Snowy Valley

Peter
Miközben öltözködtem, folyamatosan agyaltam. Nem értettem, miért történhetett meg ez már megint. Hiszen réges rég szakítottunk és azóta már mindkettőnknek volt egy komoly kapcsolata. Vagyis elvileg ő sem érez irántam semmit -szerencsére- , tehát mindezt csak az alkoholnak köszönhetjük. De akkor is ... ez nagyon nem volt így rendben.

Tom
Miután lezuhanyoztam, a konyhába mentem. Gondoltam, főzök egy teát, fel is tettem forrni a vizet, de sehol nem találtam a filtereket. nem voltak ott, ahol régen, és ettől kicsit zavarba jöttem.

Peter
Amikor sikerült felöltöznöm, megvártam míg Tom kijött a mosdóből majd én is bementem, megfésülködtem és fogat mostak. Ezután a konyhába.mentem ahol ott volt a fiú.
-Valami gond van? - kérdeztem amikor láttam mennyire elveszett.

Tom
- Nem találom a teát - mondtam szomorkásan elhúzva a szám. Kicsit kínosan éreztem magam. Tekintve, mi történt az éjjel, és hogy annak idején itt laktam a fiúval, mikor még együtt voltunk...És most nem találtam a teát.

Peter
Halványan elmosolyodtam, majd a konyhaszekrényhez léptem és kinyitottam a másik felét is. A felső polc hátuljából előkotortam egy doboz teafiltert.
-Itt van ... Egy kicsit átrendeztük a dolgokat mióta utoljára itt voltál ... - mosolyogtam kedvesen Tomra.

Tom
Elvettem a dobozt.
- Értem - mosolyogtam rá. Ekkor forrt fel a víz, szóval levettem a tűzről az edényt. - Te is kérsz? - kérdeztem, és közben levettem két bögrét. Ezek még ugyanott voltak...

Peter
-Igen - válaszolta miközben leültem az egyik székre. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy nem nekem kéne-e megcsinálnom a teát meg ilyenek ....hiszen mégiscsak Tom volt a vendég.

Tom
Megcsináltam a teákat, és az asztalhoz sétálva az egyik bögrét odatettem a fiú elé. Leültem, és fújni kezdtem a forró italt.

Peter
Megköszöntem a teát, majd követve a fiú példáját, felemeltem a saját bögrémet és fújni kezdtem . Nem beszéltünk, ez egy ideig még rendben volt, de aztán kezdett kicsit zavaróvá válni a csend.

Tom
Mikor már kínossá kezdett válni, hogy egyikünk sem szól, ügyetlenül témát indítottam. Már nem emlékszem, miről kezdtünk beszélgetni, de Peter jófej volt, és megragadta a beszélgetést. Nagyjából így telt el a reggeli, aztán hazamentem. Megbeszéltük a dolgot a fiúval, de még mindig kínosnak éreztem ezt az egészet. Idővel elmúlik majd ez az érzés...Talán. És újra barátok lehetünk. Szerettem volna, ha így lesz.

Nicole
Egész nap dolgoztam, ahogy az elmúlt napokban mindig. Estig a boltban ücsörögtem, és mivel nem volt túl nagy forgalom, csak üldögéltem a pult mögött és unatkoztam. Amikor bezártam az üzletet, hazabuszoztam. Pár hete a saját házamban laktam a város szélén, amit a szüleim vettek amolyan karácsonyi ajándékként.
Otthon lepakoltam a táskámat a nappaliba majd elkullogtam a fürdőbe. Letusoltam és felöltöztem egy kényelmes otthoni szerelésbe. Vagyis csak egy melegítőnadrágot és a hozzá tartozó pulcsit vettem fel, az utóbbinak a cipzárját nyakig felhúztam mivel egy melltartón kívül semmi nem volt alatta. Ezután a konyhába mentem, ahol elővettem egy üveg vörösbort meg egy poharat amivl betelepedtem a nappaliba. Miközben lassan iszogatni kezdtem, akaratlanul is a gondolataimba merültem. Szilveszter volt .... ma pont egy éve az első randinknak Marcoval .. Akkor is ennyire magam alatt voltam. Csak akkor még Tom miatt. Most pedig ... Most egyszerűen elment az életkedvem. Egyedül voltam, napok óta nem beszéltem senkivel a vásárlókon kívül és pocsékul éreztem magam. Nem is tudom mikor ettem utoljára ....talán ezért szédültem. De nem volt kedve kimenni a konyhába hogy összedobjak valamit.

