Balaisania

Lorgi
Fölnevettem.
- Legalább ez igaz. - mondtam mosolyogva.

Reifroline
-És Max is biztos jót mulat rajtunk - néztem fel az égre, ismét kicsit elkomorodva.

Lorgi
- Úgy gondolod? - kérdeztem, épp csak a szemem sarkából a tündére pillantva. - Szerinted lát minket?

Reifroline
Bólintottam.
-Biztosan. -feleltem halkan, majd halványan, kicsit szomorkásan elmosolyodtam -És biztosan majd' megpukkad a nevetéstől amikor látja hogyan viselkedünk. - tettem hozzá.

Lorgi
Félmosolyra húztam a szám.
- Nem hiszem, hogy mindig nevet... - mondtam.

Reifroline
-Talán most sem ...- mondtam szinte suttogva miközben nekidőltem Lorgi oldalának. Ez csak pár másodperccel később tűnt fel de akkor már úgy döntöttem, hogy inkább így maradok.

Lorgi
Megint csöndesen ültünk, elég sokáig.
- Még mindig szereted? - kérdeztem.

Reifroline
-Chast szeretem. - feleltem rövid gondolkodás után -De fogalmam sincs, mit éreznék ha mondjuk ... ha Max egyszercsak megjelenne. Mint te ... - suttogtam, komolyan elgondolkodva.

Lorgi
AZ eszembe villant egy kép, amit mindig is próbáltam elzárni a leghátsó emlékeim közé.
- Nem fog. - mondtam halkan, az arcom elkomorodott.

Reifroline
-Tudom - feleltem és arcomat a fiú vállába fúrtam. Fájtak ezek a gondolatok, nehéz volt erősnek maradni. Nem is ment ...

Lorgi
Felsóhajtottam.
- Sajnálom... - mondtam, ezután megint nem szóltam. Azt hiszem, mindketten elmélyedtünk a gondolatainkban.

Reifroline
Sinte egy örökkévalóságnak tűnt az az idő amit ezután csendben töltöttünk. Végig Lorgihoz bújva ültem, most úszükégem volt arra hogy érezzem a közelségét. Közben egy újabb furcsa és kellemetlen kérdés ötlött fel bennem amelynek a válaszára már nagyon régóta kíváncsi voltam.
-Lorgi... - emeltem fel a fejem. Megvátam míg rám figyel de ekkor alábbhagyott a bátorságom és hirtelen nem tudtam hogy folytassam.

/*-* mami *o*/

Lorgi
Mivel a lány a vállamnak dőlt, nem tudtam rendesen ránézni, épp csak a szemem sarkából láttam őt.
- Mondd csak. - mondtam, miután egy ideig nem szólalt meg újra.

Reifroline
Nem tudtam hogy kérdezzem meg amit szertnék hogy ne értsen félre.
-Hát .... régen valamikor ... mondjuk amikor még épp csak felnőttünk.....mielőtt Max és én ....tudod ... - dadogtam, miközben próbáltam összeszedni magam - Szóval akkor régen ... - folytattam miközben kicsit eltávolodtam Lorgitól hogy rendesen egymásra tudjunk nézni - te szerettél engem? - böktem ki végül. Ez mindig is nagyon érdekelt, sokáig volt bűntudatom emiatt.

Lorgi
Meglepett a kérdéssel.
- Igen. Mint barátomat...Persze, hogy szerettelek. - mondtam kis hezitálás után.

Reifroline
Lorgi nem úgy értelmezte a kérdést ahogy én gondoltam, de rájöttem hogy nem is akkora baj. Legalább nem kerültem a szükségesnél kínosabb helyzetbe. És már úgyis mindegy volt, az akkori bűntudatomon nem tudtam volna változtatni akkor sem ha nemmel válaszol.
-És most? - kérdeztem inkább tovább, kedvesen mosolyogva.

Lorgi
- Most túl bonyolult helyzetben vagyunk. - mondtam, nem kitérni akartam, csak ez volt az igazság. Vagy inkább a legokosabb válasz.

Reifroline
Bólintottam. Ezután megint nem szóltunk sokáig. Csak ültünk ott egymás mellett és gondolkodtunk.

