Youngsters

Logan
Csak megráztam a fejem mikor rákérdezett van-e még valami. Tényleg nem volt más, de akkor is sajnáltam, a dolgot, mert ha régebben észre vettem volna hogy ő is érez irántam valamit, akkor mind ez nem történt volna meg. 
- Szeretlek Jeff. Kérlek maradj velem. Félek hogy nem lesz erőm folytatni ezt az egészet. Minden amit felépítettem olyan, mintha romba akarna dőlni. - mondtam halkan.

Nate:
Most kicsit hangosabban nevettem, de nem akartam felébreszteni senkit.
- Az egy olyan esztétikai probléma, amit könnyen orvosolhatsz! - elgondolkodtam. - Végül is én is orvosoltam a problémát...

Jeff
- Szerintem azért van, mert az alapjaid nem voltak elég stabilak, amikre támaszkodni akartál. Ilyen esetben nem csodálom - mondtam komolyan - De ezen tudsz változtatni, ha kicsit rendezed a gondolataidat mondjuk egy meleg tea kíséretében - tettem hozzá, gyengéden betakargatva őt.

Abbie
A fiúra mosolyogva bólintottam egyet.
-Ha így nézzük, teljesen igazad van! - mondtam neki és közben elcsodálkoztam rajta, mennyire pozitívan (vagy hogy is mondjam) gondolkodik még most is.

Nate:
Egy percre mindketten elnémultunk, a csöndet én törtem meg.
- És mi a te történeted?

Abbie
Csak vállat vontam.
-Nekem nincs különösebb történetem. Teljesen átlagos gyerekkorom volt és azóta sem történt velem semmi említésre méltó ... - válaszoltam neki , halványan mosolyogva miközben félrenéztem.

Nate:
- Biztos van valami emléked, ami úgy megragadt benned, hogy mindig eszedbe jutsz és elmosolyodsz, vagy éppen... nem - suttogtam. Nekem az utóbbiból volt több.

Logan
MEgnyugtatott az hogy velem volt. Hihetetlenül jó érzés volt hogy törődött velem. 
- Köszönöm Jeff. . mondtam halkan, majd végre sikerült elaludnom.

Jeff
- Nincs mit, még mindig szívesen segítek neked, de ha másnapra sem szeded össze magad, holnap ilyenkorra az egyik ebed lesz az alvópartnered - vigyorodtam el huncutan, végül lehunytam szemeimet, és elaludtam.

Logan
Már nem igazán hallottam amit mondott, de még is mosolyogva aludtam el. És az egész éjszakát végig tudtam aludni.

Jeff
Másnap nem keltem fel hajnalban, de még így is korábban, mint szoktam. Szokásomhoz híven felöltöztem, reggelit készítettem a konyhában kettőnknek, majd kitaláltam, mivel ébresztem fel Logant.
Míg aludt, felmásztam az ágyra, és ordítozva elkezdtem ugrálni rajta, mint aki megbuggyant.

Logan
NYugodtan végig aludtam végre az éjszakát. Nem keltem fel, nem volt rémálmom. A nyugodt álmomat pedig az zavarta meg hogy Jeff kiabálva az ágyon ugrált mint egy gyagyás, és a kutyák is becsatlakoztak. Ijedtemben legurultam a földre és hasra fordulva védtem a fejemet. Hirtelen azt sem tudtam holvagyok. Majd felemeltem a fejemet és mérgesen néztem Jeffre. Bár nem lehettem valami fenyegető mert szemeim álmosan csillogtak, és a hajam is elég kócos volt.
- Jeff még is mi a fenét művelsz? - Morogtam vele. - Kiwi, Kókusz le az ágyról! - szóltam a kutyákra amik szerencsére egyből hallgattak rám. Néha jó lett volna ha Jeff is ilyen szófogadó lett volna.

Jeff
Hamarosan az állatok is csatlakoztak hozzám. Boldogan folytattam tovább az ugrálást, míg Logan fel nem ébredt. Még az ágyról is legurult örömében. Nevetve felugrottam újra, majd előrenyújtott lábakkal ülőhelyzetben dobtam le magam, a két kutya pedig menten leugrott, miután a lány rájuk szólt.
- Már semmi különösebbet - vigyorogtam rá, majd dalolászva megcsináltam a lepedőt, és kinyitottam a szoba ajtaját, mire beáramlott a lent várakozó meleg étel illata - De én a helyedben sietnék, mielőtt valaki az egész asztalt megeszi! Ugyanis.. ma más a reggeli.