Tom
Estefelé úgy döntöttem, átnézek Nicole-hoz. Szükségem volt most a társaságára, és volt egy olyan érzésem, hogy ő is szívesebben töltené az estét valakivel. Mikor kocsiba szálltam, és az utcán hajtva láttam a buliba készülő embereket, akkor jutott eszembe, milyen nap is van. Máris szilveszter van?

Nicole
Két pohár bor után már csak a félig tele poharamat bámultam meredten a kezemben. Folyamatosan az elmúlt év eseményein járt az eszem. Csak az a baj hogy most nem láttam a pozitívumokat.
Letettem a poharamat a kisasztalra és eldőltem az ágyon. Lehunytam a szemem és próbáltam nem gondolkodni.

Tom
Mikor a házhoz értem, becsöngettem. Reméltem, hogy Nicole otthon van, és persze hogy nem zavarom őt.

Nicole
Elszundíthattam mert csengetésre ébredtem. Szédelegve botorkáltam ki ajtót nyitni.
-Szia, Tom... - köszöntem a fiúnak egykedvűen.

Tom
- Szia... - köszöntem a lánynak. Összevontam a szemöldököm. - Valami baj van? Zavarok...? - kérdeztem. Nem tűnt valami jókedvűnek. Persze, ez érthető, mostanában nem sok jó történt a lánnyal, de azért valami érzelmet vártam volna. Hívatlanul beállítok hozzá szilveszterkor, ő pedig olyan kedvtelen, még csak meg se lepem.

Nicole
-Nem, dehogy zavarsz ... - erőltettem magamra egy halvány mosolyt - Örülök hogy itt vagy. - próbáltam meggyőzően beszélni, nem akartam hogy azt higgye nem látom szívesen. Tényleg örültem neki, csak eléggé szédültem és egyébként is rossz volt a hangulatom, ezért nem tudtam rendesen kimutatni hogy mennyire feldobott a jelenléte - Gyere beljebb! -álltam odébb az ajtóból hogy be tudjon jönni.

Tom
Beléptem a házba a lány mellett, és levettem a cipőmet.
- Jól vagy? - kérdeztem őt méregetve, miközben felakasztottam a kabátomat a fogasra. Nem festett túl jól.

Nicole
-Prsze, csak kicsit keveset aludtam mostanában ...- feleltem halványan msolyogva hogy eloszlassam az aggodalmát.

Jack
(Adatlap hamarosan)

Egyenesen japánból jöttem vissza ide. Úgy hallottam, hogy itt tartózkodik az a nő, akit régen elvettem feleségül. Amint ezt megtudtam, uccu összepakoltam a ruháimat, és úgy siettem a repülőtérre, mint egy rakéta, amit a N.A.S.A indít el egy gomb megnyomásával.
Az lehető legkorábbi járattal indultam, minél hamarabb ott akartam lenni, s most végre beteljesedett!
Izgatottan szálltam le a gépről, ezután taxiba vágódtam. Volt néhány tervem, amibe mindenképp bele akartam keverni azt a férget.
- Jaj Mucus, megint min töröd a fejed? - kérdezte kéjesen egy finom női hang.
- Mi? Ja, semmi különösön, csak a tegnap esti dolgon - vigyorogtam rá huncutan, majd kedvesen megcsókoltam. Nem sok kellett, hogy ennyitől rám másszon. A hölgyemény arról híres hogy könnyen fel lehet pezsdíteni a vérét.
- Szóval tényleg élvezted! Hmm... Mihez kezdünk most? - nagy, őz barna szemekkel pislogott fel rám. Nem bírtam megállni egy vigyor nélkül.
- Megyünk szórakozni kedvesem! - nevettem boldogan, tovább csiszolgatva magamban az ötleteimet.

