Vámpírok bálja

Nolan
Mielőtt bármit is válaszolhattam volna eltűnt és nem tudtam mit tenni. Nem volt mit tennem mint hogy próbáltam tényleg össze szedni magam. Bementem anyámhoz hogy megnézzem minden rendben van-e, de szerencsére aludt. Odamentem és feljebb húztam rajta a takarót majd megpusziltam a homlokát, és kimentem hogy megfürödjek. Sokáig áztatta magam a forró zuhany alatt, még bőrömön már nem tudtam elviselni a forró vizet. Majd ideiglenesen a vendégszobába költöztem mert nem akartam a betört ablakú szobában aludni. Majd holnap megcsináltatom. Gondolkodtam majd hosszas forgolódás után hajnaltájban elaludtam.

Edward
Még egyszer visszapillantottam a konyha felé ahonnan kijöttem, végül kiugrottam az ablakon és elsiettem. A birtok felé haladva eléggé a gondolataimba merültem. Nem tudtam, mihez kezdjek azokkal a fura érzésekkel, és a korántsem szokásos tetteimmel sem voltam egészen tisztában. Amiért belém szúrta a kést, legszívesebben felpofoztam, vagy a falnak csaptam volna.... Kavargó hangokkal és képekkel a fejemben feküdtem le aludni is.

Nolan
[...]
Másnap nagyon fáradt és zavart voltam ezért délután a kávézóból hamarabb eljöhettem így tudtam anyára vigyázni. Sajnos ma a szokottnál is csendesebb volt ha épp nem köhögött. És mikor megkérdeztem nem-e kér valamit megkérdezte ki vagyok és hogy a lánya küldte-e. Nem tudtam mit tegyek ezért türelmesen válaszolgattam, majd inkább elvonultam főzni. Sajnos akkor is elbambultam és először megvágtam a bal tenyerem mosogatás közben majd karomra fröccsent a forró olaj és csúnyán megégette a jobb alkaromat. Tehát mind két kezemet sikeresen elintéztem egy kis időre hogy véletlenül se tudjak erőt kifejteni.

Edward
[...]
Másnap kora délután ébredtem. Nem tudtam rendesen aludni. Sóhajtozva ballagtam a fürdőbe hogy lezuhanyozzak, ezután felkaptam egy viszonylag hétköznapi ruhát, ami megfelelt a városi patkányok viseletének, majd csendben vártam, amíg lemegy a Nap. Addig nagyrészt olvasással és céltalan bolyongással az épületben töltöttem el az időm.

Nolan
Ahogy a délután egyre jobban estébe kezdett fordulni feszültségem is egyre nőtt. Még az sem tudott vigasztalni hogy anyám valamivel jobban volt mert végre megismert és tudtunk beszélgetni. A kanapén ültem mellette és fejemet vállára hajtva folytattuk a nagyon komoly eszmecserét, hogy miért is a csokoládé a nők egyik legjobb barátja, majd miután ki nevetgéltük magunkat, eléggé kifáradt így elvonult aludni. Onnantól teljesen magamra maradtam minden kusza gondolatommal és saját magamat kezdtem kétségbe ejteni "mi lesz ha" kérdésekkel de próbáltam teljesen higgadt maradni.

Edward
Amint leszállt a sötétség, felkaptam a farmer dzsekimet, és útnak indultam, hogy ismét kiszórakozzam magam. Nem tudtam, mit tehetnék most a lánnyal, vagy épp az anyjával. Úgy voltam vele, hogy majd ott elválik.

Nolan
Leszállt az éj! Basszus, mi lesz ebből? Nem lehet igaz. Miért kellett jártatnom azt a nagy szám? Kérdezgettem magamtól majd át tértem a nyugtatásra. Nem akartam feszültnek látszani mert azzal még inkább bajt hoztam volna magunkra. Az ablakot sikerült megcsináltatnom, így reméltem nem megint ott óhajt a vámpír bejönni.

Edward
Ezúttal több időnek tűnt, míg megtaláltam a tegnap felkeresett házat. Valahogy lassabban teltek a percek. Ezúttal az ajtót rúgtam be, majd léptem át a küszöböt. A hangos csattanás, ahogy a földre érkezett, jelezhette, hogy megérkeztem, bár a játék mai menetét út közben nem sikerült kitalálnom, pedig folytattam az agyalást.

Nolan
Mikor az ajtó csattanását hallottam nagyon megrémültem. Mikor az előszobába szaladtam rájöttem hogy a vámpír jött meg. Összeszedtem minden bátorságom és szúrósan néztem rá.
- Nem tudtál volna kopogni? Általában azt szoktak. - mondtam. Majd elindultam anyám szobája felé bár nem hiszem hogy felébredt volna hisz a gyógyszerei és a folyamatos köhögés kimeríti.