Logan
Csak a fejemet fogtam de még is elmosolyodtam. Mikor megéreztem az étel illatát azonnal megkordult a gyomrom. A tegnapi ebéd óta semmit nem ettem mert nem volt étvágyam a vacsorához. 
- Még is mit főztél? - kérdeztem és a hajamat össze fogtam egy hajgumival majd úgy ahogy voltam pizsomában ami egy fehét toppból és egy szürke melegítőből állt, elindultam le a lépcsőn. Mezítláb caflatam le mert ma mindenhez lusta voltam. Elvégre vasárnap volt és ma nincs edzés. Csak ellátjuk a lovakat, kitakarítunk és persze én összegzem a hetet meg megcsinálom a leltárt. Ahogy a konyha felé haladtam egyre jobban éreztem az illatokat, és a gyomrom is egyre hangosabban követelte az ételt.

Jeff
- Valamilyen baconos dolgot, majd meglátod, ha a konyhába értük! - mondtam lesietve a lépcsőn. Megvártam, míg lejön, majd besétáltam a helyiségbe, és kihúztam neki az egyik széket.

Logan
Mezítláb caflattam le a lépcsőn, és bementem a konyhábam. Csak rámosolyogtam mikor kihúzta nekem a széket, majd leültem. 
- Mmmmm... Jeff ez nagyon jól néz ki. - mondtam és mindenek előtt töltöttem magamnak kávét.

Jeff
- Örülök ha bejön, bár nem tudom, neked mennyire fog ízleni! - nevettem fel halkan, ahogy betoltam a székét, majd magam is helyet foglaltam.

Logan
Csendben ültem és a reggelimet fogyasztottam. Jó volt hogy ilyen nyugalom volt körülöttünk. Minden békés volt. Majd Jeffre pillantottam. Bele kortyoltam a kávémba majd nagyot sóhajtottam. 
- Jeff a tegnap este miatt. Szeretnék bocsánatot kérni. Kicsit kibuktam. És köszönöm hogy velem voltál. - mondtam halkan.

Abbie
-Hát ...sokat jártunk kirándulni. Steve-el mindig elkóboroltunk és a szüleink általában alig találtak meg minket. Mindig azt játszottuk hogy kalandorok vagyunk és éppen felfedezünk valamit.... Vagy hasonló - meséltem el ami éppen eszembe jutott. Ahogy magam elé idéztem a képet ahogy egy fa mögött állva bújkáltunk apa elől aki már kezdett megijedni hogy tényleg eltűntünk, muszáj volt elmosolyodnom.

Nate:
Igazán jó volt hallgatni, ahogy mesélt és ez mosolyra fakasztott, szinte láttam magam előtt a kicsi Abbie-t és a Kicsi Steve-et, ahogy önfeledten nevetve szaladgálnak az erdőben.
Biztosan nagyon klassz így felnőni... - gondoltam magamban, de hangosan nem akartam kimondani, mert most vidámnak tűnt.
- Nem kéne egy kicsit pihennünk, még a végén felkel a nap - jegyeztem meg egy kis csönd után, nem mintha fáradt lettem volna.

Abbie
-Lehet hogy nem ártana egy kicsit megpróbálni aludni ... - gondoltam bele. Nem voltam álmos de tudtam hogy ha nem alszom, akkor nap közben fáradt leszek. -Ráadásul ha Steve felébred és megtalál így minket, biztos hogy megint túl fogja reagálni - tettem hozzá.

Nate:
- Ejnye! Ahelyett hogy örülnél, milyen gondoskodó bátyád van! - vigyorodtam el, azután felkeltem a kanapéról. - Köszönöm mindenesetre a beszélgetést.

Abbie
A fiú megjegyzésére elmosolyodtam majd amikor felállt mellőlem, felhúztam a lábaimat törökülésbe.
-Én köszönöm! - néztem fel rá.

Nate:
- Jó éjt! - köszöntem el tőle és visszavonultam a saját szobámba, ahol azonnal le is feküdtem és némi plafonbámulás után el is aludtam.

Jeff
- Kicsit? Kicsit nagyon! Szerintem már aludtál, amikor megjegyeztem, hogyha még egyszer elcsüggedsz, gondoskodom arról, hogy ma este az egyik kutya feküdjön be melléd az ágyba! - mondtam komolyan, miközben lenyeltem egy a számban lévő falatot.

