Vámpírok bálja

Gus
Kikerekedett szemmel néztem rá.
- Te jó ég, neked aztán tényleg tök átlagos és uncsi életed volt... - mondtam annyi szarkazmussal, hogy azt már föl sem bírtam fogni. A hangom is kicsit fura volt, kicsit magasabb az átlagosnál.

Èlliot
Vállat vontam.
-Ez itt természetesnek számít .... - mondtam mivel éreztem a hangjában az iróniàt. -De te szórakoztál egy csomót és azt csináltál amit csak szerettél volna ....én mindig csak féltem. Szinte nem is tudom milyen amikor nem kell félni. Csak ezt ismerem. - magyaráztam neki és reméltem hogy megért majd.

Gus
- Hé, mit szólnál hozzá, ha egyszer elmennénk szórakozni mi ketten? - jutott eszembe az ötlet, amit vigyorogva meg is osztottam a fiúval.

Èlliot
Kicsit elgondolkodtam az ajánlaton, nem voltam biztos benne hogy ez jó ötlet, de mivel a fiú csak segíteni akart végül elmosolyodva bólintottam egyet.

Gus
Boldogan elmosolyodtam.
- Szuper! - mondtam, de ennyiben is hagytam a dolgot. Kellett kis idő, hogy kigondoljam még, mit csináljunk. Ekkor eszembe jutott még valami. - Öhm...Lenne még egy kérdésem. Most, hogy vámpír vagyok - ezt a szót még mindig furán ejtettem ki, nem nagyon tudtam még mindig elhinni vagy felfogni - szóval akkor most vért kell innom? - kérdeztem kicsit fintorogva. Nem igazán vonzott az ötlet.

Èlliot
Bólintottam egyet.
-Igen. Sajnos muszáj ... - válaszoltam neki röviden, a térdemet figyelve. Tudtam hogy furcsa lesz neki de meg kell szoknia.

Gus
Elhúztam a szám.
- És..öhm...muszáj élő emberből szerezni? Vagy állatból...mindegy...Nincs valami szívószálas üdítő forma, vagy ilyesmi? - kérdeztem reménykedve.

Èlliot
-Van a tasakos megoldás is ...én sem szeretek másokat bántani azért hogy vérhez jussak. - néztem fel a fiúra miközben válaszoltam neki.

Gus
Kicsit megkönnyebbülve elmosolyodtam.
- Huh, oké. Akkor az nem olyan vészes - mondtam a plafonra nézve. - Mások is tasakoznak, vagy ők...hm..."rendesen" isznak? - kérdeztem elgondolkodva.

Èlliot
-Hát ...azt hiszem, itt csak én iszom tasakból. A többiek mind vadásznak és sokszor kigúnyolnak azért amiért én nem ...- válaszoltam ismét, késztségesen.

Edward
- Kössz a bókot, seggfej - vigyorogtam rá szélesen, majd odanéztem, ahol a két srác volt előzőleg. Hűlt helyük volt, és ez kiakasztott, amit mint eddig, most sem rejtettem holmi álarc mögé. A francba! Megszöktek!! Idegesen a hajamba túrtam, ezután a fél-vámpír korcsra, aki úgy tűnt, szintén távozóra akarta fogni. Mikor újra megszólalt, az ajkaira pillantottam, elgondolkodva. Feltűnt, hogy megbicsaklott a nyelve.
- N-... - hirtelen eszembe jutott azaz idióta. Néha még most is abban a házban voltam, és őt néztem. Megsérült, aztán lelépett. Abban reménykedtem, hogy elpusztult valahol. Nem tudtam, hogy ő ki, de eszembe jutott ismét annak a neve, aki az én szememben csak préda marad. Rögtön utánavetettem magam, lerántottam róla a gitártokot és ellöktem messzire, őt magát pedig megragadtam a vállainál, erősen a falhoz nyomva. Megbicsaklott a nyelve. Megbicsaklott a nyelve. Nem tudom ez miért zavar ennyire. Lehet, csak az irritálna, hogy ez a lány itt van? Eleve van a kisugárzásában valami undorító.... Fél-vámpír ivadék, jobb lenne neki, ha elpusztulna, mintsem itt éljen a többi barom között. Úgy is, ha én nem, majd más elteszi láb alól. Egyszer biztosan...

