Snowy Valley

Sidney
Szinte percenként az órámat lestem hogy mikor ér már ide. Legalább egy fél órája vártam már rá. Nem értettem mi tartott ennyi ideig. - A rohadt éledbe. Hol a fenébe van már? - morogtam majd az anyós ülés felőli oldalon kinyitottam az ajtót, és a kesztyűtartóban kezdtem kotorászni. Ott meg is találtam azt amit kerestem. Kezembe vettem a doboz cigarettát, meg a gyújtót de csak bámultam a dobozt. majd mérgemben visszavágtam a helyére és becsaptam az ajtót és a kocsinak dőltem. Semmi nem segít. De akkor mit tehetnék? Gondolkodtam dühösen.

Jack
Fekete öltönyt, és hosszú nadrágot viseltem. A cipőm a ruha színéhez igazodott, anyagát tekintve igen sérülékeny lakkozott bőr. Finom mozdulatokkal megigazítottam a nyakát, miközben gyalog vágtam neki az útnak. Így kicsit sok időbe telt mire elérkeztem a helyszínig.
- Ő meg hol van?  - kérdeztem halkan magamtól, aztán megpillantottam a levelet. Felvéve végigfutottam, majd elsiettem a valódi találka helyszínre.

Sidney
Nagyon ideges voltam. Még mindig vártam és nem tudtam hol lehet.
Már azon voltam hogy ha két percen belül nem jön akkor hagyom a francba az egészet és elhúzok innen, de akkor megpillantottam ahogy közeledik. Mázlista disznó! Gondolkodtam elhúzott szájjal, ahogy keresztbe fontam karjaimat a mellem alatt. 
- Mi tartott ennyi ideig? Csak nem megejtettél egy gyors menetet a ribanccal? - kérdeztem tőle és nem érdekel hogy ha megsértődik hogy jellemzem a nőit. Csak könnyű vérű nőcskékkel látom mióta elköltöztem tőle. Pedig azt hittem valamelyik kő gazdag iparmágnás lánykájára fog lecsapni. - Mi olyan fontos? - kérdeztem ridegen.  

Jack
- Menj a pokolba! - dörrentem rá - Soha többet nem fekszem le azzal a ribanccal! - kaptam fel egy pillanatra a vizet, ezután rendezni kezdem összeráncolt vonásaimat.
- Egy egyszerű alkuról. Természetesen piszkos ügy lesz, és ha nem szállsz be önszántadból, komoly károk érhetnek a családod terén. Remekül megtanultad elrejteni az érzéseidet, de átverni még most sem tudsz, cafka - fújtam rá a nemrégiben meggyújtott kubai szivar füstjét.
- Ez meg.. a cég ajándéka.

Sidney
Csak halkan felkuncogtam mikor felkapta a vizet. - Nocsak. Már is meguntad? - kérdeztem egy pimasz mosoly kíséretében. - Ha rólad van szó az az ügy sosem tiszta. Ezt már rég megtanultam. De ha már úgy is nyakig benne vagyok akkor miért ne hagyjam hogy még bele is tunkolj? - kérdeztem majd szikrákat szórt a tekintetem. - Ne merj még egyszer így nevezni. Mert én nem az újabb kis nőcskéd vagyok! Velem nem beszélhetsz így. Ne feledd! Öt év házasság után simán kiforgathatnálak mindenedből. Még sem teszem. - mondtam. Mikor rám fújta a füstöt nem zavart túlzottan. De nem is tetszett. - Fulladj meg! - mondtam lazán, majd elhúztam a szám. - Mi lenne az a bizonyos alku? - kérdeztem kelletlenül.

Jack
Mindig hamar meguntam a hozzá hasonlókat. Változó gyakorisággal cseréltem le őket a legkisebb fájdalom érzete nélkül, mintha csak pár használt ruhától szabadultam volna meg. Egyik jött a másik után, se sosem tudták azt nyújtani, amire igazán szükségem lett volna.
- Nem félek tőled cafka! - válaszoltam higgadtabban, kikerülve a kérdést  Ha segítesz embert ölni, nem ölöm meg az egyik hozzád legközelebb álló személyt.

