Snowy Valley

Jack
- Szóval - szólaltam meg - Mit szólnál egy remek kérdez - felelekhez? Most tökéletesek hozzá a körülmények. Szóval, mit csináltál addig, amíg távol voltam? - érdeklődtem.

Sidney
Nagyot sóhajtottam mikor megszólalt, mert csak nyugalmat akartam.
- Dolgoztam. Tudod valakinek nem elég papírokat alá írogatni hogy megéljen. - mondtam durcásan. Szemet továbbra is csukva tartottam. Nem kellett ránéznem hogy tudjam milyen arcot vág.

Jack
- Azt hittem abból akarsz megélni legalább 20 évig! - forgattam szemeimet - Jó magam beszéltem pár céggel, részt vettem egyesek buliján, az egyik olyanon szedtem fel azt a ribancot is.

Sidney
 - Valahol sejtettem. - mondtam és résnyire kinyitottam a szemem hogy ránézzek. Nagyon nehezen ment mert fáradt voltam de megerőltettem magam. Felé fordítottam a fejem és rápillantottam. - Azt tudtad hogy egy luxus k***a? - kérdeztem tőle és nem is tudom hogy miért mondom el neki. Talán a fáradtság tette. - Több eljárást is indítottak ellene mert alaposan megkopasztotta a kuncsaftjait, de sose bírták elítélni. - mondtam és lehunytam a szemeimet. - Úgy hogy... nagyon vigyázz... vele. - mondtam halkan és szép nyugodtan elaludtam mellette pedig aggódnom kellett volna hogy vele vagyok egy kocsiban és oda visz ahova akar. Talán még is csak éreztem még iránta valamit ha ilyen nyugodt voltam és még figyelmeztettem is a nővel kapcsolatban.

Jack
- Hmm, valahol sejtettem - nevettem fel szórakozottan. Már a külsejéből lerítt, hogy nem átlagos nőről beszélünk. A kihívó viseletek, a különös járásmód, a tekintete és egyszerűen a külseje is egy irányba mutatott. Jó magam sokkal régebben nyomoztam utána, habár sokra nem jutottam. Csak sejteni tudtam azt is, rajtam kívül hány emberrel futott már össze, ami 20-nál biztosan több.
Mikor kezdte elnyújtani szavait Sid, oldalra pillantottam. Elaludt. Elég hamar kidőltél....

Sidney
Álmomban hirtelen a múltban találtam magam és minden rossz érzést magam mögött hagytam. Épp az irodából léptem ki és megláttam Jacket. Fáradtan mosolyogva léptem oda hozzá, miután három napig folyamatosan dolgoznunk kellett egy ügyön. Nem volt időnk arra se hogy haza menjünk nem hogy aludjunk. Így örültem hogy Jack eljött értem. Beültem mellé a kocsiba és vállának dőlve elaludtam. Jó volt újra úgy érezni hogy minden rendben volt. Még ha csak álmodtam is. Egy kicsit kinyitottam a szemem és Jackre néztem mikor megállt a kocsi. - Már is haza értünk? - kérdeztem nagyon halkan szinte már suttogva, mert még mindig az álom hatása alatt voltam. És csak újra boldog akartam lenni. Talán ezért is álmodok folyton a múltról. - Remélem most nem kell olyan hamar elmenned a céghez és velem maradsz? - kérdeztem majd újra el is aludtam nem figyelve hogy miket is mondtam. Csak egyszerűen vissza süllyedtem az álmok birodalmába hogy tovább érezzem a rég elmúlt boldogságot.