Nolan
Már majdnem kiértem az ajtón mikor vissza rántott. A gitártok nagyot csattant mikor elhajította, elvégre acélból készült. Engem meg a vállaimnál a falnak szorított. Hirtelen a levegő is belém szorult az erőhatástól.
-Rohadék... - nyögtem majd rá emeltem a tekintetem. Hajam előre csúszott eltakarva arcom jobb oldalát. Fogaimat összeszorítva, vöröslő tekintettel pillantottam rá. - Azonnal eressz el. Még is mit akarsz? -Kérdeztem tőle dühösen.

Gus
- Akkor most már eggyel több ember van, akit kigúnyolhatnak emiatt - viccelődtem. Azért örültem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem hajlandó élő emberből inni vért, bár ha így lett volna, sem nagyon foglalkoztam volna vele. Egész jó voltam abban, hogy figyelmen kívül hagyjam mások véleményét, a szüleimmel is folyton ezt csináltam.

Edward
- Dehogy eresztelek! Miattad szökött meg az a két barom, akiknek garantáltan összetöröm majd a csontjait! - vicsorogtam szintúgy vöröslő szemekkel. Erősebben préseltem őt a falhoz. Nem vagyok rest faldekort készíteni belőle, csak azért nem estem neki jobban, mert akkor nem lenne kin kitöltenem a dühömet az öcsémen kívül, aki most meglógott holmi újonccal.
- Cserébe tartozol nekem valamivel....

Nolan
-Arról már nem én tehetek ha ilyen idióta vagy. -Morogtam és szabadulni, próbáltam. Bal vállam igencsak sajgott mert még mindig nem jött helyre teljesen. Kezdett elegem lenni abból hogy a falba akart préselni. - Nem tartozom neked semmivel!- mondtam és egyik lábam felemelve ahogy csak tudtam mellkason rúgtam, ami biztos fájhatott a csizma sarkának köszönhetően. Majd kihasználva a szorítás gyengülését, kisiklottam karjai közül majd egy gyors ugrással a gitártok mellett landoltam. A biztonsági pántot kikapcsolva, előkaptam a kardomat de még nem húztam elő hüvelyéből. Nem akartam ilyen hamar felfedni a tok tartalmát, de nem hagyhattam, hogy kivégezzen még meg nem találtam apámat, és rajta bosszút nem álltam anyámért.

Edward
- De arról te tehetsz, hogy ők elmentek, és ezt te sem fogod megúszni! - feleltem, valami vöröseset kiszúrva a nyakában. Lopva méregettem a dolgot, de nem tudtam mi lehetett az, vagy egyáltalán jól láttam -e. Összevont szemöldökökkel, a homlokomat ráncolva néztem farkasszemet a lánnyal, aki mellkason rúgott. A seb amit az a langaléta okozott, már összeforrt, de a forradás még ott volt, és fájt. Így az is, amikor az újonc csaj eltalált.
- Oh, hogy a fr-... - ennyit tudtam kinyögni kínomban. Egyik kezemet fájdalmasan a korábbi sérülésre tapasztottam, a másikkal a kardom után nyúltam, s előhúztam.
- Nagyon emlékeztetsz valakire - morogtam, ráemelve addigra vörössé vállt tekintetem - Ez a valaki számomra nem több egy prédánál, ahogy te sem, ezért foglak kibelezni, de mielőtt kibeleznélek, megtisztellek azzal, hogy általam szenvedj órákon keresztül! - röhögtem fel.

Èlliot
Halványan elmosolyodtam de nem mondtam semmit. Örültem hogy a fiú is ezt az utat választotta és hogy nem leszek egyedül "vegetáriánus" vámpír a kastélyban.

Nolan
Biztonságos távolságból figyeltem ahogy kínlódik mellkasát fogva. Biztos egy viszonylag friss sebet találhattam el. Kardot a combjaim előtt tartottam de még nem húztam elő. Halk nevetésbe kezdtem mikor szenvedni láttam.
-Ne akard rám fogni a dolgot. Te nem voltál elég figyelmes. - mondtam kuncogva. - Vigyázz! Nehogy belőled legyen préda! - rá emeltem tekintetem de az én szemeim is ugyan olyan vörösek voltak. Nagyon nem bírtam már a vérszomjammal. Régen nem jutottam már vérhez. - Lássuk drága! Vajon melyikünk az őrültebb! - mondtam nevetve majd elő rántottam én is a kardomat. Már az sem érdekelt ha lebukok. Ha van esélyem megpróbálhatom megölni.

