokszáig mentem, majd ott leszállva leszereltem és bevezettem a helyére. Végül hamarosan visszatértem Loganhez.

Logan
-Bolond... - dünnyögtem, még is mosolyogva néztem utánna majd a bejáratnál megvártam. Az istálló falának dőlve ücsörögtem, és a papírokkal babráltam. Néhány dolgot feljegyeztem magamnak, és kicsit elgondolkodtam a papírokat figyelve.

Jeff
Úgy tűnt, mintha most sem figyelt volna eléggé. A háta mögé nem mehettem az istálló fal miatt, de ez nem akadályozott meg egy újabb hecc kieszelésében. Felkaptam egy épp elszaladni készülő gyíkot a földről, és megfogtam a farkát. Ezután a lány mellé léptem, a nyakába helyezve az állatot.

Logan
A papírokat figyeltem mikor megéreztem valamit a nyakamban. Mikor oda nyúltam hirtelen nem is tudtam mi az csak azt éreztem hogy az a valami elkapja az ujjam.
- Az istenit! - lepődtem meg a harapásra, majd csak azt láttam hogy egy kis gyík lóg az ujjamon. - Jeff? - néztem rá eggyik szemöldökömet felhúzva. - Véletlenül nem tudsz valamit erről a kis dögről? - kérdeztem tőle ahogy leszedtem a kezemről a szájzáras dögöt, majd fölkeltem, és a papírokat is magammal vittem. - Gyere menjünk pihenni. Zúg a fejem a sok papírmunkáról.

Jeff
- Gyíkeső van - vontam vállat, ahogy elvigyorodtam - Jó ötlet, én a lovaglásban fáradtam ki! - indultam el, követve őt.

Logan
Csak elmosolyodtam, ahogy vigyorgott, majd kicsit közelebb léptem hozzá. 
- Pihenj le, én addig főzök valamit. - mondtam neki ahogy a ház felé haladtunk.

Jeff
Énekelve felkaptam egy újabb gyíkot a földről, míg Logan beszélt. Az arcom elé emeltem, hogy jobban szemügyre vegyem. Azt hiszem mezei példány, a hasa világosbarna, a bőre sötétebb. A szemei mogyorószínűek voltak, a lábacskáin meg pici karmok ültek, amivel néha belekapott a csuklómba, ahogy a hátsólábaival kapálódzott.
- Ne segítsek be? - kérdeztem, a farkánál lóbálva az állatot, mire megharapott. Halkan megnyikkantam, és az ajkamba haraptam, mielőtt egy ordítás hagyta volna el torkomat. Végül letettem, ő elfutott, én meg néma maradtam arra a pár percre, míg megpróbáltam rendezni magamban a dolgot.

Logan
- Nem kell köszönöm megoldom magam. Hisz eddig két reggel is te főztél pedig te vagy a vendég. - mondtam továbbra is a papírokat pásztáztam. - Megérdemelted. Miért piszkálod szegény gyíkot? - kérdeztem tőle mikor meghallottam hogy megnyikkant. Majd bementem az ajtón.

Jeff
- Rendben - hagytam rá, mert úgy gondoltam, hogy igaza van. Ami meg a gyíkot illeti, egyszerű okom volt arra, hogy felvegyem, és az arcom előtt lóbáljam 5 percen keresztül.
- Megvizsgáltam, milyen fajta, másrészt meg azért, hogy elüssem valamivel az időt, míg a házhoz érünk - találtam ki egy egyszerű kifogást, majd követtem őt, és miután rendeztem a külsőmet, kimentem a konyhába.

Logan
- Nagy gyerek. - modtam mosolyogva majd a papírokat letettem az előszobában, majd a konyhában elkezdtem a főzőcskézést hogy legyen valami ebéd. Közben kicsit elgondolkoztam. Kicsit fura ez az egész helyzet. Vajon ő is úgy érez mint én? Gondolkodtam folyamatosan és a végén megfájdult a fejem, így inkább a főzésre fiyeltem.

Jeff
Logan háttal állt nekem, esélyt adva egy újabb heccre. Ezúttal direkt nem osontam, és alig néhány centivel mögötte álltam meg. Ezután ágyékomat fenekének nyomtam, kezeimet vállaira tettem, a nyaka fölé hajolva.
- Mondd csak, mi a vércsoportoood, Logaaaan? - kérdeztem, eltorzítva hangomat.