Signy
Aznap mikor Lorgi elment, biztató szavakkal búcsúztam el tőle reggel , majd figyeltem ahogy elvágtat és amikor már  a lovának halvány körvonalait sem láttam a távolban, megfordultam és visszasétáltam a kastélyba. Reméltem hogy minden jól fog alakulni Lorgi és Reifroline között, hogy tisztázzák a dolgokat és a tünde már nem fog annyira haragudni a férjemre. 
Felmentem a könyvtárba és megkerestem azt a kötetet amelyet az utóbbi időben tanulmányozni kezdtem. A varázslatról szólt, sok hasznos információt tartalmazott számomra arról, hogyan kell használnom újdonsült erőmet, még ha csak alig pár trükkre volt is elég a bűverő amivel rendelkeztem. Nekem ez is rengetegnek tűnt.

Benétton:
Már egészen kora reggeltől a könyvtárban voltam. Az elmúlt nos, már nem is tudom hány évben, amíg csak egy fekete ló voltam az istállóban túl sok mindenről lemaradtam és nem volt lehetőségem tanulni, ezért most kihasználtam az időt.
Egyszer csak azonban Signy is besétált, így odaszaladtam köszönteni őt.
-Signy! -mosolyodtam el és leültem mellé.

Signy 
Éppen kinyitottam volna a könyvet, amikor megláttam Benéttont aki pár másodpercen belül helyet is foglalt mellettem.
-Jó reggelt, Benétton! - mosolyogtam rá kedvesen. Örültem hogy itt van, mindig feldobott a jelenléte.

Benétton:
-Neked is! - vetettem egy pillantást a könyvekre - Mit olvasol?

Signy
Vetettem egy pillantást a vaskos kötet borítójára.
-A mágiáról szól ... mindenféle feljegyzés van benne varázslatokról , a használatukról és bár még közel sem olvastam végig, de szerintem úgy általában mindenről ami a mágiához kapcsolódik - válaszoltam Benéttonnak.

Benétton:
-Á, én is éppen ilyen témában kutatok itt reggel óta. Túl sok mindenről lemaradtam a hosszú évek során! - magyaráztam.

Signy
Mosolyogva bólintottam.
-Nos ... akkor talán folytathatnánk együtt a kutatást - vetettem fel.

Benétton:
- Rendben! - egyeztem bele, talán túl hamar válaszolva. Azután azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon épp mire gondol. Biztos nem rám. Ott van Lorgi.

Signy
Közösen merültünk bele a könyvbe, néha hangosan felolvastunk és megbeszéltünk egy-egy érdekesebb részletet. Hozzá nem értőként rengeteg új és érdekes dolgot találtam, amiről eddig nem sokat tudtam, de természetesen a leírtak azért nem helyettesíthették a gyakorlati tudást. 
Eszembe jutott hogy Lorgi megígérte hogy tanítani fog. Azóta nem sok időnk volt erre, de már nagyon vártam azokat a varázslás leckéket.
Ahogy eszembe jutott a férfjem, egyik kezem akaratlanul is a hasamra tettem. Igen, Lorgi talán épp most közli a jó hírt Reifroline-nal...

Benétton:
A szemem sarkából láttam, hogy Signy keze a hasára csúszik. Összepréseltem az ajkaimat. És Lorgi mégis hol a fenében van? Jól van, nyugi Benétton, egy KIRÁLYNAK sok dolga van.
Lapoztam egyet a könyvben és az új oldalon épp az átváltoztató varázslatokat tárgyalta a könyv, úgy döntöttem csak belevetem magamat.
- Ez érdekes - mormoltam közben, csak hogy jelezzem, itt vagyok.

Signy
Felkaptam a fejem a lapozás hangjára, eddig észre sem vettem hogy így elmerültem a gondolataimban.
-Mit találtál? - kérdeztem Benéttont miközben ismét a könyv fölé hajoltam hogy megnézzem miről szól az aktuális oldal.

Benétton:
-Átváltoztató varázslatok... - a mutatóujjamat a poros lapra tapasztottam, úgy futottam végig a sorokat. - Talán... anyám pont ezt használta annak idején.

Signy
Apró bólintással jeleztem egyetértésemet miközben gyorsan átsiklottam a sorok felett.
-Igen, lehetséges - motyogtam, inkább magamban ahogy olvastam. Aztán mikor megtaláltam amit kerestem, kicsit tüzetesebben átvizsgáltam a megfelelő bekezdést.
-A visszaváltoztatást nem pont így csinálta. Ez sokkal komplikáltabbnak tűnik mint ami valójában történt - jegyeztem meg.

Benétton:
-Akkor lehet, hogy van valami külön praktikája ezekre... - vigyorodtam el. - Valami árny-trükk.