Edward
- Nagyon hasonlít a stílusod egy személyére, akit nem bírok, de köztetek annyi a különbség, hogy te elviselhetetlenebb vagy, emellett undorító korcs szagod betölti az egész kastélyt! - rivalltam rá - Illetveee kettőnk közül te vagy a nagyobb barom, ha erre akartál kilyukadni - vigyorogtam aztán, és nekirohantam.

Nolan
Csak gonosz mosolyal hallgadtam amit szövegelt. Nem nagyon érdekelt más csak a harc. Mikor nekem rontott hárítottam ugyan a csapását, de még is annyi erő volt benne hogy néhány centit így is hátrébb csúsztam. Nem volt egyszerű tartani vele a lépést, pláne sérült vállal, de nem érdekelt. Csak folyamatosan viszonoztam csapásait. Nem akartam hogy ő támadjon. De ez nem mindig sikerült. Jóval erősebb volt nálam, és én csak rövid ideje edzettem és voltam tudatában hogy mi is vagyok. De nem hagytam magamat és mindent megtettem hogy legyőzzem.

Edward
Annak ellenére, hogy próbálkozott, eddig nagyon úgy tűnt, hogy nem ő fog győzni. Sikerült pár centivel hátrébb löknöm, illetve kisebb karcolásokat okoznom neki. Ennél többet, győzni akartam.
Ennek érdekében pedig mindent megtettem. Legalább 20 percig tartott a küzdelem, amikor láttam, hogy fárad.

Nolan
Hiába, próbálkoztam hogy legyőzzem nem sikerült. Túl sok energiát fektettem bele a támadásokba. És már több sebet is szereztem. Egyik támadása elől kénytelen voltam kitérni, mert biztos megölt volna vele. Ahogy távolabb kerültem tőle kénytelen voltam a kardomra támaszkodni, mert már alig álltam a lábamon, de nem voltam hajlandó feladni.

Edward
Nekem még nagyon is sok energiám volt. Hirtelen azt sem tudtam, mit kezdhetnék vele, aztán kitaláltam. Álszent vigyorral léptem közelebb a lányhoz, aki addigra kifáradt. A kis harcunk nem egy elhaladó vámpír figyelmét keltette fel, így a végéhez közeledve szép kis tömeg állt körbe minket. Olyanokat kiabáltak be, mint az "Adj neki, adj neki, adj neki!", meg a "Rúgd már tökön!", "Hajrá macaaaaa! Győzd le, utána gyere velem egy körre!", stb. Na igen, a társaság nagy része fiatal férfiaknak kinéző vámpír volt, akik úgy tűnik, nagyon élvezték azt, hogy minket nézhetnek.
Nem törődtem velük, meg sem hallottam amiket mondtak, számomra a világ beszűkült amióta... kidobtak minket, így nem törődtem soha sok mindennel. Egyedül a vadászattal, meg most a barommal, akinek...
- Ideje visszaadnom a kölcsönt! - röhögtem a mellkasába rúgva, majd kikaptam a kezéből a kardot, és eldobtam. Őt magát a földre tepertem, ránehezedtem, s elkezdtem átkutatni a ruházatát. Találtam valamit a nyakában, azt rögtön kiragadtam, végül zsebre vágtam, és felálltam. Mielőtt viszont felegyenesedtem volna, felporoztam, és a mellei közé köptem.

Nolan
Nem törődtem az össze gyűlt tömeggel. Próbáltam hárítani de nem sikerült. Mellkason rúgott és hátrébb repültem. Nem bírtam megakadályozni hogy elvegye a nyakláncomat. Nem voltam a legjobb állapotban de föltérdeltem és amég elég közel volt térdkalácson rúgtam majd arrébb húzódtam.
-Azonnal, add vissza amit elvettél. - mondtam a falnak támaszkodva.