Jack
Vezetés közben Sid a vállamnak dőlt, úgy aludt tovább. Nem ébredt fel az út során, mintha elég mély álomba cseppent volna. Egy pillanatra emlékek rémlettek fel bennem. Jó lett volna ha azt mondhatom minden rendben, de a teljes valóm is hazugság. Az "iparmágnás szerep" csak egy álca a gyilkos létem elfedésére. Arra termettem hogy irtsam a fajtámat, aztán egyedül dobjam fel a talpam, valahol Snowytól távol. Részben még sóvárogtam azért, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, részben pedig szkeptikus voltam. Ugyan, ez hogyan történhetne meg? Tűz és víz vagyunk. [...]
Leállítottam a motort, de nem szálltam ki. Hosszú ideig lefagyva ültem a sofőrülésen, amikor meghallottam a második mondatát. Enyhén megszorítottam a kormányt. A lelkivilágomat ő maga rombolta szét akkor amikor kijelentette, elköltözik mellőlem. Ezután a hűvösebb oldalával fordult felém. Azóta is romokban áll mint egy felégetett "szentély" csak arra várva, hogy valaki erőt véve magán újjá varázsolja, ám erre nem mindenki képes. Azt hiszem csak én tudnám véghez vinni, egyelőre viszont csupán annyit tudok tenni, hogy a romok közt kutatok valami használhatót keresve, vagy megpróbálom elfeledni a múltat, és folytatni mindent úgy, ahogy.
- Passzolom - válaszoltam fintorogva. Nem tudtam hallja -e álmában azt amit mondok, de egy próbát megért - Igazából azt sem tudom mit kéne már tennem. Elcseszted akkor amikor kijelentetted, hogy elköltözöl. Magamra hagytál akkor, amikor nem kellett volna, most pedig találtam mást helyetted és hosszabb utazásokba fogtam csak azért, hogy minél kevesebbszer kelljen itt lennem. Hát nem egy értelmű?

Sidney
Az álmom hirtelen rémálommá vált. A mondandója eljutott hozzám, és egyáltalán nem volt jó. Hiába aludtam megeredtek könnyeim és szabad kezemmel átfogtam a karját ahogy vállán pihentettem a fejem. - Úgy... sajnálom... - suttogtam neki továbbra sem tudva mit teszek. Fel akartam ébredni de nem tudtam. Csak csendben folytak könnyeim és reméltem hogy ennek az egésznek hamarosan vége lesz. - ... szeretlek... de félek... - suttogom és végül az izmaim ellazulnak és újra mélyre zuhanok álmaimban a legmélyebb sötétségbe egyedül tovább sírva, saját hibáimért.

Jack
Úgy tűnt hogy van egy pici befolyásolhatóságom a dolgot illetően, ezért tovább beszéltem ugyanazt a kissé emelt, de még viszonylag nyugodt hangnemet megtartva.
- Mitől? Attól, hogy elvisz a rák? Még mindig nagy dohányos vagyok, de nem fogok pár év alatt felfordulni, különben meg megmondtam hogy tudok vigyázni magamra! - csaptam homlokomra szabad kezemmel - ... Nekem is jobban esne, ha rendeződne ez az egész, azonban hosszú ideje olyan problémával állok szemben, ami nálam jóval nagyobb. Ezt inkább nem taglalom tovább. Amúgy is ha felébredtél, megfeledkezel arról amit mondtam, akkor pedig lényegtelenné válik. Pedig nekem rohadtul nem az!

Sidney
Mikor erélyesebben megszólalt, rájöttem hogy ez nem egy álom és tényleg ott van mellettem. Egy ideig csak hallgattam majd lassan felemeltem a fejem, de nem néztem rá. - Hát még mindig nem jöttél rá? - kérdeztem ahogy kicsatoltam a biztonsági övet, majd kiszálltam a kocsiból. Soha nem mutattam előtte gyengeséget, erre most szinte mindent bevallottam.

Jack
Meglepődtem, amikor rám nézett. Vajon ő is csak játszott? Nem, az ilyeneket elég nehezen tudná eljátszani, főleg előttem.
- De, valamelyest - válaszoltam egyszerűen, majd vállat vonva kiszálltam a járműből.

Sidney
Kiszálltam a kocsiból de nem tudtam hol vagyunk. Csak megálltam az egyik fánál neki és a nagy háznak is háttal. Már úgy se tudtam leplezni gyengeségeimet. 
- Szerintem meg egyáltalán nem értesz semmit. - mondtam vállammal a fának dőlve lehajtott fejjel. Féltelek, de jobban... - Félek tőled. - mondtam ki hangosan. - Ezért hagytalak el. Mert te csak eszközként tekintettél rám. És én már ezt nem bírtam. - tettem hozzá, ahogy homlokomra szorítottam a kezem.

Jack
Erre nem válaszoltam. Igen, mert nyomós okom volt arra, hogy ezt tegyem!
- ... Gondolom azóta találtál mást! - vágtam rá karba tett kézzel.

Sidney
Hirtelen eszembe jutott Austin, de nem tudom hogy mi is van. 
- Miért csak te csinálhatsz azt amit akarsz? - kérdeztem mérgesen de még sem kiabáltam. - Amúgy is hova a fenébe hoztál? - kérdeztem de már nem volt energiám veszekedni sem.

