Vámpírok bálja

Gus
Teljesen értetlenül és ártatlanul felemeltem a kezem, és kicsit visszahőköltem.
- Hé, én nem akartam semmi rosszat, oké? Nem olyan vagyok - mondtam védekezve.

Nolan
Csak elnevettem magam a reakcióján. Érdekes srác volt.
-Jól van elhiszem. -Mondtam mosolyogva. Az a szerncséd hogy ok nélkül nem bántok senkit. -Mondtam neki.

Gus
Ezután kicsit jobban odafigyeltem a kettőnk közötti távolságra, és inkább a kissrác mellé húzódva sétáltam.
- Milyen szerencsés vagyok... - motyogtam kicsit megfeledkezve magamról. Kezdenek a kockák is normálisabbnak tűnni, mint ezek...

Nolan
-Hallottam ám. -Mondtam a motyogására. Miközben sétáltunk kicsit elgondolkodtam.

Èlliot
-Amúgy ....most hova is megyünk? - kérdeztem meg halkan, bár nem voltam benne biztos hogy jó ötlet megszólalnom.

Gus
- Valami nyugodt helyre, gondolom... - mondtam, de igazából fogalmam sem volt, csak mentem utánuk.

Nolan
-Épp valami nyugodt helyre indultunk. Nem? -Néztem rájuk majd halkan felnevettem magam.

Èlliot
-Rendben ... De ...mégis hova? - kérdeztem mert nem értettem hogy pontosan hol akartak nyugodt helyet keresni.

Gus
- Te laksz itt, nem? - kérdeztem a fiúra nézve. - Vagyis, öhm...te laksz itt régebb óta.

Êlliot
Bólintottam.
-De ....és ezért nem tudom miért ti vezettek engem - mondtam nekik, tekintete egyikükről a másikukra kapkodva.

Nolan
-Oh tényleg. - mondam mosolyogva. -Mondjuk legyen egy olyan hely ahol nyugodtan le tudunk ülni beszélgetni, és nem zavarnak minket. -Mondtam higgadtan.

Edward
Kiszabadult a karomból, aztán elgáncsolt, és elrohant. Orra estem, ráadásul pár elhaladó cseléd még ki is röhögött, amit azzal háláltam meg, hogy rájuk vetettem magamnak. Egynek végül a kezemben maradt a ruhájának a fele... Dühösen ökölbe szorítottam kezeimet, és azon gondolkodtam hova mehetett, miközben nagyban továbbsétáltam a kastélyban. Ekkor pillantottam meg két újoncot, meg.... Az ott csak nem az öcsikém? Akaratlanul is elvigyorodtam, milyen szánalmasan fest. De igazam volt, tényleg felébredt. Úgy döntöttem viszont, egyelőre távol maradok tőlük, és rejtőzködve figyelem őket. Ki az a srác? A lány tuti az, aki nemrég elgáncsolt. Ha elkapom, neki annyi.

/Na! Ed megjelent, mindenki más elveszet?? /

[Megriadtak tőle. Pedig Gus még nem is ismeri. xD]

/nem riadtak meg, én arra várok, hogy más írjon, nekem nincs mit írnom/

/Banci!/

[A megriadást csak poénból írtam. xD Amúgy itt én is várakozó állásponton vagyok.]

/ bocsi, fellepesem volt, most vegeztem es meg ne ertem haza xD /

/mi megvárunk, Honey ♥:DD/

Èlliot
A lány kérését hallva bólintottam majd kicsit elgondolkodtam.
-Egy szinttel lejjebb van egy társalgó. Az szerintem jó lesz - mondtam nekik végül.

Gus
Társalgó...Te jó ég, mintha valami kosztümös filmben lennék. Igazából ez nem zavart, valahol mélyen, titokban még szerettem is a kosztümös filmeket, csak az egész olyan fura volt, hogy ezeknek az embereknek (ezt mindig elrontom, vámpíroknak) ez a normális...

/bocsi de erre most nem tudok valaszolni xD /

Nolan
-A társalgó jól hangzik.- mondtam, de valami már nagyon kezdett zavarni. Mintha figyeltek volna minket de nem tudtam honnan.

Edward
Visszább húzódtam, és nekilapultam a falnak, hogy még véletlenül se szúrjanak ki.

Èlliot
-Jó, akkor ....menjünk! - mondtam kicsit bizonytalanul makd a folyosó vége felé vettem az irányt ahol a lépcső is volt.

Gus
Egyetértően megindultam utánuk, és közben folytattam a bámészkodást.

Nolan
Egyszerűen nem értettem mi zavart annyira, de próbáltam el hessegetni a dolgot. Csak követtem a két fiút, és azon elmélkedtem hogy vajon miért is akartam megvédeni a srácot? Elvégre nem ezért jöttem ide, de akkor miért is?

Élliot
Lementünk a lépcsőn és a következő emeleten elindultam az egyik folyosón, mutatva az utat. Csendben sétáltunk, senki nem beszélt, amit nem bántam. Legalább addig sem kell megszólalnom nekem sem.

