Snowy Valley

/Semmi baj, Zhalia, megértjük ))/

Tom
Elköszöntünk a fiútól és tovább mentünk a kávézóhoz.
- Szerinted feltűnik valaha bárkinek is, hogy még soha nem jelent meg egy interjúnk sem az újságban? - kérdeztem vigyorogva Jamest.

James
-Egy idő után biztos. - nevette fel-De majd kimagarázzuk. - mondtam vigyorogva a fiúnak.

Austin
Már közel voltam  a házhoz, de gondolataim hol Sidneyn, hol Jamessen és az újságírón járt. Tom eléggé szimpatikus emer volt, de számomra még mindig James volt a férfi ideál. Miközben gondolataim a két férfin járt bekanyarodtam az utcába , amikor épp Sidney becsukta maga után a kaput. Gyorsan magamhoz tértem és oda mentem hozzá.
-Szia!- köszöntem rá miközben megcsókoltam- nézd mit hoztam neked- mutattam fel a csokrot.

Sidney
Miután elkészültem, el akartam indulni, de meg jelent Austin. Egyből rá mosolyogtam, majd viszonoztam csókját.
-Szia. -Köszönök neki majd meglepődök a virág láttán. -Nagyon szépen köszönöm.- mosolyogtam rá lágyan.

Austin
Mint mindig most is gyönyörü volt és felvidította a napomat.
-Nagyon szivesen-mondtam mosolyogva-na és van valami terved mára-kérdeztem miközben átöleltem.

Sidneidy
Örültem a virágnak, hisz nem igazán kaptam ajándékokat. Egyből vidámabb vagyok ha láthatom őt és ezt nem féltem titkolni.
-Hm. Futni akartam, de ha van valami ötleted szívesen meghallgatlak.-mosolyogtam rá.-De ne ácsorogjunk gyere be. Kérz egy kávét?-kérdezem ahogy kinyitom az ajtót.*

Austin
-A futás helyett miért nem pihensz? Szabin vagy és te még most is Edzeni akarsz? Látom elkél itt a segítségem, ezen túl én fogok a te pihenésedről gondoskodni!- mondtam miközben felvettem a szigorú tekintetemet.Ezt szerettem Sidneyben , hogy ő mindig csinálni akart valamit neki soha sem jó az ha csak pihenünk.
Miközben bementünk a házban levettem a kabátomat.

Nicole
Ma én nyitottam az üzletben. Sokáig csak a ruhákat rendezgettem a kirakatban és a vállfákon, csak órákkal nyitás után ültem be a cassa-hoz. Akkor csak néztem magam elé , és gondolkodtam. Ha bejött egy vevő, figyeltem, hol segíthetek, próbáltam hasznossá tenni magam.

Mike
Lindsay mostanában nagyon boldog volt, ahogy én is, de mind a kettőnket megviselt az esküvőszervezés. Még szerencse, hogy a menyasszonyom szülei találtak egy profi esküvőszervezőt, aki segített nekünk, mert nélküle biztosan nem boldogultunk volna...
Kora délután aztán elugrottam vásárolni, mert valahonnan muszáj volt szereznem egy megfelelő fehér inget. Így tévedtem be abba az üzletbe, ahol igen nagy meglepetés ért.
- Nahát, Nicole! - köszöntem széles mosollyal a lányt a pénztárnál. - Nem is tudtam, hogy te itt dolgozol. - mondtam vidáman.

Nicole
Éppen a pénztárnál ültem és az itt hagyott blokkokat dobálgattam ki egy kis szemetesbe amikor egy ismerős lépett be.
-Szia, Mike! - köszöntem neki mosolyogva, bár ez nem volt teljesen őszinte, kissé kellemetlenül érintett a fiú felbukkanása. - Csak pár hete vettek fel, amikor eldöntöttem hogy itt maradok Amerikában - magyaráztam el a helyzete(me)t.

Mike
- Ez remek! - mosolyogtam továbbra is vidáman. - Egyébként minden rendben veled? - kérdeztem kedvesen.