Logan
Nyugodtan csináltam az ebédet mikor hirtelen hozzám simult. Nem a szövege volt a zavaró hanem ahogy hozzám simult. Paradicsom vörös lettem a gondolattól. 
- A... AB negatív... - mondtam hallkan. - Mi... Miért érdekel? - kérdeztem tőle kicsit idegesen. Kezemben enyhén megremegett a kés, ezért inkább leraktam.

Jeff
- Mert jó lenne megkóstolni - súgtam a fülébe, majd egy apró csókot leheltem nyakára. Sejtettem, hogy benne sem tisztázódott, voltaképp milyen kapcsolatban is vagyunk. Én abban reménykedtem, hogy a baráti zónán túl vagyunk.

Logan
Kitágult a pupillám és hirtelen felsóhajtottam mikor megcsókolta a nyakamat majd csak a velem szemben lévő falat bámultam. Ez mi volt? Lepődtem meg hirtelen, majd ránéztem. 
- Jeff? - néztem rá meglepetten. Hirtelen még megszólalni sem tudtam.

Jeff
- Hmm? - néztem rá, elhúzódva tőle - Mi az? - kérdeztem nagyokat pislogva.

Logan
Nem könnyítette meg a dolgomat azzal ahogy rám nézett.
- Jeff... tudod gondolkodta és nem igazán tudom hányadán is állunk. Én szeretlek, de nem tudom te mit érzel és kicsit... hogy is mondjam. Jaj, már semmit sem értek. - fogtam a fejem és rá sem mertem nézni. Fura volt hogy vele szemben nem bírtam határozott lenni mint mindíg. Félelmetes volt számomra ez az egész mert soha senki nem bírt elbizonytalanítani apámon kívül, és ez új volt számomra.

Jeff
- Értem - feleltem rá, hirtelen komolysággal. Világos volt, mit akart mondani. Teljesen összezavartam és nem tudja, hogy én is azt érzem -e iránta, amit ő irántam. Tudtam, hogy mit kell felelnem erre, csak azt nem, hogyan reagálna, miután hallotta a válaszom. Hogy őszinte legyek, az érzései nem maradnak viszonzatlanok. Más ember vagyok, mint az ő exe, még akkor is, ha nem vagyok egy szent. Vér tapad a kezemhez, a legutóbbi emberölés meg nem volt olyan rég. Féltem mi lesz, ha egyszer kitudódik a titkom. Hazudni nem akarok neki, viszont amint más oldalról közelítem meg a problémát, már az elhallgatása is annak számít. Azonban hogyan adhatnám be a sztorit? Vessem fel egyszer, hogy "Képzeld, amúgy egy sikátorban megöltem egy embert pár nappal ezelőtt"? Ha ez megüti a fülét, lehet elfordul tőlem, vagy hülyének néz. Heh, akkor főleg, ha mindezt mosolyogva tenném, de annyira nem vagyok pszichopata!
- Én is szeretlek - feleltem végül, némi szünet után - Szerintem csak azért nem látszott ez rajtam, mert részben megmaradtam gyereknek. Te nem gondolkodtál még el azon, milyen lenne, ha nem kellett volna felnőnöd? - kérdeztem kíváncsi tekintettel meredve rá, majd rögtön megcsóváltam a fejemet.
- Látod? Időnként még most is elkalandozom, de nem szándékos!

Logan
Kicsit meglepődtem a komojságán. Majd még jobban meglepődtem. Nagy szemekkel bámultam rá és nem tudtam hirtelen mit tegyek. Majd hirtelen átöleltem. 
- Szeretlek! - mondtam arcomat a mellkasába fúrva.

Jeff
- Én is téged! - öleltem vissza szorosan. Arcomat nyakába fúrtam, és belélegeztem finom levendula illatát.

Logan
Kellemes volt ahogy átölelt. Megnyugtatott a tudat hogy mellettem van, és nem féltem. 
- Na, jó. Jobb ha folytatom a főzést vagy nem lesz ebéd. - mosolyogtam rá kedvesen.