Sidney
- Megmondtam hogy ne merj így beszélni velem! - rivalltam rá és megragadtam az inge gallérját. A legszívesebben behúztam volna neki de valamiért nem tettem. Talán ugyan azért amiért nem forgattam ki a vagyonából sem. Hisz a házasságunk első három éve tényleg... tényleg gyönyörű volt. De utána... - Kellene egy bérgyilkos? Melyiket akarod? - kérdeztem ahogy elengedtem a gallérját majd a kicsi elejének dőltem. - És ki a célpont? - kérdeztem tőle. Ahogy zsebre vágtam a kezeimet a kezembe került a jegygyűrűm.

Jack
Némán legyintettem.
- Mindegyik ki jön, csak legyen erős és bátor, ne pedig olyan töketlen, mint az én munkatársaim. Közülük az egyik a célpont, ugyanis átvert és bár figyelmeztettem hogyha nem engedelmeskedik, akkor vége, nem hitt nekem - sóhajtottam fel.

Sidney
- Rendben. De nekem is lenne egy kérésem. - mondtam és elővettem a gyűrűt miközben a tó felé fordultam. - Úgy tűnj el az életemből, ahogy ez a gyűrű! -mondtam és felemeltem a kezem hogy a tóba dobjam az ékszert.

Jack
A gyűrűre pillantottam. Felrémlett bennem néhány emlékkép, amit feledésre ítéltem. Feledni akartam, hogy ezáltal aztán őt is elfelejtsem. Puszta eszközként tekintettem rá hosszú éveken át, és csak az ég tudja, hogyan végződik majd ez az egész. Egyelőre nem tudtam semmit tenni azon kívül, hogy ezután rá néztem.

Sidney
Egy pillanatra elmerengtem mert nem tudtam tényleg ezt akarom - e. Hisz én tényleg szerettem. És akkor bevillant hogy ez rá nem volt igaz. Évekig csak hazudott nekem. Elhitette hogy fontos vagyok neki de csak kihasznált. Elég volt! Soha többé nem akarom hogy közöm legyen hozzá! Soha! Nem haboztam tovább és már lendítettem is a kezem hogy az ékszer örökre eltűnjön a tó fenekén.

Jack
Amikor meglendítette a kezét, odafutottam hogy megakadályozzam az ékszer eldobásában.

Sidney
Meglepődtem mikor megragadta a kezem és nem hagyta hogy eldobjam az ékszert.
- Eressz el! - kiáltottam rá dühösen. Nem értettem miért csinálja. Már semmit sem értettem hogy mit miért tesz. De nekem elegem volt már.

Jack
- Nem dobhatod el azt! - szóltam rá komolyan.

Sidney
- Ugyan miért nem? - kérdeztem dühösen.- Ó hát persze, biztos drága volt. Akkor tessék, add oda valamelyik kis nőcskédnek. - mondtam majd a kocsi felé akartam indulni. - A munka miatt meg nem kell aggódnod. Néhány napon belül meg lesz. - dörrentem. Nem értettem miért zavart ez ennyire de most csak el akartam tűnni hogy beszéljek valakivel, aki jelen helyzetemben segíthet.

Jack
Válaszul megragadtam a csuklóját, mihelyt távozóra fogta volna, és lágyan megcsókoltam. Meg volt a magam oka rá, amit nem tudtam, fel kéne -e fednem előtte. Erről a titokról még Christin sem tudott.

Sidney
Megragadta a csuklómat, és visszarántott... és... és megcsókolt! Hirtelen nem tudtam mit tegyek és csak megkövülten álltam, és vívódtam, magammal mert nem tudtam most mit tegyek. Majd úgy döntöttem hogy megpróbálom ellökni magamtól.

Jack
Hirtelen felindulásból csókoltam meg. Nem igazán tudtam mit teszek, most csak az számított hogy visszatartsam abban, amire készül. Azt hittem fel fog pofozni, helyette azonban megpróbált ellökni magától, kevés sikerrel.

