Snowy Valley

Austin
Nagyon jól elbeszélgettünk Jamessel. De már egy ideje nagyon zavart valami.Ezért úgy döntöttem megkérdezem egy kicsit viccesen:
-Tudod James,nagyon örülök hogy végre van egy barátnőd ,de azért kiváncsi lennék hogy hogy vettél rá egy ilyen nőt hogy járjon veled!-mondtam mosolyt színlelve.Nagyon rossz helyzettben voltam mert bizonyos értelemben a lány iy és James is bejött.

James
Ezen csak felnevettem.
-Nem nézed ki belőlem , hogy magamba tudok bolondítani egy ilye szép lányt? - kérdeztem vigyorogva -Egyébként az ifjú hölgy nem a barátnőm hanem az unokahúgom - magyaráztam -Sajnálom hogy elfelejtettem bemutatni. Tehát: Sidney ő Austen, Austen, ő Sidney - mutattam be őket egymásnak, kicsit késve.

Austin
Egy kicsit fel nevettem James fázis késésén.De ez is imponált nekem.
-Szia!-köszöntem neki így is hogy már tudom hogy kicsoda.

Sidney
Épp erősen bambultam kifelé mikor meghallottam hogy James barátnőjének gondolt. Majdnem sikeresen lefordultam székemről ennek hallatán. -Helló, Austin. -Köszöntem egy halvány mosolyal.

Austin
Így hogy mostmár tudom hogy a lány szabad! Egyértelművé vált ,hogy fel kell valahogy szednem.Legalább nem fogok mindik Jamesre gondolni.
-És meddig maradsz?-kérdeztem Sidneyre nézve.

Sidney
A kezdeti sokk után minden helyre állt nálam és normálisan tudtam válaszolni. - Még nem tudom. Talán addig még James és a többiek ki nem paterolnak. -Mondtam vigyorogva, mert azért sejtem hogy csak nem raknának ki. A másik hogy a főnökeim meddig gondolják úgy hogy szükségem van a pihenésre.

Austin
-Ezek szerint itt maradsz halloweenra?-kérdeztem miközben bevetettem a sármoss mosolyomat.

Sidney
-Halloween? Ja ki is ment a fejemből. Am nagyon úgy néz ki. -Mondtam és mosolyogtam, majd Jamesre pillantottam mert nagyon csentben lett.

James
Mikor Sidney rám nézett, elmosolyodtam de nem mondtam semmit.

Austin
Mikor Sidney Jamesre nézett akaratlanulis de én is rá néztem és rámosolyogtam.

Sidney
Nem tudtam hogy miről de éreztem hogy lemaradtam valamiről. Zavartan mosolyogtam rájuk mert nem tudtam mi a helyzet.

James
-Lenne kedvetek elmenni valamerre? - kérdeztem csak hogy megtörjem a csendet. Közben előbb Sidneyre majd Austinra néztem.

Sidney
-Am felőlem mehetünk. -Jártattam köztük a tekintetem.

Austin
-Felőlem mehetünk-mondtam mosolyogva.

James
-Akkor indulás! - mondtam majd kifizette az italokat és már mehettünk is.

Austin
James kifizzette az italokat és utána indultunk is. Mikor kiléptünk az ajtón jobbra indultunk.

Sidney
Mikor minden rendezve lett elindultam a fiúk után, egy kicsit lemaradva. Út közben nézelődtem hogy úara megismerjem a város.

James
Mikor Sidney kicsit lemaradt, megálltam egy pillanatra hogy bevárjam majd ellette indultam tovább.
-Na, ráismersz még a helyre? - kérdeztem kedvesen.

Sidney
-Am hát furcsa újra itt lenni. Egyszetrre ismerős és idegen a hely. Talán azért mert túl sokáig voltam távol.-mondtam és halványan rá mosolyogtam.

James
-Igen. Talán. De gyorsan ki fogod itt ismerni magad újra - mondtam neki.

Austin
James és Sindney mögettem sétálta.
-Na és Sidney ,nincs kedved eljönni moziba?-kérdeztem miközben átra fordultam és megálltam egy pillanatra.

