Vámpírok bálja

George
- Hé, minden rendben? - kérdeztem ismét, mire ezúttal a férfi nyitotta szóra a száját. Nem igazán tudtam mit akar, a mozdulatai furák voltak. Odalépett Natasahoz, majd lassan a homlokához érintette az egyik kezét, előtte persze gondosan letette a gyereket. Olyan mozdulatok voltak ezek, mintha csak az élők sorában járna még, pedig az igazság az, hogy régóta egy másik világ lakói lehettek.

Natasa
-Nem tudom. - mondtam halkan és a családom szellemét figyeltem. Majd mikor homlokomhoz ért, meglepődtem. Fura képeket mutatott. Magamat láttam és Georgeot, de nem most hanem jóval később. Majd Grigorij végigsimított arcomon és mosolygott. Éreztem az érintését. Ugyan olyan volt mint régen. Alig tudtam elhinni azt hittem én őrültem meg. Majd megfogta a kezem és George tenyerébe helyezte. Közben végig mosolygott.

/ Grigorij ....erről is eszembe jutott valami xD /

/ Nekem speciel most semmi nem jut eszembe. Miért megint milyen szereplőt választottam és onnan? o.O /

George
- Állj fel szépen! - mondtam halkan, és felhúztam. A szellemek tovább boldogítottak minket, ráadásul a kölyök is felélénkült. Valamit nagyon el akart mondani, de a mutogatásaiból semmit se értettem.

Natasa
George felsegített és még mindig nem értettem miért vannak itt. Alexander mutogatásából én sem értettem semmit de most nem is igazán tudtam reagálni. Majd azt vettem észre hogy Alex átölel majd elkezdenek halványodni még el nem tűntek. Kissé lesokkolt hogy a halott férjem és a fiam szelleme megjelent előttünk. - Ez még is mi volt? - kérdeztem de egész testemben remegtem. A sokk kezdte előhozni a gyengeségemet. Már az idejét sem tudtam mikor aludtam utoljára, és a nagy gondolkodásaim közepette elfelejtettem a vérpótlókat is. George mellkasának dőltem és próbáltam talpon maradni. - Veled maradhatok? - kérdeztem halkan tőle. Még egy óra sem telhetett el mióta ide jöttem, bár már a nap egész magasan járt. Talán kora reggel lehetett. Szóval ezért tűntek el. Nappal nincs nekik sem erejük megjelenni. De akkor eddig miért nem jelentek meg nekem? Elmélkedtem George karjai között.

/ te nem is tudhatsz róla, régi fórumos dolog .... de Grace talán még emlékszik a weekday magic-re .../

Dee:
Leengedtem a kezemet.
-Ne haragúdj, csak... -Nem találtam erre megfelelő szavakat.

Èlliot
-Nyugi , értem .... ez nem könnyű - próbáltam kicsit megnyugtatni. Reméltem hogy azért sikerül összeszednie magát.

Dee:
Kicsit oldalra fordítottam a fejem.
-Hát... ezt nem tanították az iskolában..

Èlliot
-Nem lesz semmi baj. -mosolyogtam rá bátorítóan. -Nem olyan vészes mint ahogy gondolod - mondtam teljes meggyőződéssel.

Dee:
-Gondolod? -sóhajtottam fel. Határozottan húzni akartam az időt, pedig tudtam, hogy jobb lenne minél hamarabb túlesni rajta. Miért kell ennek ennyire bonyolultnak lennie..?

Èlliot
-Biztos vagyok benne. - próbáltam kivételesen magabiztosnak tűnni. Azt hiszem még nem is volt ilyen ....hogy én legyek az aki bátorít valakit ahelyett hogy engem bátorítanának - Csak vágj meg és onnantól minden megy magától. - mondtam a lánynak.

[Csak dereng valami. =( De amúgy magára a szerepre emlékszem. Leah, vagy Leony karaktere volt nem?]

