Harry Potter 8 - Voldemort örököse

Giselle
-De előtte még tanítás van ... - jegyeztem meg miközben elvettem tőle az egyik bögrét.

Avis
Csendben térdeimre borulva sírtam. Mikor meghallottam hogy kivágódik az ajtó. Én a helység legtávolabbi sarkában ültem rejtve a kíváncsiskodók elől. Reméltem Myrtile nem jelenik meg és árul el a fiúnak. Nem akartam hogy Amarante sírni lásson.

Amarante
Úgy tudtam, hogy ez Myrtile területe. Nem óhajtottam sokáig zavarni, de Avist mindenképp meg akartam találni.
- Hé, merre vagy? - kérdeztem és beljebb sétáltam. Hátborzongató volt a helyiség némasága. Csak azt hallottam, mintha valaki sírt volna.
- Minden rendben? - tettem fel egy újabbat, miközben megálltam, hogy körbenézzek. Senkit sem láttam odebent.

Avis
Mikor meghallottam a hangját önkéntelenül is összerezzentem. Féltem hogy újra ugyan abba a hibába esem. Félek de a hangján hallottam hogy aggódik. Nem mertem fölkelni mert nem akartam hogy sírni lásson. Mert az a gyengeség jele. De mindennél jobban vele akartam lenni. Nagyot sóhajtva keltem föl a földről és jöttem elő.
-Sajnálom. Én csak... -Kezdtem de nem tudtam mit mondjak.

Amarante
Felé fordítottam fejem.
- Te csak? - kérdeztem összevont szemöldökökkel. Indulatosan odakullogtam hozzá, megfogtam a kezeit és közelebb húztam magamhoz. Szemeimmel a tekintetét kerestem. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, azonban egyelőre nem bontakoztam kérdésáradatba.

Avis
Megrémültem attól ahogy rámnézett. Mikor megindult felém hátrálni akartam de nem bírtam. A viselkedése olyan dolgokat jutatott eszembe amit el akartam felejteni. Mikor megfogta a kezem és közelebb húzott összeszorítottam a szemeimet és félre fordítottam a fejem. Tudtam hogy nem akar bántani még is megrémültem. Hirtelen újra azon a végzetes kegyetlen estén éreztem magam.
-Kérlek... Sólyom ne bánts!-mondtam és még inkább összeszrítottam szemeimet. Remegtem és szabadulni próbáltam.

Amarante
A tekintetem határozott volt, a hangon úgy szint, nem mellesleg számon kérő. Azt hiszem ezzel megijesztettem, mert elfordította a fejét és szabadulni próbált. Miért csinálja ezt? Furcsa! Valami nincs rendben. Nem akartam megijeszteni őt, vagy bántani. Óvatosan magam felé fordítottam a fejét és kedvesen megcsókoltam, mielőtt bármit reagálhatott volna.

Avis
Nem eresztett hiába próbáltam szabadulni. Nagyon megrémültem egy emléktől amit rég el akartam felejteni. Mikor megcsókolt először menekülni akartam de mikor rájöttem mi is történik megnyugodtam és ellazultam.

Amarante
Szorosan karjaimba zártam, miközben konokul tovább csókoltam. Azzal nem törődtem, mi történik majd, ha elengedem. Lehet felpofoz, lehet azzal jön, hogy tehettem ilyet és elrohan, még mielőtt bármit mondhatnék. Ezektől nagyon féltem, mert tudtam, nem kizárt, hogy megteszi bármelyiket. Viszont nem szakította félbe, hanem ellazult, ami jó jelnek ígérkezett. Addig azonban nem leszek nyugodt, amíg nem tudom, hogy mi a baja és miért viselkedik olyan különösen.

Avis
Igaz meg voltam rémülve. Féltem hogy újra becsapnak. De még is bízni akartam. Bízni akartam hogy ő más és nem fog becsapni. Mert abba bele pusztulnék. Még egyszer utoljára meg akarok bízni valakiben.
-Sajnálom én csak újra bízni akarok de nagyon nehéz. Félek.-mondtam miután megszakítottuk a csókot. Szorosan hozzá bújtam arcomat mellkasába fúrtam.

