Vámpírok bálja

Üdvözöllek a vámpírok világában! =)  Írni nem tudnék, túl sok minden történt, ezért csak linkelek. Előzmények eléréséhez katt!
Hossz: 10 oldal

Adatlap:
Név: név + kép
Leírás: csak ha nincs kép!
Nem: fiú/lány, nő/férfi
Kor: mindegy
Faj: ember/vámpír
Tulajdonságok: egyértelmű.
Történet: egyértelmű
Kijátszó: fórumos neved

George Ericson (Adatlapja szerkesztés alatt áll!)
Hilary - Lovak45
Laura - ???

Név: Ayren Ericson
Nem: nő
Kor: 520 év
Faj: vámpír
Tulajdonságok: Szüleinek köszönhetően vált egy kedves, megértő lányból a lehető legrosszabb szadistává. Igazából csak egy púp a Föld – és a vele egy helyen élők – hátán. Szóval szadista, aki örömét leli abban, ha másokat kínozhat, leginkább emberekre vonatkozólag, vámpírokat csak néha vagy egyáltalán nem bánt, hisz azért nem feledi, ő is az. Ehhez képest kissé lenéző, cinikus. Meg van mindenről a maga véleménye, nagyon makacs, ha valami nagyon böki a csőrét, sosem hagyná megjegyzés nélkül. Zárkózott, legtöbb idejét szobájába zárkózva tölti, csak néha mozdul ki. Tud megértő és empatikus is lenni, de ezek már inkább a lelke legmélyén keresendők, ami háát... Nem könnyű feladat, mivel egy sötét lelkű, zord lány.
Történet: Szülei arisztokraták réges-rég meghaltak, miután saját bevallásuk szerint elegük van az örök életből, a világból. Inkább meghaltak, minthogy tovább éljenek, pedig még igen csak sok év állt előttük. Ayren megörökölte a vagyonukat, ami nem volt más mint „pár” milliárd lóvé és maga az Ericson-kastély, amit azóta sem hagyott el, csak felújított kicsit. A szürke téglafalak eléggé meg voltak gyötörve, azokat tetette rendbe, plusz szobákat építtetett be, és sajátját is kisebb átalakítások alá vetette. Ő lett a teljes körű tulajdonos, kisebb személyzetet is kapott, mely csupán tíz fős és nem mindig dolgozik. A legfelső toronyban lakik egy feketére mázolt tölgyfaajtó mögött. Legtöbbször a szobájában gubbaszt, csak néha mozdul ki. Nem messze tőle él fogadott húga, Virginia.
Kijátszó: Graceful

Név: Virginia De'Noir
Nem: nő
Kor: valahol kétszáz körül, de nagyjából 18 évesnek néz ki
Faj: vámpír
Tulajdonságok: Az a fajta vámpír, aki imád játszadozni az áldozatával. Általában férfiakat szemel ki, akiket könnyűszerrel elcsábít, szórakozik velül egy ideig majd még mielőtt bármi is történne, kielégíti étvágyát. Egyébként semmi baja az emberekkel, nem gonosz, egyszerűen tisztában van az élet törvényével miszerint te eszel vagy téged esznek.
Kissé kettős személyisèg, a többi vámpír társaságában egy bájos, illedelmes, kedves kislány, aki mindig mosolyog. Fajtársaival nagyon barátságos és kedves, szeret beszélgetni és másoknak segíteni. Rajong a könyvekért, sokat olvas, ezzel szokta elütni ah időt ha nincs más tennivalója. Nem kimondottan félénk, sőt, nagyon határozott és magabiztos tud lenni.
Történet: Még kisgyerek volt amikor emberek ölték meg a szüleit és ő a keresztszüleihez , az Ericson párhoz került. Együtt nőtt fel Ayreennal , nővéreként szereti a másik lányt, vele mindent megbeszél, neki mindent el mer mondani. Mikor Ayren szülei is meghaltak, Virginiat megviselte hogy úgymond már másodjára veszíti el a szüleit, egy időre magába zuhant, de viszonylag hamar kiheverte a veszteséget.
Kijátszó: Banci