Logan
- Tényleg nagyon sajnálom. - mondtam halkan és majdnem elnevettem magam mikor azt mondta hogy az egyik kutya lesz az alvó társam ha megint kibukok.- Rendben ezt megjegyeztem. - mondtam mosolyogva, majd megtöröltem a szám egy szalvétába és a mosogatóba raktam a furcsa mód üres tányéromat és kávés csészémet. - Nagyon finom volt a reggeli. - mondtam és adtam az arcára egy puszit. - Később találkozunk, van egy kis dolom. - mondtam és gyorsan eltűntem, mielőtt kérdezősködni tudott volna. Bementem a főistállóba majd Mistral bokszához mentem, az útközben előhozott lószerszámokkal. - Hé, pajtás. Minden rendben? Mit szólnál egy reggeli előtti futáshoz? Hm? - kérdeztem a lovat ahogy gyorsan lecsutakoltam majd felnyergeltem. Siettem mert nem akartam hogy bárki is meglásson. A hátsó ajtón mentem ki ami az erdő felé vezetett, majd eltűntünk a sűrű erdőben. Mikor biztosra vettem hogy nem lát senki, megálltam lovammal szemben és mélyen néztem a kék szemébe. - Csss! Nyugalom. Tudom hogy egy ideje nem foglalkoztam úgy veled ahogy kéne. De tudod nagyon féltem. Féltem, hogy minden romba dől. Csak rá jöttem hogy még sem vagyok egyedül. - beszéltem halkan a lóhoz akire látszólag hatással volt. Nagyot sohajtottam majd felültem a lóra. Kis toporgás után végül neki vágtunk az erdőnek. Először csak lassú ügetésben.

Jeff
- Nem probléma - legyintettem végül, ezután az időnk hátralévő részében csendben folytattam az evést. Csak néha szólaltam fel, hogy meséljek arról, ami épp eszembe jutott, ezzel boldogítva Logant.
Ezután elmosogattam, és kisiettem az istállóba. Eszembe jutott, hogy még beszélni szerettem volna a lánnyal, de amikor odaértem, nem találtam sehol. Többször átfutottam a lovak bokszait is, ekkor láttam, hogy az egyik ló hiányzik, de nem arra gondoltam, akit direkt különítettek el. Egy másikra, akinek picit ismerős volt a neve. Hosszú ideig tanulmányoztam a kissé kopott névtáblát, majd befutottam Amtheonhoz, és nem törődve a szabályokkal kivezettem a zárkájából. Mindenképp meg akartam keresni Logant, és ehhez egy olyan ló kellett, mint ő. Különlegesnek tartottam, néha úgy éreztem, mintha csak azt szeretné, hogy tényleg ráüljek. Így azután hogy lecsutakoltam, meg felnyergeltem, felültem rá az istálló előtt, útnak indulva, vágtában.
Rövid ideig úgy száguldott, mint egy álomló. Könnyen rájött, mit akarok tőle, és követte is a parancsaimat, később előfordult, hogy bakolt, én pedig többször is majdnem leestem róla.

Logan
- Jól van. Akkor pajtás, ha be akarjuk bizonyítani hogy jók vagyunk azt a következő távlovagló versenyen tehetjük meg. Na mit szólsz? - kérdeztem tőle mire dobogott és nyerített. Tudtam hogy a gyakorló páját simán kell vennie csak magamban nem bíztam. Nagyot sóhajtottam, majd megböktem a sarkammal és vágtában indult meg az első akadály felé ami egy földre döntött fatörzs volt. - Nyugi nem kell rohanni Mistral! Ez távlovaglás. - suttogtam neki a nyakára dőlve. Minden akadály jól vett még is azt éreztem hogy félek. A szívem a torkomban dobogott és egy ugrásnál majdnem kibillentettem lovamat az egyensúlyából. - Bocsi pajti. Az én hibám. Jobb ha ma nem erőltetjük. - mondtam és el akartam indulni de Mistral nem volt hajlandó moccani. Folyton az akadályok felé akart menni. - Mistral, mi ütött beléd? Hallod? Elég volt! Mistral! - próbáltam vissza venni az irányítást de nem igazán hagyta magát.