Sidney
Talán azért nem pofoztam fel mert régen szerettem, talán azért mert, még mindig éreztem iránta valamit, de ezt a dolgot próbáltam elhessegetni. Nem bírtam ellökni magamtól mert erősen tartott. Továbbra is kezembe volt a gyűrű és nem bírtam elengedni mert Nagy kezeivel nem hagyta. Jóval erősebb volt nálam ezt nem tagadhattam.

Jack
Nem üt vissza? Ez érdekes, miért nem tette meg? Az arcát fürkésztem, ezután a kezeire siklott tekintetem. Az egyiket még most is erősen tartottam, a másikat pedig nem sokkal a gyűrűt tartó után fogtam le, nehogy eltaláljon, de csak remélni tudtam, hogy így alakulnak majd a dolgok.
- Hát te? Nem is ellenkezel? Ahhoz képest hogy eddig keménynek mutattad magad, most rántottad le magadról a leplet, amivel átverheted azt a ribancot, meg mást is, ám engem soha - húzódtam el tőle, némi zavartság keretében. Milyen szánalmas!

Sidney
- Engedj el és meglátjuk utána hogy vélekedsz. - mondtam dühösen és megpróbáltam kiszabadítani legalább az egyik kezem hogy behúzzak neki egyet. Én hülye. Egy pillanatra azt hittem hogy változott valamit, de semmit. Ugyan olyan rohadék mint volt. Most is csak szórakozik az érzéseimmel. Gondolkodtam és szemeim szinte szikrákat szórtak, olyan dühös voltam. Gyűlöltem hogy csak játszadozik velem. És csak egy játékszer vagyok számára amit ide oda rángathat.

Jack
Nem igazán játszadoztam vele, inkább csak a reakcióit méregettem, habár az a csók nem volt megjátszás. Bármily meglepő, kivételesen nem színészkedtem amikor megtörtént, azonban fogalmam sincs miért, s hogyan tettem. Nem lettem volna rá azok után, hogy most is van egy ribancom, aki sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet.
- Ni csak, csak nem dühös valaki?

Sidney
Nagyon is dühös voltam. Elegem volt hogy csak a kénye kedve szerint ugráljak. 
- Eressz el, de rögtön. - mondtam és megrántottam a kezeim hátha kiszabadulhatok de túl erősen tartott. - Gyűlölöm hogy azt hiszed mindent megtehetsz. Eresz! Nem vagyok a tulajdonod. - vágtam a fejéhez.

Jack
- Nem eresztelek - mondtam komolyan - Különben minek? Még.. el tudnánk itt időzni egy darabig - nevettem fel jóízűen.
- Te talán nem élvezed a helyzetet, cicus?

Sidney
- Ugyan miért nem? Már nem tartozom hozzád. És soha nem is tartoztam. - mondtam és továbbra is szabadulni próbáltam. Nem tetszett a hangsúly mikor azt mondta el tudnánk még időzni. Most átkoztam a helyet hogy ilyen kihalt és szinte senki nem járt erre. Hiba volt itt találkozni egyedül. Legalább a fegyveremet hoztam volna. Bár lefogott kezekkel nem látnám hasznát. Gondolkodtam kétségbe esve hogy menekülhetnék el. - Nem, egyáltalán nem élveztem és nem vagyok cicus! - válaszoltam neki.

Jack
- Mindketten tudjuk jól, mi az igazság: Még mindig hozzám tartozol, nagyon is - vontam össze szemöldököm, arcommal közelebb hajolva az övéhez.
- Ni csak cicus, mintha kétségbeestél volna! Csak nem fééélsz? Hiszen nem hoztam embereket, és fegyvereim sincsenek - vigyorogtam rá, ám amikor a szemeit néztem hosszan, valami kezdett a hatalmába keríteni.

Sidney
- Már mondtam... Nem tartozom hozzád és nem vagyok a tulajdonod. - sziszegtem ahogy elfordítottam a fejemet, mert nem tetszett ahogy közelebb hajolt. - Miért félnék tőled? Elvégre ha engem is megölsz nem lesz ki elvégezze neked a piszkos munkát. - mondtam de nem néztem rá inkább. Nem tetszett a tekintete. Talán még is csak féltem tőle egy bizonyos szinten.