Jack
- A saját házamba - válaszoltam figyelmen hagyva az első kérdést - Kicsivel közelebb van a kórházhoz! - nevettem fel.

Sidney
- Hogy mi? - húztam fel az egyik szemöldököm. - Ha azt hiszed hogy azzal a ribanccal egy fedél alatt fogok tartózkodni akkor nagyon tévedsz. - mondtam határozottan. - Akkor inkább stoppal jutok vissza a városba, de nem leszek vele egy helyen. Mert vagy ő vagy én de valaki megdöglik akkor. - tettem hozzá.

Jack
- Ő a szállodában fog felfordulni! - nevettem még jobban - Itt most csak mi vagyunk, meg hamarosan pár emberem, ugyanis útközben felhívtam néhányat, hogy jöjjenek ide védelem gyanánt, te meg idióta vagy! Meg akarok szabadulni attól a görénytől, nem iderángatni!

Sidney
- Na, jó akkor én inkább most elindulok gyalog. - mondtam mikor azt mondta hogy csak mi ketten vagyunk. Valahogy ez nem tetszett. Még sem indultam el. - Miért hoztál ide? - kérdeztem tőle halkan. Kezdtem bele nyugodni hogy nem szabadulok meg tőle. Egyenlőre nem. Majd csak idővel. Talán csak néhány napot kell várnom. Addig miért húzzam fel magam? Mikor nyugodtan is eltölthetem ezt a kis időt?

Jack
Kíváncsivá tett az, miért nem gondolta meg magát. Elindulhatott volna, habár annak meg lett volna az esélye, hogy nem talál el a saját otthonáig olyan könnyen. Elég messze van innen.
- Arra meg volt az okom - feleltem egy sejtelmes vigyor kíséretében - Addig is érezd otthon magad! - tártam ki kuncogva a vaskaput.

Sidney
Nagyot sóhajtottam majd elindultam hogy ha már itt vagyok akkor miért ne menjek vele. 
- Töröld le azt a vigyort a képedről. Vagy én teszem meg. - mondtam morcosan és összevont szemöldökkel néztem rá. Nem tetszett a vigyora. De nem tudtam megmagyarázni miért. Egyszerűen vak rossz előérzetem volt vele kapcsolatban. Ahogy bementem a kapun már a kerten is láttam hogy eleganciát sugall, de mellőzi a hivalkodást. Minden szolid volt, akár a ház. Hiába volt nagy akkor sem az rítt le róla hogy egy milliárdos iparmágnás lakik itt. Érdekes. Nem ilyen szokott lenni a stílusa. Washingtonban a házunk is hatalmas és hivalkodó. Más házak eltörpülnek mellette. De ez. Nyugodt és családias. Gondolkodtam ahogy egy rózsa bokorra pillantottam amin egy bimbó még nem nyílt ki. Ujjam hegyével óvatosan megérintettem majd a ház felé fordultam. - Elmondod végre miért hoztál ide? Tudod kezd elegem lenni! A folyamatos titkolózásod már elég unalmas. - mondtam halkan.

Jack
Egy remek játékot terveztem számára, amiről még nem szóltam egy szót sem. Azt akartam, hogy egy felejthetetlen élmény, és meglepetés legyen számára amit csak este felé leplezek le.
- Nekem nincs titkom - tártam szét karjaimat - Mondd csak drágám, úgy nézek ki, mint aki hazudna nekeeed? - ártatlan pillantásokat vetve rá finoman a vállához értem és megsimogattam.

Sidney
Csak összehúztam a szemem mikor megszólalt. 
- Aha. Persze. Csak mint az eddigi években igaz? - kérdeztem és lesöpörtem vállamról a kezét. Nem tetszett hogy ugyan úgy teszi a szépet miközben azzal a nővel is együtt volt. Féltékeny voltam? Lehet. Szerintem senkinek sem tetszett volna ez a helyzet.

Jack
Vigyorogva megcsóváltam a fejem. Azért sem árulom eeeel!
- Csak nem féltékeny vagy, drágám? - hajoltam csücsörített ajkakkal arcába, majd gyorsan megcsókoltam.

Sidney
Már késő volt arra hogy elhúzódjak mikor megcsókolt. Nem zavart a dolog de akkor is tartani akartam magam az elveimhez és ahhoz az kellett hogy távol tartsam magamtól. Mikor sikerült megszakítanom a csókot nem túl erősen de ahhoz eléggé hogy megérezze az ép oldalába könyököltem.
- Ehhez tartsd magad megértetted? És miért is kéne féltékenynek lennem a ribancaidra? Hisz vagy így vagy úgy, de megszabadulok tőled. - mondtam neki és reméltem felfogja a dolgokat hogy nem játszadozhat velem.