Edward
A rúgásába belesajdult a térdem, de nem akadályozott meg semmiben. Homlok ráncolva hátat fordítottam neki, és elindultam a tömeg széle felé. Csak most esett le, hogy egyáltalán ők itt voltak. Vajon mióta néztek minket?
Mielőtt eltűntem volna közöttük, zsebre vágott kezekkel hátrapillantottam a lányra.
- Eszem ágában sincs! Mellkason rúgtál, megpróbáltál szarrá alázni néhány barom előtt, és biztos vagyok benne, hogy ez a terved része volt - feleltem komoran - Nem mellesleg, sikerült gyanút keltened bennem. Nem tudom ki a franc vagy, vagy kinek képzeled magad, viszont annyira vagy fontos nekünk, mint az a valami, amit könnyen elloptam tőled, s amit könnyűszerrel porrá őrölhetek majd.

Nolan
Nem érdekelt hogy mennyien vesznek minket körül. Felkaptam a kardot és a tokot, majdutánna mentem.
-Ha azt hiszed hogy annyiban hagyom, nagyon tévedsz! Teszek rá hogy mit gondolsz, és ha kell kicsinállak ha magadtól nem adod vissza! Szóval, vagy most vissza adod, vagy meghalsz!- mondtam neki dühöszen villogó tekintettel, egyok kezemben a tokkal, másikban a kardal.

Edward
Közömbösséget mutattam felé, de igencsak meglepődtem. Nagyon ismerős ez a stílus. Leesett, kivel van dolgom, és senki nem tudott volna meggyőzni arról, hogy csak megbuggyantam. Szerintem alapból így gondolja jó néhány itt élő.
Viszont arra sem méltattam, hogy kiejtsem a nevét, ezért mást használtam helyette.
- Ugyan ribi, amit szíves örömest viszonozok, az a bosszú! - rivalltam rá, ezután nem törődve azzal, hogy a kardot meg a tokot is a kezében tartja, egy balossal teljes erőmből behúztam neki, mire az utóbbi tárgy kiesett a kezéből. Azt hiszem nem fogta elég szorosan.
- Most pedig én léptem! Ha jót akarsz magadnak, leszállsz az öcsémről, különben másnapra nem marad semmi belőled! De a legbiztosabban akkor, ha tovább nyaggatsz egy szarság miatt! - mondtam dühösen, végül belevetettem magam a kis tömegbe, elhúzva a csíkot, akik lassan szerte foszlottak. Azért még hallottam, ahogy egy vézna elme roggyant bepróbálkozik nála.

Gus
Ezután egy ideig még elvoltunk a sráccal, beszélgettünk, bár főleg én beszéltem. Ő elég félénknek és visszafogottnak tűnt, elgondolkodtam rajta, hogy vajon mindig ilyen-e. Lehet...Mondjuk ilyen társaságban nem is csodáltam. Pláne azok után, amit magáról mesélt. Magamban elhatároztam, hogy ha elviszem bulizni, megpróbálom kicsit kiugrasztani a csigaházából, hátha sikerül.
Mikor már egy jó ideje bent voltunk, láttam, hogy Élliot kicsit elpilledt, meg odakint is már reggeledett, beszűrődött a fény a függöny mögül. Gondoltam, hagyom, had pihenjen, ezért elköszöntem tőle, és visszamentem a saját szobámba. Ott vettem csak észre, hogy a mobilom még mindig a zsebemben van, ami tök nagy szerencse volt. Meglepetésemre térerőt is találtam, szóval gyorsan körbetelefonáltam pár ismerősömet valami jó buli után nézve. nem kellett hozzá sok idő, hogy megtaláljam a tökéletes esti programot. Persze az egész éjjeli ébrenlét után nekem is kellett egy kis alvás, szóval ledőltem az ágyamra, úgy ruhástul, ahogy voltam. Akkor keltem, mikor odakint szürkülni kezdett az ég. Mikor már teljesen kidörzsöltem az álmot a szememből, visszamentem Élliot szobájához, és gyors kopogás után benyitottam.
- Ébresztő! - vigyorogtam rá. Szegény fiú totál rémülten nézett rám, még láttam a szemén, hogy most ébresztettem föl, lehet, hogy elsőre föl sem ismert. - Megyünk bulizni! - folytattam vidáman, miközben az ablakhoz sétáltam, és szétrántottam a függönyt. Sok fény nem jött be, épp csak valami vöröses derengés látszódott még az ég alján.

