Snowy Valley

Sidney:
Mosolyogva hallgattam amit mondott. Jó érzés ez a nyugalom. -Örülők hogy minden rendben van. És j nyugalomnak is örülök.*mondom mosolyogva. Na igen nincs nyugta az embernbk ha FBI-os. -Akkor nem áll messze egymástól a hivatásunk.-mosolyogtam rá majd újra kinéztem az ablakon.

James
-Hát ....az én melóm azért valamennyivel veszélytelenebb - feleltem mosolyogva, nem szakítva el a tekintetem az útról.

Sidney:
-Az lehet hogy a te melód veszélytelenebb, de a lényeg ugyan az. Rácsmögé jutattni a bűnösöket. -Mondtam mosolyogva. -Tudod azért mindíg is hiányzott ez a nyugalom. -Tetem hozzá nagyot sóhajtva.

James
-Azért az én életem sem olyan nyugodt. Vagyis....mostanában nem. De amíg az volt addig mindig valami érdekesebbre vágytam - mondtam.

Sidney:
Halkan felkacagtam azon amitt mondott. Tipiku kisvárosi gondokodás. Ha nincs izgalom az a baj ha meg történik valami az a baj. -Hát én egyenlőre beérem a nyugalommal. Van elég problémám, most. Ezért is jöttem vissza. -Mondtam és rá mosolyogtam.

James
Bólintottam.
-Értem - mondtam mosolyogva -Egyébként milyen a nagyváros? - kérdeztem.

Sidney:
-Zajos, zsúfolt, és soha nem áll meg az élet. Van hogy napokig talpon vagyunk egy-egy ügy miatt.-válaszoltam és hátra döntöttem a fejem. Na igen. Soha nincs vége a bűnözésnek.

James
-Nem lehet kellemes - ingattam a fejem. Közben leparkoltunk a kávézó előtt -Bár van hogy én sem alszom napikig. De az általában az é hibám -néztem mosolyogva Sidneyre.

Sidney:
-Helytelen- mondtam ahogy leparkolt. Kikapcsolom a biztonsági övet majd kiszáltam. -Szerintem jobban tennéd ha megpróbálnál aludni. A végén kikészíted magad.-jött elő gondoskodó énem ami ritka. Mondjuk én beszélek aki hetekig csak a munkájával törődik.

James
Legyintettem.
-Azon túl vagyok. Mostanában ...más miatt vagyok fenn éjszakánként - vallottam be kissé zaartan.

Sidney:
Elmosolyodtam zavarán mert majdnem mindent elárult. -Vedd úgy hogy nem szóltam. -Emektem fel kezeimet jelezve hogy megadom magam és nem kérdezősködöm.

James
-Rendben! - nevettem fel. Közben beértünk a kávézóba. Szétnéztem de nem láttam sehol akit keresek ezért csak leültünk egy üres asztalhoz.

Sidney:
Mosolyogva mentem utánna. Megálltunk még szétnéz. -Na itt van akit keresel? -Kérdeztem kíváncsian.

James
-Nem. Még nincs - feleltem miközben helyet foglaltam a lány mellett.

Sidney:
Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Sznkásomhoz híven kávét rendeltem feketén cukor nélkül. Sokat mondogatták a munkatársak hogy a kávé visz majd a sírba. -Munka ügyben jöttünk vagy csak egy egyszerű beszélgetés? -Kérdeztem ahogy vártuk a megrendelt italokat.

James
Én Chapucchinot kértem sok cukorral és kevés tejjel. Na igen. Nem vagyok egy nagy kávés, de Tomnál még így is jobban szeretem.
-Hát...is-is. Az ismerősöm elhoz pár dokumentumot amire az egyik ügynél szükségem van - feleltem.

Sidney:
-Értem. -Mosolyogtam rá majd ahogy hátra dőltem a széken keresztbe fontam karjaimat mellem alatt. Megszokásból rögtön a fegyver markolatát kerestem de nem találtam. Újra és újra felrémlettek bennem a történtek. Nagyot sóhajtva nézek ki a kávézó ablakán.

James
-Egyébként mi újság veled? A munkán kívül - érdeklődtem hogy megtörjem a csendet.

Sidney
Rákérdezett mi van velem a munkán kívül. -Hát nem sok. A kényszer szabadság egy bevetés miatt van. Amúgy meg nem vagyok nagy társasági ember. Jóformán csak a munkámnak élek. -Magyaráztam ahogy megforgattam fejem hogy kilazítsam a vállaimban lévő feszültséget.

James
-Értem -bólintottam. Ez ismerős volt. Én is csak a munkámnak éltem, egész sokáig. Aztán megismertem ŐT és minden megváltozott.

Sidney
Szerencsémre nem kérdezett rá a dologra mert arról nem szívesen beszéltem volna. Nem a legjobb arról beszélni ha valakit elveszítettünk. És nem is olyan rég. Amióta félre sikerült az a bevetés azon gondolkoztam miért nem engem lőttek le és miért pont őt.

Austin
Sietve leparkoltam a kávézónál,egy kicsit késésbe voltam.Gyorsan berontottam az épületve és fürkészni kezdtem az arcokat. James egy csinos nővel ült egy ablak melletti asztalnál.oda mntem hozzájuk.
-Sziasztok!-köszöntem miközben leültem.

James
Hamarosan megérkezett akit vártunk.
-Szia, Austen! - köszöntem majd az asztal felett kezet fogtam a fiúval.