George
- Nos magam sem tudom - mondtam zavartan - Nekem kicsit álomszerűnek tűnt mindez, de amikor a kezedet az enyémbe helyezte az a férfi, rájöttem, hogy ez a valóság, és bár kicsit szkeptikus vagyok a szellemekkel kapcsolatban, ezt nem tudnám mivel magyarázni - pillantottam az ablakra. A Nap már felkelt, látogatóink pedig elhalványodtak, végül eltűntek. Óvatosan magamhoz szorítottam őt, majd egy arcra puszi után elengedtem.
- Persze, most sokkal jobb ötlet ez, mintha egyedül lennél. Azt javaslom aludjunk egyet, és mire felkelünk, minden rendben lesz. Benne vagy?

Natasa
Nem tudtam mit gondoljak erről az egészről. George próbált nyugtatni de éreztem hogy valami nincs rendben. Csak aprót bólintottam hogy megértettem, majd az ágy fele fordultam. Kicsit elgondolkodtam hogy miért is jobb ötlet mintha egyedül lennék, de nem vitatkoztam. Levettem a köntösömet így felfedve nem épp szolid hálóingemet, majd óvatosan az ágyba másztam. - Na, jössz akkor te is? - kérdeztem ahogy halványan rámosolyogtam. Jó ötletnek tartottam egy kiadós alvást, mert jó ideje nem aludtam. Csak fel alá mászkáltam minden nap a kastélyban vagy épp a könyvtárban kuksoltam. Kitudja. Talán most elmaradnak a rémálmok is.

/ az a baj hogy fogalmam sincs melyiküké xD de ....á, nem tudom .... Az a lényeg hogy valami idióta orosz félfarkas exkatona volt/

[Áh, értem. ^^ Hmm, azt hiszem akkor Leahé és Leony karakterének az apja volt.]

George
- Megyek egy perc! - nevettem, ezután elvonultam átöltözni. Nem telt sok időbe, míg visszatértem, addigra pedig Natasa már az ágyban feküdt. Odavándoroltam, s bebújtam mellé a paplan alá.

Natasa
Csak néhány percre ment el addig én elhelyezkedtem, de el is szundítottam mert arra ébredtem hogy mellém fekszik. Óvatosan mellé csusszantam és hozzá bújtam. Megnyugtatott a közelsége.

/senkinek nem volt az apja xD Leah karakterének régi "kalandja" volt aki szerelmes volt Leah csajszijába és el akarta mellőle távolítani a pasiját hogy a csajjal lehessen ......de nem tudom eldönteni hogy ki vitte mert nem rémlik hogy Leony játszott volna vrle de z meg nem logikus ha Leahé/

[Értem. >-< Nekem most egy olyan férfi jut eszembe a névről, aki elég kemény volt, kezdve azzal, hogy egy lánnyal együtt hentergett egy erdőbeli bokorban... x''3 De hogy miért, azt ne kérdezd. x_x Minden esetre ők sem ártanának ide...]

George
A nyugodt szuszogásra felé fordultam, kedvesen átölelve őt, ezután lehunytam a szemem.

Natasa
Nyugodt voltam bár nem sokáig tudtam aludni. Talán két óra múlva felébredtem és csak a baldachin tetejét figyeltem. Még így az elsötétített ablakon keresztül is láttam hogy odakint még világos van. Ahogy oldalra fordítottam a fejemet, láttam George nyugodt arcát. Melegség járt át ahogy ott feküdtem. Óvatosan kisöpörtem egy tincset ami a szemébe lógott és tovább gyönyörködtem benne. Észre sem vettem hogy közben folyamatosan csak mosolyogtam. Milyen nyugodt. Vajon álmodik valamiről? És ha igen vajon miről? Mindent tudni akarok róla. Mit szeret, mit nem. Milyen élete volt. Mik a vágyai az álmai. Mindent!  Gondolkodtam őt figyelve.

George
Jó magam mélyen aludtam, mit sem tudva arról, hogy ő felébredt. Hosszú ideig semmit álmodtam, aztán megjelent egy kis film a szemeim előtt. Nem tudtam kivenni minden részletet.
A vérpótló tablettákat láttam benne, később meg csak sikolyt hallottam, és gyerekek hulláit láttam a földön. Élettelenül feküdtem, némelyik iszonyatos sebeket hordozva magán, mintha egy őrült jólesően rajtuk próbálta volna levezetni a dühét. Egy folyosón sétáltam végig, ahol mintha csak "sorfalat álltak" volna.
- Ez borzalmas. De mi a magyarázat rá? Amint feltettem a kérdést, minden elsötétült, s utána csak a néma csend következett.