Amarante
Gyengéden végigsimítottam a gerince mentén, majd beletúrtam dús hajába.
- Percei vannak hátra azoknak, akik csakúgy eldobnának téged - mondtam, megsejtve a problémája okát, majd folytattam - Bennem megbízhatsz. Én nem váglak át, de ha úgy éreznéd ez lenne, csak szólj, vagy.. húzz be egy jókorát. Egyébként komolyra fordítva a szót megvédelek bármitől. Úgyhogy ne félj, mert itt vagyok!

Avis
Nagyon jól esett amit mondott és megnyugtatott. Tudtam hogy megbízhatok benne de akkor is nehéz volt újra megnyitni valakinek a szívem.
-Köszönöm.-mondtam halkan ahogy fejem a mellkasára hajtottam. Megnyugtatott hogy hallgathattam szívverését.
-Ne haragudj amiért elrohantam. -Mondtam egy idő után. Nem tudtam hogy mit gondolhat rólam. -Most biztos egy gyenge nyafogó kis csitrinek tartasz igaz?-kérdeztem de nem néztem rá. Mert nem mertem.

Amarante
Végigsimítottam az arcán, majd megpusziltam a feje búbját és elengedtem őt.
- Ugyan ne köszönd és nem haragszom! Nem bántottál meg vele, vagy ilyesmi, bár azért bevallom, hogy kicsit megijedtem - vakarászni kezdtem a tarkómat - Túl gyors voltál, még szem elől is tévesztettelek néhány percre. Amúgy neeem! - kiáltottam fel, mikor feltette a kérdést. Szinte azonnal rávágtam válaszom.

Avis
Örültem annak hogy velem volt. Mikor elengedett az egyik tükörben megláttam hogy elég pocsékul festek.
-Megmosom az arcom és ha akarod mehetünk. -Mondtam ahogy a csap felé fordultam hogy arcot mossak. Sírás közben sikerült elmaszatolnom a sebhelyet rejtő alapozót. Mikor megmostam az arcom elővettem az alapozót hogy elrejtsem a heget.

Amarante
- Oké. Amúgy miért rejtegeted az arcod? Szerintem azzal a sebhellyel is szép vagy. Más véleménye meg nem számít - szólaltam meg a kezében lévő alapozóra mutatva.
- .. Egyébként azt hiszem, társaságunk van - fordultam az egyik kinyíló wc ajtó felé.

Avis
- Elég régóta takargatom már. Engem zavar mert a szűleim halálára emlékeztet. Ezért inkább eltakarom. -Mondtam halkan majd a kinyíló ajtó felé pillantottam.
-Szia Myrtile.-köszöntem halkan a szellemnek.

Amamrante
- Akkor tudod csak elkezdeni a bizalom/kapcsolatépítést, ha először túllépsz azon, ami történt, aztán hátrahagyod azt, ami gátol a tovább fejlődésben. Próbáld most nem felvinni az alapozót. ott leszek melletted, így megjegyzéseket sem tehetnek rád, aki pedig mégis megteszi, azt magam tépem meg - ajánlottam fel, majd a tárva nyitott wc fülkére pillantottam, ami most teljesen üres volt. Egy halk suttogás, majd hangos bőgés hallatszott, egyenesen mögülünk. Szőke hajam minden tincse égnek állt.

Avis
Az alapozóra pillantottam majd a tükörképemre. Nem hittem volna hogy sikerül így emberek közé mennem de miatta meg kellett próbálnom.
-Rendben megpróbálom.-mondtam és elraktam az alapozót. Közben Myrtile is megjelent természetesen bömbölve. Nagyot sóhajtottam a mosdókagylónak támaszkodva.
-Myrtile ez nálam már nem jön be. Öt éve próbálkozol folyamatosan. -Mondtam sóhajtva. Emlékszem mikor először találkoztam a szellem lányal megrémültem de aztán a legtöbbször ha bántottak itt találtam menedéket.