Jeff
Kellemes volt érezni levendula illatát. Mélyen beszippantottam, lehunyva szemeimet. Az euforikus érzés nyomban magával ragadott. Repülni tudtam volna örömömben, ha lettek volna szárnyaim, talán sikerül is. Kicsit nyugodtabbnak éreztem magam, de a rejtett idegesség nem múlt el teljesen. Sok dolog volt még, ami miatt aggódtam. Logan ezekről mit sem tudott. Egyelőre viszont nem árulhattam el semmit. Rendőrök voltak itt. Kihallgatták őt, majdnem engem is, ha nem küldöm el a férfit. Veszélyes lenne hát, ha eljárna a szám.
- Nyaaa, még egy kicsiiit! - nyüszítettem fel, mikor feleszméltem, és rájöttem, mit akar. Szorosabban öleltem, hogy ne tudjon elmenni, végül hosszú percek után elengedtem. Hagytam, hogy azt tegye, amit akar, addig én kinyitogattam minden szekrényajtót, és fiókot, hogy valahogy megterítsek. Ennyivel legalább egy picit segíthetek. A mahagóni faasztal hamar megtelt tányérokkal, kanállal, villával, és késsel. Két poharat is elővarázsoltam, már ha kéne. Amennyiben nem, visszarakom anélkül, hogy neki fel kéne állnia.

Logan
Csak elnevettem magam mikor még szorosabban magáhz ölelt. Nagyon kellemes volt karjaiban. Örültem hogy velem volt és hogy pont ő is úgy érzett irántm mint én ő iránta. Mikor elengedett folytattam a főzést, és közben kicsit gondolkodtam. Mosolyogva figyelgettem, hogy mit csinál és hogy a tányérokat keresi. Majd ahogy megterített. 
- A kamrában van néhány palack vörösbor. Ha gondolod hozhatsz egyet amelyik jobban tetszik. - mondtam neki mosolyogva.

Jeff
Fehér tányérokkal, és ezüst színű evőeszközöket használtam. Mire végeztem, az asztal nagyon szépen festett. Színesebb volt, mint eddig, a szállingózó illatok alapján pedig úgy éreztem, hamarosan elkészül az ebéd is. Mélyen beszippantottam, majd mosolyogva elindultam a házban. Elfelejtettem megkérdezni, merre van a helyiség, így inkább úgy döntöttem, magam keresem meg. Benyitottam mindenhová, végül 10 perc után megtaláltam, és visszatértem a konyhába egy 1978-as vörösborral. Ez tetszett meg a legjobban, ezért ragadtam ki a többi közül, amit miután behoztam, letettem az asztal közepére. Bontatlanul.

Logan
Kicsit meglepődtem hogy kérdés nélkül elindult a kamrát megkeresni, de csak mosolyogva vállat vontam, és folytattam a főzést. Mire vissza ért az ebéd is kész lett. Megfogtam a fazék füleit egy egy konyharuhával majd az asztal közepére helyeztem az. 
- Hmm. 78-as? nem is rossz. Jó az ízlésed. - mosolyogtam rá miután megnéztem a bort.

Jeff
- Oh, milyen jól időzítek! - nevettem fel, amikor az asztalon gőzölgő fazékra pillantottam. Ami a bort illeti, nem kellett sokáig nézelődnöm. Alighogy beléptem a meglepően tágas helyiségbe, rögtön megakadt rajta a szemem. Azonnal felkaptam, és idehoztam, azóta is asztalon pihen.
Visszamosolyogtam Loganre, majd nagyot sóhajtva kihúztam neki a széket.
- Ülj l, és pihenj végre!

Logan
Igen jól tudsz időzíteni. - mosolyogtam rá kedvesen, majd meglepődtem mikor kihúzta a széket. - Ugyan miben fáradnék én el? Nem én végzek nap mint nap fizikai munkát. - mondtam továbbra is mosolyogva de azért leültem.

Jeff
- A papírmunka is lehet fárasztó! - mondtam komolyan, a székre mutogatva. Arra vártam, hogy végre leüljön, és amint megtette, betoltam őt az asztalhoz, amennyire csak tudtam. Ezután szintén helyet foglaltam, szélesen rámosolyogva.
- Különben meg a lovaglás annyira nem fárasztó. Én jól bírom - feleltem aztán, jókedvűen.