Név: Wiliam de'Noir ,  x
Nem: fiú
Faj:vámpír
Kor: 300 valamennyi, olyan 25-26 körülinek néz ki
Tulajdonságok: kedves, humoros, udvarias,okos, közvetlen,romantikus, nem szeret egy helyben maradni, mindig pörög, szoknyapecér típus, eszébe sem jutna önszántából hosszabb ideig egy bizonyos lány mellett maradni
Történet: Előkelő vámpírcsaládban született, még a 18. században. Virginia unokabátyja, nagyon szereti a lányt, bár nem látják sűrűn egymást, folyamatosan tartják a kapcsolatot levélben. Szülei kastélyában él, bár már nagyon szeretne önálló életet kezdeni, de nincs hova mennie. Anyja állandóan a fülét rágja, hogy keressen végre magának feleséget, de Wiliam élvezi szabad életét, nem akarja lekötni magát. Rengeteget járja az országot, szeret utazgatni és ismerkedni. Amikor csak teheti, felkeresi unokahúgát, de mivel óriási a távolság a két kastély közt, ezt nem teheti meg annyiszor, mint szeretné.
Kijátszó: Banci

Név: Angelica , Dark
Kor: 20 éves korában meg állt az öregedésben
Nem: nő
Tulajdonságok: Szép, kedves, vicces, határozott, makacs, szerető, hűséges
Történet: Angelica valamikor a 18. sz.-ban született, nemes családba, a család elismert volt a vámpírok között. Szülei mindenáron jól akarják kiházasítani, nem nézve lányuk akaratát, hiszen ő szerelmes akar lenni.  Született vámpír, hagyományos módon táplálkozik, de ez egyáltalán nem zavarja, sőt... Nem kifejezetten gonosz, csak elfogadja, hogy ő az ami.
Kijátszó: Emma Meadow

Név: Olive Driftweeds
Kor: 22 éves korában változtatták át, a saját apja volt, aki születése után lett vámpír
Nem: nő
Tulajdonságok: Kedves, emberbarát, jó, naív, ártatlan, félénk, hűséges
Történet: Olive nagyon régen született, több századot átélt már, napfény nélkül. Anyja és apja embernek születtek, később azonban vámpírok lettek. Lányukat sem akarták védtelenül hagyni, ezért átváltoztatták. Mindig is arra nevelték, hogy szeresse az embereket és ne bántsa őket, így nem is vadászik.Csak is tasakokba töltött vért iszik.
Most egy vámpírok lakta kastélyban lelet menedékre, ahol szabadon járkálhat, az emberek közelsége nélkül.
Kijátszó: Emma Meadow


Név: Oliver Dark
Nem: férfi
Kor: 22 éves
Faj: ember
Tulajdonságok: csendes, nehezen bízik meg másokban, még is kész segíteni bárkinek. Erős, bátor, leleményes. Jó eszű és szinte bármilyen helyzetből ki tudja vágni magát.
Történet: Átlagos családban nőtt fel. Szüleit egy betegségben vesztette el, 15 éves volt ekkor. A kikötőben kapott munkát, és azóta is ott dolgozik, mint rakodó munkás, és munka vezető. Egyáltalán nem bánja ezt a fajta munkát. Az évek során több kapcsolata is volt, már de még mindig nem találta meg az igazit. A kikötő közelében lakik egyedül egy kis lakásban. Egyetlen társa egy kóbor macska, aki néha megjelenik nála.
Kijátszó: Zhalia