Amarante
Imádkoztam azért, hogy megtegye. Egyszer úgy is el kell hagynia, ha nem akar többé rettegve élni. Nem tudom mi történt vele pontosan, de villámként hasított belém a felismerés: szörnyű dolgok történhettek vele. Talán annál is, mint amit én elképzeltem.
Nagyot sóhajtottam Mirtyle bömbölésére. Szörcsögve Avisra pillantott.
- Nem kell azonnal megjegyzéseket tenni! É-én csak meghatódtam! A kezdetektől fogva figyeltem mindent. Nekem soha nem sikerült rendes barátra találnom! Gúnyoltak!! Kinevettek!!! - folytatta. Nagy hangerővel beszélt, hogy az visszhangzott a helyiségben, plusz egy csap is kinyílt a közelében.

Avis
-MÍ? Te végig itt... voltál?-kérdeztem nagyot nyelve. Majd megint csak nagyot sóhajtottam mikor egyre emelte a hangját és kinyílt a csap is.
-Jajj Mirtyle ne haragudj.-mondtam de nem igazán tudtam hogy vígaztaljak egy szellemet. Segélykérően Amarantére pillantottam.

Amarante
- Tudod, nem vagyok kísértetekre specializálódva - a hangjától majd' szétment a fejem. Morgolódva odakaptam a tarkómhoz és Avisra pillantottam - Szerintem menjünk innen, ő meg biztosan lenyugszik magától, elvégre már régóta itt van - súgtam oda neki, mire megkaptam azt a választ, hogy "Persze, hagyjatok csak egyedül, mint a többiek!", majd újabb bőgés sorozat. Könyörgőn a barna hajú lánykára néztem.

Avis
Csak biccentettem Amaranténak majd elspurizttunk.
- Hova megyünk?-kérdeztem.

Amarante
Kiléptünk és elindultunk a folyosón.
- Még magam sem tudom. Csak az volt a terv, hogy elkerüljünk onnan. Szerintem Mirtyle buggyant, ilyenkor bármire képes lehet...

Avis
CSak rá mosolyogtam ahogy haladtunk.
-És mi van a terveddel? Elvégre le akartál vinni Roxmortsba.-mondtam halkan hogy más ne hallhassa.

Amarante
Megcsóváltam a fejem, mintha ki akartam volna rázni valamit belőle, majd elgondolkodtam.
- Nos, ami azt illeti, ahhoz jó irányba haladunk - feleltem egy sejtelmes mosollyal az arcomon.

Avis
Kíváncsian figyeltem ahogy a fejét rázta majd kicsit meglepődtem a mosolyán.
-Ezt hogy érted? -Kérdeztem mert nem értettem mire céloz.

Amarante
- Ha hiszed, ha nem, jó irányba tartunk ahhoz, hogy Roxmortsba tudjunk menni még úgy is, hogy gyakorlatilag a suli egy folyosóján sétálunk - válaszoltam - Egyébként már kíváncsi vagy arra, hova megyünk majd?

Avis
-Am. Ha te mondod?-mondtam mosolyogva. Örültem hogy velem volt. Jó érzés volt hogy tudtam kihez szólni. Végre nem kellett félnem.
-Igen már kíváncsi vagyok.-mosolyogtam rá.- Amúgy nagyon tetszett a rajzod és a vers is nagyon szép volt.-mondtam mosolyogva.

Amarante
Egyik kezemmel megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Szupeeer! Jó helyre megyünk, ha el tudunk lógni innen - egy huncut vigyort ejtettem felé - Tényleg? Szerintem kicsit.. összecsapott lett mindkettő - vörösödő arccal előre fordultam.

Avis
Viszonoztam szorítását, majd rábíztam magam. Reméltem hogy nem kerül miattam bajba.
-Szerintem mindkettő gyönyörű volt. -Mondtam mosolyogva. Kicsit vicces volt hogy most ő pirult.

Amarante
Igazából nem bántam volna, ha miatta kerülök bajba. Azt is a fejembe vettem, hogy akár minden felelősséget magamra veszek, elvégre az én ötletem volt ez az egész.
- örülök, ha tetszettek - sandítottam rá, majd vissza előre.

