Balaisania

Signy
Erre csak biccentettem majd újra kinéztem az ablakon. Akkor is haragudtam rá.

Zehír:
Túl gyorsan történt minden. Fenixilia csinált valamit és Nienor meghalt, holtan zuhant alá a magasból, a hideg földre. Ha tudtam volna sírni biztos megtettem volna, de a sárkányok nem tudnak sírni.
Először fáradtan repültem utána, a szívem rettenetesen fájt, mintha össze akarna roppanni, azt hittem meghalok, hiszen Nienor és én ezt tanultuk, ha a lovas meghal, elpusztul a sárkánya is. Miért élek én mégis? Mi történt? 
Mikor a földre értem lerogytam mellé, és a halott, összezúzott testét betakartam a szárnyammal. A fejemet az égre emeltem és felüvöltöttem. Olyan fájdalommal, ahogyan csak egy lélek tud, aki elveszítette a másik felét, aki mindig is ott volt mellette, akivel egyek voltak, együtt voltak teljesek, és most, hogy ezt, a lelke felét, a legdrágább kincsét elveszítette nem maradt más belőle csak egy üvegszilánk. Egy apró üvegszilánk a hatalmas rózsaablakból, ami a templomokat díszíti. Egy üvegszilánk voltam a hűségem, a szeretetem és a barátságom templomának rózsaablakából. Az ablak és a templom is elveszett Nienor nélkül, akár a lelkem nagy része. 
A hangom, a fájdalmas üvöltésem bejárta a harcmezőt, egy pillanatra mindenki rám figyelt, de a mieink nem értek rá egy négyéves sárkány fájdalmával foglalkozni, az ellenség pedig nem merte megközelíteni azt a dühödt fenevadat, akivé váltam a fájdalmamtól.
Most lehajoltam, az orrommal végigsimítottam Nienor sebes testét és halk, mély, gurgulázó hangot hallattam. Ezt nevezhettük volna sírásnak. Fájt a szívem, de nem úgy már, mintha felrobbanna, bár meglehet, hogy ez a fájdalom rosszabb volt. Nem csoda, hogy más sárkányok belehalnak.
Lefeküdtem Nienor hideg és halott teste mellé, közelebb húztam magamhoz a szárnyammal és őriztem. A páncél, amit Fenixilia aggatott rám, védett engem, én pedig védtem a templomot, az ablaküveg nagy részével.

Reifroline
Leszálltunk Zehír mellé. Összeszorult a szívem ahogy a sárkányt néztem. Leugrottam Wind hátáról és óvatosan közelebb léptem.
-Zehír... - szóltam a sárkányhoz az elmémmel.

Zehír:
Nyöszörögve néztem a közeledő tündére. Hallottam és éreztem, hogy kapcsolatba lép velem, de nem tudtam mit felelhetnék. Azt tudtam, hogy az életemet Winddel együtt az ő védelmére is fel kell tennem, mert már csak Wind maradt nekem, aki a lovasa nélkül meghalna, ahogyan nekem is kellett volna.

Fenixilia:
A lovas lebukott a sárkánnyal a földön fekvő Zehír mellé. Egy sárkányt sem akartam bántani, de a lorakokra egytől egyig dühös voltam és az erőm azt diktálta, hogy mindet pusztítsam el, így folytattam az őrült száguldást, mindent elpusztítva, ami az utamba került és lángolva, mint egy főnix. Végre önmagam lehettem és ezt tulajdonképpen élveztem. Szabadjára engedtem az erőmet, senki nem gátolt meg benne, ez volt a második alkalom. Különös, eddig csak akkor használhattam ki teljesen az erőmet, amikor mindazokat elpusztítottam, akik gátoltak a használatában. Jobb lenne nekik, ha soha nem gátoltak volna meg benne. 
Száguldva közeledtem a két sárkány és a tündelány felé, előttük és körülöttük felperzselve mindent.