Jack
- Most is az én tulajdonomban vagy, és ez nem fog megváltozni - feleltem rá - Miért ölnélek meg? Nekem terveim vannak veled - vigyorogtam gonoszul.

Sidney
- Rohadék. Megmondtam. Ez az utolsó alkalom hogy segítek. Utána nem akarlak látni, soha többé. - morogtam és lassan kezdtem feladni a szabadulási kísérleteket mert nem volt hajlandó elengedni de az erőfeszítésektől már vájtak a kezeim. Garantáltan szép kis nyoma marad a csuklómon. - Még is miféle tervek? - kérdeztem és most már tényleg kezdtem félni. Tudtam mire képes és bármeddig hajlandó volt elmenni.

Jack
- Az még titook! - válaszoltam dallamosan, a füléhez hajolva - Egyébként.. majd meglátjuk - kacagtam, elengedve őt.
- Majd hívj, ha intéztél valamit az üggyel kapcsolatban - utasítottam.

Sidney
A hideg futkosott a hátamon mikor a fülemhez hajolt, és nem a jó értelemben. Rohadtul elegem volt belőle így mikor elengedett nem szóltam semmit csak végre beültem az ütött - kopott terepjárómba, majd nagy sebességgel elhajtottam. Hamar magam mögött hagytam a parkot, de már így is sötétedett. Ahogy erősen szorítottam a kormányt észre vettem hogy a gyűrű az ujjamon van. - Hát ez meg...? - lepődtem meg oly annyira hogy nem figyeltem és mikor következőre az útra pillantottam, egy kutyát láttam ami az úton akart átmenni. Hirtelen lefékeztem, s még a szememet sem mertem kinyitni. - Te jó ég. Elütöttem egy kutyát. Már csak ez kellett a mai napomból. - morogtam és kiszálltam a kocsiból. Csodák csodájára nem sikerült elütnöm. Mikor rá jött hogy nincs semmi baja fogta magát és elszaladt onnan. Valamivel nyugodtabban szálltam vissza a kocsiba majd végre haza mentem. Annyira fáradtnak éreztem magam hogy bedőltem az ágyba és azonnal el is aludtam. Próbáltam nem gondolni semmire, és reméltem a mai nap csak egy rossz álom volt.

Jack
A jeges borzongás rajtam is úrrá lett, de jó értelemben. Jólesett azt látni, meg érezni, hogy fél. Sosem voltam több egy gyilkosnál, mert nem akartam. Imádtam azzal foglalkozni, hogy elteszek láb alól olyanokat akik nem jönnek be, a Föld is tisztább lesz a hülyéktől, nem úgy mint régen. Sok őrülttel volt tele már akkor is. Ha korábban születtem volna meg, talán már akkor nekikezdtem volna az öldöklésnek!
- Menj csak, de tudd, hogy egyszer megleplek a házadnál állva, ám sosem ölnélek nem. Nem, ahhoz túl értékes eszköz vagy - nevettem végignézve ahogy beszáll a kocsiba, és elhajt. Milyen gyáva még mindig! Semmit sem változott.
Mivel nem akadt más dolgom, unottan visszaigyekeztem a szállodába a ribanchoz, aki félig kivetkőzve piros ruhájából a szoba ágyán feküdt. Hívogatóan kinyújtotta egyik kezét, ujjával jelezve hogy jöjjek, élénk színű ajkai mosolyra húzódtak. Vékony testén megcsillant a lámpa halvány fénye.... S kiégett, teljes sötétségbe borítva a szobát, miközben elbűvölve indultam meg felé.
- Már vártalak - suttogta, maga mellett tartva valamit, amiről magam sem tudtam eldönteni, mi az....