Jeff
Újra bakolt, végül levetett a hátáról, és megállt. Én métereket repültem a levegőben, majd a földön csúszva egy fánál landoltam. Eltartott pár percig, mire felfogtam, mi történt. Nagy nehezen összeszedtem magam, aztán felálltam, Amtheon épp ekkor hajtotta le a fejét, legelészni kezdett tőlem nem messze egy másik fa tövében. Nagyot sóhajtozva lassan odaléptem hozzá, határozott mozdulatokkal megfogtam a szárakat, majd újra nyeregbe pattantam. Hamarosan tovább vágtattunk. Az út nem volt nehézségektől mentes, gyakran nem csinálta azt, amit szerettem volna, így nehezen tudtam eljutni Loganig, de végül is sikerült. Megállítottam a lovat, pár méternyire néhány magasabb bokor előtt, ahonnan kitűnő rálátásom nyílt egy lányra, és egy négylábú teremtésre, ám ők aligha vehettek minket észre. Tökéletesen ki tudtam venni a vékonyka alakból, hogy ki ülhet annak az állatnak a nyergében. A terv többi része arról szólt, hogyan lépek mellé, ám mindezt keresztülhúzta a csődör, amikor hangosan felnyerített, csakúgy a "semmiből".

Logan
Mistral akár hányszor akarta átugrani az akadályt, mindig megakadályoztam szegényt. Egyszerűen féltem megtenni pedig a lovam mindvégig meg akarta csinálni.
- Bocs pajtás. Majd máskor megpróbáljuk. Még ez nem megy nekem. - simogattam meg lovam izmos fekete nyakát majd vissza fordultunk, de hirtelen hangos yerítést hallottunk. - ez meg mi? Hé, Mistral hova mész? - kérdeztem de továbbra is egy bokr felé tartott. Mikor oda értünk elhúztam az ágakat, és Jeffet pillantottam meg Amtheon hátán.
- Jeff te még is mi a jó istent csinálsz azzal a lóval? A bokszban lenne a helye! Az állatorvos még nem vizsgálta meg! Teljesen megőröltél? - támadtam neki de csak azért mert nagyon aggódtam érte. Egy ember már kórházba került miatta, és nem akartam hogy Jeff is így járjon. - Most jobb ha visszamegyünk. Ott majd megbeszéljük. - mondam és elindítottam a lovamat. A mobilom is jelzett úgy hogy felvettem. Még szerencse hogy rezzgőre állítottam mert így a lovak sem ijedtek meg. Mikor letettem csak nagyot sóhajtottam. - Tényleg sietnünk kell. Ha vissza értünk szeretném ha Dragont kivinnéd a karámba és dolgoznál vele egy kicsit. - mondtam és ügetésre fogtam a lovamat.

Jeff
Balszerencsémre észrevett, és nem fogadott túl jól.
- Te őrültél meg! - harsogtam, kissé előredőlve Amtheon nyergében, miután előrébb léptettem, így elég közel tudtam hajolni a lány arcához. Farkasszemet néztem vele, miközben a csődör különös higgadtsággal állt, a fejét forgatva. Azt hiszem ő kifejezetten élvezte a műsort amit lerendeztem, de szerintem Logan lova már kevésbé örült neki, a lassan hátracsapott füleit elnézve.
- Ő jól van, én is, utánad jöttünk, azonban míg csak letámadni tudsz, nem fogok hozzád szólni az elkövetkezendő pár órában - feleltem, majd némaságba burkolóztam az út hátralévő részében. Az sem érdekelt, milyen feladatott osztott rám. Annyira feszült voltam, hogy ez később Amtheonra is átragadt. Előrevágtattam vele, távolabb kerülve a személytől, aki okozta ezt az érzést.

Logan
Megbántam hogy így letámadtam, de nagyon aggódtam érte. Mikor elvágtatott mellettem kicsit meglepődem.
- Jeff álj meg! - szóltam utánna de Mistral megelőzött és utánnuk eredt. - Mistral nyugi ez nem verseny! Jó értem te versenyezni akarsz. - törődtem bele végül mikor nem akart megállni így kitámasztottam magam a nyeregben, és utánnukeredtünk teljes sebességgel. - Jeff kérlek... Ne haragudj, csak agódom érted. - szóltam neki ahogy melléjük értünk. Lovam könnyű szerrel tartotta a sebességet, hisz Amtheon nem galopp ló volt és még hamar kiadta az erejét futás közben. - Jeff lassíts már! Amtheon elfáradt. Már alig kap levegőt. - próbáltam hatni rá hátha legalább a lóra tekintettel van. És közben már majdnem az istálló udvarban voltunk és megpillantottam egy rendőr autót.