Reifroline
Lassan odasétáltam a sárkányhoz és a nyakára tettem a kezem. Nem tudtam mit mondhatnék neki, csak hagytam hogy érezze mennyire sajnálom és szeretnék segíteni neki. Ekkor megpillantottam a felénk közeledő Fenixiliat. Az első pillanatban úrrá lett rajtam a gondolat hogy Nienor után most én következem. Hiszen hogyan is küzdhetnék a lány ellen? Semmi esélyem. Először menekülni akartam de valami marasztalt. Ha futok, gyáván halok meg. Ezt nem akartam. Nevezzenek inkább bolondnak amiért meg sem próbáltam menteni a bőrömet de gyávának soha! Azt nem engedem.

Zehír:
Észrevettem a lányt, a megmentőmet, a lelkem gyilkosát. Harag és forróság öntött el, a belsőmben lévő láng ki akart törni. Láttam, hogy a lány elvigyorodik és Reifroline felé közeledik. Felálltam és a tünde elé álltam, kitárt szárnnyal védelmezően. A lány úgy tűnik habozik, talán nem kellett volna... Hatalmas lánggömböt leheltem rá, és láttam, ahogyan a bőre elszenesedik, a szárnya csontig ég, ő maga pedig a földre hull, mint egy elégetett molylepke.
De nem, sajnos ő nem marad holt. Tudtam, hogy elég két óra és meggyógyul, teljesen. Addig alszik, mint Nienor,  csak az a különbség, hogy Nienor nem fog felébredni többé.
-Azonnal el kell mennünk innen! Nem tudom Lorgi mit mondott neki, de rád és a többi lovasra vadászik - magyaráztam neki és ekkor döbbenet lett úrrá rajtam. -  De hol van Lorgi? - visszapörgettem az eseményeket a fejemben, a szárnyas lény, Fenixilia támadása... Lorgi elmenekült a város széle felé a lény hátán.
- A tojás... - sziszegtem. Lorgi épp arra ment. Gyengéden a karmaim közé vettem Nienor holttestét és felröppentem, el a barlang felé. Csak reméltem, hogy Reifroline és Wind követnek, másképp nincs esélye a tündének.

Reifroline
Zehír megmentett. Egyelőre. Ugyanis Fenixilia nem halt meg végleg. Ezt tudtam. Nem kell neki sok idő és ismét teljesen ép lesz. Mikor a hím sárkány elrepült, éreztem hogy Wind is aggódni kezd. Felszálltam a nőstény hátára és követtük Zehírt. Reméltem hogy a tojásnak nem esett baja.

Zehír:
A csatateret elhagyva egyre jobban verdestem a szárnyaimmal. Gyorsan ott akartam lenni, reméltem, hogy nem lesz semmi gond. Reméltem, hogy tévedek. Túl sok veszteség lett volna egy napra ha elveszítem a szerelmünk gyümölcsét is Winddel. A szél megfordult, a csatatérről füst és vér szagát hozta, de a lorakok győzelmesen kiáltottak. Valószínűleg Lorgi seregének itt hagyott része eddig tartott. Vagy pedig még utoljára bátorítják egymás a mieink. Ki tudja! Nem érdekelt, most nem, most csak az utódom élete érdekelt.  A távolban már láttam a sziklát, rajta a hatalmas és mély barlanggal, ahová pár órával ezelőtt a tojást rejtettük.

Reifroline
Csak követtük Zehírt, olyan gyorsan ahogy csak tudtuk, de így sem értük utól. Éreztem, Wind mennyire aggódik a tojásért és ez az érzés rám is átragadt.

Lorgi
Összevontam a szemöldököm.
- Valami baj van? - kérdeztem szelíden a lányt. Nem épp ilyen fogadtatásra vártam...

Signy
-Miért nem szóltál nekem Benéttonról? Miért nem mondtad el hogy mi ő valójában? - kérdeztem higgadtan miközben Lorgira néztem.

