Balaisania

Lorgi
Hitetlenkedve néztem a lányra.
- Benétton? - kérdeztem őt, a férfira pillantva.

Signy
Bólintottam.
-Igen - válaszoltam egyszerűen.

Lorgi
Rengeteg gondolat futott át az agyamon. Ez egy ló. Volt. Most meg....
Megköszörültem a torkom.
- Signy, beszélhetünk egy kicsit...négyszemközt? - kérdeztem a lányt.

Benétton:
Máskor sem kedveltem annyira Lorgit, de most legszívesebben felrúgtam volna - sajnos már nem voltam ló -, megbántotta Signy-t és féltem, hogy megint bántani fogja, én meg akartam védeni őt, de ha Signy beszélni akart vele kettesben félreálltam volna és engedelmeskedek.

Signy
Egy pillanatig csak néztem Lorgit de végül bólintottam.
-Persze! - válaszoltam.

Benétton:
Hátrébb álltam, de szúrós szemekkel néztem Lorgira. Ha még ló lettem volna sunyítottam volna. Nem tetszett ez nekem.

Lorgi
Bizalmatlanul néztem Benéttont, és ő is hasonlóképpen méregetett engem. Signyvel odébb mentünk, hogy kettesben beszélhessünk.
- Mi ez az egész? - kérdeztem a lányt halkan, hogy a másik férfi ne hallja.

Signy
-Amarilla emberré változtatta Benéttont, mert megkértem rá - válaszoltam őszintén, mégis semmit mondón.

Lorgi
Elkerekedett a szemem.
- De miért? Úgy értem hogy... - megdörzsöltem a szemem. - És most mit fog csinálni, emberként? - kérdeztem a lányt.

/izgi :DD/

Signy
Vállat vontam.
-Velem lesz. - válaszoltam, ismét nem túl sokat mondóan. Igazából nem is tudtam mást mondani.

Lorgi
Kicsikét elsötétedett a tekintetem. Benétton felé pillantottam.
- Rendben. - mondtam, bár nem fűlt hozzá a fogam. Csakis Signy miatt egyeztem bele a dologba.

Signy
-Akkor ezt megbeszéltük - mondtam és ezzel befejezettnek tekintettem a beszélgetést. Elléptem Lorgitól.

Lorgi
Keserűen néztem a lány után, aztán haragos pillantást vetettem Benéttonra. Ez még nem volt elintézve. Magamban megfogadtam, hogy szemmel tartom a férfit...

Benétton:
Nyugodtan vártam Signy-t, de minél előbb vele akartam már lenni. Fellélegezhettem, amikor abbahagyta a beszélgetést a férfival.

Signy
Visszamentem Benéttonhoz.
-Majd találkozunk, Lorgi! - biccentettem a férjem felé és elindultam a másik fiúval.

Benétton:
-Most ő haragszik rám? - kérdeztem Signy-t.

Signy
-Azt hiszem. Egy kicsit - válaszoltam Benéttonnak. Persze láttam Lorgin hogy mennyire nem tetszik neki a dolog, de Benéttonnak nem akartam mondani.

Benétton:
-Pedig nem tettem ellene semmi rosszat - gondolkodtam el. - De ha jobban belegondolok talán egyszer megharaptam.

Signy
-Mikor? - kérdeztem. Persze tudtam hogy Benétton lóként sem igazán szívlelte Loegit de a férjem sosem említettem hogy megharapta volna.

Benétton:
- Még akkor történt, amikor nem ismertelek - feleltem neki. - Minden királytól rettegtem és ő megpróbált odajönni hozzám.

/hm ....szerintem Benétton előbb ismerte Signyt mint hogy Lorgi trónra került /

Signy
Bólintottam.
-Ezért nem haragudhat. - mondtam -Szerintem féltékeny - tettem hozzà.

/ajaj... azt hittem Lorgi mutatta meg neki - My whole life was a lie/

Benétton:
Kicsit talán értetlenül néztem rá.
-Az mit jelent? - kérdeztem lesütve a szememet.

/nem, már jóval előtte barátok  voltak /

Signy
Gondolkodtam, hogy magyarázhatnám meg.
-Rossz neki hogy szívesebben vagyok veled mint vele - mondtam végül.