Sidney
[...]
Másnap reggel nagy fejfájással ébredtem. Amiből sajnos rájöttem hogy nem egy rossz álom volt a tegnap. Miután össze kapartam magam vettem egy zuhanyt majd felöltöztem. Nem éreztem túl jól magam. Lementem a konyhába hogy igyak egy kávét. Megint megpillantottam a gyűrűt és megpróbáltam levenni. De nem akart lejönni az ujjamról. Egy csomó mosogató szert elhasználtam de valamiért nem akart lejönni az az átkozott gyűrű. Végül feladtam mert nem mentem semmire és inkább a "munkámra" koncentráltam.

Jack
A sötétben minden szebbnek tűnt, a kis románc is, ami két órán keresztül tartott. Először nem volt semmi, ám idővel felszikrázott a levegő, majd teljes lángba borult. Sikerült felperzselnie az ír származású nőnek, azonban így sem volta elégedett. Valami hiányzott. Mikor úgy éreztem elég, magam szakítottam meg a dolgot, s viszonylag hamar aludni tértem, hogy másnap újult erővel kezdjek neki a dolgoknak. [....]
Reggel már viszonylag jobban voltam, de a különös érzés nem múlt el. Ezzel keltem ki az ágyból, s szedtem össze magam, nem sokkal ezután pedig elhagytam a szállodát, felfedezőútra indultam a városkában.

Sidney
Mielőtt a többiek felébredtek volna elmentem otthonról. Kocsiba pattantam és kimentem a parkba, mert jobbnak láttam ha a többiek nem tudnak arról mire készülök. A parkban megálltam egy elhagyatott kis helyen. Onnan is jól lehetett látni a tavat. Felültem a motorháztetőre és hosszas telefonálgatás után sikerült mindent elintéznem. Majd csak bámultam a tavat és elő vettem a doboz cigit és végül rágyújtottam. Nagyon ideges voltam és már nem tudtam mit kitalálni hogy nyugodjak meg. Csak szabadulnék már meg tőle. És ettől a nyomorult gyűrűtől is. Gondolkodtam és megint elkezdtem forgatni az ékszert hogy le tudjam venni de semmi eredménye. Nem akartam elhinni hogy még a sors sem engedi hogy megszabaduljak tőle.

Jack
Leparkoltam egy kávéház előtt. Kiszálltam a járműből, és megigazítva elővettem a legszebb mosolyomat. Amint beléptem, néhány nő pillantását rögtön a magaménak tekinthettem, köztük azokét is, akik nem egyedül érkeztek. Kértem egy csésze fekete kávét, majd az épület lehető legtávolabbi pontjára helyezkedtem el.
Jólesően kortyolgattam a meleg italt, és miután eléggé felpörögtem, mentem tovább is álltam, hogy keressek egy nyugodt helyet, nem tudván, ismét kivel futok majd össze.

Sidney
Tényleg nem értettem mi ütött belém. Az életben nem dohányoztam és soha nem kellett nyugtatókhoz nyúlnom akármilyen stresszes volt a munkám. Erre megjelenik Jack és minden a feje tetejére állt. Valahogy rá kéne vennem hogy rá írja azokat a nyomorult papírokat. Gondolkodtam ahogy eldobtam a csikket. Majd az aktát kezdtem olvasni ami alapján a bérgyilkost kerestem meg Jack számára. Nagyot sóhajtottam mikor egy másik kocsit is megpillantottam. - Na, ne! - húztam el a szám mikor megpillantottam a sofőrt. Miért kell mindig megtalálnia? Sosincs nyugtom tőle. Már most éreztem hogy dühös vagyok.

Jack
Megállt ismét a jármű. Kiszállva nagyot szippantottam a friss levegőből, ezután jókedvűen vetettem bele magam a szabadságba. Szabadság, a legjobb szó, amit valaha hallottam, és a legjobb érzés, amit valaha érezni lehet.
Mindig boldogsággal töltött el, hogy azt, s  akkor tehettem, amit, meg amikor akartam. Senki nem akadályozhatott meg a dolgaimban, még a lány sem tehetett mit a bekövetkező események tömkelege ellen, amelyet elindítottam. Gúnyos mosollyal integettem neki, ahogy rám pillantott.