Edward
- Megoldottam a lábammal is - jelentettem ki, majd beléptem, és kíváncsian elindultam utána.

Nolan
Nagyot sóhajtottam mikor válaszolt. Számítottam valami hasonlóra. Ha így megy tovább kidobnak minket a bérházból, meg rá megy az összes fizetésem a lakás javítására. Résnyire nyitottam az ajtót és benéztem anyámhoz. Láttam hogy még alszik ezért valamennyire megnyugodtam.

Edward
- Ja, arra a cafkára néztél rá? Még kb. 2, jó esetben 3 hétig él általam - szólaltam meg a háta mögött állva.

Nolan
Becsuktam az ajtót majd azzal a lendülettel pofon is vágtam ahogy bírtam. - NE! Merj még egyszer így beszélni az anyámról! - rivalltam rá nem gondolva a következményekre. Gyűlöltem ha anyámról valami rosszat mondtak. Nem csak azért mert köztiszteletben álló orvos volt, hanem mert senki nem beszélhet így róla. Senki!

Edward
Csodáltam, ha nem sajdult bele a keze az ütésbe. Az én arcon, nem nagyon, de éreztem, hogy pontosan hol talált el vele. Pont a jobb profilomat, pedig az a legjobb! Meglepődve néztem rá, kezemet képem kissé rózsaszínesebb részére téve.

Nolan
Miután felpofoztam a legszívesebben a kezem ráztam volna hisz jobban fájt nekem mint neki, de nem akartam megadni az örömöt hogy lássa a fájdalmat. Dacosan néztem a szemébe és nem érdekelt hogy vöröslik a tenyerem az ütés után.

Edward
- Te aztán tudod, hogyan kussoltass el egy vámpírt, de ha ugyanezt én is eljátszanám, valószínűleg az neked lenne rosszabb - szólaltam meg.

Nolan
-Nem érdekel. De ha valaki rosszat mond az édesanyámra az nem ússza meg szárazon. - mondtam és kikerülte őt oda mentem a kanapéhoz és leültem. Továbbra sem mutattam hogy mennyire ideges vagyok pedig a legszívesebben elmenekültem volna.

Edward
- Oké, akkor csak ringyónak becézem majd - vigyorodtam el szemtelenül.

Nolan
- NE merészeld! Miért élvezed mások szenvedését? - kérdeztem indulatosan. Felpattantam a kanapéról de nem mozdultam. - Kegyetlen aljas dög vagy amiért szórakozol egy beteg asszonyon. Szerintem azt sem tudod mit jelent a kemény munka. - mondtam továbbra is dühösen. Szemem szinte szikrákat szórtak.

Edward
Vállat vontam. Erre nem igazán tudtam mit felelni.
- Egyszerűen jó pofának találom! Másrészt ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz. Az utóbbit is választhatod, biztos látjátok majd egymást a Mennyben, vagy épp a Pokolban.

Nolan 
Dühösen fordítottam el a fejem és ültem le újra a kanapéra. Szokottnál is egyenesebb háttal mereven ültem keresztbe tett lábakkal.
- Meddig óhajt maradni az Úr? - kérdeztem gúnyosan kicsit megnyomva az utolsó szót.

Edward
- Nem is tudom! Talán 3 napig, de lehet hamarabb is távozom - gondolkodtam hangosan, inkább csak azért, hogy bosszantsam.

Nolan
Hű de jó. - morogtam. Valahogy nem dühített de nem tetszett most semmi mert mérges voltam amiért anyámat a szájára merte venni.

Edward
- Igen, főleg, ha mondjuk a ringyóval hálok együtt - röhögtem fel.

Nolan
Amint kimondta felpattantam megragadtam a ruhája gallérját. - Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, esküszöm én addig nem nyugszom még meg nem öllek!! - mondtam szikrázó tekintettemet az övébe fúrva.

[Mit csinál a micsidi? ._.]

Edward
- Ha csak kellő hosszúságig a szemembe nézel te is, meg ő is, használni tudok egy bűbájt, ami zombieszerűvé teszi a gondolkodásod. Jó ötletet adtál azzal, mit is tehetnék most - horgásztam le magamról a kezét, majd felálltam, s mint egy gyerek, széles vigyorral a képemen elindultam a nőhöz.

Nolan

[Bocsi nem figyeltem XD]

- Hagyd őt. Hisz beteg. Ne bántsd! - Álltam elé és nem engedtem tovább. Nem érdekelt ha ellökött az útból. Akkor sem engedtem neki. - Könyörgök őt hagyd békén.- mondtam halkan.

Edward
- Mit adsz cserébe azért, hogy őt kihagyjam a muriból? - kacagtam fel, megvető pillantásokat vetve rá.