Jeff
Eszem ágában sem volt megállni, de nem tudom pontosan hogy mi üthetett belém. Amtheon hátán ülve feltettem magamban azt a kérdést, hogy miért reagáltam úgy, ahogy.  A válaszok meglepőek voltak. Részben még mindig aggasztott az, hogy Logan randizgatott. Noha úgy tűnt nem vette észre, mennyire szeretem, fájt a gondolat, hogy előttem volt valakije, akiről ha nem derül ki, mekkora idióta, talán vele is maradt volna. Amikor a konyhájában elmondta, hogy mit csinált a férfi, nem tudtam eldönteni, hogy sírnom, vagy nevetnem kéne -e. Szánalmas próbálkozásaival soha nem fog célt érni, és valószínűleg ha elmegyek hozzá, nem fog Nobel-díjat kapni azért, amit vele tett. Akaratlanul is szorosabban markoltam a szárat, de figyeltem arra, hogy ne húzzam meg erősen, tépve a ló száját. Bevallom kiakadtam, azonban nem tojtam le magasról az állatot, meg az érzéseit, aminek egy kis részében nem értettem egyet a lánnyal. Tudtam, hogy fárad, de nem fuldoklott, és nem zihált, mert nem galoppra fogtam, hanem könnyű vágtára. Sejtettem, hogy nem erre lett kiképezve, így lassítottam, aztán bekanyarodtam a fák közé, hogy egy rövidebb ösvényen végre lerázzam őt a lovával együtt, nem szegve meg azt, amit nemrég ígértem. "... míg csak letámadni tudsz, nem fogok hozzád szólni az elkövetkezendő pár órában."
Részben az is bánt amúgy, hogy ennyire fél. Tudnia kéne, hogy nincs miért. Azt hiszem meg kéne értetnem Logannel az álláspontomat, már ami ezt illeti. Furának tűnt az, ahogyan most a nyeregben ül, és ha mindez nem lenne elég, itt van a csődör. Nem érdekelt, mit mondott a lány. Mielőtt eljöttem volna, én sem voltam hülye. Átvizsgáltam alaposan, de a tegnapi sérülésének már nyoma sem volt. Valószínűleg nem ment mélyen a lábába az-az üvegdarab.

Logan
NEm állt meg és nem is hallgatott rám. Nem tudtam mit tegyek. Már látszott az udvar de lekanyarodott egy kis ösvényre. Hirtelen áltunk meg Mistrallal és kicsit elgondolkodtam. Fontos let volna hogy vissza menjek de nekem fontosabb volt hogy Jeff után eredjek. Megfordultunk és utánnuk vágtáztunk. Ha nem állsz meg majd taktikát váltunk. Még távol voltál én is tanultam pár új trükköt. Gondolkodtam és közelebb mentünk hozzájuk. Felálltam a nyeregben és Jeff mögé ugortam. A derekát átkarolva kapaszkodtam, belé és nem eresztettem. Lovam továbbra is ott maradt mellettünk. 
- Engem nem rázol le egyönnyen. Addig nem szabadulsz tőlem amég meg nem hallgatsz. - mondtam és fejem a hátára fektettem. - Sajnálom. Nem akartam neked támadni. Csak aggódom érted mert... mert... Szeretlek! - mondtam neki. - Bármit megtennék hogy vissza csináljam a történteket. De nem tudom. Mindig is szerettelek de mikor búcsú nélkül tüntél el, nem tudtam mit évő legyek. Az apádtól kellett megtudnom hogy külföldre mentél a harcolni. És egy levelet sem kaptam tőled. Azt hittem nem is érdekellek, ezért kezdtem randizni azzal a férfival. Arra vágytam hogy szeressenek, és ő kedves volt velem. Túl kedves. De már megbántam. - magyaráztam neki. Tudtam hogy ez bántja. De ezen már nem tudtam változtatni. - Remélem megértesz. - mondtam még neki majd úgy ahogy mögé kerültem vissza ugrottam a lovamra majd egy bokrot átugorva a birtok karámjai felé vettem az irányt, hogy  vissza menjünk az istállóba.