Jack
- Tőlem nem fogsz megszabadulni soha - vigyorogtam szélesen az arcába - Ha kell, a síron túl is addig szívom a véred, amíg kell. Egyébként miért kéne? Talán mert még mindig a feleségem vagy? Hmm, hát ha téged nem zavar, akár meghívhatom ide a szöszkét is.

Sidney
- Akkor már most mehetek is. Nem leszek azzal a nővel egy fedél alatt. - mondtam. - Kérem a kocsim kulcsait. - szóltam rá mikor elindultam. - Amúgy is. Baj ha bántja a büszkeségem ha más nők után futkosol, és nem vagy hajlandó elválni tőlem? - kérdeztem most már mérgesen.

Jack
- Nem adom oda a kulcsokat. Hehe, lenyelettem a hátsókertben ülő pitbullal! - nevettem fel - Különben meg neeem, csak az, hogy még mindig el akarsz válni tőlem, amit persze.. Nem fogok annyiban hagyni - ragadtam meg csuklóját, ezután húzni kezdtem.

Sidney
- És miért baj az? Hisz te soha nem szerettél! Nekem meg elegem van belőled! Engedj el! - kiabáltam vele de erősen tartott.

Jack
Tovább húztam a hálószobáig, úgy döntve hamarabb kezdek neki a dolognak.

Sidney
- Eressz már el! - kiáltottam rá ahogy felfelé cibált a lépcsőn majd egy ajtónál megálltunk.

Jack
Némán kitártam a szoba ajtaját, és bevonszoltam. Míg ellenkezett, mindkét kezét erősen tartva az ágyra fektettem és odabilincseltem, de még nem nyúltam hozzá úgy, ahogy tényleg elterveztem. Helyette szélesen rávigyorogtam.
- Mindjárt jövök, addig te itt maradsz! Kell egy kis előkészület.

Sidney
-Eresz! - kiabáltam vele de esélyem sem volt. Az ágyra döntött majd az ágy támlájához bilincselte a kezeimet. - Mi a fenét csinálsz? Engedj el. Ezt nem teheted! - kiabáltam tovább de mintha meg sem hallott volna. - Még is mit akarsz? Jack! JACK! Gyere vissza és engedj el! - kiáltottam utána, de már kiment. Megrángattam a bilincset de nem bírtam vele mit kezdeni mert nem voltak nálam a kulcsok. Na, szép. A saját bilincsemmel tart fogságban és ki tudja mit akar az a vadállat férjem.

Jack
- Nem engedlek el, most pedig.. Fogd be szépen, és várj itt, amíg előkészülök! - nevettem vidáman, majd kiléptem a helyiségből.

Sidney
- Jack! - kiáltottam utána de semmi haszna nem volt. Egy ideig csak a bilincset méregettem majd a díszvas hegesztéseit de hiába rángattam csak a kezeim sajdultak meg így megpróbáltam nyugodt maradni de nagyon nehéz volt mert nem tudtam mire készül. Na, jó részben tudtam, de azt nem hogy most mit csinálhat.

Jack
Az ilyen célokra volt egy rejtett kamrám a ház pincéjében, ahol egymás mellett sorakoztak a jobbnál-jobb játékszerek. Mivel egyiket sem tartottam túl érdekesnek, egyelőre a konyhába mentem hogy igyak, ezután vissza a szobához, ahol Sid is volt.

Sidney
Próbáltam lehiggadni de nem ment. Nem tudtam mire számítsak tőle, ezért nem bírtam megnyugodni. Pláne nem bírtam nyugodt maradni mikor láttam hogy nyílik az ajtó.

Jack
Remélem felkészültél egy kis mókára! - kitártam az ajtót míg beléptem, ezután kulcsra zártam és eldobtam a távolba. Miután ezzel végeztem, a sötétítőkhöz léptem, hogy elhúzzam azokat.

Sidney
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem és megpróbáltam ülésbe tornázni magam. Ahogy felültem továbbra is próbáltam kiszabadítani a kezeimet.

Jack
- Felesleges a próbálkozás, a bilincs túl erős ahhoz, hogy csakúgy kiszabadulj! Az pedig hogy miért csinálom, hamarosan kiderül - tártam szét ingem.