Sidney
A parkban futottam mikor megcsörrent a telefonom. Leültem egy padra mikor a munkatársaimmal kezdtem beszélgetni. Jó volt hallani a hangjukat és kezdtem úgy érezni hogy nagyon hiányzik az a rengeteg munka és hajtás ami az irodában volt. De ami nagyon hiányzott az a terep munka volt. Folyamatosan a bűnözőket üldözni a házkutatások, és hasonlók nagyon hiányoztak. 
- Na, jó. Most már leteszem még van két mérföldem hátra az edzésből. - mondtam nekik majd ahogy letettem fölkeltem hogy tovább fussak. A tó mellett haladtam el, és egy kicsit elgondolkodtam a régi időkön. Az itt töltött gyerekkoromra nem igazán emlékszem de ez már nem zavart hisz az számított mi van most.

Jack
A taxi egy parkig vitt minket. Fizetés után kiszálltunk, majd együtt átléptük a kapuját. Kedvesem átkulcsolta karomat, és hozzám simult akár egy macska. Lassú, nyugodt léptekkel haladtunk el a padok előtt, a természetet csodálva. Elmondtam pár infót a tervemről
- Áh, szóval vele fogunk szórakozni? - pillantott rám.
- Pontosan, csak előtte meg kéne találnunk. Az a baj, hogy fogalmam sincs, merre lehet épp! - sóhajtottam fel.

Sidney
A csuklómra erősített eszköz jelezte mikor lejárt az edzés és meg volt a maradék két mérföld. Nem volt a legmegerőltetőbb edzés így alig fáradtam el. Leültem egy padra a vizet figyelve, majd a telefonom után nyúltam. Egy ideje már nem beszéltem Austinal és ez kissé zavart. Többször hagytam neki üzenetet de semmi. Reméltem hogy nem én tettem valamit amivel megbántottam.

Jack
Megpillantottam valakit a szemközti padon, de nem törődtem vele. Óvatosan húzni kezdtem Christint  az egyikhez, ezután leültünk, hogy beszélgessünk a tegnap estérő. Egy céges bulira hívtak el minket, sokáig ott tengettük az időnket, később pedig volt egy kis kalandunk otthon.

Sidney
Mikor úgy gondoltam hogy eleget ücsörögtem, fogtam magam és a park kijárata felé vettem az irányt közben most én hívtam fel munkatársaimat hogy kikönyörögjek tőlük néhány aktát hogy segíthessek nekik hisz megöl az unalom. Ahogy haladtam megpillantottam egy párt az egyik padon, és kicsit úgy éreztem hogy káprázik a szemem. Az nem lehet. Mit keresne Jack itt? Főleg egy ilyen nővel. Bár Jeket ismerve meg se lepődnék. Gondolkodtam majd folytattam az utam nehogy észre vegyen, mert én nem akartam szóba állni vele. Csak egy ügyben... Hogy végre alá írja a válási papírokat.  

Jack
Hamar a csókolózásba mélyedtünk. Egyikünk sem bírta ki, hogy ne váltson legalább egyet a másikkal. Fél szemmel a közeli nőt vizslattam, mire rájöttem, hogy ismerősen néz ki.
- Hé, nézd csak őt! - húztam el, és rámutattam. Christin odafordította a fejét.
- ... Egy löttyedt fenekű ribi. Mi van vele?
- Ő a mi emberünk - feleltem egyszerűen, ezután felálltam, utánalopakodva - Jó napot Mrs. Stark! - köszöntöttem elvékonyított hangon. Ha tényleg ő az.. Akkor megütöttem a főnyereményt mára!!

Sidney
Tovább mentem és telefonáltam mikor valaki megszólított. Nem akartam reagálni, de reflexszerűen megálltam és vállam felett hátra néztem. 
- Hogy ilyenkor nincs nálam a fegyverem. - mondtam - Mit akarsz? - kérdeztem tőle. Nem tartottam annyira sem hogy felé forduljak. De mivel nem bíztam benne kénytelen voltam felé fordulni.