Jeff
Ha így lett volna, most nem ügetnénk a fák között. Egyelőre úgy tűnt, sikerült leráznom őt. Csendes utunk során a rengeteg növényei szolgáltak kísérőkként. Sehol egy ember, vagy más állat. Lassanként kezdtem azt hinni, hogy nincsenek is, aztán a háttérben felcsendült pár madár éneke. Dalaik boldognak hatottak, mintha soha nem lett volna gondjuk. Ahogy végighaladtunk a kis homokösvényen, egyre kacskaringósabbá vállt, és egyre erőteljesebben hallhattam őket. Kicsit megnyugtattak, így adtak egy kis lehetőséget tartásom, meg gondolataim rendezésére. Kicsit hátrébb csúsztam a nyeregben, kezeimet némileg ellazítottam. A görcsös fogás után ismét lazán tudtam tartani a szárakat, aztán minden ismét a feje tetejére állt, amikor a távolból meghallottam Logan hangját. A kis akciójának köszönhetően Amtheon megugrott, majdnem mindketten zakóztunk a hátáról, miután valahogy felült mögém, és átölelt.
- Hey, én a helyedben nem ijednék meg! Vannak ennél rémisztőbb dolgok is - suttogtam, bátorítón megpaskolva a nyakát, de nem fordultam meg. Akkor sem, amikor éreztem, hogy két kéz körülfon, átölel, majd gyengéden megszorít.
A szavai viszont elértek hozzám. A ló után én ijedtem meg attól, ahogy... amiről beszélt. Mintha a gondolataimban olvasna! Mielőtt bármit reagálhattam volna, eltűnt. Újra egyedül maradtunk, valahol az ösvény közepéhez közel. Miután Logan elhúzott, lépésre váltottam, visszafordítva a csődört. Útközben még kétszer levetett a hátáról, mintegy bosszúként, amiért feszülté tettem őt. De végül is az istállóhoz értünk. Amikor megláttam az épület körvonalazódását, leszálltam róla, hogy a kantárt átvetve feje felett vetessem tovább. Érdekesmód a szemeiben örömöt láttam. Úgy tűnt örült a mozgásnak, ugyanakkor furcsán viselkedett. Egy csomószor bakolt, leestem róla, máskor pedig úgy ment, mint egy megvalósult álom. Különösnek tűnt ez az állat, túlontúl különösnek, azonban komolyan megszerettem.

Logan
Mikor visszaértem az egyik lovás elvitte Mistralt, én pedig a dolgozó szobába mentem a rendőrökkel. Hirtelen nem tudtam mit is akarhatnak. Sokáig voltunk az irodában, épp arról beszéltek hogy állítólagosan szemtanúja voltam egy gyilkosságnak. Megdermedtem mikor rájöttem hogy valójában aznap én egy gyilkosságot láttam. Nem is akartam elhinni és hogy az áldozat Johnatan, az exbarátom öccse volt. Hirtelen le is kellett ülnöm és az íróasztalra könyököltem. Miután a rendőrök elmentek, csak az ablakkeretnek támaszkodva álltam a lovakat bámulva, és próbáltam semmire nem gondolni. Ha tényleg egy gyilkosságot láttam akkor az aki tette utánnam eredhet. És ha megtalál biztos végez velem is. Te jó ég már megint mibe keveredtem? Gondolkodtam és nem tudtam mit tegyek. Hogy eltereljem a figyelmamet inkább munkának láttam és próbáltam arra koncentrálmni amit csinálok. Nehezen ment és a kazeim is remegtek. Mi jöhet még? Kezd most már tényleg elegem lenni. 

Jeff
Nyugodt tempóban haladva értünk az istállóhoz. A bejáratához igyekeztem Amtheonnal, amikor megpillantottam egy rendőr autót. Nem értettem mit kereshet itt, aztán belém hasított egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni. Bevezettem a csődört, vissza a karanténba, ahol lenyergeltem, majd visszavittem a felszerelést, és a Dragon nevű ló bokszához léptem, egy türkizkék futószárral a kezemben. Kivittem őt a karámba, hogy dolgozzak vele, miközben egyre csak azon őrlődtem, mit kereshetnek itt az egyenruhások. Nem hagyott nyugodni a közelben parkoló jármű jelenléte, és az, hogy talán épp Logant hallgatják ki, vagy a többi dolgozót. Sejtenem kellett volna, hogy a gyilkosság hamar felkelti a figyelmüket, azonban nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és így teszik.
Úgy 20 percig futtattam kint az állatot, végül visszavittem őt is. Meg akartam keresni a lányt, ám alig értem az irodája közelébe, egy rendőr férfi félre hívott, hogy kihallgasson. Nagyon nehezen sikerült csak leráznom, viszont sikerült, miután enyhén fogalmazva... elküldtem melegebb éghajlatokra, amiért megzavart. Végül kopogás nélkül berontott a helyiségbe. Ahogy bepillantottam, láttam, hogy Logan valóban ott tárgyal egy másik férfivel, az esetről, aminek én vagyok az elkövetője.