Sidney
Mikor széttárta az ingét azonnal görcsbe rándult a gyomrom de ez már nem a pánik volt. Ez valami más volt. Már nem azért akartam kiszabadulni a bilincsből hogy elmeneküljek hanem hogy legalább egyszer megérinthessem. Hiába. Nem lehet elfojtani az érzéseinket. De én mindenképpen megpróbáltam. Nagyot nyeltem miközben közelebb jött.

Jack
- Remélem sejted, mi következik  - megérkeztem az ágy széléhez. Ledobtam az ingem, ezután valósággal rámásztam Sidre.

Sidney
- Jack! Ne csináld! - szóltam rá és próbáltam elérni hogy ne másszon rám. Annyira cibáltam a bilincseket hogy lassan elkezdték kidörzsölni a csuklóimat. - Ezzel nem érsz el semmit. Így nem hozhatod helyre a dolgokat! Rohadtul nem! - kezdtem megijedni az eszelős tekintetétől. Kezdtem elbizonytalanodni és éreztem hogy ezt nem úszom meg.

Jack
Nem hatottak rám a szavai. Kemény csókkal hallgattam el, miközben kezeimmel ösztönösen végigsimítottam felsőtestén. Időnként erősen megmarkoltam a melleit.

Sidney
Próbáltam ellökni magamtól ahogy felhúztam az egyik lábam, hogy lerúgjam magamról. El akartam fordítani a fejem. Fájdalmasan felnyögtem durva érintéseire. Nem értettem, miért viselkedik így.

Jack
Megrúgta a bal golyómat, de nem szóltam miatta, helyette tovább folytattam azt, amit elkezdtem.

Sidney
Nagy nehezen végre sikerült elfordítanom a fejem így levegőhöz is jutottam. - Jack... kérlek... ez nagyon fáj... - mondtam össze szorított szemekkel. - Te nem Ő vagy! Hol van az a Jack akibe bele szerettem? - kérdeztem halkan ahogy ránéztem. Tényleg féltem tőle hisz a saját férjem akart megerőszakolni. De ha már nem tudom elérni hogy eloldozzon, legalább próbáltam rávenni hogy ne legyen ilyen durva.

Jack
Eljutottak hozzám a szavai, amivel annyit elért hogy kevésbé markolásztam melleit, de még így is jócskán volt oka panaszra. Lehet, hogy régen nem ilyen voltam, ám azóta változtam, nem épp a jó irányokba.

Sidney
Továbbra is próbáltam jobb belátásra bírni és ráébreszteni hogy ő nem ilyen volt. De már nem azért hogy elengedjen. Egyre jobban azt éreztem hogy elvesztem önmagam, és nem bírtam ellenállni neki. Csak úgy mint régen most is hatással volt rám és rá kellett jönnöm hogy még mindig szeretem, de ezt még nem akartam a tudtára adni. Felesleges lett volna. Hisz hamarosan úgy is eltűnök erről a világról. Nem akarom abba a hitbe ringatni hogy hogy újra minden rendben lehet. De még sem bírtam nem élvezni a helyzetet.

Jack
Egy pillanatra ismét úgy éreztem, mintha a múltban lennék. Régen egy bizonyos pontig remekül kijöttünk egymással. Hasonlóan tüzes volt a szerelmünk, viszont akkor még nem szerepelt benne bilincs és nem voltunk ennyire közönyösek egymással.
Most pedig.. úgy éltünk külön, mint két remete, s bár volt egy nő akivel együtt tengethettem Sid helyett az eddigi időm, meguntam a vele töltött pillanatokat. Nem tudta visszaadni azt, amiből régen nem szenvedtem hiányt. Miért érzem mindig ilyen furán magam? A rohadt életbe, miért vagyok folyton nyughatatlan?!

Sidney
Nagyon zavart hogy nem ölelhettem át. Folyton azokba a nyamvadt bilincsekbe ütköztem akár hányszor megpróbáltam magamhoz szorítani, így nem csoda ha már teljesen kikészítettem a csuklóimat.
- Jack... - sóhajtottam, és vad csókjait lágyan viszonoztam, hogy érezhesse mit érzek. De, kimondani nem akartam. Mindig is tudtam hogy ő hiányzott nekem de nem mertem még magamnak sem bevallani. Bár csak ő is úgy érezne mint én. De ezt nem várhatom el tőle. Zakatoltak a fejemben a gondolatok de Jack mindent elfeledtetett velem.