Sidney
Csend telepedett ránk. Majd hirtelen egy fiatal férfi rontott be a kávézóba. Amint észre vette unokabátyámat oda sietett hozzánk és kezetfogva üdvözölték egymást. - Üdv- köszöntem majd újra kibámultam az ablakon.

Austin
-Ó, farncba! Kint maradt a kocsiban! Meg bocsántanátok nekem egy kicsit?-ezzel felálltam és kimentem a kocsihoz.

James
Mikor Austin kiment, elmosolyodtam. Ez annyira rá vallt. Mindig ilyen szétszórt volt de engem sosem zavart.

Sidney
Elmosolyodtam mikor visszarohant a kocsihoz. És aztmondják az ügyvéek összeszedett precíz emberek. Ebből látszik hogy vannak kivételek.

Austin
Kinyitottam a kocsi ajtaját és elkesztem benne kotorászni!
-Francba! Hol lehet!- mérgelőttem- James most is olyan kedves és helyes , erre én meg nem találom amit kért!- gondolkodtam hangosan. Mégegyszer végig gondoltam hogy hová is  tehettem, ekkor juttott eszembe, hogy a kesztyűtartóba van.
- Még hogy James a helyes , az a lány pesig tök szép!- szidtam le saját magamat. Mikor végre meg lettek a papírok vissza mentem hozzájuk.
-Tessék!- Adtam át a dokumentumot.

James
Mikor a fiú visszajött, mosolyogva vettem át tőle a papírokat.
-Köszi! - hálálkodtam -Egyébként mi újság veled? - kérdeztem.

Sidney
Megint csak visszajöt és most nála voltak a papírok. Mosolyogva halgattam őket nem akartak megzavarni semmit. Be kellett vallanom hogy jóképű haverja van.

Graceful írta:Russel:
-Szuper! Akkor holnap is mehetünk a mai úton, vagy bármerre, amerre csak szeretnél. Vagy esetleg megmutathatnál még néhány helyet a városban. -vigyorogtam rá.

Darcy
-Jól hangzik. Majd meglátjuk mihez lesz kedvünk - mondtam mosolyogva.

Russel:
-Majd meg. -bólintottam jókedvűen.

Darcy
-És most mihez kezdjünk? - kérdeztem.

Russel:
-Nos, egy csomó időnk van. Mehetnénk megint a parkba, vagy mondjuk csónakázni. -vetettem fel.

Darcy
-A csónakázás jól hangzik. Rég ültem csónakban - mondtam vidáman mosolyogva.

Russel:
-Nahát, én is! -nevettem fel halkan.  -De most visszaszokok rá, az biztos!

Darcy
-Akkor hajrá! - vigyorogtam -Indulás!

Russel:
Elmosolyodtam. Jókedvűen sétáltunk el egy közeli csónakázóig.

Darcy
Alig fél óra alatt elértünk a nagyobbacska mesterséges tóhoz, ahol csónakot lehetett bérelni.

Russel:
Egyeztettem a lánnyal, hogy neki mennyi ideig lenne jó, majd eszerint béreltem egy csónakot. Hagytam, hogy ő szálljon be előbb, aztán követtem.

Darcy
Béreltünk egy csónakot, majd be is szálltunk. A fiú előreengedett amit megköszöntem.
-Ez most már nem fair. Mindent te fizetsz - jegyeztem meg ál-sértődötten.

Russel:
Felnevettem az ál-sértődöttségén.
-Szerintem így fair, vagy maximum te is belefizetsz dolgokba. -mondtam. Nem akartam, hogy minden adandó alkalommal magára vállalja a teljes költséget, persze nem gondoltam, hogy mindig így marad. Ha szeretne, belefizethet, hogy kevésbé érezze magát szarul egy-egy helyzetben, de egyébként meg szívesen tettem, amit.

Darcy
-De esélyt sem adsz rá hogy valamit én álljak. Mintha rászorulnék hogy mindig meghívj - kötözködtem. Már komolyan zavart hogy mindent ő fizet.

Russel:
-Hmm.. -elgondolkodtam egy pillanatra, miközben elindultunk a mesterséges tavon. Ki akartam találni valami megoldást, ami mindkettőnknek jó.
-Tudod mit? Legközelebb nem fogok fizetni. Bárhová is megyünk, így talán fair lehet még ez az egész.

Darcy
-Oké. Legközelebb én fizetek - egyeztem bele.

Russel:
-Na, akkor ezt meg is beszéltük. -vigyorodtam el.

Darcy
Ezután egy ideig csendben maradtunk. Beeveztünk a tó közepéhez majd ott beemeltük az evezőket és a sodrásra bíztuk magunkat.

Russel:
A mondatom után csend telepedett ránk. Némán eveztünk be a tó közepéig, majd behúztuk az evezőket. A víz lassú sodrással balra mozdított minket.
-Mikor csónakoztál utoljára? -kérdeztem kíváncsian.

Darcy
-Hú, nem is tudom ...évekkel ezelőtt - feleltem mosolyogva -Te? - kérdeztem vissza.

Russel:
-Én is, még akkor, amikor gyerek voltam. Emlékszem, hogy abban a mesterséges tóban amin csónakáztunk, még halak is úsztak. Mindig azokat figyeltem, egyszer meg is próbáltam elkapni egyet, de nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Kiestem, egyenesen a vízbe. -nevettem fel halkan.
-Persze akkor tudtam úszni, mert anyáék előrelátóak voltak és hamar megtanították rá.. no meg szerettem is. Csak akkor nem volt kellemes. Egy hűvösebb nyári éjszakán történt az egész.