Avis
Ahogy fogta a kezemet közelebb bújtam hozzá. Nagyon jól éreztem magam még így is hogy a kastélyban bolyongtunk. És tudtam hogy amit tervez még ennél is jobb lesz.

Amarante
[....]
Levezettem egy rejtett alagútig. Úgy látszik még mindig vannak olyan rejtett utak, amiről jobb, ha soha nem tud az igazgató, különben nagyon sok gyerek vágyát tipornák el, akik bármit megtennének, hogy Roxmortsba jussanak. Lent sötét volt, így időközben elővettem a pálcámat, és fényt csináltam.

Avis
Az alagútban sötét volt de Amarante a pálca segítségével fényt csinált. Ahogy haladtunk kicsit olyan volt mint amikor a nagyiék birtokáról szöktem ki. -És hova viszel?-kérdeztem kíváncsian.

Amarante
Egy huncut vigyorral fordítottam felé a fejem, majd visszanéztem előre.
- Az még titoook! - válaszoltam.

Avis
Kicsit meglepődtem a vigyorán majd elhúztam a szám majd vállat vonva követtem tovább. Tudtam hiába faggatom úgy se mondja el. Jól tud titkolózni. Nagyon kíváncsi voltam hova tartunk. De valamiért nem zavart.

Amarante
Rövidesen kiértünk. Elértük a várost, de mielőtt kiléptünk volna, fekete csuklyát aggattam mindkettőnkre, nehogy felismerjen valaki, aki épp erre jár a suliból.

Lunsia
Meglepődtem a fekete csuklya miatt de rájöttem hogy azért kell hogy fel ne ismerjenek minket. Jó volt kimozdulni a kastélyból. És élveztem hogy Amarantéval sétálhatok. Igaz most rá hagyatkoztam mert nem tudtam hova akar menni.

Amarante
Óvatosan megfogtam a csuklóját, majd lassan felvezettem az alagút végén, egyenesen a Mézesfalás raktárába.

Avis
Mikor kiértünk a raktárba édes illat csapta meg az orromat. -Csak nem a Mézesfalásban vagyunk? -Kérdeztem majd megöleltem. Az egyik kedvenc helyem Roxmortsban.

Amarante
- De, vagyis a raktárában. Féltem, hogyha betérünk, akkor felismer valaki a suliból, és visszarángat, ha meg itt van egy tanár, vagy netán az igazgatónő, tuti lebukunk előbb-utóbb - sóhajtottam fel, majd kedvesen visszaöleltem.
- No de azt javaslom, használjuk ki az ingyen terülj-terülj asztalkát, csak ne vegyenek észre minket.

Genewieve
A reggelinél tájékoztattak minket arról, hogy Bimba professzor nem tartja meg a dupla gyógynövénytant első két órában, így miután befejeztem az evést, a lányokkal kimentünk az udvarra.

Mark:
Mi is kint bandáztunk az udvaron a srácokkal. Persze, amikor Geniék feltűntek a színen egyből leváltam a kis csoportunktól és feléjük vettem az irányt. Kaptam is pár "A kis szoknyapecér!" meg ehhez hasonló megjegyzést. Naná, hogy jó hangosan, hogy mindenki hallja, de kicsit sem zavartattam magam.

Genewieve
Az udvaron megálltunk a lányokkal. Kört alkotva beszélgettünk és azt találgattuk hogy vajon miért nincs megtartva az első két óránk.

Mark:
Zsebre vágott kézzel beálltam közéjük, mintha csak én is odatartoznék.
-Na mizu van csajok?

Genewieve
-Szia Mark! - köszöntem mosolyogva a fiúnak , megelőzve a többieket akik csak kuncogtak.

Mark:
-Szia Gen! -köszöntem neki vissza. A többiekről igazából ügyet sem vettem. -Mi újság?

Genewieve
-Semmi különös. - válaszoltam vállat vonva - Veled? - kérdeztem miközben elmosolyodtam.

Mark:
-Itt sincs sokminden. Örül a fejem, hogy nem kell bent punnyadnunk órán -vontam vállat.

Genewieve
-Ahogy mindenkinek - mosolyodtam el -Te tudod, miért nem tart a professzorasszony órát? - kérdeztem.