Név: Victor Crawford
Leírás: Magas, göndör, szőke hajú, őzbarna szemű férfi. Finom, de határozott, egyenes arcvonásai vannak, nem éppen atlétaalkat, inkább vékony típus. Előkelő megjelenéső, mindig egyenesen jár. Nagyjából húsz-harminc év körülinek néz ki.
Nem: férfi
Kor: 206 éves
Faj: vámpír
Tulajdonságok: Kifogástalan a modora, egy igazi úriember, bár korántsem törődik annyira mások érzéseivel, mint azt a látszat mutatja. Végtelenül udvarias és kedves mindenkivel, nyitott, barátságos, mindenkinek könnyen belopja magát a szívébe. Mindenkinek a barátja, de valójában csak kevesekkel törődik igazán. Mintha nem is figyelne oda, mi történik körülötte. Meghallgat, mosolyog, beszélget veled, elmeséli a problémáit, a bizalmába fogad, barátjává tesz, aztán amint kilép az ajtón, elfelejt. Nem keres, ha te nem keresed. Ha odamész, ugyanolyan kedves, sosem lehet panaszod, de ő sosem keres fel. Ha megkéred, megvár, veled tart, ám csak akkor fogod érdekelni, ha különleges leszel számára.
Történet: A szüleire már nem is emlékszik, hiszen alig hét évesen egy vámpír szolgálatába állt, aki aztán húszéves korában átváltoztatta, ám hiába nevelkedett vérszívók között, ezt a tulajdonságát gyűlöli, és ellenkezik ellene. Sosem szív vért se emberből, se állatból, csak tasakból hajlandó inni. Ez persze néha nehézségeket vethet fel, de még sosem szegte meg ezt az egy szabályát.
Kijátszó: Laguna

Figyelem!
Arra kérnék mindenkit, hogy amelyik karakternek hiányzik az adatlapja, a tulajdonos legyen szíves újracsinálni.
Csupán ennyi lenne, köszönöm!

Szerkesztés alatt!

****************************************************************************************************************

Na és itt mi lesz? Újrakezdjük vagy folytatjuk?

Minden tőletek függ.  Szerintem újra kéne kezdeni, legalább is egy korábbi ponttól, a Virginia-George szál például nem ment valami fényesen.
Ti mit gondoltok róla?

És ha már itt tartunk, egy apró off: Alakváltókhoz mikor nyúlunk? =)

Lagunaval már beszélgettünk róla hogy esetleg teljesen elölről, drasztikus változásokkal ( pl. Virgi-George szál és az ahhoz tartozó balhé kihagyása) de nem tudom hogy végül mit akar....


AV-ben meg akkor kezdünk ha megjött a főnökasszony xD

Hmm, ez szuper! :DDD Lehet csatlakozik Zhalia is, így ha a kastély tulaj vámpírkát nézzük, lehet kap valakit, akivel eltársaloghat - nem tudom, hogy fiú lesz -e vagy lány, ha tényleg jön -, minden esetre őt sem hagyom most pihenni, elvégre régi jó főkarakterem volt, csak háát... Nem ártana egy új adatlap.

Remélem hétvégén jön! ^-^ Jó lenne ott is nekikezdeni a dolgoknak, picit már hiányolom azt a szerepet. T^T

Reményeim szerint ma este írom meg a kezdőhozzászólást. Ha nem akarjátok ma, vagy bármi ellenvetésetek van, itt, vagy másutt jelezzétek. ^-^

Kezdés

Ayren:
Három perc. Csupán ennyi választott el a következő éjszakától. Mély álomba merülve feküdtem baldachinos ágyamban. Három  perc és eljön a mi időnk, a kastély életre kell, lakói pedig vadászattal csillapíthatják lappangó éhségüket, vagy azt tehetnek, amihez épp kedvük szottyan. Az éjszaka vérszívóinak lenni a legjobb, hogy miért? Sokkal több dologra lehetsz képes, mint emberként. Sokkal többre. Alig egy perc, vagy talán csak másodpercek kérdése, mikor jő fel a Hold, mikor világítja be a kastélykertet és fúj ébresztőt mi nekünk a szél, mi örvend, ha leszáll az éj. Lassan kinyitottam szemeimet és felültem. Egy újabb napot köszönthettem, amiről előre elkönyvelhetem, hogy biztosan unalmas lesz. Azt hiszem lassan kezdem megérteni a szüleimet, miért is hagyták el az élőholtak sorát, de én nem lennék képes végezni magammal. Szeretem ezt a kastélyt, itt nőttem fel. Képtelen lennék arra, hogy egy nap itt hagyjam. Ásítozva kászálódtam ki az ágyból, már készen. Érdekes, mikre nem képes a rutin. Még tegnap vettem egy alapos zuhanyt, fel is öltöztem, egyedül a smink van hátra. Anélkül úgy néznék ki, mint egy boszorkány. Azt mondják, alapjában véve is szép vagyok, azonban én nem hiszek nekik - a fajtársaknak, akik ezt állítják. Ha van is olyan, hogy szépség, az sosem lesz tökéletes. Az enyém sem az, és sajnos csak sminkkel tudok igazán javítani rajta.