Sidney
Már messziről láttam a képén azt a gúnyos mosolyt. Elegem volt belőle de egyenlőre nem tudtam mit tenni ellene. Tűrnöm kellett. - Már csak te hiányoztál. - morogtam és nem érdekelt ha meghallja. Keresztbe fontam a karjaimat és jobb kezemet óvatosan a bőrdzseki alá csúsztattam hogy a fegyverem markolatára helyezzem a kezem. Bevallom tartottam tőle mert bármire képes volt. De nem értettem miért nem hajlandó elválni tőlem. Nem sok haszna van belőlem. Pláne hogy jóformán már mindenki tudja a "baráti" körében hogy már nem élünk együtt.

Jack
Leengedtem kezem, majd a zsebembe csúsztattam, ahol a pisztoly lapult, de a csomagtartóban egy nagyobb csoda is volt, ha arra lett volna szükségem, kéznél legyen.
Óvatosan kitapogattam, ujjammal végigsimítottam rajta, miközben szemeimet a lányon tartottam.
- Hiányoztam? - kérdeztem hangosan - Hmm, látom az arcodon a választ, és őszintén örülök! - röhögtem.

Sidney
- Menj a pokolba! - mondtam és elfordítottam a tekintetem. De észre vettem hogy zsebre vágta a kezét. Sejtettem hogy ő se jött fegyvertelenül. Nem óhajtottam lövöldözésbe keveredni ezért elengedtem a fegyvert és felemeltem a kezem hogy megmutassam nem vettem elő a fegyvert. Majd a motorháztető azon felére dobtam az aktát amiben a bérgyilkosról volt szó akit kért. - két nap és kész a meló. mondtam de rá sem néztem.

Jack
- De ha nem lenne nálam is stukker meg egy mobil, egy perc sem lenne hátra abból, hogy életben maradjak, eh? Eltaláltam? - emeltem rá szúrós tekintetem, ezután megnyálazva egyik ujjam belelapoztam az aktákba. Egy remek bérgyilkos adatait tartalmazták, ami jelentősen rátett a kedvemre.
 - Remek! Mennyit kér érte cserébe?

Sidney
- Nem nagyon érdekel hogy mi van nálad. - mondtam rá se nézve. - Mivel nem egy nagy hal nem kér sokat. Már beszéltem vele. - tettem hozzá. Nem volt kedvem vele társalogni. Fogtam magam és rágyújtottam.

Jack
- Hmm, remek - bólintottam - Ami meg azt illeti, szerintem jobb figyelembe venni, mi van a másiknál, csak mert ha olyasmi, ami nagy veszélyt jelent rád nézve, te meg így félvállról veszed a dolgot, mondjuk tényleg meg is ölhetne valaki, aki biztos nem én leszek, de nem is egy bérgyilkosom - nevettem fel.

Sidney
-És? Miért érdekeljen hogy ki öl meg? - kérdeztem tőle közömbösen. És tényleg. Egyáltalán nem érdekelt hogy meghalok- e vagy sem. - Tényleg. Neked meg volt pofád az ujjamra húzni a gyűrűt, mikor nem figyeltem. - mondtam és dühösen néztem rá. Nem bírtam hogy kénye kedve szerint akar rángatni.

Jack
- Ni csak, rájöttél mit tettem - tártam szét karjaim - Nagy ügy, az én szívemet boldogság járja át tőle, a tiédet nem? - kérdeztem bársonyos mély hanggal. Nem mondtam volna el, de a kis hang a fejemben azt mondta, hogy nekem például nem lenne mindegy, ki öl meg. Senki nem lenne arra méltó, hogy az én megölésemmel dicsekedjen, illetve hogy azt végrehajtsa, csakis egy vala - Úristen, mire gondolok? Ez nem jó, nem tudom, miért van ez!
- Nekem nem lenne az - vontam vállat végül.