Lorgi
Meglepetten néztem rá.
- Hogy-hogy....Mi? Hogy Benétton micsoda valójában? - kérdeztem. Baljóslatú érzés fogott el. Talán elmondta volna neki?

Zehír:
Végül landoltam a sziklapárkányon, a barlang szájánál finoman letettem Nienor holttestét, és amilyen gyorsan csak tudtam, beljebb mentem, a barlang mélyére, ahol a fészket megépítettük és elrejtettük a tojásunkat. Wind és lovasa a nyomomban voltak. Majdnem együtt értük el a levelekkel elfedett égő fészket.
A leveleket félrekotortam a karmaimmal, a szívem zakatolt. Felhorkantam. A tojás nem volt ott. Újabb üvöltés szakadt ki belőlem közben lángcsóvák hagyták el az orrlyukaimat. 
Bosszúvágy hajtott, meg akartam találni Lorgit és darabokra tépni. Elvitte a kincsünket és valamit tett Fenixiliával mire az megölte a lovasomat.
-Lorginak meg kell halnia! - mondtam ezt mindenkinek, aki elérte az elmémet. Láttam Winden a kétségbeesést és egy gondolat is az eszembe ötlött. Még azelőtt meg kell ölni, hogy a fiókánk kikelne, különben ő lesz a lovasa, és soha nem választhatjuk el őket egymástól! Éreztem, hogy tünde és Wind is érzi ezt a gondolatomat.
Windet átöleltem a nyakammal, jelenleg ő maradt nekem és a zavartságom, meg a fájdalmam. Két veszteség egy nap alatt. Ez sok volt.

Reifroline
Átéreztem Zehír dühét. Lorgi most túl messzire ment. Nem tudtam mit tegyek így hirtelen, csak álltam ott az üres fésztek nézve és belül őrjöngtem. Megint olya dühöt éreztem, mint amikor azt hittem, Max Lorgi hibájából halt meg.

Signy
-Ne próbáld tagadni. Tudom hogy tudod. Az árny megmondta - folytattam ugyanolyan halkan.

Lorgi
Sóhajtottam, majd kelletlenül biccentettem.
- Rendben. Tudtam, hogy Benétton nem ló....eredetileg. De nem mondtam. Tudod miért? - néztem a lányra. - Mert láttam rajtad, hogy elveszett vagy. Szomorú voltál, és egyedül érezted magad. Miattam. Nem tehettem meg, hogy elvegyem még azt az utolsó dolgot is tőled, ami vigasztalt. - feleltem, és most már dühös voltam. Nem Signyre....Rá nem tudtam haragudni. Amarillára voltam mérges. Hogy tehette ezt? Nem látja, milyen nehéz lehet Signynek, még ezt is elárulja neki?

Signy
És itt szállt el a dühöm. Pedig megfogadtam hogy nem hagyom magam ilyen könnyen. De nem tehetek róla, nem tudtam rá haragudni.
-Erre ...nem is gondoltam - sütöttem le a szemem.

Lorgi
Megcsóváltam a fejem.
- Sajnálom, hogy nem voltam veled őszinte... - mondtam félrenézve, de már nem dühösen...Signyvel voltam, nem lehettem mérges Amarillára most.

Signy
Erre nem mondtam semmit csak felálltam és megöleltem.

Lorgi
Megkönnyebbültem, mikor a lány odajött hozzám és megölelt. Gyengéden még jobban magamhoz öleltem.
- Aggódtam érted. - súgtam a hajába.

Signy
-Én pedig érted - feleltem suttogva és mégjobban hozzábújtam.