Oliver
Ma is sokáig dolgoztunk a kikötőben. Nem kicsit fártam el de szerencsére vége a mai napnak is. Épp felvettem a mellényem mikor megjelent Robert.
-Oliver van kedved ma eljönni a csapattal inni?-kérdezte. Na igen Robert a legfiatalabb köztünk csak 16 éves. Hasonló kölyök voltam, mikor meghaltak a szüleim, és munkát kaptam a kikötőben.
-Kösz ma nem. Azért érezzétek jól magatokat.-mondtam ahogy kiléptem a pihenőből ami egyben az iroda is volt.-De holnap nem fogadok el kifogást hogy másnaposak vagytok.-mondtam majd az ellenkező irányba indultam el. Minden nap mielőtt haza megyek szeretek sétálni. Igaz ma tovább dolgoztunk így már sötétedik.

Ayren:
Fekete szemceruzával húztam ki a szemem, majd szempillaspirállal hosszabbá varázsoltam a szempillákat. Számat vörös rúzzsal kentem be. Mondtam már, hogy a vérvörös a kedvenc színem? Hosszú hajamat egy fanyelű, puha fogú kefével bontottam ki, majd kicsit formáztam rajta a kezemmel, hogy ne legyen olyan lapos. Miután végeztem, kiléptem a fekete szobaajtón át, hogy útnak induljak. Ritkán fordult elő, hogy kimozdultam. Legtöbbször a szobámban gubbasztottam, de most nem bírtam ki. Muszáj volt innom egy kis vért, hogy fent tartsam a szükségletemet. Hosszú, éjsötét ruhát viseltem, amit egy hosszú köpeny borított, biztosítva a remek álcázást. Csuklyáját fejemre húzva léptem ki a bejárati ajtókon át, hogy aztán a városba betérve préda után kutassak. Valamilyen idősödő ember, vagy egy egyszerű kölyök is megtette volna jelen helyzetben. Tök mindegy mi jön, csak legyen emberből és legyen sok vére.

Oliver
Nyugodt léptekkel haladok. A kikötőtől nem messze van a lakásom közel a tengerparthoz. Mindíg is egyedül éltem. Nem zavart. Legakább nem kellett alkalaskodnom senkihez. A tengerparton megálltam és zsebre tett kezekkel figyeltem hogy a hullámok nyaldossák a partot. Minden nyugodtt volt. Nem volt egy lélek sem erre. Ezért szerettem a városon kívül lakni.

Ayren:
A kastélytól fél úton álltam meg. Majdnem elfelejtettem, hogy még előző éjjel egy kis borítékot csúsztattam Virginia ajtaja alá. Olyan kevés időt töltünk együtt! Elhívtam vadászni mára, csak remélni tudtam, hogy elfogadja és velem jön. Egyenesen az ablakára tapasztottam szemeimet, ami a kastélykertre nézett. Biztosra vettem, hogy Ő még a szobájában van, én pedig nem fogok elmozdulni, amíg meg nem pillantom. Hiába a korgó gyomor és a sikítozó ösztönök, amik arra buzdítanak, menjek. Miközben rávártam, el is döntöttem, milyen emberre vadászom ma. Egy fiatalabb példány kell.

Oliver
Miután eleget gondolkodtam elindultam haza fele. Nem volt semmi dolgom így nem siettem. Mfg a városba is bementem hogy egy hosszabb úton menjek haza. Minek riessek. Hisz nincs senki akihez sietnem kéne.