Edward
Szóval oda készülnek! Észrevétlenül követtem őket. Mindig a falhoz lapultam, vagy elrejtőztem tőlük odébb egy-egy bútordarab mögött, hogy véletlenül se szúrjanak ki. Az nem jelentett volna jót a büszkeségemnek, ami a langalétának köszönhetően épp romokban hevert. Ezért cserébe egy ütős "belépőn" kezdtem el gondolkodni, de neeem, ezt nem rajta fogom kitölteni. Ehhez bőven megteszi az a nyomorult, az öcsém, és az eszementek, akik őt követik.

Nolan
Nyugodtan sétáltunk be a társalgóba majd levettem a gitártokot majd leültem az egyik fotelba.
-Így mindjárt jobb. -Mondtam kényelmesen hátra dőlve. Nem volt mindig alkalmam nyugodtan ücsörögni és másokkal egyáltalán beszélgetni. De valami azt súgta jobb ha éber maradok. A zsigereimben éreztem hogy valami baj lesz.

Gus
Mikor a társalgóba értünk, a szemem megakadt a gitártokon.
- Ez mit keres itt? - böktem felé, valahogy nagyon nem illett a képbe, amit eddig a kastélyról és lakóiról kialakítgattam magamban.

/ Csak egy gitár tokot tett le a csaj az is a sajátja amit minden hová magával cipel :-P /

/miért olvastam én félre? 0.o... javítva, és bocsi/

/ van ilyen. /

Nolan
-Mondjuk úgy hogy én sem olyan rég tudtam meg hogy részben vámpír vagyok. -Vontam vállat.

Gus
- Részben? - kérdeztem, miközben leültem egy díványra.

Nolan
- Na igen. Én csak félig vagyok vámpír. Apám vámpír de őt személyesen nem ismerem. -Mondtam neki.

Gus
- Ilyet is lehet? - néztem meglepetten Élliotra, talán azért, mert ő volt az, aki előzőleg engem is felvilágosított. Többé-kevésbé.

Eliott
Csak vallat vontam.
-Nos, mivel vannak emberbarat vampirok, elofordulhat hogy valamelyikuk beleszeret egy emberbe es nem valtoztatja at , ugy lesz kozos gyerekuk ...vagy hasonlo ... - probaltam megm!agyarazni de a vegere mar en is belezavarodtam.

Gus
Kellett pár másodperc, hogy feldolgozzam, de aztán bólintottam.
- Szuper - adtam hozzá, de több mondanivalóm nem igazán akadt.

Nolan
-Úgy van ahogy Élliot mondja. Meglepő de anyám beleszeretett egy vámpírba. Ezért kötöttem végül itt ki. Hátha az idősebbektől megtudhatom ki is az apám. - mondtam elgondolkodva.

/ ide már csak Grace kéne hogy folytassuk. /

Edward
Kíváncsian hallgattam, miről beszélgettek, de nem tűnt túl érdekesnek. Az viszont annál inkább, hogy három idióta milyen jól bájcsevegett egymással. Mivel a téma nem túl érdekfeszítő, úgy gondoltam nem lesz probléma, ha bezavarok. Az öcsikém annyira örülni fog nekem!
Nemrég még arra is volt időm, hogy egy  a kastélyban lődörgő másik lakótól elcsenjem a prédáját, amit max egy napos lehetett csak. Még volt bőven benne vér, pedig még csak nem is egy emberről, vagy egy nagyobb állat végtagjáról volt szó, hanem egy mezei nyúlról.
Miután megszereztem, belemélyesztettem az agyaraimat, és hagytam, hogy vére végigfolyjon államon. Ahogy ittam, még a padlóra is fröccsent pár csepp, és miután végeztem vele, egyszerűen ott hagytam a falnál, ahonnan épp a történéseket kémleltem, majd kardot rántva a társalgóba vonultam, hogy meglepjem az öcsikémet, és a balekokat, akik képesek voltak vele lenni.

/Itt mi lesz? Folytatjuk?/

/elvileg ... :") /

/Pont rátok várunk Gracel. :') /

/ simán írhatnál te is xD /

/ /

Nolan
Ahogy nyugodtan beszélgettünk valaki berontott az ajtón. Hamar rájöttem hogy csak az idióta az. Szám elé emeltem a kezem és ásítottam egyet.
-Most meg kellett volna ijedni? - kérdeztem egy lesajnáló pillantással.

Èlliot
Amikor hirtelen kinyílt az ajtó és a bátyám beugrott rajta, majdnem hátraborultam a fotellel amiben ültem. Felugrottam és szinte azonnal Gus mögé bújtam.

Gus
Kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi történt. Zavartan pislogtam a hátam mögé ugró fiúra, aztán arra, aki berontott. Csupa vér volt, és egy kard volt a kezében.
- Ember, ez undorító - fintorodtam el. -  És régimódi - tettem hozzá. De azért nem voltam hülye, egy idióta karddal a kezében elég veszélyes tud lenni, szóval...csak készenlétben voltam, hogy ha ugranom kéne, ne legyen baj.