Sidney
Ahogy James-al beszélgettem Austin elhív moziba. Kicsit meglepődtem aztán mosolyogva bólintottam. -Igen lenne.-mosolyogtam.

Austin
Örültam hogy Sidney igent mondont ugyanis ez volt az első lépcső ahoz hogy felszedjem.
-Akkor mikor érsz rá?-kérdeztem halkan miközben kiturtam Jamest a helyéről és mi keztünk el elől sétálni.

Austin
Örültam hogy Sidney igent mondont ugyanis ez volt az első lépcső ahoz hogy felszedjem.
-Akkor mikor érsz rá?-kérdeztem halkan miközben kiturtam Jamest a helyéről és mi keztünk el elől sétálni.

James
Austin szabályosan kitúrt Sidney mellől és ez az első pillanatban kicsit rosszul esett de aztán megbarátkoztam a dologgal és csendben, zsebre tett kézzel sétáltam mögöttük, figyelve a besélgetést.

Sidney
Láttam hogy örült annak hogy igent mondjak. Majd James helyét átvette mellettem. -Bármikor ráérek. Nincsenek terveim. -Mondtam majd elmosolyódtam. Azért sajnáltam kuzinomat, hogy kitúrták mellőlem de csak nem haragszik. Hátra néztem James-ra és bocsánat kérően pillantottam rá.

James
Amikor Sidney hátranézett kedvesen rámosolyogtam és megráztam a fejem amolyan "Semmi baj!" stílusban.

Austin
- Akkor mit szólnál a holnaphoz?-kérdeztem.
Sajnáltam Jamest , hogy kiturtam de nem tehettem mást. Ha James a helyemben lett volna ő is ezt csinálta volna.

Sidney
-A holnap nekem megfelel. -Mondtam mosolyogva. -Most hova is megyünk?-kérdeztem mert nem igazán emlékeztem a helyre.

Austin
Sidneynek megfelelet a holnap , ez jó mert nem igazán értem rá máskor.
-Ez jó kérdés.- Néztem hátra Jamesre, tőle várva a választ.

James
Megnéztem az órámat.
-Hát...nekem nem sokára randevúm lesz. -mondtam majd felnéztem a többiekre és elnevettem magam az arcukat látva - A párom negyed óra múlva végez a munkahelyén és megígértem hogy utána találkozunk - magyaráztam meg.

Austin
Ez a pár mondata Jamesnek nagyon rosszul esett. Próbált nem érdekelni, de nagyon is érdekelt. Kívülről viszont csak annyi látszott hogy mosolygok mint valami tejbetök.
- Na még is van barátnője-néztem Sidneyre-Na és hogy hívják a szerencsést,-kérdeztem színlelve a boldogságot.

James
Nem tudtam mit mondjak, hogy hazudjak-e vagy semmi értelme, de végül úgy döntöttem hogy egyelőre inkább nem sokkolom le őket.
-Tamara - feleltem végül, teljes hitelességgel. Annak idején a szüleim elhitték...

/jól van Banci..... Tamara xd/

Austin
Kiváncsi voltam erre a lányra, tudni akartam hogy milyen.
-Tudod mit!- mondtam felvilanyozódva- Úgyis nem sokára itt a szüli napom , csinálok egy kis szülinapi partit.Ehozhatnád ezt a lányt- mosndam mosolyogva miközben a tekintetem Sidney és James között sétált.

James
Majdnem kitört belőlem a nevetés de kibírtam.
-Rendben! - egyeztem bele.