Virginia
Ma éjjel kifejezetten frissen ébredtem, készen egy újabb napra, ami valószínűleg ugyanolyan lesz mint az előző. Vámpírként nem leltem sok izgalmat az életben. Mindig ugyanazt csináltam, ugyanúgy, ami egy idő után kezdett unalmassá válni. Pedig még alig vagyok 200 éves, előttem áll több ezer év, amit valahogy el kell tölteni.
Még csukott szemmel belegondoltam mindebbe és inkább a fejemre húztam a takarót. Aztán eszembe jutott egy nap ami más mint a többi. Különleges, izgalmas, egy kaland, ami mindenki életében csak egyszer következik be. Igen, ez volt az én álmom. Hogy egyszer eljöjjön az a nap. Mi van ha ma? Ha ez az a nap?- kérdeztem magamtól. Minden holdkeltekor így ébredtem, sokszor csak ezért keltem fel. Most is ezzel a gondolattal sikerült rávennem magam, hogy elhagyjam az ágyat. Kinyitottam a szemem és nyújtózkodtam egyet, majd felülten. Pár percig a hajamba túrva meredtem magam elé, csak aztán dobtam le magamról a paplant és álltam fel. A szekrényhez léptem és kinyitottam azt. Hosszas nézelődés után egy elegáns, sötétvörös ruhára esett a választásom, amelyet fekete minta tarkított a felső és a szoknyarészen is. Ízléses darab volt, az egyik kedvencem. Kivettem a szekrényből, és a vállfájánál fogva kiakasztottam a szekrényajtóra. Ezután elmentem tisztálkodni a szobámhoz tartozó fürdőbe. Amikor végeztem felöltöztem, majd leültem a fésülködőasztalom elé. A tükörben most is csak a mögöttem elterülő szobát láttam, ahogy mindig. Sokszor elgondolkodtam rajta hogy minek is van ott az a tükör. Úgysem tudom arra használni amire való.
Fogtam a hajkefémet és megfésülködtem , majd ügyesen kifestettem magam és finom parfümmel permeteztem be a bőröm. Ezután indultam el hogy kilépve a szobámból keressek magamnak valami elfoglaltságot mára. Azonban ahogy kinyitottam az ajtót, megpillantottam egy kis levelet ami egész eddig a küszöb alatt volt. Lehajoltam érte, magamhoz vettem és elolvastam. Ayren írta, azt kérte hogy menjünk el ma együtt vadászni. Elmosolyodtam és letettem a papírt, majd most már tényleg hátrahagytam a hálószobát és elindultam a lány keresésére. Először a szobájában néztem meg de mivel ott nem találtam, lassan körbejártam a kastélyt, mígnem leértem a földszintre. A nagy faajtóhoz igyekeztem hogy azon keresztül kilépjek az udvarra.

Ayren:
A kastély előtt néhány méterrel vártam Virginiara, közben leálltam hallgatózni. Éles érzékeink vannak, mellyel bármit könnyedén kiszúrhatunk. Épp egy hozzánk közelebbi fiú szívverését hallgattam. Gyönyörű volt, ütemes és gyors. Egészséges emberére utalt ez a hang, ami friss betevőt jelentett számomra egy fiatal zsákmány képében. Ahogy hallottam, épp sétált, talán haza felé tarthatott, de ő nem is a városban, hanem azon kívül tartózkodik már. Tempósan halad és ez tetszik. Izgalmas lesz már az is, hogy utolérjem. Ó, ha elkapom biztosan ficánkolni fog még, mielőtt a nyakába harapva kiszívnám minden apró csepp vérét.
A kastély felé pillantottam. Egy vörös hajú leányzó lépett ki rajta, az udvarban. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, ki az. Széles mosolyra húzódott a szám.

Virginia
Ahogy kiléptem az udvarra, szinte azonnal megpillantottam Ayrent. Elmosolyodtam és odamentem hozzá.
-Jó estét!-köszöntem neki vidáman.