/igen, olyan is volt ...xD   aztán találkozott az én karimmal az erdőben, de nem tudta megfektetni aztán valahogy úgy alakult hogy hárman összeálltak hogy Leah karija(Anna)  mellől kitűrják a párját(Derek)  hogy Grigorij megkaphassa a csajt, az én karim (April) meg a pasit ...és két pasi tanította a csajszimnak hogyan kell elcsábítani valakit xD   Grigorij volt az elméleti tanár, Russel (Derek öccse, Grigorij haverja)  pedig a gyakorlati tanár .....azt annyira bírtam xD   bár a mai eszemmel egészen máshogy játszottam volna abban a helyzetben ....annyira benne lennék most egy olyanban mint ami ott volt :"))  (jó, azért kevésbé perverz változatban) /

[Ha gondolod, megvalósíthatjuk. Én is hiányolok legalább egy hasonlót. Annyira Weekday Magic, vagy Weekday Heroes feelingem lett! Ezzel is távozom mára. =(( Jó éjt, írj itt, vagy Pm-ben, ha benne lennél.
Szerk: Most már emlékszem. =(]

/ hát nem tudom ....nagyon sok új szerep van már így is amit nem használunk ki ....meg nem tudom ki tudna olyan Leah/Leony szintű karikat elvinni xD /

Natasa
Ahogy figyeltem észre sem vettem hogy újra elaludtam, de most sikerült mély álomba zuhannom. Most semmi nem zavart meg. Körülvett a nyugodt sötétség, és az ő illata. Rég nem tudtam ilyen nyugodt lenni de mellette képes voltam békét érezni. És végre nem gyötörtek rémálmok sem.

[Talán Laguna vagy Emma... xD]

George
[...] A néma csend. Csak ez válaszolt nekem a feltett kérdésre, aztán saját magamat pillantottam meg halványa a semmiben. Ültem és gondolkodtam a nemrég látottakon, de mint a valóságban később, itt sem tudtam mélyebbre ásni, előrébb jutni a dologban.
Hamarosan felébredtem. Nyöszörögve a homlokomhoz kaptam, majd felültem, miközben Natasa még aludt.

Natasa
Nem igazán reagáltam mikor George felült csak összébb húztam magam mikor megéreztem a hűvös levegőt. Nyugodtan aludtam tovább. Újra és újra az a kép kúszott be elém mikor ott a tisztáson a csillagokat figyeltük. Halvány mosolyra húzódtak ajkaim az álomképre és boldog voltam.

/ szerintem nekik nem sok kedvük lenne hozzá xD legalábbis gondolom ... meg Emma amúgy sem ér ránk mostanában ... /

[Ez igaz.. >-<''' Mellesleg van mód rá, hogy becsatlakozzak a ti itteni szálatokba Eddel? Nolan egy pici időre "eltávozott."]

George
Ránéztem Natasara, és odahajoltam hogy puszit adjak neki, ezután felkeltem az ágyról. Nem ártana vennem egy zuhanyt...

Natasa
A puszira csak elmosolyodtam majd még inkább össze húztam magam a takaró alatt. Majd kis idő után lassan kinyitottam a szemem. Körbe néztem a szobában ahogy felültem és elgondolkodtam. Mert arra hamar rá jöttem hogy nem a saját szobámban vagyok. Hogy kerültem én ide? Gondolkodtam mert nem sokra emlékeztem a tegnap estéből. Azt megfigyeltem hogy még világos volt talán délután fele járhatott az idő. De arra még mindig nem jöttem rá mit keresek itt. Ahogy csendben ültem és gondolkodtam, megcsapta fülemet a víz csobogása így sejtettem hogy George ott van. Úgy döntöttem nem tűnök el csak úgy hanem inkább visszadőltem és a baldachin tetejét bámultam.