Jack
- Naaa, ez gonosz volt, édes - lebiggyesztettem ajkaimat, belül felkészülve egy remek színjátékra - Oh, csak lenne egy kis ajánlatom magának, Mysharie! - búgtam felvéve azt a mosolyt, amit régen megkedvelt bennem.

Sidney
- Ugyan Jacky fiú. Már ismerlek. Nem tudsz újra elcsábítani. Úgy hogy jobb ha már most eltakarodsz. Mert nem fogok neked segíteni, és örülnék ha végre alá írnád a papírokat vagy legközelebb az F.B.I. fog az ajtódon kopogtatni s nem úszod meg a börtönt. - mondtam majd elfordultam tőle és tovább indultam. Nem voltam rá kíváncsi és rájöttem hogy innentől nem árt magamnál tartani a fegyverem és a jelvényemet sem.

Jack
- Tökéletesen tojok arra, melyik barom jön attól a szervezettől! - röhögtem fel - Tudd meg, hogy én is változtam! Nem félek, és hidd el, hogy úgy is rá tudlak venni egy-két dologra. Gondolom a rokonaid még életben vannak, igazam van? - kérdeztem kíváncsian. Ha másképp nem, max kivégzem a legszánalmasabbat, az biztosan megrendítené.

Sidney
Megtanultam mellette hogy rejtsem el az érzéseimet és hogy játsszam meg hogy közönyös vagyok. 
- Hmm. A terved egy kicsit hibás. - mondtam nyugodtan. - 1. Nem ismerem az összes rokonaimat, 2. akiket ismertem azok majdnem mind, meghaltak. - hazudtam neki és tudtam hogy nagyon kell vigyáznom Jamesékre. Miattam a végén bajba keveredhetnek. És ezt nem akartam. 
- Amúgy is. Miért zaklatsz még engem? Attól hogy papírilag még a feleséged vagyunk már nem élünk együtt, és amint látom ezt ki is használod. - utaltam a könnyű vérű kis nőcskére. - Hálás lennék ha alá írnád a papírokat aztán viszlát. - mondtam nyugodtan és határozottan.

Jack
Mélyen a szemeibe fúrtam enyéimet. Sejtettem hogy hazudik, de erről nem tudtam teljes mértékben meggyőződni. Sajnos neki is volt alkalma tanulni mellettem egy, s két mást, viszont nem hagyom magam kijátszani.
- Erről majd magam fogok megbizonyosodni, megvannak az embereim hozzá - feleltem egyszerűen, aztán csak nevettem azon, mikor Christinre utalt - És aztán ha kihasználom? És ha zaklatlak? Miért teszem? Mert rohadtul élvezem, no meg tudom, hogy rábírlak majd a dologra, mert eddig is sikerült. Tudod, hány holttestet tüntettél már el? - ahogy az arcát fürkésztem, ismételten felröhögtem - Amúgy itt a papír - mutattam fel, az aláírás helyén üres maradt. Az orra előtt téptem kicsi darabokra, amiket utána rászórtam.

Sidney
Na, igen én sem voltam szent, de már elegem volt belőle. Csak egy lesajnáló mosolyt vetettem rá mikor a papírt széttépte. 
- Nyugodtan. Van még bőven belőle. - mondtam ahogy lesöpörtem vállamról a papírfecniket. - Miért is akarod hogy továbbra is a feleséged maradjak? - kérdeztem. - Mert garantálom hogy pokollá teszem az életed és a kis ribancodét is. - mondtam vigyorogva és elindultam hogy ne keljen tovább a képét bámulnom.

Jack
- Igazán? Rohadtul örülök - préseltem ki a fogaim között - Nem félek tőled, ahhoz pedig nincs közöd, miért "zaklatlak". Csak az a lényeg, hogy beleszállsz -e magadtól, ha nem, akkor pedig egy rokonodat fogom megölni. Azt hiszed nem látok át a hazugságokon? - billentettem oldalra fejem.