Reifroline
Az ünnepség után Lorgi még azelőtt eltűnt , hogy megkereshettem volna és beszélhettem volna vele, így elégedetlenül indultam vissza Winddel  az Ellenállók fővárosába. Mikor hazaértünk, csak az járt a fejemben, hogyan beszélhetnék Lorgival, míg végül tegnap este írtam neki egy levelet, a következő szöveggel:


Kérlek bocsásd meg, hogy nem személyesen közlöm veled a következőket, de a Ffyncy Dathlu után nem volt alkamunk beszélni, és gondoltam , hogy mostanában rengeteg dolgod lehet , amitől nem érsz rá ilyen apróságokkal foglalkozni, így inkább írásba foglalom amit szeretnék.
Csak gratulálni akartam ahhoz, hogy ismét sikerült összetörnöd Signy szívét. Igazán szép munka, nem is ismerek olyat aki jobban csinálta volna. Gondolom, a lány még mindig szomorú és haragszik. Megvet téged, nem bízik benned,  esetleg távolságtartó és ismét zárkózott. De TE megoldod, hogy ez ne sokáig maradjon így, nem igaz? Persze, hiszen ehhez értesz a legjobban.  Manipulálni másokat, elhitetni velük dolgokat,  a bizalmukba férkőzni , hogy aztán a neked tetsző pillanatban lerombold az érzéseiket. Signyvel is ezt teszed. Elhitetted vele hogy szereted, elérted hogy beléd szeressen, aztán ágyba bújtál az első nevenincs tündelánnyal aki szembe jött, ezzel egy pillanat alatt lerombolva mindent. Azt is te intézted így, hogy megtudja? Ott és akkor? Miket is képzelek, biztosan így volt. Te akartad, különben soha nem jött volna rá. Hiszen mindig olyan pontosan figyelsz a részletekre, ha titokban akarod tartani előtte, talán el sem vitted volna az ünnepségre. De megint megmutattad valakinek , hogy ki is vagy valójában, újra elbántál azzal az ártatlan kislánnyal. És ezt még számtalanszor meg fogod vele tenni, igaz? Mivel neked mások érzései nem számítanak, sőt, élvezed ha valakinek csalódást okozhatsz. Mert ez csak egy játék. De mondd , Lorgi! Milyen érzés elüldözni magad mellől mindenkit aki valaha is szeretett és bízott benned? Biztosan kellemes, hiszen az utóbbi időben folyton ezt teszed.
De nem is rabolom tovább az idődet, csak még egyszer gratulálok , hogy már kétszer tönkretetted Signy életét! Várom a folytatást.


U.i.: Ne fáradj válasz írásával, úgysem hinném el amit benne olvasok!

-borítékba tette a papírt és lepecsételtem majd elküldtem Lorginak. Nagyjából mostanra meg is kellett érkeznie hozzá.

Lorgi
A Signyvel való találkozásom után fortyogva mentem vissza a lakosztályunkba. Ahogy beléptem Gwas sietett oda hozzám, látszott rajta, hogy már várt engem. Egy levelet adott a kezembe, sietve elmondta, hogy most érkezett. Egy biccentéssel megköszöntem, majd továbbmentem egy nappali féle helyiségbe. Óriási, magas ablakok voltak itt, a szoba közepén állt egy alacsony asztal, mellette pár kényelmes heverővel és alacsony, párnázott székkel. Megkértem egy szolgálólányt, hogy hozzon nekem bort, majd leültem és alaposabban szemügyre vettem a borítékot.
Reifroline-től jött, ezt láttam a kézíráson. Kinyitottam a borítékot és olvasni kezdtem. Ahogy haladtam a sorokkal, a tekintetem úgy lett egyre sötétebb, majd mikor a végére értem, egy mozdulattal összegyűrtem a papírt, dühösen felordítottam, és eldobtam. Ez már sok volt...Nekem is. Felálltam, és haragosan járkálni kezdtem a szobában. Mikor megjött a bor, az első pohárral egy húzásra ittam meg. Nem érdekelt, milyen bor az, nem érdekelt az íze, semmi. Csak ittam, és reméltem, hogy elfeledteti velem a dühömet.