Nagyon sajnáltam a tündét. Bár nem ismertem úgy, mint Zehír, mégis fájt a szívem érte, mert rendes ember volt. Sok éve lett volna még hátra, de azokat már nem élheti le nyugodtan. Örök álomba merült, egy másik világban. Szomorúan, aggodalmasan repültem ezután Reifroline utasítására, hogy megnézzük a tojást. Igen csak aggódtam. Ha bármi baja esne a mi kincsünknek, azt sosem bocsátanám meg magamnak! Sajnos kiderült, hogy ellopták és a tolvaj Lorgi volt, ez szinte biztos. Eljutottak hozzám Zehír szavai, amitől igencsak indulatossá váltam.
-Igen! Mindenképp.. meg kell halnia! -feleltem rá, mire a hím átölelt. Kedvesen viszonoztam, együtt éreztem vele. Tudtam, milyen nehéz most neki, bár érdekesnek találtam, hogy ő nem halt meg. Én sajnos hamar elpusztulnék, ha a lovasom meghalna.

/*fangirling*Lorgi és Signy cukíííííík*fangirling*/

/szupercukik :DDD/

Lorgi
Sokáig álltunk így, majd elengedtem a lányt.
- Elmegyek fürdeni, jó? - mondtam neki halkan. Nem akartam újra egyedül hagyni, de már hosszú ideje nem volt alkalmam a tisztálkodásra, és így lefeküdni sem akartam.

Signy
-Persze! - bólintottam majd halványan elmosolyodtam -Csak siess vissza! - tettem hozzá.

/és most jutott eszembe hogy van egy szituáció ami tuti nem fog megtörténni de mióta volt egy hasonló, erős kényszert érzek rá xD /

/Ja, szerintem is menj utána Banci! Én megtenném /

/én is xD/

Lorgi
Biccentettem, majd egy finom csókot leheltem a lány feje tetejére.
Elengedtem Signyt, és a szobából kilépve a fürdőszobához mentem. Közben megjelent Gwas. Meglepetten nézett rám a fiatal fiú.
- Uram! Azt hittem...vagyis...öhm... - nézett a padlóra zavartan.
- Visszajöttem. - mondtam neki egyszerűen.
Ő biccentett.
- Hozom a ruháját. - mondta nekem.
- Köszönöm. - indultam el újra.
- Uram! - szólt utánam. Visszafordultam és felvontam a szemöldököm. - Örülök, hogy visszajött. - mondta szégyenlősen, én pedig elmosolyodtam.
- Én is. - biccentettem, és mindketten továbbmentünk az ellenkező irányba.

/ Reifroline bőrében megtenném de Signy nem olyan xD /

Signy
Mikor Lorgi kiment a szobából én leültem az ágyra és mosolyogva meredtem magam elé. Aztán eszembe jutott valami....de azonnal elvetettem az ötletet. Nem mertem...

/Hát szerintem a saját bőrödben is xD/

/miket feltételezel te rólam? xD /

Lorgi
Gyorsan megfürödtem. Jó érzés volt megszabadulni a bőrömön lévő kosztól, és tiszta ruhát fölvenni.
Mikor elkészültem visszamentem a szobába. Signy az ágyon ült. Mosolyogva odasétáltam hozzá.

Signy
Mikor Lorgi visszajött mosolyogva néztem rá majd amikor odaért hozzám, lehúztam magam mellé az ágyra és hozzábújtam.

/Cukiííí xD Várom ám, hogy a sárkányod legyek Laguna Ugye engem is szeretni fogsz? *-* na ne úgy mint Signyt... de ugye? /

/szeretni foglak, ne aggódj :DD/

Lorgi
Mosolyogva húztam magamhoz Signyt. Gyengéden megcirógattam az arcát, majd közelebb hajoltam, és finoman megcsókoltam.

Signy
Azonnal viszonoztam a csókot. Most éreztem csak igazán hogy mennyire hiányzott Lorgi.

/Laguna: Tanácsembert kérek! xDD/

Zehír:
-El kell temetnünk Nienort! - néztem fel végül Reifroline-ra.

Reifroline
Zehírre néztem és bólintottam.
-Igen. Hol temessük el? - kérdeztem.