Nicole
-Persze! Jól megvagyok - vágtam rá a kérdésre reflexből, habár ez közel sem volt igaz, főleg mostanában. Mégsem akartam ezt bevallani neki, azt akartam hogy azt higgye, minden rendben velem és tökéletesen boldog vagyok.

Mike
- Örülök neki. - mosolyogtam. - Tényleg, még mindig egyedül vagy? - kérdeztem a lányt. Eszembe jutott, hogy Lindsay-vel kerti partit akartunk tartani, amíg még lehet, és talán a lányt is meghívhatnám. Lindsay biztosan csak örülne neki...Meséltem neki Nicole-ról, és láttam, hogy kíváncsi lenne rá.

Nicole
-Nem. Van barátom - csúszott ki a számon, fogalmam sincs miért. Nem értettem, miért mondtam ezt, de már nem változtathattam meg a válaszomat, azzal elkéstem. Nem akartam beégetni magam Mike előtt. Mondjuk lehet hogy erre kicsit hamarabb kellett volna gondolnom.

Mike
- Ez remek, gratulálok! - mosolyogtam. - Hé, nem lenne kedvetek átjönni a hétvégén, ha ráértek? Sütögetést rendezünk, és a múltkori találkozásunk után Lindsay szívesen megismerkedne veled. Nagyon kedves, szerintem biztosan jól kijönnétek... - meséltem vidáman.

Nicole
-Egy ilyen ajánlatot nem utasíthatok vissza. Ott leszünk - vágtam rá, mosolyogva, de a következő pillanatban belül már megint magamat szidtam. Hogy lehetek ennyire idióta?!

Mike
- Szuper! - mosolyogtam szélesen. - Akkor szombaton várunk titeket.

Nicole
-Rendben. -bólintottam, próbálva nem kimutatni hogy belül mennyire kétségbe estem. Nem tudtam, hogy fogok kimászni ebből, fogalmam sem volt mit tegyek most. Egyáltalán hogy hozhattam magam ilyen helyzetbe?

Mike
- Ez remek. - mosolyogtam, majd eszembe jutott, miért is mentem eredetileg a pénztárhoz. - Ja, amúgy....Ez az ing lenne. - mosolyogtam a lányra.

Nicole
Beütöttem az árat a pénztárgépbe és megmondtam a fiúnak, bár biztos voltam benne hogy tudja mennyibe kerül, hisz a ruhán is fel volt tüntetve.

Mike
Kifizettem az inget, majd mosolyogva elvettem a zacskót a lánytól. Hogy tudjunk majd beszélni, telefonszámot váltottunk, majd egy nő beállt mögém a sorba, így indulnom kellett.
- Köszi. És akkor szombaton találkozunk! - mosolyogtam szélesen a lányra.

Nicole
-Már alig várom - mosolyogtam vissza a fiúra - Szia! - köszöntem el tőle majd a következő vevőhöz fordultam. Közben azon agyaltam hogy mit fogok most csinálni.

/pici ugrás estére/

Tom
Este Jamessel leültünk tévézni, találtunk valami jó filmet a tévében, és azt néztük. Mondjuk kicsit sok volt a reklám, de a fiúval legalább addig is tudtunk beszélgetni.

Nicole
Este ahogy bezártam a boltot, és hazamentem, csak leültem az ágyamra és magam elé bámulva gondolkodtam azon, hogy most mitévő legyek. Peterék valahol a nappaliban tévéztek, őket nem akartam ezzel zavarni, ahogy mást sem. Aztán végső elkeseredésemben mégis a telefonom után nyúltam és megkerestem a névjegyek közt azt az embert akiről úgy gondoltam hogy talán tud segíteni. Percekig bámultam a telefonszámot mire végül rávettem magam hogy megnyomjam a hívás gombot.

Tom
Épp reklám volt, mikor a mobilom megszólalt. Kivettem a zsebemből, és a kijelzőre néztem. Meglepettem fordultam Jameshez, miközben fogadtam a hívást.
- Szia Nicole! - szóltam a telefonba.

