Snowy Valley

Austin
Ki vezettem a kocsihoz és kinyitottam az anyós ülés ajtaját. Mikor beszált én is beültem és elindultunk.

Sidney
Nyugodtan ültem a kocsiban és az elsuhanó házakat figyeltem.

Austin
A közelben laktam szóval gyorsan oda értünk.Beáltam a garázsba utána Sidneyvel a napaliban leultünk a kanapéra.

Sidney
A kanapén ülve a vállának dőltem. Ahogy ott ültem a vállának dőlv óvatosan megfogtam a kezét remélve hogy nem bánja.

Tom
Tanácstalanul mosolyogtam a fiúra.
- Fogalmam sincs.

James
-Akkor mi lenne ha csak sétálnánk egyet a parkban? Vagy valami különlegesebbre gondoltál? - kérdeztem kedvesen, az utat figyelve.

Tom
- A park nagyon jól hangzik. - mosolyogtam a fiúra.

James
-Rendben. Akkor oda megyünk - mondtam mosolyogva majd a park felé vettük az irányt.

Austin
Miközben a kanapén ültünk a válamnak dőltötte a fejét és óvatosan megfogta a kezemet. Mikor ezt észre vettem elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Na és mit akarsz csinálni?- kérdeztem.

Sidney
-Hm? Nincs ötletem. -Néztem rá. Kicsit el voltam tompulva, mert mielőtt megérkeztem, majdnem 12 órát autókáztam, hogy Snowy Walley-be érjek. -Neked van valami ötleted?- kérdeztem, hallkan.

Austin
-Nincs , de te nem vagy fáradt? Eléggé sokat utaztál- kérdeztem megértően.

Sidney
-Nyugi bírom még.-válaszoltam mosolyogva.

Austin
-De ha akarod akkor hazaviszlek vagy akár itt is aluthatsz- ajánlottam fel neki.

Sidney
-Nem, tényleg jól vagyok. Ne aggódj.-mosolyogtam rá kedvesen. Jól éreztem magam vele ezért a fárattság sem érdekelt.

Austin
Elhittem amit a lány mondott, de azért készen álltam arra az esetre ha elaludna.
- Kérsz valamit?- érdeztem miközbn feláltam és a konyha felé mentem.

Sidney
-Egy pohár víz jól esne.-mondtam mosolyogva.

Austin
-Mindjárt hozom kiáltottam vissza neki.Mikor a konyhába értem elővettem egy poharat és vizet töltöttem bele majd vissza indultam vele.
-Tesék!- adtam neki oda a poharat.

Sidney
-Köszönöm. -Mosolyogtam rá kedvesen.

Austin
Jól éreztem magam Sidneyvel, olyan volt mintha ő lenne a női ideálom. De tudtam, hogy ez közel sem szerelem amit érzek iránta. Igaz próbáltam mindeen erőfeszítéssel rá koncetrálni mégis tudtam hogy az elmém másik részébe- nagyobb részében- egy másik férfi jár.De ezt próbált titkolni még magamtól is.

Sidney
Nyugodtan kortyolom a vizet. Most különösen jól érzem magam. Bár magam sem tudom mit is érzek. Jól érzem magam. Austin helyes és kedves srác. Majd idővel csak kiderül hogy mit is érzek.

Austin
-Tudod, örülök hogy itt vagy- mondtam komolyan miközben leültem a lány mellé- és elléggé megleptél , hogy elmertél ide jönni- mosolyodtam el a végén.

Sidney
Csak rámosolyogtam a fiúra.
-Miért ne jöttem volna? Hamar ki tudom ismerni az embereket. És ha téged nem is tudlak teljesen kiismerni, annyira már megbízom benned hogy eljöjjek veled. Mert tudom hogy nem bántanál.-mondtam hallkan.

Austin
- hát bántani biztos nem- mosntam miközben végignéztem a bicepszét és csak elmosolyodtam.

Sidney
Nem vagyok az a izmos típus. Sőt néha alaposan alábecsültek. De tudom hogy most nem kell tartanom. -Örülöaj hogy találkoztam veled. Jó ideje ez a legjobb dolog ami történt velem.-mondtam mosolyogva.

Austin
Jó volt hallani amitt mondott mégis egy kicsit rossz érzés hisz én nem tudom ezt így viszonozni.
-Hát ez kölcsönös- hazudtam neki egy kis csend után.

Sidney
Habozást éreztem a hangjában. Tudtam hogy valami nincs rendben, de nem kérdeztem rá.
-Te mióta élsz itt?-kérdeztem hallkan tőle.

Austin
-Régóta- mondtam mondtam elgondlkodva.

Sidney
-Te is ügyvéd vagy igaz? -Kérdeztem mert nem igazán volt ötletem miről is beszélhetnénk. Nem voltam egy társasági személy.

Austin
-Nem- mondtam mosolyogva-könyvelő vagyok.
Éreztem hogy többet akar rólam megtudni, deaz étem eddig teljesen sivár volt.