Èlliot
Sokáig beszélgettünk még a fiúval, egész kedvesnek tűnt, szívesen beszéltem vele, bár nem tudom hogy ezt mennyire lehetett észre venni rajtam. Mikor hajnalodott, én már fáradt voltam, szerettem volna aludni, de nem küldtem el a fiút, nem akartam illetlen lenni. Végül Gus mégis elment, gondolom ő is elálmosodott már. Amikor magamra hagyott, még elmentem a saját fürdőmbe és gyorsan letusoltam majd pizsamát húztam és lefeküdtem. Gyorsan elaludtam.
Legközelebb kopogásra ébredtem. Alig tértem magamhoz amikor Gus hirtelen berontott és az ágyamhoz lépett. Ijedten néztem fel rá , nagyon meglepett. Aztán közölte velem hogy megyünk bulizni ....
-Öhm ....most a-a-azonnal? - kérdeztem álmos szemekkel és majdnem beleásítottam a mondatba.

Gus
Felnevettem.
- Dehogy, előtte még be kell mennünk hozzám, ilyen ruhában biztos nem jöhetsz - mondtam neki. - Meg ha akarod, kajálhatunk is, de ne sokat, mert kihányhatod - javasoltam, aztán egy pillanatra elgondolkodtam. - És talán egy-egy tasakot is meglékelhetnénk, lehet, hogy úgy biztonságosabb lesz elmennünk.

Élliot
-Öhm ... jó. Ahogy gondolod ... - motyogtam kicsit zavarodottan. Túl gyorsan történt ez az egész, én még mindig kótyagos voltam az álmosságtól.

Gus
- Akkor gyere! - nevettem kedvesen. Igazából előrementem volna a konyhába, de fogalmam sem volt, hogy az merre van, szóval meg kellett várjam a fiút.

Élliot
Bólintottam majdnagy nehezen kimásztam az ágyból. A szekrényemhez léptem és előkerestem pár ruhát. Amikor minden a kezemben volt, hirtelen belém nyilallt a felismerés hogy épp pizsamában kóválygok Gus előtt. Hortelen megmerevedtem pár pillanatra, majd lassan fordítottam hátra a fejem. Amikor megláttam a fiú pillantását, csak fülig vörösödtem majd beszaladtam a fürdőszobába, az összes ruhámmal a kezemben.

Gus
Kicsit furcsállva néztem az elrohanó fiú után, nem is bírtam megállni vigyorgás nélkül. Annyira aranyosan szaladt el! De persze nem szóltam semmit, nem akartam még jobban zavarba hozni. Csak nyugodtan az ajtófélfának dőltem, és keresztbe tett karral vártam.

Élliot
Bezártam magam a fürdőbe majd elkezdtem öltözködni. Felhúztam a nadrágot, az inget, nyakkendőt és a zakót majd egy fésűvel megigazítottam a hajamat is. Amikor elkészültem, a pizsimmel a kezemben visszamentem Gushoz.
-Én ...megvagyok - mondtam neki makd letettem a pizsimet az ágyra.

Gus
- Oké - mosolyogtam rá. Olyan szépen felöltözött, szinte már láttam az arcát előre, mit fog szólni hozzá, mikor odaadom neki a ruhákat, amiket föl kell majd vennie. Szegénykém... - Akkor irány a konyha! - lelkesedtem.

Èlliot
Halványan elmosolyodtam.
-Rendben. Induljunk! - mondtam, a tolem elvarhato halk hangnemben majd az ajtohoz leptem de megvartam hogy a fiu menjen ki elobb.