Sidney
- Mint mindig most is hazudsz mint a vízfolyás. De ezt már megszokhattam volna. - morogtam ahogy leszálltam a kocsi motorháztetejéről és elé sétáltam, majd a mellkasának nyomtam a fegyvert de az ujjam nem volt a ravaszon. - Miért nem tudsz békén hagyni? Elegem van hogy csak ide - oda rángatsz mint egy bábot. Csak írd alá a papírokat és hagyj engem végre békén. - mondtam de nem néztem rá. Nem bírtam ránézni. Mert nem tudtam mit akarok. Tényleg nem szeretem már? Tényleg azt akarom hogy eltűnjön az életemből? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mert mindig ez történik ha találkozom vele. Valahogy mindig eléri hogy egy időre eltérítsen a célomtól és ezt gyűlöltem. Mert csak egy játékszernek tekint.

Jack
- Abban nem hazudtam, hogy a képedet látva boldogság jár át - kuncogtam felpillantva rá a fehér papírok tömkelegéből, majd lassan levezettem tekintetem a fegyvercsőre, ami erősen belenyomódott a mellkasomba. Rendesen sajgott ott, s körülötte a bőr, de nem szóltam. Rápillantottam.
- Amíg magad sem tudod eldönteni merre tovább, addig nem - kitáró mozdulatot végeztem karjaimmal, jelezve hogy mindegy mit tesz - Itt van egy lehetőség. Megölhetsz, ám akkor örökké a lelkeden fog száradni a halálom. Tudod, hogy akár gyilkos vagyok akár nem, még ember vagyok én is, nem de? - kérdeztem széles vigyorral.
- Rajta, sejtem egy részed arra vár, eltűnjek! Én meg csak arra vártam, hogy végre megtedd ezt!! - nem, igazából magam sem tudom, mit akarok. Csak időnként gondolom azt, hogy néha jobb lenne meghalni.

Sidney
- Miért higgyek neked? Hisz amióta ismerlek csak hazudtál nekem. Nem tudok megbízni benned. - mondtam de nem néztem rá. - Honnan tudod hogy én mit akarok? - kérdeztem felháborodottan. - Úgy csinálsz mintha ismernél de semmit nem tudsz rólam. Ostoba voltam hogy egyáltalán szóba álltam akkor veled. - Mondtam ahogy megszorítottam a fegyver markolatát. De neki volt igaza. Tényleg nem tudtam merre tovább. Lehet jobban ismer mint hittem? Nem. Csak manipulálni akar mint eddig mindig. Mikor rám kiáltott megremegtem majd elfordítottam a fejem ahogy ujjamat a ravaszra tettem. Majd meghúztam azt de nem lőttem le. Helyette a bal felkarom felé fordítottam a fegyvert és magamat találtam el. Éreztem a fájdalmat majd hogy a kabát alatt végig folyik karomon a vér és ujjaimról lecsöpög. - Nem adom meg neked azt az örömöt hogy még jobban tönkretegyél. - mondtam és kicsúszott a kezemből a fegyver ami tompa puffanással ért földet. - Utállak Jack! Utállak mert csak szórakozol velem. Mert mindig csak hazudtál nekem. Pedig én tényleg szerettelek, de mindent elrontottál. - mondtam és tértre rogytam végül.

Jack
- Tényleg hazudok egy-két dologban, de vannak olyanok, amik kivételesen igazak, erre nem gondoltál? - kérdeztem, majd némán tovább figyeltem őt. Ujja a ravaszra tévedt, tudtam hát hogy nem kell sok és lő. Már vártam, hogy megtegye, és nem is. Az egyik felem az előzőt képviselte, míg a másik azt vallotta, nem lenne jó így meghalni, pedig "kettejük" közt állva jó magam úgy gondoltam, hogy csak az ő keze által vagyok hajlandó eltűnni ebből a keserű, farkastörvények uralta világból. Aztán meglepett, mikor magát lőtte le.
- Te iszonyatosan béna vagy - felvettem a kezembe a fegyvert és mellkasom jobb oldalába lőttem, ezután felkaptam Sidet, hogy a vállamon hurcolva elvigyem a legközelebbi kórházig. Most már kvittek vagyunk öregem! Elégedetten előhorgásztam a zsebemből egy szivart, s meggyújtva a számba vettem.
- Hmm, kubai.