Tamara xD
Türelmetlenül pillantottam a falon függő óra felé. Már csak negyed óra...
Sóhajtva fordultam vissza a számítógéphez, és megpróbáltam legépelni még pár sort a cikkhez, amin dolgoztam. Nehezen ment, a gondolataim folyton James felé kalandoztak.
Mióta kibékültünk, minden újra a régi volt. Fantasztikusan boldogok voltunk, szinte el is felejtettük, hogy harag volt köztünk. Az eljegyzést egyikünk sem említette újra. Más helyzetben, ez bántott volna, de most annyira örültem, hogy a fiú elfogadta a bocsánatkérésemet, hogy eszembe sem jutott neheztelni rá emiatt. Most is őt vártam, vagyis pontosabban a munkaidőm végét. Megbeszéltük, hogy értem jön, és együtt elmegyünk valahova.
Mikor újra az óra felé pislogtam az egyik munkatársam észrevette, majd a következő három alkalommal is.
- Sietsz valahova? - kérdezte ravasz mosollyal. Ránéztem, szinte értetlen tekintettel. Alig hallottam meg, amit mondott. - Nagyon szuggerálod azt az órát, hogy gyorsabban kattogjon. - biccentett a fal felé. Zavartan elmosolyodtam.
- Csak találkozóm van munka után. - feleltem egyszerűen.
- Ááá. - mosolyodott el mindent értő tekintettel. - Csak nem randevúd lesz? - hajolt kicsit előrébb. Elvigyorodva megcsóváltam a fejem.
- De igen. - feleltem a kérdésre.
- Na és...? Ki az? - érdeklődött a lány.
- Nem publikus. - feleltem mosolyogva, mire felnevetett. Persze tudta, hogy van párom. Azt is tudta, hogy össze voltunk veszve, de most kibékültünk. Az ember íróasztala sok mindent elárul.  Ám azt senki nem tudta a munkahelyemen, hogy ki az, akivel együtt vagyok. James Fivethon nevét szinte mindenki ismeri, épp ezért ha kiderülne róla, hogy meleg...Túl sokat csámcsognának rajta, úgy éreztem, épp ezért voltam óvatos az újságírói irodában. Nem akartam anyagot szolgáltatni a pletykarovatnak.

Sidney
Mosolyogtam mikor megtudtam hogy Jamesnek randira kell mennie. Örültem hogy jókedve van, és jól alakulnak a dolgai. Mikor megszólalt a telefonom arrébb vonultam hogy felvegyem. Rossz szokásom ha telefonálok arrébb megyek. Csak a munkatársaim hívtak hogy kiderítsék hogy vagyok. Na igen, összeszokott csapat voltunk. Mindíg vigyáztunk egymásra. Bár más nem tudom hogy képes lennék-e folytatni. -Emily, majd később megbeszéljük ezt. Most nem érek rá. Szia.-köszöntem el és letettem a telefont. -Neharagudjatok csak a munkatársaim érdeklődtek, hogy mi van velem.-mosolyogtam rájuk.

James
-Remélem megmondtad hogy milyen jó társaságban vagy- vigyorogtam Sidneyre.

Sidney
-Nyugi, megmondtam nekik. -Mosolyogtam rájuk. Tényleg jó hogy visszajöttem ide. Most a család a legjobb gyógyír sámomra. És a nyugalom. -És azt is hogy egy ideig még nem megyek vissza dolgozni, mert a főnök még mindíg nem engedi.-tettem hozzá.

James
-Értem - bólintottam -Na és akkor mihez kezdjünk ebben a maradék időben? -kérdeztem.

Sidney
-Nem tudom. Ti jobban ismeritek a várost.-mondtam mosolyogva.

James
-Akkor...csak sétáljunk tovább? -vetettem fel.

Sidney
-Nekem megfelel, ha ráértek.-mondtam, nekik.

James
-Mint mondtam, nekem van negyed órám.-feleltem a lánynak majd mindketten Austinra néztünk.

Austin
Egy kicsit elkalandoztam a magán világomban, csakaz józanított ki mikor mindketten rám néztek.
-Mi?...... Ja ,én ráérek egész délután- mondtam magamhoz térve.

Sidney
Kuzinommal Austint figyeltük aki igen csak elgondolkodott. Mosolyognom kellett mert aranyos volt. Majd hirtelen észheztért. -Akkor csak neked sietős. -Mosolyogtam James-re.

James
-Nagyon úgy tűnik - bólintottam mosolyogva - Szóval ha nem bánjátok, akkor ha Tamara hív, kettesben hagylak benneteket .

Sidney
-Am. Jó rendnen. -Mondtam mosolyogva nem zavart hogy ketten maradunk Austin-nal mert nem olyannak néz ki aki letámadna.

Austin
-Nekem jó-mondtam mosolyogva.Közben gondolkoztam hogy hova is mehetnénk .

/van a városban szökőkút?/

/biztosan /