/egyelőre az átváltoztatáson fáradozunk de utána majd jöhetsz ...  /

George
Levetettem szennyes ruháimat, majd félre tettem addig, míg beálltam a zuhany alá. Langyos vízzel zuhanyoztam hogy ne legyen túl hideg, de ne túl meleg sem, amitől esetleg bealudnék. Ahogy volt, úgy pont megfelelt, s kellőképp felébresztett ahhoz, hogy kicsivel jobban tudjak figyelni a környezetemre. Hagytam, hogy a halandók számára éltető nedű cseppjei végigfolyjanak a testemet, majd behaboztam és leöblítettem magam. Időközben azon járt az eszem, felébredt -e már a vámpír.

Natasa
Ahogy ott feküdtem körül vett George illata és jól éreztem magam. Át csusszantam az ő helyére majd magamhoz öleltem a párnáját és úgy feküdtem és csak mosolyogtam. És azon gondolkodtam vajon mikor végez.

George
Hamarosan végeztem. Kilépve a fülkéből elzártam a csapot, majd felöltöztem, és elhagytam a helyiséget.

Natasa
Hallottam az ajtó nyílását ezért lehunytam a szemem hátha azt hiszi hogy alszom. Kíváncsi voltam hogy mit tesz most. Meg nekem is jól esett a pihenés. Olyan kellemes. Miért nem maradhat minden így? Végleg. Csak mi ketten lennénk. ÉS senki és semmi nem zavarna minket. Csodás lenne.

George
Elmosolyodtam az alvó angyalkát látva. Valahogy átkerült az én oldalamra, és a párnámat ölelgette. Halk nevetéssel közelítettem meg - amit igyekeztem visszafojtani -, és az ágyra ülve hosszú ideig jártattam még rajta a szemem, de nem bírtam sokáig, így egy rövid, óvatos csókot nyomtam ajkaira.

Natasa
Hallottam a halk nevetését de nem mozdultam. Kíváncsi voltam hogy mit tesz. Majd kipattantak szemeim a csókra. de ugyan olyan gyorsan le is zártam őket, majd átöleltem George nyakát, és viszonoztam a csókját.

George
- Lá mhpwmphwtam - motyogtam közben, mikor észrevettem hogy kipattantak a szemei. A szám halvány mosolyra húzódott, de igyekeztem legalább addig komolynak és összeszedettnek látszani, míg le nem rendezzük a csókpartit.

Natasa
Bele mosolyogtam a csókba de nem hagytam hogy megszólaljon. Élveztem a csók minden percét és ki akartam élvezni a helyzetet.

George
Ledőltem mellé az ágyra, finoman odébb terelve vékony testét, majd átkarolva hagytam, hogy magával ragadjon ez a szédületes pillanat.

Natasa
Arrébb húzódtam majd még szorosabban öleltem őt. Majd mikor megszakítottuk a csókot szorosan hozzá bújtam. - Még jó hogy mindenki más alszik. Addig engem sem keresnek. És nyugodtan lehetünk. - mondtam mosolyogva hozzá bújva.

George
- Ilyenkor nem hinném, hogy mindenki aludna, van aki például nem tud olyan mélyen, mint ahogy én melletted "pár órával" ezelőtt - kacagtam fel, ekkor bújt hozzám.

Natasa
-Örülök hogy jól aludtál. - mondtam halkan. - Én is jól aludtam végre. - tettem hozzá és kényelmesen elnyúltam ahogy hozzá bújtam.

/Grace, írtam ám privibe /

George
- Miért, taláán rossz alvó vagy? - könyököltem fel.

Natasa
-Mondhatjuk így is. - mondtam és rápillantottam. - Min ahogy vérrel úgy az alvással is hadi lábon állok. Leginkább a könyvtárban kuksolok vagy a szobámban fel alá mászkálok. - magyaráztam neki.

George
- Én mind a kettővel jó viszonyban vagyok, ami meg a napjaidat illeti, nem lehetnek túl mozgalmasak - húztam el a szám.

Natasa
- Nem azok. Nem sűrűn mozdulok ki. Ritka hogy a gyerekek is ki tudnak rángatni. Csak nagyon emlékeztetnek... Mind egy hagyjuk. Ma mindenképp munkához kell látnunk. - mondtam és felültem, hogy ki tudjak mászni az ágyból.

/graceeeee /