Nicole
-Szia, Tom! - köszöntem , talán kicsit halkan mivel eddig teljes csendben ültem

Tom
- Valami baj van? - kérdeztem, mert nagyon halk volt a lány hangja. Felvont szemöldökkel néztem Jamesre, aki hasonlóképp nézett engem.

Nicole
-Nem! -vàgtam rá reflexből, de aztán rávettem magam hogy bevalljam -Vagyis .....azt hiszem. - itt sóhajtottam egyet mielőtt folytattam - Igen. Baj van. -mondtam majd elmeséltem neki mi történt - .....és megígértem hogy ott leszek szombaton. A párommal. És most nem tudom mit csináljak.

Tom
Miközben Nicole mesélt akaratlanul is elmosolyodtam.
- Nicole, néha annyira szerencsétlen vagy. - mondtam neki jóindulatúan, majd nevetve azonnal bocsánatot is kértem.

Nicole
-Kezdem észre venni. Hogy lehetek ilyen idióta? - kérdeztem nyöszörögve miközben a homlokomra csaptam.

Tom
Felnevettem.
- Nyugi, Nicole! - mondtam neki. - És mit fogsz akkor most csinálni? - kérdeztem.

Nicole
-Nem tudom. Fogalmam sincs. Reméltem, hogy te ki fogsz tudni találni valamit - vallottam be és közben nagyon kínosan éreztem magam.

Nicole
-Nem tudom. Fogalmam sincs. Reméltem, hogy te ki fogsz tudni találni valamit - vallottam be és közben nagyon kínosan éreztem magam.

Tom
Elvigyorodtam.
- Azt akarod, hogy találjak neked valakit szombatig? - kérdeztem a lányt.

Nicole
-Tom, ez nem vicces! - szóltam rà komolyan - De ha jobban meggondolom .... ha segítenél találni valakit aki szombaton eljátsza a páromat, azt nagyon megköszönném - tettem hozzá.

Tom
- Petert kérdezted már? - kérdeztem a lányt.

Nicole
-Ő szerintem nem ér rá. A napokban emlegette hogy nem sokàra megint el kell majd utaznia valahova és hogy addig még mennyi dolga van. Azt hiszem, még Jessyre sincs igazán ideje. Nem akarom ezzel nyaggatni. -válaszoltam egy sóhaj kíséretében.

Tom
Jessy említésére kicsit összehúztam a szemöldököm, de nem szóltam.
- Akkor Lucas? - vetettem föl.

Nicole
Kicsit elgondolkodtam.
-Hm ... Nem hiszem hogy belemegy. De mondd , Tom: ráérsz szombaton?- kérdeztem, hirtelen ötlettől vezérelve.

Tom
Felnevettem.
- Persze. - vigyorogtam.

Nicole
-Komolyan? - kérdeztem vissza megörülve.

Tom
- Ja, persze! - mosolyogtam őszintén. - Hé, barátok vagyunk, nem? Számíthatsz rám.

Nicole
-Nagyon köszönöm! Életmentő vagy! - hálálkodtam.

Tom
- Ez természetes. - mosolyogtam. - Akkor szombaton érted menjek? - kérdeztem.

Nicole
-Igen, úgy jó lesz - egyeztem bele mosolyogva.

Tom
- Oké, akkor mikorra menjek? - kérdezte mosolyogva.

Nicole
-Mondjuk háromra. - válaszoltam kevés gondolkodás után.

Tom
- Oké, ott leszek. Akkor szia! - tettem le a telefont mosolyogva.

Nicole
-Szia! És még egyszer köszönöm! - köszöntem el majd letettem as telefont.


James
Végig érdeklődve hallgattam a beszélgetés Tom részét.
-Na, mi történt? - kérdeztem mikor a fiú letette a telefont.

Tom
- Úgy tűnik, van barátnőm... - vigyorogtam a fiúra.