Gus
Követtem Élliotot le a konyhába, ahol mindketten ettünk pár falatot, meg elfogyasztottunk egy-egy tasaknyi vért - ami kicsit fura volt, de nem esett rosszul. Apropó, legközelebbre szereznem kell szívószálat. Szóval mikor végeztünk, elsétáltunk hozzám. Kicsit hosszú séta volt, de egész gyorsak voltunk, és egyikünk sem fáradt el, ráadásul út közben megint tök jót beszélgettünk.
Mikor a házhoz értünk, elővettem a kulcsom (ami szintén a zsebemben volt még), és óvatosan bementünk, Föllopakodtunk csöndesen a harmadikra, ahol az én lakásom volt. Az ajtó és minden épnek tűnt, úgy nézett ki, a zsaruk sincsenek sehol, valószínűleg hagyták a fenébe az ügyemet. Ez egy kisváros volt, összesen talán tíz, tizenöt rendőrrel, akiknek már rég nyugdíjba kellett volna vonulniuk. Ha eltűnt a gyilkos, hát eltűnt. Ők összetakarítottak, úgy tettek egy ideig, mintha nyomoznának, aztán eltették az aktákat porosodni. Így ment ez. De azért nem ártott óvatosnak lennünk.
Bementünk a kicsi, egyszobás lakásba. Igen, minden ugyanúgy, ahogy hagytam. A kicsi fürdőszoba ajtaja tárva-nyitva, a földre ledobott matrac, ami az ágyamként szolgált, összehányva, a takaró és a lepedő gyűrötten, a pára félig a földön. A túlsó sarokban, a konyhában a pulton még mindig ott volt egy koszos tányér, ezen kívül a földön néhol elszórtan hevert egy-egy szennyes póló vagy alsógatya.
- Bocs a kupiért - néztem hátra a fiúra bocsánatkérően. - Nem igazán szoktak vendégeim lenni. Na gyere! Át kell téged öltöztetnünk - indultam el a ruhásszekrényem felé. Az egyetlen dolog, ami viszonylag rendes volt. Mellette állt egy egész alakos tükör is, szóval a fiú meg tudta majd nézni magát, ha elkészültünk. Előre is kíváncsi voltam a reakciójára.

Èlliot
A konyhában megreggeliztünk majd elsétáltunk a fiú régi lakásához. Odabent majdnem rosszul lettem a hatalmas kupitól de nem szóltam semmit. Csendesen szlalomoztam a földön szértszórt holmik közt, Gust követve. Amikor megállt egy ruhásszekrény előtt, érdeklődve figyeltem őt. Kíváncsi voltam, milyen ruhákat kapok majd.

Gus
Kinyitottam a szekrényt és körülnéztem a polcokon. Először egy pólót választottam ki, törtfehér alapon pár pasztellszínű madár, világos, szép színek, kicsit lengébb fazon, úgy néztem, jól fog állni a fiúnak, ha kicsit fölhajtjuk még a póló ujját. Ezután kivettem neki egy kicsit kopott, sötétszürke farmert, fekete zoknit és alsógatyát - fogalmam sem volt, mi van rajta, de Calvin Klein az Calvin Klein -, aztán az egészet odaadtam neki.
- Tessék, ezeket vedd föl! - nyomtam a kezébe mosolyogva. - Ha akarod, és elférsz, ott a fürdőszoba, de én nem fogok leskelődni - vigyorogtam rá.

Èlliot
Csak figyeltem miket vesz elo amiket aztan meg is kaptam. Nagyon furcsa ruhak voltak, meg sosem volt rajtam ilyesmi. Kicsit bizonytalanul meregettem a kezemben levo kupacot majd a fiura neztem.
-Ohm ....azt hiszem , inkabb bemennek a furdobe ... - mondtam neki kicsit elpirulva majd megint lehajtottam a fejem.

Gus
- Menj csak nyugodtan! - mosolyogtam rá, közben már el is kezdtem keresgélni ruhákat magamnak is.

Èlliot
Aprót bólintottam majd elbotorkáltam a fürdőbe ahol magamra csuktam az ajtót. Elgondolkodtam hogy az alsónadrágot is átvegyem-e de végül megtettem. Amikor minden rajtam volt, a saját ruháimat a kezemben tartva mentem vissza Gushoz. Nagyon furcsán éreztem magam ebben az öltözékben, amiket általában hordtam azok jobban tetszettek.
-Kész vagyok .., - szólaltam meg a szokottnál is halkabban hogy a fiú felfigyeljen rám.