-Én ismerek egy helyet, oda eltemethetnénk. -ültem le Zehír mellé.

Lorgi
Egy ideig még így feküdtünk egymással szemben. Kedvesen simogattam a lányt, az arcát, az oldalát, és közben halkan beszélgettünk. Elmeséltük, mi történt, míg távol voltunk egymástól...Nagyon boldog percek voltak számomra.

Signy
Egymással szemben fekve beszélgettünk egy darabig. Rengeteg időt töltöttünk egymástól távol és ezt most valamilyen szinten be akartuk pótolni. Mindeközben alaposan tanulmányoztam Lorgi arcát. A szemeit, az orrát, a száját, mindent. Mintha csak félnék hogy elfelejtem hogy néz ki , most örökre az eszembe véstem minden egyes vonását.

Lorgi
Mosolyogva néztem a lány arcát...Olyan gyönyörű volt! Nem tudtam betelni vele.
Közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam őt, és közben kedvesen megcirógattam a nyakát. Nem voltam akaratos, türelmetlen, még csak heves sem. Gyengéd maradtam, mintha egy törékeny kismadarat szerettem volna magamhoz csalogatni.

Signy
Lorgi érintésére kellemes borzongás futott végig rajtam , egészen libabőrös lettem. Miközben visszacsókoltam, óvatosan és kissé bàtortalanul az arcára simítottam az egyik kezem.

Lorgi
Magamhoz öleltem a lányt, egészen hozzásimultam, és úgy csókoltam őt. Igyekeztem úgy tenni, hogy a lehető legjobb érzést adjam neki.

Signy
Bokdogan simultam Lorgihoz és miközben tovább csókoltam, lassan átkaroltam a nyakát. Jól éreztem magam, csak örültem hogy ott van velem.

Lorgi
Éreztem, hogy kívánom a lányt. Elhúzódtam tőle, és lesütöttem a szemem.
- Bocsáss meg... - mondtam neki, és inkább megfogtam a kezét, így tartva meg a távolságot kettőnk között. Nem akartam, hogy azt higgye, sürgetni akarom. Megígértem, hogy nem teszem, míg ő nem lesz kész.

Signy
Mikor bocsánatot kért, elmosolyodtam. Érdekes, az előbb nem éreztem hogy félnék, sőt semmi mást sem amit eddig ha eszembe jutott az a dolog.
-Nincs miért bocsánatot kérned! - suttogtam miközben lassan megràztam a fejem. Még mindig moslyogtam.

Lorgi
Ránéztem, majd adtam egy rövid csókot a szájára.
- Megígértem, hogy nem csinálom ezt. - mondtam a lánynak.

Signy
-De ha nem teszed, soha nem leszünk előrébb - mosolyogtam rá kedvesen majd most én csókoltam meg őt -Majd szólok ha valami nem tetszik, jó? - kérdeztem sjttogva miközben mélye a szemébe néztem a csók után.

Lorgi
Elmosolyodtam, és most én csókoltam meg a lányt, először röviden, majd egyre hosszabban. Közben kedvesen a hajába túrtam, és újra közel húztam magamhoz.

Signy
Viazonoztam a csókokat és közben újra átkaroltam a nyakát. Hagytam hogy tegye amit szeretne, őszintén szólva egyelőre kifejezette tetszett minden amit csinált.

Lorgi
Lassan és gyengéden haladtam, de most nem álltam meg, folytattam, amit elkezdtem. A csókok egyre hosszabbak, és hevesebbek is lettek, de végig óvatos maradtam. Úgy éreztem, Signy is élvezi, amit csinálok, és ez bátorságot adott.
Végigsimítottam a lány oldalán, majd a hátát kezdtem cirógatni. Kezem egyszer-kétszer a hálóruha zsinórja felé tévedt, de nem oldottam ki egyenlőre. Még nem akartam levenni róla a ruhát, féltem, megijeszteném vele.