Logan
Már épp végeztünk a rendőrrel mikor Jeff rontott be.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle. - Elnézést uram, végeztünk? - néztem a rendőrre.
- Igen azért ha valami eszébe jutna hívjon minket. - mondta és biccentett majd elhagyta a helységet. Az asztalra könykölve megtámasztottam a fejemet, és nagyot sóhajtottam. 
- Jeff kérlak mond hogy nincs semmi baj a lovakkal. - mondtam halkan, a számítógép monitorját bámulva.

Jeff
Karba tett kézzel álltam, kijjebb tárba az előttem behajtott ajtót, ezután az egyik félfának vetettem a hátam. Szúrósan méregettem a rendőröket, arra várva, mikor mennem el. Idegesített a közelségük, ami igazából csak fokozta a rossz kedvemet. Még mindig ki voltam borulva Logan miatt, habár valamennyit enyhített rajta az, amikor bocsánatot kért, később átölelt, és azt mondta, szeret. Jól esett ezt hallani, meg az őszinte választ, azonban volt bennem valamiféle feszültség, amit még Dragon dolgoztatása sem tudott lecsillapítani. Csupán elterelte róla a figyelmem arra a 20 percre, ám nem sokkal azután, hogy visszavezettem őt a bokszába, újra elöntöttek a rossz érzések. Mit kereshetnek iiiitt?!, kérdeztem akkor magamtól, majd sóhajtozva idejöttem, onnantól kezdve tartunk most itt.
Végül a rendőrök odébbálltak, én pedig bátran beljebb merészkedtem, karba tett kézzel.
- Nincs semmi baj velük, csak veled - szólaltam meg végül - Miről faggattak?

Logan
Valamivel nyugodtabb voltam, miután eltűntek a rendőrök. Nagyot sóhajtottam mikor Jeff kezdett faggatni.
- Velem sincs baj. - mondtam nyugodtan és folytattam a munkámat. - Állítólag a napokban láttam valamit amit nem kellett volna. Bár őszintén szólva nem igazán értettem miről beszéltek. - válaszoltam a kérdésére. - Kiderült hogy megölték John öccsét. - tettem hozzá. Gondoltam emlékszik az exbarátomra így tudta miről beszéltem. A munkával próbáltam elterelni a figyelmem mert kissé felidegesített a tudat hogy valójában nem csak egy egyszerű vitát láttam, hanem egy gyilkosságot. És lehet az illető most engem vett célba. - Szeretnél még valamit? - kérdeztem ahogy rápillantottam.

Jeff
- Miért, miről volt szó pontosan? - kérdeztem közelebb sétálva az asztalához, majd érdeklődve hallgattam válaszát. Arcomra meglepettség ült ki, de csak azért, mert nem gondoltam volna, hogy annak az idiótának még öccse is van. Az pedig, hogy pont őt öltem meg, a nap poénja számomra. Valószínűleg amikor senki nem figyel rám eléggé, jót nevetek majd ezen az eseten. Egyelőre viszont ezt nem tehettem, a végén még magamat buktattam volna le. És fene tudja, megeshet, hogy Nolan egy nap maga adna a rendőrök kezére...
- Ez durva helyzet, mit ne mondjak! Nem lettem volna az illető helyében! - túrtam hajamba - Minden esetre ja. Mintha azt mondtad a lovaglásnál, hogy beszélni akarsz velem valamiről.

Logan
- A rendőrök szerint a gyilkos lehet utánnam ered. De kétlem hisz még én sem értem teljesen hogy is láthattam olyat amire nem emlékszem.- mondtam majd hátra dőltem a székben. - Csak azt akartam tudni hogy voltál képes meglovagolni egy betöretlen lovat? Meg is sérülhettél volna. - tettem hozzá majd fáradtan sóhajtottam. Majd kivettem a fiókból egy stoppert és a nyakamba akasztottam. - Gyere megkéne tudni Dragon miért nem hajlandó futni. - mondtam és a mappámat magamhoz véve mellé álltam. - Segítesz? - kérdeztem tőle.