Oliver
Nyugodtan sétáltam majd egy idő után úgy döntöttem hogy ideje haza menni. A távolban megpillantom a kastélyt. Mindíg mindenki aztmondta hogy kerüljem el ha élni akarok. Engem sose riasztott a halál gondolata. Ha jön hát jön. Nincs kit hátra hadjak. Majd elfordítom tekintetem és tovább megyek. Ösztönösen szaporázva lépteimet.

Ayren:
- Jó estét neked is - fordultam felé mosolyogva.
- Remélem jól aludtál, ugyanis hosszú éjszakát terveztem. Az egyik zsákmány például picivel odébb van a kastélytól, s mégis elég távol a várostól. Ha ketten esünk neki, sem venné észre senki, az meg egyedül csatangol. Nem tud segítséget hívni, ha gyorsak vagyunk - magyaráztam jókedvűen.
- Egyébként hogy vagy?

Virginia
Ahogy hallgattam Ayren terveit, elmosolyodtam. Ígéretesnek tűnt a helyzet.
-Jól vagyok, köszönöm - válaszoltam a hozzám intézett kérdésre - Te hogy vagy? - kérdeztem vissza.

Oliver
Lassan újra kiérek a városból a tengerpartra. Már tényleg nincs messze a lakásom. Még is valami arrj késztet hogy álljak meg. A holdra néztem és nagyot sóhajtottam. Vajon ma jön el a vég? Valahogy ezt minden nap megkérdeztem magamtól.

Ayren:
- Remekül, főleg, hogy ismét éjjel van - mosolyogtam továbbra is, miközben lassan elindultunk.
- Álmodtál valami jót?

Virginia
-Álmodni? Nem - ráztam meg a fejem- legalábbis nem emlékszem rá - tettem hozzá mosolyogva.

Ayren:
Előre néztem. A tengerpart felé vettük az irányt, mivel érzékeim szerint ott lesz majd a zsákmány. Biztosra vettem, ha a szíve olyan jól ver, maga is kitűnő egészségnek örvend. Minél egészségebesebb, annál jobb a préda.
- Hmm, én sem, bár valamelyik nap anyámékkal álmodtam - tanakodtam el. A kastély egyik tornyában volt egy könyvtár, ott pedig egy Álmoskönyv. Mindig ott néztem meg, mit jelentenek az ilyenek és e állítólag örömteli dologra utal. Nem tudom mi jót rejthet az az álom, amiben a halott szüleidet látod újra, de mindegy is. Nem ezt tartottam fontosnak, hanem azt, hogy Virginiaval lehetek. Lehet, hogy nem vagyok egy normális nőszemély - sok vámpírt őrületbe kergettem már a viselkedésemmel -, de ő vele az tudtam lenni, mindig.

Virginia
Nem szóltam többet, némán mentem tovább Ayren mellett. A part felétartottunk ami a kastélytól északra terült el.

Oliver
A parton álltam. Az eget figyeltem. Nem értem miért de úgy éreztem maradnom kell. Furcsa dolog az ösztön. Néha jó rá halgatni néha nem. Most nem tudtam mit tegyek.

Ayren:
Itt jön a kérdés: Miért tudok vele normálisabb lenni? Ő a fogadott testvérem, s bár nem vér szerinti rokon, én annak tekintettem, amióta csak velem együtt él. Már az első pillanatoktól kezdve jól kijöttem vele.
- Már nem vagyunk messze - jegyeztem meg halkan, mikor kiértünk a tengerpartra. A tenger morajlása megnyugtató volt, az pedig még inkább, mikor megpillantottam magunk előtt a zsákmányt. Egy fiú lehetett talán, nőnek túl magas lenne.
- Jól látok, vagy ennyire rossz lenne a szemem?

Virginia
-Miért is, nővérkém? - kérdeztem vissza, szememet a prédán tartva és szélesen elmosolyodva. Gyakran hívtam nővéremnek Ayrent, hiszen olyan volt nekem mintha édestestvérem lenne.

Oliver
Nagyot sóhajtva vettem le tekintetem a holdról, majd zsebre tett kézzel indultam volna tovább de megéreztem mintha figyeltek volna. Hátra nézek és két alakot pillantottam meg. Nem láttam őket jól, de valamiért nem indultam tovább. Kíváncsiság? Talán.