Sidney 
Mikor megszólalt tudtam hogy nagyon feldühítettem és ez tetszett. Nem álltam meg és nem fordultam vissza, csak felemeltem a kezem és integettem neki. - Majd meglátjuk Jacky. - mondtam vigyorogva majd kiléptem az utcára hogy haza menjek. Furcsa hogy csak azzal a cafkával jött. Hova lettek a gorillái? Gyanús! Gondolkodtam magamban.

Jack
Feldühített a viselkedése. Kezem ökölbe szorult, készen arra hogy ha még egyszer ellenkezik behúzok, ám akkor odalépett hozzám Christin, mondván hogy nem tudott tovább várni, meg hogy unatkozott nélkülem.
- Majd meglátjuk, remélem jót mulatsz majd az embereimmel, kedveském! - szóltam utána.

Sidney
Ahogy haladtam megéreztem hogy követnek. Egy másik úton visszakanyarodtam a parkba, de rá kellett jönnöm hogy Jack gorillái azok akik üldöznek. Szerencsére nem olyan gyorsak mint én így gyorsan leráztam őket. Majd megkerestem Jacket.
- Ha ellenem akarod uszítani a gorilláidat rendben de legközelebb gyorsabbakat hozz. - mondtam. Legszívesebben kapásból orrba vágtam volna.

Jack
- Addig biztosan itt maradnak, amíg be nem adod a derekad - feleltem ügyet sem vetve a nevetséges mondatra. Christin eközben egy puszit nyomott az arcomra, szeme sarkából Sidet méregetve.
- Ez a ribanc a volt feleséged? Hmm, van egy olyan érzésem, hogyh... mi ketten jót fogunk rajta nevetni, miközben vörösbort kortyolgatunk, csak te, és én.... - súgta a fülembe vággyal telve.

Sidney
Nem érdekelt hogy előttem enyelegnek. Nem az én dolgom volt. 
- Figyelj csak. Először is legnagyobb sajnálatomra nem a volt felesége vagyok hanem még mindig a felesége vagyok, de ha ráveszed hogy alá írja a papírokat felőlem viheted. Már ha szereted más levetett holmiját. - mondtam egy kedves mosollyal. - Másodszor meg ha még egyszer ribancnak hívsz akkor azt nagyon megbánod. - mondtam majd Jackre néztem. - Rajtam kívül más embered is van az FBI - nál. - mondtam ahogy ránéztem.

Jack
- És? Nem tudják, hol lakom, és lehetetlen lenne kinyomozni - nevettem fel - Christine-t meg jobb, ha békén hagyod - komorodtam el.
- Különben meg miért próbálod keménynek mutatni magad? Úgy is tudom, hogy nem vagy az.

Sidney
- Ha jól emlékszem egy évvel ezelőttig, én voltam akit így védett. Vigyázz nehogy hamarosan leváltson téged. - mondtam a nőnek. Mondjuk Jack nem csoda ha haragszik rám hisz nem ő dobott hanem én akarok megszabadulni tőle. - Jack menj más hoz az ügyeiddel. Jelenleg fel vagyok függesztve. És a belépésemet is megtagadták az irodába. - mondtam ami speciel igaz volt. Ha megtudják hogy Jacknek falaztam nekem végem.

Jack
- Engem nem fog, ugyan Mucus? - pillantott fel rám, de nem feleltem a kérdésre. Helyette Siddel foglalkoztam tovább.
- Szar ügy, de az még inkább az lesz, ha valaki elmondja, mit tettél - vigyorogtam gonoszul - Pár hulla meg sem kottyant, ugye szívem?

Sidney
Csak elmosolyodtam mikor láttam a nő kétségbe esett tekintetét. Akár hányszor találkoztam Jackel a különköltözésünk óta, mindig más nővel láttam. Már nem tartom őket számon. Már csak sokadiknak hívom őket.
- Amúgy ha valamit annyira akarsz, majd a gorilláid és a sokadik nőd nélkül tegyük. - mondtam neki. Nem érdekelt sem a felmorduló lihegő gorillák akik végre utol értek engem. És a az új kis pincsi hisztije sem izgatott. Ha valamit akar jöjjön egyedül.