Sidney
-Hoppsz ezt benéztem. -Mondtam kicsit zavartan. -Úgy látszik most cserben hagyott az a bizonyos zsaruösztön. -Mondtam halványan mosolyogva.

Austin
Felnevettem arra amit mondott. Nem érzem azt a bizonyos szerelmet iránta, de ahogy egyre jobban megismerem minden más elhalványul és ő van a középpontban.

Sidney
Elmosolyodtam mikor nevetett. Ilyen is ritkán fordul elő hogy mellettem valaki nevet.
-És miket szeretsz csinálni? -Kérdeztem tőle ahogy őt figyeltem.

Austin
-Nem is tudom- gondolkodtam el azon amit kérdezett- sok mindent szeretek , de nem tudnám megnevezni. És te - kérdeztem magamról elterelve a szót.

Sidney
-Hm. Nincs igazán hobbim. Inkább a munkámmal foglalkoztam szdbad időnben vagy a gyakorló terembe voltam vagy a lőtéren.-válaszoltam.

Austin
-Hát igen ... én meg a könyvtárban- mondtam mosolyogva.

Sidney
-Az még mindíg biztonságosabb elfoglaltság.-mosolyogtam rá.-Ha anyámra hallgattam volna orvosnak megyek.-tettem hozzá.

Austin
-Nem kell mindig másra halgatni- mondtam egy kicsit elbambulva- azt csináld amit szeretsz.

(valami ötlet hogy mi legyen?

Sidney
-Igaz-mosolyogtam kedvesen a fiúra. Sajnos őt nem bírtam kiismerni, mint másokat. Nem bírok olvasni a reakcióiból. Különös volt mert ilyen még nem történt. Egyedül a habozását éreztem. Mintha valami zavarta volna.

/Nekem sincs ötletem de töröm a fejem./

Austin
-Egyébként nem fejezted be azt hogy mi történt eddig veled- mosolyodtam el és mélyen néztem a lányra. Nagyon szép szemei voltak és a haja is olyan selymesnek tűntek.

Sidney
Kicsit meglepődök tekintetén. Mintha ő akarna olvasni most bennem.
-Nem valami érdekes és a lényeget már tudod. A többi csak, mellékes. -Válaszoltam ahogy letettem a poharat és a kanapé háttámláján támaszkodtam, meg és így néztem rá. Nagyon megbabonázott a tekintete, pedig ilyen még nem volt. Furcsa érzés volt számomra.

Austin
Sejtettem, hogy nem fog többet mondani, de én akkor sem adtam fel:
-Ugyan már , biztos történt veled más is- ráncoltam össze a homlokomat.

Sidney
Kitartó volt. Többet szeretett volna tudni rólam. Csak hát tényleg semmi érdemleges nem történt ha csak... De az sem valami érdemleges.
-Nem vagyok valami érdekes személy. Ha csak nem érdekes számodra hogy épp váló félben vagyok.-vontam vállat. -De semmi extra.

Austin
-Hát pont ezt ne néztem volna ki belőled- mondtam mosolyogva.

Sidney
Örültem hogy nem borította ki a dolog. Engem mondjuk eléggé megviselt. Nem azért mert el válok a férjemtől. Hanem inkább az ezzel járó herce hurca.
-És miért nem nézted volna ki belőlem?-kérdeztem tőle egy halvány mosolyal. Mindenki követ el hibát. Hát ez volt az enyém. -Zavar a dolog?-kérdeztem ahogy komolyan a szemébe néztem.

Austin
-Engem nem zavar abban az esetben ha már nem vagy házas- mondtam miközben mélyen a szemébe néztem.

Sidney
-Nincs gyűrű az ujjamon. És lassan már az ügy a végén tart. Nem kell félni. -Nézek rá mosolyogva. Sejtem nem tetszik neki még is elviseli.

Austin
-Akkor jó-mondtam mosolyogva. Egy kicsit zavart de nem akartam különösebb gondot fordítani rá. Azérz,hogy ezt jelezzem neki megcsókoltam.

Sidney
Örrültem a csóknak. Ha zavarta is a dolog nem mutatta felém. Boldogan viszonoztam csókját közben nyaka köré fontam karjaim és úgy simultam hozzá.

Austin
Jó érzés volt tudni, hogy Sidney teljesen túltette magát a házasságán.A csók közben végig gondoltam, hogy milyen szép párt alkotnánk. Szinte láttam magam előtt ahogy együtt egy baba kocsit toljuk.Gerekek!
hirtelen félbe szakítván a csókot kinyögtem egy kérdést:
- Azért ugye nincsen gyereked?-kérdeztem egy kicsit lefagyva.

Sidney
Megszakítja a csókot és igen meglep a kérdésével. Kicsit belém bújt kérdése miatt a kisördög.
-De van egy lányom. -Mondtam komoly arcal. Kíváncsi voltam, a reakciójára. -Zavar?-kérdezem, de már alig bírtam megálni nevetés nélkül.