Ayren:
- Hát tudod, 520 év alatt előfordult már, hogy becsapott a szemem, de ha te is olyan jól látod azt a fiút, mint én, akkor meg van az első szerencsés. Ha gondolod, megtárgyalhatjuk, ki csapolja le először, miközben odasétálunk hozzá. Elfutni már nem fog, nincs esélye rá - nevettem fel halkan, majd az idegen felé fordultam. Lassan elindultam, végig rajta tartva a szemem.

Virginia
-Te vagy az idősebb, tiéd az elsőbbség - mondtam csevegő hangon, udvariasan.

Oliver
Ahogy ott álltam észre vettem hogy felém közelednek. Ösztönöm azt súgta hogy tűnjek el de szemmel tudtam hogy fölösleges. Ezért nem mozdultam. Csak vártam.

Ayren:
- Nos, rendben - bólintottam végül, rápillantva, majd újra a fiúra néztem.
- Szia - köszöntem halkan, mogyorószín szemeimmel az övéibe nézve. Igen csak különleges szempárral rendelkezett, meg kell hagyni. Ritkák az olyan férfiak, akik ilyen kifejezőkkel bírnak, mint ő. Milyen kár érte! Hosszú ideig szemeztem vele, majd megragadtam karjait és lassan magam felé húztam.

Oliver
Mikor odaértek hozzám, végig mértem őket. Majd rám köszönt a fekete hajú lány. Gyönyörű volt az a lány.
-Üdv.-köszöntem majd nem ellenkeztem mikor megfogta a karom és maga felé húzott.

Virginia
Én megálltam alig másfél méterre tőlük és onnan figyeltem.

Ayren:
Tetszett, hogy nem is ellenkezik, így könnyebb dolgom volt. Nemes egyszerűséggel haraptam bele a nyakába, bár nem ittam túl sokat belőle, hogy Virginianak is maradjon, különben meg nem kellett a vére fele sem, hogy csillapodjon a szomjam. Miután végeztem, félre húzódva a lányra néztem, miközben megtörültem számat egy hófehér zsebkendővel.

Virginia
Mikor Ayren elengedte a srácot, szemfogaimat kivillantva elvigyorodtam és ezúttal én léptem oda az emberhez.

Oliver
Mivel a lány alacsonyabb volt, magához húzott. Hogy miért hagytam magam? Nem tudom. Talán pillanatnyi elmezavar? Lehet. Érzem az hogy az apró szemfogak belemélyednek a húsomba, majd elkezdte szívni a vérem. Majd mikor végzett egyszerűen odébb állt.
Majd a másik lány lépett oda hozzám.

Virginia
Nem voltam annyira éhes, így nem siettem a vérszívással. Elidőztettem a tekintetem a fiú arcán , majd lenéztem a két kis sebre amelyeket Ayren ejtett a nyakán a szemfogaival. Felemeltem az egyik kezem és megsimítottam az arcát, majd a nyakát is, éppen csak elkerülve az apró, vérző pontokat. Mindezt lassan és élvezettel tettem. Imádtam így játszadozni az áldozatokkal.

Oliver
Ma másik lány nem kezdte el azonnal a véremet szívni. Végig simított arcomon majd nyakamon. Valamiért az az érzésem volt hogy először játszadozni akart.
-Meg akartok ölni? Vagy csak egyszerűen a szomjatokat, akarjátok csillapítani? -Kérdeztem majd a távolabb álló lányra pillantottam.

Virginia
-Nem tudsz sokat a vámpírokról, igaz?- kérdeztem tőle suttogva, közel hajolva a füléhez.

Oliver
-Csak hallottam rólatok... Ezt azt.-válaszoltam. Nem vagyok vadász hogy mindent tudjak a vámpírokról. Sőt ha bele gondoltam először találkoztam vámpírokkal. De sose hittem el mindent róluk.