/upsz... javítsak?/

Benétton:
-De miért, eddig soha sem volt ilyen velem szemben! - nem értettem, miért rossz Lorginak, ha Signy velem van, hiszen nem bántom őt!

/Lorgiiiii <3 :''''''''''''(((((((((((((( And now I remember the "Tell me! - scene"/

Signy
-Azt hiszi, hogy el akarsz venni tőle. És most már ember vagy, ezért attól fél hogy azt teszem vele amit ő tett velem - magyaráztam tovább, és reméltem hogy most már megérti.

/szólj ha unsz xD/
Benétton:
-De min változtat az, hogy ember vagyok? - továbbra sem értettem. - Ugyanúgy megvédelek és veled tartok, mindig, ha akarod, nem foglak bántani.

Signy
Mosolyogva csóváltam a fejem.
-Hogy magyarázzam el neked? - kérdeztem, magam elé nézve, de nem vártam választ - Amikor ló voltál, akkor Lorgi biztos lehetett benne, hogy csak barátomként szeretlek. Most pedig fenyegetést lát benned, attól fél hogy jobban foglak szeretni téged mint őt.

Benétton:
-Értem - nem értettem. - Én szeretlek Signy, de mindig is szerettelek, és tudom, hogy te szeretsz engem is, de őt pedig máshogy, és én ezt nem is akarom megváltoztatni, csak nem akarom, hogy bántson téged, ő vagy bárki más! - egyre több szó bukott elő a titkos készleteimből, amiben megannyi körmondat rejtőzött.

Signy
A fiú szavaira kellemes , meleg érzés öntött el. Még sosem mondtak nekem ilyet, Lorgi sem ... Ráadásul tudtam hogy Benétton tényleg komolyan mondja, nem csak azért mert valami hátsó szándéka van ezzel. Persze őt akkor sem úgy szerettem, mint Lorgit, Benétton a legjobb és legbizalmasabb barátom volt, ezt sosem rontottam volna el másféle érzelmekkel.

/na de erre mit írjak?/

/nem tudim ...én sem tudtam mit írjak :/ /

/Akkor ugorjunk esetleg... Laguna?/

/nekem oké, én úgyse nagyon tudok most hozzászólni ))/

Signy
Az elmúlt pàr napban állandóan Benéttonnal voltam, kapott egy szobát, elmentünk a szabóhoz, hogy saját ruhákat varrassunk neki és sok mindenre megtanítottam amit emberként tudnia kell. Lorgit ez idő alatt szinte nem is láttam, vagy ha mègis, csak futólag valamelyik folyosón, de egyáltalán nem beszèltem vele.
Most a legelő mellett ültünk a füvön Benéttonnal és beszélgettünk. A nap szépen sütött, bár ahhoz nem volt elég erős, hogy felmelegítse a levegőt, így majdnem fáztam.
-Mostanában kezd egyre hidegebb lenni - mondtam egyszercsak , miközben szétnéztem.

Benétton:
-Igen, már a lovak is kezdenek téli bundát növeszteni - feleltem elgondolkodva, a játszadozó lovakat nézve. Különös érzések kavarogtak bennem. Szerettem Signyvel lenni így emberként is, de kicsit hiányzott az, hogy csak úgy a legelőn vágtattam a többi lóval, miközben a szél belekapott a sörényembe.
Az édesanyámat egészen azóta nem láttam, hogy visszaváltoztatott - eltűnt. Viszont lassan ráébredtem, hogy több van bennem, mint gondolnám, valamiféle különös varázserő - ezt a szót Signytől tanultam, mint majdnem mindegyiket. 
Nem voltam még varázsló, vagy ilyesmi, de ha eléggé koncentráltam tudtam reptetni dolgokat...

Signy
-Már nem sokáig ülhetünk így itt kint. Hamarosan túl hideg lesz hozzá.- jegyeztem meg - De ha leesik a hó, majd megmutatom, hogyan kell hógolyózni - mosolyogtam Benéttonra felvidulva.

/hógolyózás  E+V=<3/
Benétton:
-Rendben! - mosolyodtam el, bár nem egészen tudtam mire gondol. De a hóban szerettem játszani, régebben.