Gus
Épp fölvettem a koptatott fekete farmert, mikor a fiú kijött. A pólómat még a kezemben tartottam, úgy fordultam meg, és mértem végig mosolyogva.
- Nem rossz, tök jól áll neked! - mondtam neki vidáman. - Egyedül talán még a nadrágot kéne kicsit fölhajtani... - gondolkodtam el, aztán gyorsan magamra húztam a pólómat (fehér póló, fekete Nirvana logo), és leguggoltam a megszeppent fiú lábához, hogy kicsit fölhajtsam a nadrágszárát. Csak párat hajtottam rajta, annyira azért nem volt hosszú rá, meg ez az egész inkább azért volt, hogy jobban nézzen ki. - Szuper - mondtam elégedetten, és felálltam. - Egy övet még kerítünk neked, meg kelleni fog egy dzseki is - mondtam mosolyogva. Elő is halásztam egy vékony fekete övet, és odaadtam neki, hogy fűzze be a nadrágjába, amíg én megkerestem a katonazöld széldzsekimet, amit szintén Élliotnak szántam. Ehhez még egy fekete Vans cipőt kapott, hogy teljes legyen a kép.
- És most a hajad... - fordultam felé, mikor teljesen elkészült. Elgondolkodva néztem rá. Nagyon aranyos és rendezett volt, de így nem volt jó...

Èlliot
Kicsit feszélyezett hogy nem volt rajta póló, ezért inkább nem néztem rá, de szerencsére viszonylag hamar magára kapott valamit. Csakhogy ekkor a lábamnál kezdett valamkt matatni amire ismét elpirultam. Úgy hajtogatta a nadrágomat mintha ő lenne az anyukám, én meg a pici fiú aki képtelen lenne megcsinálni magának. Ez zavarba hozott. Szerencsére az övemet már befűzhettem magamnak amivel lefoglaltam magam egy picit. Ahogy végeztem, átvettem tőle a dzsekit de még nem bújtam bele, ellentétben a cipővel amit azonnal felvettem.
A hajamhoz kaptam az egyik kezemmel amikor azt mondta, azzal is csinálni kell valamit.
-Nem maradhatna ....így? - kérdeztem meg félénken.

Gus
Majdnem elnevettem magam, de aztán csak kedvesen elmosolyodtam.
- Csak egy kicsit összekócolom, hogy ne legyen ilyen rendezett, nyugi! - mondtam a lehető legbiztatóbb hangomon.

Èlliot
Kicsit gondolkodtam hogy akarom-e én ezt de aztán megadtam magam és bólintottam majd leengedtem a kezem.
-Rendben .... - motyogtam.

Gus
Elmosolyodtam, aztán fogtam magam, és kedvesen elkezdtem rendezgetni a haját. A végén teljesen elfogadhatóvá varázsoltam. Kicsit kócosabb, vadócosabb lett, de még mindig könnyű, szinte látszott rajta, milyen selymes és puha. Mert eszméletlenül selymes és puha volt a haja. fogalmam sincs, hogy csinálta, de egyszerűen jó érzés volt piszkálni.
- Kész is - léptem aztán hátra a kicsit jobba elhúzott a hajrendezgetés után, hogy megnézhesse magát a tükörben. Én egész büszke voltam magamra, úgy éreztem, jól sikerült Élliot "átalakítása".

Èlliot
Végig behunyva tartottam a szemem amíg a hajamat birizgálta. Nem tudom miért, ösztönös reakció volt. Amikor késznek nyilvánított és ellépett tőlem, lassan a tükör felé fordultam. Meg kellett állapítanom hogy még mindig nem látom magam benne.
-Öhm ... Azért nem szörnyű, ugye? - kérdeztem Gust. Még a maradék önbizalmam is elpárolgott így, hogy nem a saját ruháimban voltam.

Gus
Furán néztem rá, aztán a tükörhöz fordultam, ahol leesett az állam.
- Hol a fenében vagy?! - kiáltottam talán kicsit túl meglepetten, nem értettem, miért nem látszódik a fiú, mikor én tökéletesen láttam magam. - Ez meg milyen vámpír izé? - kérdeztem zavartan és kicsit szomorkásan, mert a fiú nem láthatta, hogy néz ki.