Virginia
-Akkor most elmondok valamit. Ha életben hagyunk, akkor te is vámpír leszel. Márpedig elég vámpír él már a környéken - súgtam neki majd lassan a nyakához hajoltam és megharaptam.

Oliver
Lehúnytam a szemem mikor a nyakamhoz hajolt. Felkészültem a halálra. Nem volt senkim akit hátra hagytam volna. De még is még egyszer a fekete hajú lány felé pillantottam. Legalább utoljára lássam a tekintetét.

Ayren:
Némán, rezzenéstelen arccal figyeltem a kis jelenetet. Tetszett, hogy Virginia olyan boldogan eljátszadozik vele. Nem unatkozott legalább, én sem, nagyon élveztem a helyzet minden apró pillanatát, bár mégis, valamiféle kis lökést éreztem, amikor rám nézett. Mintha szomorúság lappangott volna a szemében, de ugyan kérem! Mitől lehetne szomorú a préda? Hisz csak egy ember, én meg vámpír vagyok. Mégis miért bámult annyira? Lassan közelebb léptem feléjük.

Név: Virginia De'Noir
Nem: nő
Kor: valahol kétszáz körül, de nagyjából 18 évesnek néz ki
Faj: vámpír
Tulajdonságok: Az a fajta vámpír, aki imád játszadozni az áldozatával. Általában férfiakat szemel ki, akiket könnyűszerrel elcsábít, szórakozik velül egy ideig majd még mielőtt bármi is történne, kielégíti étvágyát. Egyébként semmi baja az emberekkel, nem gonosz, egyszerűen tisztában van az élet törvényével miszerint te eszel vagy téged esznek.
Kissé kettős személyisèg, a többi vámpír társaságában egy bájos, illedelmes, kedves kislány, aki mindig mosolyog. Fajtársaival nagyon barátságos és kedves, szeret beszélgetni és másoknak segíteni. Rajong a könyvekért, sokat olvas, ezzel szokta elütni ah időt ha nincs más tennivalója. Nem kimondottan félénk, sőt, nagyon határozott és magabiztos tud lenni.
Történet: Még kisgyerek volt amikor emberek ölték meg a szüleit és ő a keresztszüleihez , az Ericson párhoz került. Együtt nőtt fel Ayreennal , nővéreként szereti a másik lányt, vele mindent megbeszél, neki mindent el mer mondani. Mikor Ayren szülei is meghaltak, Virginiat megviselte hogy úgymond már másodjára veszíti el a szüleit, egy időre magába zuhant, de viszonylag hamar kiheverte a veszteséget.
Kijátszó: Banci

Oliver
Nem tudtam miért de végig a másik lányt figyeltem. Legalább egy gyönyörű lány tekintete kísér a túlvilágra. Éreztem hogy kezdek szédülni, és homályosodott a látásom.

[Betettem. ]

Ayren:
- Szerintem lassan álljunk tovább - szólaltam meg hirtelen. Nem tudom, miért ejtettem ki ilyet  a számon, ez nem vallt rám, soha.
-Olyan vézna a srác, hogy a további pár korty vér már fél fogadra sem lenne elég, te pedig biztosan nagyon éhes lehetsz. A közelben van egy pár fiatal, szerintem épp bandáznak.

Virginia
Elemeltem a fejem a fiú nyakától.
-Hagyjuk? - néztem furcsállóan Ayrenra.

Oliver
Nem tudtam mi történhetett mert hirtelen abba hadja a vérszívást. Nehezen álltam a lábamon. Rengeteg vért vesztettem de közel sem annyit hogy belehaljak.

Ayren:
Némán bólintottam.
- Hagyjuk, maximum ha vámpír is lesz, egy erősebb végez vele, vagy ha úgy adódik a helyzet, ketten együtt végezhetünk vele. Ha most nem hagyjuk, később hol marad a szórakoztató rész? Az a legédesebb, ha a préda lassú szenvedését páholyban ülve nézheted végig - magyaráztam.

Virginia
-Ahogy gondolod! - adtam meg magam majd elléptem a fiútól, akit az uftóbbi pár percben már csak én tartottam hogy ne essen össze.