/ ??? :"D /

Signy
-Meg ha elég hideg lesz, csúszkálhatunk a tó jegén. - folytattam mosolyogva - Nagyon szeretem a telet. Rengeteg dolgot lehet akkor csinálni.

/Eddie és Vicky :3 /
Benétton:
-Én is szeretem a telet, mindig van víz, ha van hó - feleltem, bár ez elég bugyuta válasznak hangzott.

/ :DDDD tényleg^^ /

Signy
-Az biztos - mosolyogtam -Csak az embereknek nem pont ezt jelenti a hó. De majd meglátod!

Lorgi
Az elmúlt napokban teljesen magam alá kerültem. Signy elkerült, és az sem segített, hogy állandóan csak Reifroline levele járt a fejemben. Fogalma sincs róla, mi van velem.
Úgy éreztem, most csak egy dolog vigasztalhat. Megkerestem az a szobát, ahová a sárkánytojást rejtettem...Órákat ültem a tojás mellett, várva, hátha kikel. Gyakran vonultam el oda, eltűntem az emberek elől, mint ahogyan most is épp ezt tettem. Fejemet a falnak támasztva, csukott szemmel ültem a földön, és próbáltam megszabadulni a gondolataimtól.

Benétton:
Már nem szóltam, csak csöndben mosolyogtam, nem is tudtam mit mondjak most, nem akartam felhozni se az árnyat, se Lorgit.

Lorgi kis cuki sárkány lánykája: //
Ki tudja már mennyi idő telt el, mióta elhagytam anyám testét. Fogalmam sem volt róla hol vagyok, nem tudtam, hogy biztonságban vagyok-e hiszen még a tojás óvó burkán belül voltam. Egyet éreztem, anyám nincs velem, nem éreztem a forró, lángoló leheletét, sem a teste melegét, de persze a hely nem volt hideg ahol voltam, csak hozzá képest. Szabadulni akartam már a kemény börtönömből, már helyem is alig volt, de így nem kelhettem ki, így, hogy semmi sem biztos, talán csak a halál vár rám odakinn.
Tehát vártam... A jelre.

Signy
Egy ideig csak csendben néztem a lovakat, egyikőnk sem szólt semmit.
-Mit szólnál, ha elmennénk lovagolni? Megmutatom hogyan kell - kérdeztem aztán.

Lorgi
Sóhajtottam, és megdörzsöltem a szememet, majd fölálltam, és a tojáshoz léptem. Úgy éreztem, megpróbálom, hátha sikerül...
Óvatosan felé nyújtottam a kezem, majd kicsit tétovázva, de megérintettem a felszínét. Rátettem a tenyerem a kemény felszínre, és csak vártam, hátha történik valami....

Benétton:
-Renben! - nevettem fel. Ezúttal én leszek a nyereg másik oldalán...

Lorgi kis cuki sárkánylánykája megint  :
Egyszer csak melegség futott rajtam végig, átjárta minden porcikámat és a szívem is hevesebben vert. Megfordultam a tojásban, hirtelen észrevettem mennyire kényelmetlen már. Minden erőmmel megpróbáltam kitárni a szárnyaimat és kinyújtani a lábaimat, de a tojás ugyanúgy fogva tartott. És azután valami ismét történt. Úgy éreztem, mintha valami nyomná a szügyemet, mintha a bordáim összepasszírozódnának és szinte felsikoltottam: Levegőt! 
A szemem kinyílt és hátrább húzódtam a tojásban, a hátsólábaimmal támasztva magamat. A számat kinyitottam és a fogaimat teljes erőmmel belevertem a tojás héjába.
Siker. Megrepedt és tovább reped, recseg ropog, a kis réseken már kaptam levegőt, az orrlyukam kitágult, éreztem, ahogy a tüdőm megtelik levegővel.

Lorgi
Talán kicsit meglepetten húztam el a kezemet, mikor a sárkány megmozdult, majd láttam, ahogy megrepeszti a tojáshéjat, és kidugja az orrát. Öröm fogott el, és végre egy pillanatra elfelejthettem a gondjaimat.