Jeff
- Lehet sokat ittál! - viccelődtem, halkan felnevetve - Úgy, hogy előtte megpróbált randira hívni, csak végül nemet mondtam rá, meg azt: legyünk barátok. Utána kötöttem vele egy alkut, hogyha elvisz hozzád, akkor mindennap meglátogatom, de ő elég tüzes személyiség... Többször levetett magáról bosszú gyanánt, aztán letuskózott, és a fenekét mutatta nekem, amikor arra kértem, hogy forduljon felém - feleltem a fejemet vakargatva. Remélem nem néz melegnek!
- Persze! Utána futtattunk téged is, de ha jól emlékszem, a te rekordidőd 6 perc felett van - vontam vállat végül.

Logan
Nagy szemeket meresztettem rá miközben hallgadtam a magyarázatot. 
- Szerintem aki ivott az te vagy. Vagy épp túl sokat estél a fejedre édes. - mondtam. - Gyere nézzük meg miért nem akar Dragon versenyezni. - mondtam nagyot sóhajtva és az ajtó felé indultam.

Jeff
- De neked meg amnéziád lett tőle, és a rendőrökre is átterjesztetted! Fertőző! - futottam előre úgy, hogy majdnem fellöktem őt. Persze nem akartam.
- Oh, szerintem szerelmi bánat. Kéne neki egy barátnő, akit Logannek hívnak - pislogtam le rá nagy bociszemeket meresztve - Az a paci szomojú, mejt téged akaj! - mondtam komolyan, meggyőzően bólogatva.

Logan
- Van egy olyan sejtésem hogy valami nem tiszta nálad. - mondtam és utánna mentem. Az istállóban bementem Dragonhoz még Jeff megtartotta, így megtudtam vizsgálni. Semmi elváltozást nem találtam a lábain vagy a testén bárhol ami miatt nem akart futni. A biztonság kedvéért vettem tőle vért amit felsimkéztem és az istálló mesterrel elküldettem az állatorvosi klinikára. A boksz előtt állva figyeltem a lovat és azon gondolkoztam hogy mi lehet a baj. A szemei csak úgy csillogtk, és élénken figyelt mindenre. - Nyergeljük fel és vigyük ki a pályára. meglátjuk hogy reagál a startkapura és a többi lóra. Kíváncsi vagyok milyen gyorsan tud futni. - magyaráztam ahogy a ló adatlapjára felírtam pár dolgot.

Jeff
- Pedig minden tiszta, csak valahogy te nem vagy vevő a humoromra - húztam el a számat, végül feladtam a próbálkozásaimat arra, hogy megpróbáljam jókedvre deríteni Mrs. Búskomorságot.
- Szerintem jól fog futni, amennyiben tényleg nincs probléma a fizikummal. Ha azonban mégsem cselekedne úgy, ahogy azt szeretnénk, voltaképp bármi állhat a háttérben - vontam vállat, aztán elugrottam a felszereléséért.

Logan
Még Jeff elment a szerszámokért én megfogtam a lovat. Több kisebb tesztet elvégeztem a lovon. A járásán sem találtam semmi szokatlant. Nem volt érzékeny a háta, és kíváncsian figyelt mindenre. Duzzadott az energiától. Gondolta egyet és csak úgy szőrén felültem rá. Nem zavarta hogy a hátán vagyok. 
- Mond csak pajti? Miért nem vagy hajlandó futni? - kérdeztem ahogy nyakára hajoltam, és megsimogattam a fejét és az orrát is. Ahogy a patájával dobogott tudtam hogy mehetnékje van. Csak mosolyogtam toporzékolásán, mert nagyon türelmetlen volt. Mosolyogva kapaszkodtam a sörényébe és nem hagytam elindulni.

Jeff
- Oké Júlia, meghoztam a felszereléseket, amiket rendelt. Melyiket rakjam önre először, a szárakat, vagy a nyerget? - léptem oda a lányhoz, amint észrevettem, hogy a lovon ül szőrén.

Logan
- Köszönöm én kihagynám a szerszámozást. Majd Dragonnal kell megküzdeni. Ő rajta biztos jobban áll majd. - mondtam Jeffre mosolyogva, és épp le akartam szálni mikor a ló kisit ugrott én pedig a fiún landoltam, így mindketten elterültünk a földön. - Bocsánat a landolásért. Mintha ez a bestia élvezné a kekeckedést.  - mondtam ahogy felültem a fiú mellett. - Te jól vagy? Nem lehetek valami kellemes ahogy rád estem. - néztem rá.