Nolan
- Nincs semmim. Hisz mit adhatnék egy olyannak akinek mindene megvan? - kérdeztem de jól tudta hogy bármit megtennék anyámért. Akár meg is halnék érte.

Edward
- Elgondolkodtató kérdés - szólaltam meg ismét - Mondjuk adhatnál a véredből.

Nolan
A hideg rázott az ötletétől. Hisz mikor először ivott a véremből nem volt épp barátságos a találkozásunk. Féltem de bele egyezően biccentettem és hagytam hogy azt tegyen amit akart.

Edward
Kíméletlenül belemélyesztettem a fogaimat a nyakába, miután magamhoz húztam és átöleltem.

Nolan
Felnyögtem a fájdalomtól majd ahogy átölelt, a vállaiba markolva próbáltam tűrni  ahogy itta a vérem. Valami hihetetlen eufórikus állapot uralkodott el rajtam. Teljesen más volt most mint akkor.

Edward
Nem tudtam miért cselekedtem másképp, mint ahogy eredetileg akartam. Legszívesebben  leszorítottam volna a kezeit, s talán még egy falnak is nekipasszíroztam volna, de nem tettem meg.

/Tesó, kezdesz elpuhulni! By:Èlliot (és....khm....nem ez volt a terv) /

Nolan
Szorosan átöleltem csukott szemmel arcomat a plafon felé emelve, újra felnyögtem de már nem a fájdalomtól, és nem attól kapaszkodtam a vállába. Végül már nem a félelem dolgozott bennem hanem valami más. Nem kapaszkodtam belé görcsösen csak öleltem. Minél szorosabban hogy innél közelebb érezzem magamhoz.

Edward
Mélyebbre fúrtam a fogaimat, végül kihúztam, és azonnal ellöktem magamtól, amikor átölelt. A tekintetem dühös volt, pedig inkább csak zavarodottságot éreztem. Nem értettem, mit csinálok, jobbnak láttam, ha hamar elhúzom a csíkot, elfelejtem ezt a prédát, és visszatérek ahhoz, aki talán egyenes adásban fog elpusztulni előttem, amennyiben nem sikerült elérnem a célomat nála a megjegyzéseimmel. Akkor viszont nem árt beszerezni valamit a műsorhoz. Már ki is találtam, hogy az öcsémet egy elhullott őzzel lepem majd meg az ágyában. Vagy reggelire kapja. Mindkettő remek ötletnek tűnt.
- Mi jogon öleltél magadhoz? - kérdeztem elkomorodva.

[Csak kezd. De amúgy még mindig szemét. xD]

Nolan
Fájdalmasan felnyögtem mikor mélyebbre fúrta a fogait, majd el lökött magától. Mivel több vért vesztettem mint a múltkor nem igazán maradt erőm. Éreztem hogy nem vagyok jól és homályosodik a látásom. Még mielőtt elájultam volna láttam komor tekintetét. És tudtam hogy nem vagyok elég jó a számára. És tudtam hogy ezért anyám fog bűnhődni. Majd elájultam és nem tudtam mi folyik körülöttem.

Èlliot
-Az emberek nem látják a kastélyt. Vámpírbűbáj - válaszoltam egyszerűen.

[De mégis hogyan fűzzük be a szálba majd Zhaliat is? Hmm, elvégre ő sem maradhat egyedül.]

Edward
Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy összeesik, majd egyszerűen ott hagytam. Betörtem az ajtót, hogy belépjek a nőhöz és alaposabban szemügyre vegyem.

Nolan
Nem tudtam mi folyik körülöttem, de furcsa képeket láttam magam előtt. De mindben az lett a vége hogy édesanyám meghalt. Nem akartam ezt. Fel akartam ébredni de nem tudtam.

Dee:
-Ohh, szóval ilyen is van -ráncoltam össze a homlokom. Már meg sem kéne lepődnöm.

Èlliot
-Van. -bólintottam. Próbáltam határozottabb lenni mint általában, de nem biztos hogy ez úgy ment ahogy gondoltam.

Dee:
Hát nem nagyon sikerült neki.
-Kicsit mintha nyomottnak tűnnél -jegyeztem meg.

Èlliot
Erre azonnal zavarba jöttem. Elpirulva hajtottam le a fejem.
-Én ...én ...nem vagyok nyomott ... -motyogtam.

Dee:
-Ez nem volt valami határozott -ingattam a fejem.

Èlliot
-Pedig most egész határozott voltam ... - próbáltam elmosolyodni, de még mindig zavarban voltam.

Dee:
-Szóval felétek ez a határozottság? -mosolyodtam el halványan.

Èlliot
-Magamhoz képest igenis határozott vagyok - jelentettem ki.

Dee:
-Jó, én azt nem tudhatom, hogy milyen vagy magadhoz képest. -szólaltam meg kis idő múlva.