Jack
A ribi kérdő tekintettel nézett vissza rám, mintha jó magam nem világosítottam volna fel erről. Már tudja, hogy ő csak a sokadik, egy újabb az előzőek után, de oly' vak, hogy egyszerűen képtelen az elfogadásra.
- Nélkülük nem mozdulok sehova, még a végén csőbe húznál.

Sidney
- Egyedül és fegyver nélkül vagy nincs üzlet. Akkor kereshetsz mást a "munkára" - mondtam határozottan. Nem kellenek a kíváncsiskodók. Mert a végén a sokadik kis pincsijét is tüntethetem el a rendszer süllyesztőjében. Nincs kedvem még egy hamis priuszt előállítani.

Jack
- Hol, és mikor? - egyeztem bele végül. Christin eléggé elsápadt, látszólag szóhoz sem tudott jutni, de nem érdekelt. Tökéletesen tettem rá, magasról.

Sidney
Az órámra nézem, és nem érdekelt a nő sápadt képe. 
- Két óra múlva a tó északi felén. - mondtam és vártam a reakcióját. Már konkrét tervem volt hogy véletlenül se kövessen minket semmi. Már rég óta csináltuk ezt. Ha azt mondtam észak két óra múlva az sosem jelentette azt hogy ott találkozunk hanem csak egy üzenetet talál ott. - Ha megértetted akkor én mennék is. Később találkozunk akkor. - mondtam és elindultam. - Pá sokadik. - szóltam a nőhöz meg sem állva majd a kijárat felé vettem az irányt. Hogy mindent időben elintézzek.

Jack
- Rendben, ott leszek, viszont ha átversz, én sem leszek hű ahhoz, amit mondtam - feleltem fagyosan, ezután az aggodalmaskodó, tűzpiros ruhás ribire sandítottam.
- Szard le, szóra sem érdemes ez a gyerekes viselkedés.
- .... Jajj Mucus, mikor megyünk végre kettesben egy szállodai szobába...? - kérdezte kiéhezve.
- Nem ma, az biztos - vigyorogtam rá szélesen, aztán elhúzódtam tőle.

Sidney
Ezután haza siettem hogy átöltözzek és elkészüljek mindennel. Nem fülölt hozzá a fogam az egész dologhoz, de muszáj voltam tartani magam a tervhez. A táskámban kutatva kezemben akadt a régi jéggyűrűm, meg a fegyverem. Elfuthatok. De el nem bújhatok. És tényleg. Mindenhol megtalál, hogy keresztbe tegyen. Gondolkodtam majd a farmerom zsebébe raktam a gyűrűt a fegyvert meg a táska aljára raktam. Nem vihettem fegyvert elvégre én állítottam fel a szabályokat. Csak én húztam volna a rövidebbet ha ezt megszegtem volna. Felvettem a bőrkabátom majd beültem ütött - kopott Novámba majd elindultam a parkba. A megadott helyen letettem az üzenetet majd a találkozó helyre mentem. A tó nyugati felére. Majd a tó partján ácsorogva vártam, közben azon elmélkedtem vajon miért is csinálom mind ezt? Elég lett volna csak kitálalnom a főnökeimnek. És maximum határozott időre felfüggesztenek. De még sem tettem. Totál hülye vagyok.

Jack
- Miii?! - Christin sértődött pillantásokat vett rám, majd szúrós tekintetem látva inkább elsétált. Nem tudom hova ment, a jelenlegi tartózkodási helyünkön ami egy szálloda gazdagabbaknak fent tartott  lakosztályában volt, nem találtam. Ő most nem érdekes, csak a cél lebegjen előtted!

Megkértem telefonon keresztül az embereimet, hogy véletlenül se legyenek a közelben, miközben azon voltam, hogy átöltözzek, és rendesen összeszedjem magam. Mihelyt pedig elért az idő, útnak is indultam, hogy hamar odaérjek.